Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-18 / 142. szám

t

IBUSZ

lovas- furán a Bükkbcn

Megkezdődött a lovastúrák időszaka az IBVSZ-nál is. A túrán részt vevő angol, holland és NSZK lovasturisták megismerkedtek a Bükk- hegység gyönyörű tájaival és nevezetességeivel. Többek között megnézték a csipkéskúti lipicai ménest is.

(MTI-foto — Benkó Imre)

A költő nyelvpótléka

Azzal a dölyfös szándékkal kezdték az emberek építeni a bábeli tornyot — írja Kosztolányi szellemesen —, hogy csúcsa majd az eget veri és ők kényelmesen átsántikálnak az egyik csillagról a másikra. Az úr megsokallta fönrihé- jázásukat, ködöt bocsátott elméjükre, összegabalyította nyelvüket. Az építkezést sürgősen abba kellett hagyni. Nagy deficit mutatkozott. A vállalkozó csődbe jutott, a torony pedig csonkán meredt az égre puszta falaival. „De tövében nyomban nyelviskolák, fordítási irodák keletkeztek. Tanárok, kik gyorsan megtanulták az összes nyelveket, nyelvtanokat írtak, s a tolmácsok jó pénzért arra vállalkoztak, hogy a sok boldogtalan halandót közelebb hozzák egymáshoz. Ekkor született meg a műfordító.”

Fordítás és műfordítás természetszerűen nem azonos. A két fogalom elkülönítésében Kosztolányi előtt és után sokan kísérleteztek, természetesen maga Kosztolányi is. Boncolgatták, születhet-e fordítási remekmű közvetítő nyelv, vagy nyelvfordítás segítségével is? Mindannyian megegyeztek benne, hogy a költemény műfordítója maga is költő, még ha foglalkozására tanár, vagy tudós is, ha maga költeményeket soha nem is írt, költő, aki mesterien bánik munkaeszközével — a magyar nyelvveL

Minden magyar származású külföldi tudósító legnevesebb elődje, Körösi Csorna Sándor, 16 nyelvet ismert, tudományos alapossággal. Első magyar nyelvű költőnk, Balassa Bálint hat nyelven beszélt és fordított. Klasszicista költőink természetszerűen ismerték jól a görög és latin nyelvet, a felvilágosodás korától modem világnyelvek ismerete is általánossá vált költőinknél, elsősorban a francia és a német. Egymás után jelentek meg Goethe- és Moliere-fordítások. A nagy triász — Vörösmarty, Petőfi, Arany —, angol eredetiből fordított Shakespeare-t, Babits olaszból Dantét, Vi- kár Béla finnből a Kalevalát, Hajdú Henrik norvégból Ibsent. Mindmáig kiemelkedő alkotás Bérezi Károly Puskin- átültetése. József Attila szomszédos népek költeményeit ismerte meg eredeti nyelvükön, tolmácsolta azokat.

Lehetséges, hogy legnagyobb költőinknek is nehézségeik lettek volna a nyelvpótlékra jogosító vizsga letételénél. Arany János sem igen vállalkozott volna angol nyelvű idegenvezetésre és Babits sem. (Móricz Zsigmond írta róla: meg sem mert szólalni olaszul a Garda-tónál tett kiránduláson.) Műveik bizonyítják azonban, milyen mélyen hatoltak a nyelvek szellemébe, milyen felső fokon tudtak Sha- kespeare-ül, Danté-ül.

A műfordítás szükségletből fogant? Szabó Lőrinc szerint „játék és gyönyörűség”.

Soknyelvű élő magyar költőink a világirodalom sodraiba kapcsolnak be bennünket.

kuara :

Tiltakoztam.

Köszönöm, nem. Ne mesélje. Nem akarok „témát kapni”, nem írok sem könyvet, sem filmet más élményeiből. író vagyok: amit magam látok, amit magam átélek ...

*

— Hallgasson meg — mondta csöndesen. — Hallgasson meg, kérem. Nem kívánom, hogy megírja. Semmit sem kívánok. De ön író. Legalább meg fogja érteni és átérezni. Most mentem nyugdíjba. Évtizedeken át ügyész voltam. Azután a büntetőjog professzora. Es van egy élményem, nagyon régi, fiatal ügyész koromból... ha akarja, megírja, ha nem akarja, nem... de én nem bírom elfelejteni.

Karácsony előtt én voltam a soros, a börtönt ellenőriztem N. városkában. Az egyik cellában egy kisfiút találtam — tizenegy éves volt mindössze, tárgyalásra várt.

— Miért vagy itt?

— Leszúrtam az apámat. Meg is halt.

Láttam már gyereket börtönben máskor is. Csavargásért, lopásért, megesett, hogy a csendőrség — intézkedésig —, a felnőttek közé dugta. Mindig iszonyú. De ez ... A börtönőr mondta is: „ez már a pólyában gyilkolt”.

— Nagyon megbántad, ugye? — kérdeztem, mert hat az ember valamit kérdezni akar, ostobaságot, ami a nyelvére jött.

— Nem bántam meg. Jól lettem — válaszolta komoran

Két nappal később megismerkedtem a kisfiú anyjával. Harmincöt év körüli parasztasszony volt harmincöt éves korában elnyűtt, elfáradt, eltompult a gondoktól.

— Borzasztó. Borzasztó.

Most itt vagyunk férfi nélkül, — mondogatta. — Bor. zasztó. Bárha egy dologból jól tette, hogy leszúrta. Mert a ribanca miatt éheztünk. Annak hordta oda azt a keveset, amit keresett, ami a pálinka után megmaradt. Hányszor

mondtam neki, téged le kéne szúrni, te átkozott. Téged le kéne szúrni, mint a disznót, meri elnézed, hogy rongyokban járjunk, hogy éhes sírással feküdjenek le a porontyok. Te a macáddal henteregsz, amíg én beleszakadok ... ó, terem- tőm, téged le kéne szúrni ...

— Mondja, ugye szereti magát a kisfia?

— Hát már hogyne szeretne. Muszáj, hogy szeressen, hiszen már apja sincs... De amíg volt, addig se volt. Akkor este is, én hoztam azt a nagy kerek kenyeret, én gürcöltem érte keservesen, én vállaltam napszámot. Az uram csak ült a pálinkásüveg mellett, egy fillért se tett az asztalra. A kenyér ott volt előtte, a szép nagy kenyér, meg a nagy konyhakés. A gyerek ült az apjával szemben és nézett minket. En meg csak sikítottam ... hogy le kéne szúrni téged, de én nem mocskolom be veled a kezemet ... le kéne szúrni téged, te disznó, de énnekem nincs annyi erőm. Akkor felállt a gyerek és felkapta a kést.

Nem tudom, mi lett a gyerek sorsa.

A nevére sem emlékszem.

De álmodni szoktam róla. Pedig általában ritkán álmodom.

*V\AAAAAA/SAAAAAAAA/V\AAAAAAAAA/NAAA/VW\AA/W\/WW\AAAAAAA/VSAA/VWVAA^%A/SA/VVWNAAAAAAAAAA/WWVWVAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/WW^'

N

e féljen, lelkem, ne féljen.

Nézzen meg engem. Már eltemettek odahaza, félévet se jósolt Nagy János. Makkegészséges lettem, láthatja. Öt és negyedórát feküdtem a műtőben. Kivágták az epémet, a gyomrom egy darabját, meg a vastagbélből is egy keveset. Mindent kipucoltak, ami beteg volt. Most farkasétvágyam van. Én mondom, sose volt még ekkora étvágyam életemben! Üj epevezetéket kaptam a professzor úrtól. Be kéne aranyozni a kezét. Aranyat ér. Én mondom: aranykéz.

A másik asszony is vidéki volt. Amolyan soványka, Hevesből. Tegnap került a kórterembe. Ágyat cseréltek. Etelka átadta neki a középső ágyat. Tapasztalatból tudta, operáció után fontos, hogy az ápolók mindkét oldalról akadálytalanul hozzáférhessenek a beteghez. Az szánni valóan riadt volt.

— Ebben az ágyban mindenki meggyógyul, lelkem — mondta Etelka az ágy szélén csüggedten gubbasztó szobatársának.

— Maga könnyen beszél — szólt nyersen az új beteg. — Már túl van rajta.

— Mi baja, lelkem?

— Epe. Azt mondták Egerben. — Ó, csak epe?

—Nem elég az?!

— Elég. Elég az lelkem. De én örültem volna, ha csak az epe van megtámadva. Az enyém már tovább terjedt. Ügy volt, hogy nem lehet segíteni. A lányaim mégse nyugodtak bele, s felhozattak. Hát azért mondom, az epe semmi. Ne izgassa magát miatta. Az epét nem kunszt kipucolni, a professzor úrnak. Nálam fennforgóit a veszély, hogy a műtőasztalon maradok. A professzor úr egész beleizzadt, mégse mondott le rólam. Háromszáztizenöt perc. képzelheti. Ennyi ideig egyhuzamban talpon lenni is fárasztó. hát még az ember felnyitott hasában dolgozni! Vigyázni kell minden kis érre, idegre. Szegénykém, aznap már nem nyúlt más

beteghez, annyira kimerült. — Hangot váltott: — Jolánka, hány óra? — kérdezte.

A harmadik asszony olvasott az ágyban. A tárt ablakon napfény illatú levegő áramlott a betegszobába.

— Készülhet, Etelka — felelte Jolánka. — Öt perc múlva fél kilenc.

Szakszerűen szedelőzködött. Derékig tűrt hálóinge alól széles, fehér kötés látszott ki. Hasa közepéből piros csövű gumikatéter nyúlt ki, a vége egy dunsztosüvegbe csüngött. Kihúzta belőle a csövet, gondosan bedugaszolta.

Fölkelt. A tükör elé állt, megfé- sülködött. Tömzsi volt, vastagszálú szürke haját kontyba tűzte a feje búbján. Fiatalasszony korában is így viselte, s lám, mire megszürkült és a lányai is őszülnek, újra divatos lett!

— Hová megy? — riadt föl újdonsült betegtársa. Pislogó madárszemében friss keletű ragaszkodás.

— Kontrollra, lelkem. A cukrom miatt. De mindjárt jövök. Nekem nem kell várni a soromra, bármikor bemehetek.

— Nem morognak?

— Akadnak morgósak, de hát itt senkinek sincs dolga, várha,t mindenki. Kitelik az idejéből. Nem mondom, nekem se sietős. Csak hát soron kívül vesznek. Tudja, mert nagyon súlyos eset voltam. Valóságos orvosi szenzáció, hogy így rendbe jöttem. A professzor úr tanulmányt akar írni rólam.

— Akkor maga olyan protekciósféle — mosolyodott el bátortalanul a madárszemű, sovány asszony ...

Etelka magára öltötte virágmintás pongyoláját. Természettől fogva hajlamos volt az elesettek istá- polás ára., Megérezte most is, hogy

az kell ennek a szegénynek: a gyámoltalanság meg a rémület keveréke.

— Ha kedve van, elkísérhet — szólt oda neki. — Legalább ismerkedik egy kicsit a környezettel. Hogy hívják, lelkem?

— Rózsi — mondta a madárszemű.

Az olvasó Jolánka most fölnézett a könyvéből.

— Rólam már kész a tanulmány — szólt dicsekedve.

— Jolánkát állandóan tanulmányozzák — mondta a tömzsi a madárszeműnek. — Az ilyen esetek viszik előre az orvostudományt.

— Hét éve — mondta Jolánka. — Épper. hét.

Az új beteg összerezzent.

— Szűzanyám! — mondta hüle- dezve. — Ez olyan akkor, mintha itt lakna.

— Eltalálta — mondta könnyedén Jolánka. — Innen járok ki moziba, cukrászdába.

— Vadonatúj belet csinált Jolán- kának a professzor úr — magyarázta Etelka. — Szenzációsan sikerült! Akár strandra is eljárhat azzal. Az oldalába ültette át a professzor úr, a dressz takarja.

A madárszemű az ágya peremét markolászta ültében. Nyirkosodott már a tenyere a sok rémségtől, ahogy egyikről a másikra tekintge- tett.

E

telka csak most végzett pongyolája begombolásá- val.

— Magának ott mi lóg ki? — kérdezte viszolygós üveghangon. Etelka ösztönösen a tükörbepillantott.

— Hol, lelkem?

— Ott, a hasán.

— Ja? — Etelka elnevette magát. — Már azt hittem, valami rendetlenség. — Megfogta a piros cső végét. — Ez gumikatéter.

—* Mindig a hasában lesz?

— Dehogy lesz! Csak pár napig, amíg az új epevezeték összeforr. — Nem fáj?

— Á, semmiség — legyintett Etelka. — Fő, hogy szépen gyógyul

a seb. A professzor úr saját kezűleg kötözi. Az aranykezével. Áldja meg érte az én Istenem. Az életemet neki köszönhetem... Na, jön, Rózsiika?

Az menekülve kapkodta magára csíkos kórházi köpenyét. Nem akart kettesben maradni Jolánkával. Semmiképp nem akart. A hideg rázta a gondolattól, hogy megmutatja azt az átültetést az oldalában, ha vele marad. Mohón kapaszkodott gyámolítója karjába.

— Nem akarok idebent lakni — hadarta együgyűségében a folyosón. — Azt én nem bírnám ki. Kórházban.

— Csacsiság — mondta Etelka megmosolyogva. — Innen mindenki hazamegy. Jolánka különleges eset. De ő se lakik itt hét éve. Megszakításokkal lakik idebent. Jolánka túloz. Szeret túlozni.

I

dőnként megálltak a hosszú, kanyargós folyosón, mert Etelkának pihennie kellett. — Ez már csak a gyengeség miatt van — mondta mentegetőzve. — A műtét legyöngíti az embert. De azért ne féljen tőle, Rózsika. Itt jó kezekben van. A professzor úr meggyógyítja.

— Én is kapok olyan gumicsövet? — firtatta Rózsika.

— Minden epés kap, lelkem. De semmiben nem zavar.

— Biztos?

— Ha én mondom, elhiheti.

— És, és biztos, hogy hazamehetek?

— Bár olyan biztos lenne a lottóm. A professzor úrnak nincs párja. Más orvosok is hozzá küldik a rokonaikat. A mi szobánkban volt egy asszony, akinek a fia orvos. Végignézte a műtétet, hogy a professzor úrtól tanulhasson. De képzelje, a professzor úr olyan gyorsan dolgozott, hogy nem tudta ellesni a titkát.

— Maga ezt honnan tudja?

— Mondom, mellettem feküdt az orvos anyja, és elmesélte. Akkor

még én is úgy izgultam, mint maga, Rózsika.

Megérkeztek az ambulanciára. A kilincs nélküli ajtón tábla: „Hívás nélkül tilos belépni!”

A fal mentén padok, szabad hely egy se. Etelka gyámoltjával az ablakmélyedésbe húzódott.

Körülötte megindult a sustorgás.

— Na, megjött.

— Utolsónak jött, mint rendesen.

— És mint rendesen, elsőnek megy be.

— Mert protekciós! — Ezt egy piros pongyolás nő mondta.

Etelka hozzászokott már az ellenséges fogadtatáshoz, nem sokat törődött vele. Most merőben más volt a helyzet, Rózsika előtt feketítik be. Rózsi,kának szüksége van az ő tekintélyére, mert még tapasztalatlan és fél. De iránta bizalommal van, szemlátomást nyugodtabb, amióta pártfogásába vette.

— Lepénzelte az orvosokat — mondta valaki jó hangosan. — Megvásárolta a kivételezést. Az ilyennek jó dolga van.

Ez már sok volt, vérforraló. Etelka előlépett az ablakmélyedés,bői, szeme harciasán villant.

— Kikérem magamnak ezt a gyanúsítást! Szegény asszony vagyok, a lányaim tartanak. A professzor úr különben sem olyan ember, aki dugpénzekre pályázik. Maguk nem tudják, mit beszélnek. — Mind jobban belemelegedett a pörlekedésbe, a meggyőzés vágya fűtötte, hogy eloszlassa a felé áradó ellenszenvet. — Maguk nem tudják, milyen súlyos eset voltam —, folytatta. — Egyszer már odahaza fölnyitottak, de mindjárt vissza is varrtak. Az orvosok lemondtak rólam. A lányaimat minderről fölvilágosították. Jó, ha félévig kihúzom. Sárgaság, az visz el közvetlen. A májam fölmondja a szolgálatot, megszűnik az anyagcserém, a kiválasztás, és kínhalál következik. Hát ezért mehetek 'én itt be elsőnek, mert egyszer már föladtak. Tessék — tette hozzá kifulladva —, most irigyelhetnek!

A pádon ülők izgatottan mozgolódtak. Elsőként a piros pongyolás nő ugrott föl a helyéről, majd mások is követték az ablakmélyedésbe. Etelka nem értette, mi történik a háta mögött.

M

egfordult, és ekkor minden világos lett. Gyámoltja, akiről e percekben megfeledkezett, elfehéredve, ájultan csuklóit össze. A piros pongyolás nő fogta föl estében.

Dékány Kálmán:

A protekciós

^V^VVVVVVWVVVNAA^VVVVNAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/VVVVVX^VVW^AAAAAA^VWVVVSAAAAAAAAA^AAA/WSA^ WAVSAAA/ VWWVWWü