Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-07 / 132. szám

Oqfc7irn'! xriv/tr*'f c^mmel a Magyar Állami Népi Együttes az Erkel Szín- W«10(92h1U VlIUiy házban mutatta be felújított és átdolgozott műsorát, mely a Magyarországon élő nemzetiségek dalaiból és táncaiból ad ízelítőt. Felvételünkön: részlet a műsorból. (MTI foto — Friedmann Endre felvétele) Jogosítvány és az első párhuzamos kapcsolás Á Gagarin Hőerőmű üzemi autósiskolájáról {Tudósítónktól): Múlt év decemberében a visontai Erőmű Beruházási Vállalat társadalmi szerve­zeteinek kezdeményezésére autóvezetői tanfolyam indult a vállalat dolgozói számára Az Itt dolgozó mintegy két­ezer munkás sajátos élet- és munkakörülményeit ismerve érthető, hogy osztatlan öröm fogadta a Heves megyei Au­tóközlekedési Tanintézet eme szolgáltatását. Az erőmű beruházási tevé­kenységében már évek óta részt vevő jó néhány „ven­dég” vállalat dolgozói mun­kásszállóban laknak itt, he­tenként egyszer jutva haza családjukhoz, állandó lakhe­lyükre. Sokan szeretnének közülük jogosítványt szerez­ni, mert autójuk van, vagy már befizettek rá, vagy ép­pen vállalati érdekből szük­ségük van jogosítványra. így történt, hogy sokszo­ros túljelentkezés közepette indult a decemberi tanfo­lyam. Jól is kezdődött min­den, szép rendben folyt az Ádor Imre vezette elméleti oktatás, a hallgatók az előre tervezett időben sikeres KRESZ- és műszaki vizsgát tettek. A gépkocsikapacitás elégtelensége, a motorhibák miatti gyakori hosszas „au­tóállás” viszont megbosszul­ta magát. Mivel a tanulóve- zetők egy része csak hetek­kel az elméleti vizsga után ülhetett a volánhoz, elhúzó­dott az Idő, s jó félévükbe került a feleannyira terve­zett tanfolyam. A múlt hónapban új tan­folyam kezdődött. Az építő és szerelő vállalatok 41 dolgo­zója juthat ennek a külön oktatásnak a keretében jo­gosítványhoz. Minthogy az 5-ös blokk átadási határ­idejét és az első párhuzamos kapcsolást a dolgozók fel­ajánlása két hónappal köze­lebb hozta, minden munka­órára szükség van. Kelemen Ferenc — az egyik tanulóvezető — öröm­mel mondta el a Láng-gyári kirendeltség hét dolgozója nevében, hogy így éves sza­badságukat csorbítás nélkül, a legkisebb munkaidő-ki­eséssel szerezhetnek autóve­zetői jogosítványt. Elischer Károly, az Erőmű Beruházá­si Vállalat műszaki ellenőre, az új tanfolyam bizalmija b eszél getésünfckor hangsú­lyozta, hogy ez a lehetőség kifejezetten és kizárólag a vállalati dolgozóké. A fe­lelősök pontos kimutatást ve­zetnek a munkából kieső órákról, amely órákat azután a tanulóvezetők becsülettel „ledolgoznak”. Nagy feladatot jelent a tan­intézet számára ennek a tanfolyamnak az ellátása, hiszen a vállalat speciális helyzetéhez, problémáihoz kell alkalmazkodnia. Az egyik Ilyen legégetőbb helyi problémáról Topler Károly, a Magyar Hajó- és Darugyár főépítésvezetője tájékozta­tott, aki harmadmagával szintén a tanfolyam hallga­tója. Történetesen arról van Az egri orgonabérlet záróhangversenyéről Héttőn este, a főiskola ze­netermében került sor az eg­ri orgonabérlet hatodik, egy­ben záróhangversenyére. Eb­ből az alkalomból Fehér Vil­mos a rendező szervek nevé­ben meleg szeretettel köszön­tötte a bérleteseket. A műsor szervesen illesz­kedett a korábban elhang­zott hangversenyek anyagá­hoz: a barokk kamarazene, az orgonairodalomból Händel es a hangszeres szólisták egy- egy versenyjátéka képezte a legtöbb esetben azt a kere­tet, amelyben a barokk zene ismét hódító alkotásait szin­te didaktikai módszeresség­gel mutatták be az egri szim­fonikusok. A bérlet vala­mennyi hangversenyének a főszereplője — így a jelen­leginek is —, ez az áldozat­kész zenekar volt, Farkas István karmesterrel az élén. Ezt nem győzzük eléggé hangsúlyozni, éppen most, amikor a zenekar a jövő szezonban tízévés fennállását nagyszabású zenei rendezvé­nyekkel kívánja megünnepel­^,Mmm , “?2 június T., szexiU ni. Dicsérjük ezt az együt­test azért is, mert saját ke­retein belül, a különböző hangszereken játszó művész-; tanárokból szólistákat adott és ad időről időre, vonósné-1 gyes alakult és így olyan programokat is megvalósít­hatott az utóbbi években, aminőkre korábban nem is gondolhattunk. | Händel Agrippina-nyitá-j nyát nem először halljuk az egri szimfonikusoktól. Ez a mű most is élvezetet nyúj­tott. Az F-dúr és a B-dúr or­gonaverseny Dalnok Lajos előadásában Händel zenében szőtt gondolatait közvetítet­te. Az F-dúr második tételé­ben a modern, játékos, len­dületes ritmus fogott meg minket. Bach E-dúr hegedű-1 versenye miatt a közönség lelkesen ünnepelte Radnóti Tibort, aki lendületesen és derűsen adta vissza a mű hangulatát. Nemkülönben ér­dekes élményt nyújtott a Bach-részlet a Musikalisches Opferből, amelynél Asztalos Lóránt fuvolajátéka, Radnóti Tibor és Farkas István köz­reműködése érdemel említést. Az est leghangulatosabb száma kétségtelenül Vivaldi „Pacsirta” fuvolaversenye volt: Voss Mária, a techni­kailag is komoly feladatot ki­tűnően oldotta meg. (farkas) szó, hogy a nyár folyamán a különböző építő és szerelő munkálatok befejeződésével megkezdődik a munkaerő át­csoportosítása, átszervezése, vagy ahogyan ő nevezte, a „levonulási időszak”. Üj vá­rosok, falvak, munkahelyek várják az itt végző vállalato­kat. Ez a tanfolyam tehát nem húzódhat el, hiszen jú­lius-augusztusban sok hall­gatója elköltözik innen. A problémát átérezve, a tanintézet vezetői átszervez­ték a gyakorlati oktatás egész rendszerét. A decem­berben indult tanfolyam „egyautós” gyakorlatával szemben mindennap két au­tó. szerdán és csütörtökön pedig négy autó áll a tanu­lóvezetők rendelkezésére. Demeter György, az autó- közlekedési tanintézet veze­tője nagy megértéssel fog­lalkozik a tanfolyam prob­lémáival, s azt a megnyug­tató ígéretet tette, hogy a tanfolyam kezdésétől számí­tott 12 hétre mindenkinek — aki eleget tesz a tanfolyam­mal kapcsolatos valamennyi kötelezettségének — meglesz a vezetési vizsga kiírása. T. Mányi Judit Huszonöt fiatal egyet akar A klubhelyiségben enyhe félhomály. Csak ott lóg egy erősebb fényű égő, ahol a négy muzsikus elhelyezkedett. Az első pultnál Radnóti Ti­bor ül, s éppen arról beszél huszonöt figyelmes tekintetű fiatalnak, hogy a diverti- mentó mit is jelent a zené­ben. Afféle művészettörténe­ti kiruccanás ez régmúlt szá­zadokba, amikor az olasz her­cegi udvarok kis együttesei többé nem csupán tánchoz, asztali poharazáshoz játsza­nak, hanem könnyed, hangu­latos művekből koncercet rögtönöznek az egybegyűlt vendégseregnek. Akad persze közbekérdező is. Ilyenfor­mán hamarosan kiderül, hogy Mozartnál talán senki sem írt több derűs diverti- mentót. Legismertebb, leg­többet játszott a D-dúr, ami két percen belül fel is csen­dül az Egri Vonósnégyes hangszerein. ★ Eddigiekből minden bi­zonnyal kiolvasható, hogy valamiféle klubhangverse- seny vagyunk, amely össze­köti a kellemest a hasznos­sal, a műélvezet mellett ze­neesztétikai ismeretekben részelteti hallgatóságát. Szín­hely: Füzesabony. A járási művelődési központ. Amely­nek ifjúsági klubja egyre szí­nesebb, tartalmasabb élettel hívja fel magára figyelmün­ket. Hogy néhány hónapos múlt áll mögöttük, s nem tú­lontúl népesek a rendszeres­sé vált keddi klubösszejöve­telek, vasárnapi közös kirán­dulások? Ez mit sem von le a munka értékéből. Ellenke­zőleg! így, intim közösségben hatolnak igazán mélyre az érzelmek, gondolatok, ame­lyeket valamely művészeti al­kotás sugároz. Így, összeszo­kott baráti közösség vitáiban élesedik az elme. Ezt mondta nekem klubhangverseny után Tóth Mária, a fiatalok veze­tője, s ezt hangoztatták mind a többiek. A fiatal pedagó­gus Szammer Ernő, a Volán­tól Jeszenszky István, vagy a V'ízügy tői Gál Imre. — Mi huszonötén tulajdon­képpen egyet akarunk! Töb­bek lenni régi önmagunknál. Mégpedig úgy. hogy szelle­mileg gyarapszunk, s úgy is, hogy minden gondunkban azonos szellemű fiatalokból kovácsolt közösséget tudunk magunk mögött... Talán Szűcsi Zsuzsa fogal­mazott ekként. S a velük töl­tött néhány óra igazolta sza­vait. ★ Nemrég egy fiatal íróval, Kertész Ákossal találkoztak az ifjúsági klub tagjai, smost felelevenítik azt az estét is. Volt, akit a műhelytitkok ér­dekeltek. A másik fiatal az író nagy sikerű regényéből készült tv-film születési kö­rülményeit firtatta. S hogy a „Makra” melyik változata fe­jezte ki hűségesebben az al­kotó gondolatait? Képzőművészet? Igen, eb­ben szintén szeretnének kicsit otthonosabbak lenni. Csak­hogy Füzesabonyban nincs lehetőség, hogy tárlatokra járjanak. Nincs kiállítás a községben. Azért nem akad­tak meg. Elkezdték az ala­poknál. A fotónál. Nemrég a klubhelyiségben kiállítást rendeztek művészi fényké­pekből. Jó út, helyes irányvá­lasztás. S most mennek majd to­vább. Gondolták, meghívják néhány estére az egri főis­kola művészettörténészét, aki a fontosabb stílustörekvések dolgában eligazítaná őket. Majd pedig vendégül látnak egy-egy festőművészt, aki a klubestre elhoz néhány váz­latot, kisebb méretű munkát művei közül, s ezeken kérész, tül közel férkőzhetnek alko­tómódszeréhez, belső világá­hoz. ★ Kihalt a község, mire vége szakad beszélgetésünknek. De még a lépcsőkön is van mindegyiknek megjegyzése, kérdezni való ja. Szinte vala­mennyit a legközelebbi talál­kozás izgatja. És sűrűn száll­nak a sóhajok: csak derűs időnk lenne vasárnap! Mert­hogy akkor nem a szűkös négy fal, hanem a szépséges természet fogadja majd kar­jaiba őket. Kirándulnak a hegyekbe, fel Szilvásváradig, s a Szalajkába. — Csak nehogy úgy jár­jon valamelyikötök, mint múltkor'a Jeszil A megjegyzésre csendes kuncogás a válasz. S mind­egyik képzeletében megjele­nik néhány pillanatra az a zsomboly, amelyben klubtár­suk fennakadt olyannyira, hogy csak keserves kínnal tudták kiszabadítani. (moldvay) Vésztő határában már négy és fél ezer évvel ezelőtt éltek emberek A Vésztő határában levő Mágori-halmon folytatják a Csolt-monostor feltárást. Az eddigi leletek arról „vallanak”, Vésztő határában már négy és fél ezer évvel ezelőtt éltek emberek, s egy­más után három korszak lakói találtak ideális telephe­lyet. Felszínre kerültek kŐbal- ták, agancsból készített szer­számok, obszidián pengék. A csontokból ítélve nemcsak vadásztak, hanem háziállato­kat is neveltek. A kőedénye­ket karcolásai, festéssel dí­szítették. Az Árpád-korabeli Csolt- monostor három hajójával, faragott oszlopaival, a mel­lette levő rendházakkal a kor egyik legszebb építménye volt. A rendház téglapadló­zata alatt sírkamrákat talál­tak. HARMAT ENDRE: Albert bácsi halála (10.) Másodperceken belül ki­tűnt, hogy mind a felhajtott gallérra, mind a kesztyűre nagy szükségük volt. A jöve­vények német gyártmányú géppisztolyt húztak elő a kabátjuk alól, és minden kü­lönösebb sietség nélkül szitá­vá lőtték a gyilkoskülönít­mény sebezhe tétlennek hitt parancsnokát. Joseph Bocchi- no fodrászsegédből az FBI egy szó vallomást sem tudott kihúzni. Annyi azonban bi­zonyos, hogy amikor a két ismeretlen belépett, Bocchi- no „véletlenül” feléjük for­dította a forgó fotelben ülő kliensét. Az igazság az. hogy kevés embert öltek meg a világon, akiért ennyire nem sírt volna senki. Számtalan áldozat hoz­zátartozója gyűlölte Anastá- siát. Igen, nagyon sokan tud­ták, hogy férjük, fiuk vagy testvérük meggyilkolása „Al­bert bácsi” müve, de bizonyí­tékuk nem volt. Az sem vi­tás, hogy — ne felejtsük el: jobbára szicíliaiakról van szó, akiknél egy kis vérbosszúért különben sem kell a szom­szédba menni —, a tömeg- gyilkossal már sokan végez- } tek volna, ha nem őreik olyan jól a testőrei. Egy bátor ifjúmunkás A meggyilkoltak rokonain túl azonban az egesz becsü­letes amerikai . közvélemény forrt a dühtől Arnold Schuster esete miatt, A kö­vetkezőkről volt szó: az öt­venes évek elején New Yorkban végrehajtották az Egyesült Államok történeté­nek egyik legnagyobb szabá­sú bankrablását. A rendőrség elfogta a banditák vezetőjét, egy Willy Sutton nevű geng­sztert, aki később beval­lotta, hogy Anastasiának dol­gozott. Az FBI talán soha nem fogta volna el Suttont, ha nem siet a segítségére egy fiatal, bátor brooklyni munkás. Arnold Schuster látta a lapokban megjelent hatalmas fényképeket, a rend. őrség körözési felhívásával, és ahhoz még nem volt elég­gé régi amerikai, hogy meg­tanulja: „Ne avatkozz bele abba, ami nem a te dolgod”. (Amerikában ez egyébként európai ember számára hihe­tetlenül elterjedt gondolko­dásmód. Napirenden van, hogy sok közömbös szemlélő szeme láttára gyilkolnak meg valakit). Schuster a New York-i földalattin, a subway egyik járatún felismerte a banditát, és feltűnés nélkül követte. Egészen addig, amíg — már fenn, az utcán, az egyik sarkon —, meg nem pillantott egy rendőrt. Akkor kiáltozni kezdett, és bátran a hatósági közeg segítségére si­etett, amikor Sutton ellen­állt. Az Egyesült Államokban olyan ritka a bűnüldözés ilyen civil segítője, hogy az eset óriási storynak számí­tott. A nyári uborkaszezon­ban öles címbetűk nevezték hősnek az ifjúmunkást, meg­jelent a filmhíradókban, in­terjúkat készítettek vele, va­lamennyi televíziós állopiás riporterei, nagy cégek —fek- lámcélokból — legújabb gyártmányaikat keresztelték el az ő nevéről. „Nem bírom a hencegőket.. Albert bácsi magúhoz in­tette egyik rutinos bérgyil­kosát, Frederick Tenutot és azt mondta neki: — Te is tudod, Fred, hogy nem bírom a hencegőket. Paskoid meg ezt a fickót. Ez volt ennek a naív, tisz­ta fiatalembernek a halálos ítélete. Most pedig arra kérjük az olvasót, emlékezzen arra, ho­gyan intézte el „Albert bá­csi” „Ralph Garbót, a „Csu- a äsfidai ügyész gyilkosát — éppen azért, mert nem bizonyult elég csu­kott szájúnak. Ezek után a szárnyaló fan­táziára bízzuk, mi történhe­tett Frederick Tenutoval, aki Schuster „megpaskolása” (agyonlövése) után nyomtala­nul eltűnt. Cui prodest? Kinek hasz­nál? A bűnüldözés ősi alap­kérdése ez a régi Rómában divatossá vált két szó. A Park Sheraton Hotel fodrász­szalonjában történt gyilkos­ság óta bizonyos mozaikok­ból lassan összeállt a válasz erre a kérdésié. Az egyik legnagyobb New York-i Cosa Nostra „család” főnöke, Vito Genovese meg­irigyelte Anastasia babérjait. Tulajdonképpen ez a válasz, a többi csak részletkérdés. Genovese ugyancsak régi maffiás, és azon kevesek kö­zé tartozik, akiknek már a harmincas években a nyomá­ban volt a rendőrség. A ré­gi recept szerint Olaszor­szágba menekült. Helyét egyik gengsztertársa, Frank Costello vette át. Amikor az amerikai csapatok a máso­dik világháború végén meg­szállták Olaszországot, az FBI körözési listát adott át az MP-nek (Military Police, ka­tonai rendőrség) néhány Cosa Nostra körözött nevével. Így Genoveset is elcsípték, és óriási bánatára visszavitték az Egyesült Államokba. Az­tán kiderült, hogy kár volt aggódnia. A Cosa Nostra elő­készítette egyik tekintélyes személyiségének visszatéré­sét: a vád dokumentumainak többsége csodálatosképpen el­tűnt a rendőrségi dossziéból, Volt viszont még egy koro­natanú, név szerint Johnny Santello­(Következik: Egy „tisztes Metsmbtr') k

Next

/
Thumbnails
Contents