Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-10 / 135. szám
Öszvért patkoljon-e a kovács? A z természetes, ha az ember mindig többet, mindig jobbat akar, ha arra törekszik, hogy gyermekei minél jobb körülmények között nőjenek fel, találják meg helyüket az életben, hogy önmaga békés, gondtalan, nyugodt öregkort éljen meg. Ezért igyekszik minél többet, minél jobban dolgozni, ezért próbál olyan feltételeket teremteni, hogy a kis közösség, a család hajója viharmentesen érjen révbe. Ezeket a feltételeket, amelyek az ember, a család nyugodt, kiegyensúlyozott mindennapjaihoz szükségesek, mind többen és többen teremtik meg. Ma már a családok döntő többségének helyzetét nézve nem az merül fel az emberben — mint régebben —, hogy miből élünk, hanem inkább az, hogyan élünk, hogyan éljünk, hogyan hasznosítsuk lehetőségeinket. Nem egy ember, nem egy család tanulta már meg, hogyan kell a pénzt megkeresni és szaporítani, de azt még nem tudják, hogyan kell elkölteni, hogy a pénz- és időtöltés egészséges, kulturált, hasznos legyen a társadalomnak, a családnak, és az egyénnek is. íme néhány — sajnos eléggé gyakori — példa: Adva van egy nagyon szorgalmas kisiparos, aki mindent a két kezével teremtett meg, a házat, az autót, a víkendházat, a bankbetétet, Napi 16 órát dolgozik, eszik, emészt, alszik néhány órát, aztán kezdődik minden és újra elölről. Hány olyan ember van, akinek évek óta van kocsija, de még nem látta a Du- na-kanyart, nem járt a Mátrában, a Bükkben, jóformán semmit sem látott az ország szépségeiből; mennyi azoknak az embereknek a száma — ki tudja azt? — aki a pihenőnapon maszekol, vagy pizsamában áthempergi a napot. Ismerek embereket, akik még nem voltak „igazi” színházban, fűimet legfeljebb a televízióban néznek meg, élnek-halnak a futballért, de a Népstadionba még nem jutottak el. Hány olyan ember van, aki elfröccsözi az estéket, végigultizza, vagy -fil- kózza a vasárnapokat, az egész életét. Sok ember épített már magának palotát, de ennek ajtói csak jeles ünnepnapokon nyílnak meg, az élet alul, a pincelakásban folydogál, vagy zajlik. Folytassam? Minek! Az olvasó sokkal több példát tudna felsorakoztatni, amelyek azt bizonyítják: sok ember csak teper, csak gyűjtöget, de amit megszerzett, vagy megkapott, elherdálja, vagy fel sem használja. Azt mondhatná valaki: „... mi köze hozzá, hogy ki mire költi pénzét, beül-e egy moziba, vagy kacsalábon forgó kastélyt épít, az ultit szere- ti-e, vagy a színházat, országot akar-e látni, vagy kerítést reperálni? Mindenki úgy él, ahogy akar, ahogy neki jó, mindenki a maga sorsának kovácsa!” Igen, ezt is mondhatná valaki. De aki eljutott már oda, hogy megértse, a munka és a belőle származó javak az embert szolgálják, az bátran kijelentheti: mindez nem más, mint a tárgyak uralma az ember felett! Itt a tárgyak — a kocsi, a víkenház, a nagy ház, a bankbetét — uralkodnak az embereken, akik megszerzik, csodálják és fetisizálják ezeket, de akik emiatt a kultúra, a szépség ízét, az egészséges szórakozás varázsát nem ismerik. V égső soron igaz, hogy minden ember saját sorsának kovácsa. De az is igaz, nem mindegy, hogy a kovács öszvért patkol-e, vagy remekmívű Mikart kovácsol-e az ember örömére. Papp János Korszerűsítési kísérletek az idei egyetemi és főiskolai felvételi vizsgákon A két évtizeddel ezelőtt bevezetett egyetemi és főiskolai felvételi vizsgák egészükben beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. A tapasztalatok sokoldalú értékelése azonban azt is jelzi a művelődésügyi szakemberek számára, hogy fejleszteni kell a módszerekét; tökéletesíteni a felvételek mechanizmusát. Elsősorban a középiskolai tanulmányok és a felvételi vizsgák tartalmi követelményeinek jobb összehangolása terén lehet előbbre lépni. A Művelődésügyi Minisztériumban több javaslatot készítettek, s a javaslatok egy részét már az idei felvételi vizsgákon kísérleti jelleggel kipróbálják. Kísérleti jelleggel a művelődésügyi miniszter szabályozta a műszaki egyetemi és műszaki főiskolai írásbeli felvételi vizsgákat. Fizikából nem kell írásbeli felvételi vizsgát tenniük azoknak a gimnáziumot végzett pályázóknak, akik a második, harmadik és negyedik osztályban év végén fizikából jeles érdemjegyet szereztek. Az ilyen pályázók a műszaki egyetemeken és a műszaki főiskolákon fizikai írásbeli eredményként a jeles osztályzatnak megfelelő pontszámot kapják. Nem kell felvételi vizsgát tenni politikai gazdaságtanból azoknak a tanulóknak, akik — a művelődésügyi miniszter által meghirdetett —, a közgazdasági szakközépiskolák idei szaktárgyi tanulmányi versenyén könyvvitelből, statisztikából, pénzügyi ismeretekből 1—10. helyezést értek el, amennyiben a szakirányú végzettségüknek megfelelő egyetemre vagy főiskolára (a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára, a Külkereskedelmi Főiskola áruforgalmi szakára). kérték felvételüket.. Az ő esetükben a középiskolai eredmények alapján számított pontszámot tíznek, a helyezés alapján számított politikai gazdaságtan pontszámát ötnek veszik. Ugyancsak mentesülnek a fizika felvételi vizsga alól az idei országos műszaki tanulmányi verseny 1—10. helyezettjei, amennyiben a szakirányú végzettségüknek megfelelő műszaki egyetemi vagy műszaki főiskolai szakra kérték felvételüket. Fizikából nem kell írásbeli felvételi vizsgát tenniük azoknak az új típusú szakiközépiskolát végzett pályázóknak, akik a középiskola második, harmadik és negyedik osztályaiban fizikából, illetve a rendelkezésben felsorolt tantárgyakból év végén jeles érdemjegyet szereztek. Azok a pályázók, akik a szakirányú végzettségüknek megfelelő műszaki egyetemi vagy műszaki főiskolai szakra kérték felvételüket, fizika helyett a rendelkezésben felsorolt érettségi szaktantárgyakból téhetnek szóbeli vizsgát. A választható szaktantárgyakból tett szóbeE felvételi vizsgák a fizika szóbeli vizsgákkal egyenértékűék, és elbírálásuk azzal megegyező. Az intézkedések részleteiről az érintettek középiskolájuk igazgatóitól tájékozódhatnak. 1 L (MTI) Két hét múlva próbaterhelés űz idén megtelik a selypi gabanosiló Két évvel ezelőtt, 1970. márciusában kezdték meg Selypen a Zsófia Malom mellett megyénk legnagyobb gabonasilójának építését. A korszerű, fedett tárolóra égető szükség volt a környéken, hiszen Hatvan körzetében csak a selypi malom kisebb kapacitású silója nyújtott fedett, biztonságos tárolási lehetőséget. A környékről pedig tizenkét termelőszövetkezet és három állami gazdaság hozta minden nyáron a termését, és ez utóbbi évről évre növekedett. Az elmúlt év talán a legnehezebb volt a malom történetében, ugyanis ekkor az új tároló építési munkái miatt az üzem belső útjai szinte használhatatlanok voltak, a régi mérlegelőt megszüntették, az új még nem állt készen, a pótkocsis teherautók, vontatok hosszú sora félnapokat vesztegelt, míg sor került az átvételre. A meglevő gondokat tetézte, hogy a silótomyok aljába kerülő acéltölcséreken a tüzetes vizsgálat rejtett hibákat fedezett fel, késett a technológiai szerelés. Ügy tűnt, hogy jelentős határidő-módosításokra kerül majd sor, de végiül is — s ebben nem kis része van a hatvani Tö- VÁLL-nak —, megyénk legnagyobb, 100 vagonos gabonasilójába ebben az esztendőben búza kerülhet. Schukk Fülöp, az ÉLGÉP Vállalat vezető szerelője szerint, maximum két hét múlva a technológiai szerelők átadhatják próbaterhelésre a monumentális épületet. Mit jelent egy ilyen vasbeton kolosszusnál a próbaterhelés? Hiszen a 47 méter magas, tizenkét tárolótornyos épületbe, a technikai berendezésen kívül beépítettek 2770 mázsa vasat, 3500 tonna betont. Tanácskozott a Gyöngyösi Városi Pártbizottság Kedvezőek a tapasztalatok a párthatározatok végrehajtásáról Gyöngyösön tegnap délelőtt ülésezett a városi párt- bizottság Vadász József titkár vezetésével. Az ülésen részt vett dr. Sipos István, a megyei pártbizottság titkára is. A végrehajtó bizottság által elfogadott jelentést, amely a X. kongresszusnak, valamint a megyei és a városi pártértekezletnek a művelődésügy és a propaganda- munka területére vonatkozó határozatainak végrehajtásáról szólt, Kádár Béla terjesztette elő. A jelentés több mint húsz alapszervezetnél folytatott vizsgálódás alapján azt állapította meg, hogy a határozatok végrehajtását eredményesen végzik a város kommunistái. Fokozniuk kell azonban még a felvilágosítást a termelés és az élet- színvonal szoros összefüggésének feltárásában. A pártbizottság a jelentést rövid vita után egyhangúlag elfogadta az előzetes szóbeli kiegészítéssel együtt. „Tisztelnek, megbecsülnek bennünket." Hatvani Ferencet, a Mátraalji Szénbányák Vállalat petőfibányai gépüzemének szocialista brigádvezetőiét, a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki. Az ember hajlamos arra, hogy a legendáikat, a szép, a nagy tetteket a múltban, keresse, a múltból idézze. Pedig legendák ma is születnek. Nem is egy, nem is száz. Halkan, csendben, egyszerűen, a hétköznapokon. Példa rá Hatvani Ferenc élete, munkája is, amely elválaszthatatlanul hozzátartozik egy nagyszerű kollektíva, egy tizenegyszeres szocialista brigád sorsához, emberségéhez, tudásához, szorgalmához. .. — Valóban, nemcsak kollegák, nemcsak munkatársak vagyunk, hanem sorstársak is. Együtt kezdtünk, együtt indultunk, s együtt vagyunk ma is. Pedig már 21 esztendő telt él a rajt óta. Szép is volt, meg nehéz is. Amikor a bányászat fénykorát élte, a mi feladatunk volt a gépek karbantartása, a gépek gyógyítása. Sokszor derékig jártunk a vízben, s nemegyszer kerültünk veszélybe is. Nehéz volt, de kibírtuk. Aztán ez is elmúlt. Átszervezték a bányászatot, mi pedig áltálltunk gépeket, különböző vasszerkezeteket gyártani. Ez sem volt könnyű, de ma is itt vagyunk. Mi fűz össze bennünket? A tisztelet, a megbecsülés. Én Hatvanban lakom, találnék közelebb is munkahelyet, mégsem jutott még csak eszembe sem, hogy elmenjek innen. Nemrégen egy fiatal kollegánk lakást kapott a vállalattól. Utána nemsokára átment egy másik üzemhez mert négy forinttal nagyobb órabért adtak neki. A mi brigádunk tagjai ilyet nem tudnának csinálni. Mi ezt tisztességtelennek tartjuk... — Kevés olyan brigádve- zető van az országban is, akit már kétszer kitüntettek a Munka Érdemrenddel... — Ezt én nem tudom. Azt viszont igen, hogy ezt a kitüntetést brigádunk valamennyi tagja ugyanúgy megérdemelte volna mint én. Hiszen nemcsali a munkánk közös, hanem az érdemekben is együtt osztozik a Légrádi István brigád. Légrádi Pista munkatársunk volt, egy karambol végzett vele. Az ő nevét vettük fel, így él közöttünk tovább.., — ön most is — az elsőn, és a másodikon is — küldött volt a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán. Egy tizenegyszeres szocialista brigád vezetőjének mi a véleménye a mozgalom jelenéről, perspektívájáról? — Ahhoz, azt hiszem, kétség sem férhet, hogy a szocialista brigádmozgalom elválaszthatatlanul hozzátartozik társadalmunkhoz. Föl sem lehet mérni politikai, gazdasági érdemeit, sikereit. Ugyanakkor az is igaz: néhány területen változtatni kell, többre van szükség. Csak hogy néhány példát említsek: a szocialista módon tanulni jelszónak valóban szép, nemes tartalma van. A magyar munkásosztály fele azonban még ma sem végezte el az általános iskola nyolc osztályát. De tegyük gyorsan hozzá, hogy ennek is két oldala van. Sokáig itt, Petőfibányán is volt egy kihelyezett technikum, ahol nagyon sokan tanultak. Ma nincs. Én azonban még ennél is nagyobb veszélyt látok egy olyan jelenségben, amely nem csak Petőfibányán, Heves megyében hat, terjed, hanem az országban is. Ez pedig az anyagiasság, amely párosul egy ugyancsak országosa» ík'&vaÍ«;! terjedő közömbösséggel, be- feléfordulással. A mi brigádunk egy családot patronál itt, Petőfibányán, rendszeresen pénzt is adunk. Nemegyszer érzi az ember, hogy — ugyan senki sem szól, mindenki odaadja a pénzt, — de mintha néhányan nem szívesen tennék. Pedig jól keresünk, van is miből segítenünk, és egy volt munkatársunk családjáról van szó. — Fárasztó, nehéz munka vár napról napra a Légrádi István szocialista brigád tagjaira. Ráadásul a brigád vezetője tagja az MSZMP Mát- raalji Szénbányák Vállalat végrehajtó bizottságának, a megyei pártbizottságnak, naponta jár ki Petőfibányára, családja, szakközépiskolás fia van, bőven jut. a felelősségből is a brigádvezetőnek, a csoportvezető géplakatosnak. Honnan ennyi erő, energia? — Forrása az öröm és az elégedettség. Sok a gond, sok a munka, de sok a szép, sok az öröm is életünkben. Ez pedig nemcsak lelkesíti, hanem élteti is az embert... Koós József — Ä próbaterhelés — mondja a vezető szerelő —, a legnagyobb körültekintést, a legtökéletesebb ellenőrzést kívánó feladat. A próbaüzem mindössze ötven vagonnal ím- duL Ha valaki azt képzeli, hogy miután, elkészült a hatalmas vasbeton szerkezet, azt rögtön meg lehet tölteni ezer vagonnal, nagyon téved. Mérnökök, technikusok, statikusok irányítják és ellenőrzik majd ezt a nagyon fontos műveletet. Bármennyire hihetetlen ugyanis, de a 47 méteres óriás, ha egyenetlenül terhelnék meg a süótomyo- kat, elbillenne. Az egész épület egy vasbeton asztallapon nyugszik, és annak minden részén egyformán kell nyomnia az altalajt, így az épületrendszer, a fokozatosan növekvő terhelés hatására hat- nyolc centimétert süllyed majd. Érdekesség, hogy a főépületihez tartozó félszáz méter hosszú szalaghíd egymástól külön álló elemekből áll, nehogy a süllyedés miatt eltörjön a betonhid. Az ezeirvagonos tároló további .program”-járói a gyöngyösi Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál érdeklődtünk. Kérdésünkre elmondották, hogy ebben a hónapban csupán ötven va- gonnyi termény kerül a tárolóba, ez egyben a technológiai vonal próbája is lesz. Júliusban az új gabonából 330 vagon búzát szállítanak a tornyokba a felvonók, augusztus második felében ezt a mennyiséget újabb 330 vagon követi. A tároló október végére telik majd meg, s még ebben az évben megkezdődik az őrlés az ezervagonos silóban tárolt búzából. Ebben az esztendőben, éppen a szakaszos próbaterhelés miatt, még nem lesz tökéletes a beszállított termény átvételre. Jövőre azonban már ismeretlen lesz a szállító járművek torlódása a selypi Zsófia malomban. A korszerű befogadóberendezés ugyanis óránként hat vagon gabona átvételét teszi lehetővé. (szigethy) 1972. június 10., szomhai
