Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-11 / 136. szám
Dózsa alakja a kópzóműgószetben f HITELES DOZSA-PORTRET nem hagyott ránk a történelem és a művészettörténet, mégis minden Dózsa-áb- rázolásnak históriai és műtörténeti hitele van: hitelesen vall a korszakról, amelyben készült, hűségesen ábrázolja, nem a székely nemes arcvonásait, hanem — a századot, amely a székely nemest ábrázolta. Talán a legkorábbi kompozíció a legőszintébb. Nem biztos, hogy a keresztes parasztok vezére épp olyan busa bajuszt viselt és épp olyan vastag ajkak fölött, ahogyan ezt Taurinus István könyvének címlapján látjuk, de biztos, hogy épp olyan kínok kívánjával pusztult el, amint ezt az 1519-es fametszet mutatja. A fametszet már a reneszánsz jegyeit viseli, a szerző, akinek könyvét díszíti, maga is neves humanista, gyulafehérvári kanonok. Mégis, a levere- tés után öt esztendővel Bécsben kinyomtatott könyvborítón a középkor szelleme, üt meg. Hiszen a reneszánszosan szimmetrikus kompozíció középtengelyében a fogát vicsorító, tüzes koronától füstölgő fejű Dózsa ül, a szép, szabályos szimmetriát jobbról a vezére húsába harapó parasztkatona, balról a síppal-dobbal gúnyolódó udvari zenész szolgáltatja, a mesteri perspektívát a háttérben karóba húzott emberek, s a legszabályosabb reneszánsz rövidülés azon a kivégzetten tanulmányozható, akit Dózsa láha elé rakott a fametsző —, s alighanem Werbőczy pribékje is. Az ábrázolást minden kezdetlegessége ellenére modernnek érezzük: éppen négy évszázadot kellett várnunk a Taurinus-krónika után, míg újra ilyen leplezetlen, elfogulatlan Dózsa-ábrázolásra találtunk. A barokk például — látványos, színházié* szabályainak megfelelően —, mindent idealizált. Egy csakném két évszázaddal később keletkezett augsburgi rézmetszet láthatóan nagyobb gondot fordított Dózsa pompás-szabályos izmaira, mint magára a kivégzési jelenetre, s ugyanezzel a grafikai bravúrral, de ugyanilyen könnyedén ábrázolta a pribékeket is. Vonaglik a tűzhalálra ítélt ezen az 1694-ben közrebocsátott lapon is, ügybuzgalammal rakják a tüzet, emelik a tüzes koronát, kínozzák az elfogott harcosokat a hóhérlegények. Csak éppen a vonaglás is, a tűzrakás is, a kínzások is bizonyos balettes koreográfia szerint történnek, és az egész jelenet mintha égy barokk opera színpadát, s nem az életet ábrázolná. AZ OTTOMAN BIRODALOMHOZ való tartozás közrejátszott abban, hogy évszázadokig nem találni számottevő magyar műalkotást Dózsáról. Az újabb jelentős kompozícióra, most már egy mesterműre, megint kétszáz esztendőt kellett várni. A magyar irodalom, a nemzeti történelemszemlélet már a múlt század első felében felfedezte, magáénak vallotta, hogy legalább is rokonszenwel ábrázolta a parasztseregek vezérét, ám ugyanennek a gondolatnak festészeti kiteljesedése az önkényuralom korára esik. A szabadságharc után a nemzeti romantika mesterei a nemzet lelkiismeretének ébrentartását vállalják — sokszor az irodalom mellett. Így válnak aktuális, lazító szimbólummá Hunyadi László, Zrínyi és Frangepán mellett Dózsa parasztjai — és így válnak a rongyos paraszt-katonái kacagányos, sisakos vitézekké. Madarász Viktor festménye, a Dózsa népe, egy évvél a kiegyezés után, 1868-ban készült, de közvetlen folytatása az elnyomatás esztendeiben készült Hunyadi-képnek, Zrínyi-kompozíciónak, közvetlen folytatása a komor, baljós nemzeti romantikának. Dózsa népe hideglelős, holdvllágtalan éjszakában lopakodik, figyel, temet és menekül: a páncélos, puskás, csapzott hajú vitézek egy kivégzett — társukat? vezérüket? —, vágják le a gyalázat akasztófájáról, hogy méltóképpen eltemethessék. Ezek a vitézek inkább nemesek, mint jobbágyok, és inkább pusztulásra ítélt földönfutók, mint lázadók. Sorsuk láthatóan az lesz, mint az elődjeiké, a kiterített Hunyadi Lászlóé és a siralomházban ülő Zrínyi Péteré. Mégis rendkívüli tett Madarász képe — jellemző, hogy még hetven esztendő múlva, a harmincas évek közepén is szemére veti.egy nagy tekintélyű polgári méltatója, hogy ilyen témát választott A képzőművészet újabb remeke megint bukott forradalom után, az előzőnél is keményebb elnyomás esztendejében, s megint alig leplezett forradalmi célzattal jelenik meg. TERMÉSZETESEN DERKOVITS GYULA 1514 című fametszetsorozatáról van szó. Századunk emberének, ha Dózsára és a képzőművészetre együtt gondol, elsősorban ezek az iszonyú erejű, feszülő alkotások jutnak eszébe. Általuk vált Dózsa egy egész kultúra számára fenségesen elpusztuló figurává. Annak ellenére, hogy Dózsa itt sem csupán történelmi figura, s parasztjai sem csupán középkori parasztok. Derkovits műve mégis hitelesebb, mint Madarászé, s nemcsak azért, mert fametszetei közelebb állnak a parasztháború korának fametszeteihez, hanem azárt is, mert utalása'hiteles: osztályharccal osztályharcot, lázadással forradalmat ábrázol. Az ötvenes évek elején Derkovitsot ferde szemmel nézte a hivatalos művészetpolitika. A sok, korabeli sikeres-sikertelen ábrázolásból, szoborból, képből, grafikából egyet emeljünk ki: Szabó Vladimir mesés, nyugtalanítóan költői festményeit, amelyek 1953-ban minden szigornak fittyet hányva népköltészeti szépséget, középkori, titokzatosságot varázsoltak a műbe. A grafikus, aki Derkovits után méltó kézzel nyúlt a témához, s aki valóban derkovitsi sorozatot alkotott később, huszonöt éves volt éppen. Kondor Béla, a mai magyar művészet kiemelkedő mestere főiskolai diplomamunkaként, s ugyancsak középkori és kora reneszánsz mesterek példájára, de modern válságok és győzelmek érzésével alkotta meg rézkarc-sorozatát. Amely természetesen nem középkori (miként Derkovjtsé sem volt az), s amely egy forradalommal és vajúdással teli társadalom, e társadalom felelősségteljes művészetének kifejezése lett. Ennek kifejezője másmás formában, más-más anyagban az a szobrász, aki a legtöbb és legkitűnőbb Dózsa-szobrokat alkotta a magyar művészet történetében: Somogyl József. SOMOGYI 1953-BAN ÁLLÍTOTTA KI első Dózsa- fejét. első egész alakos kompozícióját 1955-ben mintázta, 1958-ban állította fel Cegléden, s már ezek távol álltak a szokott, ünnepélyesen semmitmondó szobor-ideáltól, már ezek meghatározták modern, kemény Dózsa-elképzelésün- ket. Még inkább Somogyi 1965-ben és 1971-ben mintázott alakjai. Az előbbi — kicsi, törékeny anyagból készült sa- mott-figura —, ugyanazt a végtelen középkori elszántságot, s ugyanazt a végtelen középkori kegyetlenséget fogta formába, amit a Taurinus-féle fametszeten megismertünk, s ami valójában jellemezte a tűzzel, vassal középkori osztályharcot vívó, végül tűz és vas által elpusztított forradalmai t. Az újabb, hatalmas méretű bronzszobor a korábbi ceglédi emlékmű helyére készül, s kettős figurájával, fenyegető kaszáival és nyers forma töréseivel monumentálissá fokozza ugyanezt az összetett gondolatot. R. ujf. Leg... A világ legnagyobb hajója ez idő szerint a japán Kikessi Maru. A 347 méter hosszú, 54,5 méter széles, 27 méter merülésű hajóóriás vízkiszorítása 372 ezer tonna! Cvente csaknem négy és fél millió tonna nyersolajat szállíthat. A nagyságrekordot azonban nem fogja sokáig tartani, mert már épül a 477 ezer tonna vízkiszoríFARKAS ANDRAS: KELL DÖNTENEM Csak úgy, mint annyi jó elődöm Az eszmélések partjain, Most a hajnallal bíbelődöm, Hisz a remény is erre int, Kell döntenem, kell, most, megint, A kötelesség úgy előjön, Rém-arccal hosszan rám tekint, Hogy nagy gondom magasra nőjön, Es mintha most még észre venné. Ahogy agyamban zakatol, A perc növekszik félelemmé, Pedig már indul valahol És itt a perc! Mi gondja rája? Az unokám és unokája — \ VWWWAA' A közéleti nyelvhasználat: A telszóialások nyelvi tormája Mivel a felszólalás, az élőszóbeli közlés nyelvi formája nyelvi és gondolati tény együtt, a felszólalás nyelvének, stílusának, megfogalmazásának is van önálló hatása. A felszólalás nyelvi formájának tömörsége vagy bőbeszédűsége ugyanis igen fontos tényező abban, hogy megfelelő befolyásoló erőtérjen el felszólalásunk. Cikkünkben elsősorban a gyakoribb hibákat tesszük most rostára. A hatásos, a befolyásoló értékű felszólalásnak legfontosabb nyelvi feltétele, hogy ne legyen benne több szó, mint gondolat, s ne szaporodjanak él a közömbös, a nyelvi szerepet alig betöltő kifejezések, szavak. Különösen gyakran és feleslegesen ismétlődnek a felszólalásokban az ún. „terpeszkedő” nyelvi formák (panasz tárgyává tettük, megállapodás történt, a kereslet nem kerül kielégítésre, különös fontosságot nyer, határozatba hoztuk, feladatát képezi stb., stb.). A köznyelvi „be- szédtöltelékek” elburjánza- nak a felszólalásokban is. Elsősorban ezekre a tartalmatlan* szavakra gondolunk: hát, nohát, ugye, no, szóval, persze, hogy is mondjam, teszem azt stb., stb. Igen sok hozzászólás elsősorban a fontoskodó, körül- ményeskedő szóbeli fogalmazásra nyújt szomorú példát. Az ilyen típusú felszólalásban egy-egy szó jelentés- tanilag is nagyon terhelt, s az idegen szavak is feleslegesen jutnak nyelvi szerephez. Ma már alig hangzik el olyan felszólalás, amelyben ne emlegetnék ezeket a szavakat, kifejezéseket: realizálás, problematikus, problémázik, konkrétan, negatívum, struktúra stb. Sok felszólaló a bizonytalan fogalmazásra ad példát. A mondatszerkesztés határozatlansága valójában azt tükrözi, hogy határozatlanok a felszólaló gondolatai, illetőleg tudatosan a lényeg megkerülésére törekszik, magyarul: mellébeszél. Vannak akik nagyon elvontan és elszemély- telenített formában fogalmaznak. A sok vonatkozásában, szintjén, síkján, folyamán, összefüggésében stb., ennek a stílusformának az árulkodói. Csak egyetlen egy példát ennek bizonyítására: „A mai aktívaülés (?) a konkréten realizált terveket szem előtt tartva, a termelékenység vonatkozásában is elősegíti a realizálásra kerülő célkitűzések tudatosítását.” Nagyon sok a felszólalások, ban a szó- és mondatismétlés. Az élő beszédet jellemző természetes közvetlenség nevében sem adhatunk felmentést a fölösleges ismétlésekre. Különösen hibáztatnunk kell az egyéni gondolatok nélküli és nem a tartalomhoz, az elérendő célhoz szabott nyelvi formálást, fogalmazást. Éppen ez a hiba az okozója annak, hogy olyan sok közömbös felszólalást hallunk. Dr. Bakos József tású japán szuper-tankhajó. A világ leghosszabb telefonszámát az USA-ban használják: 15 számjegye van. A déli félteke legnagyobb csillagvizsgálója az ausztráliai Camberra közelében van. Teleszkópjának átmérője 3,8 méter. A világ legpontosabban járó órája jelenleg Braun- schwelgban van: csak 100 000 év múlva tér el majd egyetlen másodpercet a pontos IdőtőL Időmérés céljára ebben az órában a cézium-atomok rezgését használják. A másodperc az az idő, amely alatt a cézium-atomok 9 192 631 770 rezgést végeznek. A világ legkisebb Wan- kel-motorját a japánok gyártják repülőgépmodellek hajtására: kamratérfogata 5 köbcentiméter és 13 200 fordulatnál 0,65 lóerő teljesítményű. A jelenleg legnagyobb Wankel-motor Amerikában készült: kamratérfogata 32 liter, teljesítménye 800 lóerő. LOGOK A SZEREN (Foto: Vie Nuove) Harmincéves koromban írtam meg az első, ötfelvonásos drámámat, a Boiocai bölcseket. Ot felvonásban, tizennégy színben, s hatvankétezer hexameter sorban. A színház dramaturgiája gondos egy év alatt közölte velem, hogy drámám nemcsak arról tanúskodik, miszerint valóban otthonosan mozgok a hexameterek világában, sőt, a pentameter sem idegen tőlem, hanem arról is, hogy képes vagyok drámai konfliktust is teremteni. Négyet is egyszerre! A baj azonban az, hogy a Boiociai bölcsek című drámám nem eléggé tükrözi az ógörög nyelvi világot. Ha ezt jobban tükrözné, örömmel bemutatnák. Megértettem a kifogást és két esztendő alatt perfekt megtanultam ógörögül. Elolvastam ehhez Arisztotelészt és Szókratészt, Euripidészt és Arisztopha- nészt, Platont és Dé- moszthenészt, hogy olyanokról, mint Szólón, vagy Thuküdi- dész ne is beszéljek. A harmadik év elejére, az ógörög nyelvi világ és az antikvitás levegőjével, valamint szellemével belengett drámámat átnyújtottam a színház dramaturgiájának. Alig telt el egy esztendő, midőn a színház ismét örömmel közölte, hogy lenyűgöző a munkám, az antikvitás szelleme és levegője mint valami penészes katakomba légje, úgy lengi át a drámát, örömmel be is mutatják, ha — s ezt be kell látnom — három felvonásra húzom meg az öt felvonást, s tudományosan támasztom alá azokat a jóslatokat, amelyeket az egyik boiociai bölcs mondott az időjárásról szólván. Megértettem a kifogást, és négy esztendő alatt először is egy specifikus meteorológiai tanfolyamot végeztem el, amelynek birtokában újabb négy esztendő leforgása alatt pa- leotemporátorrá, azazhogy ősidőjárás- szakértővé képeztem át magam. Mind ezek után már gyermekjáték volt, hogy fél év alatt átdolgozzam egyrészt ■ három felvonásosra a Boiociai bölcseket, másrészt, hogy tudományosan alátámasz- szam az egyik bölcs drámabeli időjárásra alapuló jóslatát. A színház, röpke másfél év után, éppen negyvenharmadik születésnapomon juttatta vissza nagy és elismerő szavak kíséretében három- felvonásos drámámat, csak azt a kifogást emelve — értelmemre és a drámám hatásosságára apellálva —, hogy a második felvonás elején bronzról ejtve szót, nem fejtettem ki hősömmel a bronzöntés lényegét és egyáltalán a bronz bronzvoltának okát. Megértettem a kifogást és öt esztendő alatt elvégeztem az egyetem geológia, földrajz, kémia szakát, hogy utána újabb öt évet szenteljek a kohómérnöki tudományoknak. Miután ez is megvolt, már csak néhány éves gyakorlat megszerzésére volt szükségem, hogy hitelesen mondathassam el hősömmel, aki bronzpajzsba és tudományba vértezett lett ezáltal: hogyan is készül, öntik, formázzák a bronzot. Közben kissé teltek az évek, felgyorsult tempójú lett a világ, a hátam nekem is meggörbült, de még megtanultam a darabom miatt hettitául, azután kis hangszeres zenét és zeneszerzést is tanultam, hogy ókori muzsika lengje be a színpadot, miközben kettőre, majd egy felvonásra húztam meg a drámámat. Es nyolcvankét éves koromban végre elértem, hogy kiállt egy színész az üres színpad közepére, hogy elmondja ötven. két éven át készült, egy mondatra szűkült darabomat, amely így hangzik: „O, bölcsesség, 6, egek Atyja, el ne hagyj.. ... aztán a színész meghajolt, a függöny leereszkedett. Harmadnap a kritikusok azt írták egymondatos monodrámámról, hogy egy tehetséges szerző elnagyolt, türelmetlen kapkodásról tanúskodó munkáját látták. Negyednap temettek! (egri) t *
