Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-07 / 132. szám
Milyen a biztonság ., Kisköre — megméretett A tavaszi zöldség- és gyümölcsellátás mérlege f A SZAKSZERVEZETEK 1 Heves megyei Tanácsának fel- i ügyelői a közelmúltban át- t fogó ellenőrzést tartottak a i VIZÉP 3. számú, kiskörei f főépítésvezc tőségének terü- 1 létén. Arra voltak kíváncsiak, hogy a kiemelt beruházáson milyen a munkavédelmi helyzet, van-e változás a legutóbbi, az 1969-ben végzett vizsgálat óta. Érdeklődésük során különösképpen a tavalyi év eseményeivel foglalkoztak, s az elmúlt esztendő illetve az idei első négy hónapjának tapasztalatait hasonlították össze. A munkavédelmi felügyelők — mint a dokumentumok és az elmondottak alapján tájékozódtak — meglehetősen vegyes képet kaptak a főépítésvezetőségről. Tavaly, csupán a három napon túl gyógyuló balesetek száma 44 volt, két csonkulás, s mi több: ugyanennyi, tehát két halálos baleset is történt. Ez utóbbiak végzetes veszteséget, a többiek pedig szintén eléggé súlyos kárt, ezeregyszáznál is több munkanapkiesést jelentettek. Nem beszélve persze a sérült emberek apróbb-na- gyobb fájdalmairól, s a táppénz által okozott „érvágásról”, saját anyagi veszteségről! Tavaly, ahogyan kiderült: a 36. számú építésvezetőség területén — a duzzasztómű kivitelezői között — történt aránylag a legtöbb baleset, viszont a sérülések viszonylag az erőmű építőinél jelentették a leghosszabb ideig tartó kényszerű távoliétel.. Ez utóbbi megállapításra mi sem jellemzőbb, mint, hogy 386 napos munkakiesést mindössze hét ember „beteglapján” kellett elkönyvelni. MUNKAGÉPEKNÉL, anyagmozgató berendezéseknél, továbbá kézi rakodás alkalmával valamint kézi szerszámmal végzett egyéb feladatok közben, illetve valamilyen esés következtében kísértetiesen egyforma számú balesetet tapasztaltak Kiskörén, s kéz-kézfej, láblábfej sérülése volt a leggyakoribb. Ugyanekkor a legveszélyesebb napnak a hétfő, a legveszélyesebb napszaknak pedig az első-negyedik, illetve a nyolc-tizedik óra közötti idő bizonyult. Ami az azonos időszakok összevetését illeti: a tavalyi első négy hónaphoz képest ugyan kétségtelen, lényeges az idei javulás, a helyzettel azonban nyugodt lelkiismerettel még ma sem lehetnek elégedettek Kiskprén. Hiszen az első négy hónapban még mindig hét balesetet, s 153 elveszett munkanapot jegyeztek fel. A szakszervezet munkavédelmi ellenőrei azonban nemcsak a munka biztonságát találták még kevésbé kielégítőnek, hanem — vizsgálódásuk során sajnos arról is meggyőződhettek, hogy egy-egy baleseti ügy „adminisztrációja” is hagy még kívánnivalót maga után. Elegendő e megállapításnál talán csak arra utalni, hogy tavaly 37 balesetről készítettek késedelmesen jegyzőkönyvet — közöttük 14 alkalommal még az öt napon túl gyógyult sérülésekről is! — holott erre az előírások szerint azonnal, de legkésőbb 24 órán belül sort kellett volna kerítem. Hiba az is, hogy egy-egy eset vizsgálatakor, illetve az ezt követő intézkedéseknél olykor egyoldalúság, következetlenség tapasztalható. Sérülése miatt felelősségre vonják a figyelmetlenség, fegyelmezetlenség miatt balesetet szenvedett embert, de közvetlen vezetőjét — akit bizonyos mértékben szintén terhelnek a történtek — nyugton hagyják. S nem kevésbé furcsa az is, hogy a felelősségre vonáson túl nem jelölnek meg kötelező műszaki intézkedést a baleset ismétlődésének elkerülésére. Az említettek mellett ugyanakkor elégedetten állapították meg az SZMT felügyelői, hogy javulás tapasztalható Kiskörén az elrendelt biztonsági szemlék megtartásában és gyakorlatában, a nagyobb távra készített intézkedési terv programját igyekszenek megvalósítani, a biztonság növeléséért 11 gazdasági egységben szerveztek önkéntes munkavédelmi őrséget, amelyben ma már hatvanan vesznek részt. A fizikai munkakörben alkalmazott nőket csak középműszakban foglalkoztatják, az egyetlen egészségre ártalmas munkahelyen — a festőrészlegben — kerülik a túlóráztatást. AZ ÄLTALÄNOS tapasztalatok vegyes benyomást keltettek a felügyelőkben, s mint az általuk készített minősítésből is kitűnik: van még jócskán tennivaló Kiskörén ahhoz, hogy a főépítésvezetőség munkavédelmi helyzetéről' egyértelműen pozitívan beszélhessünk. Gy. Gy. A korai termésű zöldség- gyümölcsfélékből az idén tavasszal jobb volt a lakosság áruellátása, mint a múlt év azonos időszakában. Az idény végi számvetés kapcsán Páriák László, a Zöldség-Gyümölcs Kereskedelmi Egyesülés vezérigazgatója elmondotta az MTI munkatársának, hogy a hosszú időn át tartó kora tavaszi napfényes időjárás, majd a bőséges csapadék általában kedvező hatással volt a termesztésre. — Az idén a tavalyinál 10 nappal korábban jelent meg az újburgonya a piacon, az átlagosnál jobb termés várható. A május végi termés- becslések alapján körülbelül 2000 vagon újburgonya felvásárlására számíthatunk. Az ellátás már eddig is lényegesen jobb volt a múlt évinél, az ár a tavalyinak megfelelően alakult, ám a közelmúlt napokban az esős idő akadályozta az áru felszedését, s ezért — hangsúlyozom —, csak átmenetileg megemeltük a felvásárlási és a fogyasztói árat is. A továbbiakban majd fokozatos árcsökkenéssel lehet számolni. Kedvezett az időjárás a korai fejes káposztának, 912 vagon átvételére kötöttünk szerződést. Előreláthatólag azonban ennél is többet, mintegy 960 vagonnyit tudunk felvásárolni. Most korábban jelentkezett a fejes káposzta a piacon, de az igényeket május második felében még nem tudtuk teljesen kielégíteni. Jelenleg viszont annyi áru kerül a boltokba, hogy remélhető: a tavalyinál olcsóbb lesz. Aranygyűrűs erdész Fenyővel, maUUal 4» tBlgy- levelekkel díszített arany pecsétgyűrűvel tüntették ki a Mátra-bükki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság 35 „veterán” dolgozóját, akik több évtizede szolgálják a magyar erdőgazdálkodás ügyét. ... Vadásznak lenni nagy öröm, kimondhatatlan gyö- györűség. Egyértelmű az egészséggel: a jó étvággyal, a mély álommal, a tele tüdővel való lélegzéssel; egyértelmű a lelki egyensúllyal, a bátorsággal, a férfias erővel ... Sidló Károly eleven példája ennek a Bársony Istvántól való vallomásnak. Tölgyérős termetű, ám haja már olyan fehér, mint a dérlepte fa. ötvenhét éves. Ennyi életből negyven esztendőt töltött a szabad ég alatt, ahol nem látott mást, mint fát, őzeket, szarvasokat, vaddisznót, gallyakon egyensúlyozó mókust, tyetyegő császármadarat, s héját, amint kifeszített szárnyain lebeg. Negyven esztendőt töltött a fák sóhajtó sűrűségei között, ahol bujdosó szelek járnak, „ahol füvek, s lombok lehelete tölti meg illattal a tiszta levegőt”. Sidló Károlynak hivatala az erdő. Mestersége: erdészvadász. — Voltunk testvérek öten, közülük egyedül én választottam kenyéradó gazdámnak az erdőt. Tizenhét éves koromban kezdtem az erdőlést, napszámosi minőségben. Később „előléptettek”, ami azt jelentette, hogy summás lehettem, havi bérért. Két évet tartott ez a dolog, azután állítottak erdészgyakornoknak, 1934-ben. Harminchétben erdészvizsgát tettem Miskolcon. Három év múltán már egy külön kerületet bíztak a gondjaimra, pagonyerdész lettem. 1942-ben kineveztek fővadásznak. Ez a tisztségem nem tartott sokáig, mert katonának vittek. Harcba nem kényszerítettek bennünket, mi egyenesen visszavonultunk. A sok visz- szavonulásból végül Is bekerítés lett és hosszú fogság. Ahogy 1947-ben hazajöttem, kerületvezető lettem és az is vagyok a mai napig... Sidló Károly mindig az erdészek elején járt. úkkor is, mikor erdők, mezők, s amit két szem beláthatott, mind az egri érsekség, a boldog szerénységet hirdető keresztény egyház tulajdona volt. Tudása, szakismerete, vadászügyessége szerzett számára elismerést. így is volt a megaláztatottságban része bőségesen. — Szolgálatunk sok-sok éjszakázást, hajnali, meg hajnal előtti felkelést jelentett. Hány napig, hány hétig lestünk mi egy-egy vadat, hason csúszva, bokrok közt bújkálva, a lélegzetünket is visszafojtva, mire, hogy úgy mondjam, tálcán kínálhattuk oda valamelyik úrnak, hogy itt van, tessék, durrant- son bele. Emlékszem például az egyik úrra, aki igen megkeserített bennünket. Rahó- czy Iván nyugalmazott huszárezredesről van szó. Minden délben lovas fogattal hozták az egri érseki konyháról az ebédjét ide, Felső- tárkányba, s nekem kellett azt kivinni utána a Toldi- kunyhóba. Azután beküldöz- ge|tett az erdőből még szivarért is. Olyan úr volt az, hogy utána kellett vinni a gyalog-W. C.-t is, mert dehogy lett volna hajlandó, hogy a fa tövénél, guggolva elvégezze a dolgát. A meredek oldalakon kötélbe kapaszkodva húzatta fel magát, annyira kényelmes volt. És az is megtörtént, hogy az egyik erdésszel krumplit főzetett, aztán csúnyán lehordva elzavarta az erdőről, mert a krumpli héja kirepedt. Sok mindent megélt életében. Kötetek telnének ki igaz történeteiből, élményei- zől. Vajon mi az, amire a legbüszkébb1 — Soha, egyetlen büntetésem nem volt erdészéletem során . T i Igaz, egyszer meg akartak büntetni a vad normás időszak kezdetén. Vizsgálatot tartottak nálunk és mindenáron hibát kerestek, hogy az ellenőrzés „eredményes” legyen. Kifogásolták például, miért nem használunk mérőeszközt. Én csak úgy lépésre számítottam, ugye, a métert. Kétségbevonták a lépések pontosságát, annyira, hogy le is mérték. Egy méter 6 centi volt az a lépés, nem köthettek belém. Nagy nehezen azután a számolások között ráakadtak 3 fillérnyi eltérésre, erre aztán nyakamba varrtak 40 forint büntetést. Nagy pénz volt az akkor, protestáltam is illetékeseknél, és a 40 forint a zsebemben maradt. A bányászat után az erdei munka a legnehezebb. Az embert segítő okos gépek mindjobban szaporodnak az erdőben is, könnyebbül a munka, teljesen megváltozik az erdei élet. Az erdész munkája is egészen más ma már, mint régebben volt. — Csak egyvalami változott rosszul. Rengeteg a papirosmunka. Nekem valamikor csak egy kis noteszom volt, s abból mindent pontosan tudtam. Most nagyobbak a könyvek és annyi mindent kell beléjük vezetni, hogy megfájdul tőle az ember feje. Egy kis szamár kellene, hogy utánam cipelje ezeket a könyveket, mert nem férnek bele egy hátizsákba. Es a vadászat? Hány vadat lőtt életében? — Nagyon sokat lőttem és lövettem is. Sidló Károlynak csak egy szenvedélye van. Az erdő. Lakása trófeákkal van tele. Kétszer kapott Kiváló dolgozó-kitüntetést, s emellett kiváló műszaki dolgozó. Szekrényben őriz egy fenyővel, tölgylevelekkel és makkal díszített aranygyűrűt. Negyvenévi erdei szolgálat után kapta. A hűség gyűrűje ez... Pataky Dezső A tavalyinál 55 vagonnal több kelkáposzta átvételére szerződtünk, de a piacnak még több kell. A várható igényeket szabadáru-alapok- ból, további 20—30 vagonnyi kelkáposzta vásárlásával kívánjuk kielégíteni. Egyébként az idei ár egyezik a tavalyival. A zöldborsó is 10 nappal korábban került a piacra. Május második felében közvetlenül a jég- és viharkárok után nem volt elég zöldborsó, a közeli napokban már azonban nagyobb tételeket dobnak piacra. Vége felé tart a fejes saláta szezonja. Ebből a cikkből mindvégig elegendő jutott a lakosságnak és exportra is. Fogyasztói ára hasonlóan alakult a múlt évihez, egyes időszakokban még alacsonyabb is volt. A zöldhagyma-ellátás és az ár megfelel a tavalyinak. Hónapos retekből mindvégig jó volt az ellátás, s ára a tavalyihoz hasonló, időnként még olcsóbban is árusították. A korai gyümölcsfélék felvásárlása nagyobb problémákat okozott. A szamócatermelés országosan csökkent. A termőterületek nagy része is elöregedett. Az idén. 290 vagon eperre — a tavalyinál 52 vagonnal többre —, kötöttünk szerződést. Az igényeket azonban most éppen a sok csapadék miatt sem mennyiségben, sem minőségben nem tudjuk kielégíteni. Az eper ára ezért is magasabb a tavalyinál. Megsínylette az időjárást a korai és a középérésű cseresznye. A május végi becslés szerint közepes termés ígérkezik. A tavalyi 429 vagonnál legfeljebb ha egy vagonnal tudunk többet felvásárolni. Ez a kínálat előreláthatólag nem fedezi az igényeket, s így a cseresznye ára a tavalyihoz hasonlóan alakul, vagy valamivel magasabb lesz — fejezte be tájékoztatását Panák László vezérigazgató. (MTI) Június 15-én: megkezdődik a KISZ-vezetőképzés Felsőtárkányban A KISZ Heves megyei Bizottságának felsőtárkányi vezetőképző tábora az eddig eltelt hosszú esztendők tapasztalatai szerint is betöltötte azt a szerepét, amelyért megalapították: jól képzett, a feladatokat alaposan ismerő, a fiatalok mozgalmi munkáját jól szervező és irányító KISZ-vezetők kerültek ki innen. Maga a környezet is alkalmas a, nyári táborozásra: igen nagy összegeket áldozott rá eddig is az ifjúsági szövetség. Az idén közel félmillió forintot fordítanak a továbbfejlesztésre: korszerű, kényelmesen bebútorozott szobák, megfelelő szociális körülmények és a követelményekkel lépést tartó sportpálya várja a táborozókat. A vezetőképzés lehetőségeit és differenciáltságát különösen elősegítette a téli épület elkészülte, ahol a hidegebb hónapokban az úgynevezett alapozó képzés folyik, elsősorban a szövetség alapszervezeteinek új funkcionáriusai sajátítják el a legfontosabb mozgalmi tennivalókat, tudnivalókat. A nyári időszakban főképpen a továbbképzés folyik a festői környezetben lévő táborban. Az ünnepélyes megnyitásra június 15-én kerül sor. Az egyhetes továbbképzésen — az első turnusban — az alapszervezetek gazdasági vezetői vesznek részt, 140 fővel. Ezután következnek más reszortfelelősök tanfolyamai, akik ugyancsak meghatározott időtartamban, színvonalas előadások, konzultációk keretében ismerkednek meg a KISZ-kongresszus határozataiból is adódó legaktuálisabb megyei feladatokkal. Az idén közel nyolcszáz KISZ-vezető vesz részt a felsőtárkányi táborban megrendezésre kerülő továbbképzéseken. A fenséges hivatal A tanács folyosóján régi ismerőssel akadtam össze. Mondta, melyik előadót keresi. Amikor az ajtó elé értünk, elfehéredet szájjal kérdezte tőlem: — Most mit csináljak? Hogyan kell elmondani? Kétségbe volt esve. Utóvégre a hivatalba ment, ahol az íróasztal túlsó oldalán valaki majd azt kérdi tőle: — Tessék! Mit akar? Még egy fél óra múlva is láttam magam előtt behúzott vállait, megnyúlt arcát, elbizonytalanodó tartását. Mi ütött ebbe az emberbe? Kérdeztem magamtól. Utóvégre semmi rosszat nem csinált, hanem ügyes-bajos dolgát ment intézni. És ekkor eszembe jutott néhány egyéb jelenet. Az elnöki titkárságokról, az igazgatói előszobákból, a hivatalok íróasztalainak tájáról. Hány mord, mogorva, fen- sőbbséges arcú titkárnő mordult már rám, amikor a főnöke holléte felől érdeklődtem? Hány hivatalnok vélte sértésnek kérdésemet, amelynek segítségével tájékozódni akartam? Ilyenek, könyveltem el magamban, rá se hederítve hivatali merevségükre. De mit érezhet túr. a hon fitársam, aki életében legfeljebb a sorsfordulókon keresi fel a hivatalt? Ahol átnéznek felette, ahol semmibe sem veszik, ahol rámordulnak, ahol az emberek, elnézést: a hivatalnokok arcára ráfagyott a sarki tél jege. Mint a szentek. A bálványok. Elfelejtettek mosolyogni? Nem tudnak egy szelíd szót kimondani? Nemcsak ők fáradtak. Hivatal. Nem is hivatal, jut az eszembe. Szolgálat. Nagyon szép, becsületes, tisztességes szolgálat. A város, a lakkoság szolgálata. Még akkor is, ha a fiókba zárt pecséttel szentesítenek, állandósítanak végzéseket, döntéseket. Akkor is szolgálat. Szentély, tömjénfüst, alázat nélkül. Miért gondolják néhányan, akik valamiféle hivatalnok- pózt öltenek magukra, hogy ők mások feje fölé helyezettek? A kezük ügyébe eső pecsét miatt? (g. molnár) 1972. június 7.» szer#* / 4
