Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-16 / 166. szám

Nehéz aratás

A mátraballai dombokon Is megkezdték az aratást. Azonban nem kombájnokkal, hanem hagyományos kézi kaszákkal. Nehéz munkát végeznek ezek az emberek.

Lejtők, . itt-ott kiemelkedő dombok. Távolról nézve szinte hullámzik a táj a déli hőségben. A poros bekötő úton sír a gépkocsi motorja, amíg eléri a közeli domb alját: A motor leáll,

tovább nem megy, nem bírja a meredek terepet. Innen már csak gyalog lehet közlekedni.

Fenn, a demb tetején, őszi árpa virul. A kicsiny táblában asszonyok és férfiak dolgoznak: aratnak. Kézi kaszákkal vágják a gabonát. Nehéz, izzasztó munka ez, Lassaín fogynak a sorok, a lábon1 álló gabona eldől a kaszák alatt, csak tarló marad utána.

Nyolcán haladnak egy sorban, szabályos rendben széles karmozdulatokkal suhintanak.' A2"é'les kaszapenkombájn, de hát ilyen meredek lejtőre, mint itt a Dónaszéli dűlő — mutat a körülöttünk levő határra —, a gép nem tud feljönni. így maradt továbbra is az emberi erőt próbára tevő kézi aratás.

Mellettünk megpendül a kaszaél. Jókora, téglalap alakú kővel feni az idős ember, Tóth Sándor. Fekete kalapján széles csíkban átüt az izzadság. Igazi mestere a szerszámnak, amely engedelmeskedik a szakavatott kézben.

— fin mondhatom, hogy

kaszásnak születtem, hiszen a szüleim is summások voltak — jegyzi meg az idős ember. — Minden jó lenne, csak ez a föld, ez a nehéz, vályogos fold egy kicsit termékenyebb lenne. De ezt

Tóth Sándorné sokszor megizzad naponta marokszedés közben. Évtizedek óta csinálja és mégsem fáradt bele.

' i (Foto: Kiss Béla)

ge nyírja a sárga árpaszárakat.

Az élen a mátraballai Uj Barázda Tsz elnöke halad. 0 is segít a kaszásoknak.

— Reggel hétkor kezdtük a munkát — mondja Albertus Imre, s kipirult arcáról Jetörli az izzadságot.

Mielőtt elnökké választották, brigádvezető volt, évekig irányította a kaszásokat. Ismeri, az ősi szerszámot, gyerekkora óta minden nyáron kézbe fogja.

A levágott gabonát az asszonyok szedik össze. Csomókba gyűjtik a termést, ami majd a cséplőgépekbe kerül.

A marokszedők között Tóth Sándorné a „veterán”. Itt született Mátraballán, Itt, a faluban élte le életének nagy részét. Ismeri a határ szinte minden részét. Arcát egészséges barnára festette a napsugár.

— Amióta az eszemet tudom — meséli Tóth Sándorné — mindig kézi kaszákul arattunk. Igaz, van már

sajnos nem lehet megváltoztatni. Tavasszal sáros, nyáron meg száraz, szinte kérges. Nagyon meg kell küzdeni vele nemcsak az embernek, de a növénynek is.

A marokszedők között a legfiatalabb Szecsődi Erzsébet. Mindössze tizenkilenc éves, de már nem először dolgozik a mátraballai határban.

— Általános '■ iskolás koromtól, minden nyáron itt dolgozom a szövetkezetben — emlegeti a babosfejkendős kislány.

— A szüleim tsz-tagok. nekik segítek. Jól jön a pénz, amit kapok. Nyolcán vagyunk testvérek, s egymást támogatjuk, ahol csak lehet.

A Dónaszéli dűlőbe közben megérkezik Bakos Al bért, a közös gazdaság főmezőgazdásza. Hajnal óta járja a határt, ellenőrzi a betakarítást. Érdeklődik a kaszásoktól, hogy megy a munka, mennyit vágtak le délelőtt, s mennyi marad délutánra. Motorral .jött, zöld

bukósisakja alatt a haja szinte átnedvesedett az izzadságtól. A tikkasztó hőségben a domb tövében meghúzódó akácfák árnyékában keresünk menedékek

— Nagyon nehéz munkát végeznek ezek az emberek, hiszen több mint félezer holdról takarítják be a termést, hagyományos kézi kaszákkal. Azért az idei eredmények mégis egy-két mázsával jobbak a korábbiaknál, elérik a 13 mázsás átlagot. Ezen, az igen kis aranykorona értékű talajon ez jónak mondható. Jobb a termés, ami elsősorban annak köszönhető, hogy nagyobb adagú műtrágyát használtunk, de még így is nagyon nehéz gazdálkodni...

A kézi. kaszások ' szorgalmas emberek. Azt mondják róluk, ők azok, akik kényszerülve ugyan, de „konzerválják” a régi mezőgazdaságot, és így igazán megtestesítik a nehéz paraszti munkát. Köszönet nekik a helytállásért.

Mentusz Károly

Fácán- paradicsom a Ficsor- fanyán

Kemény földúton szalad autónk a tsrmésillatú csendben. Fölöttünk a gömböly- ded nagy ég, előttünk a végtelen káli határ. A búzamezők nyiladékaiban nyulak inainak, remek példányai az őszi vadászörömöknek. Kozák József, az Egri Gárdonyi Géza Vadásztársaság elnöke elragadtatással magyarázza: szépnek mutatkozik a nyúlállomány, jut belőlük elég puskavégre, s a vértelen vadászatok, az élő befogások is jó zsákmányt ígérnek, lesz mit szállítani külföldnek, vérfrissítésre.

Hatalmas mustárostáblát kerülünk, majd dinnye-„ül- tetvényt” szelünk át, aztán kukoricák zöld fala mellett húzunk el. S egyszerre csenderesek, takarások, erdőcs- kék, ligetek tűnnek elő. Nagyon fontos szerepük van ezeknek az alföldi erdőcs- kéknek, ligeteknek. A fák útját állják a nyargaló szélnek, fölfogják a forróságot, a porfelhőt, gyökereik a nedvességet kamrázzák be. S ha letisztul a határ, az erdő, a liget a vadnak nyújt tartózkodó-, tanyázóhelyet.

Nekihajtunk egy akácosnak, s ahogy a lombok zöld alagútja véget ér, egy kicsi hajlék, cseréptetős piros ínyével ránk nevet. Folterdő szélén áll a házacska, gyümölcsfák hajolnak fedele fölé.

— Ez Itt Ficsor-tanya rí 1

Valaha emberek laktak itt, s most már csak fácánok élnek e szép környezetben. Ki ide betér, valóságos ma-' dárparadicsomban érezheti magát.

A kicsi ház mögött lucernatábla zöldell, azután öreg gyümölcsös húzódik, meggy- . fákkal, almával, szilvával;

dús fűszőnyeggel, amit. három oldalról a kukorica magas jala zár le. Van itt minden, ami a fácánnak kedves és jó. Magba ment disznó- paréj. bogyók, hullott gyümölcsök, rovarok, férgek, csigák, s a kedvenc csemege is megtalálható, a han-- gyatojás.

As erőszak diadala

Az interpellációk során kért szót a Gyöngyösi Városi Tanács ülésén Ferenczfalvi Kálmánné. Elmondta: egyik választója kereste fel. Több mint egy éve folyik az ügye, amely váratlan fordulatot kapott legutóbb. A tanács építési osztálya négy esetben marasztalta el a panaszos szomszédját, amiért engedély nélkül felépíttetett egy WC-t és egy szeméttárolót a panaszos lakószobája tövében.

Előbb felszólították bontássá le a WC-t, amely alig másfél méterre díszeleg a szomszéd ablakától. Aztán pénzbírságot szabtak; ki rá, mivel a felszólításnak nem tett eleget. A pénzbírságot sem fizette be. Majd legutóbb azt állapította meg az építési osztály pecséttel ellátott papírján, hogy a WC mégis jó helyen van, de a szeméttárolót sem lehet máshová tenni.

A tanácstag azt hangsúlyozta a felszólalásában, hogy a szakigazgatási szervnek nem volna szabad a korábbi négyszeri álláspontjával homlokegyenest ellenkező döntésre jutnia több mint egy év elmúltával. Megkérdezte: ha történetesen az engedély nélkül építtető befizeti a bírságot, most visszaadnák neki a pénzét? Alkalmas ez a módszer a hatóság tekintélyének az elmélyítésére?

A kellemetlen eset kínos perceket okozott a tanácsülésen. Főként a szakigazgatási szerv vezetőjének, aki az interpellációra nem tudott válaszolni ott helyben.

önmagában az ügynek az a része, amely az építkezési osztály következetlenségét bírálta, nagyon jelentős. De jut eszünkbe más is ezzel az esettel párhuzamosan. Történetesen: általában az erőszakosak érik el céljaikat. Ki tud példát mondani arra, hogy bárkinek lebontották volna a szabálytalanul felépíttetett kamráját, fészerét, garázsát? Megbüntették ugyan érte, felszólították, bontássá le, aztán idők múltán kapott egy papírt, hogy... egye fene, maradjon az a kamra, ha már ott áll az épület mellett. •

Többször jöttek már ilyen panasszal a szerkesztőségbe olvasóink közül is jó néhányah. És mindig megkérdezték: minek adnak ki pecsétes írást a tanácsnál, hogy szabálytalan az építkezés, ha annak semmi foganatja nem lesz. Legfeljebb néhány száz forintnyi bírságot kell befizetnie a paragrafusok ellen vétőnek?

Többször előfordul még, hogy az erőszakos ember előnyr be kerül a törvényt, a szabályokat tisztelőkkel szemben: aki tolakszik a pénztárnál, a' busznál, a vonatnál, az országutakon a hét végi forgatagban. Mindenki tud még egy sor példát kapásból mondani saját tapasztalatai alpján.

Pedig a demokrácia jogegyenlőséget jelent. És azoknak az embereknek a túlnyomó többségét is, akik tisztelik egymást. Nem ártana tehát a töredék erőszakoskodókat is rászoktatni a rendre és a fegyelemre. Többek között a hatósági végzések következetes betartatásával — az engedély nélküli építkezések ügyében is.

... (G. Molnár F.)

Erzsiké néni kedves madarai között.

(Foto: Tóth Gizella)

A fácánokra azt szokták mondani, hogy kozmopolita elvet követő madarak. „Ubi bene, ibi patria!” — ahol jól érzik magukat, ott a hazájuk. A monda szerint a fácánt az argonauták hozták magukkal Görögországba, midőn &z aranygyapjúért mentek Colchisba, a Kaukázus Fekete-tenger parti erdős, termékeny vidékére. Különösen nagy számban találták a hosszú farkú, érdekes tollazatú madarakat a Phasis (később Fasso vagy Rioni) folyó környékén, honnan nevét is nyerte. A görögök útján ismerték meg a rómaiak s áthozták Itáliába, hol mint dísz- és áldozatállatot — továbbá húsáért — rendkívül becsben tartották, s innét terjedt el aztán Közép-Európa többi országaiba. A fácán jól elfogadja a mesterséges gondozást, s „ubi bene, ibi patria” — itt, Ficsor-tanyán, igazán otthon érzik magukat.

— 1968-ban határozta el vadásztársaságunk, hogy a fácán félvad-tenyésztését megkezdjük — mondja Kozák József. — Százezer forintos' kölcsörthel' indul tünk/' idén ehhez még újabb 40 ezer forintot kértünk és nem bántuk meg, mert olyan eredményeket értünk el, hogy tartozásunkból 90 ezret már törlesztettünk. Tavaly például 2328-at eresztettünk • ki. Idén már sok tapasztalattal fogtunk a munkához és most 4500 madarat gondozunk, több mint 3000 fácán és 1000 fogoly kiengedésére számítunk. A nevelőtéren rendben egymás mellett sorakoznak a nevelőládák. Deszkarácsaik közül tyúkok nyújtogatják a nyakukat, hangosan rikácsolnak, hívják nevelt gyermekeiket. Ám a fácángyerekek semmire sem hederítenek, élvezettel fürödnek a homokban, többen a szemvakító méleg elől a lucernába bújva hű- sölnek.

— A tojások nagy részét vásároltuk, 1600 pedig gyűjtéssel, fészekaljak megmentésével került hozzánk. A tojásokat kotlókkal és géppel is keltettük, s a nevelőládában levő kotlókkal maradnak mindaddig, amíg kellő önállóságot nem szereznek.

A fácánok gondozója Pa- bar Sándorné, Erzsiké néni. Tavasztól férjével, aki szintén a vadásztársaság alkalmazottja, kint élnek a tanyán, s csak amikor a nevelési szezonnak vége, költöznek be vissza káli otthonukba.

— Nagyon szeretem az én madaraimat — mondja Erzsiké néni. — Jóban, rosszban, hidegben és ködben, harmatban, vakmelegben és villámcsapásos viharban együtt vagyok velük — igazgatja meg gazdasszonyi kötényét. — Utánajárás, gondosság nélkül semmit sem érne a,z egész.

Azután csendesen int, mu- , tatni akar valamit. Karjára akasztja az etetővedret. Töltögeti a nevelőládák előtti tányérkákba az eleséget és közben megcsendíti kezében a rézcsengőt.

— Fütyülni nem tudok, így hát csengetek az aranyosoknak ...

Nyomában csak úgy nyüzsögitek a fácánok. A nagyobbak katonásan, legénye- sen lépdelnek, aztán látva, ■ hogy a fiatalabb mohók nem törődnek a renddel, hanem össze-vissza futkosnak, ők is nekilódulnak. Hatalmas csődület keletkezik. Néha csak léhajló fejeket látok,' máskor meg nyakakat, működő, csipegető csőröket. -Sajátos látvány. Egyszerre 'több ezer- fácán uzsonnázik.

... A nézelődéssel hamar eltelik az idő a délutáni nap küllői is elforognak felettünk.

— Fácánjaink mellett csirkefarmunk is van. Itt, a lekerített kukoricatáblában 1500 házicsibét nevelünk, ez a mi vadásztársaságunk melléküzemága. Így teremtjük meg a kellő anyagi alapot az eredményesebb , vadgazdálkodáshoz, a kellemesebb ós gondtalanabb szórakozáshoz, vadászatainkhoz.

Pabarékat kérdezem, hogyan érzik magukat, nem rossz-e itt, a falu közösségétől, emberektől távol.

— Itt vannak a mi madaraink, s mindig vannak látogatóink, az estélő vadászok. És villanyunk is van, nem élünk csak úgy, a világ végén.

Rikácsolás hallik a gyümölcsfák közötti nevelőtérről. A nagyobb fácánok egymással replikáznak, keresik a felgallyazni való hálóhelyet. S lassajjL elhallgatnak mind, csak ap álomba ejtő tücsökmuzsikf' hallik a közeledő est homályában...

Pataky Dezső

Orosz tanárok továbbképzése Egerben

A nyári szünetben szaktanárok ezrei vesznek részt különböző továbbképzéseken. Több mint félezer általános- és középiskolai tanár vesz részt az orosz nyelvi kurzusokon. A magyar—szovjet kulturális egyezmény értelmében az idén 57 szovjetunióbeli szakember vezetésével 9 városban — Dombóvá- rott, Hódmezővásárhelyen, Egerben, Zalaegerszegen, Sopronban, Nyíregyházán, Szombathelyen, Szegeden és Miskolcon — tartják az orosz nyelvi továbbképző kurzusokat. A középiskolai angol, francia és német nyelvtanárok tanfolyamain kilencven gimnáziumi, szakközépiskolai tanár vehet részt: Ba- latonfüreden, Sopronban és Szolnokon. A hazai román, szerb-horvát, szlovák és német nemzetiségű iskolákban tanító pedagógusok továbbképzését Budapesten, Gyulán, illetve Pécsett rendezik. Ugyancsak július elején kezdődött a jugoszláviai —vajdasági, horvátországi, szlovéniai — valamint a szlovákiai magyar tannyelvű iskolákban ts«iító magyar szakos tanárok tanfolyama, 168 részvevővel, hazánkba®.