Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-03 / 129. szám
Évad végi jegyzetek I A kritikus, társai és ön- »xaga nevében, ím ezzel a Cikkel leteszi a tollat. Nos, persze a világért sem véglegesen, bármennyire örülne enne); a színész, sőt talán olvasó is, csupán az új színházi évadig, amely nyilvánvalóan jobb lesz, mint a mostani volt, mert az élet és a színház önön törvényei szerint, ami jön, az mindig jobb lehel, mint az, ami volt. Színpadi mű, rendezés, színészi játék, színi kritika, — és a közönség is jobb lesz. Mert semmi baj nincs színházi életünkben és életünkkel, illetőleg, ha van valami baj, akkor az csak a közönséggel van. Amely nem érti, mit akar a színpadi író, rendező, a színész: a közönséggel, amely nem is ezer, de százezer fejű, amelynek semmi sem jó: a tragédia nem eléggé tragikus, a vígjáték nem eléggé víg, a színmű, nem eléggé mű. Színigazgató legyen a talpán az, aki egyeztetni tudja: elébe menjen-e a tömeg- ízlésnek, s ha igen mennyire, s ha elébe ment, hogyan vonja maga utná a színház magasabb szellemi és jelle- mi régióiba az úgynevezett átlagnézőt. Különös gond mindez vidéken, ahol egy- egy színház gyakran két, sőt három színház is egy társulaton belül — prózai, operett, sőt opera —, s különösen gond ez Egerben, amely más közönség igénnyel tekint a közös színház produkciói elé, mint teszi azt a miskolci. De hát gondok nélkül élni, színházban élni, legfeljebb létezés és nem élet. □ □ □ Egy kis statisztika. Kicsi, de sokat mondó. Elgondolkodtató és konzekvenciák levonására is késztető. Az elmúlt színházi évadban 13 (!) bemutató volt Egerben. Volt olyan hónap, hogy három bemutatóra is sor került. Egy szót se hát, aki e tekintetben próbálná kétségbe vonni a Miskolcon székelő színház vezetés legjobb indulatait, jó szándékát. A „fej”, e kénytelen összenőtt sziámi ikrek kisebb szülöttjét is gazdagon igyekszik ellátni az éltető — színházi előadásokkal. A 13 bemutatót pedig megnézte kereken 61 ezer ember, háromezer nézővel több. mint az 1970—71-es színházi évadban. A legtöbb néző természetesen! — még mindig az operetté, gyanítom nem is annyira valamiféle nosztalgiából, mint inkább a beat világából pihentetően kihallható Kálmán melódiákért: tíz és fél ezren tapsoltak a 28 előadásnak. Nyolc és fél ezer néző jutott Abrahám Pál Hawai rózsájára, igaz, hogy ezt „csak” 22 előadásban láthatta az egri Gárdonyi Színház közönsége. Összesen 171 előadást nézhetett meg a közönség, csak kettővel többet, mint a megelőző színházi évadban, így tehát a nézőszám abszolút számokban is növekedett. Nem volt egyetlen olyan bemutató, illetve színházi est, — átlagosan számítva természetesen, — amelyre kevesebb néző jutott volna 300-nál. Sok ez? Semmiképpen sem! De nem is kevés. Egy kis színház estéről estére háromnegyed házzal játszik klasszikust és operettet, zenés vígjátékot és szatírát, tragédiát és bohózatot. Egri-e .vzüüiáz? A számok szerint: igen. V?’v legalábbis majdnem. □ □ □ Siker és sikertelenség: ez a színház élete. Jómagam irtózom az olyan színháztól, amely sohasem bukik meg: Íj >, ^, IITS, június 3., szombat az ilyan színház középszerű. Nem kockáztat, nem próbálkozik, langyos, mint az öregasszony teája. Egerben kétszer bukott meg a színház. Az egyik tragikus, hősi bukás volt, Shakespeare Machbet-jével megbukni meghökkentő és egyben tiszteletreméltó is. Egy újszerű „kompozíció” bukott meg egy közbejött tragédia — Upar Péter halála — és egy újra kellően át nem értékelt rendezői munka, a modern keretek között avíttnak ható, teátrális színészi játék miatt. A másik kétségtelen bukás, még ha itt sem és most sem kellett levenni a műsorról a produkciót — mit is adhattak volna helyette? — az Méhes György Noé bárkája című szatírája volt. A téma túlhaladott, a ;ó alapötletre való építkezése az írónak oly gyenge volt. hogy azon sem játék, sem rendezés sokat segíteni nem tudott. Méhes György nagy sikerrel mutatkozott be „A 33 névtelen levél”-lel egy évaddal ezelőtt. Lám most beigazolódott, hogy színpadon nem a nevek, hanem a művek a fontosak. Mármint a jó művek! Viszont átütő sikert aratott — elsősorban rendezési és színészi játék alapján — Németh László Bodnárnéja, magával ragadó temperamentuma volt a Bolha a fülben, igen jó és emlékezetes volt Hasek, Svejk a hátországban című színpadi adaptációja és pazar kiállítása miatt is nagy siker volt a Cirkuszhercegnő. Bukás és siker: fény és árnyék! □ □ □ Fény és árnyék? Ügy érzem, még több kellett volna. Különösen fény. Mire gondolok? Ügy érzem, mintha az egri társulat — gon- dolom a miskolcira is érvényes — hátat fordított volna a ma élő, drámaibb veretű színpadi íróknak. Németh László korai — kétségkívül nem ellenmondásoktól mentes; de izgalmas színművétől — senkinek sem volt mondandója 13 bemutatón. keresztül. a ma nagy gondo-, latairól egri színpadon. Egyvalaki lett volna. — Méhes György — de az ö szavai bizony csak suttogásnak tűntek ott. ahol nyugodtan lehet hangosan is beszélni. I Néhány modern felfogású rendezés, néhány modern stílusú színészi produkció és egyetlen egy modern drá-j ma. A vidéki színházak — elismerten ma már! — e leg-j jobb alkotóműhelyek sorában emelkedtek. Előadásaik i nem kis része hovatovább izgalmasabb és érdekesebb,! mint a számos fővárosi szín-l ház bemutatója. A veszpré-j mi és a kaposvári, a békés-, csabai és a pécsi színház, sőt újabban a szolnoki is merészen tört előre a magyar színházkultúra koránt-, sem aszfaltozott simaságú útjain. Az egri—miskolci színház, mintha óvatos lett volna és a szaporább léptek helyett, megelégedett volna a „fontolva haladás”-sal. □ □ □ Hogy gond-e? Nagyon nagy. Hogy behatárolja , és ,i meghatározza-e a színház vezetésének munkáját a| színház összevon tságánalő jellege? Vitán felül, hogyj igen. Jó tenbe-e. kellene-e: Egerben önálló színház? Az' emelkedő nézőszám, ha ezt nem is felkiáltóielezi. de már nem is kérdőjlezie meg.j Csak hogy olcsó demagógia! lenne elrikkantani: ismét ön-| álló színházat Egernek !j Azon ma már oktalanság meditálni, hogy helyes volt-e vagy .sem annak idején ösz- szevonni a két színházat, — de azt tagadni, hogy az előadások színvonala kétségtelenül emelkedett, már nem oktalanság, hanem becsüle i„nne. Nyilvánvaló, hogy a mű vészi megfontolásnak is ha tárt szabnak az „alapok": a1 gazdaság. A színház nem egy színházépülettől az: a színészeitől, a színházi műhelytől, mármint az alkotó műhelytől. S mind ehhez például csak lakásból annyi kellene, hogy... Ne is mondjuk. most ki, hogy mennyi! És még nem is a lakás a legdöntőbb! A fenntartási költségei a legdöntőbbek! Az természetesen már más lapra tartozik, hogy érdemes-e megfontolni: kell-e önálló színház újra Egernek? Úgy vélem: megfontolni érdemes és kell is. Megvizsgálni az igényeket, a lehetőségeket. s annak alapján a döntést is: igen, vagy sem. De az „igen” sem jelenthet azonnali, hanem bizony éveket igénylő kellő előkészítést. Az viszont tény, hogy a elöntést végül is meg kell hozni. Gyurkó Géza Véget ért az ünnepi könyvhét Pénteken befejeződött az ünnepi könyvhét, amely egyúttal az UNESCO nemzeti könyvévének egyik jelentős központi programja volt hazánkban. Könyvkultúránk rangos eseményéről, az országos tapasztalatokról dr. Marczali László, a művelődésügyi Minisztérium kiadói főigazgatója többek között a következőket mondta: — Ha nem is vagyunk még olvasó nép, egyre inkább beszélhetünk olvasó ifjúságról: a fiataloknak, az ifjúságnak szóló művek forgalma erre enged következtetni. Kívánatos lenne, ha a könyvhét után is tartana a könyv, az olvasás pátosza, hisz kulturális, társadalmi és tömegszervezeteinkre számos feladat vár a nemzetközi könyvév sikeres hazai megvalósításában, * félezer éves könyvnyomtatásunk és kiadásunk méltó megünneplésében, népünk olvasás-sze- retetének állandósításában. Csodabogár — Régen láttam. Hogy érzi magát? — Köszönöjn, vagyogatok ... Látom az arcán, hogy valami nincs rendjén. Régi, jó ismerősök vagyunk, érdekel a sorsa. — Hallottam, új munkahelyre ment. Anyagiakban nincs t alán probl ém a ? — Négyszázzal többet kapok, mint amott. — Beosztása ? — Előléptettek. Osztályvezetőnek. — Akkor hát, minden rendben! Nyel egvet-kettőt. Tanakodik magában, mondja, ne mondja. Az órájára pillant. — Lenne egy korsó sornyi ideje? — Két korsó sornyi van. Mert, ugye, maga rendel egyszer, ezután én következem. A kerthelyiségben csend van. Hétköznap délután, ahg akad vendég. A nagybőgő meg a cimbalom nagyokat ásítanak a sarokban-, a csapos a felszolgálókislánnyal élcelődik. — Giziké! Két szép korsó sört az uraknak... Máris libben a mini és előttünk a tarka abroszon a két korsó hideg sör. — Minden rendben lenne. Csak a bizalom! A bizalom hiányzik. Mert én, kérem, olyan ember vagyok, hogy miután megismertek, elvárom, hogy bízzanak bennem. Már gyermekkoromban is ehhez szoktatott az anyám. Adott egy pengőt, elküldött a boltba, de sohasem számolta meg a pénzt, amit visszahoztam. Ha két fillérért medvecukrot vettem, azt is megmondtam: — Anyám! Két fillérrel kevesebb a pénz. Félig felhajtja a sört, bajuszáról letörli a habot, — Említettem, hogy osztályvezető vagyok. Nagy ember a cégnél. A múltkor kiszállásra mentem. Félóra múlva megérkezett a főnök autója. — Csak meg akartam nézni, itt vagy-e? Azt hittem szégyenemben a föld alá süllyedek. Két szerelmes vadgalamb fújja délutáni nótáját a gesztenyefán, a pázsit zöldjén feketerigók csodáitatják magukat a nappal. — Nemrég kért tőlem egy bizalmas jelentést. Őszintén megírtam mindent. Másnap hallottam, hogy a két kollégámtól, meg az egyik előadótól érdeklődött: valóban úgy áll-e a dolog? Nem hazudtam-e? Már megpendítettem a személyzetisnek is. — Rá se ránts — biztatott. — A főnök bizalmatlan ember. Meg kell szokni. A falról is csak akkor hiszi el, hogy fehér, látta ... Üres a két korsó. Giziké, mint valami kis pillangó, száll a következővel. — Parancsoljanak. Egyenesen a jég mellől hoztam. — Miért nem beszél vele? Bizalmatlan légkörben pokol lehet az élet. — Már szóltam. Nem ismer el semmit. Csodálkozik, sót ő érzi sértve magát. Az egyik nőnek azt mondta: üldözési mániában szenved. Ezért hát elmegyek a cégtől. A bizalom nálam olyan csodabogár, amely nélkül a négyszáz forint plusz nem ér egy rongyos garast sem ... Szal.ay Isiván HARMAT ENDRE: Egy főügyész elnémul (7.) Chicago császárának, az amerikai maffia urának azóta több utódja volt. Az egyik leghíresebbet Alberto Anastasiának hívták. Ö volt az alapítója a világ legnagyobb bűntársaságán belül is a legfélelmetesebb csoportnak, a hírhedt Murder Incorporatednek, a Gyilkossági Részvénytársaságnak. ... Mr. Caldwell, a Florida állambeli Jacksonville főügyésze. határozottan lehangolt volt azon a reggelen. Tudta, hogy nagy fába vágta a fejszéjét. Közeledtek a helyi törvényhatósági választások, a republikánus főügyészt pedig pártja dúsgazdag mecénásai felszólították: üdvös lenne, ha valami látványos fogással szavazókat szerezne a pártnak. Ezért vágott neki Jeremy Caldwell a maffia floridai dzsungeljének. Capone egyik volt bizalmasával, JackGus- mondóval akarta kezdeni. Az eszes, kiváló fizikai adottságokkal rendelkező bandita, aki a szakmában a tekintélyes „Vasöklű” jelzőt érdemelte ki, felismerte, hogy most dől el a floridai szekció jövője. Haladéktalanul intézkedett. - , Kígyóm éreg-iniekció így virradt a főügyészre a végzetes reggel. Azt hitte, egyedül ő tudja, hogy birtokában van egy perdöntő ütőkártya: Gusmondo egyik haragosának, ugyancsak aktív gengszternek a levele, amelyben gyilkossággal vádolja a floridai főnököt. Amikor jelentették neki, hogy a levélírót szitává lőve találták meg egy elhagyott réten, Caldwell még mindig bízott abban, hogy valamiféle helyi csetepatéról volt szó, és az ügynek semmi köze a levélhez. Vaskos aktatáskáját maga elé tette az asztalra és várta az ápolót, aki idült betegsége miatt másnaponként injekciót adott neki. Meglepetéséi'» ismeretlen fiatalember é"lcezett. Közölte, hogy kollégájának el kellett utaznia, és a páciens engedelmével „néhány napon át" ő helyettesíti majd. Az ismeretlen nagy rutinnal végezte el a szúrást. A főügyész másodperceken belül halott volt. Az utólagos kémiai analízis megállapította, hogy kúráiét — gyorsan ölő kígyómérget fecskendeztek belé. A táska — benne a levéllel — eltűnt. A ;>e>. jóca Az „ápoló” egy óra múlva már repülőgépen últ. Az előzetes megbeszélés szerint este 9-kor beállított az egyik előkelő New York-i szálloda, a Lullaby hotel halijába. A portás felszólt a 402-es számú lakosztályba, és közölte a jövevénnyel: — Parancsoljon felfáradni. Percekkel később Ralph Garbo, az alvilág egyik tehetséges „mindenese”, a Csu- kottszájú, ahogy szűkebb körben nevezték, bekopog a belülről párnázott ajtón. A szobában Alberto Anastasia ül. Nyájasan érdeklődik, rendben van-e minden. Az igenlő válasz után újabb kérdés következik: — Nem ittál? Egy kortyot sem? A felelet ezúttal határozott nem. de „Albert bácsi”, a Gyilkosság Részvénytársaság és pillanatnyilag az egész maffia főnöke, dühösnek látszik. — Szívesen dolgoztattalak, mert mindent tudsz, ami ehhez a szakmához kell. Mondták, hogy valaha ittál, de eddig nem volt baj veled. Őszintének látszol, amikor azt állítod, most sem fecsegtél. Annái rosszabb rád nézve, fiam Ez azt jelenti, olyan állapotban voltál, hogy valóban nem emlékszel semmire. Márpedig fecsegtél, gyermekem, egy bárban orvostudományról és hatásos injekciókról tartottál előadást. Tudod, hogy van az, Albert bácsihoz visz- szaj útnak a dolgok. Ralph Garbót soha többé nem látta senki. Még a holtteste sem került elő. Ezek után ideje, hogy bemutassuk az olvasónak Alberto Anastasiát. Miközben A1 Capone Chicagóban irányította a gengsztermonopóliumot, ő viszonylag nagyon fiatalon Amerika legnagyobb városában, Nek Yorkban szerezte meg a Főnök engedélyét a „munkához”, ö építette ki New York óriást szeszcsempészhálózatét, de egyéniségéhez mindig a gyilkosság állt a legközelebb. Válogatott brigantikból különítményt szervezett, akik eleinte gazdag gyermekek elrablására specializálták magukat. A gyermekrabló csoport főnöke, a „Fojtogató”, Abe Reles, egy szadista vadállat, aki gyakran a váltságdíj kifizetése után is megfojtva küldte vissza szüleiknek a gyermekeket. Anastasia nem bánta, a szülők a leghalványabb reményre is fizettek, és így legalább még kevesebb volt a nyom. Nos, Reles csoportjából alakult ki az egyik legjövedelmezőbb üzletág, a már említett. Gyilkosság Rt Hatvan elszánt gazemberből állt ez a különítmény. Munkáját az üzleti életben bevett módszerek szerint végezte: a megrendelő rendelt és a csoport szállította... a kialkudott áldozat holttestét vagy halálhírét. (Következik: A Cosa Notd- »■<«----------------— S okféle taneszköz készül az iskolai szertárak részére a TANÉRT Vállalat műhelyeiben. Képünk: készül az emberi fül modellje. (MTI foto)
