Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-16 / 166. szám

I Harminc fok árnyékban! Szóval, Igazi nyárt Olyan; ■»int amikor a tej összemegy, a fagyialtos megszedi ma­rat, a gépgyári munkás teljesítménye a szalagnál némi­leg visszaesik, a tisztviselő beindítja íróasztalán a ven­tillátort, az úszómester két leckeóra közt maga is a hű­vös hullámokba csobban, s mindezen kívül, aki csak teheti, eliramlik enyhet adó berkekbe, vizek partjára a felfrissülés áhítozott reményében. De mit csinál az, aki elérhető távolban nem remélhet árnyas ligetet még munka után sem, aki vöcsökként nem bukhat simogató vizek mélyére, aki lázas-meleg hom­loka közelébe nem rakhat ventillátort? Az mit csinál, akit a tűző nap tányérja alá rendel napestig munkája, akit forró kemence szájához parancsol hivatása, s akit köpenyekbe, sisakba burkoltan még mennyezetről alá­eresztett műtőlámpák melege is hevít? Tehát mit csinálnak mindazok, akiknek duplán kijut a pyár gyümölcsöt érlelő, vizeket apasztó áldásából, a melegből... ? Mi most megpróbáltunk e „titok” végére járni. Ezért egyetlen júliusi forró napon beutaztuk Heves megyét, a megye megannyi városát, faluját. Hajrá, ötezerért már kifogyott, vagy éppen nem tudott vásárolni, mert a közelben sehol sincs élelmi­szerbolt. Kik vállalják ezt <a mun­kát? A Nagyváradi István­hoz hasonlók, akik nem ri­adnak a megpróbáltatástól, s szeretnének kétkezi mun­kával minél többet keresni. Ö a nagytályai termelőszö­vetkezetet hagyta ott három éve, s most hol itt, hol ott aszfaltoz a füzesabchiyi költ­ségvetési üzem dolgozója­ként. A keresettel elégedett, bizonygatja is, hogy az egyik héten öt nap alatt — igaz, hogy csak két-három órát aludt naponta — ötezer fo­rintot keresett. Közben pa­takokban csörgedezik nap­szítta arcáról a verejték. Ö így magyarázza: — Hja, kérem, valamiért valamit.il ;Nagyváradi István és bri­gádtársai számára a har- rriincfokos meleg meg se kottyan. Ném, mert az asz­faltozok megedződtek. Gon­doljuk csak el: a keverő­gépben közel kétszáz fokon fortyog a szurokfekete bitu­men, és száll, röpdös a for­ró, az egészségtelen, az orr­facsaró íüstgomolyag. Mene­külni nem lehet előle, mert a szél kénye-kedvére szerte­szét csapdossa. Ám az asz- faltozók azt vallják, hogy akárcsak mindent, ezt is meg lehet.szokni, különösképp, ha így kívánja a munk^ regu­lája. S ha még ez lenne a legnehezebb! De mit kell nap mint nap elviselnie annak, aki „teríti”, aki simítja, egyengeti a bitument, s ar­cába csap a perzselő, kelle­metlen gőzfelhő. Gyötri a szomjúság, inna a védőital­nak számító tejből, de az Egyedül a búzatáblán Messziről nézvést csak ap­rócska pont a modern né­met kombájn, ám nem kell sokáig várni, hogy közel ér­jen, hiszen fürgén halad a kiskörei határban. Innen csak egy hajításnyira az eny­het adó, hangulatos Tisza- parti halászcsárda, a frissen sülő hal illatát ide is elhoz­za a szél. Tíz perc alatt meg is lehetne járni, annak, aki kiránduló, aki ráér. Molnár József kombájnos számára azonban elérhetetlen mesz­sziségben van a pihenés, nem hagyhatja ott a gépet, a harminc fokon túli, káni­kulai forróságot, a kombájn kormányosi posztját. Pedig de szeretne néha meginni egy pohár jéghideg, friss sört, vagy rágyújtani egy szál cigarettára... Olykor arra gondol, hogy milyen fe­jedelmi is lesz az első slukk ebédnél, pláne most, hogy ' egy hajításnyira a hűs Ti- sza-part, a csárda. Aztán új­ra gépre ülni, s róni a táb­lákat, tűrni a hőséget. — Általában tizenöt órát dolgozom naponta. A fáradt­ság elviseléséhez csak erőt ad az is, hogy igen jól kere­sek. Ilyen tempóval meglesz a havi 10 ezer. Jó a tartalék a családnak téli hónapok­ra, amikor bizony sokkal vé- konyabbban csurran a pénz. Beszéd közben folyvást az óráját, nézi. Várja a gép, a munka, az aratásra váró bú­zatábla. Sok-sok óra ismét egyedül. Meg igaz is: a tar­lón akkor is meleg van, ha áll a gép. Ilyenkor viszont nem gyű­lik a forint,1 nem fogy a táb­la. ov V Modern, jól felszerelt kór­ház a hatvani. Műtőiben pél­dául klímaberendezés köny- nyíti az operatőri munkát a nyári, forró napokon. — Könnyítené! — javít ki bennünket dr. Freili Géza ügyeletes sebészorvos. — Csak ez a berendezés nem mindig működik jól. Töké­A sebészorvos nyara lódás? A lőrinci tó, ahová több kollégával pecázni jár, öröm felfrissülés? Ha vala­mely műtétje diagnosztikai problémát tisztáz. — Két napja történt! Ba­nális vakbélgyulladással ke­rült műtőasztalra egy beteg. S munka közben derült ki, hogy komoly nőgyógyászati problémával állunk szemben. Megoldottuk. Sikerünk volt... letes akkor lenne a légkon dícionálás, ha sikerülne a műtők táján zárt teret kia­lakítani. Szóval, meleg van. mi is izzadunk kánikulában Bonyolítja dolgunkat, hogy minden operációt teljesen beöltözve, sapkában, kesztyű ben, gumikötényben kell vé geznünk. Sokszor csurog ró­lam az izzadság. S volt olyan háromórás operációm, amelynek a végén szabályo­san reszketett a lábam. Freili doktor hat éve vég­zett. Azóta dolgozik a ■ hat­vani kórházban. Felesége lő­rinciben fogász. Ott van la­kásuk, a férfi onnan jár be kocsin munkahelyére. Ez to­vább nehezíti helyzetét, kü­lönösen nyári szabadságolá­sok idején. Egyik ügyelet követi a másikat. Kikapcso­Igy többes számban mond­ja. Mert szerinte a sebészet kollektív „műfaj”, amelyben orvos, műtősnő, altató egy­formán örül vagy szomoeko— dik. , A masiniszta segédje A vendég leül az asztal­hoz, néhány perc után úgy érzi, hogy megmenekült a kánikulától, s jóízűen hor- pöli a forró feketét. Igen, de ez csak az érem egyik olda­la. S a másik? Erről de so­kat tud mondani Dávid Já- nosné, a hevesi Rózsa presz- szó vezetőhelyettese. — A vezető olyan, mint egy mindenes. Nemcsak fel­ügyel, hanem felszolgál is. Ma reggel behoztam egy szobahőmérőt, s csak úgy, kíváncsiságból, a fagylaltgép közelébe helyeztem. Délre már negyven fokot mutatott. A meleg ellen nem lehet vé­dekezni. Az üdítő nem sokat ér, literszámra lehetne inni. Csak önfegyelem segít. Hamar meggyőződtünk ró­la, hogy erre egyébként is szükség van. Kánikulában a presszókban sosincs holt szezon. Egy vendéget kettő vált. Aki a melegről jön, az nyűgös, az türelmetlen. Alig­Sikoly a konyhában Visonta. Birkacsárda. Al­kotmányünnepi bográcsok, pörköltek ízét, illatát idézi a fehér falú fogadó, amely a halmajugrai termelőszövet­kezet jóvoltából hívogaf asz­talaihoz, itt, az útfélen. Vil- lázgató, kanalazó vendégek között jutunk a konyhába, Szarvas Imréné birodalmába. Birkagulyást porcióz, resz­téit máj alá dínszteli a hagy­mát, miközben ömlik róla a verejték. A behemót tűzhely árasztja a forróságot. Ahol állunk, közel az ablakhoz, legalább ötven fok a me­leg Előkerül a fiatal, előzékeny üzletvezető, s amikor levegő után kapkodva ránézünk, mentegetőzik: Még mindig nem javították meg a ven­tillátort, azért kell egyelőre 1972. július 16., vasárnap szenvednie a szakácsnőnek. Es mutatja \ az ablakfélfát, ahol a légkavaró szerkezet függeni szokott. Szarvasné nem közlékeny típus, lassan azért kibomlik szavaiból minden, ami őt e kazánmelegű munkahelyhez fűzi. Egyszerűen: imádja a főzést, s legfőbb gondja, hogy kosztja mindenkor jó legyen. Legszívesebben a halászlével bajlódik, amihez mindig kapható nála teper­tős túróscsusza. Egy dolgot nem szeret. Ha siettetik a pincérek. Pedig ilyen gyak­ran előfordul a csárdában. Nagy itt a forgalom. Azután, mint kiderül, a forrósághoz izgalom is társul időnként ezen a munkahe­lyen. Fél esztendeje az egyik sarokban leszakadt a meny- nyezet. Pontosan 1 a birka­pörköltre. Szerencse, hogy fedő volt az edényen. Szíve szakadt volna Szarvasnénak, ha kárba vész a drága por­téka: így: egyetlen, sikoly, s vége az ijedtségnek^;./*­VillaRykemenee és bosszúság A péket, aki övig csupa­szon a villanykemence szá­jánál hajlong, Nemes Ferenc­nek hívják. S alkatát nézve nehéz elhinni róla, hogy pél­dául a mai műszakban tizen­nyolc mázsa kenyeret lapá­tol be, duplán, a szemközti forró gyomorba. — Nem nyers erő, hanem ügyesség kell ehhez, mint a legtöbb szakmában! Hogy ömlik rá a meleg? Ilyenkor, nyáron kétségtelenül nehéz / elviselni. Télen azonban kel­lemes. Különösen, ha oda­kint 20—25 fokos fagy ro­pogtatja a poroszlói fákat. Egyetlen rossz dolog van az én mesterségemben. Itt mun­ka közben nem lehet meg­állni. A tésztát nem tehetem félre, mint cipész a talpa- lást, mert akkor fuccsba megy minden. — Valami különleges, for­ró esete van-e a tarisznyá­ban? — Inkább' mérges eseti . Sok .as áramssúaati errefelé. ve hányja a gép feneketlen gyomrába a „táplálékot”. Lazsálásra nincs lehetőség, mert a mozdony követeli a magáét, s ha nem kapja meg, tagadná is mindjárt az engedelmességet. Megszokta már ezt Köteles István ti­zenhárom éve, amióta a MÁV-nál dolgozik. Kánikula idején legalább negyvenöt fokot kell elviselnie. De jól esne ilyenkor a védőital, az üdítő szódavíz. Csakhát ez is vágyálom, hiszen rég nem ad már a cég szódajegyet, amit vagy Füzesabonyban, vagy Debrecenben beválta­na. Mire is gondol, ha a telhetetlen gép gyomra jólla- kottan morog? A nagylány­ra, aki már gimnáziumba jár, s ilyenkor, vakáció ide­jén, a strandon hűsöl, vagy az otthon töltött esték csend­jére, vagy éppen a jövőre? Ami azt illeti, ez csak job­bat ígér a jelennél, hiszen hamarosan eltűnnek a gőz­mozdonyok a Füzesabony— Debrecen közti pályáról, s akkor segédkezelő lesz a motorvonaton, nem kell már szenvednie a forróságtól. Ad­dig viszont álom a strand is, addig csak a verejtékben fürdik, valahol Debrecen és Füzesabony között. Heprfz mozi a javából. Nemcsók Istvánná üzemve­zető szerint ez év első ne­gyedében majdnem 38 ezer gyöngyösi látogatót fogadott a Szabadság, s bevétele meg­közelítette a kétszázezer ^fo­rintot. Csak egy kicsit job­ban figyelembe vennék film­igénylésünket a megyei köz­pontban! Ezt ismétli Baghy Gábor helyettesítő gépész is, aki éppen a „Kaktusz virá­ga1' szalagját fűzi a gépbe. Hiába! Ment az egri szín­házban, lejátszotta a televí­zió. Mit lehet ezek után re­mélni? Huszonötén ülnek a különben vonzo tr; ozihelyi- ségben. Hanem ki hinné, hogy ez a gépészség is a forró szak-' mák közé tartozik. S csak így, ingujjban lehet megma­radni a masinák között? Bár Baghy Gábor tizenöt év alatt e» klímához szokott, néhány •verejtékcsepp jut most a filmdobozokra. — Mégsem ezt mondanám én igazi izzadásnak! Sokkai inkább csillog a homlokom, az orrom környéke, amikor jön a filmrongálási bírság, holott tudván tudom: ép, sértetlen kópiát küldtem vissza• a raktárba. Jártam Verejtékcseppek a filmdobozon úgy, hogy kétszáz forint ke­rült csak pénztárcámba a havi fizetségből! A többit le­vonták. — S szereti legalább a fil­meket? — Hogyne! Nagyon élve­zem! Persze, egy film meg­tekintése nálam más, mint a kedves nézőnél. Tekercse­léskor percekig nem tudom, mit vetít a másik gép. Az ilyen részleteket egymást kö­vető előadásokon nézem meg. Így aztán van olyan film; amelyet teljes egészé­ben csak három nap múltán látok. Múlt vasárnap este öt órán át téptük a hajunkat, mert itt volt a sok mázsa dagasz­tott tészta, s nem tudtuk a kemencét befűteni. Vissza­ütött a technika! — S mitől nyúlós három nap után a kenyér? — Kevés a savfoka a tész­tának! Túlméretezik? Akkor meg savanyú lesz. S ez be­következik mindenütt, ha nem ügyelnek a technológiá­Äftuhateawse .eee .. j „Nyomjuk a sódert93 Azt mondják, hogy a hatvani kavicsbányában gomb­nyomásra működik minden. Gépek dolgoznak az ember helyett. Mondják, de nem egészen így van. A munkások szerint elkel az emberi kéz, no meg a lapát. Mert szalag ide, vagy oda: csak nyomni kell a sódert minden mű­szakban! Nyáron aztán még nehezebb. A tűző napon sehol nincs menedék, a kavics veri vissza a sugarakat. S a hű­vös fürdő ugyan nem esik messzire, de a szalagot leg­feljebb étkezéskor lehet otthagyni. Akkor meg nincs idő zuhanyozásra. Gubola József mégis elegedéit. Hosszú ideig váltó­őrként dolgozott a vasútállomáson, lényegesen kevesebb jövedelem mellett, s az állandó utazgatás is egyre jobban fárasztotta. Itt most jó a munkabeosztás, több a forint. A meleg? Szenvedett tőle váltókezelő korában eleget. No és ha igen-igen eltikkad, hazatértében benéz a Zöld­fába, avagy az Arany fácánba, ahol jeges traces, máskor egy üveg Kinizsi várja. Most egyébként abban bizakodik Gubola Mihály, hogy jönnek rövidesen hűvösebb napok. Amilyen bolond az időjárás az utóbbi években, semmi sem lehetetlen. Sógora mondta múltkoriban, hogy hallott ő már júniusi havazásról is... . . * Nekünk, akik összevilláztuk megyeszéitében a fenti kis hangulatkcpeket, persze, most kapóra jönnek a sógor szavai. Netán ugyanis zegernye köszöntené az olvasót, miközben, itt forró pillanatokról; heves nyárról tudósí­tunk, hivatkozhatunk mindjárt reá. A sógorra. A júniusi hóra. ­Mert ugyebár, ha igazán szükséges, mi is tudjuk nyomni a sódert. Azt tetszik tudakolni, hogy pontosan kik? MOLDVÁT GYŐZŐ és PÉCSI ISTVÁN, valamint a fotós, TÓTH GIZELLA. Olyan is ritkán adódik, hogy egy „civil” megállít egy mozdonyt, csupán csak' azért, hogy egy kis tereferé- re invitálja a masiniszta se­gédjét, a fűtőt. Nos, velünk ez történt a füzesabonyi pá­lyaudvaron. Igaz, nem vala­mi elegáns villanymozdony volt, csak egy megszolgált, gőzzel hajtott masina. A fű­tő, Köteles István, mégis büszke rá, hiszen valahogy hozzánőtt életéhez. Vele jár­ja meg naponta nem is egy­szer a Füzesabony—Debre­cen közti távot, s verejtékez­hogy leül, máris szeretné, ha körülötte forogna a világ, s pillanatokon belül megkap­ná nemcsak azt, amű, ren­delt, hanem a kedvességet, a mosolyt is. — S ha csak ez lenne a gond! Az ittas, a kötekedő igy dupla és a hőmérő vendégek azonban a végső­kig srófolják az ember ide­geit. A leghatásosabb a meg­győző szó. No meg egy-ket dupla. így aztán valahogy csak helyre „rázódik” a mú­lás vendég. Nincs könnyű dolga nya­ranta Dávid Jánosnénak. Egy biztos: tizennyolc éves lánya jobban elviseli a kánikulát, hiszen titkárnőként dolgozik, s az irodából nem hiányzik a ventillátor sem. .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents