Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-11 / 136. szám
SASS ERVIN 'AAAAAAAAAAAAoMU * a folyó dala Láttam én már évezredet nem is kettőt nem is egyet láttam tavaszt borús reggelt mikor a nap bánatra kelt szerelmesek jöttek hozzám rejtekhely volt a parton fűzfám £ Dózsa György is hogy megállt ott£ mély medrembe belelátott Temes felé ment a sereg szilaj menet szilaj menet mégis hej-haj csak azért is győzedelmük hittem én is PARADI ANNA: Randevú egy csokor virág menhelyén az arc$ leszóUt a csend a torokban benn£ s megpróbálja kibetűzni egy gyorsan száguldó autó$ rendszámát; még a karambol még a cserbenhagyás előtt TASNADI VARGA ÉVA: Menyasszony-j tánc Zsombékos útra léptem« a a korbadt fűzfák odva arany méheket küldött elébem követségbe. — Itt repül most a násznagy^ zümmögő brummogással, és megkérdezi: — Jössz-e, felkészültél, menyasszony? S a bévízgyörki réten előttem táncol újra gyerek-esküvőm perce, mikor a lánypajtások papsajt-koszorút tettek szélben játszó hajamra. — Zavart kisfiú-férjem Sápi SUska volt akkor, és kézen fogva jártunk a Galga menti fűben. — Sírját sóba nem látom, dermedt halott lett 6 is a Don menti kanyarban. £n pedig Itt a réten fejem maghajtva állok, és hallgatom a méhek ismétlő zümmögését: — Felkészültél, menyasszony?; FEJES ERIKA: Á lány és a gomba Kecses volt és ringó tűzszárnyú flamingó tisztahúsú csoda plkána-lz vacsora Dermedt lett szivacsos kiégett likacsot gyilkos őszi méreg a féreg se enné meg. PILLANATKÉP a MÉG MINDIG FORRONGÓ ESZAK-fRORSZÁGBOL (Foto: Zeit im Bik# Megbékélés Mai szlovák elbeszélők antológiája A felszabadulás utáni sdovák próza antológiája, a Megbékélés c. kötet, kilenc elbeszélő kilenc novelláját tartalmazza. Ebből Is látszik: nem a teljességre törekvés igényével készült, de azzal a szándékkal, hogy a mai szlovák prózaírás legjellemzőbb oldalaira irányítsa figyelmünket. Ahogy a Julius Noge tollát dicsérő érdekes utószóban olvassuk: a gyűjteményben „azokról a művészi értékű alkotásokról van szó, amelyeket szívesen olvasunk, és elevenségüket tartósan meg is őrzik, vagyis amelyekkel az olvasó hosszabb idő múltán is föl tudja újítani a meghitt kapcsolatot. Olvasásuk közben kérdéseket tehetünk föl önmagunknak, sőt akaratlanul is föltesszük azokat a legelemibb kérdéseket, amelyek egyúttal mindig időszerűek: milyenek vagyunk mi, emberek, hogyan hatottunk a koma, amelyben élünk; milyen bélyeget hagyott rajtunk a kor?” Huszonöt esztendő terméséről lévén szó, érthető a tematikai változatosság az antológiában. Van a kötetbe!! elbeszélések között háborús témájú, a fasizmus elleni harcok emlékét idéző, de van a mai ifjúság problémáit felrajzoló kísérlet is, és olyan írás is, amely a modem próza vívmányainak szlovák honosságát jelzi. Nagyjából két részre oszlik ez a gyűjtemény: első felében az idősebb generációk képviselői kaptak helyet, a másodikban meg „annak az írónemzedéknek a tagjai, akik fokozatosan 1960. után jutottak szóhoz”. Az előbbieket a hagyományokhoz való erőteljesebb kötődés jellemzi, az utóbbiakat viszont a kísérletező kedv, s a modern próza vívmányainak hasznosítása. Ám egyben közös nevezőre is jutnak: korunk emberét ábrázolják, róla adnak széles spektrumú, izgalmas képet Finom mívű, lágy líraisággal színezett írások váltakoznak itt drámai pillanatokat-mozzanatokat felvillantó-ábrá- zoló elbeszélésekkel, de megleljük a „népies mesemondás” hangulatát idéző történeteket éppúgy, mint a humor, meg a szatíra eszközeit is alkalmazó novellákat... A kötet a magyar—csehszlovák könyvkiadási egyezmény keretében jelent meg az Európa és a Madách könyvkiadó gondozásában. Lőkös István Üzemek az űrben Urtoefi üzemeik először a sci-fi irodalomban jelentek meg, de újabban már komoly tudások is elemezgetik, hogy érdemes-e, sőt egyáltalán lehetséges-e űrüzemeket létesíteni bizonyos termelési technológiák céljára. Nagy István György gépészmérnök, az asztronautika egyik kiemelkedő magyar szakembere szerint a kilátások meglehetősen távohak. Voltaképpen nem a lehetőségek kérdése, hanem az üzemek gazdaságossága. Jelenleg, amikor a hordozó rakéták egyszeri használat után elpusztulnak, az űr- objektumok minden káló- grammjának {eljuttatása 7000—8000 rubelbe vagy dollárba kerül. Aligha képzelhető olyan technológia, amelyért érdemes volna ilyen költségeket vállalni. Pedig kétségtelen, hogy vannak olyan munkafolyamatok, amelyeknek a számára a világűrben való uralkodó vákuum és súlytalanság rendkívüli mértékben kedvező. Például földi viszonyok között az anyagok, elsősorban a fémek felületét egy rendkívül vékony oxidált filmréteg borítja. Az eredetileg tiszta alumínium felületet például a másodperc töredéke alatt bevonja ez az oxidréteg. Ezért nem lehet az alumíniumot hegeszteni vagy forrasztani. Vákuumban azonban az ilyen felületi réteg azonnal szublimálod ik — gázállapotba megy át — sőt tulajdonképpen már ki sem alakul. Vákuumban tehát az alumíniumot is, de minden más fémet is a legkülönfélébb párosításban egymással és a nem fémes anyagokkal is puszta összenyomás útján tökéletesen össze lebet hegeszteni. Földi viszonyok között azonban csak egészen kis térfogatban és csupán nagyon rövid időre lehet, hallatlanul drágán előállítani a b Liliomod higanymilliméteres vákuumot, kinn az űrben viszont ennéd tízszerte ritkább vákuum is „ingyen" áll rendelkezésre. Elképzelhető persze, hogy az emberiség élóbb-utóbb felhasználja majd ezeket a lehetőségeket. De erre csak akkor lesz mód, ha ennek az „ingyen-vákuumnak” a megközelítése nem lesz ilyen horribilisán drága. Vagyis amikor lesznek már többször is felhasználható, a Föld és az űrállomások között rendszeres forgalmat lebonyolító hordozóberendezések — valóságos űrmozdonyok — amelyek révén az útiköltség a jelenleginek a töredékére csökkenhet. De még így is legfeljebb laboratóriumi méreteikben képzelhető el néhány rendkívül értékes, az aranynál több nagyságrenddel drágább, vagy a Földön egyáltalán elő sem állítható terméknek ta űrben, robotok közreműködésével való gyártása. Szóba jöhetnek például az elektronikus berendezések rendkívüli anyagtisztaságot igénylő alkatrészei, a lemezjátszók tűjének a hegye, vagy éppen a habosított fémek. Ez utóbbiak olyan tű- kristályok — nemzetközi ne- vük, a „whiákar” tulajdonképpen soriét jelent —, amelyeknek a szilárdság» sokszázszorosain haladja mag a Földön előállítható legszilárdabb anyagokét Az ilyen fémkristályok viszonylag gazdaságos előállítási technológiájának a kifejlesztésére hatalmas tőkeerejű világcégek több évtizedes kutatómunkát szánnak, a-rmAi is inkább, mert élőálllításukhocs a vákuumon kívül a súlytalanság is szükséges. Ott kinn, az űrben mindkettő korlátlanul rendelkezésre áll majd, ha az űr közlekedés olcsóbbá válik. Nem tudni, meddig jutattak eddig az űmagyhatal- mak ezekkel a kutatásokkal, de nincs túlságosan nagy valószínűsége annak, hogy a következő években rutinmunkává fejlődjék az űrüzemek telepítése. S ha majd elérkezik ennek az ideje, akkor is legfeljebb űri él üzemel; meghonosítását várhatjuk. Legalábbis egyelőre. » wwww Gusztáv napra a körorvosék rántott csirkével várták az állatorvo- sékat. A körorvosmé rácsos linzert sütött és vettek öt üveg Kinizsi sört. Cigaretta kétféle volt: Kossuth, meg Munkás I Az előző évben került abba a faluba a körorvos és ez volt az első Gusztáv-nap. Csak az állatorvosakat hívták meg, akikkel egyébként komaságban is voltak. — Nahát — csapta össze kezét az állatorvosné éjfél után, amikor már szedelőzködtek —, istenien éreztük magunkat! — Gusztikám — szorongatta a körorvos kezét az állatorvos —, Aladár-napkor repetázunk! Álad ár-napra az állatorvosék kacsát sütöttek, háromféle torta került az asztalra, húsz üveg sör és öt liter tokaji. A cigaretták mellett szivar is volt. Havanna. — Gyújts rá egy havannára — kínálta a körorvost az állatorvos — ilyen menü után ez illik! A körorvos kivett egy havannát, rágyújtott és füstjében már a következő Gusztáv-nap menüje kéz^HÉÉÉ dett kibontakozni. És mikor egy év múlva elérkezett, a következőkkel várták az állatorvosékat: liba, pulyka és fácánsiilt, hatféle ital. köztük két külföldi, az egyik francia pezsgő és nyolcféle torta, meg különfajta markolós sütemények. A körorvos-Guszti vacsora után pipát nyomott az állatorvos-Aladár kezébe. — Füstöljünk egyet — mondta és rámutatott a pipatóriumra, amit egy év alatt gyűjtött. — Azt választhatod, amelyik neked tetszik! Az előszobában cigányzenekar zendített rá, az állatorvos megtömte a pipát és füstjében már az Ala- dár-nap körvonalai kezdtek előtoon- dorodni. Amikor is két sült malac piroskor azon végigbotladoztak, a meglepetéstől tátva maradt a szájuk. Az udvar közepén egykedvű beletörődéssel egy ökör forgott nyárson. Hatalmas ökör volt, az előző évben díjat nyert a mezőgazdasági kiállításon. — Ne azt bámuljátok! — üvöltötte túl a hatalmas zenebonát az állatorvos. — Felfelé nézzetek! A körorvosék felfelé néztek. Fölöttük a magasban kivilágított repülőgépek köröztek a februári sötétben, majd szép lassan betűkké rendeződtek és az ámuló körorvosék ezt a szót olvashatták: ALADÁR. — Nem baj — szorította össze a fogát a körorvos —, a következő Gusztáv-napig még van egy évem! Esküszöm, ezek a bitangok szív- szélhüdést kapnak a meglepetéstől! A faluban úgy suttogják, Afrikába készül elefántvadászatra, és ha már ott van, hoz néhány strucc- tojást is! Elefántpörkölttel akarja megiepni az állatorvosékat és strucctojásból készítenek majd tojáslikőrt, de hogy még milyen más meglepetések lesznek, az egyelőre titok! Egy azonban biztos, hogy ki fognak tenni magukért! Ha belegebed- ; nek, akkor is! lőtt a meglepett körorvosékra, torta húszféle volt és a sok kisebb- nagyobb sütemény egy ládát töltött meg. Italban Napóleon-konyak nyitotta a sort, de fölszolgáltak kubai rumot, martinit, és még vagy ötféle italkülönlegességből lehetett válasz, tani Sörben csak kezet mostak vacsora előtt. — Bumót! — tartotta a köror- vos orra alá a szelencét az állatorvos. -------Prüszköljünk, öregem, az e gészségemre! De ha akarsz, ott van pipa, szivar, vagy kotorj bele valamelyik doboz külföldi cigarettába. Népitáncosók sorjáztak be és csárdást roptak, a külön erre a célra tákoit dobogón. A körorvos szippantott a bur- nótból, prüsszentése messze hangzott és ebben a prüsszentésben benne csattant a fenyegetés is: No várj csak, te lódoktor, jössz te még Guszti-napra! Mint ahogy menteik is egy év múlva! De már a kapuban földbe gyökerezett a lábuk, Egy akkora disznót perzseltek az udvaron, hogy a hentes törpének látszott mellette. Falusi aszonyok kopasz- tották a tyúkot és a falusi vadász- társaság elnöke, a népboltvezető, nyolc nyulat vonszolt maga után. Bent pedig egy olyan nagy tortát vakolt be éppen krémmel négy cukrász, hogy nyugodtan kiadhatták volna kollégiumnak tanyasi gyerekek számára. — Istenem! — jajdult fél az állatorvosné az irigységtől. S mintha ez lett volna a jel: tíz ágyúlövés dördült, majd az egybegyűltek elénekelték a himnuszt. — Az anyád! — vakarta a fejét az állatorvos. — Ne gondold, hogy csak neked telik ilyesmire, te böl- lér! Lesz még Aladár-nap is! És valóban lón Aladár-nap is! Tűzoltózenekar fogadta az érkező körorvosékat, majd fehér ruhás lányok gurították eléjük a bordó bársony szőnyeget. És amiTóth-Máthé Miklós: REPETA
