Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-29 / 151. szám
Versenyző brigádok Ili A főszerep a brigádoké C gyik híradástechnikád akik sok szempontból irígy- ™ üzemünk vezetője pa- lésre méltóak. Kitűnően ösz- teaszolta a minap: „Egyre kor- szekovácsolódott gárda volt, látozottabb. egyre kevesebb akik többek között azt is lehetőségem van a fegyeime-f megtehették, hogy alaposan zésre”. Lassan már ott tar- megválogatták azokat az emtunk, hogy akire csak ferde szemmel nézek, máris faképnél hagyja a gyárat... s furcsa mód, a gyár vezetői közül is sokan vallják, hogy egy rossz munkás még mindig jobb, mint tíz jó, de hiányzó munkás.. E egy másik történet, ezúttal egy gépgyárból, amelynek egyik brigádja évek óta a legjobban kereső csoportok közé tartozott. Ezért is, meg egyebekért is, ebben a brigádban dolgozni különös rangot, elismerést jelentett, s persze az átlagosnál magasabb jövedelmet, több külön jutalmat Az egymást követő __ e lismerések, kitüntetések is azt az egyik pénzzel jártak, s bár külónö- megfogalmazta sebben senki sem népszerűsítette őket az üzemben, a gyáriak azért úgy néztek rájuk, úgy kezelték őket, minit bereket, akik közöttük dolgoztak. Nem mintha valamiféle különleges joguk lett volna beleszólni a gyári munkaerő-gazdálkodásba, az új emberek felvételébe és elosztásába, hanem úgy, hogy az átlagosnál nagyobb munkatempót diktáltak, az átlagosnál lelkiismeretesebben, fegyelmezettebben dolgoztak, s akinek nem tetszett ez a tempó, azok maguk kérték áthelyezésüket más műhelyekbe. Egy idő után aztán kiderült, hogy mégiscsak „jobb üzlet” az előző helyen, a többet „hajtó” brigádban dolgozni, s nemcsak a pénz miatt, hanem — mint ahogy „disszidens” nekem — azért is, mert „ ezek tényleg élvezik azt, hogy együtt dolgoznak, náluk valahogy 11 nemesítik „versenyt Sutnak a kártevőkkel A nagy hozamú fajták érzékenyebbek 99 Barta Éva, az MTI tudósítója írja: A mezőgazdaságii termelés intenzitásának művelésével egyre szembetűnőbb és 'lá- ványosabb a növénynemesí- tők és a kártevők „verseny- futása”. Az idei párás, csapadékos nyáreleje átmenetileg a gombáknak kedvezett — mondotta dr. Jermy Tibor, a Növényvédelmi Kutató Intézet igazgatója arra a kérdésre, hogy mivél magyarázható az idei elterjedt gombakártétel, s élképzelhe- tő-e, hogy csökken a fajták ellenállóképessége. Az igazgatónak és a kutató intézet vezető munkatársainak véleménye szerint az intenzív, nagy hozamú fajták érzékenyebbek, mint kis hozamú elődjük és a kialakított óriás táblák jobban kedveznek a fertőzésnek is. Ugyanakkor azonban a nagyüzemi termelés, az intenzív fajták előnye vitathatatlan, s a növekvő érzékenységhez, a fertőzésveszélyhez a növényvédőknek kell igazodniuk. Két út lehetséges, az egyik, amely azonnali megoldást ad, az a kemizálás. Ma már úgyszólván valamennyi gom- bakártevőt el tudnak pusztítani a kapható növényvédő szerekkel. A másik már hosszabb távú megoldás, a rezisztencia-nemesítés, vagyis az a feladat vár a kutatókra, hogy a meglévő nagy hozamú fajták ellenállóbb változatait állítsák elő. Példának említették a Bezosz- táját, amely rendkívül érzékeny a fuzáriumra és a lisztharmatra is, ugyanakkor azonban senki sem gondol arra, hogy másra cseréljék, hanem a védekezés módszereivel foglalkoznak. A Szovjetunióban már az intenzív, rezisztens búzák nemesítésében is előreléptek, az Auróra, a Kafkáz — magyarul Kaukázus — elnevezésű új fajták már a lisztharmatnak és a fuzáriumnak is ellenállnak. Napjainkban a rezisztencia-nemesítés alapkoncepciója megváltozott. A szakemberek már nem a mindennel szemben védekezni tudó fajtákat keresik, hánem azokat, amelyekben a fertőzések a legkisebb kárt teszik, s a terméshozamot is csak elenyésző mértékben csökkenthetik. Különben á rezisztens fajták csak egy ideig mondhatók ellenállóknak, hiszen rendszeresen újabb és újabb kártevők jelennek •meg, amelyek ismételt feladat elé állítják a nemesítő- ket. Ez a megismétlődő folyamat a nemesítők és a kártevők versenyfutásának lényege. Az utóbbi időben nálunk is megjelentek eddig ismeretlen kártevők, ezekre általában jellemző, hogy különböző trópusi gombák, IBftelyek alkalmazkodtak a hazai klímához. Ilyen például az elmúlt évben pusztító napraforgó-gomba és az idén jelentkező leveillula nevű lisztharmat-féle, amely a paprikában és a paradicsomban tett kárt. Ehhez a versenyfutáshoz különböző módszerekkel segítséget nyújt a nemesiteknek a Növényvédelmi Kutató I ntézet is. Kidolgoztak részükre egy olyan eljárást, amely lerövidíti a bonyolult szántóföldi lisztharmat rezisztencia vizsgálatokat, laboratóriumban két nap alatt is ki tudják mutatni, hogy megfelelő-e a búza ellenállóképessége. Ugyanakkor a mér meglévő fertőzés gyógyítására, továbbterjedésének megakadályozására is módszert dolgoznak ki. Legutóbb az almavarasodás hatékony megelőzésével foglalkoztak. A legértékesebb világhírű almafajtánk, a jonatán rendkívül érzékeny a varasodás baktériumaira, s a szívós kártevő kiirtására mindeddig nem találták meg a hatékony módszert. A Növényvédelmi Kutató Intézet eljárása a gombák áttalelé- sét akadályozza meg, s egyben az ismétlődő fertőzéseket szünteti meg. másképp telik a műszak”. S a brigádhoz hűtlenek egymás után kezdtek visszaszáUin- gózni. A csoportra, a gyár vezetői ma már úgy tekintenek, mint akikre a legkényesebb feladatokat lehet bízni, mint akik soha, semmilyen körülmények között sem hagyják cserben a műhelyt, az üzemet, s akiknél jó idő óta nincsenek létszámgondok, mert az emberek , .náluk ragadnak ...” Megkockáztatnám a feltételezést: ha a bevezetőben idézett művezetőnek csak egyetlen brigádja lenne, alighanem jóval kevesebb fegyelmezési gonddal bajlódna. Azok az emberek önmaguk valósították meg a szocialista munkafegyelmet, s nem engedtek az általuk felállított mércéből. Volt idő, amikor támadták őket, és közvetlen vezetőiket, mondván: semmi szükség az ilyen „elit” brigádra, mert adott esetben több kárt okoz, mint hasznot. Látszólag ezeket a véleményeket erősítette az az időszak, amikor néhányan otthagyták ezt az „elit” brigádot. Ám a brigád, talán ösztönösen is megérezte; az idő nekik dolgozik. A kétkedők pedig maguk is rádöbbentek: ez a brigád 'kitartó, fegyelmezett. becsületes munkájával, miniden látványos adminisztráció nélkül is a gyári fegyelem, az üzemi szervezettség egyik legfontosabb bázisa. Nem kell küiőmöeefbbenrbi- zonygatni: a példa ma még nem általánosítható, de sejtet valamit a szocialista brigádmozgalom jövőjéből. Ezek a brigádok voltaképpen roppant egyszerűen oldhatják meg mindazt, amiről annyi vezércikk íródik, sami annyi tanácskozás, konferencia agyoncsépelt témája. Amikor a szocialista brigádmozgalom megújításának szükségességéről beszélünk, akkor ebben az is benne van, hogy az „újítás” nemcsak, s talán nem is elsősorban a; mozgalom irányítóinak fél- -adata. i : i.ij... Ji“ i A főszerep a brigádoké, amelyeknek egyetlen módon lehet és érdemes bebizonyítani létjogosultságukat, életképességüket: fegyelmezett, szervezett, hatékony munkával. Ez a magatartás ki kell, hogy kényszerítse azt a segítséget, figyelmet is, amelyet ma még oly sok brigád jgggal hiányok íttltsi Vértes -Csaba Pl • *1 r ■ _ n y ^ ii n ■« eltűnik a regi öntöde Gyöngyösön Uj gyártmányok a vállalatnál A cél: műszaki Az utóbbi időben mind eredményesebben gazdálkodó Heves megyei Vas- és Fémipari Vállalat nagyszabású fejlesztési programba kezd az év második felében. Elsősorban gépesítés, jobb munka- körülmények biztosítása a fő célja a beruházásnak; korszerűbb, tágasabb öntödét építenek a régi, elavult helyén. Első lépésként az új tisztítócsarnok készült el, ahol az öntvényeken az „utolsó simításokat” végzik. Ennél a munkafolyamatnál minimálisra csökkentették a szilikózis veszélyét, itt már porelszívóval felszerelt modern gépeken, tágas műhelyben dolgoznak. Igen elavult viszont az öntöde : szűk területen, egészségre ártalmas körülmények között végzik itt feladatukat a munkások, s ezért is sürgős a több milliós felújítás. Az új épületet egyébként nagyobb gépparkkal szerelik majd fel, megkönnyítve ezzel a nehéz fizikai munkát. A beruházás előreláthatóan 1973. végén fejeződik be, és minden bizonnyal nagymértékben növeli a vállalat öntvény-előállító kapacitását. Megrendelésük egyre több adódik: jelenleg is az építőiparban. igen, fontos csatornaszerelvényeket öntenek nagyobb mennyiségben. A vállalat műszaki fejlődése egyébként új gyártmányokban is megmutatkozik. Az ősszel nyíló szegedi ipari vásáron „Léggép Gyöngyös” névvel új típusú kompresszort mutatnak be, amely különféle teljesítményű változatokban készül. Különösen nagy erre a termékükre a külföldi igény. Üjszerű, „sokat tudó” bar1?2 a kép még a régi műhelyben készült. Az öntők az új csarnok elkészültével jobb munkakörülmények közt dolgoznak majd. (Foto: Tóth G.) kácsgép gyártását is elkezdik a közeljövőben; a típus — angol találmány továbbfejlesztett változata —, a hazai ezermesterek régi kívánsága. Az új gyártmányok bevezetésével, a termelésbővítéssel egyidőben nincs mód a létszám gyarapítására. Ezért — mint azt Veres Albintól, a vállalat igazgatójától megtudtuk, a jobb munkaszervezés kap nagy hangsúlyt a közeljövőben. Átfogó tervet dolgoztak ki minden üzemrész pontosabb, ésszerűbb irányítására, a hatékonyság javítására. Az elkövetkező években. aztán lehetőség nyílik a bővítésre, s újabb műhelyelv építésére is, mivel a közelmúltban újabb hét holdnyi szabad területet vásároltak az üzem szomszédságában. (n.) Matematikusok a mezőgazdasági nagyüzemek jövedelmezőségének növeléséért A Kertészeti Egyetem Számítástechnikai Intézetével kötött szerződés alapján matematikai módszereket és elektronikus számítástechnikát alkalmaznak újabban az állami gazdaságok. Az elektronikus számítógépekkel egyidőben az ország különböző vidékeiről beérkező adatok tízezreit dolgozzák fel és így egy-egy termelési feladat optimális megoldását bízhatják a számítógépekre. Kincs a szennyvízben Cukorgyár és termelőszövetkezet a környezetszennyeződés ellen A hírek sokszor ijesztőek a környezetszennyeződés egyre elhatalmasodó mértékéről. A közelmúltban a Duna győri szakaszát olyan arányú ipari szennyezőanyag érié, hogy a strandokat le kellett zárni a fürdőzők elöl, a folyóban pedig tömeges hal- pusztulás kezdődött. Az Országos Vízügyi Hivatal külön programot dolgozott ki a folyóvizek tisztaságának megóvására, s ebben a tervben fontos helyet foglal el a Zagyva-térség vízminőségének védelme. Nem véletlenül járt ki a Zagyvának a megkülönböztető figyelem, hiszen a nem túlságosan bővizű folyót aránylag rövid szakaszon az apci Qualitál, a selypi cukorgyár, a Mátravidéki Hőerőmű, a hatvani konzerv- és cukorgyár szennyezi. Ha bepillantunk egy speciális vízügyi térképbe, amely a folyókat tisztaság szerint osztályozza, a Zagyva Heves megyei szakaszán végig barna vonal húzódik, amely azt jelenti, a víz osztályon kívüli, azaz a legrosszabb minőségű. Csakhogy az a víz, amely az érvényben levő vízügyi normatívák szerint szennyvíznek minősül, s a folyókban káros hatású, a mező- gazdaság számára valóságos kincs. A selypi cukorgyár az elmúlt néhány év alatt több mint ötmillió forintot költött tisztítóberendezésekre, hogy a cukorgyártás folyamata közben keletkező napi több ezer köbméter szennyvizet az előírásoknak megfelelően tisztítva bocsássa ismét a Zagyvába. Sajnos, a jelentős anyagi ráfordítások ellenére sem sikerült elérni, hogy száz százalékig megtisztított víz kerüljön vissza a folyóba. Lenne egy másik módja az üzemből kikerülő víz tisztításának. Mégpedig az, ha a környező termelőszövetkezetek beépítenék termelésükbe azt a szennyeződést, amely répa- törmeléket, répalevél maradványokat, szalmát, szaharóz- termékeket, fehérjéket, és szerves savakat tartalmaz. Ezzel a vízzel évekkel ezelőtt próbalocsolást végeztek a lőrinci Petőfi Termelőszövetkezet földjén, s az eredmény még a mezőgazdasági szakembereket is meglepte. Balogh János, a termelőszövetkezet elnöke maga is megerősítette, hogy a kísérleti területen 28 mázsás holdanként átlagot adott az őszi árpa, a kukoricatermés pedig kerek 60 (!)’ mázsa volt egy holdon. Nagyon egyszerű számítás kérdése, hogy a szennyvízbírságra költött százezrek, a tisztító oeien- dezésekbe fektetett milliók helyett milyen plusz jövedelem származna ezekből a többlettermésekből. A kísérlet sajnos, még a kísérlet stádiumában sem maradt fenn, és a forintok — mert csak abban lehet mérni az elszalasztott lehetőségeket — szennyvízként úsztak el a Zagyván. Roznyik István, a cukorgyár üzemvegyésze kiszámította, hogy 156 katasztrális hold nagyságú terület lenne szükséges ahhoz, hogy ne kerüljön vissza szennyeződés a folyóba. A zagyvaszántói és lőrinci termelőszövetkezetek rendelkeznek olyan fekvésű és adottságú területtel, ahol minden különösebb befektetés nélkül meg lehetne valósítani ezt az intenzív termelést. Annál is inkább, mert egyes területekre már a csővezeték is fel van szerelve, csak éppen használni kellene. Külön figyelmet érdemel az a tény, hogy a selypi cukorgyár esete korántsem egyedi, különleges példa. A Zagyva mentén tovább haladva, alig tíz kilométerrel, csaknem ugyanez a lehetőség all fenn Hatvanban is. A lőrinci termelőszövetkezet az ősszel újra megkezdi a próbalocsolást a kijelölt kerületen. Hogy példáját követik-e mások, vagy maga a példa mennyire lesz időálló, nem lehet tudni. Pedig ez a megoldás egy ilyen viszonylag kis üzem vonatkozásában is milliós nagyságrendű haszonra rúg. nem is beszélve a problémakör népgazüa-. sági vonzatáról. A bosszantó az, hogy nem óriásberuházásokról van szó, csupán egyszerűen fel kell használni egy meglevő, adott lehetőséget, amely révén nem kellene költeni a drága tisztító berendezésekre, nem szennyeződne a víz, és megsokszorozódna a mezőgazdasági termelés. Három legyet lehetne ütni egy csapásra. Csak egy házi készítésű légycsapó kellene hozzá. Szigethy András A mezőgazdasági nagyüzemekben a takarmányok megválasztása, a helyes keverési arányok megállapítása igen nagy szakértelmet kíván, mert a legkisebb tévedés is leronthatja az állatállomány kondícióját, vagy pedig túlzott anyagi ráfordításokat eredményezhet. A takarmány tápok optimális összetételének meghatározására a Phylaxia Vállalattal közösen számítástechnikai vizsgálatsorozatot végeztek, amely- • nek eredményeképpen új „recepteket” adtak a termelőknek. A matematikai módszerekkel összeállított takarmánytápok közül az egyiket a Bajai Állami Gazdaság sertéstelepén próbálták ki. A Bábolnai Állami Gazdaságban vizsgálják, hogyan értékesítik a takarmányt a baromfiak és a juhállomány. A szakemberek arra számítanak, hogy a helyesen programozott takarmányadagokkal tíz százalékkal csökkenthetik a költségeket. Az agronómiái, közgazda- sági, valamint a matematikai törvényszerűségek figyelem - bevételével egész sor úgynevezett célfüggvényt állítanak össze. Egy ilyen függvény például megmutatja, hogy a sertéskombinátokban az érvényben levő ár- és állami támogatási rendszer mellett — a helyi adottságok figyelembevételével —, milyen súlyig érdemes hizlalni az ál - latokat és hogy milyen faj! változtatásokra van szűkei^. UflíMÍrSsi. 1972. június 29,; csütörtök 1
