Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-19 / 168. szám
Építenének, ha volna kinek t Azt hinné az ember, a jelentkezők egymásnak adják a kilincset Gyöngyösön a Mátravidéki Építő- és Szakipari Ktsz központjában, hogy felvetessék magukat a listára Fehér Sándornál: ők is akarnak lakást. Már fizetik is be az előleget. Aztán az első mondatok után kiderül, hogy a valóság egészen más. A szándék ugyan elevenen él a lakás iránt az emberekben, de a pénz ... az a legkevesebb! De az OTP, az csak ad hitelt, kölcsönt! Járjunk a végére a dolognak, azt javaslom. Megugrottak az árak Már csak mosolyogva említik a ktsz-nél, hogy néhány évvel ezelőtt még negyvenezer forint beugróval jöttek a fiatalok és a kevésbé fiatalok az építkezés szervezése elején. Ma legalább százezer forint kezdő tőkéje legyen annak, aki lakást akar magának építtetni. Ebből következik, hogy az izgalommal teli lakásvásárlók ajkáról pillanatok alatt lehervad a mosoly, amikor ezt az összeget meghallják. Legtöbben hitetlenkedve megkérdezik, mintha rosszul hallották volna: százezer forint? És mindjárt hozzáteszik: de hát honnan vegyünk ennyi pénzt? A többségük egy-két éves házas. Vagy a szülőknél laknak, megtűrt személyekként egy szobácskábán, vagy albérletben álmodoznak majdani főbérletükről. Havi jövedelmük meghaladja a városi tanács által meghatározott szintet, az egy személyre jutó havi 1400 forintot. Emiatt bérlakásra igényt nem tarthatnak. Pedig az átlagjövedelem szintjét a tanács megemelte a máshol szokásos értékhatárhoz képest. De még ez a reális helyzetismeret, figyelmesség sem elegendő a fiatal házasok legtöbbjénél. Ügy segítenek magukon, hogy „megelőlegezik” a jövendő utódokat: egy vagy két gyermeket vállalnak. Ha az OTP többet adna Előkerül a papír, és számolni kezdünk. Pillanatok alatt kiderül: az engedélyezett legalább 25 százalék készpénzt még csak el lehetne bírni, mivel az lakásonként átlagban nem éri el a hetvenezret. De az OTP a városban lakásonként átlagban legfeljebb 120 ezer forint hitelt nyújt. Ennek következtében az építkezés teljes összegéhez majdnem százezer forint szükséges. Pedig ebben a gyermek után járó szociális segély is benne szerepel. Ami csökkenti a kötelező készpénz mértékét. Mi sem volna egyszerűbb, mint azt mondani: emelje az OTP a kölcsön átlagösszegét. Végső soron az állam érdeke is, hogy minél többen gondoskodjanak maguknak a saját erejükből lakásról. Ha egyszer olyanok a viszonyaink, hogy az állam nem tud ajándékba adni mindenkinek egy főbérletet. De nem az OTP jószívűségén múlik a kölcsön mértéke. Ezt hangsúlyozta Körösi Géza, a gyöngyösi fiók veze tője is. Ennyi jut a népgazdaság erejéből erre a célra Egyelőre. Minden alkalommal. amikor erre lehetőség nyílik, a takarékpénztár is jelzi a felettes szerveinek, hogy az igény nő, a kölcsön összegének emelése iránt. A többi ott dől el, ahol átlátják az ország gazdaságának egészét. , Pénzt, de honnan Ha a divatos szociológiai módszerekkel élnénk, akkor rövid idő alatt kideríthetnénk, hogy a ktsz segítségével építtetni' szándékozóknak túlnyomó többsége öthat év alatt nem tud negyvenezer forintnál többet összespórolni. A legnagyobb erőfeszítéseik ellenére sem. De azt is csak úgy, hogy sok mindenről lemondanak: kirándulásról, ruháról, táncról, baráti vendéglátásról. És ugyanakkor igyekeznek túlmunkát is szerezni. Ha a beugró összeget, a százezer forintot le akarják tenni az asztalra, akkor sorba járják a rokonokat, és va-. lósággal összekunyerálják a hiányzó pénzt. Nem valami kellemes dolog. Nyakig jutnak adósságba, méghozzá akkor, amikor a családalapítás gondja is nyomja a vállukat. De arra is figyelniük kell, hogy a majdani lakást be is kell valamivel rendezniük. Jobb volna tehát az a megoldás, ha részletüket növekvő összegekben állapítanák meg: az évek múltával növekedne a visszafizetés mértéke. Ez is segítséget jelentene a fiataloknak. Mert kevesen vannak köztük olyanok, akiknek a szülők és a rokonok nászajándékban megveszik az öröklakást és mellé az autót. De a legmodernebb bútort is a lakásba. Újabban már a környék falvaiból házasodok sem jutnak ilyen terülj asztalkámhoz. Egyre kevesebb a számuk. Mégis szólni kell Az dicséretre méltó gesztus, hogy a ktsz a teljes tervdokumentációt elkészíti előre a társasházhoz már akkor, amikor még egyetlen majdani lakója sincs az épületnek. De hát az építkezéshez mégsem foghat hozzá úgy, hogy majdcsak lesz valahogy. Hiába kezdenek el tárgyalni száz családdal kezdetben, legfeljebb húsz marad meg belőlük a kulcsátadásig. A különböző anyagi nehézségek miatt otthagyja a társulást a többi. Most már a városi tanács sem tudja önerejéből sem a szanálást sem a közművesítést fizetni. Lakásonként átlagban 26 ezer forintot kér térítést, ami nem adja a tényleges kiadásokat. De hát valamit valamiért. Ezt a majdnem harminc- ezret kell mindenekelőtt befizetni. Utána a beugró 94 ezer forintját, hogy kétszobás, komfortos lakás várományosa lehessen valaki. Nagy pénzek ezek! Ha már kénytelenek voltunk rárakni a lakásszerzés gondját a fiatalok jó részére, akkor karoljuk is fel őket az eddiginél nagyobb mértékben. Ne csak a terhek nőjenek fokozottan a korábbi évekhez képest, hanem a támogatás is. így kívánja az igazság. Igaz, a szociális segély, amely gyermekenként harmincezer forint, éppen ezt a fokozódó támogatást példázza. De hát ezzel együtt is legalább száz- húszezer forintnak kell kezdő pénznek lennie ahhoz, hogy a ktsz lakásépítési akciójában részt lehessen venni. Komoly summa. A következménye az, hogy most is áll az építkezés, mert még nincs elegendő jelentkező. Pedig ezt a lakóházat már az idén át akarták adni a szövetkezetiek, de örülnek, ha jövőre tető alá tudják hozni. Ök hiába építenének, segítenék a lakásprogram megvalósítását, ha nincs kinek építeniük. G. Molnár Ferenc Irány s a Német Demokratikus Köztársaság Őszibarack — a Gyöngyös— (lomoszlói Állami Gazdaságból Heves megye mátraalji része a szőlészeten és borászaton kívül évszázadok óta nevezetes gyümölcstermeléséről is. A hevesi dinnye, a verpeléti dohány mellett a gyöngyösi szőlőt és az őszibarackot is kedvelik ízéről, zamatéról, messze határainkon túl is. A régi hagyományokat folytatta a Gyöngyös—do- moszlói Állami Gazdaság, amikor a kedvező talaj- és éghajlati viszonyokat kihasználva a hatvanas évek elején korszerű őszibarack-ültetvényeket telepített. Nos, azóta jó néhány év telt el, és a tapasztalatok szerint az őszibarack-termesztés igen jövedelmező ága lett az állami gazdaságnak. Nyolcvanhat holdon termesztenek sárga és fehér húsú őszibarack fajtákat. A gyümölcs szedését a hét közepén kezdték meg a gazdaság dolgozói. Százhúsz aszszony dolgozik a gyümölcsösben egészen augusztus végéig, mert a tervek szerint akkor fejezik be ezt a munkát. Csépányi László központi kertész ott jártunkkor elmondotta, hogy az elsőként leszedett 600 mázsa gyümölcsöt a határból pótkocsikkal szállítják a gazdaság nemrég elkészült 200 vagonos hűtőházába. Ott nagyság szerint válogatják és osztályozzák, majd +10 fokon tárolják. Az előkészített árut ezután szabványméretű farekeszekbe csomagolják. Értesüléseink szerint a gyöngyösi barack egy része jéggel hűtött vagonokban már el is indult a Német Demokratikus Köztársaságba. Az állami gazdaság . hamarosan kibővíti az exportszállításokat, az NDK-n kívül Csehszlovákiába, a Szovjetunióba és a Német Szövetségi Köztársaságba is szállítanak az ízletes gyümölcsből. Természetesen a hazai fogyasztók is vásárolhatnak a gyöngyösi őszibarackból. Csont István, a hűtőház vezetője árról tájékoztatott, hogy megyénk valamennyi fogyasztási szövetkezetének, továbbá Heves, Nógrád és Szolnok megyei élelmiszer kiskereskedelmi vállalatoknak szállítanák a közkedvelt gyümölcsből. A gazdaság vezetői elégedettek az idei terméssel. Augusztus végéig előreláthatólag 50 vagon őszibarackot szednek a gyümölcsösökben, amelynek több mint felét exportálják. (mentusz) Portrévázlat a korszerű vezetőről A kérés először meglepte Bóna Ferencet, a nagyköké- nyesi Rákóczi Termelőszövetkezet elnökét. Aztán szívesen beleegyezett a „játék”- ba. Abba —, hogy megpróbálja felvázolni a korszerű termelőszövetkezeti vezető portréját. — Először talán a környezetről szólnék. Jelenleg a gazdasági reform időszakát éljük, a termelőszövetkezeti vezetőnek jóval nagyobb az önállósága, de a felelőssége is, mint korábban. Szerintem akkor korszerű a vezető, ha jól kiismeri magát a mostani közgazdasági környezetben s jól hasznosítja azokat a lehetőségeket, amelyek a rendelkezésére állnak. Ehhez azonban az szükséges, hogy kívül és belül egyformán tájékozott legyen, azaz tisztában legyen a termelőszövetkezet dolgaival, de a külső tényezőkkel is. Minél több külső és belső információ áll rendelkezésére, annál jobban tud dönteni. — Egy pillanatra álljunk% meg a döntésnél. Egyedül dönt-e a vezető? — A döntés előtt szerintem kikéri a vezetőség, a szakvezetők tanácsait. de kell, hogy a tagság véleményével is tisztában legyen. A döntés tehát gyakorlatilag kollektív cselekvés és demokratikus folyamat. Ez azért is szükséges, mert tapasztalataim szerint az emberek csak olyan dolgokat valósítanak meg szívesen, amelyekről tudják, hogy miért csinálják. — Milyen kapcsolatai vannak egy termelőszövetkezeti vezetőnek? — Rendkívül sokoldalúak. Kapcsolatban van a v«zető egy sor vállalattal, különböző irányító szervekkel, aztán a szövetkezeten belül is sokféle kapcsolatot tart. Más viszonyban van például a tagsággal, mint a szakvezetőkkel s a lényeg az, hogy a vezető kapcsolatai korrektek, elvszerűek legyenek. Ne legyen merev, de határozatlan sem. És sohasem lehet elfelejteni, hogy egy termelőszövetkezeti tag nem csupán dolgozó a közösségben, hanem tulajdonos is. Éppen ezért a szövetkezeti tagok igénylik, hogy a vezetők közvetlen, személyes kapcsolatokat is tartsanak a tagsággal. — Mi a véleménye a szakértelemről? — Manapság egy vezető már nem tudhat mindent. Éppen ezért nem is lehet cél, hogy egy szövetkezeti elnök minden részfolyamatba beleszóljon, a részmunkák irányítását bízza a szakvezetőkre. Én azt tartom fontosnak, hogy a vezető irányítani tudjon. Természetesen azért sok mindenhez értenie is kell, hiszen egy munkát csak akkor tud ellenőrizni, ha az alaptudnivalókkal tisztában van. Szóval legyen általánosan képzett, azonban a teljes mélységig nem ismerhet mindent. — Az elmondottak alapján szükséges-e, hogy egy vezető továbbképezze magát? — Feltétlenül. Én saját magam a szervezett továbbképzést tartom a legjobbnak, de emellett kell, hogy a vezető állandóan olvassa a szaklapokat, szakirodalmat és természetesen növelje politikai felkészültségét is. Egy tsz-vezető ugyanis nem csupán gazdasági,, de politikai vezető is. — Mit tart mostanában a legfontosabb vezetői tevékenységnek? — Elsősorban azt, hogy a termelőszövetkezet ne csupán gazdálkodó egység, hanem olyan kollektíva legyen, amely együtt örül vagy aggódik. Ezen túlmenően egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítok a tervezésnek. A mostani gazdaságirányítási rendszerben sok tényező figyelembevételével kell termelni, értékesíteni. Másrészt egy termelőszövetkezetnek meg kell tudnia állni a saját lábán. Az is tény, hogy csekélyek a hitellehetőségek és így tovább. Mindezek ismeretében nagyon fontos, hogy olyan tervek készüljenek, amelyek elősegítik a gazdaság fejlődését —, de csak az ésszerűség határain belül. Hiába szeretné egy vezető, hogy a gazdaság a lehető leggyorsabban fejlődjön, tisztában kell lenni azzal, hogy erre milyen lehetőségek vannak. Szerintem a jó tervezés, a jó terv rendkívül sokat segíthet. — A korszerű vezető portréjához természetesen még nagyon sok vonás tartozik. Mégis végezetül csupán egy kérdés: ön korszerű vezetőnek tartja-e magát? — Nehéz kérdés. Nézze, 1970 óta vagyok tsz-elnök, azelőtt 19 évig tanácselnök voltam. Ügy érzem, vannak vezetői tapasztalataim. Mégis azt mondom, nem vagyok elégedett. Sokat kell még tanulnom, fejlődnöm. De különben is, ha az ember elégedett önmagával, akkor ott már baj van. Kaposi Levente Növelni beli az ifjúság széles tDüiegeineSt részvételét a szodalisfa munftaverseny- mozgalomban Á KISZ kb intéző bizottságának állásfoglalása Az ifjúság szocialista mun- kavereeny-mozgalma az elmúlt évtizedben jelentősen hozzájárult a társadalmi, gazdasági fejlődéshez, jólleV hét az utóbbi években sok volt a mozgalomban a formális elem, s néha irreálisak voltak a vállalások, felajánlások —, állapította meg a KISZ központi bizottságának intéző bizottsága, elemezve a fiatalok munkaverseny-moz- galmának helyzetét, megszabva a továbblépés teendőit. Az intéző bizottság szükségesnek tartja az ifjúsági munkaverseny általános rendszerének továbbfejlesztését. Növelni kell az ifjúság széles tömegeinek részvételét a szocialista munkaverseny- mozgalomban, különösen annak legnépszerűbb formájában, a szocialista brigád- mozgalomban. Munkaver- sfenynek azok a kezdeményezések ismerhetők él, amelyek a népgazdasági célok, a vállalati, szövetkezeti tervek megvalósítását a munkaköri követelményeket meghaladó mértékben segítik elő; erősítik a munka javítására irányuló újszerű törekvéseket, a dolgozók közötti kölcsönös segítség elvének érvényesülését; bővítik a munkások korszerű szakismereteit, fejlesztik a munkaerkölcsöt. A szocialista munkaversen y-mozgalom elsősorban ott jó forma, ahol a feladatok konkrétan meghatározhatók, biztosított az eredmények reális számbavétele, ellenőrzése és értékelése. A munkahelyi KISZ-szervezetnek ügyelniük kell, hogy ne szülessenek erőn felüli felajánlások, reálisak legyenek a vállalások. Az eredményesség alapvető feltétele: a verseny rendszeres és tervszerű szervezése, ellenőrzése. A „Jobb munkával, tudással a szocialista Magyar- országért” jelszó legyen a mottója a sokrétű ifjúsági szocialista versenymozgalomnak, a központi és helyi versenyeknek, a hasznos kezdeményezések kibon atkoztatá- sának. A munkahelyi KISZ- szervezetek fontos feladata annak biztosítása, hogy az ifjúsági munkaverseny-mozga- lom a népgazdaság minden területén segítse a tervek teljesítését, a technika és a gazdaság korszerűsítését, a termelés mennyiségi és minősé-, gi növekedését, a korszerű munka- és üzemszervezést. A KISZ sajátos versenymozgal- niainak szolgálniuk kell apá. lyakezdő fiatalok nevelését a munka szeretetére, a szakma megbecsülésére, a munkahelyhez való ragaszkodásra. (MTI) 1972. július 19,, szard» j
