Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-10 / 135. szám

Egri diákok & nyertesek között Az NDK Kulturális és Tá­jékoztató Központja, a Műve­lődési Minisztériummal egyetértésben pályázatot hir­detett a német nyelv tagoza­tos iskolák diákjai részére. A téma: „Egy utazás az NDK-ban" ..Az NDK és Ma­gyarország barátsága”, ,,Ked­venc NDK-könyvem” A pá­lyázatba bekapcsolódtak • az egri, hevesi és gyöngyösi gim­náziumok német tagozatos osztályainak tanulói is. s né- hányan igen szép helyezést értek el. Farkas Ildikó, az Dgri Gárdonyi Gimnázium tanulója II., Daragó Mariann, az egri Szilágyi Gimnázium tanulója szintén második he­lyezést ért el. Többen értek ei negyedik, ötödik, hetedik helyezést a különböző témák­ban. Megyénkből 11 pályázó dolgozatát fogadták el a bí­ráló bizottság tagjai. Helló, Amerikai filmmusical Annak bizonyítására, hogy mennyire belejátszik minden nagy élmény a néző ítéleté­be, elmondjuk, hogy a film hatására az a minősítés csú­szott ki a szánkon, hogy ez a „Hello,- Dolly!” nem más, mint az amerikai, a New York-i Csárdáskirálynő. Az alapszituáció feltétlenül iga­zol bennünket: a múlt szá­zad utolsó éveiben egy na­gyon sikeres énekesnő vissza­tér sikerei színterére, a Har­monia Gardenbe. Ide húz minden tánc, minden ének. A táncosnő megdicsőülése úgy megy végbe nagyjából, mint a mulatók örökzölt tündérei­nél általában: a vajszívű és vajgerincű pincérek, felszol­gálók, minden rendű és ran­gú vendéglátóipari hatalmas­ságok hódolnak a varázslatos asszony előtt. Hogy ez a mulatói megdi­csőülés és teljes siker meg­születhessél kellékekről is kell gondoskodnia a kitűnő rendezőnek. Gene Kellynek. Akad is pár száz táncos, egy egész énekkar, ragyogó ref­lektorok, múlt századot idé­ző díszletek. Jerry Herman világot járt zenéje sem ócs­kaság. Harry Strandiing pe­dig mindent lefényképez, ami nem mindennapi, színes és arra jó, hogy érzékenyebb lelkű emberek hangulatba es­senek. Mindez így csak a ha­lott anyag, ehhez kell egy kitűnő énekes, remek plánok­kal és akkora szóáradattal, hogy az éppen ügyeletes, mii- 'liomosnak is értelmes idősödő „Erdész vagyok...” Érettségi az erdőn Körös-körül erdő, a kere­csenül Berek-erdő. Szép, ked ?s hangulatú táj, tágas, füves mezővel, csinos, fedett folyosóé téglaházzal. Forrón tűz a nap, a levegő mozdu­latlan, ki tudja, merre jár­hatnak most a bujdosó sze­lek. Pedig ugyancsak jól es­nék egy kis enyhítő híves­ség az egri Dobó Gimnázium erdészeti tagozatú „veterán” diákjainak, akiket nemcsak a nyári hőség, hanem a bel­ső izgalom láza is hevít. Harmincöt fiatalember érett­ségijének színhelye az erdei környezet, ahol gyakorlat­ban és szóban kell számot adniuk erdészeti szakisme­retültről, négyesztendei fel­készültségük mérhető szín­vonaláról. Az arcok feszesen komorak, komolyak. Fegyel­mezetten vigyázzba mere­vednek mind és felcsendül ajkukról a fenségesen szép dallamú erdészhimnusz: „Erdész vagyok, csendes tanyám erdők mélyében áll, Hová csak szarvas és madár, szelíd kis őz talál. Feledve bár a külvilág, csendes az életem,. Mégis megsebzé szivem az égő szerelem . . Dr. Kovács Jenő, a Mátra -—bükki Erdő- és Fafeldol­gozó Gazdaság igazgatóhe­lyettese, az érettségi vizsga- bizottság elnöke köszönti a fiúkat, Ismerteti a vizsgaren­det. Gyors vetkőzés követ­kezik, megszabadítják magu­kat a nyakkendőtől, fehér ingtől, sötét öltönytől — mert az erdészvizsga mun- kásancúgot követel. Legiz­galmasabb esemény a tétel­húzás! Aztán itt-ott meg­könnyebbült sóhajtások, jám­bor mosolygások: „nincs vész, ezt is túl fogjuk élni!” Aztán hamar elnéptelenedik • rákkal szegélyezett füves mező, elfoglalják az erdő­ben kijelölt vizsga-munka­helyeket. Jó óra hossza a felkészülési idő, csak ezután kerekedik fel a bizottság, hogy sorra felkeresse a vizs­gázókat. A téglaház melletti erdő­sávban teszünk látogatást először. A nyárfás ligetben C somos László jelentkezik katonásan. A 10. tételt húz­ta: fadöntés motorfűrésszel, gallyazás, hosztolás, darabo­lás a feladata. Mint fémda­rázs, hangosan zümmögni kezd a Stihl motorja, s a láncon forgó fűrészfogak be­lemarnak a nyár törzsébe. Nagy zajjal, recsegéssel zu­han földre a fa. Minden megszabott műveletet szak­szerűen végez a vizsgázó, s amikor a darabolással is kész. neve mellé egy rubri­kába kerül a javasolt ér­demjegy: 5. ötven-hatvan méterrel odább Grósz István és Jege­st László munkálkodik egy nyárfa körül, erősen verej­tékezve. Igen nehéz feladatot kaptak: kézi szerszámokkal aíf WK. június 10., szombat fadöntés, majd hosztolás és motorfűrésszel darabolás. Figyeljük a munkájukat, görnyedten küszködnek a kézi fűrésszel. Lassan halad­nak, mert a feladat sok erőt kíván. — Nagyon nehéz a nyár­fát fűrészelni, ezt még a mo­torfűrész sem nagyon sze­reti — magyarázza Kautzky Emil mérnök-tanár. — Ja­vasolom a bizottságnak, hogy „kegyelmezzünk” meg a fiúknak, fejezzék be a meg­kezdett munkát motorfűrész­szel. A bizottság tagjai megér­tőén és egyetértőén helyesel­nek a javaslatnak. A fiúk verejtékes arcukat törölget- ve, fáradtan mosolyognak „köszönjük !”-öt. Rögvest el­parancsolják a bizottsági ta­gokat a közelből, figyelmez­tetve a baleseti veszélyre. Tisztes távolságra húzódunk. Pár másodpercet berreg csak a motorfűrész, máris fel- csattan a kiáltás: „Vigyázz, dől a fa!” A kidöntött fa­törzs mellett néhány szak-j mai kérdés, precíz, pontos válaszok és Grósz Pista ne-| ve mellé is „bevésik”, az 5-öst. Harka Csaba tétele ugyan nem a leglátványosabb, de hasonlóképpen fárasztó,1 mint a fadöntés. Kérgezés a dolga. Teljesítményére s a gépi kórgezésről tartott kis­előadására ő is megkapja végül a jelest. A nyáriás liget után egy. távolabbi cseres erdőrészbe látogatunk. Járatlan, rossz földúton rázkódunk, búza­táblák között kanyarogva járművünkkel több kilomé­tert. Előbb erdőgyérítésből kapunk „kioktatást”, majd növedék-növelő vágásról, ía- tömeg-közelítésről, rakodó kiképzésről hallunk magya­rázatot. I Újabb és újabb kilométe­rek következnek az erdő sű­rűjében, tölgyfák egymáshoz hajló koronáinak sötétzöld boltívei alatt. Látunk szak­szerűen elkészített vadete­tőt, készülő keretsózót, kol- bászbotokból, gallyakból fo- | nőtt fenékgátakat mély pa- ! takmederbe, ideiglenes cse­metekertet ágyasokkal, pa- csit-kerítéssel és fel sem so­rolható szinte valamennyi vizsgamunka. Jócskán a délutánban tar­tottunk már, mikor a bizott­ság asztal mellé ülhetett a téglaházban. hogy megta­nácskozza: kinek milyen ér­demjegy kerüljön majd az érettségi okmányába. Nem árulunk el semmi titkot, ha itt elmondjuk: sokan kaptak jelest, igen kevés az érdem­jegyek között a négyes, a hármas és elégségessel csak egyetlen vizsgázó „dicseked­het”. Az érettségi vizsgabi­zottság tagjai elégedetten ál­lapíthatták meg, hogv a diá­kok alaposan felkészültek leendő szakmáinkból. kor­szerű erdőgazdálkodási Is­meretekkel rendelkeznek. t Igen kedvezőn'*1'' ‘ő í>7, q t“oy is. hogv h 35 s.ToftcZglző közül csúfén egvetlen van, aki nem tm- rad meg az erdész-szakmá­ban. Húszán érettségi után a Mátra—bükki Erdő- és Fra- feldolgozó Gazdaságban he­lyezkednek el, a többiek to­vábbfolytatják tanulmányai­kat felsőbb iskolákban. — Akik a munkát válasz­tották, nem lesznek „érett­ségizett favágók’’ — mon­dotta dr. Kovács Jenő, az erdőgazdaság igazgatóhelyet­tese, a vizsgabizottság elnö­ke. — Két év erdészgyakor- noki idő után szakemberek­ből álló bizottság előtt gya­korlati vizsgát tehetnek és mint erdésztechnikusok dol­gozhatnak tovább. A gyakor­noki fizetés első évben 1500 forint, a második évben pe­dig 2000, Az erdésztechniku­sok kezdő fizetése 2400 fo­rint. Gyakorlatilag tehát két év alatt 2400 forintos fizetést érhetnek el az erdei érettsé­gizők. így a szakmai szere­tet mellé szén anyagi meg­becsülés is társul. Pataky Dezső férfi, férjnek kiszemeltetvén nem tudja őt szem elől té­veszteni. A színpadi revü világában ne keressünk tavaszi frissesé- gű történetet. Itt minden me- legágyi tenyészet, díszlet, a varázslat bevallott szándéká­val. A képeknek óriási töme­ge zúdul a nézőre, gazdagon, színesen. A mozgásnak azzal a ritkán látható feszességé­vel táncolnak az akrobata­ügyességű fiatal táncosok. ' hogy a néző kénytelen bead­ni ellenállását a valószínűt­len mese ellenében, átenged­ni magát a zenének, az utca- hossznyi táncos parádéknak, a parkban, fák közül előbúvó jeleneteknek és a Harmónia Gardennek, ahol emeletma­gasságú szökőkút mellől lát­juk az amerikai méretű nyüzsgést, jól öltözötten, a naívságok szolgálatában. Barbara Streisand áll a varázslat közepén. Ruhái va­lóban költemények egy szu­perprodukció számára, játé­ka — amennyire játszani hagyják —, hamisítatlan amerikai felfogást tükröz ar­ról, hogyan kell meggyőzni a szerelem nagy-nagy igazsá­gáról egy férfit és egy közön­séget. A Funny girl után most mintha lendületesebb lenne Streisand alakítása, kevesebb itt a szentimentaliamus, bár a sok-sok külsőség nem min­dig segít a művésznőnek hangja-óneke csillogtatásá­ban. Walter Matthau alakítja a csetlő-botló, fukar milliomost, a jellemszínész rutinjával. Marianne McAndrew szépsé­ge. Louis Armstrong egy száma és Michael Crawford feltűnt Dolly, azaz Barbara Streisand mellett. Ez a nagy revücsomagolás ennek a kis színpadi porté­kának bizonyára meghozza a sikert azok körében, akik a látványért, a csillogásért tér­nek be a moziba — akár há­rom órára is. (farkas) KABALA Megyek az utcán, mellém suhan egy Wartburg. — Parancsoljon! Szálljon be, szívesen elviszem. — Szép kocsi, csinos műszőrme-huzat. A visszapillantó tükrön egy öklömnyi laticelmajom. — Ez meg minek? — Kabala. — Divat, ugye? Láttam más kocsikon is. — Nem is annyira divat. Nekem inkább kabala. Ez a majom már hároméves. Ez fityegett a Skodámban is, de soha még egy koccanásom sem volt. A múltkor a gyerek leszedte a tükörről és a feleségem útközben vette észre, hogy hiányzik a majom. — Lajcsi! Fordulj vissza1­— Tizenhét kilométert autókáztunk vissza a kabala miatt. .. Ilyenkor egy kicsit tanácstalan az ember, hiszen nem a négyéves Juliska babaruhájáról van szó, hanem komoly felnőtt emberek kabalájáról. — Mondja! Tényleg hisz maga ebben? — Fene se tudja. Inkább megszoktam és talán a2 a tudat, hogy amióta a kocsimban van, nem fordult elő baleset. Most már hozzátartozik a kocsihoz. Éppen úgy, mint a fék, vagy a kuplung. — Köszönöm a fuvart. — Gondolkodom, búcsúzzak-e. a majomtól is, ha már ilyen bűvös személyiség ... Az ismerős nagylánnyal naponta találkozom. Kezében, táskájában állandóan ott van a négerbaba. — Mi újság, nagylány? — Semmi jó. Készülnöm kell az érettségire. Harmadi­kos koromban abban reménykedtem, hogy mire végzek, el­törlik. Az erkély tele könyvvel, füzettel. Az asztalkán a néger­baba. — Ez meg mire jő? Emlék? — Fenét! Kabala. — Beválik? Hoz néha szerencsét? — Mit tudom én! Talán. Most már megszoktam. Min­denhová magammal viszem. Azt hiszem róla, bűvös ereje van. — Hiszi, vagy csak gondolja. Kamaszosan ránt egyet a vállán, jelezve azt is, hogy unja már a kabaláról folytatott süket dumát. — Sokat tanul? — Nem én. Úgyis minden a szerencsétől függ. Félóra és jön a srác. Megyünk a strandra. — Három nappal az érettségi előtt? — Igen, ha nem veszi rossznéven ... Egy hét múlva a mamájával találkozom. Felháborodott, szidja az iskolát, a tanárokat. — Közepes. Képzelje, közepes! Pedig még a kabaláját is elvitte szegény ... Kedves asszony, a világért sem akarom megsérteni, de egy megjegyzés azért kicsúszik a számon. — Tetszik tudni, van az úgy néha, hogy meg a legjobb kabala sem segít... Szaiay István HARMAT ENDRE: Géppisztoly a hegedűtokban (13.) Miután Valachinak meg­mondták. hogy csak úgy mentheti meg az életét, ha vall „az immár nemzeti fon­tosságúnak számító” Cosa Nostra-ügyben, megtörtént az, ami azelőtt soha; a CN egyik veteránja kimerítő vallomást tett. Arra a kérdésre például, milyen területen dolgozott, elmondta, hogy egy ideig tag­ja volt Albert bácsi Gyilkos­sági Részvénytársaságnak. — Emlékszik-e arra, kit kellett először elintéznie? — kérdezte a vallatást vezető rendőrtiszt. — Hogyne, uram, az ilyes­mire úgy emlékszik az em­ber, mint az első csókra. Joe Catani volt az illető neve. — Mi volt a baj ezzel a Catanival? — Ezt nem gondolja komo­lyan, uram. Mármint, hogy én, akire rábízták az ügyet, tudhattam volna, mi volt ve­le a probléma. — Egyedül ölte meg? — Nem, Sir, adtak melléin egy segítőtársat is. Amikor megláttam, nem hittem a szememnek. Karcsú, szem­üveges fiatalember volt, aki­ről inkább elhittem volna, hogy vizsgái miatt drukkoló egyetemista.. . Lányosarcú fiú — hi noil a társa'/ — Mint később megtudtam, Albert bácsi egyik kedvence, az egyik „légjobb kezű” em­ber az egész szervezetben. Általában neki adták a kez­dőket, én pedig az voltam akkor. — Szeretném már hallani a társa nevét — mondta türel­metlenül a tiszt, de Valachit nehéz kizökkenteni a nyugal­mából. — A különben is végtele­nül jámbor benyomást még erősítette az, hogy ez a Bas- terő nevű, lányos arcú fiú ál­landóan hegedűtokot vitt a kezében. Mikor aztán a meg­adott helyen elővettem a pisz­tolyt, hogy rálöjek Catanira, és közben úgy remegett a ke­zem, hogy ma is szégyellem, Bastero megveregette a válla- mat. Aztán nyájas mosollyal felnyitotta a tokot, kivette belőle a géppisztolyát, és minden sietség nélkül, szem­üvege mögött bocsánatkérő tekintettel, komótosan szitává lőtte Calanit. Azt hiszem egyébként, uram, ez a Bas­tero volt az egyik Anastasia gyilkosai közül. Ezt persze csak gondolom. — De honnan gondolja? — Onnan, hogy többször láttám a fickót Genovese tár­saságában. Ez önmagában is életveszélyes volt, de hát Bastero nem ismerte a félel­met. Genovesenak jó szeme van, tudnia kellett, hogy a Főnök kikészítésére Amerika- szerte nem talál jobb emberi. Különben nem volt rossz gyerek... — Megmondaná végre, mi lett vele? Valachi derűsen vigyorgott. — Ha azért tetszik kérdez­ni, hogy hol lehet megtalál­ni, ne tessék fáradni. Vala­melyik temetőben, de fogal­mam sincs hol. Meg arról sem, hogy — ha van neki egyáltalán —, milyen név áll a sírkövén. Kártyázás köz­ben történt. Már nagy do­hányról volt szó, és át alcar- ták verni. Nagyon mérges lett, a hegedűtök felé nyúlt. De megelőzték, valaki előbb rántotta ki a hangszerét. So­ka n sajnáltuk, hogy egy ilyen hülyeség miatt lett vége. 32 év a CN-ben Valachi egy másik storyja Tony Benderre, a Cosa Nost­ra egyik hadnagyára vonat­kozott. Bender nyomtalanul eltűnt, noiia azelőtt megbízta Valachit, szerezzen meg neki néhány adatot. Miután egy­szerűen. képtelen volt megta­lálni, attól félt, hogy esetleg dibgta a rendőrség. Kihall­gatást kért Genovesetől, aki­nek beszámolt aggodalmairól. Az jót nevetett és mosolyog­va közölte: — Ne emészd magad, Joe. Ha Bender eltűnt, biztos ez volt a sors akarata. Valachi ettől kezdve rette­gett Genovesetől, és ezért vette olyan komolyan azt a halálos leavenworthi csókot. És még valami, ami jól érzé­kelteti, milyen nyugodtan űz­heti kisded dolgait az ame­rikai maffia: lebukásakor Jo­seph Valachi már harminc­két esztendeje a Cosa Nostra tagja volt. Végigkísértük a Cosa Nost­ra megszületését, és felvil­lantottuk létrejöttének tulaj­donképpeni okát, az orszá­gos méretekben megszerve­zett szeszcsempészést. De hát azóta a prohibíció végen á múlté, az amerikai maffia pedig nagyobb, félelmetesebb és összehasonlíthatatlaniul gazdagabb, mint valaha. De — többek között —, az egyik legrégibb üzletág, a nyilvá­nosházak hálózata ma is vi­rágzik. Nemrég letartóztattak egy Nella Bogart nevű hölgyet az úgynevezett Mann-torvény alapján, amely tiltja, hogy „erkölcstelen célból pőket irányítsanak át az Egyesült Államok belső határain”. Nel­la ugyanis New Yorkban él, és a hatóságok New Jersey államban, Newarkban vet­ték őrizetbe. Kiderült, hogy titokzatos, általa sem ismert felettesei egy csinos fiatal lá­nyokból álló csoport élén el­küldték a világ egyik legna­gyobb mammutvállalata, a General Electric helyi fiók­jába, ahol éppen ... magas rangú külföldi vendégeket fo­gadtak. (Következik: Herr Strauss ^Junenkaban.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents