Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-03 / 129. szám
Sok a pozitív, de sok a negatív példa h Hogyan hajtották végre a kollektív szerződéseket? ! A vállalati kollektív szerződések végrehajtását vizsgálta, illetve értékelte a közelmúltban az SZMT elnöksége. Ami a 14 vállalatnál végzett vizsgálat eredményét illeti: nagyon sok a kedvező, a pozitív változás, ugyanakkor bőven van különféle ikiskapu is a Szerződésekben, amelyeket nem mindenütt és nem is egyformán tartottak be. Emelkedtek a bérek, a jövedelmek Vegyük sorjába az eredményeket: az eredményes munka alapján a szerződésekben rögzített anyagi juttatásokat megyénk szinte »valamennyi üzeme, vállalattá túlteljesítette. Megkezdték a vállalatok az új munkás, alkalmazotti nómenklatúrák bevezetését is, amelynek eredményeként közel 2 százalékkal nőtt a bérszínvonal. Jelentősen emelkedett a béren kívüli juttatások mértéke is, komoly előrelépés történt a dolgozók lakásépítésének vállalati támogatása terén is. A 14 vállalatnál a múlt évben nem kevesebb mint 142 dolgozó kapott anyagi támogatást — 15—70 ezer forint között — a vállalatától lakásépítésre. A párt, az állami, a szak- szervezeti határozatok nyomán, megyénk valamennyi üzemében felülvizsgálták a nők munkakörülményeit, anyagi, erkölcsi megbecsülő- - süket, és intézkedések történtek bérük, jövedelmük növelésére. Megkülönböztetett megbecsülésben részesítették a kollektív szerződések a törzs- gárdatagokat, akik az elmúlt évben már valóban a legtöbbet kapták az anyagi, az erkölcsi javakból. Tovább nőtt a túlórák száma Az „érem” másik oldala azonban már korántsem ennyire biztató. Heves megyében az elmúlt évben tovább emelkedett a túlórák száma. S hogy ez így történhetett, az elsősorban arra vezethető vissza, hogy egy sor kollektív szerződés helytelenül szabályozta a túlmunka igénybevételét, nagyon sok kiskaput hagyott a vállalat- vezetésnek, másrészt pedig több vállalatnál egyszerűen nem tartották be a szerződésekben foglalt szabályokat. Mindezek mellett a szakszervezeti bizottságok is túlságosan engedékenyek voltak, hamar és gyakran hozzájárultak a túlóráztatásokhoz. Ráadásul a legtöbb vállalatnál mindig ugyanazok túlóráztak, holott a túlóra anyagi költségeit az ossz vállalati eredményekből fedezik. Abban ma már teljes az egyetértés, hogy az öt-tíz évvel ezelőtt megállapított üzemi étkeztetés anyagi keretei elmaradnak a jogos igényektől. Sok vállalatnál igyekeztek is változtatni, „feljebb srófolni” ezeket a kereteket. A baj csak az volt, hogy az esetek többségében nem a vállalati, hanem a dolgozók hozzájárulását kívánták növelni. Szerencsére a szakszervezeti szervek időben szóltak, figyelmeztették a vállalatok vezetőit: az üzemi étkeztetést javítani kell, de elsősorban nem a dolgozók anyagi hozzájárulásával. Az öt évre szóló vállalati kollektív szerződések pontosan meghatározzák a bér- fejlesztések idejét, mértékét és módszereit is. Hiányosságként említi az SZMT elnöksége elé került írásos jelentés is, hogy túlságosan óvatos bérpolitikát folytatnak az üzemekben. Például a helyiiparban 3—3,2 százalékos bérfejlesztést terveztek, s végül is 5 százalékkal növelték a dolgozók bérét. A növekedésnek mindek! örült, csak az ilyen bérpolitika nem ösztönző, hiszen elaprózódik a pénz, a tervezetet meghaladó nagyobb összegek már a bérrendezés után kerülnek kifizetésre, illetve béresítésre. És ha már a pénznél tartunk: még mindig sok olyan üzem, vállalat van, ahol az új dolgozók bére meghaladja a törzsgárdatagokét. Pedig a 11/1971./IV. 29. számú rendelet tisztán, világosan kimondja: „Az új dolgozó személyi alapbére az alkalmazást követő 1 évig nem érheti el a vele azonos munkakörben dolgozó törzsgár- datag átlagos személyi alapbérét”. Mint az elmondottak is 'bizonyítják: érdemes tehát jobban odafigyelni a kollektív szerződések végrehajtására, amelyek tulajdonképpen a vállalatok, az üzemek alkotmányaiként szabályozzák a munka végzését, az anyagi, az erkölcsi megbecsülés mértékét és feltételeit. Senkinek sincs joga a kollektív szerződés szabályait megváltoztatni, mert ezek a szabályok mindaddig, amíg az üzemi, a vállalati kollektíva másként nem dönt: kötelező érvényűek és sérthetetlenek. ■—koós— Egyetemi előadók a gyárban A VILATI egri gyárában dolgozó mérnökök, technikusok továbbképzésére egyetemi oktatókat hívtak meg, akik tíz héten át, hetenként egy alkalommal egész napos foglalkozást tartanak. A tanfolyam befejeztével vizsgát tesznek a hallgatók, s eredményeik alapján a gyár anyagiakban is elismeri az ott végzett munkát. A számítógép-programban való részvétel nagy fejlődést, de egyben nagyobb szakmai feladatokat is jelent: ezért már az új gyártmányokra való átállás előtt gondoskodnak a szakembergárda felkészítéséről. A Budapesti Műszaki Egyetem híradás- és műszeripar-technológiai tanszékének oktatóival vették fel a kapcsolatot, akik az egyetem kikísérletezett szerelési technológiákkal ismertetik meg az egrieket; egyúttal, kipróbálva elméleti munkájukat a gyakorlatban. Három portrévázlat — szeretettel A három vázlat különböző sorsokat sejtet. Nem egyeznek az indulásban, a beosztásban, s talán még pedagógiai módszereik is különbözőek. Ami összeköti őket; hivatásuk és a gyerekek szeretete. És még valami: ma Egerben találkoznak, hogy átvegyék pedagógus napi kitüntetéseiket. A tanítónő Amikor elvégezte a nyolcadik osztályt az egri kislány, három szakmával is kacérkodott. Szeretett cuk- rászkodni, hajat ondolálni és nagyon szerette a kis gyerekeket. 1951-ben felvették az egri tanárképzőbe. Amikor elvégezte, Tarnaörsre került, s azóta szinte minden ideköti Balogh Józsefnét, ehhez a faluhoz, ehhez az iskolához. Itt ment férjhez a tantestületben, ide jár a fia iskolába, s itt formálja, tanítja a gyerekeket lassan már 17. éve. Különös ez a pálya, minden évben valami új kezdődik. És mindent szeretni kell, mert szív nélkül, lélek nélkül és emberség nélkül mit sem ér a puszta tudomány. Balogh József nénalc most igen csak szüksége van ezekre a nagyszerű tulajdonságokra ... És hozzá még türelemre, sőt, jó idegzetre is. Cigányosztályt tanít. Tizenöt cigánygyerek üli a padokat, s próbálja megtanulni az első osztály anyagát. A gyerekek 11—15 évesek már, s nagyon kevés az a jó és az 9 szorgalom, amelyet hazulról hozhatnak, a szülői házból. Most minden a tanítónő kezében van, tőle függ, hogyan és hová indulnak ezek a gyerekek. Amikor nála jártam, gondban találtam, de ezeken a felhőkön mégis átragyogott valamilyen boldogság. Mert mégiscsak nagy dolog, hogy ezek a szertelen gyerekek már kezdik szokni a rendet, a fegyelmet, az iskolát. Bíznak a tanító néniben, kérdeznek, kémek tőle. S lassan a szülők is megtanulják, hogy érdemes jó szemmel nézni az iskolát. Szavaiból úgy tűnik, hogy ebben a tanévben nemcsak a gyerekeket, hanem a szülőket Is sikerült kicsit nevelnie. És ez ilyen körülmények között tiszteletet parancsoló eredmény. Az igazgató Cseppet sem hálás riportalany Karola Dezső, a vá- mosgyörki általános Iskola igazgatója. Életútját kérdezem és ő az iskoláról beszél. Eredményeit, módszereit firtatom, de ő a tantestület munkájáról ad részletes felvilágosítást. Aztán bemutatja az iskolát, a tantermeket, a könyvtárat, a vetítőt, s ha az idő engedné, bizonyára külön-külön valamennyi gyereket. Különösen a kis matematikusokat, mert azokra a legbüszkébb. Azt hiszem, két dologra esküszik a vámosgyörki igazgató; az iskolára ét « matematikára. Ügy hírlik, jó pedagógus, jó igazgató. Nem kis elismerés ez ebben a szakmában. Szombathelyről indult, 1954-ben végezte az egri főiskolát. Matematikát és kémiát tanít. És megnősült. Azóta tanít, és igazgat. Még nincs harminc éves, amikor igazgató Adácson, de öt éve már a vámosgyörki tantestületet irányítja. Azt mondja, szerencséje van, mert jó a tantestület. A nevelők önállóak, értik a munkájukat, s mindig keresik az új módszereket. És mindenki jól érzi magát az iskolában: négy éve már, hogy senki sem távozott a tantestületből. Úgy látszik, ebből az iskolából csak a gyerekek távoznak. Az igazgató portré- vázlatához bizonyára az ;s hozzátartozik, hogy ezek a gyerekek jól megállják a helyüket a felsőbb iskolákban. A tavaly végzett osztályból hárman kerültek speciális matematika szakra. (Mindössze 100 ilyen gyerek van az egész országból). Külön apai büszkeség, hogy a három vámosgyörki gyerek között ott van a fia is. Egyébként vb-tag, tanácselnök-helyettes, pártvezetőségi tag stb... És ez az stb. szó szerint értendő. Az iskolavezető Nem is tudom, ml lenne A gépállomásnál megfordítják a helyijáratú csuklós autóbusz tábláját és irány — Felnémet. Jószerével csak ez a névtábla emlékeztet ma már az Eger XXII. kerületévé tett kis községre. S ott díszeleg még a hajdani falunév a vasútállomás épületének homlokzatán. Az emberek azonban minden táblánál maradandóbban őrzik szülőhelyük nevét, röghöz kötődött emlékeiket, szokásaikat és hagyományaikat. Hadd kezdjem személyes vallomással: nagyon kedvelem Felnémetet, gyakran megfordulok házai között, sok barátom és kedves ismerősöm él itt. Szeretem bé- kességes hangulatát, nyugodt tempójú lüktetését, tiszta vizű kanyargós patakját, az Egert, hétköznapi citerás estéit, szombat délutáni, utcán vonuló rezesbandás lakodalmi meneteit. Vajon szeretik-e lakóhelyüket az itt élő emberek? Hogyan érzik magukat, gondjaikkal, örömeikkel? Milyen általában enpek a városhoz kötött falunak a közérzete? A települést átszelő mö- öton egymást érik a járművek, autók, autóbuszok. Igazi városi csúcsforgalom. Az út két oldalán végig — ragyogó déli verőfényben — remek villáit. Terméskő aljazat; színes, több részes, fröccsös , homlokzat, redőnyök; veranda, virágágyások; lándzsás vaskerítés, mint a Tuillérjákon. Betérek az egyik udvarba. A házigazda, Erdélyi. Bertalan, a napsütéses szobába invitál. — Van még tavalyról egy kis „lúgos” borom ... Kihoz a kamrából egy jókora üveget és telebugyogözv. Fejér Miklósnéval, ha reggelente nem ülnének pádba a szarvaskői gyerekek. Teljesen egyedül maradna, sí azt hiszem, szegényebb lenne az élete. Az ő családja ugyanis már hosszú évelt: óta az iskola. Ö a családfő, a gyerekek pedig családtagnak számítanak ebben az egytanerős iskolában. Mert elég különös iskola ez a szarvaskői, s még különösebb pedagógiai módszereket követel. És nagyon nagy türelmet. Özv. Fejér Miklósáé ugyanis egyedül van. Olyan kulturális mindenesféle ő a faluban. Vezetője az iskolának, egyedül tanít négy osztályt, mint népművelő, ifjúsági klubot és könyvtárat vezet, ő irányítja a kisdobosfoglalkozásokat, hogy el ne feledjem feljegyezni, óvónéni is egyben, hiszen idejárnak iskolakóstolóra a jövendő elsősök. És segít pályát választani, a családi viszályokat elsimítani és persze tanácstag is már a harmadik ciklusban. Ugye milyen széles skálája van a pedagógiának, s mennyi minden megfér ebben a hivatásban? Csak szív és lelkesedés társuljon a szakértelemhez. És természetesen a gyerekek szeretete. Mi más lehetne a szarvaskői iskolavezető titka? Ha érteni nem is, de csodálni tudom özv. Fejér Mik- lósné több évtizedes munkáját .« (márkusz), tatja a poharakat. A lugasról szüretelt szőlő leve, mint az alvadt vér, töményen fekete. Jó savanyú, összerántja az ember száját. — Mi a véleménye: egri- ek-e a felnémetiek? Rázza a fejét. Nem. — Felnémet Egerben van, de az itteniek nem mondják magukról, hogy egriek. Ragaszkodásuk a szülőhelyhez érthető és természetes. Amit szeret az ember, minek azt megtagadni? Csúnya lenne, ha megtagadnánk. Nem rossz az, hogy Felnémet Eger elővárosa lett, ez fejlődésünk természetes következménye. Amit hiányolok az, hogy falusias körülményeink alig-alig változnak. Azt mondják ránk: falu a város kapujában. Én ' azt mondom, hogy nem vagyunk a kapuban. Még csak a kapu előtt állunk, bebocsátásra várva. Szeretnénk részesedni mielőbb és minél jobban a korszerű és modern városi élet előnyeiből. Dudás Sándorné az általános iskola igazgatója. Huszonegy éve számítja magát felnémetinek, azóta tanácstag. — Hogyan érzi magát Eger XIII. kerületében? — Ugyanúgy, mint az a majd négyezer ember, aki itt lakik. Mindnyájan lehetnénk jóval elégedettebbek is. Úthálózatunk kiváló, a közlekedésre se lehet semmi panasz. A közvetlen közellátással van itt a legnagyobb baj. Ugyancsak nagy probléma az Eger-patak rendezése. Elkezdték és csendesen abba is hagyták a munkát. Nem tudom, hogy miért? Hozzákezdtek a Pásztorvölgy vízrendezéséhez is. Abba kellett hagyni az egész munkát, mert az emberek haraggal felzúdultak, amiért kisajátítási és egyéb dolgokban nem is tárgyaltak velük a hatóságok. Pedig igen rendes, szorgos, békés emberek élnek itt. Véleményem szerint kis dolgokkal meg lehet őket nyerni a jó ügyek szolgálatára. Olyan kis dolgokkal, ami pénzbe sem kerül. Mire gondolok? Arra például, hogy többet jöhetnének a nép közé a város vezetői, mert jelentésekből, beszámolókból aligha ismerhetik meg az itteni emberek véleményét, gondolkozásmódját, érzelmeit. Nagyon meg lehetne gyorsítani a település fejlődését azzal, ha a szükséges házhely-parcellázásokhoz végre hozzáfognának. A Kovács Jakab utca kertjeiben egy teljesen új házsort alakíthatnának ki például. A fiatalok akkor nem mennének el innét, hogy a Lajosvárosban építkezzenek. Nem értem azt, hogy város létünkre miért nem lehet a mi iskolánkban is tagozatos osztályokat létrehozni. Csak beszélünk, beszélünk a fizikai dolgozók gyermekeinek segítéséről, de a feltételeket nem teremthetjük meg számukra, hogy jobban és korszerűbb körülmények között tanulhassanak. Miért?... Sánc utca 28. Szép, új villa. Nemrég építették. Ko- rózs Lajos harmadmagával lakja a villát. Éveken át a falu tanácsának volt elnök- helyettese, majd a titkárság, vezetője a járásnál, városi népfronttitkár, s most a megyei vízműnél tisztségviselő. — Felnémet már nem falu, de még nem is város — mondja. — Gondjaink a falusias körülményekben gyökereznek, de az igényeink már a városi emberekével azonosak. Sok dolog miatt kell bosszahkodnunk, Csak pár dolgot mondanék arra, hogy mik zavarják, nyugtalanítják az emberek közérzetét ... Egy család se teheti meg, hogy ma nem főz, hanem elmegy az étterembe vagy a kisvendéglőbe és ott eszik valamit. Étterem, kisvendéglő Felnémeten nincs. De nincs gyógyszertár sem. Korábban volt gyermekorvosunk, most már jő ideje ez sincs, a beteg gyermekeket Egerbe kell hurcolni, nagy tortúrával. Ami leginkább tűrhetetlen: egy fertőző gócpont éktelenkedik településünk közepén, közvetlen az orvosi rendelő szomszédságában. A tsz majorjáról van szó, az összes trágyadombokkal, istállóval, legyekkel és bírhatatlan bűzzel. És még csak szóba se került soha és sehol, hogy ezt a fertőző gócot ki kell seperni a lakóházak közül, de minél előbb. — Legnagyobb bosszan- tónk a trehányság, a felelőtlenség. Hadd mondjak el erre egy igen érzékletes példát, ami még ma is élénken foglalkoztatja a felnémetieket ... A népház mellett kis rozoga fahíd ívelte át a patakot. Szóba került, hogy le kell bontani és szilárd kőhidat építeni helyette. Ez meg is történt, de nem akármilyen áron. Kijöttek ugyanis a mélyépítő üzem munkásai, s miután a kocsmában behörpintgettek, a népház melletti rossz híd helyett nekiestek a kocsma melletti jobbik hídnak és széthányták. Most ezen a helyen kövekre lerakott betongerendákon bukdácsolnak át az emberek. Kovács Jakab utca.' Egy öreg néni jön az úton. — De jól élünk már, de jól élünk — morfondírozik hangosan. Lehajol, felvesz egy kenyérdarabot, megszagolja. — El tetszik vinni, talán a nyuszinak? — Nem, fiam. Ideteszem, a hangyáknak, az árok partjára. Nehogy rátapodjanak az emberek. Benyitok a „kocsmahivatalba”. Az ablaknál két fiatalember nyüstöli a rexasztalt. Két idősebb ember a bádog söntéspultnál sörözget. Nincs több vendég. — Hogyan érzi magát Felnémeten? Véleménye szerint egriek-e a felnémetiek? — kérdem Jakab Andrástól, az italbolt vezetőjétől, aki minden gyökerestől felnémeti. — Hogyan érezném magam?! Vacakul. Volt itt valamikor hét szatócs, most van három rossz boltunk. Délelőtt csak a szomszédban levő bolt van nyitva az egész faluban. Aztán megérdemelne már Felnémet is valami presszót, bisztrót, vagy kisvendéglőt. Ide, a kocsmába, egy jobb érzésű ember se lép be szívesen. Kénytelenségből tér be, mert nem válogathat. Hogyan érezhetnénfe magunkat városon, amikor 10 deka szögért, egy literes lábasért is Egerbe kell buszozni? Nagyon kellene egy ABC-áruház. És főleg víz, víz, ivóvíz.., Hosszan sorolhatnánk még itt a véleményeket, ám valamennyinek a kicsengése azonos. Felnémet Egerben van, már nem falu, de még nem is város. Bebocsátásra vár a kapu előtt, szeretne részesedni mielőbb és minél jobban a korszerű és modern városi élet előnyeiből, Pataky Dezső I mm i^Www«rs* FELNIMET EGERBEN VAN ^S^SK«' • ■ «äS::
