Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-11 / 109. szám
Értébe. vagy ára ? (2,} A fogyasztó lélektana R vállalatok többsége korrekt Szabálytalanságok a nyereségkimutatásban és a beruházási költségek elszámolásában A mérlegbeszámolók ellenőrzésének első tapasztalatai f Tudományos kutatások so- I kasága igazolta világszerte, hogy a fogyasztó lélektana sajátos, öntörvényű világ. i Miféle „bűnök” terhelik lelkét? Nem hajlandó az ár- ' emelkedést a jövedelemnövekedéssel együtt mérlegelni. Nem veszi figyelembe, hogyha drágább lett az építőanyag, akkor az építmény vagyonértéke is nagyobb, nemcsak az ő kiadása. Nem számolgatja, hogy egy-egy tennék áremelkedése valójában mennyi pénzt emészt fel, azaz összes kiadásain belül milyen arányt képvisel. Ezért azután az idénycikkek árának emelkedését sűrűn azonosítja a teljes fogyasztói árszínvonallal, s hitetlenül fogadja a fogyasztói árindex alakulásáról szóló hivatalos közleményeket..« Ami nem ugyanaz Néhány szakemberen kívül ki emlékezne arra, hogy az ötvenes évek elején mibe került egy pár nylonharisnya? 145 forintba! Még 1957-ben is 104 forintot kóstált a ma 17—25 forintért kapható holmi. (Az iparban . az átlagkereset 735, illetve 1300 forint volt akkor). Tény, hogy a fogyasztó az áremelkedést jegyzi meg, a csökkenést sokkal kevésbé, a változatlan áru termékek nagy csoportjára pedig oda sem figyel! A vevő a kiadást nézi, s sokkal kevésbé azt, hogy igénye — az esetleg drágább árúval — jobban kielégül. Még kevésbé gondol arra, hogy növekvő kiadása újabb és újabb igényeinek a kielégítését szolgálja. (A televíziózás, a rádiózás általánossá válása, a háztartások gépesítése, _ a gépjárművek térhódítása stb.) Hajlamos arra a fogyasztó, hogy kiadásainak növekedését csupán az árak emelkedésére - vezesse vissza, holott ez csak töredék, hiszen 1957 és 1970 között 12 százalékkal emelkedett az árszínvonal. Sokkal inkább a fogyasztás növekedése, a nagyobb igények, a magasabb életszínvonal magyarázza a kiadások bővülését; az olcsóbb burgonya helyett egyre több — de drágább — zöldséget eszünk, a mosó- telmőt nem kellett karbantartani, s áramot sem fogyasztott. .. A vevő nem nézi a naptárt, nem érzékeli az időszakok különbözőségét, holott egészen más júliusban és januárban a fogyasztási összetétel, ám sokan ezt „drágulásaként fogják fel... Na, most jól beolvastunk a fogyasztónak? Véleményformáló tényezőket soroltunk fel. S ezekhez hozzátartozik az is, hogy: az árszínvonal átlag, amely éppúgy magába foglalja az államilag támogatott, tehát értéküknél olcsóbb termékek árát mint a magasabban adóztatott, vagy az időjárás alakulásától függő idénycikkekért fizetett összeget. Az így kialakuló átlagos árszínvonal nem mutatja meg, hogy az egyes termékcsoportok alacsonyabb, vagy magasabb ára hogyan érinti a különböző jövedelmű társadalmi rétegek életszínvonalát. Áz árnövekedés akkor válik veszélyessé, ha meghaladja a béremelkedést, 1957 óta azonban, nem volt ilyen esztendő. S végül: ha a fogyasztó szabadon választhat a különböző termékek között, akkor az árakat nem érzi emelkedőnek. Am, ha kényszerhelyzetben vásárol — „eszi, nem eszi.. ” —, hiába kap esetleg minőségileg jobbat, azt áremelkedésként könyveli el. S erre a kényszerhelyzetre sűrűn van példa! Torz tükör Évente egymillió állampolgár megy külföldre; fogyasztóként is körülnéz. Sok mindent összehasonlítgataak Sínkor, de a tükör torz, Kirakati árcédulák alapján nem lehet egy országos fogyasztási szerkezetét, színvonalát megítélni, mert mind a termék-, mind a fogyasz- tásicikk-forgalornban világszerte nagyok az eltérések. Ami tény: 1960 és 1970 között a tíz legfejlettebb tőkés országban a fogyasztói áremelkedés 42 százalékot tett ki, ezen belül Hollandiában 53, Angliában és Svédországban 48, Ausztriában 43, az Egyesült Államokban 31 százalékra rúgott. Hazánkban ugyanez idő alatt hat százalékot nőtt a fogyasztói árindex.. J A világpiaci áringadozások viszont idehaza is fölvetnek érdekes kérdéseket. Így például 1969-ben s 1970-ben a nemzetközi piacon a kávé ára emelkedett. A fogyasztói ár „védelme” miatt az állami költségvetés vállalta az importár^kiegészítést, majd a forgalmiadó- csöíkkentést, de ez — nem tévedés — 520 millió forintjába került! Kérdés, helyes volt-e itt megadni a támogatást, vagy ezt pénzt másutt jobban lehetett volna felhasználni? Az árstabilitás ugyanis kétélű fegyver: kedvező, ha a költségek csökkenése, a termelékenység emelkedése révén jön létre, ám minden tekintetben, kedvezőtlen, ha fedezetét as állami támogatások — adómentesítések — .teremtik meg. S ma még ez utóbbi jellemzi a helyzetet. Hasonlóan bonyolult a forgalmi- adó hatása is. A múlt esztendőben az összes forgalmi- adó-bevétel 22 mdlliárdot tett ki, legnagyobb részét — 35,8 százalékát — az élvezeti cikkek adták. Utánuk a sorban a ruházati és a ve* gyes iparcikkek adója következett. Ugyanakkor az alapvető élelmiszereknél mindössze 260 millió farint volt az állami bevétel forgalmiadóból, viszont 4,8 milliárdra rúgott a fogyasztói árkiegészítés! Azaz a forgalmiadó sem csökkenthető tetszés szerint, mert — egyrészt — elsősorban az alapvető élelmiszerek dotáERDEMES egy példát említeni. A Bábolnai Állami Gazdaság 1967-ben mintegy ötezer holdon termelt kukoricát s a holdankénti termésátlag nem érte el a 18 mázsát. Az elmúlt öt év alatt területüket megduplázták s a hozamok is majdnem a kétszeresére emelkedtek, A szakemberek előtt egyértelmű a kép: a bábolnaiak specializálták magukat a kukoricatermesztésre s nem is eredménytelenül. A szakosodásról manapság rendkívül sok szó esik. Nem véletlenül, hiszen a nagyüzemi gazdálkodás szükségessé teszi, hogy a mező- gazdasági üzemek egy-egy növényféleséget ne kis parcellákon, hanem nagy területen termeljenek, a termelést gépesítsék 3 tegyenek meg mindent a hozamok növelésére. A szakosodás folyamata megyénkben is megindult, különösen az állami gazdaságok járnak élen. A csányiak egyik fő profilja például a zöldségtermesztés, a hevesieké a vetőmagtermesztés, a füzesabonyiaké a cukorrépa-termesztés. De termelőszövetkezeteket is említhetünk szép számmal, a kiskörei közös gazdaság a szakosodás jegyében nagy gondot fordít az öntözéses kukoricatermesztésre, a hatvani Lenin Termelőszövetkezet nagy területen termel dós forrását apasztaná, valamint — és másrészt — mérsékelné a költségvetés eszközeit, hiszen a vállalatok által befizetett nyereségadó és eszközlekötési járulék után ez a legfontosabb bevétel! . A mérés precíz! Eljutunk tehát annak belátásához, hogy mindenfajta árintézkedés nagyfokú felelősséget, a hatások sokszoros elemzését követeli meg. Akár azonnal csökkenthető lenne sokféle iparcikk ára — a forgalmiadó mérséklésével, elengedésével —, de akkor a kenyér, a liszt, a cukor, a vasúti személyszállítás ára ugrana gyorsan fölfelé... Az árpolitika döntő tényezője az életszínvonal-politikának; mindent mérlegelve lehet csak igent és nemet mondani. Ami pedig a fogyasztói árindexet illeti: hazánkban ma mintegy 2000 termék — ún. reprezentáns — árának alakulásán alapszik, azaz széles körű, megbízható. (Nyugat-Németarszágba például 900 termék árát figyelik, de vannak országok, ahol beérik 200—300-zal.) Ezt nemzetközi szervezetek, más országok statisztikai hivatalai is megállapították. Hazai mérési metodikánk még olyan finomságiokra is kiterjed, hogy havonta különböző két-négy napon jegyezzék az adott termék forgalmát és árát, mert más a helyzet hétfőn, s megint más pénteken. A mérés precíz, tamáskodók kételkedése ellenére. Az ellenőrzésre sem lehet panasz. 1971-ben több mint 32 ezer esetben végeztek ellenőrzést az országban, s azok nyomán 19 bűnvádi eljárásra, 2200 szabálysértési és 173 fegyelmi eljárásra került sor. A baj ott van, hogy a legtöbb figyelem a vásárlásra jut, s alig valami a vásárlás fedezetére, a termelésre. Mészáros Ottó cukorrépát, a hevesi Rákóczi pedig zöldséget. Az említett gazdaságokban a fő törekvés az, hogy ne aprózzák el erejüket, kevés növényféleséget termeljenek nagy területen, a termesztést amennyire lehet gépesítsék, nagyadagú műtrágyát juttassanak a földre és így tovább. A másik törekvés pedig az, hogy a kellően kiválasztott fő profilokat összhangba hozzák egymással. A KEDVEZŐ PÉLDÁK ellenére azonban mégis azt lehet elmondani, hogy megyénk közös gazdaságainak jelentős részében még nem kellő mértékű a szakosodás. A szövetkezetek zömében még mindig 14—16 féle növényt termesztenek s több állatfajjal foglalkoznak. Éppen emiatt egyikre sem tudnak nagyobb gondot fordítani, s ez az eredményekben is megmutatkozik. Szakemberek véleménye szerint a jelenlegi körülmények között a termesztett növények számát tíz alá szükséges szorítani s ezeket is jól meg kell válogatni. Akad ugyanis olyan termelőszövetkezet, amely egyszerre termel cukorrépát, dohányt, zöldséget. Köztudott, hogy a gazdaságokban egyre kevesebb a munkaerő, másrészt a tagok nem szívesen vállalják a nehéz fizikai munkát kívánó növényük termesztések ÉpA Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának, területi igazgatóságainak és megyei hivatalainak apparátusa március közepén megkezdte a vállalatok és szövetkezetek mérlegbeszámolóinak, zárszámadásainak ellenőrzését. A revizorok azt vizsgálják, hogy a mérleg valódisága, a kimutatott eredmények megfelelnek-e a tényleges helyzetnek, az államnak befizették-e a megfelelő adót, s ugyanakkor tájékozódnak a pénzügyi szabályozók hatékonyságáról, vizsgálják a bizonylati fegyelem színvonalát. Mint a bevételi főigazgatóságon az MTI munkatársának elmondták, az első tapasztalatok általában kielégítőéit, eddig 600 vállalat és szövetkezet mérlegbeszámolóját, zárszámadásait ellenőrizték. A vállalatok túlnyomó többsége korrektül mutatta ki gazdálkodásának eredményeit. Az adómorál legalábbis nem rosszabb, mint az előző évben. Ez nem utolsósorban az üzemek és a pénzügyi szervek egyre javuló kapcsolatának, a hibákat megelőző kölcsönös tájékoztatásoknak köszönhető. Az általában korrekt mérlegbeszámolók mellett számos helyén torzításokat, a valóságnak meg nem felelő eredménykimutatásokat fedeztek fel a revizorok. Egyes helyeken a ténylegesnél nagyobb, másutt kisebb nyereséget mutattak ki. A főváros 73 megvizsgált vállalatának egy csoportjánál ösz- szesen 45 millió forinttal magasabb nyereséget mutattak ki a valóságosnál, más csoportnál a kimutatott ösz- szeg 36 millió forinttal a tényleges nyereség alatt maradt. A felfelé torzítok rendszerint „előre isznak a medve bőrére”, vagyis várható későbbi bevételeiket előre elszámolják, a lefelé torzítok adóval károsítják meg az államot. Tehát mindkét eset szabálytalan, amit a vállalatoknak korrigálniuk kell, sőt adott esetben bírságot is fizetnek, A második, viszonylag gyakori hibatípus, hogy beruházásokat is a költségek terhére, fenntartási munkák címén könyvelnek el, holpen emiatt a megoldás csupán a gépesítés lehet. Viszont aligha van olyan termelőszövetkezet, amely egyszerre képes a cukorrépa, a dohány és a zöldség termesztésének gépesítésére, mert ez rendkívül költséges. Arra is akad példa, hogy olyan gazdaságok, amelyek a sertés- vagy a szarvasmarha-tenyésztésre specializálták magukat, állandó takarmánygonddal küzdenek. Azért, mert a takarmánynövények helyett inkább mást termesztenek. A szakosodás tehát nem egyszerű feladat. a gazdálkodás távlatainak ésszerű kialakítása komoly munkát, alapos elemzést kíván a vezetőktől. A sertésprogram megyénkben is szép eredményeket hozott. A termelőszövetkezetek már az elmúlt évben annyi sertést hizlaltak, amennyi a tervidőszak végére volt előirányozva. A szakosodás, az iparszerű termelés bebizonyította, hogy mire képes. MÁSRÉSZT a szakosodás nem csupán előny, hanem manapság, de különösen a jövőben gazdasági követelmény. Hatékonyan gazdálkodni enélkül aligha lehet. Éppen ezért hasznos, ha minden gazdaság felméri, hogy milyen úton haladjon a jövőben. ^ IsEKCote ( ott beruházást csak fejlesztési alapból szabad finanszírozni. Ez a módszer alkalmas arra, hogy nehezítsék a vállalatok a beruházási piacon az egyensúly helyreállítását, ezért az effajta hibákra is igen nagy figyelmet fordítanak a revizorok. Némelyik szövetkezet és vállalat termelési költségekből igyékszik fedezni olyan kiadásokat, amelyeket csak a részesedési alapból fizethetnek. Ilyenek például a nem hivatalos külföldi kiküldetések, jutalomüdültetések, amelyeket igen gyakran hivatalos kiküldetésként tüntetnek fel, hogy annak költségeitől mentesítsék a részesedési alapot. A revizorok a termelő- szövetkezetek közül mindenekelőtt azoknak a zárszámadását vizsgálták meg, amelyek szanálási eljárás előtt állnak, hogy a szanáA. Bormatov, az APN tudósítója, a szovjet Országos Kereskedelmi Kamarában felkereste az idei Budapesti Nemzetközi Vásár szovjet pavilonjának leendő igazgatóját, Alekszandr Csudakovot és megkérte, válaszoljon néhány kérdésére. — Immár hagyomány, hogy a Szovjetunió részt vesz a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Az idén tavasszal tizennyolcadszor nyitja meg kapuit szovjet pavilon a vásár látogatói előtt. Ezúttal mi teszi nevezetessé a szovjet kiállítást? — Ez az év fontos eseményt hoz a szovjet emberek életében: az ország nagy ünnepre, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége fennállásának ötvenedik évfordulójára készül. Jó eredmények jelzik ezt a készülődést: sikeresen halad az SZKP XXIV. . kongresszusán elfogadott kilencedik ötéves terv megvalósítása, amely fontos szakasz lesz a szovjet Kvarc-Szuper—8—T. a legmodernebb szovjet filmfelvevő is látható a BNV-n. állam további fejlődésében. E téma uralkodik pavilonunkban és meghatározza fő tartalmát. A kiállítás az egyes szovjet köztársaságok mai életét mutatja majd be. — A szovjet tudomány és technika eredményeiből mit láthatunk az idei vásáron? — Mindenekelőtt a Lunohod I. makettjét, az IL—62, TU—134 A, TU—144 típusú repülőgépek modelljeit, a szovjet repülőgépipar büszkeségének, a MI—6 jelzésű helikopternek a modelljét, valamint az osztankinói televíziós torony működő makettjét említhetem meg. — Az SZKP XXIV. kongresszusának irányelvei a kommunizmus anyagi-technikai alapját képező nehézipar állandó fejlesztése mellett a közszükségleti cikkek termelésének jelentős növelése, a lakosság részére végzett szolgáltatások körének bővítése újabb lendületet ad az életszínvonal emelkedésének. Mit mutat be ezzel kapcsolatban gj&ikvjűl asttios ?. lási bizottságnak megfelelő tájékoztatást adhassanak. Sajnos, ezek többségénél helytelennek találták a zárszámadások eredménykimutatásait, s a revizorok gondoskodtak ezek korrigálásáról. A számviteli munka, a bizonylati fegyelem az állami vállalatoknál némileg javult, a szövetkezetekben azonban változatlanul nem kielégítő a helyzet. A Pénzügyminisztérium is vizsgálja, hogy milyen módon egyszerűsítheti a zárszámadás előírásait, ezzel is segítve a tsz-ek ügyvitelének javítását. Valamennyi szövetkezetnek saját érdeke is, hogy nagyobb gondot fordítson a számvitelre, tartsa rendben könyvelését, mert ez feltétlenül szükséges a kiegyensúlyozott gazdálkodáshoz, csak így kerülhetik el a kellemetlen meglepetéseket. — Az idei vásáron a Szovjetunió a kulturális, lakberendezési és használati cikkek széles választékát vonultatja fél. Az „Ekszportiesz” nevű kiviteli egyesülés például bútorokat állít ki, de lesz a pavilonban többféle mosógép, vegytisztítógépek, varrógépék, különféle porszívók, villanykályhák, vasalók, hagyományos & rillanyiűté- sű szamovárok, sok országban nagy keresletnek örvendő hűtőszekrények. Nagy választékban állítunk ki tv- készülékeket, köztük a Radu- ga—701 nevű ■ színes-tv.-t, Rádiókat, filmfelvevőket, így a Kvarc-szuper—8, az Avrora, a Krasznogorszk típusokat. Az óraipar tucatnyiféle órával szerepel, köztük asztali, fali- és karórákkal. A vásár látogatói megismerkedhetnek különféle szovjet fényképezőgépekkel is. Sokféle vadász- felszerelés is látható lesz. Nem hiányoznak majd az ezüstből, újezüstből, borostyánból készült művészi dísztárgyak. a fából, szaruból, kőből való emléktárgyak, cizellált fémmunkák sem. — Milyen példákkal tudná szemléltetni a szovjet pavilonban o Szovjetunió és Magyarország szoros együttműködését? — Aligha van ma országaink gazdaságának olyan területe, amelyet ne szőnének át a gyümölcsöző együttműködés szálai. A hagyományos árucsere mellett mindinkább érvényesülnek új. termelési kapcsolatok. Ennek példájaként a személyautó-gyártásban megvalósuló magyar— szovjet kooperációt említhetem: a Togliattiban működő autógyárnak Magyarország úgynevezett kiegészítő alkatrészeket szállít, amelyek fejében kész autókat kap a Szovjetuniótól. Az állandóan növekvő szovjet—magyar áruforgalom, a baráti, gazdasági és tudományos-műszaki -kapcsolatok kifejezésre jutnak a szovjet pavilonban. Itt elsősorban azokat a termékeket mutatjuk be, amelyeket Magyarország tőlünk vásárol, vagy amelyek kétoldali együttműködési és szakosodási megállapodás eredményei. Ezek elsősorban mezőgazdasági gépek — traktorok, gabonakombájnok —, valamint különféle útépítő gépek. VÁZ—2101, GAZ—24, Moszkvics—412 és 427 típusú személygépkocsik, különféle számjel- és programirányítású szerszámgépek, Iszkra—111, Iszkra—12M, Iszkra—110 típusú elektronikus számítógépek. Nwüisäa Q 1972, május M.j «sntoriöfc « (Következik: Kedvező, kedvezőtlen) 14—16 féle növény A szakosodás item egyoldalú gazdálkodás Mit láthatunk az idei BNV szovjet pavilonjában?
