Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-18 / 167. szám

A KISZ pártirányítása Alagútzsalus sikerek a Csebokszäriban A pártszervezetek min­dennapi munkájában í fontos helyet foglal el a I Központi Bizottság 1970. f februári ifjúságpolitikai ál- ( lásfoglalásának megvalósítá- ! sa. Az ifjúságpolitikái hatá­rozat a pártszervezetek elé kettős feladatot állít: „Köz­vetve és közvetlenül irányít­sák, szervezzék és koordi­nálják az ifjúság szocialis­ta nevelése érdekében kifej­tett széles körű társadalmi tevékenységet..másrészt pedig: „Fejlesszék tovább a KISZ közvetlen pártirányí­tását ...” A pártszervezetek túlnyo­mó többsége pontosan érti, hogy a gyakorlati pártmun­kában különbséget kell ten­ni az ifjúsággal, illetve a KISZ-szel való foglalkozás között. Az előbbi teendőből a társadalom egészének részt kell vállalnia, a KISZ vi­szont a párt ifjúsági szerve­zete és irányítása _ senki másra neip ruházható át. Ennek ellenére azt tapasz­taljuk, hogy a pártszerveze­tek egy része nem foglalko­zik a területéhez tartozó KISZ-szervezettel vagy szer­vezetekkel olyan mélyen és rendszeresen, mint ahogyan az szükséges lenne. Holott egyetlen pártszervezetet sem ment fel a közvetlen irányí­tás kötelezettsége alól az a tény, hogy a KlSZ-alapszer- vezeteket az ifjúsági szövet­ség felsőbb szervei is köz­vetlenül irányítják. A párt felsőbb szervei előtt egy adott KISZ-szervezet mun­kájáért a pártalapszervezet és a felsőbb KISZ-szerv egyaránt felelős. Joggal fogalmazódik meg a kérdés: ha a pártszerveze­tek értik a KISZ pártirá­nyításának elveit és egyet­értenek velük, faliért mutat­koznak munkájuk gyakorla­tában kívánnivalók? A ta­pasztalatok szerint ennek egyik legfőbb oka, hogy a KISZ irányításának mód­szereiből csak keveset hasz­nosítanak, pedig a Központi Bizottság állásfoglalása erre vonatkozóan is tartalmaz ajánlásokat. A pártirányítás egyik alap­kérdése az, hogy minden körülmények között nagy figyelmet kell fordítani a KISZ-szervezetre — akkor is, ha jól dolgozik, de az esetben is, ha gyenge a munkája. Ennek mindenek­előtt abban kell megnyilvá­nulnia, hogy a pártszervezet rendszeres munkakapcsolatot tart a KISZ-szervezettel. A kialakult gyakorlat szerint ez két formában történhet: egy­részt a KISZ-esek bekapcso­lódnak a pártmunka külön­böző formáiba, másrészt a kommunisták részt vesznek a KISZ-szervezet munkájá­ban. AZ ELMÜLT ESZTENDŐ nem sikerült. A nagy lema­radás rontotta a hangulatot, szaporította az elkívánkozók szaunát; érezhetően romlottá munkafegyelem. Sokan már arról kezdtek beszélni, hogy a gyöngyösoroszi ércbányá­nak meg vannak számlálva a napjai; egyre gyengébb minőségű az érc, egyre több a meddő, ami a felszínre ke­rül. Ürrá lenni a csüggedésen, ez volt az első feladat. A pártszervezet akciót kezde­ményezett, a műszakiak egyéni pártfeladatokat kap­tak. Igyekeztek megjavítania munkafegyelmet, szigorítani a munkarendet. Legfontosabb volt: következetesen feltárni a hiányosságok okait, s ugyan­olyan következetességgel fo­kozatosan fel is számolni azo­kat. Elsősorban a mind nagyobb munkaerőhiány volt az, amely naprólnapra keresztülhúzta a terveket. Kínos folyamat: munkáshiány miatt nem si­került teljesíteni a progra­mot, ami kevesebb pénzt je­lent, s ez ugyancsak az elván­dorlási kedvet fokozza, újra a termelés rovására. A másik probléma pedig a korábbi években gyökerezik, amikor a tervek teljesítése érdekében elhanyagolták a feltárásokat. Ma ezt is na­gyobb erővel kellene pótolni — ha lenne hozzá elég mun­káskéz. Csak sajnos, éppen a lóid alatti munkáról hiány­A pártszervezetek többsé­ge meghívja a KISZ-titkárt azokra a vezetőségi ülések­re és taggyűlésekre, ahol a fiatalokat érintő kérdésekről tárgyalnak. Még inkább he­lyeselhető az a gyakorlat, hogy a KISZ-titkár — külö­nösen, ha párttag — rend­szeresen részt vesz ezeken az üléseken, niszen így kap­hat folyamatos képet a párt egész munkájáról, gyűjthet tapasztalatokat, s képvisel­heti a KISZ-esek vélemé­nyét a legkülönbözőbb kér­désekben. Ritkábban talál­kozunk viszont olyasmivel, hogy nemcsak a KISZ-tit- kárt, de rajta kívül két-há- rom KISZ-vezetőségi tagot, vagy aktivistát is meghívnak a pártvezetőségi ülésre, tag­gyűlésre, pártcsoport-érte- kezletre. Pedig ez a párt- és KISZ-szervezet együvétarto- zásának és munkakapcsola­tának erősítésén túl a fiata­lok párttaggá nevelésének is jó politikai és pedagógiai módszere lehet. Nem szabad idegenkedni­ük a pártszervezeteknek at­tól sem, hogy időnként sze­mélyre szóló pártmegbíza­tásokat adjanak a KISZ-ta- goknak, különösen a legjob­baknak. Ezt a KISZ-esek nagy megtiszteltetésnek tart­ják, és lelkesen végre is hajtják a megbízatást. A különböző politikai akciók, választások, ünnepségek, ren­dezvények előkészítése és le­bonyolítása során a KISZ- esek ezrei igazolták, hogy fel tudnak nőni a nagyobb feladatokhoz. Ezek során ön­maguk képességeit is próbá­ra tehetik, és nagyon büsz­kék, ha jól oldják meg fel­adataikat. Egyszóval arra kell töre­kedni minden pártszervezet­ben a módszerek megválasz­tásakor, hogy éreztessék a KISZ-esekkel: a párt nem­csak egy játékos, táncos, ki­rándulásokat kezdeményező mozgalomnak, hanem kom­munista jellegű politikai szervezetnek, segítő harcos­társának, utánpótlásának te­kinti az ifjúsági szövetséget. A munkakapcsolat másik formája, hogy a kommunis­ták is résztvesznek az ifjú­sági szövetség munkájában. Az ilyen feladat egyetlen kommunista számára sem lebecsülendő, hanem nagyon felelősségteljes, komoly megbízatás. „Ha egy kicsit körülné­zünk, azt látjuk, hogy amió­ta civilizált társadalom van, a fiatalokkal mindig nagyon tapasztalt, az ifjúságot jól ismerő, szerető, érettebb em­berek foglalkoztak” — mon­dotta Kádár elvtárs. Nincs szebb feladat, mint fiatalo­kat nevelni. Különösen a mi társadalmunkban nincs, ahol a legigazabb és legkorsze­rűbb eszme szellemében a szépre, a jóra, az igazság szeretetére oktathatjuk, emelt fejű, egyenes gerincű emberekké nevelhetjük őket. A legtöbb pártszervezetben van egy-egy kommunista, akinek az a feladata, hogy a tömegszervezetekkel vagy csak a KISZ-szel foglalkoz­zék. Ez nagyon jó, de nem biztos, hogy elegendő is. En­nél már több — és ez szin­tén eléggé általános —, hogy a fiatal párttagoknak a KISZ-ben végzendő mun­kát adják pártmegbízatásul. Sajnos, ismerünk pártszer­vezeteket, ahol ezt a fel­adatot nem tartják ugyan­olyan értékű pártmunkának, mint a társadalmi élet más területén folytatott tevé­kenységet. Az egyik párt- szervezet titkárától hallot­tam egy fiatalemberről foly­tatott beszélgetés kapcsán: „Nagyon rendes ember, jól dolgozik, sokat forgolódik a KISZ-esek meg az úttörők között, de sajnos, semmiféle pártmunkát nem végez.” Ha előbbre akarunk lépni, ezt a felfogást feltétlenül száműz­nünk kell. Ügy vélem, az lenne iga­zán jó, ha nemcsak az e fel­adattal megbízott vezetőségi tag vagy a pártmegbízatás­sal a KISZ-ben dolgozó fia­tal kommunisták, de a ve­zetőség és a pártalapszerve­zet más tagjai is, sőt maga a párttitkár is gyakrabban elmenne a KlSZ-alapszerve- zet vezetőségi üléseire, tag­gyűléseire, sőt vitadélután­jaira, kulturális és sportren­dezvényeire, társadalmi munkaakcióira Is. Nem va­lamiféle „szülői felügyelet­ről” van itt szó, hanem egy természetes együvétartozás kifejezéséről, a fiatalok meg­becsüléséről, a munkájuk iránti őszán,te érdeklődésről. Az idősebb elvtársak jól tud­ják, hogy amikor a Központi Bizottság áüMsiogilailása ezt ajánlja a pártszervezeteknek, akkor nem vadonatúj dolog­ról beszél, hanem a mi pár­tunkban korábban meghono­sodott és egyáltalán nem ki­vetendő módszerekről. A pártalapszerveaetek " munkája nagyon sok­rétű és minden tekintetben rendkívül felelősségteljes. A pánt ifjúsági szervezetével való törődés azonban mindig a legfontosabb feladatok kö­zé tartozott és tartozik ma is. Hiszen elsősorban ettől függ, hogyan erősödik a KISZ kom­munista jellege, milyen lesz a párt utánpótlása. Petroszki István „Világrekordnak” is nevezhetnénk ? Talán másfél esztendeje közölte lapunk — elsők kö­zött — a hírt, hogy a Heves megyei Beruházási Vállalat két szakembere, Pelle József és Varga László szabadalma­zott, elmés konstrukciója, az alagútzsalu, vagy pontosab­ban: a tér zsalu, s a vele ösz- szefüggő technológia forra­dalmasíthatja az építkezése­ket. A mozgatható fémszer­kezet ugyanis a hagyomá­nyosnál gyorsabban biztosít­ja egy-egy lakás, illetve ház vázának elkészültét, s a megszokottnál praktikusabbá teszi a kiegészítő munkákat, a szakipari feladatok végzé­sét. így készül az épület váza. Fe nn jól látszik a zsaluszerkezet. A hazánkban, először a hévízi 13 emeletes szálló épí­tésekor bemutatott módszer­nek hamar híre futott, s a ma már 24 országban beje­lentett szabadalom további érdeklődésre tart számot. Fel- használásával épülnek jelen­leg — többi között —, Sal­gótarján 19 emeletes torony- házai, s külföldön, az NSZK- beli Düsseldorfban készül ha­sonlóan egy nyolcemeletes épület, részben magyarok közreműködésével, mások mellett az egri Fodor Károly építésztechnikus segítségével. Ez utóbbi építkezés egyéb­ként rövidesen nemzetközi bemutató színhelye is lesz: ide várják a hazaiakon kívül Svájc és Ausztria építészeit is. S ami a legújabb: aján­latot kértek az egriektől a Benelux államok is. Érdekesebb és örvend e te - sebb azonban mindezeknél az, amit az egri Csebokszári la­kótelepen tapasztalhatunk nap nap után. A Sas úti ipa- ritanuló-otthon építési fél- adatainak elvégzése után ugyanis a megyeszékhely most alakuló, legfiatalabb vá­rosrészébe került a 840 négy­zetméteres felületű zsalu­készlet, amellyel a tanácsi építők Egerben első alkalom­mal építenek lakásokat. Egyelőre három, egyenként 40 lakásos ház épül itt egy­ban biztosan átadnak ekkor­ra a költözésre váró új la­kóknak! Az elmondottak szerint, ál­talában 1,5 nap alatt végez­nek így egy-egy lakással. Persze az építkezésen részle­teiben is mérték a munka gyorsaságát, ami aztán meg­lepő eredményhez vezetett.. Egy-egy négyzetméternyi fe­lületű zsaluzással ugyanis 0,06 óra alatt végeztek, szem­ben a szabadalomban ajánlott 0,15 órával, illetve a jelenleg használatos külföldi szerke­zeteknél mért 0,2-vei! A technológia alkalmazásával általában egyharmadára csök­kent a szükséges munkará­fordítás, de egyesek vélemé­nye alapján: még kevesebb­re. S ami szintén nem lényeg­telen: az ilyenféle építkezés­nek sokkal kisebb az anyag­igénye is! Az építkezést természete­sen gyorsítja és gazdaságo­sabbá teszi még sok más is, a térzsalus módszer mellett. Például a vakolatmentes vá­laszfalak alkalmazása, s egyebek. S az is igaz, hogy valójában csak úgy eredmé­nyes ez a technológia, ha a tervezés egész folyamatában tekintettel vannak a felhasz­nálandó zsalukészletre, s a kivitelezéshez korszerű gép­lánc — telepített betonüzem, megfelelő keverővei, daru — áll rendelkezésre., A kis házak között modern technológiával készülő épü­letek — megváltoztatják a táj arculatát. (Foto: Molnár István) Enulíéh a bérehet Megszűnnek a gondok zik pillanatnyilag is mintegy hatvan ember. — Igen sokat jelent — mondta a beszélgetésünkkor Flórián Gusztáv igazgató, hogy lehetőséget kaptunk na­gyobb bérfejlesztésre. A 7,8 százalékos béremelés több mint 600 embert érint, s mó­dot ad nagyobb differenciá­lásra is. Nagyobb megbe­csülést jelent ez, s ugyanak­kor ösztönöz a jobb minőség­re, a termelési programok pontos teljesítésére. Az azért már csábítóan hat, ha tudja a bányász, hogy négy—ötezer forintot is megkereshet szor­galmas munkájával, s erről eddig nálunk sajnos nem le­hetett szó. — Messziről, Nógrádbóltu- tunk csak fölvenni jelentke­zőket, a környéken nincs munkaerőtartalék. Ök viszont csak úgy jönnek szívesen, ha biztosított a hazaszállítás. Persze, akad még olyan gon­dunk is, mint a Bányabérc— Károly-táró között húzódó erdei út megjavítása. Ez az út már használhatatlan, s csak nagy kerülővel tudjuk arra szállítani a dolgozókat. Meg­oldás? Azt látjuk, hogy mit kellene tennünk, s nem egy dologban sokat léptünk is előre. De, hogy például a fel­tárási tervünk nagy lemai'a- dását behozzuk, ahhoz min­denképpen új munkaerőre van szükség. Anélkül nem megy. — A BANYA az idei első félévben sem tudta maradék nélkül teljesíteni a tervét; ti­zenötezer tonna érc a lema­radás, bár az első évhez ké­pest már ez is eredménynek számít. A munkafegyelem javulását mutatja, hogy az egy főre jutó termelés elérte a kívánt szintet. A béreme­lést júliustól fokozatosan ve­zették be, egyidőben az új prémiumrendszerrel. Ennek eredménye tehát csak az el­következő hetekben, hóna­pokban mutatkozik majd meg. Az ércelőkészítő milliós értékű új törőgépeket kapott, eltűnnek a régi elavult be­rendezésék. Az érc minőségé­nek javítására új, úgyneve­zett „műfőtés, talppásztás” fejtési módot is alkalmaznak; ez költségesebb ugyan, de sokkal jobb az érc minősége,' s a gazdaságosság színjén be­lül mindenképpen érdemes ilyen módszerrel fokozni a termelést. — Van-e elegendő vezető szakemberük? — Köztük szerencsére nincs fluktuáció, bár el kell mon­dani, a műszakiak bérezésé­vel is alaposan eb vagyunk maradva. A vállalat jövőre ígért fizetésjavítást. Sok ha-; Orosziban ? tározatot hoztunk a munka jobb megszervezésére. A munkahelyek szerszámellá­tottsága, a teljesítmény fon­tosabb, gyorsabb felmérése sokat jelenthet. Ugyanígy súlyos ezreseket menthetünk meg, ha takarékoskodunk a drága anyagokkal. A pártszervezet csúcstitká­ra, Szabó László különféle vállalásokról beszélt: — Kommunista vasárnapo­kat tartottunk, több alka­lommal is összejött kilenc­ven—száz bányász. Máskor meg lemondva a vasárnapi pótlékról, egész műszak lá­tott munkához. Az emberek tudják, hogy sok múlik raj­tuk, s műiden igyekezetükkel javítani akarnak a nehéz helyzeten. Megszűnnek-e a gondok Orosziban? Nehéz munka lesz kiharcolni jobb eredmé­nyeket. Ami azonban most kezdődött, mindenképpen biztató, s ez nemcsak az itt dolgozó több száz bányász­nak fontos. A TÖRTÉNTEKBŐL azon­ban tanulniuk kell a veze­tőknek is. Nagyobb felelős­ségre van szükség, mert a bánya mégegyszer nem ke­rülhet ilyen nehéz helyzetbe. ' - Hekeli Sándor más mellett. Mint Kovács Gábortól, a Heves megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat mérnökétől ér­tesültünk: április 5-én kezd­tek az első házhoz. S azóta — ahogyan látható is —, az épületben szinte már csak a szakipari munkák vannak hátra... Hasonlóan jól ha­ladnak a második házzal is, amelynek: kész a váza. A' program szerint október vé­gére mind a hármat szeret­nék befejezni. Kettőt azon­„Merénylet Számottevő anyagi áldo­zatvállalással készült a leg­utóbbi időkben az egri északi vízmű, amely az Almárban épített kutak hálózatra történő kapcsolásával a me­gyeszékhely jelenlegi gondja­in hivatott enyhíteni. A vállalkozás sikeréért „erőltetett menetben” dolgoz­tak a vízművek és az EVILL emberei, olykor még a sza­bad szombatokon, vasárnapo­kon is, csakhogy a feladattal mielőbb végezzenek. Így ér­keztek munkájuk utolsó fá­zisához, amikor egyik napról a másikra valaki — eddig ismeretlen személy —, ellop­ta a azivattyút •működtető, értékes MCO-kapcsolót. Azt a kapcsolót, amelyre egyéb­ként magánembernek aligha lehet szüksége — hacsak nem puszta kíváncsiságból érdek­Mindezek — mint tapasz­talható — a Csebokszári la­kótelepen szerencsésen talál­koztak, s további sikerre szá­míthatnak. S mi tagadás: várjuk is ezt, hiszen a vá­rosrészben 818 lakás épül ez­zel a módszerrel, s készül egy 300 személyes kollégium. Gyöngyösön pedig, ugyancsak rövidesen: további 300 la­kás kivitelezéséhez fognak a Mérges utcában. a víz lődik utána, vagy éppenség­gel extra magángyűjteményét akarja gazdagítani, s amelyre különben meglehetősen ritkán lehet szert tenni, mivel ilyes­mit általában nem készletez­nek nagyobb mennyiségben. Ennélfogva érthetően nagy izgalmat okozott eltűnése a kritikus alapokban, az üzem­próba előtt, s igazán csak az EVILL dolgozói gyorsaságá­nak, ügyességének, nem utol­sósorban pedig hallatlan sze­rencséjének köszönhető, hogy „a 24. órában’’ végül is pó­tolhatták az ominózus kap­csolót. (—ni) SMkM® 1972. július 18., kedd Gyóni Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents