Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-20 / 169. szám

Szerda esti külpolitikai kommentárunk Venus, világűr, Föld TEXAS VILÁGSZERTE ma is az óriás farmok, cowboy-kalapok, olajkutak földjeként él az emberek kép­zeletében, a coltok és az ököljog világaként. Itt kellett történnie — mondták sokan, amikor Dallasban eldördül­tek a Kennedy elnök életét kioltó lövések. Most másfajta hír érkezett Texasból. Houston városban, az amerikai űrhajózás centrumá­ban véget ért a Szovjet Tudományos Akadémia és az Amerikai Országos Űrhajózási Hivatal (NASA) szakér­tőinek tizenkét napos tanácskozása. A találkozó a moszk­vai szovjet—amerikai megállapodás jegyében jött létre, eredményesen, konkrét megegyezésekkel ért véget. A szovjet és az amerikai tudósok kidolgozták annak a tervnek a részletes forgatókönyvét, amely szerint 1975- ben közös munkával összekapcsolnak egy Szojuz és egy Apollo típusú űrhajót. Számos más kisebb jelentőségű döntés is született, de aligha vitás, hogy az összekapcso­lás ígérkezik a legbonyolultabb és leglátványosabb közös műveletnek. NAGY TÚLZÁS LENNE a texasi tanácskozást da- gályos jelzőkkel illetni. A houstoni találkozó mégis sok­mindent jelez abból a világot átfogó — és megváltoztató — folyamatból, amelynek valamennyien részesei va­gyunk. Ez a megállapítás mind tudományos, mind politi­kai értelemben megállja a helyét. Tudományos értelemben azért, mert a tőkés és a szocialista világ legerősebb nagyhatalma teheti természe­tesen a legtöbbet a kozmosz meghódításáért. Politikailag pedig azért, mert a Szovjetunió a lenini együttélési kon­cepció alapján mindig is vallotta, hogy a különböző tár­sadalmi rendszerű országok az élet számtalan területén együttműködhetnek. Nagyon sok más fejlemény mellett a houstoni megállapodás is ennek a lenini külpolitiká­nak a gyümölcse. A texasi hírrel egy időben jelentették Moszkvából, hogy a Venus 8. automatikus szovjet űrállomás 312 mil­lió kilométeres út megtétele után szombaton éri el a távoli bolygót. Az ember lehetőségei kitágulnak. A hous­toni megállapodás óhatatlanul eszünkbe juttatja, meny­nyit tehetne közösen a két nagyhatalom nemcsak a koz­moszbeli, hanem a földi problémák megoldásáért. ENNEK AZONBAN politikai feltételei vannak. Min­den attól függ, mennyire hajlandó következetesen arra az útra lépni Washington, amelyen Moszkva mindig is haladni akart: az együttműködés és a béke útjára. Koszigin a Kremlben fogadta Waldheim ENSZ-főtitkárt Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök szerdán a Kremlben fogadta Kurt Waldheim ENSZ-főtitkárt, aki ez idő szerint a szovjet kormány meghívására tesz látogatást a Szovjetunióban. A megbeszéléseken átte­kintették a világszervezetnek a nemzetközi béke és bizton­ság fenntartására irányuló erőfeszítéseit, valamint más területeken végzett tevékeny­ségét. Megvitatták a jelenle­gi nemzetközi helyzet idősze­rű problémáit. Koszigin kormányfő kije­lentette, hogy a szovjet kor­mány változatlanul támogat- f ja az Egyesült Nemzetek Szervezetének ama erőfeszí­téseit, amelyek a nemzetközi enyhülést és az államok kö­zötti együttműködés fejlesz­tését célozzák az ENSZ alap­okmányában foglalt elveknek megfelelően. Kurt Waldheim megelége­déssel vette tudomásul a szovjet miniszterelnök nyi­latkozatát. A DNFF és a DIFK nyilatkozata július 20-a alkalmából ' „Dél-Vietnam lakossága tántoríthatatlanul ragaszko­dik a békéhez, de az igazi béke csak a függetlenségen és a szabadságon alapulhat. Amíg az Egyesült Államok agressziót követ el Dél-Vi­etnam ellen, addig a lakos­ság a teljes győzelemig foly­tatja harcát” — hangsúlyoz­ta a DNFF és a DIFK a genfi egyezmények aláírá­sának évfordulója alkalmá­ból közzétett nyilatkozatá­ban. A dokumentum emlékeztet arra, hogy az amerikai im­perializmus a Vietnam füg­getlenségét, szuverenitását, egységét és területi sérthe­tetlenségét elismerő genfi egyezmények aláírása óta következetesen szabotálta ezeket az egyezményeket. A nyilatkozat utal az ame­rikai imperializmusnak a Vietnam két övezete ellen elkövetett támadó cselekmé­nyeire, majd leszögezi: „az Egyesült Államoknak be Tizennyolc év tanulsága E z a nap világszerte a szolidaritást jelképezi a vietnami nép ügyével. Az erkölcsi és az anyagi támo­gatásra szükség is van mindaddig, amíg Indokína népei meg nem szabadulnak az amerikai imperialisták- | tói és önállóan, külső befo- ! lyástól mentesen nem épít­hetik hazájukat. I A kommunista és mun­I káspártok 1969. évi moszk­vai tanácskozásán 75 test- ! vérpárt döntött úgy, hogy július 20-át a vietnami szo­lidaritás nemzetközi napjává nyilvánítja. Emlékeztetve ar­ra, hogy 1954. július 20-án írták alá Genfben az általá­nos fegyverszüneti egyez­ményt. Akkor megcsillant a lehetősége annak, hogy ez a nagyszerű nép, amely hősies, ségível, kitartásával kivívta az egész emberiség elismeré­sét és csodálatát, eljut az igazi szabadság, a békés al­kotó munka korszakába. Hamar szerteioszlott azon­ban a remény, hiszen a bal­jós jelek már Genfben érez­hetők voltak, amikor Dulles, az Egyesült Államok kormá­nyának akkori külügymi­nisztere megtagadta a genfi egyezmény aláírását. Eisen­hower amerikai elnök pedig sietett kijelenteni: „Az Egye­sült Államok nem vett részt az értekezlet határozatai­nak meghozatalában, s azok nem kötik őt.” Néhány év­vel később könyvében ezt írta: „Azok az indokínai ügyekben jól tájékozott em­berek, akikkel beszéltem, vagy leveleztem, kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy ha akkor választások­ra került volna sor, a la­kosságnak valószínűleg 80 százaléka nem Bao Dalra (a francia gyarmatosítók je­löltjére — a szerk.), hanem a kommunista Ho Si Minh- re szavazott volna.” Washingtonban tehát már akkor elhatározták, hogy a régi gyarmatosítók helyét ők foglalják el Indokíná­ban. Tulajdonképpen 18 év­f; Wtt. Július «»., csütörtök vei ezelőtt már Genfben megkezdődött az amerikai imperializmus legszégyenle­tesebb háborújának előké­szítése, amely minden ed­diginél barbárabb jelleget öltött napjainkban a blo­káddal, a B—52-esek sző­nyegbombázásával, a gyer­mekek, asszonyok válogatás nélküli legyilkolásával. És most döbbenetesebb vanda­lizmussal a munkát, az éle­tet jelentő gátakat pusztít­ják. A vietnami háború a gen­fi egyezmény semmibevéte­lével kezdődött, indokolt te­hát, hogy a vietnami béke létrehozásának feltételét a genfi egyezmény lényegéhez való visszatérésben keressük. A megoldást, a genfi szel­lemet leginkább a Dél-Viet­nami Ideiglenes Forradalmi Kormány hétpontos javasla­ta fejezi ki, amikor a kive­zető út alapvető követelmé­nyének az amerikai csapa­tok teljes kivonását, a kivo­nás határidejének pontos megjelölését, a külföldi be­avatkozástól mentes nemzeti egyetértés kormányának lét­rehozását jelöli meg. Thieu- nak és terrorapparátusának távoznia ■ kell! A Vietnam melletti szolidaritás napján támogatják ezt a követelést szerte a világon az indokí­nai népek barátai és tiszte­lői. És ez a követelés mind erősebbé válik, hogy az in­dokínai népek elnyerjék az oly sok vérrel megszenve­dett jogukat a szabadságra. A világpolitika egyik sors­döntő háborúja folyik a tá­voli földrészen Olyan hábo­rú. amelyben az állásfogla­lás megmutatja, hogy ki van az igazság mellett, és ki áll a jogfosztás, a barbarizmus, az agresszió oldalán. Ez a harc a csatatereken és a tárgyalóasztaloknál egyaránt folyik. „Ami a politikai hatalom kérdését illeti Dél-Vietnam- ban — mondta július 13-án a párizsi tárgyalások két­hónapos szünet után történt folytatásakor Nguyen Thi Binh asszony, a Dél-viet­nami Ideiglenes Forradalmi Kormány külügyminisztere —, már ismételten kijelen­tettük, hogy a DIFK nem akar monopolhelyzetet biz­tosítani magának. Határozot­tan szembeszáll azonban az­zal, hogy az Egyesült Álla­mok hatalmon tartsa a Thieu-csoportot. A logikus megoldás az, hogy Dél-Vi­etnamban megalakítsák a széles körű nemzeti egyet­értés kormányát, amely há­rom tényezőből állna (a ha­zafiak, a saigoni adminiszt­ráció és a semleges körök képviselőiből — a Szerk.). és e kormány szabad és de­mokratikus választásokat rendezne, hogy lehetővé te­gye a dél-vietnami lakosság­nak a politikai jövőjéről va­ló szabad döntést.” Ugyanezen a tanácskozá­son Xuan Thuy, a Vietna­mi Demokratikus Köztársa­ság küldöttségének vezetője azt hangsúlyozta: „A VDK küldöttsége jóakarattal és komoly tárgyalási szándék­kal tér vissza a tárgyalóasz­talhoz, elő akarja segíteni, hogy tárgyalások útján lét­rejöjjön az igazságos meg­oldás, mert a háború meg­szüntetése és a béke helyre- állítása csak tárgyalások út­ján lehetséges, s ez az út előnyös mind a vietnami nép, mind az amerikai nép számára.” Mert ez Genf és az azóta eltelt 18 esztendő legfőbb tanulsága: az imperialisták nem kényszeríthetik térdre a vietnami népet. Katonai eszközökkel nem győzhet­nek, mert az indokínai ha­zafiak hősiessége, a Szovjet­unió, a többi szocialista or­szág, valamennyi béke- és szabadságszerető nép szoli­daritása áttörhetetlen falat emel az ilyen próbálkozások útjába. Akárcsak Genfben a franciáknak, az amerikaiak­nak Párizsban kell feladniuk gyarmatosító elképzeléseiket. A magyar nép a Szov- jetunió oldalán maga is elkövet mindent, hogy szerény lehetőségeihez mér­ten minél jobban kivegye ré­szét a vietnami nép politi­kai, erkölcsi, anyagi, kato­nai megsegítéséből. Ezen a napon újra kifejezésre jut­tatjuk törhetetlen szolidari­tásunkat, biztosítjuk vietna­mi elvtársainkat, barátain­kat: mellettük állunk igaz­ságos ügyük végső győzel­mei#! K. £> kell szüntetnie az agressziót, véget kell vetnie a háború úgynevezett vietnamizálása politikájának, a Thieu-re- zsim támogatásának, a VDK bombázásának, az észak-vi­etnami kikötők elaknásítá- sának, s minden egyéb há­borús cselekménynek. Tiszteletben kell tartania a vietnami nép alapvető nemzeti jogait, Dél-Vietnam lakosságának önrendelkezési jogát, érdemben kell tár­gyalnia a párizsi konferen­ciát és pozitívan kell vála­szolnia a DIFK hétpontos béke javaslatára .. Ma ismét összeül a BT NEW YORK: Kedden este — Szíria és Libanon ismételt kérésére összeült az ENSZ Biztonsá­gi Tanácsa, hogy megvitassa június 16-án hozott határo­zatának sorsát. E határozat, mint emlékezetes* 1, a libano­ni területről elrabolt szíriai és libanoni katonatisztek azonnali visszaszolgáltatásá­ra szólította fel Izraelt, s szankciókat helyezett kilá­tásba arra az esetre, ha Iz­rael vonakodna érvényt sze­rezni a tanács döntésének. Az elrabolt tisztek mind­máig nem kerültek vissza országukba. Ezért — han­goztatta Torna szíriai ENSZ- nagykövet a BT-vitájában — Izrafelt el kell ítélni, s az elrabolt emberek azonnali, feltétlen visszaszolgáltatásá­ra felszólítani. A tanács ülését helyi Idő szerint szerdán hajnalban elnapolták. A BT csütörtö­kön este ül össze ismét. Vita a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról Az amerikai törvényhozás­ban folytatják a vitát a ra- kétaelháirító rendszerek kor­látozásáról szóló szovjet— amerikai szerződésről, vala­mint a stratégiai támadó- fegyverek bizonyos korláto­zását tartalmazó ideiglenes megállapodásokról. A szenátus hadügyi bizott­ságában beszédet mondott Gerald Smith, a SALT-tár- gyalásokon részt vett ame­rikai küldöttség vezetője. Kijelentette, hogy Moszkvá­ban nagy fontosságú doku­mentumokat írtak alá, s ki­fejezte reményét, hogy a kö­zeljövőiben megkezdődhet az amerikai—szovjet tárgyalások második szakasza, amelyen mindkét fél „mindent felöle­lő megállapodásra” fog töre­kedni a stratégiai fegyver­zet korlátozását .illetően. Rogers amerikai külügy­miniszter San Franciscó-i be­szédében hangsúlyozta, hogy a stratégiai fegyverzet kor­látozásáról szóló szovjet— amerikai megállapodás „for­dulatot jelent a nemzetközi kapcsolatokban”. „A legerő­sebb nukleáris hatalmak most először kötöttek meg­bízható és ellenőrzés alá eső megállapodást egy olyan kér­désre vonatkozólag, amely saját magukra és az egész vi­lágra nézve nagy jelentőségű. „Valahol Angliában” Titkos megbeszélés IR A-vezérek kel William Whitelaw, az észak-írországi ügyek minisz­tere, szerdán délután Lon­donba repült. A tory párt jobhszámya által hevesen tá­madott Whitelaw Harold Wilsonnal, a Munkáspárt ve­zérével találkozik. Harold „ Wilson előző nap „valahol Angliában” titkos megbeszé­lést folytatott az IRA ideig­lenes szárnyának vezéreivel, közöttük a szélsőséges poli­tikát követő Sean Macstiofa- in vezérkari főnökkel. A ge- rillahadsereg irányítói az an­gol kormány tudtával jártak Nagy-Bri tanniában, sőt, a brit légierő külömgépén jöt­tek és mentek. Az angol konzervatív párt parlamenti többségének egy viszonylag kicsiny, de igen befolyásos csoportja mindig is együtt érzett az északír „lojalisták” szélsőséges ma­gatartásával. Ez a csoport most, Maudldng lemondása után elérkezettnek látta az alkalmat arra, hogy éles tá­madást intézzen Whitelaw úgynevezett békítési politi­kája ellen, jóllehet ez az irányvonal így is az unionis- táknak kedvez. Miközben az IRA ve­zérei Angliában jár­tak, folytatódtak az erősza­kos cselekmények Észak-lr- országban. Belfastban a Le- nadooin Avenue környékén kiújultak a harcok az angol katonák és az IRA között, s Eullymurphy negyedben agyonlőtték az IRA lövészei az északír belháború 100-ik kát-oiraáldozatát. Szerdán dél­után Strabane határvárosban egy pokolgép megölt egy fél­éves kisgyermeket, s megse­besített négy felnőttet. Egy belfasti kocsmai lövöldözés­ben meghalt egy férfi. HELSINKI: Lemondott a finn kormány. Rafael Paasio miniszterelnök személyesen tájékoztatta ka­binetjének döntéséről Kek- konen köztársasági elnököt. Eddig még nem érkezett je­lentés a lemondás pontos okáról, de egyes helsinki megfigyelők a gazdasági problémákkal hozzák össze­függésbe. A szociáldemokra­ta kormány miniszterei hiva­talukban maradnak az új ka­binet megalakításáig. MILANO: Jancsó Miklós „Még kér a nép" című filmje nyerte az első díjat Milánóban, a na­pokban befejeződött film­fesztiválon. A fesztivál díjait a közön­ség szavazatai, és nem zsűri döntése alapján ítélik oda. Az Arany glóbusz nevű első díjat Jancsó Miklós filmje kapta. Díjban és elismerés­ben részesült még Kazimierz Kutz lengyel, valamint egy kubai és egy amerikai ren­dező alkotása. PÁRIZS: A Vietnammal foglalkozó párizsi értekezleten részt vevő VDK-küldöttség sajtó- közleményben jelentette be, hogy Le Due Tho, a kül­döttség különleges tánács- adója s Xuan Thuy, a kül­döttség vezetője szerdán Pá­rizsban találkozott Henry Kissingerrel. Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanács­adójával A Fehér Ház szóvivője egyidejűleg szintén közölte, hogy Henry Kissinger Pá­rizsban tartózkodik, ahol, megbeszéléseket folytat Le Dúc Tho-val és Xuan Thuy- val. A tanácskozás részletei­ről semmit nem közöltek. Az elnök főtanácsadója kedden érkezett Párizsba, és valószínűleg még szerdán visszatért Washingtonba. PEKING: Csou En-laj kínai minisz­terelnök szerdán Pekingben fogadta Gerhard Sehrödert, a nyugatnémet parlament külügyi bizottságának elnö­két. A megbeszélésen részt vett Csiao Kuan-hua kül­ügyminiszter-helyettes is. A megbeszélésről kiadott hivatalos közlemény szerint Csou En-laj és Schröder nemzetközi politikai kérdé­sekről tanácskozott, különös tekintettel az európai prob­lémákra. Pekingi politikai források úgy tudják, hogy Kína és az NSZK kész tár­gyalásokat kezdeni a diplo­máciai kapcsolatok felvéte­léről. Schröder szerdán be­fejezte pekingi látogatását. N.YUGAT-BERLIN: Nyugat-Berlinben parafál- ták annak a megállapodás­nak a szövegét, amelynek értelmében a Német Demok­ratikus Köztársaság körül­belül 9 hektárnyi területet ad át Nyugat-Berlinnek, Embercsempészbofrány Nagy hullámokat vert a különös emberc«eui"*;s'*bot- rány. Mint ismeretes. Afrikákéi színesbőrü munkásokat to­boroztak, nkikeí egy biinszöv »kezet illegálisan Olaszország­ból akart bejuttatni Franciaországba. Képünkön: a kegyet­len ügylet néhány áldozata az olaszországi Fara Sabina mel­letti tábornál. tNépújság-tekíoto — AP — MTI _ KS)

Next

/
Thumbnails
Contents