Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-29 / 151. szám
Szerda esti Külpolitikai kommentárunk Ülősztrájk a szenátusban MINT A HÍRÜGYNÖKSÉGEK jelentik, száz ismert amerikai közéleti személyiség ülősztrájkkal tiltakozott az Egyesült Államok vietnami háborújának további eszkalációja ellen. Bár kivétel nélkül minden tüntetőt letartóztattak, ez aligha változtat azon a tényen, amit sok más mellett — ez az akció is jelez. Ez a tény: a Fehér Ház indokínai politikájának bírálata magas hőfokon állandósult. Jurij Zsukov, a Pravda világhírű szemleírója úgy fogalmazza meg ezt az új jelenséget, hogy „az Egyesült Államokban most már nemcsak nagygyűléseken és tüntetéseken beszélnek vagy vitatkoznak Vietnamról, hanem a tőkés társaságok és bankok üzleti ügyeit tárgyaló igazgatósági üléseken is.” Ez nemcsak az úgynevezett hadiipari komplexus és a többi monopólium közötti éleződő érdekellentétet jelzi, hanem azt is, hogy soha nem volt ilyen széles a szakadék az amerikai közvélemény akarata és a kormány tettei között. ÖT KONTINENS tömegeivel együtt az amerikaiak milliói is értetlenül és felháborodással állnak a Vietnam mindkét részére immár szinte percnyi szünet nélkül húl- ló bombazáporral szemben. Már régen nemcsak humanista alapon ítélik el ezt a tömeggyilkosságot, hanem a legelemibb logika alapján ismételgetik a kérdést, vájjon mit szeretne elérni Richard Nixon kabinetje ezzel a permanenssé tett tűzesővel? Van valami jelképes abban, hogy szinte egyidőben hangzott el két állásfoglalás két, egymástól nagyon különböző forrásból és mégis csaknem azonos mondanivalóval. Az egyik Ly Van Saunak, a DIFK párizsi képviselőjének nyilatkozata, amelynek lényege az a figyelmeztetés, hogy a béke útja nem vezethet a háború eszkalációján ét, csak a párizsi tárgyalótermen keresztül. Pontosan ugyanez a tartalma Amerika legtekintélyesebb napilapja, New York Times vezércikkének. A békét — írja a lap — nem a katonai akciók növelése, hanem csökkentése és a tárgyalások fonalának felvétele hozhatja közelebb. MOST MÁR VALÓBAN ugyanezt mondja az egész világ a DIFK-től a New York Times-ig. Minek kell még történnie ahhoz, hogy Washingtonból ne csak újabb pusztítási parancsok érkezzenek? | \AAA\VWWWWVWWWVWWVVWVVWWWWWWVWWWWVVWWW Francia robbantások ^***AAAAA**A*A^**A’*<*AAAAAAAAAAAAAA.AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/ „Nixon népgyilkos háborút folytat Vietnamban” D! FK-f a jtőértekezlet A DP A és az UPI pape- etei kormányköröket idézve ■jelentette, hogy Franciaország megkezdte tervezett nukleáris kísérleti sorozatának végrehajtását és helyi idő szerint vasárnap délJ avában tart a tőkés világ pénzügyi rendszerének új válsága. Ez tizenhárom hónap óta immár a harmadik. S ami még jellemzőbb: alig fél évvel azután következett be, hogy a dollár leértékelésével és a többi vezető nyugati deviza felértékelésével igyekeztek „nyugalmi helyzetét” teremteni a tőkés pénzpiacon. A mostani válság középpontjában e pillanatban a font áll. Az angol kormány úgy döntött, hogy „lebegteti”, azaz a kereslettől és kínálattól függően szabaddá teszi a font árfolyamát. A gyakorlatban ez a brit valuta körülbelül 3—4 százalékos ideiglenes leértékelésének felel meg, s ma már aligha lehet kétséges, hogy ezt egy később meghatározott időpontban tényleges leértékelés is fogja követni. Általános vélemény szerint a jelenlegi helyzetben nem volt kényszerítő szükség arra, hogy a brit kormány így cselekedjék. Igaz: a font kétségtelenül nyomás alatt állott és árfolyamát csak a központi bankok „támogató vásárlásaival” sikerült tartani. Emellett Nagy- Britanniában lanyhult a konjunktúra és kedvezőtlenül alakult a fizetési mérleg is. Ami az érem másik oldalát illeti: Nagy-Britannia pénzügyi tartalékai ma kétszer akkorák, mint néhány évvel ezelőtt és az ország törlesztette pénzügyi adósságát. Mindez azt jelenti, hogy meg lehetett volna találni azokat a pénzügyi eszközöjúnius csütörtök előtt a francia-polinéziai köz- igazgatási székhelytől 1280 kilométerrel délnyugatra végrehajtották az első robbantást. Az UPI szerint az idézett kormánykörök nem voltak hajlandók közölni a robbantás hatóerejét. két, amelyekkel elkerülik a leértékelést előrevetítő „lebegtetést”. Ez kétségkívül „gyanússá” teszi a helyzetet és azt mutatja, hogy gondosan előkészített pénzügyi manőverről van szó, nem pedig valamiféle előre nem látott „katasztrófáról”. Megerősíti ezt a benyomást az, hogy miközben Nyugat-Európa vezető tőkés országai meglehetős , nyugalommal és közönnyel vették tudomásul a font „lebegtetését” — Franciaország valósággal tajlék- zik. Az események megértéséhez tehát legalább annyira politikai, mint pénzügyi meggondolásokból kell kiindulni. Tény, hogy De Gaulle tábornok uralmának korszakában Franciaország a Közös Piac politikailag vezető hatalma volt, s ezt a pozícióját felhasználta arra, hogy a Piac pénzügyi rendelkezéseit a maga érdekeinek megfelelően formálja. A francia érdekek lényege pedig az volt, hogy Párizs a Piac legnagyobb mezőgazdasági exportőrje, s ugyanakkor iparilag a világpiacon kevésbé versenyképes, mint Nyugat- Németország, vagy a Benelux államok nagy trösztjei. Amikor tavaly év végén késhegyig menő küzdelem után az arany árát felemelték, a dollárt leértékelték, es ennek megfelelően a nyugateurópai devizák árfolyama emelkedett — ez Franciaország számára kedvezőtlen pénzügyi lépés volt. Miután a dollár olcsóbb lett, olcsóbb lett az amerikai export is. Ez azt jelentette, hogy az Egyesült Államok versenjfc találkozó Az NDK és az NSZK között megkötött első állam- szerződés, a közlekedési szerződés aláírása után dr. Michael Kohl és Egon Bahr államtitkárok, az NDK, illetve az NSZK kormánya által kinevezett küldöttségek vezetői szerdán harmadszor találkoztak egymással, hogy folytassák az NDK és az NSZK alapvető viszonyának szerződéses rendezéséről elkezdett véleménycseréjüket. A mostani találkozó az utolsó az augusztus elejéig tartó nyári szünet előtt. A szerdai megbeszélés színhelye az NDK fővárosában a minisztertanács épülete volt. Kohl—Bahr pozíciói a világpiacon javultak. Az iparilag legversenyképesebb országok (mint Távol-Keleten Japán, Nyu- gat-Európában pedig az NSZK) természetesen viszonylag jobban bírták a járulékos terheket, mint Franciaország. A franciák éppen ezért ragaszkodtak egy olyan megállapodáshoz, hogy a közös piaci országok valutáinak egymás közötti árfolyama csak bizonyos, szűk határok között ingadozhasson, így akarták védeni a De Gaulle-korszakban elért versenypozícióikat a többi nyugat-európai országgal szemben. Ezt a megállapodást kiterjesztették a belépésre készülődő Nagy-Bri- lanniára is, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy majd csökkentsék az angol ipari konkurrencia súlyát a francia gazdaságra. Minden jel arra mutat, hogy a font lebegtetése és várható leértékelése az amerikai bankvilág beleegyezésével végrehajtott manőver a Nyugat-Európán belüli francia pénzügyi pozíciók további gyengítésére. S ezzel együtt: annak a francia kü- lönpolitikának az aláaknázá- sára, amely De Gaulle hagyatékából még megmaradt, s amely egy, az amerikaitól sok vonatkozásban eltérő és függetlenedő nyugat-európai politika kidolgozása mellett foglal állást. Nagy-Britannia belépése a Közös Piacba önmagában is a korábbi francia hegemónia gyengüléséhez vezet. Különösen pedig akkor, ha az angolok az amerikaiak Ly Van Sau, a párizsi Vietnam-konierencián részt vevő DIFK-küldöttség szóvivője szerdán sajtóértekezleten felszólította a washingtoni kormányt, hogy az eszkaláció helyett, amellyel úgy sem mentheti meg a „vietnamizálási” politikáját, a párizsi tárgyalások folytatásával törekedjék az igazságos békés rendezés megtalálására. A szóvivő rámutatott arra, hogy Nixon immár egyenes népgyilkos háborút folytat Vietnamban. — A szóvivő Dél-Vietnam térképén mutatta, miiven hatalmas területeket érint a háború újabb eszkalációja, melynek során a tömegpusztító bom„ügynökeiként” cselekszenek és vállalják a francia ellenállás letörését. A font leértékelése és lebegtetése azt jelenti, hogy Nagy-Britannia világpiaci szempontból versenyképesebbé válik — és nem kétséges, hogy ennek a versenyképességnek a növekedését a francia ipar és mezőgazdaság viseli el a legnehezebben. Ráadásul: a font leértékelését úgy is lehet tekinteni, mint a dollár újabb leértékelésének előjátékát, ami megint csak az amerikai versenypozíciókat javítja. Persze, felvetődik a kérdés, hogy a Közös Piac többi országai miért hallgatnak. A válasz lényege alighanem az, hogy amit veszítenek a réven, azt megnyerik a vámon. Tehát: versenyképességük az angolokéhoz és utóbb az amerikaiakéhoz viszonyítva romlik majd — ezt azonban kiegyenlíti az az előny, ami a francia versenyképesség romlásából származik. H ozzá kell tenni mindehhez, hogy minden pénzügyi válság „palackból kiengedett szellem”, s egyáltalán nem bizonyos, hogy pontosan olyan eredményeket hoz, niint azt szervezői elképzelték. Ha például a font válsága túlságosan gyorsan vezet a dollár újabb kríziséhez — ez a választások előtti hónapokban kínos helyzetbe hozhatja az amerikai kormányt és felboríthatja az alighanem gondosan kidolgozott menetrendet. Ez persze a jövő zenéje. Az adott pillanatban a pénzügyi harc elsősorban a franciák különpolitikája ellen irányul. batámadások mellett a növényzetet pusztító vegyszereket is szórnak le az amerikai repülőgépek. A szóvivő ezután az újságírók kérdéseire válaszolva kijelentette, hogy sem a fokozott bombatámadások, sem az amerikai aknazár nem csökkentette a felszabadító erők harci tevékenységét. Azok rendelkeznek mindazokkal az eszközökkel, amelyekre szükségük van. Nem felelnek meg a valóságnak a saigoni ellentámadásokról, illetve azok állítólagos sikereiről terjesztett propagandajelentések sem. A kezdeményezés továbbra is mindenütt a szabadságharcosok kezében van. A szóvivő kijelentette, hogy a DIFK továbbra is közel egy éve előterjesztett béketervének elfogadását sürgeti, melyet a VDK is teljes mértékben támogat, mert ez a vietnami kérdés békés rendezésének egyetlen helyes és logikus útja. Végül hangsúlyozta, hogy a bombatámadások újabb fokozása azt bizonyítja: „Nixon immár stratégiai célnak tekinti a vietnamiak tömeges lemészárlását,” ★ A Le Nouvel Observateur e heti számában beszámol arról, hogy a Pentagon újfajta és minden eddiginél borzalmasabb eszkalációt tervez a VDK ellen. — A terv szerint az amerikai bombázók 15 000 méteres magasságból különleges lapocskákat szórnának le a monszun időszak idején a felhők közé, ami azzal a hatással járna, hogy a felhők teljes nedvességtartalma egyszerre csapódna ki, s a hatalmas felhőszakadás álszakítaná az előzetes bombázásokkal már meggyengített védőgátakat. Így valóságos árvíz söpörne végig a VDK legsűrűbben lakott területein, milliók pusztulnának el. A Pentagon szemében a terv fő előnye az, hogy mindezt „természeti katasztrófának” lehetne minősíteni, s tagadni lehetkezett szerdán Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára, hogy a Libanonban működő arab gerillaszervezetek helyzetéről és az ország ellen végrehajtott izraeli agresszió kérdéseiről tanácskozik Fran- gié elnökkel és a gerillaszervezet vezetőivel. Riad közölte: azért érkezett Bejrútba, hogy az országnak nyújtandó támogatás módozatairól tárgyaljon, William Whitelaw két nappal azután, hogy az IRA ideiglenes szárnya megkezdte borulékony tűzszünetét, a polgárjogi szövetség ellen fordult. Kijelentette, hogy az észak-írországi lakosság lakbér- és adófizetési sztrájkját — amit a szövetség irányít — adminisztratív eszközökkel töri le. Whitelaw intézkedése elsősorban a katolikus tanácsi alkalmazottakra, tanítókra, tanárokra, orvosokra vonatkozik, a miniszter tehát le akarja választani a polgári engedetlenségi mozgalom részvevőinek értelmiségi szárnyát. Az „ideiglenes” IRA- szárny katonai őrjáratokkal szigorúan ellenőrzi a tűzszünet betartását és a fegyvene az Egyesült Államok felelősségét. SAIGON—HANOI: A dél-vietnami népi felszabadító erők es a saigoni kormánykatonaság között súlyos harcok színtere volt szerdán Quang Trinek Déf- Vietnam legészakibb tartományának a tengerrel határos partvidéke. A UPI amerikai hírügynökség szerint — páncélosok, a tüzérség és a légierő támogatásával — 10 ezer saigoni tengerészgyalogos és ejtőernyős, mintegy 8 kilométernyire hatolt' be a népi erők által csaknem 2 hónap óta ellenőrzött tartomány területére A Thieu-rezsim katonaságának szerdán reg-' gél megindított offenzíváját az elmúlt 5 napban az amerikai légierő tömeges bombatámadásai előzték meg. A UPI saigoni katonai fórrá; sokra hivatkozva azt írja, hogy B—52-es amerikai óriás bombázók „az egész háború alatt az elmúlt 5 napban hajtották végre legsúlyosabb támadásaikat” a vietnami hadszíntéren: 181 hullámban támadták Quang Tri és a szomszédos Thua Thien tartomány felszabadított térségét, s mintegy 13 575 tonna bombát szórtak le. A saigoni csapatok újabb ellentámadása — korábbi próbálkozásaikhoz hasonlóan -— a felszabadító erők szilárd ellenállásába ütközik. Amerikai hírügynökségi jelentésekből az is kitűnik, hogy a saigoni egységeket támogató amerikai hadihajók közül kettő — a New Port News cirkálót és a Dennis J. Buckeley torpedórombolót — kedden találat érte. WASHINGTON: Rónai D. Ziegler, a Fehér Ház szóvivője szerdán bejelentette: Nixon elnök elrendelte, hogy a következő két hónapban vonjanak ki további 10 ezer amerikai katonát Dél-Vietnamból. A szóvivő szerint szeptember 1-ig 39 ezer főre fog csökkenni az Egyesült Államok Dél-Vietnamban állomásozó fegyveres erőinek létszáma. eközben nem fogják figyelmen kívül hagyni II. Hasz- szán marokkói királynak az arab csúcstalálkozóra, vagy külügyminiszteri értekezletére kedden tett javaslatát. Riad — mint mondotta — a maga részéről támogatja Hasszán király javaslatát, mindazonáltal még számos előkészületet kell tenni annak érdekében, hogy egy ilyen találkozó sikerrel záruljon. reket csak a „legszükségesebb esetekben” adja kézbe. William Whitelaw njinisz- ter szerdán ismét fogadta az UDA, szélsőséges protestáns fegyveres szervezet irányítóit. Az unionista erők elégedetlenek azzal, hogy a fegyveres konfliktus alábbhagyott, és kevesebb reményt látnak a régi protestáns adminisztráció helyreállítására. Brian Faulkner volt miniszterelnök az Egyesült Államokban kijelentette, hogy szerinte az IRA tűzszünete csupán „időnyerési manőver”. William Craig, az unionista párttal és az UDA- val rokon „Élcsapat mozgalom” vezére azt mondotta, hogy a tűzszünet „a polgár- háború biztos receptje”. '<éptQvírónkon érkezeti A Szovjetunióban tartózkodó Fidel Castrót Lenin-renddel tüntették ki. Képünkön: Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke (balról) feltűzi a kitüntetést Castro zubbonyára. A kép jobb oldalán a tolmács látható. (Telefoto — TASZSZ—MTI—KS) A lebegő font Riad Rejs*átbasi A Libanon fővárosába ér Tűzszünet, a polgárháború biztos receptje Ok
