Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-08 / 133. szám

*liÄAAAAAAAAAAAAA^AAAAAAA<^AAAAAA.AAAAAAAAAAAAAAAA^AAAy>^^^AAAAAAA/ \ Szerda esti külpolitikai kommentárunk Tanulságos győzelem j KEDDEN NÉGY ALLAMBAN volt próbaválasztás uz ^ Egyesült Államokban — és mind a négy államban George McGovern szenátor győzött. Ha néhány hónap­pal ezelőtt valaki azt jövendöli, hogy ez egyszer lehet­séges lesz, azt az amerikai belpolitikai porond bárme­lyik szakértője kinevette volna. Még akkor is, ha „csak” Dél-Dakotáról, Üj-Mexikóról és New Jersey-ről lett vol­na szó. De McGovern negyedik keddi győzelme a leg­jelentősebb: a szenátor az USA New York mellett ki­magaslóan legfontosabb államában, Kaliforniában is győ­zelmet aratott, Nem is olyan régen a dél-dakotai honatya az elnök­jelöltek között á „futottak még” rovatba tartozott és a demokrata párt esélyesei között messze előtte emlegették nemcsak Musike-t és Humphrey volt alelnököt, hanem még a republikánusból demokratává változott New York-i polgármestert, John Lindsayt- is. Aztán Muskie elvérzett, Lindsayről nem is beszél­ve és George McGovern nemhogy versenyben maradt, hanem a nagy apparátussal és nagy múlttal rendelkező Humphreyt megelőzve megszerezte a vezetést. Mi a tit­ka ennek? A VÁLASZ rendkívül jelentőségteljes és tanulságos: kizárólag a vietnami háború. McGovernt egyedül és ki­zárólag az különbözteti meg a többi jelölttől, hogy azok­nál sokkal határozottabban és következetesebben szállt síkra mindig is a vietnami háború gyakorlatilag feltétel nélküli és azonnali befejezéséért. Ha úgy történik, mint ahogy Nixon a kampány kez­detén ígérte. Vagyis, hogy ebben a választási esztendő­ben „Vietnam már nem lesz komoly téma”. McGovern nyilvánvalóan megmarad a sereghajtók között. De ennek pontosan az ellenkezője történt és az amerikai közvéle­mény felfigyelt arra az emberre, akit a jelenlegi jelöl­tek közül a legjobban igazoltak a fejlemények. Az amerikai választások közismerten háromlépcső­sek. Először vannak a próbaválasztások, ezeken eldől­het, kit választ egy-egy párt hivatalos jelöltté a nyári kongresszuson, úgynevezett konvención. Ez a második lépcső, a harmadik pedig maga a novemberi válasz­tás. McGovern keddi négy gvőzelmével nagy lépést tett afelé, hogy a demokrata párti konvenció őt állítsa szem­be Nixonnal novemberben. A KULISSZÁK MÖGÖTT persze még sok minden történhet. Még az is megeshet, hogy az elnökválasztási eredmények ellenére elbuktatják a dél-dakotai szená­tort a konvención. De bármi történjék is, az biztos, hogy a keddi négy eredmény az amerikai közvélemény látványos állásfoglalása volt a vietnami háború mielőb­bi befejezéséért, a csapatok teljes kivonásáért. AA/WVVW\*.AA/V\|VVSAA/VVVVVVVVN^/VVV\A/WWWVWV>AAAAAAA'V^/S^^w Ot nap, öt repülőgép- találat A VNA hírügynökség szer­dán jelentette, hogy a VDK légvédelme az utóbbi öt napban lelőtt újabb öt ame­rikai repülőgépet. Az ország légiterében megsemmisített amerikai gépek száma már 3637. Amerikai vadászbombázók szerdán kora délután ismét támadták Hanoi környékét Júnins végén hosszú lejáratú szovjet— nyugatnémet kereskedelmi megállapodás ? BONN—HAMBURG: A nyugatnémet kormány Szerda délutáni ülésén Scheel nyugatnémet külügyminisz­ter beszámolt a NATO mi­niszteri tanácsának dönté­séről é® Gromiko szovjet kül­ügyminiszter bonni látogatá­sáról — közölte Büdiger von Izrael új agresszióra készül? A kairói helyzetelemzések egybehangzóan arra a követ­keztetésre jutnak, hogy Iz­rael új agressziót készít elő a Palesztinái ellenállási szer­vezeteket befogadó arab ál­lamok ellen. Az északi fron­ton olyannyira feszültté vált a helyzet, hogy bármely pil­lanatban fellángolhatnak a harcok. A feszültség fokozó­dását jelzi, hogy az izraeli légierő gépei ismételten be­hatoltak Libanon és Szíria légiterébe, s az izraeli pán­célos alakulatok nagyszabá­sú harcászati gyakorlatokat tartanak a libanoni határ közvetlen közelében. Mintáz EAK fővárosában rámutat­nak: súlyosbítja a válságot az izraeli parlament legutób­bi határozata, amely jogot formál arra, hogy Izrael megtorló hadműveleteket in­dítson a palesztin gerilla- szervezetek, Illetve az őket támogató és befogadó arab államok ellen. fiz e!si tépés a leszerelés felé 1972. május 28-án Moszk­vában Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára és Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke aláírták a rakétael­hárító rakétarendszerek kor­látozásáról szóló szerződési, amely az 1970, április 16-án kezdődött — Bécsben és Hel­sinkiben folyó — SÁLT-tár- gyalások eddigi eredményeit rögzíti. Ideiglenes megálla­podás született a hadászati támadó rakétaíegyverek kor­látozásával kapcsolatos in­tézkedésekről. Az egyezmény meghatározza a két ország konkrét teendőit a védelmi rakétafegyver-rendszerek kölcsönös korlátozása terüle­tén az egyenlő biztonság alapján. A korlátozás fon­tos tényező a támadó hadá­szati fegyverek fejlesztése te­rületén folyó verseny csök­1873. június 8* CMÍlörtöfc kentésében, a nukleáris vi­lágháború veszélyének elhá­rításában. Az egyezmények aláírása után Laird amerikai hadügy­miniszter utasítást adott az amerikai rakétavédelmi rendszer Malmstromban és Grand Forksban létesítendő rakétatámaszpontjai építésé­nek leállítására. A bázisok a Sentinel („őrszem") — 5,5 milliárd dollár költséggel létrehozott — rakétaelhárító rendszer részét képezik. A rakétaelhárító rendszer cél­ja — McNamara volt had­ügyminiszter 1967. szeptem­ber 18-i‘indoklása szerint — az 1970-es évek második le­iétől várható „kínai rakéta- támadás” és esetleges „szov­jet nukleáris csapás” kivédé­se. Az elhárítólánc gerince Hawaii—Alaszka—Grön­land—Nagy-Britannia térsé­gében található, a fővonala pedig a Csendes-óceán part­ján és a kanadai határ men­tén húzódik. A rakétaelhárí­tó rakétarendszer működését a radarállomásokból, vala­mint Spartan és Sprint min­tájú rakétákból álló „Ni- ke-x” szisztéma biztosítja. A rakétaütegek vezető radarja követi a távolfelderítő radar által meghatározott célokat és vezeti az elhárító raké­ták távirányítását is. A tá­madó robbanófejeket egy széles spektrumban szabad­dá váló röntgensugárzással semlegesíti. A valódi és ál­robbanófejek felderítéséhez új szuperteljesítményű radar előállítása válna szükségessé. A továbbfejlesztett elhárító­rendszer teljes kiépítését a hetvenes évek végére vár­ták, a program során 900 nukleáris robbanófejjel ellá­tott ellenrakéta elhelyezését tervezték. A rakétaelhárító rakéta- rendszert sok támadás érte az Egyesült Államokban, mi­vel túlságosan nagy összeget emésztene fel, nem adna megbízható védelmet, és nuk­leáris háború esetén fölösle­ges veszélynek tenné ki az amerikai nagyvárosok la­kosságát. —TERRA— Az elmúlt évek tapaszta­latai azt tanúsítják, hogy Iz­rael az ilyen és ehhez ha­sonló gerillaakciókat ürü­gyül használta fel a táma­dások Igazolására, a kör­nyező arab államok megfé­lemlítésére. Az izraeli állam­férfiak nyilatkozataiban most új elemként bukkan fel az a fenyegetőzés, hogy Izrael „szükség esetén” intézkedé­seket tesz az arab polgári lógiközleikedéfi megbénításá­ra. A kairói kommentárok ki­emelik, hogy az Egyesült Ál­lamok nemcsak az izraeli agresszió katonai támogatá­sával, hanem a politika és a propaganda eszközeivel is közreműködik a háborús hisztéria fokozásában, az újabb izraeli agressziót elő­készítő légikor Jciailakításá- ban. Az Ál Ahram feltételezi, hogy az Egyesült Államok a közel-keleti válság felheví­tésére törekszik, az izraeli agresszió amerikai támoga­tása fő oka annak, hogy Iz­rael megtagadhatja a válság rendezését és olyan feszült légkört teremthet a térség­ben, amely minden pillanat­ban robbanást idézhet elő — írja a lap. A Journal d’Egypte kom­mentárja nem tartja való­színűnek, hogy Izrael a fenye­getései? ellenére Egyiptomot választja a küszöbönálló tá­madás célpontjául, mivel ez­zel a legkeményebb vissza­vágás kockázatát kellene vállalnia. Wechmar, a kormány he­lyettes szóvivője. A kormány a beszámolót jóváhagyta. Scheel külügyminiszter el­mondotta: Gromiko bonni látogatáséban annak, jelét lát­ja, hogy a szovjet kormány pozitívan értékelte mind a keleti szerződések, mind a nyugat-berlini rendezés élet­belépését. Június végén — jelentette be Wechmar — várhatóan Bonnban megkötik a hosszú lejáratú szovjet—nyugatné­met kereskedelmi megálla­podást. Scheel beszámolója kiter­jedt azokra az eszmecserék­re is, amelyeket Czyrek len­gyel külügyminiszter-helyet­tessel tartott. Válaszait a szóvivő azokra a sajtótalálgatásokra is, amelyek az új parlamenti választások várható kiírásá­ról szólnak. Közvetve meg­erősítette, hogy a kormány e hónap végéig tartja ér­vényben az ellenzéknek tett ajánlatát, amelynek elfoga­dása biztosítaná, hogy p koalíció és a jobboldal párt­jai közösen állapodjanak meg a rendkívüli választá­sok időpontjában. Nyugatnémet sajtókörök-- ben már arról beszélne!?, hogy nemleges válasz esetén Brandt kancellár szeptember közepén maga veti fel a bi ­zalmi kérdést és el akarja érni, hogy november 26-án vagy december 3-án a sza vazók az urnákhoz vonul­janak. ★ A szövetségi gyűlés dél­utáni ülésének egyetlen ér­demleges eseménye Willy Brandt kancellár felszólalá­sa volt. A nyugatnémet kor­mányfő visszautasította is­mét az ellenzék propaganda szólamait, amelyek belső válságról, a közbiztonság ijesztő megromlásáról raj­zolnak sötét képet és ezért a kormányt hibáztatják. McGovern győzelme McGovern szenátor (mellette felesége) dludalitlas arccal fogadja hívei ünneplését Los Angelesben, miután nyilván­valóvá vált, hogy legyőzte Humphrey-t, a kaliforniai próba- választásokon. (Népújság telefoto) Fidel Castro látogatása után A közös közlemény * maga hivatalos mo­dorában annyit közöl, hogy május 30. és június 6-a kö­zött hazánkban tartózkodott dr. Fidel Castro Ruz, a Ku­bai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első titkára, a Kubai Köztársaság forradalmi kormányának el­nöke. A kormányfői tárgya­lásokról szóló záróokmá­nyoknak természetesen nem az a feladatuk, hogy az él­mény hitelességével idézzék föl az elmúlt napokat: a lényegre koncentrálnak. A szorosan vett lényegen kí­vül azonban e mostani lá­togatásnak számtalan olyan mozzanata-pillanata volt, amelyek nélkül nem az lett volna — ami volt — a ma­gyar vezetők, a magyar nép találkozása Kuba első embe­rével. Aki magyarországi prog­ramja soián elkísérte Fidel Castrót, az tanúsíthatja: a kubai miniszterelnök min­denhová magá cal vitte jegy­zetfüzetét, tollát. Az érdek­lődésnek, a tapasztalatok gyűjtésének szimbólumává vált ez a két apró tárgy. Fidel Castro sokat és hozzá­értően kérdezett — ugyanak­kor mindig kész volt a vá­laszra is. (Martonvásáron például, az akdémia kutató- intézetében részletesen szólt a kubai szarvasmarha-te- nyésztés útjairól, módszerei­ről, a Kőbányai Gyógyszer- gyárban viszont a nemzet­közi szakembercsere fontos­ságáról ejtett szót. (A hiva­talos látogatáson túl éppen ennek az érdeklődő-tanító politikusnak képét őrizzük majd meg magunkban. Ami a tárgyalások érdemi részét illeti, Kádár János a látogatás után úgy nyilatko­zott: „Ismét bebizonyosodott, * ezt meg is erősítettük, hogy álláspontunk azonos a .... j’ifiii/.mus építésének, a nemzetközi helyzetnek alap­vető kérdéseiben.” A szocia­lista országok vezetői között szokásos eszmecserék gya­korlatához híven mind a két fél részletesen — az ered­ményeket és a még meglevő nehézségeket elemezve —tá­jékoztatta egymást az or­szágban folyó szocialista épí­tésről. Sorra vették azokat a területeket, ahol tovább le­het bővíteni a kétoldalú kapcsolatokat. Kubában az a szokás, hogy az egyes esztendőknek — január másodikén egy tö­meggyűlésen — nevet ad­nak. Az ezután következő tizenkét hónapban (egyedül­álló szokásként) a hivatalos okmányokban is így jelzik a keltezést. 1971 például az Ano de la Productividad (a termelékenység éve) volt. Az idén pedig a „kelt mint fent” helyén ez áll: „1972. Ano de la Emuláción Szo­cialista”, vagyis a szocialis­ta munkaverseny éve. Ezek az újabb elnevezések (az „analfabétizáció” vagy a „szolidaritás” esztendei után) jelzik: Kubában a gazdasá­gi kérdések kerültek előtér­be. A győri Rába-gyárban Fidel Castro például figyel­mét a munka megszervezé­sének kérdéseire fordította — a folyamatos, gépesített anyagszállítás, a termelé­kenység fokozása problé­máira. A kubai gazdaságfej­lesztés feladatainak megol­dásában a szocialista orszá­goknak, így Magyarország­nak is jelentős szerepe van és lesz. A gazdasági együtt­működés fokozásának lehe­tőségeit szakértő csoportok vizsgálják. Kubában már most is több magyar segít­séggel épült üzem (vágóhíd, üvegkombinát) működik, a boltokban magyar áruk is találhatók, az utakon Ikaru­sok járnak. Fiúéi Castro budapesti látogatása idején hangzott el tájékoztató a magyar—kubai tudományos együttműködésről. Itt — az Akadémián — mondták el: január óta dolgoznak magyar szakemberek Kuba legnagyobb tartományának geológiai tér­képén, hazánk segítségével lé­tesült a havannai élelmi­szer-kémiai intézet és a szá­mítástechnika, valamint a tudományszervezés kérdései­ben ugyancsak magyar tu­dósok segítik kubai kollégái­kat. Szóba kerültek Fidel Cast­ro budapesti tárgyalásai so­rán a nemzetközi kérdések is. A két ország saját, tör-" ténelnn tapasztalata is bizo­nyította- azt, amit a közös közlemény így fejez ki: „ko­runkat a forradalmi folya­mat elmélyülése jellemzi. A szocialista világrendszer dön­tő szerepet játszik világszer­te a forradalmi erők előre­törésében, az agresszív im­perialista erők megfékezésé­ben”. Kuba példázza, hogy a szocialista országok egysé­ge, összefogása milyen erő lehet. A testvérországok — és mindenekelőtt a Szovjet­unió — gazdasági és kato­nai ereje döntően hozzájá­rult, hogy az Egyesült Ál­lamok tőszomszédságában győzedelmeskedett, kibonta­kozott a fiatal ország forra­dalma. A kétoldalú kapcsola- ” tokról szóló eszme­csere, a nemzetközi kérdések vizsgálata megerősítette: . a tárgyalóasztal két oldalán ülő küldöttségek között tel­jes a nézetazonosság. A meg­beszélések végén Fidel Cast- rótól mint harcostárstól és mint személyes jóbaráttól is búcsúztunk. E látogatás gyű-, mölcsei azonban a magyar— kubai kapcsolatok további alakulása során fognak be­érni.-V \ I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents