Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-15 / 165. szám
Tisztább, alkotóbb légkörben AZ UTÓBBI FÉI.15VBEN Ebben az egyre tisztuló több alkalom és mód nyílt a közszellemben még inkább termelőszövetkezet«« kom- káros, ha egyes szövetkezeti mufliotái szón,ára is, bogy vezetők figyelmen kívül m eg világai ják: szőkébb köz- hagyják, semmibe veszik a ságükbén, szövetkezetükben kommunisták véleményét, milyen a kapcsolat a veze- Ho^y nem mondva csinált, tők és a vezetettek között? hanem valós ez a probléma, Mennyiben érvényesül eb- azt számos példával lehet- ben ,a kölcsönös bizalom; ne bizonyítani, korlátozás nélkül gyakorolhatjuk-e a tagok a törvény- ELÉG GYAKORI, hogy a ben is lefektetett jogaikat tsz-elnökök egy része — sür- Rövidebben úgy is mond- g°s elí°glaltságára hivatkozva hatnánk, milyen a szellem — nem ves2 részt a Párttagszövetkezetükben. gyűlésen. Nem egy közülük, ha részt is vesz, ezt nem Az év végi beszámolók, a zárszámadást megelőző taggyűléseken, majd ezt követően is a kommunisták nagy felelőssé gtudattal tették szóvá a szövetkezeti életben tapasztalt hibákat, .káros jelenségeket A felszólalók egy része azt kifogásolta: gyakori, hogy nincs meg a kellő Összhang a tsz vezetése — elsősorban annak elnöke — éa a pártszervezet között S bér a párttagság csupán egy kisebb hányada a szövetkezeti tagságnak, de a közte és az egyes vezetők közötti együttműködés mikéntje alapvető mércéje a közös gazdaságokban uralkodó köz- szellemnek, ha úgy tetszik, a szövetkezeti , ,u demokzádATtfrfCn iSílijiit ütv#st-, í■. iű* lM.~i > íij t rAt irt - — - .a<é «ül - — ...........« - ■ \ a BZOveröcezea KDTimrsTTTs*- ták túlnyomó többsége kétkezi dolgozó, aki maga is közvetlenül érzi, tapasztalja J a gavdanágt vezetés intézke- ! désetoek hatását A párttagok együtt élnek, közös a sorsok párton- kívüli társaikéval. Am ha a munka- és életkörülményeikben teljes is az azonosság, mégsem le- hét egyenlőségjelet tenni közéjük. Nem tóiét, mégpedig azért nem, mert a kommunisták öntudata, felelősségérzete általában nagyobb, mélyebb, mint a nagy átlagé. Ebből következik, bogy a hibákat is bátrabban és ‘ gyakrabban teszik szóvá. 6 emiatt gyakrabban is keríR- nete szembe a jogaikkal túlzottan élő, vagy néha vtez- szaéHS szövetkezeti vezetőki ■»*«» m.ja s • . . »JíEri l Egy-egy szövetkezel élete, gazdálkodása nem mentes a konfliktusoktól, s azzal az igénnyel nem Is lehet fellépni, hogy mtod az együttélésben, mind a gazdálkodásban mint a többiekkel azonos jogú párttag teszi, hanem úgy viselkedik, úgy szólal fel, mint aki „felette” áll a párttagoknak; utasítgat, kioktat; fölényeskedik stb. Holott a szervezeti szabályzat őket sem ruházta fel ’ több joggal a taggyűlésen, a párt életében, mint bármilyen más párttagot. Nem egy szövetkezetben rossznéven vészi az elnök, ha a pártvezetőség arra kéri fel, hogy a szövetkezet gazdálkodásáról, helyzetéről számoljon be a vezetőségnek, vagy a, taggyűlésnek. Egyesek ilyenkor arra hivatkoznak, hogy a beszámolás sérti a szövetkezeti törvényben és az alapszabályban biztosított önállóságukat, jogaikat. Valójában ez önállóság helytelen értelmezéséről van ttt szó. Arról, hogy az ilyen szövetkezett vezetők nem tudják, vagy nem akarják tudomásul venni: a párt politikájának szerves, elidegeníthetetlen része a gazdaságpolitika. A párt soha nem mondott 1« éa nem is mondhat le arról, hogy Irányítsa az állampolgárok életét, életszínvonalát biztosító gazdasági folyamatokat; Igaz, ezt az új gazdaságirányítás rendszerében nem úgy teszi, hogy részleteiben megszabja a tsz-vezetők tennivalóit. A kezdeményezés, a termelési folyamatok irányításának széles skáláját biztosítja számukra, de egyben rendszeresen ellenőrzi, hogy ezek egyaránt szolgálják az egyéni, a csoport- és az össztársadalmi érdekeket. Az ellenőrzés Joga pedig mindenekelőtt az alapszervezeteket illeti meg. Tehát a párt vezető szerepét, politikájának érvényesülését csorbítja; csökkenti az a szövetkezeti vezető, aki ki akarja magát vonni az alapsZerve/.et ellenőrzése alóL AZ UTÓBBI IDŐBEN több bírósági eljárás mutatta, hova vezethet a rosszul értelmezett önállóság, a pártellenőrzés semmibe vevése. A magukat tévedhetetlennek hitt tsz-vezetők előbb-utóbb vakvágányra futnak, s kárt okoznak annak a közösségnek, amely őket vezetőnek választotta, f Számos nagy szaktudású, értékes szövetkezeti vezető kerülhette volna el dicstelen sorsát, ha nem helyezi magát a kommunista közösség fölé, ha megszívleli az „egyszerű” párttagok bírálatát Az utóbbi időben élénkülő bírálat nem jelenti a hibás vezetési stílus általános elharapódzását Még csak arról sincs szó, mintha napjaink társadalmi „terméke” lenne a vezetői jogokkal való visszaélés. A szövetkezeti elnökök többsége becsületesen teljesíti megbízatását, s az a jellemző rájuk, hogy a pártszervezettel, a termelőszövetkezeti tagsággal vállvetve dolgoznak a szövetkezetük boldogulásáért Az eredményeket, a sikereket nem kizárólag maguknak tulajdonítják; tudják, hogy részesei — gyakran fontos részesei — azoknak. Megszívlelik a bírálatot, figyelembe veszik az okos javaslatokat Az pedig, hogy napjainkban • korábbi időszaknál hamarabb és esetenként élesebben kerülnek a közvélemény elé • tsz-vezetők hibái, éppen azt bizonyítja, hogy hatékonyabb a párt- és a társadalmi ellenőrzés. Emiatt felszínre kerülnek azok a vezetés. és magatartásbeli hibák is, amelyek korábban is léteztek, de éppen a kommunisták bátortalansága miatt rejtve maradtak. NAPJAINKBAN mind Jobban növekszik a kommunisták felelőssége szűkebb közösségükben a tiszta, alkotó légkör biztosításáért A szövetkezeti gazdaságok többségében ez élő valóság, de annak kell lennie valamennyi szövetkezeti gazdaságban. MShók Sándor egy-egy időpontban teljes legyen act Összhang. A problémák, a nehézségek megoldásuk esetén is „újratermelődnek", s ezeket újra és újra meg kell oldani. Ezen a lépcsőfokon jut feljebb és feljebb mindegyik szövetkezeti közösség. A baj ott van, ahol ezekre a hibákra nem figyelnek fel, vagy ha a vezetők észre is veszik, hosz- szabb Ideig semmit, vagy csak keveset tesznek megoldásukért. Ha napjainkban a korábbinál több bírálat hangzik el a szövetkezeti vezetőkkel szemben, ez nem valamiféle „vezetőellenességet” tükröz, hanem azt bizonyítja, hogy a kommunisták mind jobban élnek a szervezeti szabályban biztosított jogaikkal. Éppen ezért a kommunisták körében kialakuló pártszerű bírálat szellemét nem nyirbálni, hanem bátorítani kell. Mint ahogyan ezt a pártvezetés teszi akkor, amikor minden fontos társadalmi, gazdasági probléma megoldásához kéri a párttagok; őszinte véleményét, kommu- I nista áldozatvállalását. A hengeré Holló Zoltán először 1949- ben ült fel a borsodnádasdl munkásjáratra. Azóta naponta megismétlődő mozzanata lett az'életének ez 'az utazás: Bekölcéről a lemezgyárba és vissza. A huszonhárom esztendő alatt, millió kjsebb-nagyobb változás történt körülötte, de az utazás, s a gyárhoz való hűsége a régi maradt... Mint segédmunkás, először az ónozóüzembe került. Mondták is, nagyon fiatal erre a munkára, ám benne nem csalódtak. Amikor jó két évvel később átkerült a heng'erdóbe, bizony érzékenyen vett búcsút ettől az üzemrésztől' a jóban-rossz- ban együtt tartó munkatársaktól. Azt tartják, az Igazi hengerészélet nem tűri a gyengeséget, ők erős akaratú, kemény emberek. Egy- egy ilyen pillanat mégis kifog rajtuk. Így történt ez akkor 1« amikor Holló Zoltán — az egykori kemerce»«*géd, felfogómester, duplázó — háromévi tanulás után szakembere lett a finomlemez- gyártásnak. Újult erővel látott munkához, társaival keményen tűrte a gomolygó füstöt, a kemencék és az izzó fémlemez hatvan-nyolcvan fokos hőségét, a percről percre jobban gyöngyöző verítéket. Ezerkiléncszázhat- vannégyben előhengerész lett, brigádvezető. Tizennégyen fogtak össze egy célért: mind jobban dolgozni, mind tökéletesebb minőségű mun-* kát végezni. Éveken át ja lehető legkevesebb s elejt tel dolgoztak, s ezzel évi 960 ezer forint értékű anyagot takarítottak meg a közösnek. Holló Zoltán példát mutatott, s mutat ma is, két évvel azután, hogy a Munka Érdemi%nd bronz fokozatával tüntették ki. Brigádjával vállalta, hogy túlteljesíti a közös tervet, mellette pedig fokozzák az anyagmegtakarítást, s még arra is jut idejük, hogy a borsodnádasdi iskolában patronáljanak egy osztályt, köztük talán a jövő hengerésze* . Huszonhárom esztendő telt el azóta, hogy Holló Zoltán belépett a lemezgyár kapuján. Ez alatt az idő alatt millió kisebb-nagyobb váiSzáz közül hatvanon elmennek |_l ogy messzire ne menjünk: Csehszlovákiában, a Né1 1 met Demokratikus Köztársaságban külön tudománya van 'a pályakezdő fiatalok munkába állításának. Valamennyi nagyobb üzemben, vállalatnál jól képzett szakemberek segítik beilleszkedésüket, számba veszik igényeiket, terveiket, bemutatják a vállalat életét, munkáját, s őszintén elmondják a fiataloknak a reális lehetőségeket is. Mindez nálunk egészen másképpen megy. A mi vállalataink többségében a portás mondja meg, hogy hol található a személyzeti osztály, onnan pedig általában egy nyugdíjas kíséri el az új munkást az üzembe, ahol egymás után .hangzanak el a megjegyzések: „vajon ki ez az ürge?” Aztán megérkezik az üzemvezető, aki három mondatban elmondja, mit kell, illetve mit lehet ott csinálni, s ezzel be is fejeződött a fiatalember munkába állítása. Ha tetszik, úgyis megszokja, ha nem, úgyis megszökik — jelszóval, a többit a véletlenre, az időre bízzák. Bizonyára van túlzás az elmondottakban, de nagyon sok nem lehet, mert a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa a közelmúltban tartott ülésén tényekkel bizonyította: megyénk üzemeiből 100 pályakezdő fiatal közül hatvan még a munkavállalás évébeij felmond, elmegy. És nem azért, mert sok a munka, nem a három műszak miatt, még csak nem is a fizetést keveslik. Csak egyszerűen: nem érzik jól magukat. Ezért állnak odébb, keresnek már sutt szerencsét Százból hatvanan elmennek. Nem véletlen e szomorú statisztika. Mégpedig azért nem, mert üzemeinkben valóban nem sokat tesznek azért, hogy a pályakezdő fiatalok mielőbb megtalálják a helyüket. Igaz ugyan, hogy a szocialista brigádok vállalásaiban is szerepel a fiatalok patroná- lása, a KISZ-, a szakszervezet is igyekszik, segíteni, de mint a tények bizonyítják: mindez kevés, többre, valami másra lenne szükség. Valami olyasmire, ahogyan Csehszlovákiában, a Német Demokratikus Köztársaságban csinálják. Rendszeres, módszeres patronálásra, tudják kihez forduljanak, ha megakadtak valamiben, s érezzék: nem szívességből segitenek rajtuk, hanem szolidaritásból, jó szándékkal és jóindulattal. Nem a vállveregetést, nem a „hogy van, öcsit” hiányolják, hanem a helyüket nem találják heteken át, mással találkoznak az üzemekben, mint amit a személyzeti osztályon elmondtak, ígértek nekik. E zért1 mennek eL Száz közül hatvanan. Pedig szükség van rájuk, fiatalok, tehetségesek, s valameny- nylon bizonyítani szeretnének. Mégis hagyják, hogy csalódjanak, hogy elmenj enek__ ír**1!'» ^ fkot# Fokozzák a tenyésztés biztonságát Arról a sokat emlegetett szarvasmarha-programról van szó. Ennek a minél eredményesebb végrehajtását segíti az a kezdeményezés, ami a Heves megyei .VI- latforgalmi és Húsipari Vállalatnál is megtalálható. Cél az, hogy a tenyésztés biztonságát fokozzák. A szarvasmarha-állomány mennyiségi és minőségi fejlesztése megköveteli, hogy a tbc- és brucellamentes környezetből származó üszőből' - jakat beállítsák a tovább- tenyésztésbe. * A vállalat kötelezi magát arra, az előzetes megállapodás alapján, hogy a háztáji gazdaságban felnevelt üszőborjút 15—17 hónapos korban az állattenyésztési felügyelőség szakemberével megvizsgáltatja. Ha alkalmas a tovább tenyésztésre, akkor a gazdával vemhes- üsző-értékesítési szerződési köt. Ha az állat a továbbte- nyésztésre nem alkalmas, akkor pedig ' szarvasmarha-értékesítési szerződést ajánl feL A háztáji gazdaságoknak tehát nem kell bizonytalanságban lenniük, a növendékmarha értékesítése mindenképpen előnyösen biztosított Mi történik akkor, ha a várható borjút a gazda nem akarja felnevelni? Ha az állategészségügyi állomás orvosa igazolja, hogy a háztáji gazdaság szarvasmarhái tbc- és brucellamentesek, akkor kilogrammonként harminc forintos árat fizet az állatforgalmi vállalat Ellenőrzik a tej és tejtermékek minőségét A nyári szezonban fokozottabban ellenőrzik a tejet és a tejtermékeket a megyei és fővárosi élelmiszerellenőrző- és a vegyvizsgáló intézetek. Az ellenőrök azonban még mindig .jócskán találtak kifogásolni valót. A tejipari üzemek az előírt tárolási hőmérsékletet mindenhol betartják, megfelelő hűtőkocsijuk azonban nincsen elegendő, emiatt a termékek egy része szállítás közben meg nem engedhető módon felmelegszik. Sokszor a kereskedelemnek sincsen elegendő hűtőpultja és ezért esetenként minőség- hibás termékek is eljutnak a fogyasztókhoz. Az ellenőrök szabálysértési eljárást indír — Ott benn a gépek. mellett néha hatvan -nyolcvan tokra is felszökik a hőmérő higanyszála... (Foto: Tóth Gizella) tozás történt körülötte, csak •az utazás maradt a régi. meg a hűsége, kemény akarata a munkájához. Mert ahogy a gyári mondás tartja, az igazi hengerészek ilyenek... (szilvás) tottafc a soproni tejüzem ellen, ahonnan a megengedettnél nagyobb víztartalmú vajat szállítottak az üzletekbe és polipack tej, valamint nagyobb mennyiségű tejföl került — a zárógép hibája miatt — súlyhiánnyal a foA címadó mondat jó néhányszor elhangzóit már, ám most mégis kénytelen az ember megismételni, ha válaszolni akar valahogy arra a bejelentésre, amely a napokban érkezett a Hatvani Konzervgyárból | — Onnan, ahol — az üzem történetében, már ki tudja hányadszor? — a közelmúltban, e&V időre újfent átcsoportosították a munkaerő jó részét, s ez az intézkedés több női dolgozót is, hogy úgymond: hátrányosan érintett Mert megváltoztak ,a körülményeik, a megszökött feladatokat kevésbé ismertekkel kellett felcserélniük, i eközben többjüknél csökkent a kereset is. Az eset hallatán az ember önkéntelenül is kizárólagosan a bejelentőknek adna igazat. Menten más lesz azonban a véleménye, amint jobban tájékozódik a gyárban. Mivel hogy itt egészen sdjátos a helyzet: egy-egy szezonhoz, feladathoz kell szinte igazodnia mindenkinek. Mindig a legfontosabbhoz. a legsürgetőbbhöz, mint legutóbb például a borsófcl- dolgozáshoz. Az <nők koncentrálása elkerülhetetlen, kiváltképpen mostanában, hogy a konzervgyárban sem bővelkednek munJcavállalók- ban. ' A feladatok pedig nyilvánvalóan nem egyformák, s ennélfogva az értük járó fizetség is többnyire kÜlönbözS. A jelenlegi helyzetben esugyasztókhc®. Zala megyében nem megfelelő minőségű tejföl forgalmazását tiltották meg az ellenőrök. Debrecenben pedig rosszul sikerült sajt-széria árusítását szüntették meg a helyi intézet kezdeményezésére. pán a szakmunkások számára tudnak állandó bért biztosítani. Mindennek nyoma van természetesen a kollektív szerződésben is, s ezt általában már a felvételnél ismertetik a dolgozókkal, hogy a továbbiakban számoljanak vele. Számolnak is, s hogy meny. nyíre: bizonyság erre a szak- szervezeti bizottság, ahol az említett ügyben mindeddig még nem panaszkodtak. Ennek ellenére persze kellemetlen lehet a konzervgyári helyzet, amivel többé-ke- vésbé egyetértenek a vezetők is. Éppen ezért aztán próbálják is elviselhetőbbé tenni az itteni munkát: igyekszenek olyan beosztásokat találni még a rendkívüli átcsoportosításoknál is, amelyek viszonylag közel állnak a dolgozókhoz, s módot keresnek időnként a „pénzesebb” munkák biztosítására, hogy a fizetéscsökkenések kiegyenlítődjenek, éves viszonylatban ne okozzanak veszteséget az egyéni jövedelmekben. 1 Bármennyire is iparkodnak azonban: nem sikerül mindig igazságot tenni, hiszen nehéz mindenki kedvében járni. Innen a ,címadó válasz... ' (—ni) ,mwm,c§ ■J 1972. .július 15„ azooab&t Nem lehet mindenki kedvében járni
