Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-14 / 112. szám

Virágok a parkokba Az egri városi kertészetben tíz fajtából 150 ezer szál egy­nyári növény vár kiültetésre. A jövő héten kezdik Egerben a még cserépben nevelt, szebbnél szebb, színes virágok ki­szállítását a parkokba. (Foto: Kiss Béla) Hutoluli Hevesen A Magyar Autóklub He­ves megyei elnöksége az or­szágos központ hozzájárulá­sával a napokban megalakí­totta a hevesi járás és a járá­si székhely személygépkocsi - tulajdonosainak önálló szer­vezetét. Jelenleg ezen a te­rületen több mint három­száz gépkocsitulajdono&t tar­tanak nyilván, akik már évek óta kérték e szervezet létrehozását. Különösen a tu­rizmussal, és a gépkocsikkal kapcsolatos technikai segít­ségnyújtás különböző formái érintik így a helyi autótulaj­donosokat —, kedvezően. A kiutazók ezentúl helyben in­tézhetik el az adminisztratív feladatokat, s díjtalanul ré­szesülhetnek a klub által nyújtott technikai-műszaki segítségben. (Fényszóró-beál­lítás, műszála vizsgálat stb). A központból meghatározott időben jönnek a szakembe­rek, és segítenék a klubta­goknak. Ami a túrákat ille­ti, az autóklub jó nemzet­közi kapcsolatai lehetővé te­szik a különböző, érdeke­sebbnél érdekesebb progra­mokban való részvétéit, a nemzetközi megállapodások­nak megfelelő kedvezmé­nyekkel. ölassor»ságból jöttek Mesterségük címere: négy betű Atme Renata és Giorgio Sesia tíz esztendeje, ponto­sabban a FIAT mammutcég keleti szekciójának létrejöt­tétől járja Európa útjait. Ál­lomáshelyükön, Torinóban egyikük a műszerekkel, ok­tatási célokat szolgáló tarto­zékokkal megrakott FIAT kisteherautó, másikuk agyár legújabb típusának volánja — Mindketten technikum­ban kezdtük — válaszol Aime úr — ahonnan közvet­lenül egy speciális kurzusra kerültünk. Mindezt a FIAT keretében végeztük, s a ta­nulásnak, továbbképzésnek sosem lesz vége, míg erre a munkára válalkozunk. Kőr­útjainkról hazatérve ma­gunk is beülünk az oktató­— Az oktatáson részt ve­vő szerelők rendkívüli ér­deklődése, szorgalma, a szer­vizek organizációja, így az egri tesztállása, a szerszámo­zottság jó biztosíték, hogy a kocsik jó kezekbe kerülnek és örömet szereznek tulaj­donosaiknak. De nemcsak üzleti kapcsolatok vannak, hanem baráti viszony is ki­Kitüntetett postások Amikor a tizfős postásbri- gád után érdeklődünk Hat­vanban, Takács Tibor hiva­talvezető széttárja a karját: lehetetlen megtalálni őket. A kézbesítő brigád már kora reggel óta úton van, viszik a leveleket, utalványokat, és csak öt óra felé jönnek majd vissza. Manapság gyaikran hallani, hogy a levél vagy távirat nem érkezett meg idejében a cím­zetthez, s gyakran a kézbesí­tő is ludas a dologban. — A mi kézbesítő brigá­dunk — mondja a hivatalve­zető —, kereken tíz eszten­deje dolgozik együtt. Azt hi­szem, nem kell külön hang­súlyozni, mit jelent az, hogy még nem fordult hozzánk senki panasszal. A brigád ebben az esztendőben méltó jutalmat kapott eddigi pél­dás munkájának elismerésé­ért. A Posta-vezérigazgató­ságtól megkapták a szakma kiváló brigádja címet. Lehet, hogy ez a kívülállónak nem mond sokat, de hogy érzékel­ni lehessen a kitüntetés nagyságát, hadd említsem meg, hogy ezt a címet még senki se nyerte él a hatva­niakon kívül sem Heves, sem Borsod megyében. — Milyen plusszal ren­delkezik ez a kézbesítő kol­lektíva, amellyel kiérde­melte az elismerési? — A kézbesítő brigádnál soha nem kellett mestersége­sen, adminisztratív úton szer­vezni a közösségi életet. Va­lóban azt éltek és azt élnek ma is. Volt egy postásunk, Kozsa István. Fiatal kézbesí­tő volt. CSsi goi yarnesaesediés miatt leszázalékolták. Már nem volt brigádtag, amikor belefogott a házépítkezésbe. A mi kézbesítőink aztán mun­ka után nem hazamentek, hanem Kozsa Istvánhoz segí­teni. Tudja mit jelent ez olyan embereknél, akik na­ponta negyven-ötven kilomé­tert bicikliznek, vállukon a bőrtáskával? Mert bizony, akikhez a külterület tarto­zik, az tekerheti a pedált egész nap: Nagytalek, Kiste­lek, Nagygomibos, Kisgombos, a Boldog felé eső jó néhány tanya — mind a mi kézbesí­tő brigádunkhoz tartozik. — Mennyit keres az a kézbesítő, akihez a kültel­kek is tartoznak? — Kétezer forintot, Igaz, kapnak valami borravalót, de az nem lehet valami nagy összeg. — Előszeretettel tartja magát az a közhiedelem, hogy a kézbesítő bizony nem veti meg az italt. — Én öt éve vágyók ennél a postánál hivatalvezető. Egyetlen esetben sem for­dult elő, hogy valamelyik kézbesítő ittasan jött volna vissza munkából. Azt tudom, hogy amikor már kikézbesítet­tek, visszafelé jövet, ha ösz- szetalálkoznak, megisznak egy-'két magyfröecsöt. Egész nap járják a várost, nyugdíjki- fizetési napokon nyolcszáz­ezer utalványt visznek ki, egész nap figyelni kell, nem csodálom, hogy jólesik nekik lehúzni egy fröccsöt a nap végeztével. — Fiatalok vannak a bri­gádban? — Három fiatal van. Őket is a brigádnak köszönheti a ■posta. A kézbesítői szakma ugyanis nem valami vonzó pálya. Egy kézbesítő alapfize­tése 1770—1800 forint. A há­rom fiatal is inkább azért jött, mert jó híre volt a bri­gádnak, megszokták és meg­szerették a közösséget. — Az erkölcsi elismeré­sen túl mit jelent a szak­ma kiváló brigádja cím? — Nem csekély összegiet. A brigád a cím elnyerésével húszezer forint jutalomban részesült. Reméljük, hogy a fokozódó megbecsülés, ame­lyet a kézbesítőik is éreznék, nagyobb kedvet csinál majd ennek a szakmának is. Pöttömnyi kodban sza­vainkkal mérjük fel, vesz- szük birtokunkba a világot. Minden szó mögött szőkébb környezetünk valósága rej- li, rég feledett emlékek lapít érezzük újra, ha futja időnkből bíbelődni a sza­vakkal. És ha a szavak mesgyéjét szakadék választja el a va­lóságtól; ha a hangsoroktól csak sóvárogjuk a majd mindenki által élt, érzékelt, de számunkra elérhetetlen tartalmat... ? ★ '.'..akkor újra kell tanul­ni, kínkeservesen, többszörö­sen megfizetni a mások ál­tal eltékozolt iskolapénzt. Aki így fogalmaz, még in­nen van a harmincon: kö­zépiskolai tanárnő, két gyer­mek: egy életrevaló fiú s egy két és fél éves kislány anyja: aki, bármennyire is nehéz volt, helyét találta az életben, otthont tudott te­remteni. Életútját idézi, s közben ösztönösen ezeket a szavakat hallom, így, ezek­hez rögződnek bennem a gondolatsorok: édesanya, gyermek, otthon... ★ Édesanya... Sem apám, sem anyám nem ismertem, leányanya gyermeke voltam, mindössze tizenöt hónapig nevelt, utá­na gyorsan túladott rajtam, hirdetést jelentetett meg az egyik országos lapban: örök- befogadásra ajánlott fel. így kerültem Heves megyé­be, egy gyermektelen házas­párhoz. Testvérem is lett; mert egy fiút is örökbe fo- gadtak. Tizennégy éves ko- | romig olyannak ízeltem meg ­mögé ül és megkezdődik hó­napokig tartó kőrútjuk. Hol a jugoszláv tengerpart vidé­kein, hol a csehszlovák Ma- gas-Tátra szerpentinjein, máskor hazánk országútjain fogyasztják a kilométereket. Sosem számolták még, de évente több mint 50 ezer kilométert töltenek a veze­tőülésben. Néhány napja a két szak­ember Egerben, az AFIT szervizében végzi munkáját. Tizenhat magyár szerelőt, három üzemegység F’IAT- részlegének munkásait avat­ják a szerviz és a javító­munka titkaiba, ugyanakkor megismertetik őket azokkal az új típusokkal is, amelyek­ből rövidesen sok száz vagy ezer fut majd Magyarorszá­gon. Türelmesen válaszolnak a kérdésekre, újra és újra szétszerelik, összerakják a mintadarabokat és van ar­ra is idejük, hogy foglalkoz­zanak néhány FIAT-ügyfél panaszával... — Hogyan lesz valakiből a kiterjedt szervizhálózat segí­tője, a szervizmunkások ok­tatója? minden szót, ahogy, ami­lyennek másók. Akkor tud­tam meg, hogy örökbe foga­dott vagyok, akárcsak öcsém; szomszédok, osztály­társaim sugdosták, bizony­gatták. Elég volt ez ahhoz, hogy mindjárt más íze le­gyen mindennek. Most pergessük vissza a filmet... A fiatal, lélek min­den rezdülésre érzékeny, hogy a kislány mit élt át, azt ma már vissza sem tud­ja pontosan idézni. Töpren­gett, morfondírozott: — Menjek dolgozni, ahogy szüleim mondják? De én ta­nulni akarok, gimnáziumba, majd onnan tovább jutni... A szülők, az örökbefoga­dók mit sem sejtettek. A két gyerek levelet dobott az is­kola levelesládájába, ott ku­sza sorokban mindent leír­tak, kezdődött a kálvária. — A tanítóm rosszul bo­gozta a szálakat, velünk nem beszélt, hanem szüleinket kereste fel, állami gondozást javasolt. Ők meg másra gondoltak, arra, hogy túlsá­gosan is érdeklődött az a fiatal pedagógus irániam. Az eredmény öngyilkossá­gi kísérlet, több hónapos kórházi kezelés és állami gondoaottság lett. — Hány év eltelt azóta, saját magam kenyerét eszem, mondliatnék barmit, mégiscsak nevelés zü le i nmek tudom mondani azt, hogy: Édesanyám, Édesapám. Azt, aki világra hozott, s túladott rajtam, sosem tudnám még anyámnak sem szólítani. ★ Gyermek... , Milyenek a befelé élő, ön­magukban töprengő, felnőt­termek padsorai közé, részt veszünk a gyártási folyama­tokban. Erre azért van szük­ség, hogy ne essünk ki a gyakorlatból, másrészt meg­ismerjük a gyártásban idő­közben történt változásokat, kipróbáljuk, megismerjük az új típusokat. — Egyik ankétjükön fil­meket vetítettek, többek kö­zött a FIAT 124 típus meg­erőltető próbaút járói. A két próbakocsi egyikét Giorgio Sesia vezette. Mióta csinálja ezt? — Mindig szükség van a próbákra, mert ekkor igazo­lódnak be a tervezők elkép­zelései. Jómagam a 124, 125, a 124 Coupe és a 130 típusok próbáin vettem részt. A ko­csik egész mechanikus ré­szét vizsgáljuk menet köz­ben, a fogyasztás, az ellen­állóképesség mértékét ellen­őrizzük. Hidegben, melegben, különböző talajviszonyok kö­zött vezettem a kocsikat. Né­hány éve kaptam erre meg­bízatást és kicsit hobbymnak tartom. — Milyen tapasztalatokat szereztek hazánkban? té serkenő _ lányok... ? Ta­lálnak egy barátnőt, legfel­jebb azzal közlik, hogy mir ként szeretnék tervezni az életüket. A helyszín egy al­földi gimnázium első osztá­lya, vagy épp egy kollé­gium, ahol állami gondo­zottakat nevelnek, próbál­ják úgy ahogy pótolni több száz gyereknek az annyira hiányolt szülőt. — Mindent megkaptam, félévenként teljes váltás ru­haneműt; sőt negyedikes ko­romban már magam vásá­roltam meg, amit szerettem volna. Járt havi harminc fo­rint zsebpénz is. De elég-e ez, hiszen csak egy forint jut minden napra... ? Nem tudom felejteni: minden ru­hába az intézet bélyegzőjét ütötték. Minek? Ki tudná megmondani, hiszen nem el­lenőrizték hogy megvan-e, az sem volt baj, ha mást hordtunk. Milyen jólesett, amikor megbékülő szüleim újra és újra eljöttek, s én hozzájuk mehettem szüne­tekre haza, vagy, lta bármi­lyen kis összegű pénzkülde­mény érkezett! Akkor érez­tem, hogy gyerek vagyok, s nemcsak gondozott, akivel törődnek. Ezért tudom mon­dani ma is nevelőanyámnak: édesanya... ★ Otthon... Űjra mondja a már koráb­ban elhangzott mondatot: azt, aki világra hozott, nem tudnám még anyámnak sem nevezni, mert két gyerme­kem van, akit sosem tudnék megtagadni. Egyetemi hallgató korá­ba«, ment férjhez egy fia­talemberhez, aki DM É* alakult az itteni vezetőkkel, munkásokkal. Nagyon szíve­sen jövünk mindig Magyar- országra. És ez elég gyakran történik, mert évente 2—3 alkalommal felkeressük va­lamennyi szervizállomásun­kat. — Von saját autójuk? — Aime saját 127-ps FI­AT-javai jött — mondja Giorgio. — És nemcsak a kényelem miatt, hanem azért is, mert ebből a típus­ból száz már a magyar uta­kon fut és így „szemléltető eszköz” is az oktatáshoz. Ne­kem 128-as típusom van. — Mi a további program­juk? Aime Renato válaszol: —• Június 7-ig maradunk Magyarországon, Egerből kedden utazunk tovább. Közben megtekintjük gyön­gyösi és salgótarjáni szervi­zeinket is. Magyarországról hazautazunk és igyekszünk pótolni a lemaradást: tájé­koztatást is kapunk az utób­bi három hónap újdonságai­ról, kísérleti eredményekről és jut idő a pihenésre is — hazai tájakon. (pe.) érettségizett, évfolyamtársad váltig szekálták: miért nem talált képzettségben hozzá illőt, rémmesékkel riasztot­ták, házasságuk kátyújáról beszéltek. A tanárjelölt ma­kacs maradt: — Ennek már jó hat éve, az idő is igazolta, hogy ne­kem volt igazam: páromban már akkor is az embert lát­tam, s nem érdekelt, hogy nem értelmiségi. Azóta vol­tak nézeteltérésék közöttünk, de sosem a képzetíségkü - lönbsóg miatt. Beszélgetés közben derül ki, hogy másodéves egyete­mi hallgató volt, amikor széles körű nyomozásba kez­dett, állítólag Erdélyben élő anyját kutatta. Nem lelte... Ma először azt mondja, hogy kizárólag kíváncsiság, majd zavartan elhallgat... — Ne feszegessük, elmúlt, a lényeg az, hogy teljesen, sebzetten emberré nőttem; s azoknak tartozom köszönet­tel, akik ehhez segítettek. Igen, otthont teremtett, a nagy nehezen összegyűjtött és • kölcsönkért pénzből KISZ-lakást, harmonikus családi életet. S ami a leg­fontosabb : a két, értelmes gyerek, akik csak egyszer tanulják azt a szót, hogy: otthon. •k Nem tűnődő, álmodozó al­kat, ö maga mondja: mindig minden helyzetben talpra állő típus. Megtanulta, akár csak a legszebb szavakat újra meg újra... Sorsának fordulóit kertem lés nélkül, őszintén idézte fel. Mégis arra kér: ne ír­jam meg nevét. Nem tetsze­ne a nevelőszülőknek. Meg­lepődnének a kollegák, az is­merősök, ha, megtudnák, hogy „lelencként” nevelke­dett. Pécsi M*éi Alig volt pár óra idejük a pásztóiaknak, hogy örüljenek az új mentőállomásuknak, ami nemrégen lett készen, amikor megdöbbentő hírt hallottak. A megyék határait újból átren­dezték és Pásztót mentőállomásostól, mindenestől áthelyezték Nógrád megyéből Heves megyébe. A Petőfi rádió adta hírül ugyanis ország-világnak huszonötödikén, a hatórás hírekben, hogy „új mentőállomást avattak a Heves megyei Pasztán ...” Sikerült tisztáznunk, hogy Heves megyének nem kell a pásztói mentőállomás, mert Heves megyében is fognak avatni új mentőállomást nemsokára, de az Egerben lesz. Pásztó pe­dig marad Nógrád megyében... Reméljük, így a vihar elüli... ® • ® Azt is hallottuk a rádióban az áprilisi rádiókabaréban a szökőévekről, hogy azért kellett a szökőéveket bevezetni, mert rájött a tudomány, hogy „a Nap nem pontosan 24 óra alatt ke­rüli meg a Földet...” Hogy ez a Föld-központú, geocentrikus elmélet ma már humorba agyazva is reakciós tudományos elméletnek számít, azt a „Ki miben tudós?” versenyben azóta a professzorok és professzor-gimnazisták is eldöntötték. Ezért ma már biztosan merem állítani — tessék rám nyugodtan hivatkozni —, hogy a Föld kering a Nap icörül... És ez már állítólag így volt a szökőévek bevezetése előtt is (DtL SZSMES) (Szigethy) Egy diploma krónikája t

Next

/
Thumbnails
Contents