Népújság, 1972. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-16 / 140. szám
Egyenrangúak? Végig az új 3-as úton a hídépítőkön múlik most már Amióta — immár öt esztendeje — törvény szentesíti a tsz-ek önállóságát, azóta lobog a vita is: vajon egyen, lőek-e kapcsolataikban a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és a velük kapcsolatban álló állami vállalatok? Sajnos, a témát ketté kell választanunk. Az egyenlőség meghatározására ugyanis két kifejezést használunk: az egyenjogúságot és az egyenrangúságot. Az egyenlő jogokkal nincs itt semmi baj. Amint a Magyar Népköztársaság alkotmánya leszögezi, hogy az állampolgárok között különbség nincs, ugyanúgy mondja ki minden ezzel kapcsolatos jogszabály, hogy az állami és szövetkezeti vállalatok jogai azonosak. Nem töltenek már be hatósági szerepet a nagyvállalatok, nem írhatnak elő kötelező erejű szerződéskötést, feltételeket. Sőt, a hatalmaskodás is ritkán fordul ma már elő. A módszerek kifinomodtak, a törvényben rögzített jogokat formálisan nem sérti meg senki. Más a helyzet az egyenrangúsággal. Ez nem annyira jogi, sokkal inkább gazdasági fogalom. Nagyon durván fogalmazva az az egyenrangú, aki visszabeszélhet a másiknak. Ilyen értelmű egyenlőséget pedig az állami vállalatok és szövetkezetek között, ha keresünk is, ritkán találunk és a távlatok sem valami biztatóak. Egyenrangúak ugyanis nagyjából egyenlő gazdasági erejű felek lehetnek. De hogyan lehetne egyenlő erejű a termelő, ha bizonyos cikkeit csak egy meghatározott vállalatnak — monopolvállalatnak — adhatja el. Ráadásul a szövetkezet egy helyi szervezet, maximális esetben is, legfeljebb százmillió forintos anyagi háttérrel, míg például az állatforgalmi vállalat országosan egy kézben tartott cég, sok milliárdos anyagi erővel. Az erősebb itt óhatatlanul „lelépi” a gyengébbet akkor is, ha ez utóbbit a törvény betűinek sokasága védi. Hasonló a helyzet a cukorgyárakkal, a gabonafelvásárlással stb. Persze, nem minden vállalatnak van monopolhelyzete. Sokat beszélünk és joggal a többcsatornás értékesítési lehetőségről. A zöldséget például a tsz átadhatja a nagykereskedelemnek, eladhatja közvetlenül a kiskereskedelemnek, vagy nyithat saját üzleteket és így már az összes lépcsőket kikapcsolva, közvetlenül a fogyasztóval kerül kapcsolatba. A tőkeerő azonban sok mindent meghatároz. Vegyük azt az esetet, hogy a tsz valóban nyit egy standot Budapesten, sőt belép egy közösségbe, amelynek húsz üzlete van. Akkor is a ZÖLDÉRT nevű, nagy céggel áll szemben, amely az üzletek százait tartja fenn a fővárosban. Tehát, ha harcra kerül a sor, akkor sok üzletével, tőle függő alkalmazottaival, fejlettebb raktárhálózatával és külső kapcsolataival nyilvánvalóan diktálni tudja a feltételeket és a követelményeket. A zöldségfronton még egy fogalommal ütközünk, ez pedig a szortiment. Egy szövetkezet almát termel, a másik káposztát, a harmadik mondjuk zöldpaprikát. Hárman együtt, még mindig csak háromféle cikket tudnak kirakni a pultra. Egy zöldségüzlet szortimentje pedig 30—35 cikket tartalmaz, sőt, ha a tartósított készítményeket is hozzávesz- szük, akkor többet. A tsz- stand nem tud teljes választékot beszerezni és kínálni, ezzel is hátrányba kerül a piacon. Mi a kiút mégis ebből a helyzetből? Sokat várhatunk a már megindult politikai munkától, amelynek célja a nagyvállalatok szemléletének BMgváltoztatása. A nagyval- MNtnak sem mindegy ugyanis, hogy milyen barátságot ápol a termelőkkel. A hajdani hatósági szerepkörből maradt gőgös szemlélet nemcsak a politikai légkörnek árt, nemcsak a népgazdaságra hátrányos, de adott esetben veszedelmes lehet magára a nagyvállalatra is. Például úgy, hogy a felbosszantott termelők egyszerűen felhagynak az ő cikkeik előállításával. Ma egyáltalán nem ritka, hogy ugyanannak a cikknek a termelése ráfizetéses, a forgalmazása pedig szép hasznot, tisztes prémiumokat hoz. A jövedelmi arányok igazságosabb kialakítása csökkentheti a monopolszervezetek monopolerejét. Hasonló eredményekre vezethet, ha ugyancsak felsőbb intézkedésekkel, közelebb hozzák egymáshoz a termelők és a forgalmazók, vagy feldolgozók érdekeit. Biztató próbálkozás a zöldség-nagykereskedelem átszervezése. A tsz-ek ma már egyben tulajdonosai is a MÉK-hálózatnak és ez az ellentétek egy részét megszüntette. A termelők és vállalatok vetélkedésének helyére a termelők egymás közötti versenye lépett. A nagykereskedelem átszervezése azonban minden várakozásnak nem tudott eleget tenni. Ebben az ágazatban különös élességgel mutatkozott meg, hogy az egyenrangúság hiányában maguk a termelők is ludasak. Mert mi történik nemcsak a zöldségfelvásárlásban, hanem a forgalom más területein is. Mindig akadnak egyrészt olyan termelők, akik „lefekszenek” az országos vállalatnak. Bizonyos pillanatnyi előnyök érdekében alákínálnak a többieknek, hátrányos feltételeket is vállalnak. A másik végletben pedig mindig akadnak olyan termelők, akik igényeiket valami ősi paraszti naívság- gal fogalmazzák meg. Elfeledkeznek arról, hogy olyan gazdasági környezetben élünk, amikor az összefonódás a földtől az üzletig rendkívül erőteljes, és hogy ebben az integrációs láncban valóságos érdekei vannak a felvásárlónak, a feldolgozónak, a fogyasztónak is. Olyan társadalom, ahol minden termelői igény maradéktalanul érvényesülhet, nincs a világon. Ebből a két végletből rajzolódik ki egyébként az egyenrangúsági probléma megoldásának valóságos távlata. Tehát, ha egységes a felvásárló, akkor teremtsenek maguk között egységet a termelők is. Fellépésük legyen megfontolt, és összehangolt. Ebben az esetben már a termelés a nagyobbik erő, amely a lehetőségeket megközelítően kedvező feltételeket köthet ki magának. Földeáki Béia (Tudósítónktól.) — A munkákat időben elvégezzük, kedvezőre fordult az időjárás is, így méltán reménykedünk a tervezettnél jobb termésátlagokban — mondotta kérdésünkre a szűcsi Bajza József Tsz főkönyvelője. — És ez végső fokon miként érinti a falul;? — Nem szeretnénk felváltani a százast! Mármint a tízórás munkanapra számítva ... No, persze, hátra van még a második félév ... Ám szorgalmon nem múlik! — Az elmúlt év milyen volt? — Egy tízórás munkanapra 85 forint jutott. Szűcsit még néhány évvel ezelőtt nem emlegették a jobban fizető termelőszövetkezetek között. Vajúdás, esetenként kapkodag jellemezTELEX az aratás szolgálatában A MEZŐGÉP TRÖSZT vezérigazgatója elrendelte, hogy az idei betakarítás meggyorsítása, zökkenőmentessé tétele érdekében a tröszt irányítása alá tartozó vállalatok az aratás ideje alatt tartsanak ügyeleti szolgálatot, nehogy a betakarításban dolgozó gépek meghibásodása vagy alkatrészhiány miatt csúcsmunkák idején tétlenségre kényszerüljenek. Az ügyeleti szolgálat kezdetét június 26-ra javasolta a vezérigazgató, de természetesen a helyi körülmények figyelembe vételével a vállalatok igazgatóinak saját hatáskörükben kell intézkedniük, esetlegesen előbbre hozniuk az ügyeleti szolgálatot. A szolgálat munkanapokon 7—19, szombaton 7—17, munkaszüneti napokon 7—13 óráig tart, de „indokolt és sürgős esetekben mind az alkatrész kiadását, mind a hiba elhárítását — a 'mezőgazdasági üzem igényeinek megfelelően — a megjelölt ügyeleti időszak előtt és azt követően is folytatni, illetve biztosítani kell”. Az AGROKER- és ME- GÉV-vállalatok külön telefon- és telexvonalon érintkezhetnek a központtal, amelyen közölhetik az esetleges alkatrészigényeket. te a munkát. Az sem erősítette a munkát, hogy több elnök váltotta egymást. Aztán a jelenlegit, Berta Istvánt maguk közül választották a tagok. Meg is kapaszkodott a hazai rögben alaposan, ám ennek hasznát is látta az egész falu. Lassú, de biztos gyarapodási folyamat indult meg. Beszéljen erről Tímár Sándor. — Borkiméréseket nyitottunk, és létrehoztunk egy műanyagra alapozott melléküzemágat a régi XI. akna területén. — Bevált?... Mert sokan vitatják általánosságban a melléküzemágak létjogosultságát. — Nálunk nagyon bevált! — mondja határozottan. — A melléktevékenységből származó hasznot felhasználSzinte minden A szafári rally lehet ilyen. Kilométereken át ragyogó aszfalt, aztán hullámlemezre emlékeztető agyagcsapás, amit a nehéz gépek kerekei két oldalt úgy kimélyítettek, hogy istenkísértés rámerészkedni egy kis személyautóval. Majd hirtelen egy mély bevágás, amelynek két oldalán szinte a levegőben lóg az aszfaltút két vége. Az út meredélyén majdnem orra áll a kocsi. Szóval: ilyen lehet az afrikai szafári rally is. Pedig ez, amin végigkínoztuk magunkat, az új 3-as út. Ügy is nevezik, hogy az M—3-as. Mivel valamikor autópálya lesz. Most csak az egyik oldala épül meg, ez is a kényszer miatt. A visontai külfejtés rövidesen eléri a mostani 3-as utat Halmajugra térségében. Befalja azt is. A helyébe épül meg az M— 3-as egyik kis szakasza. Igaz, már egy éve épül. És mikor lesz kész? Járjunk utána. G O O O Ahogy Gyöngyös felől haladunk Miskolc irányába, a Szurdok-part alját közelítve, bevágást láthatunk az út jobb oldalán. (Még a nyers föld mutatja, hogy itt valami készül. Átbukdácsolva a néhány méteres szakaszon, máris ragyogó aszfaltúira surrognak rá a kerekek. Két-három perc telhet el, amikor elérjük a sósvölgyi híd — helyét. A mélyhattuk a mezőgazdaság fejlesztésére. — Mik a terveik a melléküzemággal? — Nincs okunk arra, hogy megszüntessük, hiszen nem veszélyezteti a mezőgazda- sági tevékenységet, mert az a 60—70 fő, aki a melléküzemágban dolgozik, munkacsúcs idején besegít a mezőgazdaságban is. A másik oldala az ügynek, hogy kétmillió forintot ruháztunk be... Nem lenne könnyű felszámolni! — Végső fokon tehát?... — feszegetem tovább a kérdést. — Bizonyos helyeken eltúlozták, más helyen elspekulálták, egyes helyeken szakszerűtlenül intézték. Ezért helyes a rendelet. Mi jg Jseíléíeszyk, szűkítjük partnereinket és gyártmáben már elkészült vasbetonból valami alap. Itt öt méter átmérőjű vasbeton cső lesz majd. Egy évvel ezelőtt sem sokkal volt másabb a kép ezen a részen. Bizony, a sósvölgyi híd hűlt helyén megállt az idő. Le a völgybe, fel a hegyre, aztán újra aszfalt, majd munkások csoportja következik. A 96,2 km szakaszán a vasbeton áteresz szárnyfalazásának zsaluzását csinálják. Innen az út bevezet az árpatábla szélébe. De aztán megszakad, hogy visszakanyarodva akácerdő mellett bukdácsoljunk el a detki elágazásig. A Bene-patak 19 méter hosszú hídját csak akkor tudják megcsinálni, ha odáig kiépítik az utat. De a Tarna-patak 16 méteres hídja sem maradhat ki. Ennek a kitűzését végzik most. Legalább hat hónap kell a hidak elkészítéséhez. Da- nyi József főművezető vélekedik így. És sorolja, hogy a közel tizenkilenc kilométer hosszú új útszakaszon eddig már elkészítettek tíz kisebb műtárgyat. A három híd még hiányzik. Egyetlen gondjuk van a hidak miatt: kellene három-négy ács a zsaluzáshoz. o o o o A kápolnai vasúti sorompó előtt tér majd vissza a régi 3-asra az új M—3-as. nyaink számát. Ezért a műanyagüzem bruttó termelési értéke csupán ötmillió forint lesz. Az összes melléküzemági tevékenységünk pedig — a műanyagüzem, az építőbrigád, a borkimérések és egyebek — 13 milliót hoznak. / — Az összes árbevétel? — 26 millió forintot tervezünk. Amint az említett példa is mutatja, ott helyes melléküzemági tevékenység folytatása, ahol kivétel nélkül adottak a feltételek: szakemberlétszám, nyersanyag, a piac és nem utolsósorban a szakszerű vezetés. Valamikor Szűcsi kevés embernek adott biztos kenyeret. A java földeket te- nyerelte az uraság, míg a többi részen szűk vájatokat mosott a víz, és a kövek között bogáncsokat kergetett a szél. Hajnalonként csoportostól kelt innen útra az asszony- és férfinép. Ma pedig, ahogy hallom, esetenként munkaerőgondokkal küzd a falu. Senki sem igyekszik el innen, sőt idegenekkel gyarapodik a község. , Lacztk János Az aszfaltozó géplánc éppen az utolsó métereket csinálta meg a csatlakozásnál. Tamás István művezető irányította az embereket. Az aszfaltozó mellett két fém- és két gumihenger dolgozott. Mint mindig. A kápolnai keverőtelepről hordták a billenős teherautók a meleg aszfaltot. Eddig közel 25 ezer tonna aszfaltot terítettek le az M—3-ason. Még negyvenezer hiányzik. Ha a heti 15 ezres normájukat veszik alapul, akkor még legalább háromhónapi tennivalójuk van hátra. Rajtuk nem múlna semmi, mert dolgoznának, ha lenne munkaterületük. Jönnek, aztán levonulnak, majd ismét visszajönnek. Attól függően, aszfaltozhatnak-e. Kálmándi Lajos szocialista brigádja hű marad a géplánchoz. Olyan régóta odakötötték a sorsukat a modern gépekhez, hogy akár álmukban is tudnák, mit kell csinálniuk. o o o o Számolgassunk. Hat hónap kell a hídépítőknek. Az aszfaltozás is időbe telik. De akadnak még utómunkák is. Ilyen a padka kialakítása például. Négy-öt hónapot felemésztenek ezek is. Akárhogy csűrjük, csavarjuk, az M—3-as legfeljebb jövő nyáron készülhet el teljesen. Nem sürgős, mondhatja bárki. Ott a régi 3-as. Ha eddig kibírta, arra az egy évre, ami még hátra van, bizonyára megfelel. Csak részben elfogadható az érvelés. Ugyanis a régi 3-ast már a detki és a domoszlói elágazás környékén elnyűtte a nagy forgalom. Javították, kipofozták nem is olyan rég. Eltüntették a gyűrődéseket, a gödröket de az alapokat nem tudták megerősíteni. Az szétmállik, magával húzza a felső borító réteget is. Mint a lepény, úgy nyúlik az úttest szét a teherautó-monstrumok súlya alatt. Megint költsenek rá milliókat? És ha nem javítják meg, veszély nélkül mehet-e még a forgalom rajta egy évig? Nem. Pénz vagy biztonság? Ez a kérdés, és nem is hamleti kérdés. Óriási értékek és még ezeknél is fontosabb és pótolhatatlan értékek: maguk az emberi életek forognak kockán. A pénz miatt pedig soha sem szabad emberi életeket kockáztatni. o o o o Egy évvel ezelőtt alig volt rosszabb a helyzet, mint most a jövendőbeli M—3-as épülő szakaszán. Bizonyára megfelelő okok miatt alakult így minden, ahogy van. Nem szeretünk követelőzni, mert ezt a legkönnyebb. Pénzt gyártani sem tart sokáig. Ám a bankókból nem lehet utat sem építeni, mint mást sem. Azt is tudjuk, nemcsak a 3-as út van a világon. De a tények makacs dolgok: szokás mondani. Az országúti csőd árnyéka egyre vészesebben rajzolódik elénk. Mit lehet tenni ebben a helyzetben? A magyarázkodás semmit sem fog megoldani. Csak ezt az egyet tudjuk biztosra. Fantasztikus: akárhogy igyekszünk, nem tudjuk utolérni magunkat? Illetve: menne ez, mehetne ez jobban is. Csak mindenkinek a maga munkahelyén egy kicsikével kellene többet tennie, mint eddig. A panaszkodás, a nyűgösködés helyett, az elégedetlenkedés helyett. Hát nem egyszerű? Még. csak nem is most és nem is mi találtuk ki. Ez a megoldás. Ide jutottunk el az új M—3-ason a halmaj- ugrai elágazástól. G. Molnár Ferenc Msmsm, €1 1973. juniuj 16., pciűcli Világhírű a Magyar Kartográfiai Vállalat Jobb év lesz az idei, mint a tavalyi volt... 1 Gyarapodik a szűcsi Bajza szövetkezet A Magyar Kartográfiai Vállalat évről évre újdonsággal lepi meg a vásárlókat. Előkészületben van az új, egylapos Magyarország autóatlasz. Képünkön: Nagy Ágnes Ázsia iskolai falitérképe nyomdai előkészítésén dolgozik. (MTI-foto — KS)
