Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

Egymillió látogató Műszaki védősáv az egri vár körül — Munkásmozgalmi, művészettörténeti gyűjtemények — Költözik a képtár — Öt új szabadtéri múzeum Heves megyében — Á múzeumi hálózat munkájáról, terveiről beszél Bakó Ferenc Nemrég p Vlunka Érdem­rend ezüst fokozatával tün­tették ki Bakó Ferencet, az egri vármúzeum igazgatóját, megyénk múzeumi hálózatá­nak vezetőjét. Az elismerés nyilván szól annak a mun­kának is, amelyet különböző társadalmi testületekben vé­gez hosszú évek óta. Tagja például a Mátra—Eger— Nyugat-bükki Intéző Bizott­ságnak, ilyenformán jelentős része van abban, hogy utóbb az idegenforgalom irányítói­nak figyelme mind jobban azokra a tényezőkre irányul, amelyek Heves megye tája­it, városait, falvait vonzóvá teszik. — Fontos, hogy így le­gyen! — mondotta interjúnk alkalmával a múzeumi szer­vezet vezetője. — Szükséges, hogy az idegenforgalom irá­nyító szervei többet törőd­jenek természeti adottsága­ink jelenével, meglevő kul­turális létesítményeink fej­lesztésével, közgyűjteménye­ink, népművészetünk, műem­lékeink hasznosításával, be­mutatásuk feltételeinek meg­javításával Véleményem sze­rint ez a tevékenység leg­alább olyan fontos, mint az idegenforgalom igényeit ki­szolgáló ipari, kereskedelmi létesítmények, vállalatok kor­szerűsítése, kapacitásuk bő­vítései — E kérdések rendezése sokrétű munkát és széles körű összefogást követel, amiből a múzeumoknak is részt kell vállalniuk. JVlit tettek például meglevő ér­tékeik népszerűsítésére? — Figyelembe véve Heves megye múzeumainak foko­zódó látogatottságát, s azt a tényt, hogy tavaly már a fél­milliót megközelítette az ér­deklődők tábora, mi 10—15 éven belül évenkénti egymil­lió vendégre számítunk! Ez arra késztet bennünket, hogy mindent elkövessünk muzeá­lis értékeink, néprajzi gyűj­teményeink kulturáltabb be­mutatására, befejezéshez vi­gyük közelebb a különböző feltárási, megóvási munká­kat, s népszerűsítsük műem­lékeinket. Jelentős eredmény ilyen tekintetben, hogy nyomdába került már öt új múzeumi prospektus kézira­ta. A másfél íves, fénykép­pel illusztrált füzetek a gótikus palotát, a gyöngyö­si Mátra Múzeumot, képtá­runkat, a Gárdonyi-házat és falumúzeumainkat mutatják be. Ezek a kiadványok, a szerkesztés alatt levő hatva­ni múzeumismertetővel együtt, a megyei hálózat pénzén készülnek. De rövid időn belül számíthatunk egy részletesebb várvezető meg­jelenésére, amelyet Kozák Károly írt és a Corvina ad ki. Megjavul május közepé­től az egri múzeumok be­mutatásainak színvonala is! Most fejeződik be az Ide­genforgalmi Hivatallal közö­sen szervezett tanfolyam, amelynek hallgatói minden szükséges ismeretanyag bir­tokába kerülnek, s miután legtöbbjük beszél valamilyen idegen nyelvet, külföldi és hazai látogatók számára egy­aránt hasznosan állíthatók munkába. — Milyen feltárások folynak pillanatnyilag, s mit ígérnek a közeli esz­tendők? — Jelentős eredmény, hogy éppen a Mátra—Eger—Nyu­gat-bükki Intéző Bziottság 80 ezer forintos támogatásá­ból fokozhattuk a közel­múltban a kisnánai vármú­zeum fogadóképességét. Ki­szolgáló épület készülhetett és kialakíthattuk tetszetős falumúzeumunkat a helység­ben. Műemlékvédelem tekin­tetében további gazdagodá­sunkat jelenti a közeli né­hány évben a Szép-bástya feltárása és helyreállítása Sedlmayer János tervei sze­rint. Befejezik ugyanakkor az egri vár földbástyájának munkálatait, s a megyei ta­nács ebben az esztendőben is folytatja egy várat körülve­vő műszaki védősáv létesíté­sét. Gyakorlatban a sáv azt jelenti, hogy a várfalakhoz tapadó házak kisajátításával, lebontásával minden oldalról ű—8 méter széles beépítetlen terület keletkezik, ami ki­emeli az egész várrendszert, s lehetővé teszi a falak kar­bantartását. A szükséges pénzzel rendelkezünk e fel­adathoz. Szerepel aztán né­hány egészen távoli munka is terveink között, de el­mondom, mert érdekesek. Többek, között a kisprépos- ti palotában barokk művé­szettörténeti gyűjteményt szeretnénk létesíteni. A Gár­donyi-ház mellett megszűnő óvoda adna otthont irodalmi múzeumunknak, munkás- mozgalmi állandó kiállítás céljára pedig olyan házat keresünk majd, amelynek ily szempontból értékes, be­csülendő múltja van. Az ér­seki hivatal közreműködé­sével végzett gyűjtés során nagyon értékes egyházművé­szeti anyag halmozódik fel Egerben. Ennek bemutatását szeretnénk még megoldani a reánk jövő esztendőkben, s' akkor, úgy érzem, jó mun­kát végeztünk kultúrtörténe­ti értékeink feltárása hasznosítása érdekében. — Ügy tudjuk, rövidesen lebontják az egri várban a képtárat és az igazgató­199 A 99KéksssakáW utolsó forgatási napja Richard Burton címszerep­lésével Magyarországon for­gatták a „Kékszakáll” című koprodukciós filmet. A „Kék­WZ- május 14., vasárnap szakáll”-lal az utolsó jelene teket Edward Dmytryk ren-{ dezésében Tóalmáson forgat­ták. A film operatőre a ma­gyar származású Pogány Gá­bor. Képünkön: Edward Dmytryk Richard Burton je­lenetét rendezi. (MTI-fot© — Friedmanaa Éneire) sági épületet. Csak a góti­kus palota marad meg. így lesz? — A vár felújításának er­re az ötéves tervre kijelölt feladatai között csak egy épület lebontása szerepel. Ez a várudvar és a középkori templomromok területe. A bontásra azonban csak ak­kor kerülhet sor, ha a pót­lására kijelölt épületben az itt levő múzeumi raktárakat, irodákat el tudjuk helyezni. A tervek szerint a vár fel­épülő egyik traktusába ke­rül majd a Széchenyi utcai, Telekessy-patika néven is­mert öreg berendezés is! — Beváltották-e remé­nyeiket a falusi házmúzeu­mok? — A szabadtéri múzeumok sajátos formája, amelyet Kis- nána, Mikófalva, Párád és Verpelét jelent, Heves me­gyei kezdeményezés volt, s mondhatom, kitűnően be­vált. A parádi palócházat tavaly például 11 ezer láto­gató tekintette meg, s Kis- nánának is volt ötezer ven­dége. Mi a hevesi táj külön­böző tárgyi emlékeit tovább­ra is ilyen formában, saját környezetükben kívánjuk megőrizni, hozzáférhetővé tenni. Ez adja meg igazán a kis múzeumok levegőjét, sa­játos hangulatát, öt új táj­ház szerepel az elkövetkező évek programjában. Abasá- ron, Felsőtárkányban, Sírok­ban, Noszvajon és Szilvásvá­radon kívánunk ilyen fáim múzeumot létrehívni. De terveink természetszerűen csak az illetékes tanácsok és az idegenforgalmat szervező, lebonyolító intézmények anyagi támogatásával való­síthatók meg — fejezte be az eszmecserét Bakó Ferenc igazgató, a Heves megyei múzeumok szervezetének ve­zetője. Moldvay Győző * Építő d Az építőtáborok első fecs­kéi, a jó tizenöt évvel ez­előtti egyetemisták, a han­sági lápnál kemény küzdel­mükkel vívtak ki országos elismerést. Nyomukban újabb és újabb fiatalok fogtak ásót, lapátot, csákányt, hogy a nyári szünet akár legmele­gebb heteiben is részt vegye­nek a kibontakozó önkéntes épí tőmozgalomban. S a ke­ményen dolgozó fiúk után beálltak a sorba a lányok is. akik azóta a mezőgazdaság különböző munkaterületein végeznek milliós értékű munkát. Egyszóval a fiatalok között „sláger” lett az építő­álbor, mint ahogy ezt a je­lentkezők számának állandó növekedése is bizonyítja. Balaton boglártól Martonvásáráig . . . Az iskolai tanév utolsó he­teiben már eldől, hogy hová, milyen munkaterületekre várnak a nyáron diákokat. Elkészülnek a csoportbeosz­tások. s június 18-tól augusz­tus I3-ig kéthetenként vált­ják egymást az építőtáboroik lakói. A Heves megyeiek az idén is az ország több részé­ben öregbítik az építő diá­kok jó hírnevét. Balatonúj- helyre és Lengyeltótiba nyolcszáz középiskolás lányt várnak a megyénkből. A tá-- borlakók itt növényápolás­sal, gyümölcsszedéssel, -vá­logatással és -csomagolással foglalkoznak majd. Balaton - edericsen fiú tábort létesíte­nek az idén. A mintegy négy­száz Heves megyei fiatal ezen a nyáron vasútépítőként vesz részt az önkéntes mozgalom­ban. Balatonbogláron és Ba- latonaligán több mint ötven főiskolás lány segít a termés betakarításában. Martonvá- sárára tíz fiú — a gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum hallgatói —, utazik, ök az egyik legke­ményebb munkáiban^ az M—7-es út építésében vesz­nek részt. Az ország különböző tája- ip, levő építőtáborok egyéb­ként az idei nyáron 7700 kö­zépiskolást, illetve egyetemi, és főiskolai hallgatót fogad-» nak. Közülük 1260-an Heves megyéből érkeznek a munka­helyekre. Egerfarmos és Mátraderecske — igen, Eger nem í A megyében, mint a me­gyei KISZ-bizottság munka­társai elmondották. három építőtábor szervezését kezd­ték meg a közelmúltban. Ebből kettő meg is nyitja a kapuit a fiatalok előtt, egy viszont csak elképzelés ma­radt. Mátraderecskén, az Észak- magyarországi Tégla- és Cse­répipari Vállalat téglagyárá­ban június 18-tól 120 gyön­gyösi ipari tanuló segíti majd a termelést. A gyár vezetői szívesen fogadják a fiatalok segítségét, viszont ők sem maradnak adósok: munkaru­hát, orvosi ügyeletet, strand- jegyeket biztosítanak a diá­koknak, sőt még külön fize­tést is adnak a kiemelkedő munkát végzőknek. Egerfar­moson budapesti középiskolás fiatalok dolgoznak majd. To­vább folytatják az évekkel ezelőtt elkezdett patakszabá­lyozási munkálatokat. A nem éppen könnyű feladat elvég­zésében ezer pesti fiú vesz részt ezen a nyáron. És Egerben? Itt az idén nem lesz építő­tábor. Pedig a táborszerve- zés gondolatát még 1971. má­jus 24-én felvetették a megyei tanács egyik ülésén. Az Országos Műemléki Felügye­lőség megbízottjai akkor örömmel fogadták az ötletet, hiszen jókora segítséget kap­tak volna a vár feltárási munkáihoz. A tábor szerve­zése megkezdődött, s alig né­hány héttei ezelőtt — április 21-én —, többszöri sürgetés, felszólítás után megérkezett az OMF válasza: „...meg­vizsgáltuk a tanács részéröl felajánlott KISZ-munkatábor foglalkoztatásának lehetősé­gét. A folyó évre beüteme­zett munkálataink nem teszik lehetővé a KI SSS- fiatalok foglalkoztatását: a felgyü­lemlett földtömeg eltakarítá­sát és elszállítását gépi erő­vel kell megoldanunk ...” Eddig az indoklás, amely miatt nem egy fiatal jelent­kezését kellett visszautasíta­ni. Ehhez csak annyit: sze­rintünk ezt jóval előbb is tudták az OMF vezetői, te­hát nem kellett volna húz- ni-halasztani a válaszadást. Akkor nem vártak volna a további szervezéssel, s lehe­tett volna Egerben máshol építőtábor. így lett volna korrekt az ügy azokkal a fiatalokkal szemben, akik nyáron önként vállalnak részt napjaink épi- tőmunkájában. Szilvás István Irodalmi sorozatok az ünnepi könyvhéten Az idei könyvhét igen gazdag választékában jelen­tős helyet foglalnak el az induló irodalmi sorozatok. Az ünnepi könyvhéten új­ra kapható lesz a „Jó estét, nyár, jó estét, szerelem”, ki­adják Szabó Magda „Okút” és Sánta Ferenc „Húsz óra” című regényét. Üj sorosat indításával tisz­teleg az Európa Kiadó is a könyvhéten. A „Lyra rau n- di” öt világrész legnagyobb lírikusainak költészetét köz­vetíti a magyar olvasóknak. Bőséges, mégis mértéktartó válogatásban a legragyo­góbb életművekét ölelik fel a sorozat kötetei, amelyek közül a Bums-, a Goethe- és a Jeszenyin-válogatás nyitja meg a kiadás sorát. Jje sxtöímföitfizwm m* A vitéz Budára jön (2.) BÁRHA kevés beszédű volt Dózsa, egyáltalán nem hi­ányzott belőle az önbecsülés. Ismerte a maga erényeit, szolgálatának értékét, noha érdemeiért nem nagyon ré­szesülhetett elismerésben. Lovaskapitányi kinevezése volt a legnagyobb kegy, amellyel eddig a hatalmasok kitüntették. Korábban is ta­núbizonyságot kellett adnia vitézségéről, különben aligha biztatta volna Török Imre nándorfehérvári kapitány, hogy egyenesen a királyhoz menjen jutalomért. A székely katona megfo­gadta parancsnoka tanácsát. Ajánlásával Budára érkezik és II. Ulászló udvara kiutal számára kétszáz aranyat. Egyszersmind meghagyják a kincstárnak, hogy a pénzbe­li jutalmon kívül adjanak Dózsának két paripát ara­nyos-ezüstös szerszámmal. Szinte népmeséi szépségű epizód volt ez a végvári ka­tona életében, de csakhamar szertefoszlott a délibáb. Gya­nútlanul kereste fel Telegdy István kincstartót, hogy kér­je tőle jogos jussát. Ám a gőgös Telegdy holmi tréfá­nak vélte az udvar kívánsá­gát. Nem érte be a jutalom megtagadásával, ráadásul gúnyosan beszélt a messziről jött vitézzel, aki mindeddig föl sem merte tételezni, hogy gúnnyal és gőggel képesek őt megalázni. Egyelőre ön­uralmára hallgatott, de há­borgó önérzete arra ösztö­nözte, hogy jóválétesse meg­aláztatását. Ha nem is volt járatos a fényes Budán, kiverekedte, hogy fogadja őt Csáky Mik­lós Csanádi püspök, az a fő­pap, akinek Bakócz Tamás esztergomi hercegprímás után a legnagyobb tekinté­lye volt az országban, aki a király diplomatájaként okos, művelt és jószándékú ember hírében állott. Mivel pedig a római egyház szorgalmazta leginkább a törökök elleni vitézi harcot, úgy vélte Dó­zsa, alkalmas helyen kér or­voslást sérelmére. Reménye itt is keserves csalódássá változott. Csáky püspök még bőszítőbben vi­selkedett, mint a kincstartó. A kegyes nagyúr hírében ál­ló főpap úgy beszélt Dózsá­val, mint valami jött-ment személlyel, durván lehordta és rövid úton kidobta palo­tájából. A pillanatnyi szé­gyenen túl joggal hihette Dózsa, hogy ez a bánásmód lehetetlenné teszi becsületé­ben, nevetségessé válik, ha megcsúfoltan tér vissza vég­vári bajtársai közé. Már nem is a jutalom érdekelte, ha­nem az emberi méltóságán esett nyílt seb. Pedig ennek értetlenségéhez ragaszkodott. Olyan nevelést kapott a sza­bad székelyek között, olyan iskolát járt ki a hadi vál­lalkozásokban, hogy a szé­gyen nem férhetett össze büszke lelkiismeretével. Ügy döntött, hogy a legfőbb egy- háznagyhoz, Bakócz Tamás bíboros érsekhez fordul pa­naszával. Ha itt is elutasít­ják, akkor egyenesen a ki­rály színe elé törekszik. TÁVOLRÓL sem volt cse­kélység ekkora urakhoz be­jutnia olyan embernek, áld semmiféle Sssseköttetáieíacel nem rendelkezett. Különö­sen nehéznek bizonyult ezek­ben a napokban, amikor a királyi udvar, egész Buda valóságos lázban égett. Ép­pen Bakócz Tamás miatt. Az esztergomi érsek nemrég ér­kezett haza Rómából. Alig tartotta meg Esztergomban a fényes Te Deumot — a her- cegprímási ünnepi istentisz­teletet — sietett Budára azokkal a tervekkel, amelye­ket a pápa udvarában ^ ko­vácsoltak Magyarország szá­mára a török veszedelem el­len. Bármennyire lefoglalták Bakóczot a fontos ügyek, időt szakított a végvári ka­tona számára. A látszatra kegyes előzékenység mögött okos elgondolás húzódott meg. Hátha alkalmas ez a Dózsa György nagyszabású terveihez? De ha nem alkal­mas is, az iránta való szívé­lyesség mindenképpen jó be­nyomást tesz a katonákra, akik nélkül lehetetlen meg­vívni a küszöbönálló nagy keresztesháborút. Mert ez volt a Rómában kovácsolt terv lényege: Magyarorszá­gon fegyverbe szólítják a hadra fogható lakosságot, csatlakoznak hozzájuk Eu­rópa önkéntes keresztesei és a török ellen vonulnak, visz- szafoglalják Konstantiná­polyi, amelynek Bakócz Ta­más esztergomi érsek lesz a pátriárkája. Így nemcsak a törököt űzik k-; a keresztény Európa déli országaiból, de helyreállítják az egyházsza­kadás óta más utakon járó konstantinápolyi keleti nat- narchádusban is Róma fenn­hatóságát. A bíboros érsek tehát fo­gadta a székely vitézt. El­beszélgetvén Dózsával, cso­dálkozása nőttön nőtt. Tájé­kozott, éles eszű, katonai képzettség dolgában kitűnő férfiút ismert meg a végvá­ri lovaskapitányban. Első ta­lálkozásukkor még nem hoz­ta szóba a felállítandó ke­resztes hadak parancsnoklá- sának ügyét, noha nem ki­zárt, hogy már ekkor úgy gondolt Dózsára a bíboros, mint leendő fővezérre. A ha­talmi erőviszonyok szerint egyenesen kívánatosnak ítél­te a hercegprímás, hogy fő­rangú személy helyett ala­csonyabb sorból származó tehetséges vezér álljon a ke­resztesek élére, mivel II. Ulászló uralkodása alatt amúgy is nagy volt már az ország nyakára hágó oligar­chák túlsúlya, szemben a királyi hatalommal. Bakócz persze nem az ország érde­keit féltette a mind önállóbb és önzőbb főuraktól, hanem a maga hatalmát. Szövetsé­gest keresett nagyratörő cél­jaihoz. MIHELYT tisztába jött Dózsa panaszával, személye­sen ment a királyhoz és kö­vetelte a vitéz megbékítését. Ulászló is gyorsan cseleke­dett. Nem bízta immár Te- legdyre a jutalmazás ügyét,' hanem maga tisztelte meg kitüntetésével a székely vi­tézt. Ünnepélyes külsőségek között adta át neki a jutal­mat, s az először megsza­bott ajándék fölött arany­lánccal ékesítette fel Dózsát, sarkantyút, kardot, díszes bíborruhát nyújtott át neki. Ezzel az aktussal a lovagok sorába emelte vitézét, shogy nagyobb nyomatéket adjon kegyének, egy falut is ado­mányozott a székely nemes­nek, ezenkívül kiegészítette a Dózsa család C’merét a kardot taité levágott török kézzel. Gerencsér Miklós Követkefiálsi Mise Szent György 4 t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents