Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-12 / 110. szám

Csak magyarból bukott meg T Kevés olyan diák van, aki Hem tesz különb; ;t tan­tárgy és tantárgy között. Szokták kérdezni: — Minek tanuljuk a per­zsa háborúkat vagy a Toldit, amikor ezeket a dolgokat az éleibe soha nem kérdezi majd tölünk senki? Hát még milyen nézetelté­réseket okozhat a kereske­delmi szakiskolában akár a történelem, akár a magyar. Hogyan lehet az áruismeret­tel egy napon emlegetni ezeket! Nem lelkesedik a nyelvta­nért F. János sem, aki Gyön­gyösön szeretne az iparcikk- kereskedelmből szakmunkás­bizonyítványt kapni. Félév­kor megbukott magyarból, mert rossz a helyesírása. Rövid idő alatt összeszá­molta, hogy a három egye­sen kívül egy kettest é6 egy egykettedett gyűjtött be ebből a tárgyból. Az általá­nos ikolában még hármasa volt magyarból. Azóta nem törjdött a nyelvtannal sem, a helyesírással sem. De a történelem sem különösen vonzotta. A legfontosabbnak azáru- ismeretett tartja. Abból né­gyes. Nem valami rózsás körül­mények körött tanul, el kell ismerni. Busszal jár be Gyöngyösre, ahol a Kossuth Lajos utcai üzletben végzi a gyakorlatot. Mire hazaér, öreg este van. Tanulni csak vasárnap tud. Szerencsére a hét közben megtartott órák közül nagyon kevés ismétlő­dik. Otthon ugyan megmosták a fejét az egyesért, az üz­letben is úgy beszéltek, ha az év végén is elégtelen lese, akkor mehet, ahová tud, de hát honnan vegyen időt ma­gának a magolásra? Ügy mondta, a közismere­ti tárgyak tanárai is csak a legszükségesebbek követelik meg. Nem kell senkinek sem megszakadnia, ha nem akar megbukni. De hát a diák hajlamos arra, hogy sorolja a tantárgyakat. Ez szakmai, ez meg csak olyan „mellé­kes”. igaz, abból is meg le­het bukni, az is éppen olyan elégtelen, mint a másik, de hát... a csoda tudja, hogy van ez: mégis van különb­ség köztük. © O O 0 F. János fekete keretes szemüveget visel. Óhatatla­nul is ad gondolattársítást ez a szemüveg. A beszélgetés során is kiderül: értelmes, nyílt eszű fiú, aki otthonról is csak a jót hozza magával. A szülei is ösztönzik, kor­holják is, ha ezt találják jó­nak, a munkahelyén sem legyintenek a magyarból szerzett elégtelenre, ő is be­látja, hogy helyesen írnia és beszélnie az iparcikk-kiske­reskedőnek is kell, nemcsak az akadémikusoknak. Még­is, valahol az agytekervényei mélyén van egy kis jelzőké­szülék, amely az ésszerű ér­vekre fittyet hány, és azt súgja: ne törődj azokkal. Semegi Gyula, art. iskola igazgatója nem győzi han­goztatni a nyilvánvaló elvet: tantárgy és tantágy között nincs különbség. A tanárok sem elnézőbbek a magyar­nál. mint a szakismereti tár­gyaknál. Még tornából is megbuktattak egy nemtörő­döm ifjút, aki a kereskedel­mi pá lyával összeegyeztet- lennek tartotta a bukfencet. Nem volt hajlandó megcsi­nálni. A korábbi gyakorlat sze­rint ugyan a vállalat dön­tött a tanulók sorsáról. Ha akarta a vállalat, akkor a leggyengébb tanulót is meg­tartotta, ha nem akkor a jobbak közül is kiejtett bár­kit. Ma már — két év óta — megszűnt ez a monopol- helyzet. Annyira, hogy most már az iskol* testületének a döntésétől függ az ifjú jö­vője. , © © © © Valami kimozdult a helyé­ből az utóbbi időkben. Ko­rábban a gyenge tanulók is szemrebbenés nélkül jelent­keztek kereskedő szakmára. Ha a vállalat megfelelőnek tartotta őket, akármilyen bizonyítvánnyal fel kellett venni. Nézzük a mostani átlag- eredményeket. Nagyon sok a négyes és a négyesen fe­lüli. A zöm hármassal kez­dődik. Elvétve találni olyan átlagot, aminek az első számjegye kettes. Ugyanígy a jelenkezők száma is jóval több, mint volt. A kétszerese a keret­nek. Ebből ugyan az követ­kezik mindenekelőtt, hogy lehet válogatni a fiatalok közíött, és a jobbaknak ki­nyitni az iskola ajtaját. De az is következik belőle, hogy a kérvénybeadókból minden második a nemet kapja majd válaszul. Tehát csaló­dás érd őket az első komo­lyabb lépésük megtételekor. Ennek a nemnek a lélektani hatását most nem tudjuk elemezni, de arra felhívni a figyelmet — nem mulaszt­hatjuk el. Kiindulva és visszakanya­rodva az eredeti tételhez: a különböző tantárgyak között nincs egyenlőségjel a köztu­datban, a diákok körében, ezt meg kell állapítanunk. Ez a tény. Természetesen nem szabad elfogadnunk, rá­hagynunk ezt a következte­tést a fiatalokra. Kérdés: a szülők, a munkahely, a ta­nárok és az újságcikk ele­gendő érv-e az ellenkezőjé­nek a bizonyítására? Minden tárgyból osztá­lyoznak, és az osztályzat mindig azonos ítéleteket fe­jez itt, tantárgyra való te­kintet nélkül. (G. Molnár F.) Grafflcusműhely a főiskolán Az egri Ho Si Minh Ta­nárképző Főiskola rajztan­székén sokat foglalkoznak a tehetséges fiatalokkal. A grafikai munkák, rézkar­cok, linó- és papírmetsze­tek technikai fogásait tö­kéletesen el tudják sajátí­tani abban a kis műhely­ben, amelyet egy évvel ez­előtt hoztak létre. A gondo­latok és az elképzelések Wieszt József és Selmeczi György munkája nyomán egyre sorakoznak nemcsak a gyűjteményekben, ha­nem a kiállításokon i*. Az idei tárlatot több fő­iskola részvételével május 10-én, Pécsett rendezték meg az országos szakmai konferencia alkalmából. (Foto: Tóth) Ke No 68 -40 A KERMl döntése: nem megfelelő A forgalomban lévő ter­mékek minőségének hatósá­gi ellenőrzése során a KER- Mi megállapította, hogy a hongkongi, Ke No 63—40 jelű eiakadást jelző lámpák nem feleinek meg a kötele­ző szabvány előírásainak. A lámpák rendeltetésszerű használatra alkalmatlanok, ezért árusításukat az intézet megtiltotta, s felhívta a ke­reskedelmi szerveliet, hogy a lámpákat a forgalomból vonják ki. Az ilyen lámpák egyébként 0,5 méter távol­ságból egy lux megvilágítást adó fehér fényt is adnak, ezért kis teljesítményű vil­lamos kézilámpaként hasz­nálhatók. Ilyen esetben azonban a kereskedelmi vál­lalatok . kötelesek a vásár­lókkal közölni, hogy a ter­méket elakadást jelző lám­paként használni tilos. A rendelkezés szerint a keres­kedelmi szervek a termék minőségének megvizsgálása nélkül kötelesek a már el­adott lámpákért a vásárló­kat kártalanítani. Moszkvába készül Nem volt könnyű feladat a KISZ-kb budapesti iskolá­jának vidáman nyüzsgő hallgatói között megtalálni Vas Józsefet, a KISZ egri városi bizottságának volt munkatársát, aki ezekben a napokban 14 társával együtt komoly feladatra . készül. Heves megyét képviseli majd abban a csoportban, amely­nek tagjai Moszkvába utaz­nak a szeptemberben kezdő­dő egyéves Komszamol-isko- lára. — Hogyan fogadta a meg­bízatást? — Váratlanul ért, hiszen mindössze 1970. szeptembe­rétől vagyok a KISZ függet­lenített apparátusának a dolgozója. Igaz, hogy már régóta tevékenykedem az ifjúsági mozgalomban. Kö­zépiskolás koromban kezd­tem, majd esztergályosként és ifjúsági vezetőként foly­tattam az egri VÖCSI-ben. Most pedig féléves előké­szítő tanfolyam munkájában veszek részt. — Miből áll a felkészülés? — A politikai előkészítőt együtt tartjuk az öthónapos KISZ-iskola hallgatóival. A nemzetközi munkás- és if­júsági mozgalom, valamint a hazai ifjúsági mozgalom történetével ismerkedünk, Az egri Almagyar utca elején, a múzeumi emlékbolt mögött, a volt patika gyógy- szerszagú szobáiban kapott helyet a Dobó István Vár­múzeum újkori és legújabb kori történeti gyűjteménye. A gyűjtemény gondozója, tu­dományos feldolgozója Dan- cza János muzeológus. Aki a muzeológus műhelyébe be­lép, annak mindenkor meg­lepetésekben van része. Dancza János egész életében a meglepetések embere volt, s felfedezői energiája a mai napig kifogyhatatlan ... „Fogódzkodjon meg professzor úr. . Az első meglepetést kerek negyven esztendeje szolgál­tatta Dfrncza^János az egész tudományos világnak. 1932. április 28-át jelezte a nap­tár. Szép. n,apos délelőtt volt. Dr. Kadic Ottokár egyete­mi tanárt a Földtani Intézet fögeológusát váratlanul tele­fonhoz kérték Interurbán hívás volt. Dancza János te­lefonált Cserépfaluból. — „Halló! Itt dr Kadic.’’ — „Jó napot, professzor úr. Itt Dancza.’’ — „Mi újság, Dan­cza úr?” — „Fogódzkodjon mep a professzor úr, mert tegnap déli fél egy órakor kiástuk az első magyaror­szági neanaervölgyi típusú ősembert!” Néhány másod- percnyi csend következett, majd a professzor izgatott hangja hallatszott: — „Nincs tévedés, Dancza úr?!” — „Nincs, professzor, mert a koponya egyik legjellegzete­sebb tartozéka, egy állcsúcs nélküli állkapocs került napfényre.’’ Ez a telefonbeszélgetés ve­zette be azt a tudományos szenzációt, amit a magyar ősemberkutatás 16 éven ke­resztül — állami, gazdag mecénások és intézmények támogatásával — nem tudott elérni. A jégkorszak fiata­labb embertípusainak több bükki és dunántúli barlang­ból sikerült gazdag kultúr- anyagát feltárni, de e kultú­ra gazdáinak a mai'advá­i W2. május 13., péntek Egy ősember bemutatkozik... Meglepetések a muzeológus műhelyéből nyaiból még egy ujjpercnyi se került elő soha. A német szakemberek határozottan kétségbe vonták, hogy a jég­korszak fiatalabb embertí­pusai nálunk egyáltalán elő­fordulhattak. Ekkor jött Dancza. fényes cáfolattal, aki hazánk területén is, Cserép­falutól 10 percre, a Hór- völgybe nyíló Subalyuk-bar- langban feltárta a magyar- országi ősember maradvá­nyait. — Nemcsak a lelet, de ma­ga az egész ásatás sem volt mindennapos dolog — em­lékezik most Dancza János. — Már 1931. telén javasol­tam illetékeseknek, hogy ne a vizesárkok ásását erőltes­sék az ínségmunkára szánt pénzekből hadd végezzünk inkább ásatásokat. néhány bükki barlangban, a létesí­tendő egri múzeum leletei­nek gyarapítására. Hosszas huzavona után a munkát munkanélküli természetbarát társaimmal 1932. február elején megkezdhettük. Az ásatásokra 350 pengőt enge­délyeztek. A huzatos bar­langban nem volt valami ünneplős mulatság dolgozni, ÍR—20 fokos hidegben fa- gyoskodtunk, s még az ása­tások módszerét is meg kel­lett változtatnunk. A város és az Idegenforgalmi Hiva­tal további hozzájárulásával értük el végül is mi, egri munkásturisták, a szenzáci­ós eredményt. Május 3-án, ellenőrző szakember jelen­létében. egv logváltásban le­vő gyermek koponyáját és egyéb vázrészeit is sikerült feltárnunk. Tulajdonképpen ezzel a szenzációs eredmény­nyel vetettük meg az alap­ját a mai Dobó István Vár­múzeumnak. Fűtési gondok a jégkorszakban Dancza János egv ml meglepetése is a barlangok­hoz kötődik. Az idő tájt a szakemberek körében az a felfogás volt elfogadott, hogy a jégkorszak barlanglakó emberének egyáltalán nem okozott gondot a dermesztő időjárás, mert — mint dr. Lenhossék Mihály, európai hírű tudósunk is írta — „a barlangok hőmérséklete már állandóan télen-nyáron plusz 13 Celsius fok, ami olyan edzett embernek, aminő az ősember lehetett, tűrhető hőfok volt, kivált az állan­dóan fenntartott tűzhely mellett”. Dancza János nem értett egyet európai hírű tu­dósunkkal, mert téli sítúrái során számos bükki bar­langban meghált és egészen más tapasztalatokat szerzett. Tapasztalatait tanulmányban akarta megírni, s a Magyar Barlangkutató Társulat el­nökének segítségét kérte, küidje meg számára a Bükk- hegység barlangjainak téli hőmérsékleti viszonyaira vo­natkozó adatokat. A Bar­langkutató Társulat termé­szetesen semmilyen adatot nem tudott küldeni, mert ilyenekkel nem rendelkezett. A Búvár 1939 májusi száma ennek ellenére hozta Dan­cza tanulmányát (Fűtési gon­dok a jégkorszakban cím­mel), ami máig is forrás­munkának számít. A tanul­mány elkészítését szokatlan dolog előzte meg. — Mit tehettem volna? Magamnak kellett az ada­tokat előteremteni. Nappal dolgoztam a munkahelye­men, este pedig elindultam a Bükkbe, hogy meghőmé- í'őzzem a barlangokat. Hogy gyorsabban menjen a dolog, négy hőmérővel is dolgoz­tam. Volt rá eset, hogy reg­gelenként a vasútállomásról egyenesen a munkahelyem­re kellett mennem, de alig több mint egy hónap alatt 25 bükki barlang hőmérsék­leti viszonyait mértem fel és foglaltam kimutatásba. Az adatok és mellé a fényképes illusztrációk Gombaként ha­tottak és semmivé tették a korábbi elméleteket. Kitű például, hogy a legmele­gebbnek tartott Szeleta-bar- lang már mínusz 7 fokos szabadtéri hőmérsékletnél, a bejárattól mái 60 m távol­ságra is mínusz 2 fokos hő­mérsékletű. Elképzelhető, hogy a jégkorszakban egyál­talán nem ritka mínusz 25— 30 fokos hidegek mennyire lehűthették a barlangok hő­mérsékletét, és milyen in­tenzív tüzelésre kényszerítet- ték a barlangok lakóit. I Ástal<-e mammutfogó vermet valaha ? Ez a kérdés újabb és ta­nulságos meglepetés Dancza Jánostól. A kérdésre rendkí­vül érdekes tudományos cikkben, s igen egyértelmű­en válaszolt (Élet és Tudo­mány, 1972. III. 24.). Kimu­tatta, hogy az ősemberkuta­tással foglalkozó szakirodal­mat, . szépirodalmat és kép­zőművészeti alkotásokat ura­ló elmélet, miszerint az ős­ember a jégkorszak szőrbun- dás óriását, a mammutot verembefogta, egyszerű meg­tévesztésen alapszik. — Nincs a világon egyet­len ember — mondja —, aki érdemleges, szavahihető bi­zonyítékokra támaszkodva kijelenthetné, hogy látta, vagy feltárta a jégkorszak embere által ásott mammut­fogó vermet. Azok a mész­kőbe vájt, tölcsér alakú üs­tök, amelyeket Hauser 1907- ben a Vézére folyó platóján tárt fel, nem az ősember, hanem a folyó örvénylő vi­zében forgatott homok és a kavicsok mechanikai mun­kájának a termékei, akár­csak a Luzernben látható gleccserhalmok vagy a Kis- Békásszoros mészkőfalában látható kőüstök. Azoknak a szakembereknek, akik elhit­ték Hausernak azt a mesé­jét, hogy az ősember göm­bölyű folyami kavicsokkal a mészkőbe akkora ■ üstöket vájt bele. egyszerűen fogal­muk sincs a mészkő szilárd­ságáról. Meg kell barátkozni azzal a tudattal, hogy szer­te foszlott az ősember mam­mutfogó vermeinek a legen­dája, mert erre nincs egyet­len tárgyi bizonyítékunk sem. Amire pedig nincse­nek bizonyítékaink, az a költészet és nem a tudo­mány területére való. Mi sem igazolja ezt jobban, mint a világhírű Predmost- telephely, ahol kb. 1000 mammut maradványát tár­ták, fel, kb. 40 000 db eszköz és íégyver társaságában, de egyetlen olyan eszközt se ta­láltak, ami a mammut fel- darabolására alkalmas lett volna. Ez a tény kétségte­lenné teszi, hogy a telephely őslakói nem mammut-vadá- szok, hanem mammutcsont- gyűjtők voltak, ugyanúgy, mint Szibéria őslakói. Amit az ősemberről rosszul tudunk — Tartogat-e még valami­lyen meglepetést Dancza Já­nos nz • ösemberkutatással kapcsolatban? — Az utolsó fejezetét írom annak a könyvnek, aminek a címe: Amit az ős­emberről rosszul tudunk. Ebben lesz még néhány olyan téma, ami a szakem­ber számára is meglepetést tartogat. Csak egyetlen pél­da a sok közül: se szeri, se száma azoknak a képeknek és állításoknak, amelyek fej­szét adnak az ősember ke­zébe. Ezeket a képeket és állításokat is el kell felej­tenünk. mert nem egy ko­moly tudományág, hanem a mesék birodalmába valók. Már 1952-ben, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tartott előadásomban bizo­nyítottam, hogy még a bal­ták és fejszék uralta fiata­labb kőkor „baltáinak” és „fejszéinek” kb. 90 százalé­ka sem balta vagy fejsze, hanem ilyen alakú fegyver, amivel még egy három cen­ti vastag csemetét se lehet­ne kivágni. Az első favágó eszközök a mezolitiliumban, vagyis a jelenkor emberé­nek a kezében tűntek fel, aki már annyira nem ősem­ber, mint akármelyik vice- házmester . .. Pataky Dezső Emellett heti negyven órá­ban tanuljuk az orosz nyel­vet. Én szerencsés helyzet­ben vagyok, mert már elő­zőleg nyolc évig tanultam oroszul. Ez azonban koránt­sem jelenti azt, hogy fél­gőzzel veszem a nyelvtanu­lást. Az új, kifejezések, az ismeretlen szavak, nyelvtani fordulatok elsajátítására ne­kem is szükségem van. — Egy év távol a család­tól, a munkatársaktól bizo­nyára nehéz lesz, — Hát bizony nem lesz könnyű. Ráadásul csak egy alkalommal jöhetünk haza látogatóba. A döntés előtt megbeszéltük a felesé­gemmel, sőt még a kétéves Gyuri fiammal is a helyze­tet, s úgy érezzük, ha már vállaltam, sikerrel kell le­küzdeni az akadályokat. El­határozásomban mellettem álltak a régi munkatársaim is, akik éppúgy mint én, megtisztelőnek tarjták ezt a feladatot. Vas József szorgalma, sze­rénysége biztosíték arra, hogy sikerrel végezze el a Komszomol iskoláját, s fel- készülten kerüljön vissza a megye ifjúsági mozgalmának vezetői közé. Kovács Jttnűá t A r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents