Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-16 / 140. szám

Legfelsőbb Bíróság

Aligha van Heves megyében város és község, ahol ne látnák szívesen maguk között a szórakozni vágyó emberek kedvenc táncdaléne- kesüket, vagy azokat az ismert zenekarokat, amelyek a modern beatzene tolmácsolása révén szereztek nevet maguknak. Mert más a közvetlen találkozás, mint akár a rádió, televízió, akár az üzletekben árult lemez, magnószalag.

De közművelődési intézményeink. a kultúrházak is rá vannak utalva az ilyesféle programra, mert a vonzó, nagy közönségsikerrel lezajló könnyűzenei estek jövedelme toldja meg igen szűkös állami támogatásukat, s teszi lehetővé községenként a tartalmasabb népművelő munkát, a különböző klubok és szakkörök működését.

Utóbb azonban felborult a mérleg! Magasabb lett a művészek fellépési díja, s igen megnövekedett a rendezési illeték, amit az ORI-nak, az Országos Rendező Iroda pesti központjának kell befizetni egy-egy vidéki műsor után. Különösen nehéz helyzetben vannak azok a műve- lődésiotthon-igazgatók, akik kicsi befogadó képességű teremmel rendelkeznek. Ilyen helyeken még 20—25 forintos belépővel sem lehet gazdaságosan vendégműsort fogadni. Az igen mozgalmas Nagyréde például márciusban éppencsak ki tudta gazdálkodni a Corvina együttes műsorának az árát. Bajban van azonban Gyöngyös, ahol a szabadtéri színpad férőhelyei után olyan magas illetéket és közvetítési díjat állapított meg az iroda a Neo- ton együttes esetében, hogy egy kicsit is rossz idő esetén súlyos ezreket veszíthet a művelődési ház.

Mindezen felül probléma még, hogy a kiközvetített művészeti csoportok nem mindig a meghirdetett felállításban jelennek meg. Vagy késnek, vagy esetleg agyon- hajszoltan állnak a vendég- fogadók színpadára. Egyik községünkben, délután másik helyen leadott műsor után, olyan rekedten lépett a mikrofonhoz a fiatal beat- énekes, hogy később a zenekar vezetője le is páránMiért drága az ŐR

Körműsor Heves megye tizenkét községében

csolta a deszkákról. S mindezekért senki sem vonható felelősségre, a műsor árát ki kell izzadnia a kultúrotthon- igazgatónak, mert van az ŐRI által szentesített szerződésnek olyan pontja, mely szerint a szereplőkért, egyáltalán a műsorért semmiféle felelősséget nem vállal az Országos Rendező Iroda.

Mindé problémákkal kapcsolatosan beszélgettünk Keszler Pállal, az ŐRI igazgatójával.

— Való igaz, hogy szimpla hatósági szerepet töltünk be, amikor a művelődési otthonok és különböző művészeti együttesek között létrejött szerződés alapján műsorokat engedélyezünk. Nem látjuk, mi megy le vidékre, s nem is vállalunk a műsorokért felelősséget. De azt is el kell mondanom, hogy a közvetítési díjakat pénzügyminiszteri rendelet szabályozza, mi azt csak behajtjuk, a szerzői jogdíjjal együtt, majd utaljuk tovább az országos kulturális alapnak — mondotta a felvázolt kérdésekre Keszler Pál. — Bevallom, mi nem örülünk a hatósági szerepnek, a stemplizésnek!

A közeljövőben számos tv-műsor foglalkozik Indiával, mutatja be az ázsiai ország jelenét, lakosainak életét. Érdekesnek ígérkezik ezek közül három kisfilm. Az elsőt június 19-én 18.30 órakor sugározzák Mudarai tartomány címmel, s ebben sajátos képzőművészeti alkotásokkal ismerkedhetnek

Szívesebben fordítanánk minden energiánkat saját önálló műsorainkra. S nekem volt is már javaslatom e tekintetben, amely mellett máig kitartok: a műsorok kiközvetítésének jogkörét le kellene adni a tanácsok művelődési osztályainak, amelyeknek bélyegzője eddig is kötelezően 'szerepelt a szerződés nyomtatványán. A helyi tanácsok jobban ismerik az illetéket szabályozó teremviszonyokat, bárminemű akadályoztatás, vihar, betegség esetén azonnal visszautalhatják a közvetítési díjakat, s mindjárt meggyorsul az egész ügyvitel!

Elmondottuk az ŐRI igazgatójának, hogy igen üdvös lenne, ha foglalkoznának olyan színvonalas és olcsó könnyűzenei műsorok összeállításával, amelyek kisebb községben rentábilisan be- mutathatók. Heves megye tizenkét bázis községében például biztosan szívesen vennék az ilyesféle próbálkozást.

— Ennek nem látom akadályát, s ígérem, hogy a legrövidebb időn belül ösz- szeállítunk néhány speciális műsort, amelyek ráfizetés veszélye nélkül bemutatha- tók ezeken a helyeken. Én az akciót körműsor formájában képzelem el. Egerben telepedne meg a művészcsoport, s onnan látogatná sorra a bázis községeket. Kellően rugalmas ügyintézéssel talán már az idei nyáron néhány hangulatos estét szerezhetünk Heves, Nagyréde, Kisköre, Poroszló, Detk, Mát- raszentimre dolgozóinak, s az oda látogató turistáknak, üdülőknek — kaptuk a választ Keszler Páltól.

meg a nézők. Június 21-én 18.10 órakor Jain templomok Indiában címmel 15 perces filmet vetítenek az itteni templomépítészet remekeiről. Június 24-én „Hét sziget” címmel kerül képernyőre 16.55 órakor egy 20 perces alkotás, amely a mai Bombayről és történetéről szól.

Döntött a

Egy gyári munkás üzemi balesetet szenvedett. Táppénze és a fizetése közötti különbözet megtérítéséért a vállalata ell*n indított perben arra hivatkozott, hogy amikor a kórházból elbocsátották, felesége otthon tovább ápolta és ezért az asz- szony részére napi 50 forint megfizetését kérte. Ebben a kérdésben az alsó fokú bíróságok ellentétes álláspontra helyezkedtek. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a következőképpen döntött:

— A baleseti sérült az otthoni ápolásával felmerülő költségeket a károkozóval szemben akkor is jogosult felszámítani, ha ezt a munkát családtagja végezte. Az ezzel ellenkező álláspont elfogadása egyértelmű lenne azzal, hogy a károsult családtagja a károkozó érdekében díjtalanul többletmunkát köteles végezni, márpedig a kárenyhítési kötelezettség idáig nem terjed. Az ápolást végző családtag a károsulttal szemben fennálló, a családi kapcsolaton alapuló kötelezettségének kívánt eleget tenni, de semmiképpen sem a károkozót óhajtotta mentesíteni a kártérítési kötelezettség alól. A sérült tehát az otthoni ápolásával felmerült költség megtérítése iránti igényével nem utasítható el azon az alapon, hogy az őt ápoló családtagnak emiatt nem volt keresetvesztesége.

Egy mezőgazdasági termelőszövetkezet agronómu- sáról az a hír járta, hogy másik tsz-be készül átlépni. Az elnök érdeklődésére kijelentette: a hír alaptalan, nem akar elmenni, de ha esetleg erre mégis sor kerülne, azt idejében a vezetőség tudomására hozza. Ezek után külföldi tanulmányútra küldték, de amikor visszatért — felmondott. A' vezetőség az eljárást megbélyegezte, a kilépést tudomásul vette, de úgy határozott, hogy a tanulmányi út idejét az agronómus évi rendes szabadságába betudja és az utazás költségeit rá hárítja. Ezenkívül a természetbeni juttatásokból kizárja, a háztáji területet — a hivatalos költségek megtérítése után — visszavonja. A határozat ellen az agronómus panasszal élt, de minden fórumon elutasították.

Ezek után a tsz ellen pert indított, amelyben a vezetőség határozata anyagi vonatkozásainak hatályon kívüli helyezését kérte. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság elutasító döntését a következő elvi jelentőségű állásfoglalással indokolta;

— A tagsági viszonnyal kapcsolatos kötelezettség megszegésével vétkesen okozott kárért a termelőszövetkezet tagja kártérítéssel tartozik. A teljes kár erejéig felel, ha azt szándékosan okozta. Ebben az esetben nem vitás, hogy az agronómus szándékosan és tudatosan elhallgatta, hogy egy másik szövetkezettel az átlépésben megállapodott, mégis elfogadta a tanulmányútra való kiküldetést. Visszaérkezését követően nem ment vissza a munkahelyére, tehat a tsz a kifizetett költségekkel károsodott, s ezt az agronómus megtéríteni tartozik. A kártérítés mértékét (összegét) — a törvényben meghatározott felső határt figyelembe véve — az eset összes körülményeinek mérlegelésével úgy kell megállapítani, hogy a szövetkezeti tulajdon védelmét elősegítse, továbbá a kárt okozó tag és a szövetkezeti tagság nevelését, valamint a termelőszövetkezetnek az okozott kár megtérülését elősegítse. Amennyiben a kárt szándékosan okozták, a kártérítési összeget a tényleges kárnál alacsonyabban csak akkor szabad megállapítani, na az a tagot aránytalanul súlyos helyzetbe hozná. Az agronómusnak az okozott kárt teljes egészében viselnie kell, mert ez az összeg semmi esetre sem hozza aránytalanul súlyos helyzetbe. Az pedig nyilvánvaló, hogy magatartásával, mint felelős beosztású tag, különösen rossz példát mutatott.

Egy gyári munkást olyan súlyos baleset ért, hogy teljesen munkaképtelen lett. Felesége a rokkantsági nyugdíjat felvette, de beteg férjével, sőt, kiskorú gyermekükkel sem törődött, majd a gyermeket állami nevelő- otthonban helyezte el. Ezek után a férj, akinek állapota időközben némileg javult, válópert indított, amelyben a házastársak között a lakásért és a gyermekért nagy harc folyt. Az alsó fokú bíróságok a gyereket az asz- szonynál helyezték el és így a lakást Is megkapta. A legfőbb ügyész törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság más álláspontra helyezkedett.

— Az asszony a gyermeket apjától elidegeníteni igyekezett és adat van arra is, hogy a házastársi hűséget megszegte — hangzik a törvényességi határozat. Az a szülő, aki a gyermeket a másik szülővel való érintkezéstől különösen nyomós indok nélkül elzárja, a gyermeket a másik szülő szere- tete és tisztelete ellen befolyásolja, erkölcsileg nem alkalmas gyermeknevelésre. Az ilyen magatartás a gyermek másutt való elhelyezését is indokolttá teheti. Ehhez járult, hogy az anya a gyermek gondozását sem látta el megfelelően. A gyermekelhelyezés kérdésében történő döntésnél vizsgálni kell a szülőnek a házasélet felbomlásáért való felelősségét és azt is, hogy a gyermekért folyó harcnak nem önző anyagi érdek-e a mozgatója. Tény, hogy a férj fokozott mértékben féltékeny volt, ami részben hozzájárult a házasság felbomlásához, de kiderült, hogy féltékenysége nem volt teljesen megalapozatlan. Az a körülmény, hogy az asz- szony a gyermeket állami nevelőintézetben helyezte el, sőt, a környezettanulmány szerint az állami gondozásba vétel szükségessége is szóba került, amellett szól, hogy nem feltétlenül a gyermeke sorsáért való aggodalom és felelősségérzet, hanem a lakás kizárólagos használatának megszerzése indította annak a kérelmének előterjesztésére, hogy a gyermeket nála helyezzék el. Ha ez megtörténne, ez a házasság céljával és rendeltetésével ellenkező magatartást tanúsító asszony érdekeit szolgálná.

— A gyermek nevelését az

apa ez idő szerint nem tudja ellátni, de ' erre az anya sem alkalmas. A gyermek elhelyezése megnyugtatóan csak intézetben, vagy állami gondozásba vétel útján oldható meg, tehát az asz- szony a lakásra nem tarthat igényt. Amennyiben megkapná, az a beteg férjre nézve méltánytalanul súlyos volna. Hajdú Endre

Moldvay Győző

Tv-filmek

A szántóföld a hegyek közötti mély folyóvölgyben terült el és sűrű maniguabozót vette körül, amelyben a marabufa összenőtt a citromfával, a citromfa az elefánttetűfával, az elefénttetűfa a folyondárral, a folyondár a marihuánával, a marihuana a babérfával, a babérfa a kávécserjével és a kávécserje a marabufával.

Késsel vágott rossz kis ösvény vezetett a szántóföldtől a mezítlábas kapitány házához. A ház előtt haladt el a Condadoba vivő út. A mezítlábas megállította az ökröket. Az állatok egy pillanatra megszabadultak a hangos nógatástól és ösztökéléstől, de tudták, hogy csak egy pillanatra, ezért egykedvűen kérődztek szomorú sorsukon és a lelegelt fü- vön.

A mezítlábas leült a szántóföld szélén, a maniguabozót tövében. Mellette hevert az ele- mózsiás tarisznya, melyben egy vekni kenyér és egy kulacs friss víz volt. A mezítlábas enni kezdte a kenyeret, egy-egy korty vízzel segítve minden falatot. Durva vászoning volt rajta és derekánál kötéllel megcsomózott kék nadrág; fején baseball-sapka. Két lába kinyúlt a nadrág el rongy olódott szára alól. Hatalmas lábak, piszkos és kérges talpakkal.

— Üldöznek — mondta valaki. A mezítlábas megragadta a kését, felpattant és szembefordult a hang gazdájával. — Üldöznek — ismételte az ember, aki egy Garand- karabélyt tartott a kezében, derekáról pedig pisztolytok csüngött alá.

— Nem vagyok tolvaj — bizonygatta az ember.

— Nem szeretem a menekülők dolgait — telelte a mezítlábas Az ember hátranézett. föit'elé. oda. ahonnan a földről felvert vöröses porfelhő közeledett nyugodtan, feltartóztathatatlanul.

— A milícia — mondta a mezítlábas.

— Értem jönnek, de már nem bírom tovább. — Az ember leült a kulacs és a kenyér mellé. — Ad nekem egy darab kenyeret és egy kis vizet?

— Vegyél — kínálta a mezítlábas. — És tűnj el, amilyen gyorsan csak tudsz. Nem akarok bajt hozni a családomra.

yml’cr három húvá«rn kiürítette a kulacsot, csillapítva a nyelve és a fork; között érzett égető szomjúságot. A mezá á uas megkérdezte Idle; a. — M4y<n fegyver ez?

"" — Luguer pisztoly — felelte az ember.

—--------- *A-*-»*N

orberto Fuentes*:

A mezítlábas kapitány

— Jó márka.

— De kicsit öregnek látszik, nem?

— Megrozsdásodott a bozótban — magyarázta az ember. — De azzal együtt is jól lő. Remek pisztoly.

— Én ezt a fegyvert szeretem — mondta a mezítlábas és megsuhogtatta nádvágó kését.

— Nem vitás, valóban Collín. Vigyázzon rá, ez a legjobb machete, a legjobb acélból.

Az ember kettétörte a kenyeret, mire a mezítlábas végighúzta a machete élét a csuklóján. Az ereiből kicsorduló vér a tenyerébe folyt, vörösre festve a kenyérbelet.

— Miért tette ezt velem? — ordított fel az ember.

A mezítlábas pontos ütést mért és a machete az ember ölében tartott karabély agyáig hatolt. A kéz a földre hullott, még mindig szorítva a kenyérdarabot. Az ember fel akarta szedni a kezét, de egy újabb ma- chete-csapás, ezúttal a tarkóján, a felbugyborékoló vérbe fojtotta kiáltását, amely lassan alvadni kezdett szája körül.

A mezítlábas felszedte a Garandot és a Luguert, bement a házba a konyhaajtó felől, leszidta a ház körül futkározó gyerekeit, a fegyvereket az ágyára rakta, aztán kiment a kapuhoz, épp akkor, amikor vele szemben megállt a csapat.

Az első jeepből Bunder Pacheco szállt ki. A katonák ülve vártak a kocsikban.

— Hát hogy van a mi mezítlábas kapitányunk? — üdvözölte Bunder Pacheco.

— Ahogy lát itt engem, őrnagy elvtárs ...

A mezítlábas két széket kerített elő és

odavitte a kapuhoz. Leültek.

— Hát mit mesél nekem, kapitány?

— Nagyon rosszul érzem magam mostanában, nagyon szomorú vagyok — felelte. — Az asszony elment és itthagyott engem ezzel a tucat gyerekkel.

— Hallottam róla, kapitány.

— Kértem a halált, hogy ne vigye el a feleségemet, de hát maga is tudja, annak hiába beszél az ember.

— Nem szeretem ilyennek látni magát, kapitány.

— Elvitte az asszonyt, könyörtelenül.

— Így én is elszomorodom, kapitány.

— Sose aggódjon értem, őrnagy. Kér egy csésze kávét?

— Hát, ha megkínálna:: 3

A tt.cz: tlábas őúaüsvTa az egync gyerekéi

Tts-szólt neki,, hogy főzzön, kávéig

— És hogy megy a munka?

— Nem valami jói, tudja. A kukoricának rosszul jött ez a szárazság, a kávénak meg alig van ára. Nem, nem vagyok valami jól. Ráadásul öreg is vagyok már és a barázdák nem sikerülnek egyenesre.

— Idehallgasson, kapitány, miért nem költözik Havannába? Tudja, hogy ott ház, autó és fizetés várja magát.

— Nem tudok, őrnagy, nem tudok. Maga is tudja, hogy állnak a dolgok. A szabályzat azt mondja, hogy a csizma viselése kötelező. Így én nem tudok meglenni sehol sem. Várjon egy percet, hogy maga Is lássa — és fölkelt a székről, bement a házba, aztán egy pár csizmával a kezében jött vissza.

— Látja? Teljesen új, épp olyan, mint hat évvel ezelőtt, amikor kiutalták nekem. De bármennyit is próbálkozom, nem tudok cipőben járni. Nem tudom, mi i van velem olyankor, de mintha nem kapnék levegőt.

Bunder Pacheco elmosolyodott.

— Csak ne nevessen, ne nevessen. Biztosíthatom, hogy ez a legjobb cipő a világon — és hatalmas lábára mutatott — Amikor ez tönkremegy, nem is lesz szükségem többre.

A kisfiú odahozta a forró kávét. Bunder Pacheco felhajtotta, aztán felkelt és búcsúzni kezdett.

— Elmegy, őrnagy?

— Igen, kapitány. Munkában vagyunk és várnak a katonák.

— Nincs miért sietni — makacskodott a mezítlábas. — Kit hajszolnak olyan kétség beesetten?

— Magua Tondike nyomában vagyunk, tegnap ezen a környéken látták.

— Ügy? — álmélkodott a mezítlábas. — Nincs magának véletlenül egy használható szivarja?

Bunder Pacheco keresgélt a zsebeiben és két szivart talált. Odaadta a mezítlábasnak.

— Nos. kapitány, mennem kell.

— Nem kell sietni, nem kell sietni —

hajtogatta a mezítlábas. — Én mondom magának. hogy nem kell sietni, mert most jut eszembe hogy Magua Tondike itt fekszik a földemen, s tán már oszlásnak is indult a napon, ,

* f t Kubai elbeszélés az eUenf*rraéíZí- mi bandák eüeni harc (I9fí0—196SJ

U sW MöMW r

— Collín?

— Igen. Coliin — válaszolta a mezítlábas —. több mbit tíz ?'-p használom már.

— Mulassa csak a márkáját — kérte az

ember A mezítlábas odaadta neki a mache- lét, és ő a markolat tövében azt a helyet kereste, ahová a kakast trésnek be a gyért? e«s nevével; ŰOÜalN. ^ ___m*-.