Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-11 / 136. szám
Falud! Sándor; Barátságvonattal a Szovjetunióban Az idén, május 7. és 15. között szovjet tóidon járt 300 fős Heves megyei barátságvonat utasait elkísérte lapunk munkatársa is. A ki- tencnapos, mintegy 6000 kilométeres utazásról, Kijev- ben, Leningrádban, Moszkvában szerzett élményekről számolunk be. I. I „Nincsenek régi viccek, mert egy újszülöttnek minden vicc új...” — tartja a mondás. Valahogy így van ez a turizmusban is: Nincs fel- fedezetlen tája, népe a földnek, s mégis az egyes ember igazán, a maga számára akkor fedezi fel a más országok tájait, városait, amikor elmegy oda. Hiába a technika ezer csodája —• a sok-sok útleírás, könyv, fény- ikép, film, rádió és televízió — a közvetlen, személyes látvány, tapasztalás élményét egyik sem nyújtja és pótolja. Vagyis az utazás, a „világ- járás” vágyát mindezek a technikai és kommunikációs eszközöik nemhogy kielégítik, sőt még inkább felélesztik. Kétségtelen, hogy a szovjet földnek ezen az útvonalán, Kijevben, Leningrádban és Moszkvában is, már nagyon sok honfitársunk járt. Megyénkből például öt év óta évről évre megtelik a nagy létszámú különvonat. Mégis mindig valamennyi utasnak teljesen új és a felfedezés örömét is jelentő élménye ez. Ami érthető, hiszen a résztvevők mintegy 95—96 százaléka életében először jár, s többnyire utoljára is ezen az útvonalon, I Elet a vonaton Ugye, milyen unalmas az utazás néha Eger és Füzesabony között is? Az ember már-már azt hiszi, hogy sohasem ér végiét, ez az egyébként igen rövid, mindössze félórás utazás. Aztán máskor meg, ha egy véletlen folytán két—három kedves ismerőssel összetalálkozunk a vonaton, alig vesszük észre, hogy Egerből Budapestre értünk. A barátságvonat igen különös, összetett élmény. Minden utazásnál hosszabb, amit magyar földön megtehet az utazó távolságban, időben egyaránt, összesen hatezer kilométert utaztunk. Egertől Kijevig egy nappal és egy éjjel, Kijevtől Leningrádig egy nappal és két éjjel, Leningrad tói Moszkváig egy éjszaka, s onnan hazáig további másfél nappal és egy éjjel. Vagyis a kilenc napból három és felet, s a nyolc éjjelből pedig ötöt töltöttünk a vonaton. Mégsem volt unalmas egyetlen perce sem. Nem utaztunk, hanem éltünk a vonaton. Étkeztünk, kényelmes étkezőkocsikban, aludtunk négyszemélyes hálőfülkékben. Aludtunk? Keveset. Amikor már az éjszaka eltakarta előlünk a tág, üde májusi tájat, a széles mezőket, a fürge patakokat, s a faházakból álló kis falvakat, megkezdődött a kártyacsata, a viocme- sélés, a „horkolósok” cukko- lása... A leghosszabb ideig Kijev és Leningrád között utaztunk. Egy éjszaka után egy egész nappalt és még egy éjszakát töltöttünk a vonaton egyfolytában. Az első éjszaka Után, reggel a „rádióközpont”, kellemes orgánu- mú női hang, csak 9 órakor köszönt ránk. A zenés ébresztő után szórakoztató és hasznos játékra invitált mindnyájunkat: „Ki tud többet a Szovjetunióról?” címmel sok kérdéssel verseny indult, amelybe a kérdések megválaszolásával, jeligés papíron lelietett benevezni. — A verseny értékelésére, • legjobbak díjazására majd Moszkvában, a búcsúebédnél kerül sor. Még egyszer megismétlem a kérdéseket... — hangzott a vonat rádióján. Aztán: — Szeretettel köszöntjük önöket Belorusziában. Vonatunk ugyanis most érkezett belorusz földre. Ha kitekintenek az ablakon, Beloruszia «gyik nagyvárosát látják. Viborgszkaján haladunk keresztül. Nagy ipari központ, itt... Elindultam a „rádióközpontba”, s amikor megtaláltam, kiderült, hogy az egész a bemondónőből (aki mellesleg egyik csoportunk INTU- RISZT-kísérője is volt a városnézéseken), és néhány tekercs magnószalagból áll. A fiatal, talpraesett, mindig mosolygó kislányt Bodó Ibolyának hívják (később csak így hívtuk: „Ibolya, a rádió- és mosolyközpont”...). Alig múlt húszéves, s mindössze másfél évvel ezelőtt indult el kolhozparaszt szülők gyermekeként a kárpátaljai, Tisza- meUéki kis községből, Eszenyből, az idegenvezetői pályán. Mégis szinte hihetetlen, hogy — a hozzá hasonló Giricz Vera és Balogh Tibor fiatal idegenvezető társaival együtt —, ilyen tengernyi ismeretet sajátítottak már el úgy, hogy azokat egy idős lokálpatrióta biztonságával tudták elmondani nekünk. Kocsiról kocsira járva láttam: új ismeretségek, barátságok szövődnek. Igen sokan — bár valamennyiünk szőkébb hazája Heves megye —, itt találkoztak életükben először össze. Az INTURISZT- kísérők is ezen. a hosszú utazásom. váltak igazán személyes barátainkká. Megszoktuk az orosz ételeket is, amelyek kevéssé sem egyoldalúak és nagyon bőségesek. Kijev és Leninigrád között, délben különösen kitett magáért szakácsunk, a moszkvai Vlagyimir Ivanovics Jakimov, aki legkedvencebb ételét főzte ebédre, a „szoljánka”-levest. Ebbe a grúz népi eledelbe (felírtam a receptjét!) a hagymán, vajon, paradicsompürén, marhacsonton és húson, uborkán, sonkán, virslin kívül még olajbogyót is belefőzött. Kitűnő étel! Utazás így —* utazás úgy... így aztán könnyű és élvezetes az utazás még a vonaton is. Nincs átszállás, nincs késés és semmi „hagyományos” izgalom, mint a hétköznapi utazások alkalmával. Sőt (mekkora különbség!) minden le- és felszálláskor elmaradt a nehéz, hatalmas bőröndök, csomagok cipelése is. Az IBUSZ és az INTU- RISZT gondoskodása, nemcsak a jó programra, a színvonalas idegenvezetésre, az étrend és az étkezés mindenkor zavartalan lebonyolítására, hanem arra is kiterjedt, hogy nagy csomagjainkat külön járművel szállítsák pályaudvarról szállodába és viszont. Többen meg is jegyezték a vonat utasai közül: — Meglátszik a szervezésen, hogy 70 éves az IBUSZ... — Bizony, ez az utazás, meg amit én először tettem harminc évvel ezelőtt Kőrösmezőtől Kijevig, nagy kettő —, beszélte még az első napon, a Kárpátok vonulatait fürkészve Csintalan József, a tamamérai tsz párttitkára. — Gyalog jöttem én itt szakadatlan menetben, teljes menetfelszereléssel. Egy hónapig tartott az út... Dornány József 68 éves er- dőkövesdi tsz-brigádvezetővel is ekkor találkoztam egy másik kocsiban, ő is régebbi, szomorú emlékeket idézett: — Én már másodszor jövök erre. 1941-ben bevagoní- roztak bennünket és irány Kijev. Onnan vissza gyalog, egészen a Tatár-hágóig. Ezer kilométert... Sokat alutama hó tetején..; Elértük a Vereckei-szorost. Fenséges volt a kilátás: lent, a mögöttünk hagyott tájon zöld nyugalom, tavasz, fent kissé csípős a széL Még feljebb, fehér foltocskákban meg-megcsillant a hó... — Vajon milyen Kijev? — kérdezték a fiatalabbak. — Vajon milyen azóta Kijev? — kérdezte szinte önmagától Csintalan József és Dornány József, akik az ukrán főváros lerombolt, háborús képének emlékeivel utaztak. Aztán, amikor Kijevben, a gyönyörű, csupa zöld, csupa park, széles utcás, nyugodt tempójú, másfél műjiás városban találkoztunk, Csintalan József azt mondta: — Ha bekötött szemmel jövök ide, s itt nézek szét, nem ismertem volna meg a régi • Kijev után a mait.., A mait, amelynek azon a napon, amikor ott jártunk, számos nagy épületén lengett a II. világháború befejezésének, a hitleri hordák fölött aratott győzelem napjának évfordulója tiszteletére kitűzött szovjet címeres, vörös zászló ._ (Folytatjuk.) A Heves megyei Ruházatipari Vállalat gyöngyösi részlege már régóta készít divatos termékeket. Férfi-, fiú-, női és leánykapantallókat, szoknyákat, főleg műszálas és NDK importanyagokból. Évente 400 ezer darabot varrnak meg itt, 62 millió forint értékben. Az idén első Ízben vesznek részt a borsodi kiállításon saját tervezésű pantallókkal. (Foto: Tóth Gizella) Ot hónap alatt 6751 lakás Ez év első öt hónapjában az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium vállalatai — az előzetes értékelés szerint — 11,6 százalékkal ■több építési munkát végeztek, mint múlt év azonos időszakában. A számítottnál gyorsabb fejlődéshez segítséget nyújtott a kedvező időjárás, de az is kétségtelen, hogy a vállalatok a korábbinál megfontoltabb előkészítéssel, „jobb erőbeosztással”, szervezettebb munkát végeztek. Így hatékonyabb munkával, a termelékenység növelésével fedezték a múlt év első öt hónapjánál nagyobb építés-szerelési termelés kétharmadát, s csak a fejlődés egyharmada eredt a munkások számának növeléséből. Tilos a félrevezető, más terméket ócsároló reklám, a gyógyszerek hirdetése Miniszteri rendelet a reklám- és hirdetési tevékenységről A MEGTÉVESZTŐ reklámot szabálysértésnek, büntetendő cselekménynek minősítő kormányrendelet után megjelent a belkereskedelmi miniszter rendelete a belföldi reklám- és hirdetési tevékenységről. Az új jogszabály kiadására azért került sor, mert a legutóbbi rendelkezést, amely csupán részleges intézkedéseket tartalmazott, 1949-ben még a közlekedésügyi miniszter adta ki. Azóta a reklám- és hirdetési tevékenység szabályozása a Belkereskedelmi Minisztériumhoz került. A gazdaságirányítás új rendszerében megnövekedett a reklám szerepe, s ennek megfelelően átfogó szabályozásra volt szükség. A rendelet meghatározza a reklám és a hirdetés fogalmát, előírja, hogy ki hol folytathat reklámtevékenységet és intézkedik az ellenőrzésről is. A rendelet szerint reklám minden olyan figyelemfelhívásra alkalmas közlés, információ, amely valamely áru forgalmának növelésére, vagy szolgáltatás igénybevételére, fokozására irányul, illetve valamely vállalat tevékenységét népszerűsíti. Hirdetésnek valamilyen tény, közlemény közzététele tekinthető. A REKLÁM- és hirdetési tevékenységre csak olyan szocialista szervezet jogosult, amelynek alapító okirata, alapszabályzata erre kiterjed. A vállalatok — kisiparosok és kiskereskedők — saját gyártmányaikat, illetve szolgáltatásaikat maguk is reklámozhatják, hirdethetik. Állampolgárok is tehetnek közzé saját érdekükben, hirdetéseket, a rendelet biztosította kereteken belüL A külföldre irányuló reklámtevékenységre és a külföldi megbízásból külföldi áru hazai reklámozására a külkereskedelmi miniszter rendelkezései az érvényesek, FotómodeLlek és manekenek külföldre közvetítése nem tartozik a reklám- és hirdetési tevékenység körébe. A rendelet előírja azt is, hogy reklámmal és hirdetéssel foglalkozó vállalatnál 1975. január 1-tői csak egyetemet vagy főiskolát végzett és hároméves gyakorlattal, illetve reklámszaktanfolyami végzettséggel és ötéves szakmai gyakorlattal rendelkező dolgozó tölthet be vezetőállást. Az új szabályozás szerint közterületen csak „hivatalos” — erre a célra szervezett — vállalat folytathat reklámtevékenységet: a közterület igénybevételére azonban külön engedély szükséges. Nem számít közterületi reklámnak, ha a vállalatok saját épületeiken népszerűsítik gyártmányaikat, ott adnak tájékoztatást tevékenységükről, illetve ha a közlekedési vállalatok saját szolgáltatásaikat megállóikon elhelyezett hirdetéseken ismertetik. A rendelet tiltja a jogszabályba ütköző, a közerkölcsöt sértő, a megtévesztésre alkalmas, főleg a valóságnak nem megfelelő, félrevezető, más terméket vagy szolgáltatást ocsárló, valamint a kellő mennyiségben rendelkezésre nem álló áruk reklámozását. Ugyancsak tilos az embergyógyászatban használatos gyógyszerek reklámozása, ezzel kapcsolatos hirdetések közzététele. A reklámokat, hirdetéseket a községi, a nagyközségi szakigazgatási szervek, a tanácsok kereskedelmi feladatokat ellátó szervei kísérik figyelemmel, s a tilalomba ütköző reklámhirdetés észlelésekor intézkednek a közzététel megszüntetéséről. Az egészségügyi szempontból kifogásolható reklám esetében az illetékes egészségügyi szakigazgatási szerv köteles intézkedni. A tiltott reklámmal, hirdetéssel- másnak okozott kár megtérítésére a polgári jog szabályai az irányadók; az ilyen igények eldöntése a bíróság hatáskörébe tartozik. A MINISZTERI rendelet július 1-én lép hatályba, s egyidejűleg érvényét veszti a Közlekedési Minisztérium 1949. évi rendélete. i*m> A lakásépítő ÉVM-válla- latok ezekben a hónapokban összesen 6751 új otthont építettek fel, 3122-vel — tehát 46 százalékkal — többet, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Az idei terv az ÉVM-vállalatoknál több mint 31000 új otthon átadását irányozta elő, s a feladat teljesítésében, megvalósításában biztató, hogy jelenleg 41 000 új otthon építésén dolgoznak és sok épületben jnár az utolsó simításokat végzik. A minisztérium építőanyag- és szerkezetgyártó ipara az egy évvel ezelőttinél 9,8 százalékkal több termékkel segítette az építkezések anyagellátását. Ebben az öt hónapban mintegy 120 millió téglával többet szállítottak az építkezéseknek. Minimum A menetrend szerinti 14,30-as személyvonat a minap nem kevesebb, mint negyvenperces késéssel indult Füzesabonyból Egerbe. .. S amig a szerelvény végül is nekilódult megszokott pályájának, az utasok — idegesen, türelmetlenül tikka- doztak a nyári napfürdőtől átforrósodott kocsikban. El sem tudták képzelni, hogy miért maradt el az „átszállás utáni azonnali indulás” mire ez a hosszú, kényszerű rostokolás. Várták, reménykedve várták, hogy majd csak bemondja egyszer az a fránya hangszóró a mozdulatlanság okát, de konokul hallgatott. így egy ideig, jobb híján, azzal próbálták vigasztalni magukat a vonaton tartózkodók, hogy — talán nem is értenék meg pontosan a hangszóróból recsegő közleményt. Aztán csaknem állhatták tovább, s utána néztek a dolognak. Kisvártatva sikerült is ilyenformán megtudniuk, hogy: az egri pályán valahol elakadt egy tehervonat, s amíg ez meg nem érkezik Füzesabonyba, illetve be nem fut később a megyeszékhelyről indult személyvonat, addig Füzesabonyban sajnos nem lesz változás... Magyarázatnák ugyan meglehetősen sovány volt, de mégis több a semminél. Elegendő ahhoz, hogy a felborzolt kedélyek valamelyest lecsillapodjanak. Nem kellett volna azonban eddig sem nyugtalankodniuk az utasoknak Füzesabonyban, ha a helyi vasútállomás információs szolgálata — annak rendje és módja szerint, illendően — időben elnézést kér a kedves utasoktól a kellemetlen várakoztatás miatt, s sajnálattal közli az immár megváltoztathatatlan tényeket. Annál inkább, mert voltaképpen a személyszállítás is szolgáltatás, amit megfizetnek az utasok. Utazó ember vagyok magam is, a Füzesabonyban nem először tapasztaltam hiányos, erősen kifogásolható tájékoztatást. Azért teszem most ezt a szélesebb nyilvánosság előtt is szóvá, mert remeim, hogy így a panasznak nagyobb súlya lesz, s előbb vagy utóbb azért csak orvosolják. Hiszen a rendes tájékoztatás végeredményben a minimum, amit elvárhatunk a vasúttól, Füzesabonyban is! (gyóni) „Lakossági szén- és brikettvásárlók részére június 5-től időszakos árengedményt nyújtanak a TÍ ZÉI*- és ÁFÉSZtelepek az alábbi szén- és brikettféleségekre a telepi készletektől függően: Árengedmény: Egeresein dió 10,— Ft/q Berentei dió 10,— Ft/q Sajómercsei kka-dbs. 10,- Ft/q Sajőmercsei dió 10,— Ft/q Karácsonylovai (borsodnádasdi) dió 10,— Ft/q Kányási dbs. 10,— Ft/q Kányási kka. 10,— Ft/q Kányási dió 10,— Ft/q Dorogi r. dara 10,— Ft/q Dorogi brikett 15,— Ft/q Tatai brikett 15,— Ft/q Mecseki brikett 5,- Ft/q ÉRDEMES MOST BESZEREZNI TELI TÜZELŐJÉT! EGER—SALGÓTARJÁNI TÜZÉP VÄLLALAT ? Pantallók Gyöngyösről
