Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-10 / 135. szám

Küldetés soK Kérdőjellel A HÍRÜGYNÖKSÉGEK legújabb jelentései szerint dr. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár Ciprussal kapcsolatos küldetésének második állomásáról. Ankarából Athénbe utazott. A világszervezet első embere kétségtelenül ne­héz és több szempontból is kényes feladatot vállalt, amelynek eredménye bizony meglehetősen kétséges. Waldheim természetesen először magát Ciprust ke­reste fel, ahol megbeszélést folytatott Makariosz érsek­kel és Kücsük alelnökkel, a török kisebbség vezetőjével. A szigeten uralkodó állapotokra, bizonyos eredendő bel­politikai nehézségekre már az éles fényt vet, hogy Ma­kariosz elnök négyesztendős szünet után csak most, a főtitkári látogatás alkalmából folytatott tárgyalásokat az alelnökkel, a török népcsoport vezetőjével. Vannak bizonyos nyugati kommentárok, amelyek el­sősorban ezt hangsúlyozzák. Nem véletlenül. Számukra kifejezetten az kívánatos, hogy a nemzetközi közvéle­mény a szigetország jelenlegi nehézségeinek legalábbis az oroszlánrészét az etnikai megosztottságnak tulajdonítsa. CSAKHOGY- EZ NEM IGAZ. Bár a görög többség és a török kisebbség között a tárgyalások valóban hosz- szú ideje szünetelnek a két közösség között már régen nincsenek összetűzések. A dolog lényege semmiképpen nem ez. Makariosz lemondását nem török, hanem görög részről szorgalmazzák, sőt igyekeznek kikényszeríteni. Elég arra emlékezni, hogy a jelenlegi feszültség fő for­rása éppen a görpg püspöki karnak az a felhívása, amely az érsek-államfő lemondását követeli. Olyan dilemma ez, amely ugyan belpolitikáiig ve- tületben jelentkezik, de oka külpolitikai természetű. A püspöki kar egyértelműen Athénból kapja a sugallatot akcióihoz. Athén szélsőséges fanatikusai — élükön Gri- vasz tábornokkal —, szítják a Makariosz-ellenes hangu­latot. A legutóbbi idők fejleményei azt igazolják, hogy Athén elszánta magát: megpróbálja megbuktatni Maka- rioszt. Ezt külső támogatás nélkül nem merte volna megtenni. Sok mindennek, ami ma Cipruson történik, nem is Athénban, hanem a NATO-hadiszállásokon és el­sősorban Washingtonban vannak az értelmi szerzői. Washington és a NATO szeretné megváltoztatni a szigetköztársaság külpolitikájának pozitív semlegességét Athén — nem önzetlenül —, a legfőbb szerepet vállalta ebben a kockázatos kalandban. JO, HOGY WALDHEIM megpróbál segíteni. De az okok ismeretében nem lehetünk biztosak a küldetés si­kerében. Péntek esti külpolitikai kommentárunk Befejeződtek a szovjet-jugoszláv MOSZKVA A Kremlben pén tetei folytatódtak a tárgyalások Leonyid Brezsmyev, az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára, Nyikolaj Podgornij, az SZKP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke, Alekszej Koszigin, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke, valamint Joszlp Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnö­ke, a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségének elnöke között. A testvéri barátság, a tel­jes kölcsönös megértés és a szívélyesség légkörében foly­Castro Nowa-Huíán és Gdanskban VARSÓ A hivatalos lengyelországi látogatáson tartózkodó Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára, a Kubai Forradalmi Kormány miniszterelnöke pénteken délelőtt megtekin­tette a Nowa-Huta-i Lenin Kohászati Műveket, majd pe­dig a fiatal iparvárost. Fidel Castro és kísérete ezt követően Krakkóból különre- pülőgépen a Balti-tengerhez, Gdanskba utazott, ahol fel­kereste a gdanski hajógyárat. tárgyalások tatott tárgyalásokon befejez­ték az elvtársi véleménycse­rét a Szovjetunió Kommu­nista Pártja és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége, a Szovjetunió és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság közötti kétoldalú baráti együttműködés to­vábbfejlesztéséről és elmé­lyítéséről. A felek ugyanak­kor megvitatták a kölcsönös érdeklődésre számot tartó fontos nemzetközi problé­mákat is. A tárgyalások során meg­állapodtak a szovjet—jugosz­láv közös közlemény szöve­gében. ★ Joszip Broz Tito, a Ju­goszláv Szocialista Szövetsé­Szövetségének elnöke pénte­ken beszédet mondott a Moszkvai Golyóscsapágy - gyárban rendezett barátsági gyűlésen. Mint mondotta: a szovjet dolgozók sikerei megmutatják az évről évre mind jelentősebb eredmé­nyeket elérő szovjet nép­gazdaság erejét és dinami- kusságát. Jugoszlávia kormánya és népe őszintén kívánja a sokoldalú, szilárd és baráti viszony fejlesztését a Szov­jetunióval minden korláto­zás nélkül, olyan alapokon, amelyeket mi több ízben együttesen kifejtettünk és ismét megerősítettünk Brezs- nyev elvtárs múlt év szep­temberi országunkban telt látogatása idején, — mon­dotta Tito. elnöke, Jugoszláv Kommunisták '<éptővírónkon érkezeti Brezsnyev, az SZKP KB ^Törökország *-----------* » '3872 <1 >*✓>*• rf Bar yas A k ) CIPRUS y ** Be'ruLgV v LIBANON /<&Damaszkusz fco sj IZRAEL1 , p A s* f, ZmT*. ( YJF' \ T*­Vv, /•? \ • d\ r> » / ■* “N-ij; -—Olajvezeték •j. Olajfinomító t/ l , ..S.T -Semleges K,,kuk ■ ; terület / r... ■ vÁÍ I ^ IRÁN á_®Baghdad A JA K X\ V Vv vt * \ N-w t •/ SZAÚD-ARABIA v-j.KUV‘IT\ V /O*,' — Az iraki nép nevében a forradalmi tanács elhatároz­ta, hogy államosítja az Iraq Petroleum Company olajtár­sa ságot — Haszán al Bakr elnöknek ezzel a június el­sején elhangzott bejelentésé­vel kezdődött meg az iraki kormány új olaj csatája a nagy tőkés olajkartellel szemben. Ez a társaság — a hírhedt IPC — állam volt az állam­ban, s 1925 óta aknázta ki az iraki olaj forrásokat. Az iraki nép szemében megtes­tesítette az idegen elnyomást, a nemzeti erőforrásokat szí* polyozó kolonialista hatal­mat. Érdemes tételesen fel­sorolni, hogyan osztoztak az IPC részvényein a nagytőkés olajtársaságok, a vezető ka­pitalista országok. Schell (angol—hollandi 23.75 % British Petroleum (angol) 23,75 % Compagnie Franealse des Petroles (írancla) 23.75 % Esso (amerikai) 11,75 % Sucony Vacuum (amerikai) 11,75 % Gulberikian-társaság S "/« A részvények és a haszon nagy többsége a brit és az amerikai olajtársaságoké volt, s a híres „Mister 5 szá­zalék”, aki még az ottomán időkben lett az olajmezők tulajdonosa, s a nemzetközi kartell összehozásakor kö­tötte ki magának az 5 szá­zalékos részesedést, külön­böző csatornákon át ugyan­csak az angol és amerikai társaságok hasznát gyarapí­totta. A kirkuki olajmezőkön rendkívül előnyös az olaj- termelés, a termelési költsé­gek alacsonyak és így a ha­szon is rendkívüli. Az olaj- szakértők becslése szerint az IPC befektetései után öl százalékos profitot húzott. Roppant gazdagságról volt szó, hiszen csupán 1968-ban 120 millió tonna olajat vett ki az IPC az iraki földből. iSnZ. június 10., szombat Ezzel a Közel-Keleten köz­vetlenül Irán és Szaud-Ará- bia után a harmadik helyet foglalta el. Irak számára a mesés kincsből aránylag kevés ju­tott. De ez a kis rész is az iraki költségvetés 80 száza­lékát képviselte. Képzelhető, hogy ez a helyzet milyen re­mek zsarolási lehetőséget biztosított az IPC urai szá­mára! Az olaj jövedelemnek ez az aránnyá azt jelentette, hogy Bagdad, más források híján, lei van téve az idegen kartell kénye-kedvének. Eb­ből a helyzetből a kiút csak akkor nyílt meg Irak számá­ra, amikor a forradalom el­söpörte a monarchiát, ami­kor hatalomra kerültek a haladás hívei. 1961-ben hozták meg a hí­res 80-as számú törvényt, amely megfosztotta az IPC-t ki nem aknázott koncessziós területeiről; ezek az egész koncesszió 99 százalékát tet­ték ki. De a működő olajku­tak a maradék egy százalék­nyi területen voltak, a ki­zsákmányolás tehát folyta­tódott. Egy év múltán azon­ban az iraíki nemzeti olaj­társaság megalakítása jelez­te, hogy a bagdadi koraiány távlati tervei közé iktatta az olajkincs kézbevételét. Az elmúlt években meggyor­sult az iraki nemzeti olajpo­litika fejlesztésének üteme. 1969. nyarán írt* alá Irak a Szovjetunióval azt a szerző­dést, amely lehetővé tette a nemzeti iraki olajipar meg­teremtését. Idén, április 7-én újabb fontos esemény tör­tént: Koszigin szovjet mi­niszterelnök jelenlétében fel­avatták Észak-Rumeliában 8 nemzeti olajtársaság új kút- jait, amelyeket ugyancsak szovjet közreműködéssel ak­náznak ki. Ez az Immár nemzeti olajmező ebben az évben 5 millió tonna olajat, 1980-ban pedig 40 millió ton­nát termel. Az IPC urai erre az álta­luk „kihívásnak” minősített iraki nemzeti politikára sza­botázzsal feleltek. Nyomást akartak gyakorolni az iraki kormányra, csökkenteni akarták olaj bevételeit, és ezért fokról fokra csökken­tették a termelést. Különbö­ző ürügyekkel addig züllesz- tették a kirkuki gazdag olaj- mezőkön a munkát, addig szabotálták a termelést, míg az a korábbinak a felét sem érte el. Míg februárban a kirkuki termelés naponta 1 237 000 barrelt ért el, ápri­lisra a termelés 694 000 bar­relre esett vissza. Az iraki kormány ultimátumban szó­lította fel az olajtársaságot, emelje ismét a termelést, fi­zesse meg a szabotázs miatt kiesett olaj jövedelmeket, s juttasson részesedési alaptő­kéjében az iraki nemzeti olajtársaságnak is. Amikor az IPC nem volt hajlandóé követelések teljesítésére, a határidő lejártakor elrendel­ték az imperialista olajtár­saság azonnali államosítását. Szíria nyomban csatlakozott Irakhoz és a területén átve­zető olajvezetéket ugyancsak államosította. Az iraki—Szí­riái akcióval szolidaritást vállalt Egyiptom és Líbia is. A haladó arab országok sajtója üdvözli az iraki és szíriai elhatározást, s felszó­lítja az olajtermelő országo­kat, hogy közös szervezetük rendkívüli közgyűlésén sies­senek Bagdad és Damasz­kusz segítségére. Erre annál is inkább szükség van, mert az IPC „bitorolt” olajnak nevezi az államosított ola­jat, az olajkartell nemzet­közi „megtorló intézkedé­sekkel” fenyegeti az iraki kormányt. Az olaj jelenleg nem hagyja el a Földközi­tenger olajkikötőit, az olaj­vezetékeket lezárták. Ugyan­akkor Irak máris megkezdte az államosított olaj értéke­sítésének hadjáratát: a szak­sajtóban kedvezményes áron hirdeti az iraki olajat. Ebben a most kibontakozó csatában a haladó nemzetkö­zi közvélemény azokkal szo­lidáris, akik vállalják a har­cot az imperialista olajtár­saságokkal szemben, akik nemzeti olajkincsüket a n^mz-ti célok szolgálatába állítják nuünyánszky István főtitkára a Kremlben fogad­ta Szadek egyiptomi minisz­terelnök-helyettest és had­ügyminisztert (baloldalt). Jobboldalt Grecsko szovjet honvédelmi miniszter. (Népújság-telefoto — TASZSZ — MTI — KS) Újabb amerikai támadás a VDK ellen SAIGON Amerikai vadaszbombázók csütörtökön 290 bevetésben támadták Hanoi és Haiphong közvetlen környékét. Bomba- terhüket és lézersugárral ve­zérelt lövedékeiket a főváros­tól 6,4—8 kilométerrel nyu­gatra Haiphong kikötőváros­tól pedig mintegy egy kilomé­terrel délkeletre szórták le. Erről tájékoztatta pénteken a kora délutáni órákban asai- goni amerikai katonai pa­rancsnokság szóvivője a saj­tó képviselőit. Megerősítette azt is, hogy a vadászbombá­zók támadásával egyidejűleg B—52-es amerikai óriásbom­bázók a VDK déli területeit bombázták. A demilitarizált övezettől északra mintegy ezer tonna bombát szórtak le. Kissinger TOKIO Henry Kissinger, Nixon amerikai elnök nemzetbiz­tonsági főtanácsadója pénte­ken háromnapos látogatásra Tokióba érkezett. A kétszer már elhalasztott látogatás hi­vatalosan ugyan magánjelle­gű, de Kissinger ennek elle­nére hosszabb tárgyalásokra készül a japán kormány ve­zetőivel, Szato miniszterel­nökkel és utód-jelöltjei vei. Tanácskozik majd ezenkívül a gazdasági, az üzleti és a tudományos élet képviselői­rózsái Amikor Hitler megbízásá­ból Heydrich „helytartó” megkezdte véres uralmát Csehszlovákiában. örökké­valónak hitte pillanatnyi győzelmét. Azt remélte, a kegyetlenkedések állandósí­tásával eltemetheti egy sza­badságszerető nép akaratát, s halálos csapást mérhet gyilkos módszerével más né­pek életvágyára is. A nép bosszúja lesújtott a hóhér­ra. A Heydrich elleni me­rénylet megtorlására a fa­siszta zsarnokság Lldicére vezényelte számtalan klvégzó osztagainak egyikét. 1942. június 10-én a kis bányásztelepülést körülvette a Sondergruppe — „lélek se be, se ki!” És megkezdődött az iszonyú öldöklés: 199 fér­fit és 8 nőt állítottak a fal­hoz, hogy aztán a géppiszto­lyok végezzenek velük. Ösz- szefogdosták és elhurcoltak 203 nőt és 93 gyermeket. Az­tán a „lázadó falut” lerom­bolták, a föld színével tették egyenlővé, csupán a kivégzd- falat hagyták a helyén — mementóul. Pontosan egy emberöltővel ezelőtt zajlott le a lidicei tragédia. Harminc esztendő rövidke idő az emberiség történetében — de némely­kor, mint Lidice esetében is: századokra szóló tanulságo­kat érlel az egész emberiség számára. Hol van már a Herrenvolk-ámokfutás, és hol vannak minden rendű és rangú Führerjei? Azok, akik Lidicét és a névtelen len­gyel Lidicéket, a francia Oradourt, az angol Conak- ryt hagyták emlékeztetőül maguk után — örökre beír­ták nevüket az emberiség el­len elkövetett minősíthetet­len bűntettek nagy fekete könyvébe. Ámde az emberi lelkiisme­ret elnéiníthatatlan hangjai szakadatlanul munkálnak. Li­dice újjáépült, viruló rózsa­kertjei a szép élet diadalát hirdetik a csúf halál fölött, j Ezek a virágok nem a meg­bocsátás virágai, hanem az emlékeztetésé, a szolidaritá­sé, — az egész emberiség békeakaratáé. És éppen most, egy em­beröltővel a lidicei véres nap után, friss szellő lengedez Európában, hogy reménykel­tő jöttével bátorítsa az em­bereket. Lehetséges örökre száműzni a népirtókat, a há­borús bűnözőket, a béke el­lenségeit a földről. Olyan minőségi változások egyre magasabb fokú realizálására nyílt lehetőség, amely Lidice rózsáit elülteti a föld min­den táján és meghódítja a sziveket. A krónikás effajta lírája — nyers valóság. Mert ha a történelem és az élet kö­nyörtelen valósága így teszi fel a kérdést: világháború és az uj Lidlcék végtelen sora, vagy intézményesített béke — akkor az alternatíva egy­értelműen világos. Nevezze­nek bennünket bárminek: ér- zelgősnek, fantasztának, ide­alistának — mi, az emberi haladás tántoríthatatlan hí­vei — a lidicei rózsákkal együtt az örök lidicei tanul­ságot akarjuk elterjeszteni a szűkülő földi tereken és a gyorsuló időben mindenütt. Békét a világnak!... Földes Mihály Lidice Tokióban vei is. Tokióban úgy tudják, hogy Kissinger tájékoztatni fogja tárgyalófeleit Nixon el­nök pekingi és moszkvai tár­gyalásairól, s igyekszik majd kibékíteni őket. Mint isme­retes, a tokiói politikusok megítélése szerint az Egye­sült Államok az utóbbi idő­ben mellőzte külpolitikájában Japánt. Emiatt, valamint a behozatalt korlátozó wa­shingtoni gazdasági rendelke­zések miatt a japán—ameri­kai kapcsolatok a múlthoz képest romleííek. í i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents