Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-12 / 110. szám

Jtríéke. vagy ára ? (3.)

Kedvező, kedvezőtlen

w Az olvasó, eljutván eddig, fealán még mindig bizalmatlan; miről akarják meggyőzni? Arról, hogy semmi gondja. baja az árakat illetően? Csupán egyetlen szándékunk van a cikksorozattal: tények, e nem érzelmek alapján szólni mindarról, amit az árprobléma sűrít. Érzékeltetni, hogy kedvező és kedvezőtlen hatások közepette változik ésszerűbbé — tehát igazságosabbá —, az árrendszer'. Kedvező a fogyasztó szemszögéből például, hogy I960, és 1970. között olcsóbb lett a hűtőszekrény, a hagyományos mosógép, a televízió, de kedvezőtlen, hogy drágább lett a tégla, a falburkoló csempe. Olcsóbb a gáz, a villanyáram

— 1 kWó 1,21 Ft volt 1960- foan, ma 0,91 —, de drágább e haj vágás, az öltönytisztítás. Kitűnik ebből, hogy az „olcsóbb” meg a „drágább” függ attól is, mit vásárolunk, mit fogyasztunk, azaz ugyanennyi pénzből, fogyasztása szerkezetétől függően, különbözően élhet két család.

Esetek és irányzatok

Sorolhatjuk; 1960. és 1970. között 26.60-ról 34 forintra emelkedett , egy kiló sertéstarja ára, a gyulai kolbász 60 he_ lyett 80, a csemege szalámi 70 helyett 100 forint, s egy kiló fejes káposzta 1,30-ról 2,90-re tornázta fel magát. Csökkent a citrom, a narancs ára, a szőlőé nőtt, az aknáé kevesebb — 1960-ban 5.50 volt, 1970-ben 4.60 —. emelkedett az égetett szeszei, pénzbeli ellenértéke, ám félénél kevesebbre — 400 forintról 178-ra .— apadt a kávéé. Olcsóbb a férfiing, a női harisnya, de drágább a férfiöltöny, a női kötöttruha, a gyermekruházat. Esetekkel, egy-egy áruval nem jutunk tisztább képhez; adott termék áránál fontosabbak az irányzatok.

A szóban forgó évtizedben jellemző volt az idénycikkék árának folyamatos emelkedése. s az iparcikkek mérsékeltebb áron való kiárusításának — téli, nyári vásár, leértékelések —, rendszeressé és (kiterjedtté válása. 1951. óta az első lényegesebb árváltozásokra is ebben az időszakban. kerül sor; 1966. februárjában. (Például 32—33 százalékkal nőtt a hús és a hús- készítmények ára, csökkent a zsíré, a szalonnaféléké.) 1968. január 1-én szélesebb körű árrendezést hajtottak végre — pl. a bútor drágább, a tv olcsóbb lett —, s ez 1960-hoz mérten három százalékkal növelte az árszínvonalat, ösz- szességében. Az érték és az ár közelebb hozása ugy anis

— s nem kevésbé a kínálat

és a kereslet egyensúlyának keresése —, elkerülhetetlenné tette, hogy míg a ruházati árszínvonal csökkent — 7,9 százalékkal 1960-hoz mérten —. az élelmiszereké — 6,9 százalékkal —, emelkedett.

Mindezt a családok nem egyformán ’ érezték meg a költség- vetésükön. Ahogy a napjainkban végbemenő árváltozásokat sem.

t

Átírt árcédulák

A kirakatokban, a piacokon látható átírt árcédulák

— bármilyen, nehéz is ezt belátni —, nem egyformán érintik a különböző rétegeket. Az, hogy 1960. és 1970. között erősen emelkedett az élvezeti cikkek árindexe, józan íté- letű embert aligha bosszant. El kell fogadni azt is. hogy a szolgáltatások ára növekedett, hiszen nemzetközi méretekben irreálisan olcsó volt. s éppen ezért — mert szorosan összefügg! —, alacsony színvonalú. Aligha fogadható lelkesedéssel, hogy a munkás és alkalmazotti háztartásoknál 11,8 százalékkal emelkedett az élelmiszerek árindexe, döntően, az idényeikkel; drágulása miatt. Számolni

vele, hogy ugyanaz a larint az ország különböző részein, s más és más foglalkozású emberek kezében nem ugyanannyit ér. Mert igaz, minden fogyasztót kedvezően érintett, hogy a szóban forgó évtizedben mérséklődött az egyes ruházati és egyéb iparcikkek, valamint a fűtés* az energia árszínvonala, de végső összesítésben tény, hogy 1970-ben 1965-höz mérten a munkás- és alkalmazotti családok , fogyasztói árszínvonala öt százalékkal volt magasabb, míg a paraszti és kettős jövedelmű háztartásoké 1,5-eL

Törvényszerű, hogy azétet- színvonal-politikában növekvő szerephez jut a differenciálás, a sokféle hatást kiegyenlítendő. Az önellátó — vagy részben öneUátó —, falusi lakosság például ifcevés- bé érzi az idénycikkek árának emelkedését, míg a boltokban, a piacokon vásárlók azt tapasztalhatták, hogy — átlagosan —, 1970-ben 18, 1971-ben 12 százalékkal nőtt a zöldség- és főzelékfélék ára, s bár az összes kiadásokból ez jelentéktelen hányadot képvisel — 1,5—2 százalékot —•, mivel napi szükségletről van szó, a bosszúság, a ..kommentálás” is mindennapos.

Az egészet mérve

Bővíthetjük tovább a példatárat. Az alacsony jövedelmű családiakat, a kevés keresővel, de sok gyermekkel rendelkező háztartásokat, az azonos társadalmi rétegek eltérő jövedelmű csoportjait stb. más és más módon érintik az árak változásai. Ezért szúr joggal szemet, ha nő a gyemíékruházat ára — márpedig nő —, ha az olcsóbb húskészítmények nem kaphatók a boltokban, s így tovább. A szakemberék sűrűn hangoztatják, hogy az árrendszert nem lehet „filléres mércével” megítélni. Igaz.

Hiszen példáiul a múlt es tetndő júliusában 12 százalékkal olcsóbb volt az idényáras cikkek csoportja, mint 1970. júliusában, szeptemberben viszont — az előző év megfelelő hónapjához mérten —, húsz százalékkal drágább.

1971-ben az újburgonya 21, a zöldbab 48 százalékkal többe, a paraj húsz, az élőbaromfi nyolc százalékkal kevesebbe került, mint 1970- ben. Drágább volt az alma, olcsóbb az őszibarack, mint egy évvel korábban, s bár az idényáras cikkek a boltokban 12,2, a piacokon 11,9 százalékkal kerülték többe, az árindex egész évre számítva összességében csak 1,7 százalékkal emelkedett.

„Nagy a szóródás” — mondják szakszerűen, s hozzáteszik: az egészet mérve lehet ítélkezni.

Ne vitassuk, mert nem is vitathatjuk; igaz. Ki tagadná, hogy ritka kivétéLtőI eltekintve ma a családok jobban élnek, mint tíz vagy öt esztendeje, bár az árszínvonal — ahogy taglaltuk —, emelkedett. Ám arra’ van szükség, hogy termelésben, értékesítésben tisztábbak legyenek a frontok; előállító, eladó és vásárló egyaránt érzékelje, ntí az érték, mi az ár, hol húzódik a határ tisztességes haszon és nyerészkedés között. Ezért „a termelő és a kereskedelmi vállalatoknak és felügyeleti szerveiknek nagyabb gondot kell fordítaniuk a párt és a kormányzat gazdaságpolitikájával összhangban levő árpolitika érvényesítésére a mindennapi életben.” — amint azt a párt X. kongresszusának határozata megállapította. Mert az árpolitika nem elvont közgazdasági fogalmak összessége. Mint a neve is mutatja: az árakkal való politizálást jelenti, 10 376 000 hazai fogyasztó számára.

Mészáros Ottó (Vége.)

Egy év parlamenti munkája a számok tükrében

Hat törvény, 115 képviselői javaslat — Megélénkült a bizottságok tevékenysége

Május 12-én volt egy esztendeje, hogy- a választásokat követően megtartotta alakuló ülését a 352 tagú országgyűlés. Az 1971—1975-ös választási ciklus első évében felelősségteljes, nagy jelentőségű döntések, hasznos javaslatok fémjelezték a magyar törvényhozást. Az országgyűlés munkája élénk volt, tevékenységében mindinkább érvényesültek az állami élet, a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének követelményei. Bebizonyosodott:

az országgyűlés törvényhozó és ellenőrző tevékenységével, állami életünkben betöltött növekvő szerepével az ülésszakokon folytatott színvonalas, alkotó vitákkal jól szolgálta népünk érdekeit.

Egy esztendő alatt öt ülésszakot, összesen kilenc ülést tartott az országgyűlés. Hat törvényjavaslatot tűztek napirendre, és szentesítettek a képviselők egyhangú határozatával. (összehasonlításul: az 1963—67-es teljes ciklusban 11 törvényt alkottak.)

A képviselők 122 felszólalásban fejtették ki véleményüket a napirendre tűzött kérdésekről, a plenáris vitákon az országgyűlésnek 47 olyan tagja kért és kapott szót, akik első ízben ebben a ciklusban jutottak mandátumhoz. Behatóan vizsgálták körültekintően elemezték a különféle előterjesztéseket, hasznos javaslatokkal, észrevételekkel segítették a kormányzati munkát. Indítványaik, gondolataik tanulmányozására a kormány nagy figyelmet fordított, a már állandósult gyakorlat szerint olyan javaslataik, amelyekről az országgyűlésnek külön nem kellett határoznia, a Minisztertanács elé kerültek. Az országgyűlés irodájának nyilvántartásai szerint

az elmúlt esztendőben 115 olyan képviselői javaslat, észrevétel hangzott el, a plénum előtt,

amellyel a kormány foglalkozott.

Az országgyűlés az új ciklus első esztendejében is szélesítette, erősítette' nemzetközi kapcsolatait. Parlamenti küldöttség látogatott hazánkba Jugoszláviából, a magyar országgyűlés tagjai a Szovjetunióban és Japánban jártak. (Most tartózkodik Norvégiában hivatalos látogatáson Apró Antal, az országgyűlés elnöke.)

A parlamenti demokratizmus erősödése kedvező feltételeket teremtett az állandó bizottságok tevékenységének kiszélesítéséhez. A bizottságok 63 ülést tartottak, s 78 témát tűztek napirendre. Munkálkodásuk mindenekelőtt az országgyűléshez kapcsolódott, a plénum elé kerülő napirendi témák előkészítésével, előzetes megtárgyalásával függött össze. A bizottságok bekapcsolódtak a törvényhozáson kívül eső jogalkotó munkába is, foglalkoztak lényegesebb állami intézkedések végrehajtásának tapasztalataival, meghallgatták egyes minisztériumok tájékoztatóit munkájukról,

napirendre tűzték a lakosság életkörülményeivel, szociális és kulturális ellátottságával összefüggő fontos kérdéseket.

Napirendjükön szerepelt például az ország energiaellátásának helyzete, a szentendrei szabadtéri néprajzi múzeum felépítése, a művelődési otthonok fejlesztésének számos teendője, az általános iskolai oktatás problémaköre, a szövetkezeti kereskedelem helyzete, a zöld- ségellátás javítása, a mező- gazdasági öntözési munka, a tanácsok hatósági tevékenysége, a főváros tömegközlekedése.

Az elmúlt esztendő krónikájából kitűnik, hogy

a képviselők éltek interpcllációs jogukkal, s

négy témában kértek választ az illetékesektől.

Sándor József (Budapest, 48. vk.) az építésügyi és városfejlesztési miniszterhez intézett interpellációjában az Újpalotán és Budapest más kerületeiben épülő lakótelepek járulékos, kapcsolódó létesítményeinek az új otthonokkal egyidejű felépítését szorgalmazta. Kiss Jenő (Budapest, 51. vk.) a közlekedés- és postaügyi miniszterhez interpellált a gazdasági vezetők részére biztosított állami gépkocsi személyes vezetése tárgyában. Petro- vics Emil (Budapest, 15. vk.) a hanglemezgyártás fejlesztésével kapcsolatban kért választ a kohó- és gépipari minisztertől, Fegyveres István (Vas m. 1. vk.) a Kossuth Rádió és a televízió vételi lehetőségeinek javításáról kérdezte a közlekedés- és postaügyi minisztert.

Átadás előtt a Füzesabony— Makiár közötti vasútvonal

Pályakorszerűsítés kezdődik Füzesabony és Mezőkövesd között

Az Eger—Füzesabony vasútvonalon utazóknak bizonyára feltűnt az elmúlt hetekben, hogy a Makiár és Füzesabony között épülő vasúti pálya egy jelentős részén már munkavonatok közlekednek. Éppen ezért mi is terepszemlét tartottunk az

f

A munkaerővel kapcsolatos igényekét és lehetőségeket tekintve, sajnos Heves megyében sem különösebben rózsás a helyzet. Nagyon is áll a régi mondás: sok az eszkimó és kevés a lóim...

Azaz, hogy kevés a dolgozó.

Annak ellenére, hogy intézeteink ma már 54 szakmára oktatják a hallgatókat — egyre javuló személyi és tárgyi feltételei: mellett. S hogy ez utóbbi menynyire helytálló, elegendő csupán a korszerű, 16 tantermes egri „új” iskolára, a selypire vagy éppenséggel a pétervásárira gondolni.

Komoly utánpótlási gond, hogy mérsékelt az érdeklődés a fiatalok köréből. Mérsékelt, vagy egyoldalú. Mint az SZMT elnökségének a közelmúltban adott jelentésből is kitűnt: még mindig dívnak egyes felkapott szakmák. Annyira, hogy olykor, a korábban annyira népszerű forgácsoló, sőt rádió- és tévészerelő mesterség rovására is hódítanak... További gond, hogy ezalatt ipariskoláink valósággal „elnőiesedneka láncol: és fiúk aránya szinte egyforma, jóllehet a férfiakat keresik még inkább a különböző munkahelyekre, mert erre készültek fel.

A kialakult furcsa helyzet oka többi között, hogy a fiatalok számára némely szakmáról már a közvetett benyomások is kedvezőbbek a többinél: vonzóbbak a munkahelyek, biztatóbbak a kilátások. Sok embert elkedvetlenít a zsúfolt, rendetlen műhely, az idősebbek, a vezetők nemtörődömsége. Másokra — az egyre jobban felszerelt intézetek mellett 1« —- egyenesen riasztóan

Mi levs veled, utánpótlás.. ?

Munkásnők gyémánttal, felnőttek az iskolapadban

hat például a kollégiumi férőhelyhiány, amire mi sem jellemzőbb jobban, mint hogy: amíg a középiskolások 30 százalékának tudják biztosítani a „második otthont”, addig a szakmunkástanulóknak mindössze 7,3 százaléka kerülhet kollégiumba. Snem utolsósorban pedig annak is tulajdonítható a húzódozás, hogy még mindig elég sok helyen nem becsülik kellően a bizonyítványt, az oklevelet, a szakembereket olyan beosztásban foglalkoztatják, amit magasabb képzettség nélkül is ugyanúgy elláthatnának. Példa erre. hogy a vizsgálat során megkérdezett 100 fiatal szakmunkásból 32 elégedetlen volt munkakörével. .,

Koránsem véletlen, hogy például a Mátraalji Szénbányáknál, ahol megfelelő ösztöndíjakkal teremtenék már jó előre kedvet a szerződött fiataloknak, vagy _a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál, ahol a munkás- szálló mellett máris kényelmes diákotthont rendeltek be a gyerekeknek, sőt most egy vadonatúj, még korszerűbb kellemesebb kollégiumot is építenek- számukra, s szakképzett nevelővel, lelki- ismeretes oktatókkal segítik tovább őket — egyre kevesebbet fáj a fejük á vezetőknek a jövő miatt.

Figyelemre méltó, hogy ugyanezeken a helyekés *

későbbiekben sem szűnik meg a gondoskodás a pályakezdőkről: a frissen avatott segédek bére is tisztességes fizetés. Másutt, mint az Egri Közúti Építő Vállalatnál, vagy éppen a Mátravi- déki Fémműveknél pedig a kezdő fiatalokat is ugyanúgy támogatják például a lakásépítésben, mint az idősebbeket, a régebbi dolgozókat, csak hogy megtartsák őket, számíthassanak rájuk. .;

Mindezek láttán most természetesen általánosságban megpróbálnak javítani a helyzeten. S mert az intézetek önmagukban a legjobb igyekezetük mellett is ke- . vésnek bizonyulnak — mindinkább előtérbe kerül a női munkahelyek kialakítása, a vállalati szakképzés, továbbképzés is. Mindenekelőtt pedig a reális szükségletek felmérése.

Ez utóbbi kapcsán több munkahely rendezte már, vagy rendezi sorait. Olyképpen, hogy csakis az indokolt posztokon legyenek szakmunkások, míg másutt betanított dolgozókkal vagy segédmunkásokkal is megoldhassák a feladatokat. A helyi oktatással, több vállalatnál egyben a nők. ma még hátrányos szakképzettségének javításán is fáradoznak. Így például a Heves me- tvei Állami Építőipari VMlalatnál — „gyémántvágás” — üveges és könnyügépke- zelő szakmákra tanítják a gyöngébb nem képviselőit, akik fokozatosan más területekre átképzett, átirányított férfiak helyébe lépnek, míg a VÖCS1 egri gyáregységében meósofcait, forgácsolókat próbálnak „faragni” a lányokból, asszonyokból. A vállalati ilyenféle szakmunkásképzésnek eléggé bízta- • tóak a tapasztalatai: tavaly 213-án kaptak így képesítést a felnőtt dolgozók, saz idén — a megvizsgált 12 helyen, közöttük az Egri Dohánygyárban vagy éppen az apci Qualitálban — összesen 320 ember tanul hasonló céllal. További reményekre jogosít, hogy bár inkább még csak papíron van meg a szakmunkások továbbképzése, jobbára csupán a tervekben szerepel, az elképzelések valóra váltása elkezdődött, s a jelenlegi helyzet számottevő változása várható tőle.

Aggasztó gondjaink eloszlatásának tehát már nekifogtak. A munkaerőgazdálkodás szakemberein, a felelős vezetőkön múlik most már, hogy mennyi idő alatt sikerül a végleges megoldásra ráakadni, s teljesen elfeledtetni napjaink még súlyos problémáit.

Gjpóa! Gyula

épülő szakaszon. Maklártól Füzesabony felé haladva, több mint kétharmad részen elkészült a végleges, hézag nélküli vágány. Füzesabonynál, a hármas számú fő útvonal és a vasúti kereszteződés környékén az új nyomvonal ágyazatát készítették elő a vasbeton aljai: elhelyezésére. Az elkövetkező napokban a vendégsínekre felerősített betonaljakat fektetik majd le, s a szintezési munkálatok után a vendég- sínek helyére „befűzik” a hézag nélküli vágányokat.

A miskolci vasűtigazgaió- ség építési és pályafenntartási osztályán Szatmári József mérnöktől megtudtuk, hogy az Eger—Füzesabony közötti vasútvonal építésének első fázisa május 24-re befejeződik. Ettől a naptól kezdve — közel száz év után először — a füzesabonyi közúti sorompótól Makiárig, már az új pályán közlekednek a vonatok. Az utazási sebesség egyelőre csak óránként 55 km lesz, de ha a vonalat Egerig kiépítik és a pályaívek is lehetővé teszik, akkor 80—100 kilométeres sebességgel is közlekedhetnek majd a vonatok.

De mikor folytatódik tovább az egri vasútvonal építése? Már korábban megírtuk, hogy módosították a további építkezések ütemét, mint megtudtuk, napirenden van a nagy forgalmú, de mar teljesen elavult vasútvonal, teljes átépítése, valamint a korszerű egri állomás kialakításának a kérdése. A legfrissebb információk szerint ez év őszén az Eger és Makiár közötti szakaszon megkezdik a földmunkálatokat. Előbb azonban a Füzesabony és Mezőkövesd közötti 12 kilométeres szakaszon cserélik ki május 22-től augusztus I2-ig a bal vágányt.

(—váry)

ü

m. a mm mmm mm

1972, május Tűt., poatm