Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-11 / 109. szám
Dózsa György emlékkiállítás o Nemzeti Múzeumban Dózsa György születésének 500. évfordulója alkalmából emlékkiálítás nyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban Képünkön: Szervácius Tibor szobrász- művész Dózsa György szobra. (MTI foto Molnár Edit) Jó ütemben halad az óvodaépítési program Az idén több mint 14 000 új hely A IV. ötéves tervben ösz- szesen 51 346 új óvodai hely létesítését tervezik az országban. A tervidőszakból eltelt csaknem másfél esztendő tapasztalatai szerint meg- valosítható-e idejében a nagyszabású óvodaépítési program? — erről adtak tájékoztatást a művelődésügy illetékesei. Mint elmondták, a munka jó ütemben halad: tavaly, a tervidőszak első esztendejére együttvéve 9318 új óvodai hely megépítését tervezték a valóságban azonban 13 155-tel nőtt a helyek száma. A „gyarapodásban” a főváros vezet: 1971-ben 2806 helyet építettek. Borsod- f Abaúj-Zemplén, illetve Miskolc következik ezután: 1681 kisgyermekkel többet tudnak elhelyezni óvodákban, s Pest megyében is 1363 a gyarapodás A gondot nem is az országos számok jelentik, hanem az úgynevezett járulékos beruházások. Az új lakótelepeken, lakónegyedekben járulékos beruházásként ugyanis a IV. ötéves terv folyamán 16 581 új óvodai helynek kellene épülnie. (Ez természetesen szerepel a több mint 51 000-res programban.) Tavaly azonban csak 1910 új óvodai hely valósult meg járulékos beruházásból, vagyis az öt év- r° tervezett mennyiségnek alig több mint 10 százaléka Bár 1972-re már 3376 új óvodai hely megépítését tervezik járulékos beruházás formájában s ez teljes ötéves járulékos programnak több mint 20 százalékát jelenti, a tavalyi mintegy 8— 9 százalékos lemaradást nem pótolja. Figyelemre méltó, hogy — nem sz.a nítva a járulékos beruházásból született, vágy születendő óvodai he- 1 veket — « tanácsok fejlesztési alapjaiból tavaly több mint 166 milliót szántak óvodaépítésre, ténylegesen viszont csak 134,9 milliót költöttek. Kevesebb pénzből tehát többet teremtettek, mint tervezték. Ez azt is jelzi, hogy nemcsak építkezéssel gyarapítják az óvodai he- !—»k számát hanem koráb-■ más cél okát szolgáló hegek átalakításával is. ' srészt mutatja, hogy or- s i 'szerte takarékosságra való törekvés jellemző az óvodai beruházások terén is. Az 1972-es tervek az idén 10181 új óvodai helyet irányoznak elő, óm a „visszajelzések” szerint 14 330 lesz a teljesítés. Ebből Budapesten 2525, Pest megyében 1380, S/abolcs-Szatmárban 1250, i sód-Abaúj-Zemplén megyében, illetve Miskolcon együttvéve 1160 lesz a gyarapodás. A szakemberek véleménye szerint számszerűségében tehát megnyugtató az óvodaépítési program végrehajtása. Ha ebben az ütemben halad tovább a munka, az 51 346 új óvodahely már 1975. előtt tető alá kerül. A szakemberek ugyanakkor azt is hangsúlyozzák, hogy mivel a tanácsok fejlesztési alapja 'számos országrészben nem elegendő a terv megvalósításához, változatlanul szükség van a nagyarányú társadalmi összefogásra. Elengedhetetlen a különböző intézmények, vállalatok ipari és mezőgazdasági üzemek anyagi támogatása, áldozat- vállalása. Az óvodaépítési program maradéktalan megvalósításának másik figyelmeztető feltétele, hogy a járulékos beruházásból származó lakótelepi új óvodák is idejében, a tervidőszak minden esztendejében arányosan elkészüljenek — mutattak rá az illetékesek. (MTI) Megbukhat-e Peti . Visszhang és töprengés • • • Tételezzük fel, hogy Petinek hívják. Nem a név fontos, hanem az, hogy első elemista, aki birkózik élete első próbatételével, az írással, az olvasással, a számolás műhely ti tkaival. Egy tény: nincs könnyű dolga: élete eddig otthon, a megszokott környezetben zajlott, ahol ő volt „őfelsége, a gyerek”, az iskolában viszont „csali” egy lett a harmincöt közül. S ráadásul a játékot, felváltotta o feladat, a munka... A tanítónő követel is: írni, olvasni, számolni, énekelni,' tornázni Mindezt egyedül, a mama nélkül. Nem könnyű, s tegyük hozzá azt is, hogy sok Peti, Jóska, Pista nem bírta. Az ország elsős kisdiákjainak több mint tizenegy százaléka bukott meg az elmúlt tanévben. Rajtuk kívánt segíteni a művelődésügyi miniszter, amikor módszertani levéllel fordult az igazgatókhoz, a pedagógusokhoz, támogatást kérve. Ezentúl elsős nem bukhat meg év végén énekből, tornából, gyakorlati ismeretekből, s a beszédkészséget és egészséges gondolkodásmódot jelző környezet- ismeretből. o o o o Peti, Jancsi. Pista, s a többi kisiskolás, még nem tudta felmérni, hogy mit is jelent ez számára. Annál inkább képesele erre a tanítóik, akik nap mint nap törődnek fejlődésükkel. Dr. Román Gyuláné a füzesabonyi Il-es iskolában tanít. Munkahelyét ..falusi” iskolának nevezik helyileg, s az is valójában, hiszen diákjainak jó része munkásgyermekekből toborzódott. — Először az újságból értesültem az Ilku-levélről. Úgy is mondhatnám: rég vártam. Humánusnak tartom. mert megszüntette azt a szerintem helytelen gyakorlatot, hogy kézségtárgyakból osztályozzunk. Az az apróság nem tehet róla, hogy botfülű, hogy kétbal- lábas, hogy kézügyessége minimális. Született adottságokat nem lehet attól számon kérni, akinek belőlük úgyszólván semmi sem jutott. Egyet lehet tenni: következetes nevelői munka - val pótolni a természet szűkmarkúságát. Erre azonban semmiképp sem módszer a buktatás. Legfeljebb az igyekezetei, a szorgalmat méltányolhatjuk; ez kedvet, ambíciót ad a kisdiáknak. Ezért örülük a miniszteri levélnek. Előnye, az általa nyújtott lehetőség rendkívül fontos: megkímélni az apróságokat attól, hogy életre szóló gátlásaik alakuljanak ki. így vélekedtek Vécsett, Pétervásárán s a városi iskolákban is, különbség csak a megfogalmazásban van. o o o o Megyénkben az elsősöknek mintegy hét százaléka nem tudott megbirkózni az első év tananyagával. Zömük cigánygyerek, két-há- rom éves szellemi visszamaradottsággal. Számukra nemcsak a készségtárgyak jelentenek problémát, hanem az ezeknél sokkal fontosabb trés, olvasás, számolás. — Erre azonban nincs „menlevél”, aki sem írni, sem olvasni nem tanul meg, az osztályismétlésre bukik. Szerintem ők vannak többen, mert a pedagógusok zöme nem buktat énekből, tornából, vagy gyakorlatból. Ez, Birincsik Bernátné véleménye: hasonlóan érvel kolleganője, Tóth Lajosné is. Mindketten nyolc éve tanítanak az egri IV-es számú Általános Iskolában. Arról is részletesen beszélnek, hogy milyen keveset kell elsajátítania a kisdiáknak énekből, tornából, gyakorlati ismeretekből. Mondják: Peti, Pista, Jancsi már a» óvodában tornázik, énekel, újságpapírból hajót, csákót, sótartót fabrikál. Persze, Egerben sem jár mindenki óvodába, itt sem nevelkedik minden gyerek családi harmóniában. A IV- es számú iskola diákjainak zömé szintén munkás- és parasztfiatal. Egv adat éppen ezért örvendetes’: nyolc év alatt egyetlen elsős sem bukott meg. S idézzünk még egyet: az osztályátlag 4,5— 4,6 körül mozog. Mondhatná valaki: na, persze, városon... A gyakorlat azonban^ mást bizonyít: a megye legkisebb községében. Terpesen is kiváló eredményeket ért el Csabai Attiláné kisdiákjaival. A titok nyitja itt is a módszertani változatosság. 0 O O O Sokan kommentálták már a művelődésügyi miniszter levelét. Az egyeztetés indokolt, mert valóban lehetőséget nyújt a humánus elbírálásra, a hatékonyabb ok- tatásra-nevelésre. Ügy véljük mégis, hogy ez csak az első lépés. El lehetne gondolkozni azon, hogy kell-e osztályozni készségtárgyakból; nem elég-e a szorgalom méltatása, hiszen' öröklött adottságokat nem lehet számon kérni attól, aki ezekről mit sem tehet. S mindehhez még egyet: hasznos lenne a miniszteri levét szellemében továbblépni: arra törekedni, hogy mindenütt megteremtsük — társadalmi összefogással, nevelői ötletesség,gél egyaránt — az eredményesebb oktatás alapvető tárgyi feltételeit. Petit, Jancsit, Pistát ugyanis írásból, olvasásból, számolásból osztályozzák... Pécsi István Egy kalapot egy lóért • 4CT2. május 11.) csütörtök MINTHA valamelyik szu- ette keretű régi fényképről lépett volna le ebben a kemény kalapban. Olyan valószínűtlen volt és környezetéhez mégis oly alkalmazkodó, zavart pislogásával sajnálatra méltó, de egy kissé riasztó is, hogy nem mertem elnevetni magam. — Pardon. Elnézést. Ez a kalap kemény kalap — motyogta zavartan és a kalapot nyújtotta a kézfogás helyett, hogy nézzem meg csak — . .. Tetszik tudni, gróf Almássy Istvánnak világszerte híres kalapgyűjteményéből való .. . Kicsit poros . . . Ehe . .. Majd leporoljuk. Megérdemli. .. Ehe ... Egy lovat, egy hófehér lovat adott érte a gróf. Már annak idején ... — Te meg a földet, meg mindent, ezekért — sipíto- zott fel rekedt, vékony, túl- világi hangon az iménti kalap tulajdonosánál is kisebb anyóka, s körbetopogta önmagát, hogy nézzem és lássam is, mire ment el itt egy élet. Hegedűs Béla hevesi lakása — nem is tudom, lakásnak nevezzem-e — a régiségek gyűjtőit révületbe kergetné, a józanabb fajtáját viszont az őrületbe. Az egykor nem is tudom mi célt szolgáló épületszárny, amely all egy csupa víz szobából egy régi téglás, udvarra nyíló előszobából, és egy sehová nem nyíló, ha csak nem a pincébe vezető kamrából, valamint rengeteg sötétségből — nem valami csalogató a gyanútlan számára. — Ezek a falak .. 1 — reszeli vékony kis reszeJő- hangjával a fülemet az öregasszony — ezek a falak. Attól van mind.ml Mármint a betegsége, az örökké visszatérő asztmája, és zihálva rogy le egy szófára, amely, ahogy nem túl magas BÁV-entelligenciám- mal elnézem, * XVIL «zúzádból való lehet a karosszékekkel és a komódokkal együtt. És ami körülötte, alatta, felette, mellette, a szobában, a bejáró falán, a kamrában és a padláson van — az zsibpiac, az hobby, az tudomány, az őrület, az boldogság, az a múlt. Itt sen- minek nincs értéke, ami ma él és van! A HOLT TÁRGYAK zsib- vására Hegedűs Béla hevesi lakása ... — Meggyújtottad a villanyt? Gyújtsd meg a villanyt.' Meggyújtottad már a villanyt? — ^ipítozza már idegesítően a kamrába is utánunk csoszogó Hegedűs néni, miközben Béla bácsi ebben az összezsúfolt raktárban mutogatja kincsei egy részét. Mit akar azzal az átkozott villannyal? Ezt a sok vacak kacatot, meg a talán értékes vegyes valamiket, amúgy is látom ... És ha nem? — Meg... lelkem, meg — nyúl a villanykapcsolóért az öreg és jól teszi. A pincelejárat majdnem nyitva, s meghökkenve veszem észre, hogy milyen teli vigyorral figyelték volna mélybezuha- násom a fal melletti polcon, sorban üldögélő koponyák, éppen a pincelejárat felett. Ök onnan jöttek. Tudták volna, hogy én hová is jutok. — Ez kérem, itt, a templomkertből való... Ez török korabeli koponya ... Ez meg itt legalább kétezer éves. A vándorlások korából való — mutogatja be szépszámú koponyáit Hegedűs Béla, mintha személyes jóismerősei előtt akarna kicsit hencegni egy messziről jött újságíróval. Az egész kamra nem nagyobb, mint egy régimódi szoba, de nyergektől és fegyverektől zsúfolt és menyasszonyi ládáktól, amelyeket a rég elporladt ara még az 1700-as évek elején vitt magával hites férje urához. Aztán található itt csillár a mült század elejéről és ugyancsak abból a korból valók a tűzoltósisakok, amelyek nem látszanak irigykedni a felettük lógó, második világháborús gázálarcokra Aztán csanakok és csobolyók, cserépfazekak, tányérok, az egykori Heves város dobosának attilája, molnárkalács-sütő a múlt századból, ammonitesek megkövült vázai az évmilliókkal ezelőtt itt hintázó tenger emlékeként,, meteorit 1959-ből, amely a közelben fúródott a földbe, aztán ruhák, kések, tőrök, kardok, megint a fényképek és olajnyomatok és Blaha Lujza főkötője... — ... a Lujza ... a művésznő ... Az itt élt négy évig — pletykálja lelkesen Hegedűs néni és bizalmasan meg is súgja, négyszer is körülnézve, hogy hát... hmmm ... valakivel élt itt ám, nagi szerelemben élt itt ám, amíg a valakinek a birtoka el nem ment erre a szerelemre . .. bizony. Aztán oda a birtok, oda a szerelem. — Oda bizony — sóhajtja, mintha személyes bánatát suttogta volna el. A férj, akivel immáron több mint harminc esztendeje él együtt, csak kettesben, közben hatalmas kutyabőrt terít elém, odébbtolva az asztalról, hogy ne zavarjon meg bennünket a kutyabőr csodálatában. egy szerény kis Rákóczi-korabeli gobelint. A szép, sőt a maga nemében művészi és értékes okmány, hatalmas lógó pecséttel II. Ferdinándtól való, a XVII. század elejéről, amelyben lévai Borbély György részére biztosítja a nemességet, a hozzávaló címerhasználattal... — Es ezt is nézze meg... Ezt úgy Vííicm egy kc‘. ' 48-as levéllel, papírral, M- mí-humival — nyom az orrom alá egy köteg ásatag paDÍrti s abból egv fakult fényképet bányászik elő ... Petőfi Sándor! Kétségtelen! Hogy valóban a költőről készült-e, vagy csak egy későbbi festményről? — szakember dolga. De az öreg váltig állítja, hogy ez bizony eredeti Petőfi-íotó ... ... és vinne, hordana, mutogatna tovább, könyveket, amelyek kétszáz évesek, Má- ria-szobrot, fából, amely háromszáznál is több, és ruhákat és okmányokat és köveket — mind-mind az évszázadok, sőt évezredek tanúi. ÉS MINDEZ nem egv öreg ember bolondériája. Nem egy dilettáns kosárfonóból és juhtúró-árusítóból mindenéi, a múltra költő, rögeszmés ember, egykor hat elemit járt eszének eltévelyedése. Hegedűs Béla nevéhez fűződik az ország talán egyetlen, szó szerint magángyűjteményből létesült és legalábo négy évezredet átfogó helytörténeti múzeumnak létrejötte Heves nagyközségben, a Jászság és a Kunság határán. Az egykori kisgyerek agyát felgyújtó ásatások, s az akkor talált avar kori koponyák és ékszerek egy életre megfogták a felnőtté, majd öreggé vált embert. Van, aki gyufából országházat csinál. Van, aki jódlizik. Van, aki agyagból mintázza meg családja minden tagját. Heves nagyközség múltját akarta megmintázni — a jelen és a jövő számára, kövek, eszközök, papírok alapján, A falu szívében, Heves felszabadulásának évfordulóján, még 1969-ben nyílt meg a falumúzeum, jósze- rint teljes anyagában Hegedűs Béla autodidakta régész, műgyűjtő, muzeológus, civilben nyugdíjazott kosárfonó anyagára támaszkodva... — Itt jó. Itt száraz a fal, meg a levegő is más... — fés'/kelődik bele a múzeum első szobi jának stilkarosszékébe Hegedűs néni és tényleg, még a hangja is megváltozik. S hogy ösztönzi, hogy bújtogatja, az imént még megpanaszolt férjét., mutassa csak: mi van ebben a múzeumban. Meghökkentő dolgok vannak ebben a kis múzeumban! AZ EGRI muzeológusok segítségével a gondosan, szakszerűen és rendkívül áttekinthetően elhelyezett tárlók és tablók végigvezetik az ide Delépőt egy település kőkorszakig visszavezethető egész életén át. A kőkorszak után szkíta, a jazig, az avar kor, aztán a honfoglalás- kora, a középkor, a tö- rökdúlás, a Rákóczi kor, a polgárosodás kora, a XX. sz. eleje, a két világháború, közben a Tanácsköztársaság kora, majd a felszabadulás .. S ezek a „korok” mind gazdag leletanyaggal, fotókkal, oklevelekkel, egyéb hiteles dokumentumokkal, szerszámokkal, munkaeszközökkel, ruhákkal — egyszóval mindama tárgyakkal, amelyek hitelesen tudják ábrázolni egy-egy történelmi, vagy történeti korszak emberének és társadalmának életét. Hányán kinevethették, mennyien gúnyolhatták, nézhették bolondnak, handlé- nak ezt a kis fürge szemű, kiapadhatatlan lelkesedésű embert —, de fütyült mindenre. Utóbbi évtizedeit élte a vizes, raktárnak sem alkalmas kacat- »racak lakásá- bm, és gyűjtötte, gyűjtögette a másoknak első nézésre valóban kacatokat — s egy múzeum lett belőle! Amikor elbúcsúzom a múzeum ajtajában Hegedűs Béla bácsitól, egyáltalán nem tűnik már nevetségesnek találkozásunk, a fején a fekete kalappal... Amely egy fehér lipicai mént ért annak idején. Mit lehet tudni, hátha Hevesén lesz az ors-'ág egyetlen és legnagyobb kn'n,'múzeuma Egy kalapot egy lóért? EGY ÉLETET egy rauzeuniértl , Gyurkó Géza 4
