Népújság, 1972. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-15 / 165. szám

Gyermektől s nagypapáiul Mindenki kedvére válogathat az ízléssel berendezett könyvtár­ban. Aki segít ebben: Demjén Barnáné... (Foto: Tóth Gizella) Csütörtök kivételével nyár- időn is nyitva tart minden­nap Poroszló község könyv­tára, amelynek ügyes-bajos dolgait Demjén Barnáné igazgatja. A helyi tanács tá­mogatásával például a közel­múltban sikerült megoldania a raktárhelyiség problémá­ját Az intézménynek, négy fiókkönyvtárával együtt je­lenleg 1100 beiratkozott ol­vasója van, s a könyvállo­mány felfrissítésére évente 10 ezer forintot költhet a vezető. Látogatásunk során el­mondotta Pemjén Barnáné, hogy állományfejlesztés te­kintetében legfontosabb fel­adatának tartja a gyermek- irodalom növelését, mivel ol­vasóinak tekintélyesebb ré­sze diákokból, kisiskolások­ból áll. Ennek megfelelően a jövőben költségkerete 50 szá­zalékát ilyen művekbe fekte­ti. A könyvtár vezetője ugyanekkor megkezdte az avult, elrongált könyvek se­lejtezését, míg a továbbra is fontosnak tartott, kopot- tabb műveket eljuttatja a Megyei Könyvtárnak, amely gondoskodik beköttetésükről. Problémája? Akad még... A huszonévesek érdeklődése általában csökken. Ugyanígy kevés Poroszlón a nőolvasó. E tekintetben a községi KISZ-szervezettől és a helyi nőbizottságtól vár segítséget az igen tevékeny, szakszerű munkát végző könyvtárve­zető. A Heves megyei Könyvtár vezetői természetesen na­gyobb távlatokban gondol­koznak. Így módunkban áll a pillanatnyilag tökéletesen, megelégedésre funkcionáló poroszlói intézmény jövőjé­be is betekinteni. Ebergényi Tibor igazgató a következő­ket jegyezte fel a községről a fokozottan, kiemelten fej­lesztendő könyvtárak hely­zetével kapcsolatban: „A könyvtárnak fedelet biztosító művelődési ház szer­kezeti tagoltsága nem teszi lehetővé az alapterület to­vábbi növelését, a szolgálta­tás folyamatos korszerűsíté­sét. Különösen megnőnek a gondok a kiskörei vízlépcső majdani üzemeltetésével, a táj egész arculatának meg­változásával. A könyvtár alapterülete most 60 négyzet- méter, az eljövendő igény 500 négyzetméter. Ehhez pe­dig új, önálló épület kell...” . Nem ezekben az években, tesszük hozzá a magunk ré­széről. Ugyanakkor mégis felhívjuk a helyi szervek fi­gyelmét e már látható prob­lémára. Azzal, hogy jobb előre számítani valamire, mintsem utólag gondolkod­nit (m. gy.) KÉeMl misteMf Dpi, őszi M Mozgalmas hónapok kö­vetkeznek hazai műkedvelő­ink számára: több mint tíz kiállításon, fesztiválon adnak számot tudásukról, felké­szültségükről, tehetségükről. A közeljövőben sorra kerülő tárlatok közül az egyik leg­érdekesebbnek a Kis Jankó Bori országos hímzőpályázat munkáinak kiállítása ígérke­zik, amely augusztus 12-től fogadja a látogatókat. A be­mutató jó alkalom arra is, hogy az érdeklődők előtt fel­vonultassák a környező or­szágok hímzéskollekcióit és az ide érkező szakemberek­kel nemzetközi tanácskozást rendezzenek e sajátos nép- művészeti foglalkozás jelené­ről, jövőjéről. Ugyancsak nagy visszhangra számíthat a XX. országos —■ és egyben az első nemzetközi — amatőr filmfesztivál, 'amely Székes­fehérvárott lesz, október 12 —15 között. Erre ni ezeréves európai városok amatőr filmklubjainak képviselőit hívják meg. Visegrádon találkoznak a Pest megyei Tanács szervezé­sében augusztus 12—13-án 'a műkedvelő színjátszók. Au­gusztus 20-án tartják az or­szágos bemutatójukat a Rö­pülj páva-körök. . A Veszp­rém megyei Tanáccsal együttműködve, augusztus 19-én és 20-án Keszthelyen megrendezik a magyarorszá­gi nemzetiségi szövetségek néptáncfesztiválját. Ugyan­csak a következő hónapban lesz a szövetkezeti néptánco­sok negyedik országos talál­kozója. Augusztus eseménye még 3z ifjú népművész pá­lyázat eredményeinek értéke­lése és ebből az alkalomból kiállítás szervezése. Ä színjátszók országos pő- diumfesztiváljának dátuma: szeptember 22—24. Ugyan­csak ősszel —. Pest és Buda egyesítésének Í00. évforduló­ja tiszteletére — fővárosunk­ban vetélkednek a budapesti színjátszó csoportok, irodal­mi színpadok. Októberben országos fotó­művészeti kiállítás nyílik. Ezt a budapesti fotoklub patronálja. Akkor hirdetik ki a Gelencsér Sebestyén or­szágos fazekaspályázat ered­ményét is: október 21-én és 22-én- Nagykanizsán bonyo­lítják le az immár hagyo­mányos nemzetközi Sonder­klasse társastáncversenyt. A Zeppelin Angol film Penyige Itt, Heves megyében, idegenül cseng a szó, Szabolcsban, a Számos-közben mindenki ismeri. Egyike a harminckét újjáépített szamosszögí falunak, amelyet egyszerűen elsodort, letörölt a föld felszínéről. az ár. A falujukat sirató emberek így csapták össze kezüket két évvel ezelőtt: — Volt, nincs Penyige! ^ És Penyige, meg a többi harmincegy szamosszögí falu újra létezik. Fehérgyarmaton az elmúlt kedden emlékművet lepleztek le. Monumentális alkotás a község főterén. Idézi a múltat, mutatja a jelent. Ezen a szürke hétköznapon több ezer ember gyűlt ösz­sze ünnepelni. Egyszerű feketekalapos parasztemberek, ka­tonák, fiatalok, magyarok, szovjetek. A dísztribün mellett, két középkorú ember beszélgetett. — Gondoltad volna-e, János, még két évvel ezelőtt? A másik a nap felé hunyorgott, törölgette arcáról a ve­rejtéket. — Nem én, bátyám! Nem gondoltam. Nem is hittem. Penyige léte valóság. Ott áll az útjelző tábla a falu szé­lén. Éppen úgy, mint az ár előtt. A szép, egyenes utcák, a szürke palatetős, nagy ikerablakos házak az összefogást, az imponáló erőt hirdetik. A kiskertekben virágok nyílnak, rózsák bontogatják szirmaikat. Egy üres téren teherautónyi vályogkupac. — Ennyi maradt a régi iskolából. Meg a zománcra veit bádogtábla: Állami általános Iskola, Penyige. — És az új? — Amott építik, vöröstéglából. Ugyanúgy a tsz központ­ját is. Elsők voltak a lakóházak. Az ÁBC-áruház tele van áruval. Kísérőnk a falu szélén a legelőre mutat, — Abban a karámban pusztult el százötven szarvas­marha. Megfulladtak, mert az embereket kellett menteni. Itt kétoldalról jött a víz. Csak a háztetők látszottak ki az árból. Önkéntelenül is elmosolyodik az ember. Az egyik új'ház kéményén gólyafészek. Benne már a fiókák is. Függöny még nem minden ház ablakán van, de a búto­rokat már pótolták. Az idén szép termést ígér a penyigei határ. Négy kombájn is dohog a két évvel ezelőtti tenger mélyén. A kukoricatáblából már alig látszik ki az ember. Sokan jönnek-mennek az utcán. Boltba, tanácsházára. orvosi rendelőbe, éppen úgy, mint minden falujában ennek az országnak. Az árcokra visszalopózott a derű, a mosoly, a gyerekek szájára a kacaj. A tsz tanyája — mint említettem — félig kész. Most a magtár sürgős, hogy mielőbb fedél alá kerülhessen az új termés. Meg az istállók az új jószágnak. Az iroda azután is, jövő tavasszal is ráér. — Szép, csinos, virágos, új falu lett Penyige. ' .* ■' De miért éppen ez a falu, Penyige kerüli szóba? Azért, mert ezt a községet Heves megyei építők épí­tették újra. Takarosán, szépen, határidőre. Minden házon ott a tenyérnyi tábla. Emlékeztetőül még az unokáknak is. Szalay István NAGYON kutathatnak az angol filmesek is az izgal­mas témák után, ha végül is az első világháború elejé­ről kellett kihalászniuk ezt a léghajós ügyet! Vagy azt is el tudjuk. képzelni, hogy gyorsan változó és a múlttal szemben hálátlan korunkban hamar megfeledkezünk ijesz­tő rémekről, technikai vív­mányokról, amiket széles szájjal elnyelt az idő. Mind­ezt azért mondjuk el, mert ritkán kapunk ennyire naív históriát ilyen jó tálalásban, mint ez az angol film. Nagy­vonalú technikai megoldások lépnek elő sorozatban a ho­mályból és a -múltból, életre keltve csatározásukat, ame­lyekben hat repülő is támad egy léghajót. Kitűnő szerep­lőgárda vonul fel, hogy az egyszer volt hatalmi és hadi­gépezetet érzékeltesse. A né­ző már-már hajlik is arra, hogy elhiggye a mozgóképen látható csodát, az illúziót, amikor a logikai bukfenc, a naívság felébreszti: ez még­sem lehetséges, a németek és az angolok azért ilyen he­behurgyán, csak nem visel­tek hadat?! A főhős ugyanis egy fiatal angol tiszt, akiről az ango­lok is tudják a csinos kém­nővel tartott kapcsolatát, ezért küldik a németekhez a sorsdöntő vállalkozásra. Ezt a kémnőt nem hisszük el, még akkor sem hinnénk, ha megmagyaráznák! A legfelső hadvezetés a fiatal hadna­gyot szemmel látható bár- gyúsága és fegyelmezetlensé­ge ellenére szemeli ki a ka­landra. A tisztecske vono- gatja ugyan a vállát, biliár­1972. július 15., szombat dozás közben ejt is egy-két szót erről az élethalálharc-? ról, majd minden megy a? maga naív rendjén. Jön az? összekötővel való találkozás, < a hangár jelenet a filccsiz- ? mával, a léghajóskaland, ? amelybe bele kellett tömni < mindent, a csinos fiatalasz-s szonyt, a megmagyarázha-S tatlan vonzalmat, egy kis? emberszeretetet, és a nagy-? nagy figyelmetlenségeket. A ? vezénylő német tiszt még el? is mondja, hogy öt percig, a? vállalkozás döntő szakasza-? ban minden felelősség a fia-j tál angol tiszté, akit kémnek? tart. S mégis ebben a krití-z kus öt percben következik? be a fiatal tiszt hőssé ma-? gasodása. Vagy van a ren-< dezőnek egy mentsége: any-? nyira hitt képeinek szug- ? gesztivitásában, hogy így S merte összeállítani a film-1 kockákat. ? S ez a rendező, Etienne\ Périer nem számított rosszul.? A közönség nézi, telt házat? produkálva figyeli a filmet,? amelyből némi szatíra is ol-? vashatóí ki: a férfias német? tisztek katonásan pattognak,? az angol politika és stratégia? rókái fontoskodnak, az ál- s matag angol tisztek meg úgy? viselik el a háborút, mintha? teára hívták volna meg őket? valamelyik angol vidéki kas-? télyba, ahol rosszak a lép- ? csők, lassú és kedvetlen a? kiszolgálás. ? A színészek közül Michael? York, Elke Sommer, Peter? Carsten, Anton Diffring, Ru-Í pert Davies és Alexandrái Stewart alakítása érdemel? említést. < EGYÉBKENT a forgató-; könyv írásában egy Chur-< chili is részt vett, bizonyos; Donald. Ügy látszik, neki ez! jutott az első világháborúból! és az angol birodalomból. : (farkas) De Balátai gyanút fogott. 11 Egyik este elfulladva, piheg- ve, piros arccal rontott be hozzá Alice. — Ö, anyám!. ~.'. elsüllye­dek a szégyenben. Tudod, el­ültem az időt a Gerbeaund- ban Andrássfaynéval, később értem haza, mint Jenő, és a krokodilbőr retikülömben megtalálta az iszkaszent- györgyi bányagép razját. — Óvatosabbnak kell ez­után lennünk — figyelmez­tette a lányát. Aztán egy hét múlva Alfréd más módszert javasolt. Aprócska fényké­pezőgépet kap Alice, azzal készítsen felvételeket, ha a férje nincs otthon. De a lá- n/a nem volt hajlandó vál­lalni ... Istenem, akkor döbbent rá, Alice tényleg szereti a fér­jét. Anyja és a férfi között kellett választania. — Fontos dolgot teszel, óriási hasznot hajtasz az ügyünknek, és a hazának — ilyeneket mon­dott Alice-nak, de az sírva fakadt. Szép, keskeny arcán Végigfolytak a könnyei, ke­ze reszketett.' — Nem és nem... A szürke bársohy- «, nyal borított pamlagra om­lott, hajába túrt, nyüszített, mint egy kutya, ha megve­rik.. . Példálózhatott volna a” sa­ját életével. N^ki talán könnyű volt a hatalmasok között hajókáznia? ... Vala­hányszor, amikor már össze­szedett egy csomó pénzt, részvényt, aranyat, férjei el­kártyázták, elitták. Az egyik Kaliforniában maradt, a má­sik, a Kopassy G;éza, hiába volt nemes ember és huszár­ezredes, egy nemzetközi szél­hámost megszégyenítő trük­kökkel csalta ki pénzét és költötte el. Egy időben, ami­kor Londonban volt attasé, teletömte zsebét aprópénz­zel, és útszéli ivókban, tized- rangú bárokban a prostitu­áltak közé szórta. „Pipiké- im-pi-pi-pi...” és élvezte, ahogy azok a garasokért az asztal alá másznak, csúsznak' a piadión. Utána ment, meg­leste, és otthagyta Kopassyt. Csak egy, barbár magyar úr tud ilyen pórias szórakozást kitalálni. Egy német sohasem lenne képes ilyen brutalitá­sokra. Aztán, amikor férjeitől végre megszabadult, elhatá­rozta, többé nem köti le magát, hanem önálló életet él, akkor érkeztek el azok a forró napok Németországban. Egy időre lefoglalta a poli­tika, bár ő#a politikát cs^k eszköznek tekintette az érvé­nyesülés és a gazdagodás út­ján. Schröder a bauxitügy- gyel felcsigázta az érdeklődé­sét. Mennyi fáradozása, pén­ze fekszik a bauxitban. Tíz évét áldozta érte és a lá­nyát. ... És minden semmi­vé foszlott volna. ,Nem! — összeszorította a fogait. Még egyszer utoljára "harcba száll a gazdagságáért... Alice alakja bontakozott ki előtte; menyasszonyi fá­tyolban, gyolcsban, s aztán hirtelen azé az emberé, akit ’ megvetett, gyűlölt. A durva, faragatlan paraszt, Balátai Jenő képe. Tudatában a gondolatok nem a valóságos sorrend szerint csoportosultak, ha­nem — nyilyán az elgyengítő gőz és betegség hatására — egyre képtelenebb alakzato­kat vettek fel. Alice esküvő­jéhez így társulhatott a meg­halt férfi képe. Az idő a bá­rónő gondolataiban cigányke­reket hányt, elhagyta a ki­jelölt dimenzióban a helyét, és egy másikat foglalt el. Flessburger például mai ar­cával lépett be a Rajniss-es- télyére. Balátai nyitott, üve­ges szemével így került Ali­ce lányos arca mellé. — Azt hiszem, rosszul va­gyok. — Megriadt, és egy erélyes mozdulattal meg akart szabadulni addigi hely­zetéből. — örült könnyelműséget csináltam, nem lett volna sza­bad ennyi ideig a kádban feküdnöm. [ _____ F el akart ülni, de a lába megcsúszott, és egész teste egyensúlyát vesztve a víz alá merült. Levegőt nem ka­pott, nyelt egy-két kortyot is, amíg kézzel-lábbal* ha­donászva, az egész fürdő­szobát összelocsolva, a víz fölé tornázta magát. ÉS amint a feje kiemelkedett, s szemét kinyitotta, Balátai Jenőt látta á kád mögött, a bojlernél állni. A férfi gú­nyosan mosolygott, erős mon- golos arccsontjain a bőr meg­megrándult, barna szemének írisze összeszűkült és neve­tett. — Űristen — hebegte a bá­rónő, és minden tagja resz­ketni kezdett. — Űristen... Heilige Mária... Hangosan, németül imádkozott Be­hunyta a szemét, s amire kinyitotta, a rémlátomás el­tűnt. Az idős asszony két f csontos kezével, görcsösen kapaszkodott a fürdőkád szé­lébe. Gyomrába újra fájda­lom nyilallt. Azt hitte, elájul. Mintha mázsás terhet cipelt volna. Kimerült, fáradt lett. Tátogva kapkodta a levegőt. Ebben a pillanatban éles csengőberregés verte fel a lakosztály csendjét. — Jaj, a szívem! — Ki az? —a kérdezte el- halón, de válasz nem érke­zett. — Ki az? — ismételte meg a kérdést kétségbeesetten. Nehézkesen feltápászkodott, kivonszolta, öreg, meggyö­tört testét a kádból, és bele­bújt fürdőköpenyébe. Csu­romvizesen, mezítláb ván- szorgott az előszoba ajtajáig és újra krédezte. t- Ki az? — Alfred Flessburger — mondta erélyesen egy nagyon is földi hang. — Azonnal eresszen be! ^ (FolyUttjtsfc$.

Next

/
Thumbnails
Contents