Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

Verseny - fékekkel

C rfcéke, érdeme felbe- csülhetetlen, elvitathatatlan. Gyökerei behálózzák az országot, százak, ezrek, tízezrek érzik magukénak, óvják, féltik tisztaságát, százak, ezrek, tízezrek írták fel nevüket dicsőségtáblájá- ra. Fel sem lehetne sorolni szép, nemes tetteit, meg sem lehetne becsülni munkával előteremtett millióit, milli- árdjait, mérhetetlen a nagyszerű sereg embersége, humanitása, az egymásért, a társadalomért vállalt, s tettekre váltott gesztusai.

A hosszú, a sikeres évek után azonban az idő rést ütött rajta. S bár céljait tisztán hagyta, módszerei azonban megfakultak, a lelkesedést, a tudást tápláló gyökerei megfonnyadtak, tüze, parazsa már korántsem olyan fonó, olyan meleg, mint öt-tíz évvel ezelőtt volt.

Mert ha sokaknak fáj is, ki kell mondani, be kell vallani : a szocialista munkaver- seny-mozgalom már nem a régi. Fénye tompább lett, akarata gyengébb, ereje kevesebb, szépen, csengő, üres mondatai megszaporodtak, sorai felhígultak. Ezt bizonyítják résztvevőinek vallomásai is, csökkenő gazdasági, politikai eredményei, ezért vált szükség a már jól ismert párt-, állami határozaitokra is.

Sokan és sokat beszélnek ma róla. Az üzemekben, a műhelyekben, az irodákban, a minisztériumokban, öregek, fiatalok, kommunisták és pártonkívüliek egyaránt. Vita a jövőjén. van, jelenén teljes az egyetértés: változtatni kell, mielőb fel kell tárni, s megszüntetni fékjeit. Mert nélkülözhetetlen társadalmunkban. Hozzá nőtt, vele él. De most már több és más kell. Szomorú tények sürgetik a változtatást, a versenymozgalom reformját.

Néhány nappal ezelőtt lapunkban is megírtuk, hogy az Egri Dohánygyár egyik 15 tagú brigádját 30 ezer forintos jutalomban részesítették. Másnap telefonon felhívott bennünket megyénk egyik nagyvállalatának hatszoros szocialista brigádvezetője, hogy bizonyára elírtuk a dohánygyári jutalom összegét, mert szerinte egészen biztos, hogy Magyarországon ennyi pénzt nem adnak egy brigádnak. Igazát bizonyítva elmondotta, hogy náluk közel nyolcmillió forintot takarítottak meg a múlt évben a brigádok, az éves jutalma azonban mindössze 300 ezer forint volt a több mint 1200-as kollektívának.

Nem véletlen a meglepetés a dohánygyári 30 ezer forintos jutalmon. Mert valóban az az igazság: a-brigádok anyagi ösztönzése majdnem a nullával egyenlő. A dohánygyári példa nagyon- nagyon ritka, fehér hollónak számít. Mert a gyakorlat, a valóság az aprópénzes jutalmazás. Mindenki kapjon, mindenkinek jusson. Természetesen egyformán, nehogy valaki megsértődjék.

T

avaly e sorok írója is is részt vett egy bri- gádünnépségen, s szemtanúja volt a „pénzosztásnak”, amikor is a múlt éves munkájukat megbecsülve, . egy nyolcszoros szocialista brigád tagjai 700 forintot kaptak „fejenként”.

De korántsem ez a legnagyobb fékje a mozgalomnak. Aligha van olyan brigádnapló. amelybe bele ne írták volna a jelszót: „Szocialista módon tanulni, szocialista módon élni”. A jelszó igaz és szép is, csak a megvalósításával van nagyon sok baj. Ma négy elemivel is bárki lehet egy nyolcszoros szocialista brigádnak tagja, feltéve, ha jói végzi munkáját és rendszeresen részt vesz'a brigád kollektív rendezvényein. Amelyekre legtöbbször a Bükkben, a Mátrában, vagy a Zsóri-fürdőn kerül sor, napozással, lepényevéssel, sza- lonnacsurdítással és sörivó- versennyel egybekötve. Lehet, kogy van benne egy kis túl- tfte. de egy ötszörös szocialista brigád vezetője szerint már az orszában is kevés olyan brigád van, amelyből ne kaptak volna már néhá- nyan csömört az ünnepélyes külsőségek között megrendezett csurdított szalonnától. Van^ persze sok példa a közös színház-, mozilátogatásira is, az egyéni, a kollektív tanulásra is, de azon, hogy megyénk kétkezi munkásainak 50 százaléka még nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát, hogy egyre kevesebben tanulnak közülük, hogy egyre kevesebben járnak moziba, színházba, az ellen ma már senki sem tud érdemben vitatkozni.

És itt van a brigádnapló. Azt hamar elfelejtik, ha egy szocialista brigádtag részegen megy munkába, az sem számít bűnnek, ha a brigád nem teljesíti a vállalásait, de az már végzetes, kizáró ok, ha a brigádnaplóban nincsenek képek a szalonnasütésről, ha nem szép a fedele, ha kevés benne a szöveg a brigád életéről. Mert a formaságoknak, a külsőségeknek, az adminisztrációnak változatlanul magas a mércéje a mozgalomban.

K

i lehet ma tagja egy szocialista brigádnak? Alti akar. Még örülnek is a jelentkezőknek, hiszen a statisztikára is adni kell, elvégre az ma rangot jelent, ha egy üzemben mindenki szocialista brigádban dolgozik.

Kj. a gazdája, felelőse a versenynek? Ahány üzem, ahány vállalat, annyi gazda, annyi felelős. Van, ahol a párt-, van ahol a szakszervezet vallja magáénak, ragaszkodik a felügyeleti joghoz.

Még nagyobb a „szóródás” a gazdasági. vezetők között. Van közöttük, aki ma sem fogadta él a versenyt, van, aki nem szól bele, van, aki csak akkor veszi észre, ha baj van a termeléssel, van, aki maga végzi a brigádok értékelését, ő adja át az okleveleket is.

Ahány brigád, annyi féle annyi fajta vállalás születik a munkahelyeken. A felajánlások, az ígéretek teljesítésénél?: mérését viszont változatlanul a saccdás jellemzi. A vállalások, a végzett munka igazi, valós értékét senki sem ismeri pontosan, az eredmények valóságára

még csak szavukat se adnák az illetékesek.

Természetesen: a kivételeknek ezúttal is tisztelet jár. Száz-, ezerféle szép, nagyszerű példát is említhettünk volna. Mead ilyenek is vannak. De sajnos nem ezek jellemzik a mai szocialista munkaverseny-mozgalmat. Ezt bizonyítják a tények, ezt erősítették meg a közelmúltban véget ért szocialista brigádvezetők üzemi, iparági tanácskozásai is.

S ezért várják felfoíko- zott érdeklődéssel a hónap végén sorra kerülő szocialista brigádvezetők országos tanácskozását is, amelytől nemcsak a verseny résztvevőd, hanem társadalmunk is azt várja: adjavisz- sza rangját a mozgalomnak, szüntesse meg fékjeit, hogy ismét százak, ezrek, tízezrek érezzék magukénak s a dicsőség táblájára valóban csak azok kerüljenek fel, akiit megérdemelték.

Koós József

Lunohod !• és más érdekességek a BNV-n

Budapesti Nemzetközi Vásár május 19-én nyitja kapuit. A ligeti vásárvárosban jelenleg több mint ezer ember építi a kiállítócsamokot, rakja helyére a kiállítási tárgyakat. A szovjet pavilonba megérkezett a BNV szenzációja, a Lunohod l. holdjármű pontos mása. A lengyel pavilon mellett helyükre kerültek a mezőgazdasági gépek, már a vásár területén találhatók az európai autógyárak legújabb modelljei. Képünkön: a Lu- nohod 1. a szovjet pavilonban.

(MTI Foto —

Bara István)

Séta a víztárolók körül

„A víz az élet anyja” — mondja egy arab közmondás. A megállapítást igazolja a történelem, melynek láncolatába az emberi kultúrák egész sorának eltűnését jegyezték fel a vízhiány miatt. Természetes, hogy az emberek az egyébként ele-, gendő ,de kedvezőtlen csapadékelosztású vidékeken hamarosan rájöttek az öntözés termésfokozó hatására.

Mai ismereteink szerint, amikor beigazolódott, hogy az öntözéssel legalább megduplázhatok a termések, senki előtt sem lehet vitás az öntözés jogosultsága.

A visontai Gagarin Hőerőmű égnek emelkedő hűtőGyári beszélgetések

„amit főztünk, nem sikerült...”

Hát kérem: hogy mindjárt a közepén kezdjem, miná- lunk most egy kis baj van. Legalábbis a mi csoportunkban," a „vasszerkezetieknél”. Előre bocsátom, én öt év óta, mióta itt dolgozom, mindig elégedett voltam a körülményekkel és a fizetéssel is. Azelőtt tíz évig az Izzóban voltam. Én nem vagyok vándorló típus, meg akarok maradni itt a gyárban, nem szeretnék innen elmenni. De most nem jó itt a hangulat.

Budai János géplakatost úgy mutatták be. hogy őaz egyik legjobb szakmunkás. Megbízható, szorgalmas

munkaerő, s a nagyobb szaktudást igénylő feladatokat is nyugodtan rá lehet bízni. Megbecsülik a gyár vezetői. Most mégis panaszkodik,

A gyár, ahol dolgozik, az idén januártól lett önálló. Eddig másutt, a vállalati központnál, más gyáraknál döntötték el, mit termeljen, hogyan fejlődjön. Most a KAEV 4-es számú gyára néven az önállósodás első hónapjait éli a Gyöngyös határában öt évvel ezelőtt települt üzem.

— Nagyon vártuk ezt a vállalaton belüli önállóságot. Hiszen ez azt jelenti, hogy önálló lesz a munkavállalásunk, a bérgazdálkodás; magyarán, azt ehetjük, amit magunknak főzünk. Hát, amit most főztünk, az bizony nem sikerült.

— Üj gyártmányt „hajtottunk fel”: a BRG rádiógyárnak készítünk vázszerkezeteket, magnetofondobozokat. Olyan normákat kaptunk rá, mihtha már „belőtt” gyártmány volna, meg- . felelő technológiai, műszaki előkészítés, jó szerszámok meg sehol. Nem is ment a dolog, s most legutóbb nézhettük a borítékot. Mindenkinek sokkal kevesebb, volt a hó végi fizetése a szokásosnál. Nem mi vagyunk a hibásak, vgyanvw tetőztünk, mint máskor. Higgye el, mi bármikor hajlandók vagyunk ráhajtani, de azt becsüljék is meg, s főleg legyen- előkészítve, amit csinálnunk kell. Erre valók a középvezetők.

— Amikor megkapták a munkát nem szóltak emiatt?

— Én például mondtam, hogy itt maradok munkaidő után és megcsinálom azokat a szerszámokat, amik nékem kellenek. Aztj válaszolták, nem szabályos, a szerszámok meg különben is meglesznek. Lettek, csak éppen nem tudtuk használni őket.

— De ami a legrosszabb: a végén már úgy tűnt, hogy senki nem tud semmit. Csináltuk a vázszerkezeteket, a meo is elfogadta, aztán visz- szajött, hogy nem jó. Sőt, az is kiderült, hogy kétszer annyi idő alatt tudtunk egyet-egyet elkészíteni, mint amennyit adtai? rá. Talán az volt a hiba, hogy a vezetők, akiket a szervezéssel megbíztak, kisebb jelentőségűnek nézték és nem figyeltek rá kellően? Lehet, hogy mi is hibáztunk, de nem tudtuk előre, hogy ilyen sikertelen lesz a dolog, s nem hajtottuk ki a jobb előkészítést. De liát legyenek objektív, vagy szubjektív nehézségek, a mi feladatunk, hogy dolgozzunk. Mi azt látjuk: ugyanúgy végeztük a munkánkat, mégis kevesebb a fizetés. Hogy mi az oka, nem a mi dolgunk vizsgálni. Én más, sokkal különb munkákat is megcsináltam, s még soha nem volt ilyen huzavona.

A munkaclőkésztíés gondjairól beszél Felföldi Falná betanított munkás is:

— Solcszor előadódik, hogy nincs mit csinálnunk; volt egy olyan művezetőnk, aki egyáltalán nem tudta megszervezni a munkát. Csak lődörögtünk, s még azért a kevés pénzért sem dolgoztunk meg. El is került innen, azóta javult a helyzet. Mi nem vagyunk olyan Jelzettek a szakmában, hiszen csak betanítottak bennünket, de azt hiszem a gyárnak szüksége van még egy pár jó műszakira.

A témát a főmérnök szobájában bogozzuk tovább. Kristóf Istvánnak is panaszkodtak már a dolgozók.

— A BRG-gyártmányok- kal kapcsolatos dolgot két- három nap múlva rendezzük; a munkásoknak valóban igazuk van. Kétségtelen tony, hogy azért kaptak kevesebb pénzt, mert kevesebbet is telj'asítettek, de az okokért már nem egyedül ők a felelőssel?.

— Most éljük az átmenet időszakát, most kell kialakítanunk a végleges profilt, amellyel aztán jó eredményeket érhetünk el. Az új gyártmányokra — cipőipari gépek gyártását tervezzük — nem térhetünk rá csak úgy egyik napról a másikra; ezt bizonyítja a mostani eset is. Alkalmassá kell válnunk magasabb követelmények teljesítésére. A most sokat emlegetett üzem- és munkaszervezés korszerűsítése nálunk olyan tennivalókkal jár, mint például egy jó műszaki gárda megteremtése. Két mérnök dolgozik itt pillanatnyilag az ötszáz munkást foglalkoztató gyárban. Nemrég voltam a műszál?! egyetemen, sikerült megállapodni a végzősökkel; augusztusig még hat friss diplomás mérnök jön ide. Tudja mit fog ez jelenteni?

Minden bizonnyal nagyon sokat jelent a gyár jövője szempontjából, s egy jó irányban elindult fejlődésre utal. De az is biztos, hogy most, az ilyen kisebb ügyekben hozott döntések mutatják meg, milyen szellemben irányítjál? a vezetők az üzemet, s milyen hangulat alakul ki a munkások között az elkövetkező időben. Mert: „amit most főztek, az nem sikerült”...

„ ííckeK Sándor

tóival mögött haíhlmas víztároló nyúlik a markazi határ felé. A monumentális völgyzáró gát köré fogott tárolóban nyolcmillió köbméter víz van. A vízfelület nagy részét ipari vízként hasznosítják a hőerőműnél. Nyolcszázezer köbmétert a mezőgazdaság, pontosabban a környező termelőszövetkezetek használtak fel.

Április közepén egy tanácskozás alkalmával a markazi tó környékén elhelyezkedő községei? termelőszövetkezetei megállapodtak a nyolcszázezer köbméter víz- mennyiség mezőgazdasági hasznosítására, az okszerű vízgazdálkodásra.

A jegyzőkönyv adatai szerint a markazi Mátravölgye Termelőszövetkezet a víztárolóból 254 ezer, az abasári Rákóczi Tsz 230 ezer, a det- ki Szabadság Termelőszövetkezet 250 ezer és a halmaj- ugrai Béke Termelőszövetkezet húszezer köbméter vízre tart igényt az idén.

jul?, amely üdítőleg hatott növényekre.

A markazi Mátravölgye Termelőszövetkezetben 1968. óta öntöznek a víztárolóból. Szivattyúi? segítségével emelik ki a vizet és csöveken keresztül juttatják el a földekre.

— A rendkívül csapadék- szegény tél után már március közepén megkezdtük az öntözést — mondja Koren János főmezőgazdász.

— Hány szivattyú dolgozik?

— öt. amelyekhez hosszú csővezeték csatlakozik.

— Milyen növényeket öntöznek?

— Vegyesen, szőlőt, szőlőoltványokat, primőr paprikát és vörösherét.

— Tavaly mennyi vizet locsoltak ki a földekre?

— 80—100 ezer köbmétert.

— Mit tesznek a víz jobb felhasználására?

— A meglevő kapacitást szeretnénk még jobban kihasználni a meglevő öntöző- berendezésekkel.

Domoszló határában még 1965-ben építettek völgyzáró gátat a 'Mátravölgye Termelőszövetkezet tagjai, azóta használják a dombvidéki tároló vizét öntözésre.

— A legnagyobb gondunk — meséli Bódi József főmezőgazdász —, hogy nincs öntözéses szakmunkásunk, aki irányítaná a munkát.

— Hogyan segítenek ezen?

— Két fiatalembert az idén öntözéses szakmunkás- tanulónak iskolázunk be Hevesen.

— Pillanatnyilag hányán vesznek részt az öntözésben?

— Heten, akik főleg segédmunkások, de nyáron egy-két középiskolás is besegít.

— Mennyire fejlesztették az öntözést az elmúlt években?

— Négy nagy teljesítményű szivattyút vásároltunk, amelyek ma is működnek.

— Az öntözés eredményeként van-e mérhető termésnövekedés?

’ — Feltétlenül. A szőlőben 50 mázsára, a takarmánytermő táblákon pedig 32 mázsára növekedett az átlagtermés.

A hármas számú fő közlekedési út bal oldalán, a markazi tótól jó néhány kilométerre húzódnak a detki Szabadság Tsz földjei. Ennek ellenére még sincs olyan távol, mert a tó vizét hasznosítják.

— A vízhez a Bene-patak duzzasztásával jutunk, amely a markazi tó vizét ide, hozzánk is elszállítja — mutat a kanyargó mederre Szabó Imre elnök.

Mellettünk a villamos energiával működő vízkivételi mű szivattyúi dolgoznak.

— Aranyat ér a víz ebben a nagy szárazságban — mondja elgondolkodva az elnök. — Ezen a kötött talajon korán megtermett a saláta és a retek. A víz termésnövelő hatásának köszönhetjük, hogy a kertészetből a primőrök korán piacra kerültek. Emellett a lucernáéi a oűzaiábíaKat » locsolA Balatonboglári Állami Gazdaság mellett a verpeléti Dózsa Tsz-ben van az ország legnagyobb hegyvidéki öntözött szőlőterülete, amely a közeli víztárolóból kapja az éltető „esapadék”-pótlást.

— Háromszáz hold szőlőt öntözünk 1967 óta — mondja Nagy György elnök. — Kincset ér ez a tároló, amelynek a vize a nagy száraság miatt egy kicsit megcsappant.

— A szőlőn kívül más növényeket nem locsolnak?

— Elsősorban mesterségesen telepített gyepet.

— A tároló vizét az öntözésen túl másra is hasznosítják?

— Nagy mennyiségű per- mellé l?észítéséhez, amely különösen a helikopteres növényvédelemhez biztosítja helyben az anyagot. Ezenkívül haltenyésztéssel is foglalkozunk. Tavaly például háromszáz mázsa pontyot értékesítettünk.

— Szántóföldön nem öntöznek a jövőben?

— De igen, különösen tavaszi árpát és vörös herét.

Ahhoz, hogy a mátraalji

termelőszövetkezetek még jobban kihasználják a víztárolókat, nagyobb gondot kell fordítaniuk ,az öntözéses szakmunkásképzésre és a helyi lehetősegek feltárására. Mentusz Károly

cMMkMiQ

1972. május 14„ vasánwp