Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-13 / 137. szám

£AAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA*AAA/V*AAAAAA*> Hétfő esti külpolitikai kommentárunk Gromiko Párizsban GROMIKÓ Párizsban tárgyal. Látszatra a szűkszavú hír az évek óta immáron hagyományossá vált szovjet— francia eszmecseréikre, a rendszeres diplomáciai konzultá­ció folytatására utal Kétségtelen, hogy a szovjet diplomácia vezetője Pá­rizsban elsősorban a két országot kölcsönösen érintő kér­déseket vitatja meg francia kollégájával, Schumann kül­ügyminiszterrel, valamint Pompidou elnökkel és Chaban- Delmas kormányfővel. Lesz miről tanácskozni: Moszkvát néhány éve szoros szálak fűzik Párizshoz nemcsak a gaz­dasági élet számos területén, hanem például közös űrku­tatási program megvalósításában is. Valójában azonban a kétoldalú eszmecserék minden bizonnyal túlnőnek a szovjet—francia érdekeken. Minde­nekelőtt az európai kérdések iránt mutatott megkülönböz­tetett érdeklődést a két állam, különös tekintettel a kö­zelmúlt — mindkét fél részéről kedvezőnek talált —, fej­leményeire. Párizsban úgy ítélik mg a jelenlegi európai helyzetet, hogy az „reménytkeltő a kontinens biztonsági és együttműködési értekezletének előkészítése szemponjából”. Hasonló megnyilatkozások hangzottak el nemrég Moszkvá­ban is, elsősorban az NSZK úgynevezett keleti szerződé­seinek ratifikálása nyomán, majd a szovjet—amerikai csúcstalálkozót értékelő hivatalos és félhivatalos állásfog­lalásokban. NEM HEVESBE mérsékelt derűlátásra ad okot a NATO nemrég Bonnban tartott miniszteri tanácsülésének visszhangja is. Ügy tűnik, az európai biztonsági konferen­cia legfőbb akadályai elhárultak. Érthető módon a fran­cia diplomáciai körök mielőbbi konkrét lépéseket sürget­nek. Erre utalt Schumann külügyminiszter javaslata a bonni NATO-tanácsülésen: a francia politikus szerint már szeptemberben hozzá lehetne látni a konferencia sokol­dalú előkészítésének. Washington ezzel kapcsolatban a ké­sőbbi kezdés híve: az amerikai elnökválasztások miatt Ro­gers külügyminiszter novemberig nem adott esélyt az elő­készületek konkrét stádiumba lépésének. Az sem kétséges, hogy Andrej Gromiko megbeszélése­in a Közös Piac témakörét is érintik majd. Annál is in­kább, mert Franciaország az utóbbi időben növekvő ér­deklődést mutat a „tízek” csoportosulása iránt, a nyílt titok, hogy Pompidou elnök szeretné országa befolyását növel­ni a Közös Piac valamennyi fórumán. Az ősszel Párizs lesz a színhelye a tízek kormányfői értekezletének. Ezen a megbeszélésen aligha térhetnek ki a Közös Piac minisz­terelnökei a KGST tagállamaihoz fűződő — általában kedvezően alakuló — gazdasági kapcsolatok jövőjének megvitatása elől. A szovjet-ófrancia tárgyalások alkalmas­nak látszanak bizonyos kérdések előzetes tisztázására. MINDENT EGYBEVETVE, érthető várakozással te­kint a nemzetközi közvélemény Gromiko párizsi megbe­széléseire. A témákból ítélve, a szovjet külügyminiszter és francia tárgyalópartnerei nemcsak a két ország kapcso­latainak további elmélyítését, hanem a világpolitika több tisztázatlan kérdését is napirendre tűzik. S az már a két­oldalú eszmecserék hagyományához tartozik, hogy ezúttal is nyílt, őszinte tárgyalásokra számítanak a diplomáciai | megfigyelők. SAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.AAAAA^VWWSAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/WVV Az izraeli külügyminiszter méltatlankodik A háromnapos hivatalos Iá. togatáson Norvégiában tar­tózkodó Abba Eban izraeli külügyminiszter hétfőn meg­beszélést tartott Trygve Brat- teli norvég miniszterelnökkel és Andreas Cappelen külügy­miniszterrel. A Cappelenmel folytatott megbeszélésén Eban szemé­re vetette a norvég kormány­nak, hogy „a közel-keleti konfliktusban tanúsított ma­gatartása nem segíti elő Iz­rael érdekeit” ... Az izraeli külügyminiszter arra célzott, hogy Norvégia az ENSZ-köz- gyűlés legutóbbi ülésszakán tartózkodott a szavazástól, amikor arról volt szó, miként bánnak az izraeli hatóságok a megszállt területek arab la­kosságával. Szerinte ugyanis Norvégiának a határozati ja­vaslat ellen kellett volna sza­vaznia. Afrikai csúcs Az Afrikai Egységszervezet Miniszteri Tanácsa — az ere­deti tervektől eltérően —, nem szombaton, hanem hét­főn fejezte be Rabatban 19. ülésszakát. Ahmed Taibi Benhima ma­rokkói külügyminiszter el­mondotta, hogy a miniszteri tanácsülés résztvevői a feko- lonizálásra és a faji elkülö­nítés megszüntetésére vonat­kozólag öt, az afrikai me­nekültek kérdésében egy, az afrikai országok közötti együttműködésről pedig 12 határozatot fogadták el. Ezen­kívül több ajánlást is jóvá­hagytak. Elhatározták, hogy külön pontként az afrikai csúcsértekezlet napirendjére tűzik a közel-keleti válság kérdését. Csehszlovák szakszervezeti kongresszus A prágai Julius Fucik Park kongresszusi palotájá­ban — mint jelentettük — hétfőn délelőtt megkezdte munkáját a Csehszlovák For­radalmi Szakszervezeti Moz­galom (ROH) 8. országos kongresszusa, amelyen 1600 küldött megvitatja a mozga­lomban bekövetkezett válság okait, jóváhagyja az új alap­szabályokat és kijelöli a tag­ság általános aktivitásának fokozását célzó programot. A tanácskozáson részt vesz Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, Ludvik Svo- boda köztársasági elnök és Lubomir Strougal miniszter- elnök. Jelen van a szakszer­vezeti világszövetség delegá­ciója, amelyet Enrique Pas- torini, a szövetség elnöke és Pierre Geous főtitkár vezet. A szocialista testvérszak­szervezetek küldötteinek so­rában foglal helyet Alek- szandr Selepin, az SZKP Politikai Bizottságának tag­ja, a szovjet szakszerveze­tek központi tanácsának elnöke, valamint Gáspár Sándor, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára. A 8. kongresszus beszá­molóját Karel Hoffmann, a CSKP KB elnökségének tag­ja, a ROH elnöke terjesztet­te elő. Á beszámoló javasolja, hogy a kongresszus tel­jes egészében nyilvánítsa semmisnek az 1969. már­ciusában megtartott VII, szakszervezeti kongresz- szus határozatait, ame­lyek a revizionista erők nyomására kétségbe von­ták a szakszervezetek marxista—leninista és internacionalista küldeté­sének alapelveit. Emlékeztetett arra, hogy to­vábbra is nagy figyelmet kell fordítani az ellenséges eszmeáramlatok nyomainak végleges felszámolására, an­Fekete-tengeri flotta Budapesten Érdeklődők sokasága tekintette meg a Budapestre érkezett szovjet fekete-tengeri flotta négy hajója. Képünkön a Vörös Zászló Renddel kitüntetett flotta egyik tengerésze a budapestiek karéjában. (Népújság telefoto — Friedmann Endre felv. — KS) S*lrial-göröff tár^ jalások A vasárnap háromnapos hivatalos látogatásra Da­maszkuszba érkezett Pata­kosz görög miniszterelnök­helyettes hétfőn négyórás megbeszélést tartott Abdel Khaddam szír külügyminisz­terrel. India — Pakisztán A „lassított csúcs” 1972. Június 13., kedd U India és Pakisztán vezetői, Indira Gandhi és Bhutto csúcstalálkozóra készülnek. Az időpont azonban halasz­tódik. Bhutto május 29 és június 10 között közel-keleti és afrikai körútra indult. Már ez lehetetlenné tette az eredetileg kitűzött idő­pont betartását. Indira Gandhi, aki mind nemzetkö­zi szempontból, mind belpo­litikai ■— és hozzátehetjük: morális — tekintetben jóval erősebb helyzetben van, jú­nius második felére irány­zott elő egy külföldi látoga­tássorozatot. (Ennek kereté­ben Magyarországra is ellá­togat). Ilyen körülmények között legfeljebb június utol­só napjaiban kerülhetne sor az Indira Gandhi—Bhutto találkozóra. Ami Bhutto és a pakisztá­ni kormány magatartását il­leti, idegességük és kapkodá­suk voltaképpen érthető. A pakisztáni állam a második világháború után létrehozott formájában összeomlott és hajdani keleti tartománya, Bangla Desh néven önálló, s Indiával baráti kapcsolato­kat fenntartó államot alkot. Ez a Hindosztáni-félszigeten teljesen megváltoztatta a stratégiai és hatalmi erővi­szonyokat. India a szubkon­tinens egyértelműen vezető hatalma lett és kétfrontos fenyegetettsége megszűnt India az új erőpozíciók birtokában teljes nyugalom­mal néz szembe egy ésszerű indiai—apkisztáni kiegyezés távlataival. Teljesen más a helyzet a Bhutto-rendszer szemszögéből nézve. A pakisztáni rezsimet ért katasztrofális vereség fellob- bantotta a belpolitikai, sőt a törzsi nézeteltéréseket is. A maradék Pakisztánban Bhut­to joggal tart attól, hogy ha ilyen helyzetben ésszerű ki­egyezést hoz létre Indira Gandhival —, akkor ennek esetleg katasztrofális belpo­litikai következményei le­hetnek. Ez az aggodalom és idegesség tükröződik Bhutto közel-keleti és afrikai kőr­útjában is. Nyilvánvalóan ar­ra számít, hogy az utazás során látványos támogatást szerez elsősorban a moha­medán országoktól az indiai miniszterelnökasszonnyal ter­vezett találkozó előtt. Voltak azonban a Pakisz­tánban uralkodó politikai bi­zonytalanságnak más, veszé­lyes fizikai tünetei is. Május folyamdán (főképpen a hó­nap első felében) pakisztáni csapatok több mint ötven- szer sértették meg a kasmiri fegyverszüneti vonalat. Az indiai visszhang rendkívül tartózkodó volt és hangsú­lyozta, hogy a határinciden­sek közül jó néhány a helyi parancsnokok agresszivitá­sának tudható be. Volt azon­ban néhány nagyobb szabá­sú összecsapás is, amellyel kapcsolatban Új-Delhiben olyan véleményeket hangoz­tattak, hogy azok nem bon­takozhattak volna ki a pa­kisztáni kormány tudomása, illetve hozzájárulása nél­kül. Felmerül természetesen a kérdés: mi lehet mindennek a célja. A szakértők többsé­ge arra mutat rá, hogy Bhuttónak rendkívül kevés hatásos „aduja” van a vitá­ban. A tervezett csúcstalál­kozó egyik leglényegesebb kérdése ugyanis a Bengália területén foglyul ejtett pa­kisztáni katonák szabadon engedésének és a Bengál ál­lam elismerésének problé­mája. A jelek szerint India csak akkor hajlandó a hadi­foglyokat szabadon bocsáta­ni, ha Bhutto elismeri a Ben­gál Népi Köztársaságot. Bhutto viszont azt követeli: Bengália kormánya — a hi­vatalos elismerés előtt — mondjon le arról a szándé­káról, hogy a hadifoglyok nagy csoportjait az ismert, véres terrorakciók miatt há­borús bűnösknét bíróság elé állítsa. Bhutto számára ennek a kérdésnek a jelentősége messze túlterjed az ..elisme­rés kontra hadifoglyok” egyenleten. Ha ugyanis a pa­kisztáni vezető beleegyezik, akár hallgatólagosan is, a perek megtartásába, — ak­kor óhatatlanul összeütkö­zésbe kerül saját hadseregé­nek vezetőivel. (Egy jellem­ző példa: Tikka Khan, a hajdani Kelet-Pakisztán ka­tonai kormányzója, akit a vérengzésekért a legközvet­lenebb felelősség terhel —, ma a pakisztáni állam had­seregének főparancsnoka). Mindebből kitűnik, hogy a jelenlegi pakisztáni kormány — politikai-taktikai szem­pontból — érdekelt a Bhut- ,to—Indira Gandhi csúcsta­lálkozó halogatásában, vagy éppen kudarcra ítélésében. A kiegyezés ugyanis a had­sereg és a Bhutto-kormány nyílt konfliktusához és ezzel a belső feszültség robbanás- szerű kiéleződéséhez vezet­het. Minden bizonnyal ez a taktikai szándék diktálta a kasmiri fegyverszüneti vo­nal sorozatos megsértését. Az indiai—pakisztáni kap­csolatok alakulásának ezek a legújabb eseményei arra mu­tatnak, hogy bár történelmi­leg a hindosztáni félszigeten lezajlott nagyszabású straté­giai-hatalmi változások megkönnyítik egy indiai— pakisztáni kiegyezés létreho­zását, a gyakorlatban azon­ban még igen sok akadályt kell legyőzni, s a tényleges megállapodásig hosszú, fe­szültségekkel és esetleg konfliktusokkal is terhelt időszaki-» Esi! számítani. nál is inkább, mivel —mint mondotta — a funkciójukból visszahívott jobboldali szak­szervezeti vezetők változat­lanul tagjai a mozgalom­nak, és még vannak olyan, korábban megtévedt embe­rek, akikre a szakszerveze­tek az ideológiai munka ko­rábbi gyengeségeiből adódó­an nem tudták kiterjeszteni hatásukat. A tapasztalatok azt mutatják — fűzte hoz­zá —, hogy egyelőre nem teljes a szakszervezeti tag­ság aktivitása, nem sikerült még hiánytalanul megvaló­sítani az „együtt a töme­gekkel” jelszót. A jövőben tehát változatlanul a fő feladat marad az alapszer­vezetek és az egész tagság tartós aktivitásával valóra váltani a XIV. pártkongresz. szus következtetéseit, fokoz­ni a szakszervezetek társa­dalmi szerepét, hatékonyan és általánosan javítani a dolgozók élet- és munkakö­rülményeit. Elsőrendű célkitűzésnek minősítette továbbá az esz­mei nevelőmunka kibonta­koztatását, hogy a dolgozó­kat megnyerjék a CSKP gaz­daságpolitikájának érvényre juttatásához. Pozitív tényezőként érté­kelte, hogy a csehszlovák szakszervezeti mozgalom fel­újította és ismét fejleszti normális kapcsolatait a világ valamennyi forradalmi é_ haladó szakszervezeti szövet­ségével, különösképpen a szocialista országok, a Szov­jetunió szakszervezeteivel. Dimitrov születésnapján: Nemzetközi elméleti konferencia Hétfőn délelőtt Szófiába érkezett a magyar küldött­ség, amely részt vesz a Georgi Dimitrov 90. születé­si évfordulója alkalmából kedden kezdődő nemzetközi konferencián és az ünnep­ségeken. A delegációt Ne­mes Dezső, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja ve­zeti. Tagjai Bugár Jánosnál a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának alelnöke, Virizlay Gyula, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsá­nak titkára és Vass Henrik, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója. A küldöttséget a repülőtéren Pencso Kubadinszki, a BKP Politikai Bizottságának tag­ja, miniszterelnök-helyettes, valamint a Hazafias Front és a szakszervezetek számos képviselője fogadta. Megje­lent a fogadtatásnál Böjti János, hazánk szófiai nagy­követe is. A Dimitrov emlékének szentelt ünnepségekre egy­más után érkeznek a kül­földi küldöttségek. Kevéssel a magyar delegáció érkezése után szállt le a szófiai re­pülőtéren a szovjet delegá­ció különgépe. A szovjet küldöttséget Borisz Pono- marjov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára vezeti. A nemzetközi elmé­leti konferencián, mint is­meretes, több mint száz kommunista és munkáspárt, szakszervezet és forradalmi mozgalom neves képviselői vesznek részt. Lemondott a chilei korúid ny A chilei kormány tagjai hétfőn testületileg benyújtot­ták lemondásukat Salvador Allende köztársasági elnök­nek, hogy módot adjanak ne­ki a kormány átalakítására, s az ország új gazdaságpo­litikájának kidolgozására. A kormány lemondását az Unidad Popular, a népi egy­ség keretében 19 hónappal ezelőtt megalakult koalíció­hoz tartozó partnerek kéthe­tes intenzív tárgyalásai előzték meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents