Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-09 / 134. szám
II íiodáiy-életmű reprezentatív bemutatása K odály Zoltán születésének 90. évfordulójáról nagyszabású zenei ünnepségsorozattal emlékeznek meg hazánkban Ez lesz az idei évad egyik legkiemelkedőbb kulturális eseménye: megrendezésekor nemcsak a hazai. a külföldi közönség érdeklődésére is számíthatunk. A szeptember 25-én kezdődő és december 17 -én záruló jubileumi ünnepségekről a közelmúltban sajtótájékoztatón is beszámolt az Országos Operatív Bizottság — ennek «gyes fontosabb programpontjaira kell most emlékeztetnünk, amikor vázlatosan ismertetjük a Kodály-jubile- tim tartalmát mondanivalóját. A budapesti zenei hetek keretében — szeptember 25. — október 26. —. nyolc hangversenyt Kodály-eml ókestként rendeznek meg. A további huszonöt koncert középpontjában is Kodály életművének reprezentatív bemutatása áll. Zenekari művei közül felhangzik a Nyári este és a Háry János-szvit (Ferencsik János vezényli); a Gálántai táncok és a Concerto (Lukács Ervin); a Marosszéki táncok (Vaszy Viktor) és a Felszállott a páva (Konstantin Hiev vendégkarmester dirigálásával). Az oratórikus művek közül a Psalmus Humgaricust, a Budavári Tadeumot hallhatják a koncertsorozat résztvevői. A jubileumi ünnepségek nyitányaként — Ferencsik János vezényletével —, a Székelyfonót adják elő. „Ko, dály kamarazenéje” címmel négy előadáson mutatja be müveit a Magyar Rádió és Televízió Énekkara —, amely ezeken kívül ünnepi hangversennyel is megemlékezik a nagy zeneköltőről. Nem ez az első Kodály- ünnepségsorozat Magyarországon. Fontos zenei esemény volt a zeneszerző 70., 75. születésapja alkalmából megrendezett koncertsorozat is, amelyeknek előadói gárdáját a mester útmutatásaival is segítette. A mostani azonban — arányainál, jelentőségénél fogva — még kiemelkedőbb. Valamennyi eddigi Kodálv- emiékünmepség óriási lendületet adott a hazai kórusmoz- ealomnak. Ez volt e bemutatók legnagyobb eredménye, ezzel igazodtok a mester szelleméhez, s ezzel vivták ki leginkább Kodály elégedettségét. Köztudott, hogy milyen hatalmas arányú zenepedagógiai tevékenységet fejtett ki Kodály Zoltán, övetette meg a mai iskolai — elsősorban az általános és a középiskolai —, zenei nevelés alapjait; ma már sok százezerre tehető azoknak az általános iskolát végzett fiataloknak a száma, akik az ő zenepedagógiai elvei szerint felépített tananyag segítségével ismerkedtek meg a muzsikával. Ez tükröződik a kórusmozgalom eredményeiben is. Az idei jubileumi hangversenysorozaton több mint háromszáz öntevékeny kórus is bemutatja műsorát —, s ezeknek az együtteseknek a tagjai már túlnyomó többse-, gükben Kodály „zenei növendékei". A mestert roppant őrömmel töltötte el életében az a tény, hogy pedagógiai] munkássága termékeny talaj-) ra talált hazánk iskoláiban.1 1963-ban írta ezeket a sorokat: „A legnagyobb örömömre az szolgál, amikor a fiatalokat hallom jót, és jól énekelni. Nemrég három alka-; lomal volt ilyen élményben j részem: Kecskeméten. Veszprémben és Dunaújvárosban, (öregember már csak kevés helyre jut el) —, s mondha-, tom, a csendes elégedettség örömével jöttem el: így éneklő ifjúság, ez az amit mindig kívántam. Bebizonyosodott. hogy az éneklő ifjúság óhaja nem hiú, üres ábránd: szorgalmas zenetanárok, tehetséges pedagógusok, kiváló nevelők segédkeznek a meg-, valósításában, nagy sikerrel”.) Többször írt erről a témáról 41 Jéffőtefe 197*. június 9.( péntek — beszélt, nyilatkozott —. s mindig hasonló hangnemben A mester, természetesen nemcsak a Kodály-művek bemutatását hallgatta élvezettel. Sőt. mint mondotta, elsősorban annak örül, hogy az ó közreműködése is meg könnyítette, (egyszer így nyi- iatkozott: „megrövidítette”) a nagy zeneköltők műveinek megértéséhez vezető utat. Nem csekély részben neki köszönhető,( hogy ifjúságunk tekintélyes része eljutott Bach, Beethoven, Mozart megértéséhez, eljutott az opera megértéséhez, s nem idegen számára a mai európai komolyzene. A külföldi közönség és a szakemberek, a Magyar Rádió adásain kívül, közvetlenül is bekapcsolódnak az ünnepség-sorozatba. A Kulturális Kapcsolatok Intézete Ko- dály-hangversenyeket rendez a párizsi Magyar Intézetben, a római Magyar Akadémián, a bécsi Collegium Hungari- cumban, a varsói és a szófiai Magyar Intézetben és a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetségének előadótermében. Az Országos Filharmóniánál 25 koncertből álló sorozatot készítenek elő, elsősorban Debrecenben. Győrben, Kecskeméten, Miskolcon, Szegeden és Veszprémben. A Kulturális Kapcsolatok Intézete Moszkvában, Helsinkiben és Pozsonyban Kodály- emlékkiállítást rendez. A Zeneművészeti Főiskola ünnepi hangversenyeket tort, Ko- dály-élőadótermet avat és megrendezi a „Szép magyar beszéd” című versenyt. A Zeneműkiadó Vállalat két Kodály-könyvet bocsát a közönség elé (Magyar népzene, Utam a zenéhez); s kiadja Szabolcsi Bence, Eősze László és Gál Zsuzsa Kodály Zoltánnal foglalkozó műveit. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat megjelenteti a Székelyfonót, a Zenekari dalokat, a Kórusművek új sorozatát és a Kodály Zoltán vezényel című 3 lemezes albumot. T. I. Megszólal a Kék rapszódia A partitúrától a hangversenyig l.z lesz egy nehéz akkord!... Tessék kicsit erősebben!... Most csak a fúvósokat kérem... Támasszuk alá puhábban az oboát!... Hát... lesz ebből valami... Na, így! Ugye, szépen hangzik? \ IVntn• TV.Hi .. Most csak a fúvósokat kérem... Támasszuk alá puháb.. Na, így! Ugye, szépen hangzik? (Foto: Tóth Gizella) Gerschwin-estre készül az Egri Szimfonikus Zenekar. A karnagy kezében ott a Kék rapszódia partitúrája: egy-egy oldal néhány taktus csak a műből, egy sor hangjegy minden hangszernek. — Ez a mű már nem ismeretlen ... — provokálom Farkas István karmestert. — Persze, hogy nem. De ez nem jelenti ugyanakkor, hogy bármelyik zenekar csak úgy, félvállról eljátsz- hatja. Ahogy olvasom a partitúrát, töprengek, nézem, hogy szólamonként, szólamcsaládonként van-e erőnk ezt megoldani, technikai-zenei szempontból sikeres lehet-e? Az egri együttes fejlődött annyit a közel tíz esztendő alatt, hogy vállalkozhatunk a Kék rapszódia előadására. ■ ■ ■ ■ — Hogyan kezdődik ez • munka? — Először magamnak tanulom meg a partitúrát. Töprengek a tempón, a különböző megoldásokon, néha a zongorát is segítségül hívom, aztán, amikor úgy érzem, hogy készen vagyok a leckével, — a Kék rapszódia esetében ez a lecke 4—5 hónapig tartott — sor kerülhet a próbákra. A tulajdonképpeni munka akkor kezdődik, amikor ösz- szeülnek a szólamvezetők a koncertmesterrel és a karmesterrel együtt, hogy a különböző technikai és egyéb zenei kérdésekben közös nevezőre jussanak. Van vita bőven, de ezeknek a vitáknak is köszönhető a majdani siker. Azonban — még ne siessünk ... össz-zenekari próba a művelődési ház kamaratermében. Mindenki a helyén ül; Radnóti Tibor koncertmester vezeti a hangolást. Az „A”-t az I. oboa adja: az a fajta hangszer, amely a legátütöbben, legstabilabban képes ezt a hangot kiadni. Amíg hangolnak, elmondom, hogyan „ül” a zenekar. Ez is fontos! A karmestertől balra az első hegedű, velük párhuzamosan a második hegedű, jobbra — ugyancsak párhuzamosan a cselló és a brácsa, mögöttük a bőgő. Hátul, balról jobbra, ahogy egymás mögött és mellett ülnek: fuvola, tuba, harsona, oboa, szaxofon, klarinét, trombita, vadászkürtök, leghátul az ütőhangszerek. — Ez a hagyomány? — Lehet annak is nevezni, mert minimális különbségekkel „amióta a világ világ”, így áll fel a nagyzenekar. De ez a hagyomány szakmai tapasztalatokban gyökerezik. A zenei hangzás kiegyensúlyozottságát ez gz elhelyezés biztosítja a legjobban — mondja Farkas István. Aztán megkopogtatja a karmesteri pultot, s lassan elhallgatnak a hangszerek. — Na, nézzük, hogy mit felejtettünk a legutóbbi próba óta ... Kérem szépen a hatos ciffertői! (A cif fér: számmal, vagy betűvel írt jel a kottán, ahol egy-egy zenei gondolat befejeződik, vagy — tovább „bonyolódik”. Nagy segítségére van ez karmesternek és zenésznek egyaránt.) ■ ■ ■ ■ S megszólal a zenekar, vonósok, fúvósok, ütők ... Gerschwin Kék rapszódiájának egyik igen szép, de igen nehéz részlete. Néhány taktus után a karmester megállítja a próbát. — Ott hátul... ennél a résznél — dúdolja a dallamot — jó puhán indítani, aztán visszafogni, hogy szépen alátámasszuk a fuvolát. Még egyszer. Megpróbálják tehát még egyszer: már sokkal jobban hangzik. Elégedett a karmester, de láthatóan a zenekar is. Aztán egy nehéz rész a trombitának: — Vigyázz, lassítasz a tempóval — figyelmezteti a karmester a zenészt. — Még egyszer, gyorsabb tempóval kérem... S igy, lépésről lépésre, ütemről ütemre csiszolódik, alakul a mű. Szünet van, fáradtak a nagy munkától a zenekar tagjai. Egy próba fizikailag is eléggé fárasztó. — Kérlek, magyarázd el, mi az, hogy: koncertmester? — kérdezem Radnóti Tibortól. — Viccesen: ha a karmester az isten, akkor a koncertmester a pápa ... Nekem is meg kell tanulnom minden szólamot, legalább HARMAT ENDRE: Á pénz a börtönben is pénz (12.) A kapcsolatok másik ága, hogy ha egy amerikai—olasz gengszter körül szorul a hurok, elrejti Dél-Olaszország és fordítva. Néhány hónappal ezelőtt sikerült az olasz rendőrségnek több esztendős bulldog-szívósságú nyomozás után szenzációs leleplezéseket foganatosítania a két maffia kapcsolatairól. Több év szünet után ismét találkozunk Anastasia testőrsofőrjével, az 50 ezer dollár óvadék ellenében szabadlábra engedett Frank Coppolával. Kiderült, hová szökött és mit csinált. A szicíliai főváros egyik luxusszállójában, a Palma Hotelben szervezte az összeköttetést a Cosá Nostra és a délolasz szervezet között. Persze, betartotta a konspiráció törvényeit: ő maga nem lakott Falermóban, sőt Szicíliában sem. A Róma környéki Anzióban volt emeletes villapalotája a „hosszú üzletemberi karrier után Amerikából visszatért honfitársnak”. Különös könyvsiker Az amerikai könyvpiacon néhány éve jelent meg egy 1180 oldalas munka, amely a legnagyobb példányszámban elkelt, az úgynevezett bestseller-könyvek listájának élére került. Íróját, a 62 éves olasz származású Joseph Valachit harminckét gyilkosságban való részvétellel vádolta az ügyész. A vádak be is igazolódtak, és a fogoly soha többé nem hagyhatja el a District of Columbia börtönét. De ha elhagyhatná, valószínűleg akikor is maradna. Ez az egyetlen lehetősége ahhoz, hogy ne haljon meg azonnal. Fejére ugyanis már vallomása miatt is 100 ezer dollár vérdíjat tűzött ki a Cosa Nostra, ráadásul Valachi vaskos könyve, „Az igazi” csaknem teljes egészében az amerikai maffia hálózatát, viselt dolgait leplezd le a szerző saját gazdag tapasztalatai nyomán. A tömeggyilkos addig is gazdag ember volt, és sikeres műve nyilvánvalóan újabb dolláresőt jelent, Amerikában a pénz a börtönben is pénz. Joseph Valachi negyedik emeleti cellájában televízió van és hűtőszekrény. elektromos főzőlap és bárpult, gazdag italválasztékkal. Mindenütt dobozszámra áll a fogoly kedvenc cigarettája, a Camel. Most pedig vessünk egy pillantást arra, ki is a luxuscella lakója, és hogyan került oda? A dolog úgy kezdődött, hogy egy monstre kábítószerügy szálai elvezettek a Cosa Nostra néhány vezetőjéhez. Aggasztó lebukási hullám kezdődött, a szervezet közkatonái körében. Robert Kennedy, akkori igazságügyminiszter ezt a sikeres, 1962. évi lecsapást „frontáttörésnek” nevezte — mint később kiderült, kissé korán. 1962. június 22-én reggel 8 órakor az atlanti állami fegyházban mosdáshoz készülődtek a rabok. Az egyik kollektív fürdőszobába beengedték az első csoportot. Az őrök hamarosan furcsa hangokra lettek figyelmesek: a rabok izgatottan kiáltoztak. A kör közepén teljesen szétvert fejű férfi feküdt. Az orvos másodpercek alatt megállapította a beállott halált. A gyilkos, társai és a saját bevallása szerint is egy 60 éves, de bikaerős, zömök férfi volt: Joseph Valachi. a kábítószerre! kapcsolatos lebukási hullám egyik áldozata. A halott „csodalatosképpen” szintén olasznak bizonyult, Joe Di Paiermónak hívták. Valachi először megjátszotta a őrjöngőt, de a fegyház rutinos idegorvosa gyanút fogott: szimulálásnak tartotta az egészet. A fogoly kartoték iából ki is derült, hogy cinikus, végtelenül nyugodt, kötélidegzetü alkat, és a hirtelen idegösszeomlás sehogy sem illett bele ebbe a rendőri szakemberek által gondosan megalapozott képbe. Hosszas vallatás után Valachi végre mondott valami érdekeset. Közölte, hajlandó részletesebben is beszélni, de ehhez megfelelő helyre kell szállítaniuk őt. A rendőrök eleinte gúnyolódtak: talán a börtönt nem tartja eléggé biztonságosnak? Valachi határozott nemmel válaszolt. A halál csókja A börtönbeli gyilkosság tettesét — egyébként a fürdőszobában felejtett ólomcső- darabbal ölte meg Di Palermói — egy katonai tábor kellős közepére vitték, és itt végre közölte tettének okát. Azért gyilkolt — mondotta —, mert néhány héttel azelőtt ' a Kansas állambeli Leavenworth börtönében egy látogató, név szerint Vito Genovese... megcsókolta őt. Hogy mi köze van ennek a csóknak az egészhez, azt a gyilkos csak újabb hosszas faggatás után, szemmel látható félelemmel volt hajlandó elárulni. A csók — vallotta Valachi — szicíliai jel, ami azt jelenti: „Áruló,vagy, meg kell halnod!” így aztán, amikor a vádlott új börtönbe került, az atlantebelibe, ráadásul ott olasz szobatársat kapott, a mozaikok ösz- szeálltak: szent meggyőződése volt és maradt, hogy a maffia Joe Di Palermói jelölte Id Genovese parancsának végrehajtására. Mikora vallató tisztek csodálkozva megkérdezték tőle, mégis hogyan képzeli, hogy Genovese szabhatja meg a cellabeosztásokat, a kihallgatott gúnyos nevetésbe tört ki.. (Következik: Géppisztolyok a hegeäütokbm) úgy, mint a karmester; tudnom kell, melyik szólam mikor lép be, s már előtte jelezni egy bólintással, intéssel, vagy szemvillanással. — Elég sokfelé kell figyelnie egy zenekari tagnak ... — így van; figyelni a karmesterre, a koncertmesterre, a kottára és a saját hangszerére. Előfordul, hogy egy szólamcsoporton belül valamelyik hangszer fölfelé intőnél. A karmesternek nincs ideje szólni, hogy hangoljon lejjebb, de én inthetek, hogy mit tegyen a zenész. Olyan helyen ül a koncertmester, ahol az egész zenekar jól láthatja: a karmestertől balra. Klasszikus hely ... ■ ■ ■ ■ Négy zenekari tag pihen az egyik szobában. Sávoly Lajosné lassan tíz éve tagja a zenekarnak, a második hegedűnél „dolgozik”. — Nehéz ez a mű? — Nekünk, vonósoknak nem annyira, mint a fúvósoknak. Persze, azért nekünk is van egy kis dolgunk. A második hegedűnek nincs dallama, de amit játszunk, alaposan meg kell tanulni. Hazaviszem mindig a kottát, s magam is tanulom. Ez munka. Élmény akkor, amikor, együtt hallom az egész művet. Gerlei Mariann oboista. az együttes egyik legfiatalabb tagja. Négy éve játszik oboán, egy éve tagja az együttesnek. — Nagyon sokat lehet a zenekarban tanulni — mondja —, örülök ennek a lehetőségnek. Igaz, sokat kell gyakorolnom, de megéri! Amikor összeáll a darab, nagyszerű érzés hallani, részt venni benne. Korb József az ütős hangszerek „királya”, hosszú évek óta zenekari tag, s mellesleg a jó nevű helyőrségi fúvószenekar vezetője is. A felkészülésről beszélgetünk. — Az ütőhangszernek önálló szerepe nincs — mondja. — Amolyan „kiszolgáló részleg” inkább. De így is alaposan meg kell rágnom a feladatot. — Korb József eléggé szerényen fogalmazott, hiszen adódnak olyan drámai effektusok, amikor nagyon is fontos a „közbelépés”. Az ütősök egyenragú hangszerek a többivel — szól közbe a karmester. — A Kék rapszódiában meg különösen fontos feladatot kapnak az ütősök. A darabban játszik vib- rafon, harangjáték, triangulum, csörgődob, nagydob, kisdob, üstdob, timpáni, nagy harang, kis harang ,., Mengyán László trombitál. — Nehéz hangszer, de szép, s a Kék rapszódiában fontos szerepe van. Nem any- nyira technikai, mint inkább stílusbeli nehézségekkel kell megbirkózni. Nélkülözhetetlen a napi gyakorlás. Emellett igyekszem ezt a stilust felvételekről is gyakran hallgatni, ebből is igen sokat tanulhatok. bubi Folytatódik a próba, vagy így is mondhatnám: a munka, melyben a szertáros Ivádi Lászlótól és a kottamásoló Juhász i Lászlótól (ők is zenekari tagok egyébként) kezdve mindenkinek nagy a felelőssége a majdani produkció sikeréért. Nemsokára hallgathatják a Gerschwin- est műsorát... az ottani tapsból majd kitűnik, eredményes volt ez a sok. de percről percre több élményt nyújtó próba. Meglátjuk, Illetve: meghallgatjuk. níatai Gábof »
