Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-16 / 166. szám
Wem kap munkát a hevesi részleg Felmondtak a dolgozóknak Három éve hozták létre a részleget. Magánházat bérelt az UNISZERV KSZ Hevesen, s fölvett 15 asszonyt, akik az apci Qualitál Vállalattól ideszállított öntvényeket reszelgették, tisztították, készítettéi: elő csiszolásra. Idővel aztán gyarapodott a megrendelés, s az idén már harmincöt körül volt a dolgozók száma. Aztán egyszerre, július elejétől lakat került az épület rozzant kapujára, az asszonyokat, lányokat pedig szélnek eresztették. Ennyi röviden a történet. Első hallásra is kellemetlen és bosszantó: hogyan lehet minden felelősség, minden előzetes tájékoztatás nélkül az utcára tenni ennyi embert? Mert amint kiderült, a nagyközségben levő ipari üzemek az idei létszámkeretüket már . mind kitöltötték, s ezek a nők legföljebb alkalmi munkát vállalhatnak a környék gazdaságaiban. Megoldást kutatva kezdtük bogozni az ügyet. A nagyközségi tanács elnöke, Nagy Zoltán, s a községi pártbizottság titkára, Szabados Lajos a fejüket csóválták a téma hallatán. — örültünk először a kezdeményezésnek, mert így munkához juthattak az asz- szonyok. Üzemházat mi nem tudtunk biztosítani, ezért bérelték • azt az épületet. Nagyon rossz ház, ahol összezsúfolódtak, nem voJ.t alkalmas munkahelynek. Ahogy megtudtuk, az ellátás is akadozott: hol sok munkát hoztak, hol meg napokig nem tudtak mit csinálni a dolgozók. Hogy mi a terve a részleggel a szövetkezetnek, azt nem tudjuk, mert nemigen kerestek bennünket a problémákkal, — mondta Nagy Zoltán. — Nemrég KlSZ-szerveze- tet is alakítottak, s mivel az megszűnés előtt állt, a K1SZ- titkár keresett bennünket, nézzük meg miért kell elküldeni az embereket. így szereztünk tudomást a dologról, — folytatta Szabados Lajos. Megkérdeztük a szövetkezet elnökét, Kulcsár Viktort is. — Nehéz és igen kellemetlen helyzetbe hozott bennünket a Qualitál. Vállalva a kötbért is, törvényellenesen felmondta a szerződésünket, amely évi ti20- tonna öntvény tisztításáról szólt, s július elsejétől nem adtak munkát, mert nekik is kevesebb a megrendelésük. A főkönyvelőnk járt náluk — eredménytelenül. Valami kevés munkát biztosítanak még esetleg, rövid időre. — A mi kötelességünk, elsősorban a szövetkezet tagjairól gondoskodni. Én a napokban jártam Budapesten és szerződést kötöttem az Autóvillamossági Cikkeket Készítő Ipari Szövetkezettel: bedolgozóként foglalkoztatunk 10 nőt, sokkal köny- nyebb munkát kapnak, mint a részlegnél. Megígérték, hogy később növelik a megrendelésüket, s talán több dolgozót is felvehetnek. Kínos az ügy, én is tudom, de ha a Qualitál előbb szól, több időnk lett volna elhelyezni a dolgozókat. Így viszont ... A válaszban van némi vigasz. Persze, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy rendelet tiltja a lakások ilyen célra való használatát s ennek tudatában a tulajdonos augusztusi határidővel felmondott a szövetkezetnek. Továbbá: vizsgálatot tartott a helyszínen a KÖJÁL is, és megtiltotta, hogy ott olyan körülmények között dolgozzanak. Az alkalmazottak pedig minderről nemigen tudtak. örültek a munkaalkalomnak, s annál nagyobb volt a csalódásuk, amikor elküldték őket. Hogy hol kapnak majd munkát? Határozott választ erre senki nem tudott adni... (hekeli) Mibe ísérula garáxda&ág f Egy nap a szabálysértők „körében’ AKIK ELLEN eljárás indult, nem nagyon érdemelték meg azt a kedvezményt, hogy a szabálysértési hatóság a lakóhelyükön tárgyalja ügyüket. Verpelétre szállt ki a rendőrség — jó néhány eset összegyűlt az elmúlt hónapban a községben és környékén —, s a tanács hivatalos helyiségébe idézték be egymás után az „ügyfeleket”’. Vékonypénzű, jelenleg ijedt szemű férfi jön be elsőnek, M. György verpeléti lakos. Botrányos részegségért jelentették fel. — A múlt hónap 24-én annyira berúgott az italboltban, hogy járni is alig tudott. Háromszor vezették ki, és mégis visszatért. Később pedig lefeküdt a járdára — sorolja a tárgyalást vezető rendőrtiszt. — Elismeri a szabálysértést? — Nagyon fáradt voltam, kérem... egész héten kaszáltam, és hát megártott a pálinka. — Elismeri? ssgasps A Festetics-kastély helyreállítása fiTf Ä Festetics-kastélyt. Az 1755-ben épült páratlan művészeti értékű műemléket most restaurálják- Képünkön: tetőfedők dolgoznak a északnyugati kupolán. . ' - - - (MTI foto — KS) — Túlságosan nem — mondja szerényen. Később csak sikerül meggyőzni, hogy amit tett, az szabálysértés a javából, amiért viselnie kell a következményeket Nem is . beszélve arról, hogy M. Györgynek nem ez az első esete: tavaly ugyanezért 400 íorintra büntették, s úgy látszik, nem használt. Hátha ez a mostani büntetés eléri a célját? Ezer forint pénzbírság, s a szabálysértési határozatot tíz napra kifüggesztik a községi tanács hirdetőtáblájára! Míg a következőre várunk, megjegyzi á rendőrtiszt: . — Általában ritka az olyan eset, a notórius italozóktól eltekintve, hogy visz-, szaeső garázdával akad dolgunk. Erről jut eszembe, hogy nemrégiben folytattunk eljárást , J. József pélyi lakos ellen. Az még cifrább történet az előbb tárgyalt ügyhöz képest. Betért a Tavernába, és alaposan berúgott. (Tehette, hiszen — kiszolgálták ...) A közeli asztaloknál egy külföldi csoport szórakozott. Hívás nélkül csatlakozott hozzájuk, ölelgette őket, beleivott a poharakba, aki el akarta küldeni, azt megverte ... 1500 forint pénzbírságra büntettük. Idősebb férfi kopog be, T. József tarnaszentmáriai tsz- brigádvezető. Ittas yezetésért jelentették fel. Beismeri, hogy elkövette a közlekedési szabálysértést. — Elszíneződött a szonda — mondja. Ez pedig megcáfolhatatlan tény. A határozat meg is születik: 1200 forint pénzbírság vagy 24 napi elzárás, A pénzt „választotta”... K. Sándor kőkútpusztal fiatalember délutánra kapott idézést. A tárgyalás minden képzeletet felülmúlt... ugyanis jogosítvány nélküli; s ami még fontosabb, ittas vezetésért indult ellene az eljárás, ö pedig — kissé ittasan jelent meg a tárgyaláson. A tiszteletlenségnek is van határa, K. Sándor azonban ezt nem tudja. Sőt. — Ebből lesz bírósági ügy is? — kérdezi, és igyekszik rokonszenvesnek látszani. — Nem, kérem. Ez csak szabálysértési eljárás. — Legyen őszinte, őrnagy elvtárs... — mondja a fiatalember, és mosolyog. A rendőrtisztnek azonban van idegrendszere, nehéz lenne összeszámolni, hány ilyen, és ehhez hasonló ügyet tárgyalt, ilyen, és ehhez hasonló emberekkel. K. Sándor Sírokban dolgozott egy vasárnap, valami maszek kőművesmunkát végzett. A gazda, Z. István esteledvén pedig odaadta a motorkerékpárját, hogy azzal menjen haza, bár K. Sándornak nincs jogosítványa. A fiatalembert 1500 forintra bírságolták. Az ügy ezzel még nem fejeződik be, mivel a jószívű gazda is elkövette a szabálysértést azzal, hogy odaadta a motorkerékpárt. EGY IDŐS BÁCSI az utolsó ügyfél. Botrányos részegség miatt folyik az eljárás ellene. — Nagyon restellem a dolgot — mondja K. György. — Velem még soha nem fordult elő ilyen ... A verpeléti italboltban iszogatott. Hamar megártott a pálinka; hangoskodott, kiabált, összeesett. A szabály- sértés megtörtént, de az eljárás során mindig mérlegelik az enyhítő és fi súlyosbító körülményeket is. Még soha nem követett el ilyet (meg más szabálysértést sem), idős ember is, aki igen szerény nyugdíjból él. 400 forintra bírságolták meg. SAJNOS igen sok újságot tele lehetne írni a szabály- sértések legkülönfélébb, „legváltozatosabb” csokraiból. Vajon tudják-e azok, akik elkövetik, hogy a szabályok őértük is születtek? Abban reménykedhetünk, hogy legalább a büntetés után rájönnek erre, s nekik már nem kell többször idézést küldeni (kátai) Szász előtt már nem volt kétséges, hogy a Chorin— Mayer-szövetség elvette apósától a gánti apportokat, de Balátai újabb területeket talált Halimba, Iszkaszent- györgy határában. Ezek a területek, jóllehet nem voltak gazdagabbak bauxitban, mint a gánti, de nagyobb kiterjedésük miatt a zártkutat- mányi díj is magasabbra rúgott. Ki fizette meg ezeket a díjakat? Nyilvánvaló, hogy a szerencsésen megkötött házasság Alice-szel, jókora összeghez juttatta Balátait. Egy ideig abból, a pénzből élt és fizette a dfjákat, amit még gánti apportjaiért «kapott, de ez hamar elfogyhatott. Adósságait is vissza kellett fizetnie. Egy feljegyzés arról árulkodik, hogy Balátai ebben az időben kb. kétszázötven—háromszáz zártkutatmányi jogot szerzett az északi Bakonyban, a Dunántúl déli részein, sót Budapest közelében, a Hármas- ha tar-hegyen is. összesen, IliS 1912. július 16., vasárnap XXV, hozzávetőleg ötvenezer pengő bányajogi illetéket fizetett ki, s ezt az összeget nem fedezhette a gánti részvényekből. Csaknem teljes bizonyossággal megállapítható: Balátai az anyósától, Che- renburgi Bayer Olga bárónő- ■ tői kért és kapott kölcsön pénzt. Vajon a férfi hogyan kísérelt meg ebből a szörnyű szorításból kikászálódni?... A bauxit nem kecsegtethette azonnali sikerrel. Tapasztalhatta, hogy legalább öt— tíz esztendő kell, mire abból pénzt láthat, mert hiába van meg a felfedezett kincs, ha azt nem tudja a saját pénzén kitermeltetni és nyersanyagként eladni, ákkor ugyanúgy jár, mint régen. Balátai örömmel látta, hogy kisebb ipartelepek épülnek: 1934-ben történt az első kísérlet magyar' feldolgozó gyárak alapítására, a Bauxit Tröszt Mosonmagyaróváron timföldgyárat, Weiss Mann- frédék Csepelen alumíniumgyárat építettek. Az üzemek azonban nagyon gyenge kapacitással dolgoztak, a csepeli alumíniumgyár évi termelése mindössze 1500 tonna, a mosonmagyaróvári timföldgyáré tízezer, tonna/ volt De. Pávai Vájná főgeológus annak idején elmondta Szásznak, hogy néki, mint a kincstár vezető geológusának, módjában volt az akkori helyzetet ismernie. Balátai, hogy a németek ne jöjjenek rá, rejtett utakon, Bárczyházi Bárczy István titkos tanácsoson keresztül, magának a főméltóságú úrnak, Horthy Miklósnak, a kormányzónak, a magyar államkincstárnak ajánlotta fel az újabb területeket, nagyon tisztességes árért, de azzal a kikötéssel, hogy a németek „nem ehetnek ennél az asztalnál!”. Dr. Pávai Vajnáék bizottságilag be is járták a területeit, és elámultak annak gazdagságán. Jelentést tettek, de felülről az az utasítás jött, hogy „a magyar államkincstár nincs olyan gazdasági és politikai helyzetben, hogy Balátai ajánlatával komolyabban foglalkozzék. ..”. Balátai Jenő az újabb lelőhelyek sorsának eldőléséig számtalan más területen ért el tudományos sikereket. Balátai Jenő 1936-ban . megjelntetett egy szakmunkát a budai melegforrásokról. Ebben határozottan megjelöli azokat a helyeket és irányokat, ahol melegvízforrások fakadnak, s amerre azok elvonulnak. Azt írta: „ A budai melegvízforrások mind Budapest és Budaörs határvidékéről jönnek.”. A Balátai Jenő által első számúnak nevezett forrás szerinte éppen a farkasréti Rupp-hegyen megy keresztül. Ez a forrásüreg Budaörs mellett, a Kálvária-hegyen kezdődik. Azután két ágra szakad: egyik ága keleti—északkeleti irányban, a Tűzkő-hegyen és a Várdomb északi részén halad át, egyenesen neki a Királyfürdőnek. Aztán még négy irányban haladnak vízhasadékok* amelyeket a budaörsi meleg- vízközpont táplál és különböző vonalakban vágnak neki a fővárosnak. Egy forrás ki a fővárosnak. Egy forrás- ág a Lukácsfürdőbe, egy. Újpestre, egy a Szúnyog-szigetre, egy pedig a Római fürdőhöz vezet. A legérdekesebb az, hogy a budai melegvízforrások eredetét egy helyre teszi, mégpedig Budaörs határába, ahova sokan talán nem is gondolták volna. Balátai Jenő azonban a földkéreg szerkezetére és tektonikájára hivatkozva igyekszik bizonyítani, hogy a budapest—budaörsi határon vanak a me- legvízforrásök tápláló medencéi. Balátai Jenő kérvényt is adott be Budapest polgármesteréhez és kérte, rendelje el a polgármester a budai vizek útjának feltárását. Kérte, keressék meg a Rupp-hegyen átvonuló forráseret, amely a Gellérthegyig vezet, mert ez érdekelhetné legjobban a fővárost. Hivatkozott arra, hogy ott kint, a főforráshoz közel, sokkal melegebb a víz, mint a Dunánál. A víz ösz- szetétele pedig a hosszú út alatt megváltozik, hasznos dolog volna tehát1 a budai melég vizeket az eredeti forrás helyén föltárni. Most 40—46 fokos vizet^használ- nak fel Pesten, a főforrásnál azonban 75 fokos vizet is lehetne találni. Balátai szerint Budapest Európa hévforrásokkal egyik legjobban ellátott városa, s ez felbecsülhetetlen értéket jelent mind a hazai lakosság, mind az idegenforgalom szempontjából. . Egy elutasított munka maradt fönt Balátai ilyen irányú herkulesi erőfeszítéséből — gondolta Szász —, semmi több. Maga az a tény, hogy .Balátai képes volt rengeteg időt, energiát a hőforrásokba is belefektetni és azoknak ügyében a polgár- mesterhez fordult, Balátai Jenő naivságát mutatja. A tudósnak gyermeteg elképzelései lehettek Magyarország politikai, gazdasági viszonyairól. Ám Balátai Jenő nem volt az az embert aki semmiségekben csökönyös, de komoly dolgokban hiányzik belőle a céltudatosság és kitartás. Nem olyan ember volt, aki könnyen fellelkesedik és azután még köny- myebben megun mindent. Balátai, a polgármester elutasításával mit sem törődve, dolgozta ki a hőforrások hasznosításának gyakorlati tervét. Épről tanúskodik memoranduma, amelyet „Budapest fürdőváros jegyében a Rudas- és Rácz-fürdőnek a Gellétrhegy belsejében való elhelyezése” tárgyában írt. Ez a memorandum Balátai szellemes gondolkodásmódját, élénk fantáziáját bizonyította, sőt — Szászt ez kapta meg leginkább — a memorandum szép nyelvezete süláris érzékkel bíró embert is sejtetett. Előfordulhatott, hogy valaki talán szólt is egy-két jó szót Balátai memorandumára, talán még tetszhetett is a Jókai fantáziájával felrajzolt ötlet, de ennél gyakorlatibb, közvetlenebbül az akkori igényeket kielégítő építkezéseket sem valósítottak meg. A memorandumban felvázolt elképzelések túlságosan nagyvonalúak lehettek, de nem is ebből a szempontból érdekesek, hanem, mert rávilágítanak Balátai Jenő gondolkodásmódjára, csillapíthatatlan vágyára, hogy valami nagy, fontos dolgot tegyen hazája érdekében. Ezzel párhuzamosan persze anyagi hasznot is remélt a vállalkozásból, de mivel ebből semmi sem vált valóra, visszatért a bauxit ügyéhez. Balátai több millió pengő értékű bauxitlelőhely bérlője volt, de a bauxit ott rejtőzködött a földben, kiaknázatlanul. Ekkor még álmában sem gondolta, hogy terveiről, műszaki leírásairól, a lelőhelyek várható kapacitásáról a németek mindent tudnak. Az ő fantáziája, amely geológiára, kövekre, ásványi anyagokra, hévizekre, vegyi folyamatokra, feltárásokra. hasznosításokra korlátozódott, képtelen volt kiterjedni az emberi lelkek furcsa trágyadoaabjáig, a leskelődésig, a hatalmi harcokig, a „Lebensraumig”, s annak megvalósítási szándékáig. Honnan sejthette volna például, hogy a saját családi fészkében, az ágya fölé is a német sas terjeszti ki szárnyait? Ha valaki akkor azt mondja Balátainak, felpofozza, leüti, agyonveri. Szerette feleségét, elvisel tg anyását. Alice jelenléte, vágyai, azoknak kiegészítése fokozták benne a yagyonszerzésre törekvést, de ez nála mégiscsak másodrendű szempont volt. Ott volt a bauxitlelőhely. A zártkutatmányokért minden évben fizetni kellett. Mit lehetett tenni ilyen esetben. Dr. Pávai Vájná szerint Balátai megkísérelte jutányos áron átadni a magyar államkincstárnak, hogy az biztosítsa a független bányászatot, a feldolgozást, vagy olyan előnyös szerződés megkötését, amelynek segítségével Magyarország alumíniumhoz juthat. Balátai tervei között szerepelt — mivel az alumínium gyártása olyan sok elektromos áramot igényel, ameny- nyinek előállítására Magyar- ország nem képes —, hogy vásároljanak külföldről áramot. Távvezetékről álmodott. A dunai népek összefogásáról, a románokkal, csehekkel, jugoszlávokkal való gazdasági szövetségről. Sőt, amikor megtudta, hogy a Szovjetunióban nagy vízi erőművet építenek, a velük való kooperáció lehetőségét is felvetette. Jellemző, tiszta emberi szándékára, hogy ezt olyan magától értetődő dolognak. fogta fel és terjesztette, mint aki a hatalom birtokosairól is tiszta szándékot tételez fel. Szász erre vonatkozó feljegyzéseket is talált, és azokból kitűnt, hogy tervezetét hivatalos , kormányférfiakhoz is eljuttatta. A kormány azonban hallani sem akart semmiféle egyezményről, főleg nem dél és kelet felé. (Folytatjuk$
