Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-11 / 136. szám

Tisza kettő Vendégek és vendéglátók Aj Alföld tengert követel magának. Vissza a valami­kori időkbe, amikor még víz borított errefelé min­dent, sík, merő víz, hatal­mas tenger. Jövőjét éli, építi, formálja a táj. A Tisza II. A nép még semmit sem látott az eljövendő nagy vízből, de már találóan elnevezte Kis- balatonnak, alföldi tenger­nek. II Kunságban Kisköre Heves megyében található. A Tisza másik partján mindjárt Abádsza- lók. Az ország legszárazabb területe. Kevés a csapadék, évente 500—530 milliméter. A földek mindig szomjazták itt az esőt. Történelmi táj. Nemcsak a mondák, a szájról szájra örökölt mesék, elbeszélések vallanak róla, hanem törté­nelmi leletek is. Abádszaló- kon a Királyhalom tetején nem is olyan régen hatal­mas eperfa volt. Egyszerre csak elsüllyedt a földben úgy, hogy a hegye látszott ki a gödörből. A régiek ma is úgy mondják, egy ideig ott volt eltemetve Aba Sá­muel magyar király.»; A föld vall. Abádszalók területe az ősközösség óta lakott hely. Elszenesedett hulladékanyagokban neolit kori cserépedény-töredékeket találtak. A mocsaras, akkor még vízben bővelkedő vidé­ken kezdetleges földműve­lést folytattak. A szkíta kor­ból is maradtak fenn emlé­kek. A Kunságnak külön törtéi nete van. Kunmadaras, Kun­hegyes, Karcag, Kisújszállás, Kenderes — a hajdani kun település Kolbaszék, többszö­ri elpusztulás után is ,lábra kapott’, és végleges otthon­nal szolgált a mokány kis kunoknak. Mindenki ápit A táj elárulja az embert. A növények, a házak, a ter­mesztett kultúrák beszéde­sek. Egy időben itt, kevés­sel a felszabadulás után bol­dog, boldogtalan rizst ter­melt. Beütött az első esz­tendő. Aztán jött a betegség, a bruzóne, s elvitte a ter­mést, elvitte a kedvet is. Néhány esztendeig még az elárvult, elhanyagolt földe­Miért puha a teknősbéka páncélja? Mit csinálnak az­zal a majommal, amelynek kificamodott a lába? Ezekre és más, mondhatni nem könnyű kérdésekre kap vá­laszt a látogató, ha bepillant a Heves megyei Állategész­ségügyi Állomás egri állat- kórházába. A virágos udvarról nyíló épület valóságos kis „szana­tórium”. A négylábú pú­kén próbálkoztak némelyek,' de lassan-lassan abbahagy­ták. S maradt minden, a ha­gyományos, megszokott for­mák között, kukorica, cukor­répa, kalászosok. A nagyüze­mek létrejöttével, megerősö­désével néhány új kultúra is meghonosodott: szőlő, gyü­mölcs. De a táj még min­dig nem annyira intenzív, mint a dunántúli, vagy a Szeged környéki. Kisköre kis falu. De már a Tisza II. formálja. Moz­gékonyak, lüktetőek a na­pok. A fodrászüzlet hétköz­nap is tele, a Tiszagyöngye kisvendéglő szintén. Teher­autók dübörögnek át a falu főutcáján, hajnaltól késő es­tig, megállás nélkül. Itt min­den építkezik. Az ember is. Aki eljárt messzi vidékre, most hazahívta a * készülő vízlépcső, a biztos megélhe­tés. A nádfedeles házak szomszédságában egyre-más- ra épülnek az újak, vagy csinosodnak a régiek. Az építkezés első üteme tart. Vízlépcső készül, parti létesítmények, tározó tó, töl­téserősítések egy szakasza, a bal parton Tiszafüredig, a jobb parton Sarudig. Ugyan­akkor a nagykunsági éá a jászsági főcsatorna. Látoga­tók jönnek, látogatók men­nek. 1970-ben 2700 vendég volt, akikről hivatalosan is tudnak. 1971-ben 714 millió forint volt a pénzügyi elő­irányzat, amit december vé­géig teljesítenük kellett. Eb­ből 500 millió építési, 180 millió szerelési, 34 millió pe­dig egyéb tevékenységre. Uj meder A duzzasztás 1973-ban kezdődik meg. Ehhez már június végén megkezdik a mederátvágást, vagyis a Ti­szát a régi mederből új me­derbe terelik. A munkák jel­lege változó. 1970-ben az építési tevékenység domij nált, tavaly az acélszerkeze­ti elemek szerelése. Piros da­ruk emelkednek a magasba, valóságos „kőhegyek”, be­tonerődök. Pontosan halad itt minden, szigorúan meg­tervezve, szabályszerűen. A telep — ahol az irodák is találhatók, lakóházak, mun­kásszállás, étterem, presszó — már az építkezés kezdeté­re elkészült, hogy az itt dol­gozók megfelelő szociális, kulturális körülmények kö­ciensek itt kapnak kezelést, itt várják a gyógyulást A kórház gondozóterében tehenek, sertések, juhok és jó néhány kedvtelésből tar­tott háziállat: kutya, macs­ka, nyúl van elhelyezve. Kü­lönböző betegségekben szen­vednek ezek az állatok, s többnyire mind gyógyulva hagyják majd el a kórházat. — 1970. februárjában ér­kezett az első betegünk — mondja dr. Kádár István, a zé jussanak, jöjjenek. Nin­csenek „kutyaólak”, a vég­leges lakótelepen 120 lakás található, zömében kétszo­bás, és 120 fős legényszállás. Parkettás szobák, zuhanyozó, fürdőszobák, központi fű­tés, konyhák, szóval mindaz, ami városi színvonal. A konyha 1300 személyt szol­gál ki. Műhelyek, garázsok, szociális létesítmények. A telepen termelt víznek egy- harmada a faluba jut el, Kiskörére. Van szennyvíz- hálózat és tisztítóberendezés. Megfelelő az úthálózat, 6 és fél kilométer, 3 és fél ki­lométer az iparvágány-háló­zat. A tömeganyagokat vas­úton szállítják, az acél- és vízgépészeti egységeket is. összesen 1600-an találnak nap mint nap munkát, tisz­tességes keresetet ezen a ha­talmas beruházáson. Jó a társadalmi tulajdon védel­me, nem hasonlít az élet a hajdani dunapentelei napok­hoz. Nagy a gépesítés, a mű­szakiak száma 110. Sok az automata és a félautomata berendezés, ilyen a „beton- gyár^ is. Aram és SntSzés A félautomata rendszer nagy teljesítményű, óránként 30 köbméteres. A sok ügyes elektromos berendezés segíti az embert. Beprogramozzák az időmemória-egységet, amely kijavítja azokat as elemi hibákat — jobban mondva inkább megelőzi —, amit esetleg az ember elkö­vetne. Így épül a vízlépcső. A Tisza helyzeti energiáját használják majd fel, és négy turbina segítségével áramot nyernek, vagy pedig öntöz­nek. A tározó tó környékén lényeges változás lesz. El­sődleges az árvízvédelmi biztonság fokozása. Ügyszin- téri a belvízi kiépítettség, vagyis a belvízkárok csök­kentése, levezetése, a mező- gazdasági hasznosítás jobb feltételei. A hatalmas tófe­lület alkalmas lesz halte­nyésztésre, intenzív halgaz­dálkodásra, ugyanakkor ki­alakulhat a víziélet, stran­dolás, vitorlázás, sporthor­kórház vezető állatorvosa. — A Mátrai Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság hétéves pej lova volt Fájt a foga, ame­lyet rendellenes növés oko­zott, de meggyógyítottuk. Vaskos könyvet vesz elő és fellapozza. — A kórház megalakulása után az első évben 300 beteg állatot gyógyítottunk meg, tavaly már 550-et, az idén pedig eddig már több mint 600 állatot vizsgáltunk, illet­ve részesítettünk gyógykeze- lésben. — Melyek a leggyakoribb betegségek? — A szarvasmarháknál és sertéseknél főleg szülési problémák, de gyakoriak a sebészeti és belgyógyászati problémái! is. Mostanában sűrűn előfordulnak a pata- és csűdsérülések, gyulladá­sok, ficamok és rándulások. — A kisállattulajdonosok milyen főbb panaszokkal ke­resik fel a kórházat? — Főként különböző faj­kutyákat hoznak, amelyeken plasztikai műtéteket vég­zünk. „Megszépítjük” a foxi- lcat és a boxeréket A kezelő mellett külön he­lyiségben kaptak helyet _ a gyógyuló állatok. Az aprób­bak: a kutyák, macskák, nyülak ketrecbe zárva, egy­mástól elkülönítve vannak. A bejárattal szemközti ket­recben lekötött fülű dober- mann kutya járkál A bar­gátszás. Egyre-másra Jöhet­nek, gomba módra szaporod­hatnak az üdülőtelepek. Végeredményben a hasznos vízterület — duzzasztással, 127 négyzetkilométer lesz, ami a Balaton egyötödének felel meg, vagyis találó az elnevezés: Kisbalaton. Megváltozik a mikroklíma, nagy lesz a párolgás. A sze­gedi József Attila Tudo­mányegyetem megkezdte már a mikroklimatikus vizs­gálatokat, s két állomást te­lepített ide. Az öntözési ha­tásterület másfél millió holdat érint, ezen belül 524 ezer holdat öntözhetnek majd a gazdaságok, s ez a mezőgazdasági dolgozó élet- és munkakörülményeit vál­toztatja meg, teszi kedvezőb­bé. A növényi kultúrák át­alakulnak, s az állattenyész­tés is, hatalmas és virágzó feldolgozóipar jön létre a környéken. A műtárgyakhoz S az építkezéshez több millió köbméter földet mozgatnak meg. Ezek helyén az agyaggödrökben erdőket te­lepítenek, és másodlagos me­zőgazdasági hasznosítású nö­vényeket. 1970-ben 100 mil­lió forintot adtak kártalaní­tásra. A szövetkezetek ezt csak üzemági fejlesztésre for­díthatják. Védnökséggel ötszáznál több vállalat ér­dekelt a hatalmas építkezé­sen. Különösen a fiatalok, ugyanis a kiskörei (Tisza II.) vízlépcső és öntözőrendszer építésének, valamint mező- gazdasági, hasznosításának megvalósulása véglegesen 1985-re várható. A feladato­kat tehát a fiataloknak kell elsősorban megvalósítaniuk. Ezért védnökséget vállalt a KISZ, és szocialista szerző­dést ' kötött a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­riummal, valamint az Orszá­gos Vízügyi Hivatállal. Bu­dapesten és az érintett hat megyében több mint ezer KISZ-alapszervezet és 600 úttörőcsapat kapcsolódott be a nagy program megvaló­sításába. A negyedik ötéves terv célkitűzései alapján a kiskörei főmű első szakaszát 1973. június 30-ra, teljes ki­építését pedig 1975-re fejezik be. Az építkezés eddigi üte­me garancia erre. Mindenütt építkezés. S a falvak népe ámulattal, re­ménykedéssel figyeli. Űj élet készül, új élet születik ... Sz. Lukács Imre na szőrű állaton messziről virít a fehér kötés. — Plasztikai műtéten esett át a kutyus — simogatja meg az állatot dr. Kádár István. — A füleit „sablon” segítségével megrövidítettük. Így az állat csinosabb, diva­tosabb lett, „megszépült”. — Voltak-e különleges eseteik? — kérdezzük az ál­latkórház vezetőjét? — Nemrég egy teknősbé­kát hozott egy állatkedvelő tulajdonos, s kétségbeesve mondta, hogy megpuhult a teknője. Valóban így történt. Megvizsgáltuk az állatot és megállapítottuk, hogy vita­minhiány okozta. Javasol­tuk, hogy több csigát etesse­nek vele, ettől rendbe jön. Azután egy kificamodott lá­bú majmot és egy papagályt is kezeltünk sikeresen, mert mindketten meggyógyultak. — Mennyire közelíti meg az állatgyógyászat a humán orvosi gyakorlatot? — Lényegében nagyon kö­zel áll egymáshoz a kettő. — Miben? — Élő szervezeteket gyó­gyít az ember és az állator­vos is, csak más anatómiai felépítéssel. Mi, állatorvosok, „négylábú barátaink” visel­kedéséből döntjük el, hogy mi fáj. De ez éppoly izgal­mas és nehéz, mint a hu­mán orvosi gyakorlat. Mentusz Károly m A szakma felkért, legyek ellenőr. Pontosabban fogal­mazva, udvariasan felszólí­tott, ellenőrizzem a számlát. Azt a számlát, amelyet a kedves felszolgálónő egy röpke mosoly kíséretében diszkréten az asztalra he­lyezett. Micsoda figyelmes­ség! — villant át gondola­tom, amikor kezembe vet­tem a szóban forgó cetlit, amelynek alján ott a felhí­vás, de mondhatnám úgy is, — az ellenőri kinevezés. Jó, eleget teszek az udva­rias felhívásnak, s már vet­tem is a tollat, s figyelme­met a számoszlopra irányí­tottam. Ez nagyon egyszerű, gondoltam, hiszen összead­ni még tudok. Megpróbál­tam egyszer, kétszer, há­romszor, de meg kell mon­danom, bizony nem ment, Nem, mert nemcsak össze­adni kell tudni, hanem ol­vasni is. Sőt, kiolvasni azo­kat a számokat, amelyeket a fentebb már említett kedves felszolgáló nagyvonalúan félskicceit a rovásomra. Bevallom, nem sikerült ki­bogoznom a rejtjeles, szá­mokat, s ezért nem tudtam eleget tenni az ellenőri megbízatásnak. S most, amikor lemon­dok ellenőri kinevezésem­ről, ezúton kérem a tisz­telt vendéglátóipart, időn­ként ellenőrizzék helyettem is: mit és hogyan, és főleg mennyiért számolnak a ked­ves vendégnek. Igaz is, most utólag néz­ve a dolgokat, még örülök is, hogy nem sikerült az el­lenőrzés. Mert ugyancsak belepirultam volna a kelle­metlen közlésbe: miszerint a kedves, bájos vendéglá­tóipari dolgozónak sikerült megvágnia néhány forint­tal ... De miért én pirulok? Pi­ruljon ő. .. GD Tűz volt. Nem ház égett, nem szénakazal és nem is egy erdő, mindössze egy könyv lett a tűz martaléka. Csakhogy ez a könyv, vagy még inkább könyvecske, egy egri presszóban égett a ko­ra esti órákban, csúcsforga­lom idején. A legfájóbb, hogy senki nem találta különösnek ezt az esetet. A sörözgetö, ko­nyakozó vendégek közül nem akadt senki sem, aki legalább egy intő szót kül­dött volna a gyújtogató vendég felé, de a személy­zet közül sem szaladt sen­ki a sarki rendőrért —■ hol van ma már sarki rév 'őr?! —, hogy kellő erélli: fé­kezzék meg a tűz ü:cSJ vendéget. Nem. Lényegéber semmi nem történt. A ve j, aki már rég kinőtte a í enager kort, két konyak között meggyújtott egy könyvet. Népes asztaltársasága jót derülve figyelte a lángokat mindaddig, amíg a felszol­gálónő odalépett, kivette a kézből a fáklyaként égő könyvet, s egyetlen mozdu­lattal beledobta a szemét- gyűjtőbe. S ezzel az egyet­len mozdulattal az ügy el­intézést nyert. Nem nagy ügy, s nem is akarom felfújni az „egeret”. De ügy, amely jelez vala­mit. Többek között azt, hogy presszóink, vendéglő­ink rendje, légköre nem mindig barátságos és nem is mindig kellemes. A ked­ves vendég gyakran azt hi­szi, hogy az üveg sörrel, vagy még inkább néhány konyakkal megváltotta a hangoskodás, sőt a garáz­dálkodás jogát is. Noha ez a jog egyáltalában nem szerepel az árjegyzékben. Es még valamit jeleznek az ilyen és ehhez hasonló esetek: elnőiesedett a ven­déglátóipar. Vannak presz- szók, ahol a személyzet kö­zött egyetlen férfi sem ta­lálható. Mert ha lenne egy férfi, akt a kellő pillanat­ban megragadná a kedves vendég gallérját... Tessék, lehet folytatni... Azzal, ugye, egyetért a kedves olvasó — különösen, aki ismeri —, hogy Eger sőt a környék, de megkockáz­tatom, hogy ilyenkor, nyár­időben fél Magyarország egyik legkedvesebb szóra­kozóhelye a Fagylaltkert. Az illatos lombsátor alatt jólesik a sör, a gyerekek pedig a fagylaltban, a süte­ményben és a szökőkút lát­ványában találnak örömet És külön szórakozás a sok­sok kavics, amely olykor még a kis tavacskába is do­bálható. És táncparkett és a zene! Mert ez is hozzátar­tozik a szórakozáshoz. Az egri Fagylaltkert va­lóban nagyszerű találmánya a természetnek, és termé­szetesen a vendéglátóipar­nak, ebben az esetben a Park Szállónak. Persze, ez a nagyszerűség csak akkor érvényes, ha a vendég bir­tokba is veheti, tehát ha nyit­va van az a bizonyos Fagy­laltkert. Mert jelenleg zár­va tart... Ne lepődjön meg az olva­só, de csakugyan zárva van. Pontosabban ' fogalmazva* eddig még nem nyitott ki. Tudom, túlvagyunk már jú­nius elején —, de mégsem nyitott ki. Hogy miért? Azt mondják, mindennek a zene az oka. A zene ellen emelt kifogást a rendőrség, s amíg nem rendeződnek az ügyek, addig igen csak zár­va tart a Fagylaltkert. Lassan június közepét ír­juk, forrón tűz a nap, jó lenne bizony hűsölni a Fagylaltkert lombos fái alatt. Nem hiszem, hogy ez ellen emelne szót a rendőr­ség. Mint ahogyan nem hi­szem azt sem, hogy a me­lódia ellen szólna a hatósá­gi szigor. Legfeljebb a bömbölő erősítőberende­zések hangorkánjától igye­keznek megkímélni a kör­nyék lakóit. Nem vagyok zeneszakértö és nem értek a hangerőhöz sem, de azt tudom, hogy egy fagylaltkertnek nyáron feltétlenül nyitva kell len­nie. Sőt: feltétlenül nyáron kell nyitva lennie! És azt is sejtem, hogy azon a bizo­nyos erősítőberendezésen van egy gomb, vagy csavar, amelynek elf ordításával még a leghangosabb zene­kar is lecsendesíthető ... És hogy el ne felejtsem: hatósági engedélye is van az egri Fagylaltkertnek. A nyitva tartásra és a zenére is. Akkor mire várnak? Ne­talán vegyem ki gebin- be? ... Márkasz LánM ­✓ > » Bllaflinpházhan

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents