Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-10 / 108. szám
Hi lesz veled, kollégium?! SZENVEDÉLY HÁROM ÉVVEL ezelőtt kezdtek hozzá Gyöngyösön a megépítendő középiskolás kollégium előkészítéséhez. Akkor még úgy volt, hogy kétszázötven fiatalt helyezhetnek el az épületben. Aztán telt az idő és az építkezésre szánt keretből már csak kétszáz. mostanában pedig 150 ifjú második otthonának költségeit tudják előkeríteni Az idő tehát — ebben az esetben is — pénznek bizonyult. A három év elteltével sincs azonban még végleges helye a majdani kollégiumnak. A vita még tart, aminek újabb hullámát dr. Sereg József, a szakközépiskola igazgatója indította el a legutóbbi tanácsülésen. Ahogy akkor mondta: az utolsó szó jogán kért figyelmet, mivel ezen az ülésen kellett állást foglalnia a testületnek az új kollégium helyének kérdésében. Ott feküdt a javaslat: építsék meg az intézményt a 4-es iskola napközijének a helyén, az úgynevezett Fehérvári-intézet telkén. A most még ott található régi épületet úgyis át kell adni az enyészetnek, mert a Petőfi utcában lévő 4-eg iskolát fel kell újítani. Érthető, hogy a korszerűsítés sorén egyúttal elkészítik a napközi otthont is. Ne kelljen a kisdiákoknak naA szétküldött jelentkezési lapokon még érezni a határozatlan elképzeléseket, a vívódó útkeresést, de a gimnázium falai között a tizenhét-—tizennyolc éves fiatalokban már láthatóan kialakultak jövőjük körvonalai. A célok, amelyeket elérni szeretnének. Ez az első nagy próbatétel az életükben] a pályaválasztás. ★ A Füzesabonyi Általános Gimnázium a „fiatalabbak”, a még hagyomány nélküliek közül való. Évente körülbelül hetven tanulót bocsát ki. — Én nem ide akartam jármi, mint ahogyan a legtöbben közülünk. Ez az iskola számomra csak a második lehetőség volt — kezdi a beszélgetésre összegyűlt kis csoport tagjai közül elsőként Kelemen Edit. — Köz- gazdasági szakiskolába szerettem volna menni, de helyhiány miatt nem vettek fel. Makiári vagyok, a Finomsze- relvénygyárha megyek dolgozni. Olyan munkakörbe, amihez jobb lett volna a közgazdasági iskola. — A kereskedelmi pályát választottam először, szakközépiskolába szerettem volna menni — mondja a nagyfa lyal Bányai Aranka. — Most a Bervábe jelentkeztem, a gyárba, műszaki rajzolónak. Ehhez még hat hónap tanfolyam kell. — Itt milyen szinten tanultak műszaki rajzot? — Elsőben voltak ilyen óráink. Jó volt, de kevés. — Autószerelő leszek — veszi át a szót Juhász Lajos. — Beiratkoztam az ipari szakmunkásképző iskolába, ahová érettségi után már csak két évig kell járni. Kis szünet után hozzáteszi:... — Tudom, hogy mehettem volna egyenesen iparitanulóintézetbe, hogy előbb is kereshettem volna pénzt, de én nem bántám meg ezt a négy évet. Elég széles műveltséget ad, ami szerintem mindenképp szükséges. A tanulás mellett meg elolvastam egy csomó szakkönyvet: a motorokról. Bekapcsolódik a beszélgetésbe a gimnázium egyik tanára, Szammel Ernő is. Ahhoz a témához: vajon mit tud adni a gyerekeknek az úgynevezett .általános” gimnázium? — Valóban így van: ide jobbára azok jönnek, akiket \ arm, májat 1*., ward» u ponta kilométereket gyalogolniuk a napközi és az iskola között. Igen ám, de az élet most is közbeszólt. Kiderült, hogy a déli városrész nemrég megépített, tizenhat tantermes iskolája nem képes befogadni a környék lakóinak iskolás gyerekeit. Nagyon gyorsan meg kell toldani még négy tanteremmel. A 4-es iskola felújítása tehát késni fog emiatt. De a Fehérvári-napközi egyébként is nagyon messze esik mind a szakközépiskolától, mind a gimnáziumtól. A középiskolásoknak tehát ingajáratban kellene közlekedniük a tanintézet és a kollégium között. EZÉRT JAVASOLTA dr. Sereg József, helyezzék a kollégiumot a szakközépiskola mellé. Ebben az esetben egy sor járulékos létesítményt meg lehetne takarítani: tornatermet, sportpályát, ebédlőt, kazánházat, szakköri helyiségeket, klubot. Ha mégis szükségessé válna szanálás az adott területen, annak költségeit elő lehetne keríteni a megtakarított pénzből. Esetleg a kertmozit kellene megszüntetni. Feltételezhetően. Mi sem volna egyszerűbb, mint a kertmoait áthelyezni az amúgyis kihasználatlan szamáshová nem vesznek fel. Persze, hogy nem nagy lelkesedéssel kezdenek munkához; nekünk kell olyan légkört, olyan szintet megteremteni, amely pótolja ezt. Politechnika a szakmai érdeklődésnek? A műhelyben asztalosmunkák vannak, ezenkívül esetleg mezőgazdasági gyakorlat. A lányoknak kézimunka. Kaptunk gépeket az egri Dobó szakközépiskolától, de azokat később visszakérték. Nem várhatunk fejlődést, ahhoz pénz kell... — Amit mi elértünk, s erre büszkék lehetünk: főiskolákra, egyetemekre az elmúlt években szinte minden jelentkezőnket felvették. Egyik tanulónk bejutott a középiskolai fizikai vetélkedő országos döntőjébe. Ezt a színvonalat mi tartani akarjuk. ★ — A korábbi osztálytársaim közül sokan nem tanultak tovább, hanem elhelyezkedtek valamilyen szakmában — folytatja Major Csaba. — Nem egy olyan van, aki sajnálja már, hogy nem tanul. Rang? Én nem fitogtatom, hogy érettségizett va- e gyök, de nem is lenne értelme. Amit viszont megtanultam, az az enyém. — A múltkor előadói esi sorozatot rendezett a füzesabonyi művelődési ház. önszántunkból, minden biztatás nélkül elmentünk, még a bejárók is. De ipari tanulót nem lehetett ott látni, pedig azok szintén sokan vannak Füzesabonyban. — Nem vagyok túl nagy irodalmár, de nekem is állandó tartozásom van a tanár úrnál, aki a könyveket árulja. Mert úgy és olyanokat ajánl, hogy nem lehet nem megvenni. Hát ezt is adja a gimnázium. A nagyobb tudás iránti vágyat. Egymás után jönnek az érvek, a sokszor önmagukkal is vitatkozó gondolatok. A hosszú hajú, serkenő bajusz- kás fiúk, a kék köpenyes lányok egymás szavába vágva mondják el véleményüket az iskoláról. Mondataik telve vannak a jövő iránti várakozással. Egyikük gyárba megy dolgozni, azt mondja, azzal sem törődik, ha kevesebbet kap, mint a nem érettségizettek, hiszen előbbre jutni mégicsak így lehet. A másik rokona példáját említi, aki mezőgazdasági főiskolai végzettséggel ment szerelőnek, hogy többet keressen, mert a tanultakat még nem mindenütt becsülik ... Vívódnak, vitatkoznak. De az első dilemmán mái* túl vannak. Pályát választottak. flekdi Sándor badtéri színpadhoz. Lehet, hogy két lakóházat is le kellene bontani. A kártalanítás összegét bizonyára fedeznék a Járulékos létesítmények elmaradó költségei. Ezek a létesítmények már megtalálhatók a szakközépiskolában. Túl azonban a pénzügyi érveken, dr. Sereg József egy nagyon fontos pedagógiai elvre is rámutatott. Nevezetesen: minden iskola úgy tud igazán hasznosan tevékenykedni, az oktatási és a nevelési feladatait úgy tudja nagy hatékonysággal teljesíteni, ha egy fedél alatt biztosítja a tanítást és a fiatalok elhelyezését. Nem kell messzire menni meggyőző példákért. Elég Sárospatak és Debrecen nevét említenünk. A felszólalás nyomán olyan határozatot fogadott el a városi tanács, hogy a kollégium elhelyezésének ügyét felülvizsgálatra visz- szaadja az illetékes szerveknek. IGAZ, A TANÁCSÜLÉS óta még nem sok idő telt el, de éppen a sürgősség miatt arra kértük Berényi Józsefet, adjon tájékoztatást, mi a véleménye a javaslatról. A tanács elnöke elmondta, egyetért a felszólalóval, az érvei meggyőzőek, elvileg teljesen reálisak. Most már csak a részletes elemzést keli elvégeznie az építési osztálynak ahhoz, hogy a pénzügyi kérdésekben tisztán lehessen látni: megoldható-e a kollégiumnak a;szak- középiskola mellé való felépítése az adott pénzkeretből. Miután az idő valóban gyors elhalálozásra készíteti mindazokat, akik ebben az ügyben állást foglalhatnak és véleményt alakíthatnak ki, a tanács elhöke is szorgalmazza a felülvizsgálat mielőbbi elvégzését. Csak még egyetlen megjegyzést az elmondottakhoz: a városi művelődésügyi osztály vezetőjének, Fejes Jánosnak a kollégium elhelyezésében mindenben egyezik a véleménye a dr. Sereg Józsefével. Kérdésünkre így nyilatkozott A címben feltett, drámainak tűnő kérdés jogossága kétségtelen. Mielőbb ki kell jelölni a középiskolások második otthonának a helyét, hogy a már eltelt három év után ne kelljen még egy évet ennek a kérdésnek az eldöntésére pazarolni. MEGKOCKÁZTATJUK: évtizedek távlatában is mérlegre teszik majd a döntésüket, és ítélik majd meg előrelátásuk élességét. (gmf.) Ingmar Bergman filmjei sajátos világot hoznak a néző elé. A nap vége, A szégyen, és A Htus nálunk is megismertette azt a társadalomszemléletet, azt a lelki klímát, amelyből Bergman kiindul és ahonnan nézve filmjeit megszerkeszti. Ebben az apró, de nagyon fontos mozzanatokat eláruló történetben négy ember éli a maga életét. Ügy valósítják meg egymás mellett és egymás ellenére magányukat, hogy közben mindig csak maguknak vannak terhére. Azazhogy, nem egészen! A magány addig még elviselhető, amíg az ember a szerzett és kapott sebeket vakargatja a lelkén. De ezt is meg lehet unni. Ki lehet marjúlni újra meg újra, el lehet mondani, hogy a világ tele van kegyetlen lehetőségekkel. a veszélyek miatti aggodalmak • nem alaptalanok, hiszen annyi őrült és félőrült, akamok, zagyva lélek öl, pusztít, nyomorog a társadalomban, hogy azoktól valóban meg lehet riadni. De még félelmetesebb egy idő múltán az ember önmagának, amikor a lélegzetvétel megerőltetővé válik, mert nem tud kihez szólni, nem érdemes semmit tenni, mert nincs cél, nincs forrna, amely megérdemelné a továbbgondolkodást. A főhős Andreas néha beleüvölt az erdő fái közé, a semmibe, hogy visszhangját lelje önmagának. Itt jön a véletlen, egy másik magány a társadalomiból, ez Éva. a sikeres építész csinos felesége, akit a férje azzal A legújabb szám elsősorban a Szovjetunió és a szocialista országok problémáival foglalkozik. N. Nyekra- szov elemzi az SZKP gazdaságpolitikájának azt az oldalait, amely a termelőerők területi elosztását úgy rendezi, hogy a szibériai területeken levő hatalmas nyersanyagforrások mellett új, nagy ipartelepek és erőművek létesülnek. E témával kapcsolatban a problémák egész sorát veti fel a szovjet akadémikus gazdagon dokumentált cikke. Ä lengyelországi helyzetet a LEMP VI. kongresszusának tükrében ismerteti a folyóirat. Részleteket közöl az Olasz KammuSvéd film tesz szép lassan és teljes bizonyossággal tönkre, hogy mindent megad neki és nem engedi meg, hogy az asz- szony önmagává tudjon alakulni. És jön Anna, aki hajlamai szerint kettős anyagból, a szeretni vágyásból és a kegyetlenkedésre születettségből van összerakva. Szeret, feltétlenül ragaszkodik partneréhez, de a szeretet nem is hosszú idő múlva gyűlöletté alakul át benne, s csak a pillanatra vár, hogy meggondolatlan vagy nagyon átrágott célszerűséggel megölje a második férfit is. Andreas megmenekül a balesettől, de most már azok is elhagyják ezen a rideg északi szigeten, ezen a kopár földdarabon, akikhez köze lehetett. Vissza az életbe nem akar menni, megaláztatásoktól, azok emlékeitől is irtózik. Nincs más hátra, mint felolvadni abban a nihilben, amely hitét, céljait, a valamikor elképzelt boldogságát. emberi magatartását elvette. Ingmar Bergman írja és rendezi filmjeit. Évek óta mindig ugyanazokkal a színészekkel játszatja el a jellemeit. Minden bizonnyal innen is van az, hogy a párbeszédek és monológok-tartalmát olyan hűen és olyan kifejező erővel közvetítik ezek a színészek. Andreas- ról jóformán csak annyit tudunk meg, hogy értelmiségi és hogy valahogy mégis megéljen, bérmunkát, szellemi segédfoglalkozást talál Éva férjénél. Nem a foglalkozásért, nem a munka öröméért, hanem azért, mert nista Párt kongresszusán elhangzott referátumból és felszólalásokból, Berlinguer és Longo elvtársak fejtegetéseiből. Ugyancsak az olasz kommunisták szemszögéből elemzi Giorgio Amendola cikke a Közös Piac megnövekedésének kérdéseit, elsősorban a tőkés integrációra válaszoló munlkásösszefogás lehetőségeit és formáit keresve cikkében. A megnövekedett Közös Piac gazdasági jellemzőiről dr. Kozma János, a Hatoknak Tízekké növekedéséről elsősorban az angol belépés következményeiről Dóczé Kálmán írt tanulmányt. (KS) egyáltalán kell valamiből élnie. A civilizáció ide is elkíséri, mert telefonja, tévéje, írógépe van, könyvtára elképesztően lóg ki a primitív környezetből. Mint a partra vetett hal, lételemétől, a • társadalomtól megfosztva keresi önmagát, nyugalmát és azt a biztonságot, amit a jó lelkiismeret adhat. De hát van-e, lehet-e ilyen, abban az emberben, aki mindig azt érzi, hogy megalázták és ezt a rnegalá- zottságot nem tudja elviselni? Hol kezdődik ez a megalázás? Lehet-e védekezni ellene? Hiszen a küzdelemben az marad felül, akinek nincsenek gyenge, vagy sebezhető pontjai! De hát tehet-e valaki arról, hogy érzékenynek, aggályosnak született, amiközben igénye lenne a magasabb t'endü szellemi és erkölcsi élet megvalósítására — önmagában? Elis, Andreas újdonsült barátja, sikeres szakember, cinikus, nem hisz abban, amit csinál, mégis övé a tettek, az érvényesülés szférája, az az oxigén, amely nagy eredmények elérésére bírja a test izmait. Ki tudjji, meddig és ki tudja, vajon érdemes-e mindezt végigcsinálni ? Bergman az egyesek magányát, reménytelenségét állítja szembe az ellenséges társadalom tömegeivel és ettől veszti a kiszolgáltatott Andreas egyensúlyát! Megoldás a szerelem, a házasság? Nem, vagy legalábbis nem a nyugalom megszerzéséig. A belső harmóniát, az egy emberre jutó biztonságot és a bókét önmaga közreműködése nélkül megteremteni nem lehet. És ez a következtetés korláta is annak a világnak, amelyben ezek a hősök életüket élik. Feltolakodó kételyeinket a filmen látott világ valósze- rüségével kapcsolatban még a kitűnő színészi és operatőri teljesítmények sem tudják elfojtani. Liv Ullmann, Bibi Anderson, Max von Sydow és Erland Josephson arcán kitűnően rajzanak a gondolatok, de nem érzünk rokonságot a velük és általuk eljátszatott hősökkel. (farkas) — Akkor az én apukám kondás? — Miért, mit csinál? — A tsz-ben dolgozik. Azt mondja: jószággondozó. így mondja otthon mindig. Meg sertéstelep-vezető. De hogy kondás? Hát nincs is trombitája. Megkérdem majd tőle, ha hazamegyek, hogy miért nem kondás, és miért nincs trombitája ... — Bácsi kérem, akkor az öreg Marci bácsi, az a kondás, ugye? Az tényleg kihajtja a malacokat. A miénket is szokta. De ő meg nyugdíjas. Azt mondja, hogy ő nyugdíjas szövetkezeti tag. És neki nincs trombitája. Csak a kutyája van ... — És ki szeretne közilletek mégis kondás lenni? — Én, bácsi kérem. Én igen. Ha lenne trombita. Ügy. mint amikor még az ómama lány volt. Vagy azelőtt? Szóval, ha az lenne. Irtó klassz lenne. Csak fújnám a trombitát, csak fújnám... — Ne beszél)... Te nem » tudsz trombitálni... — De igenis tudok. Azt csak fújni kell. Nem úgy, mint a gitárt. A gitáron van akkord is ám... De te meg egy buta lény vagy. és úgysem értesz hozzá... Te csak menjél annak a kozmetikusnak). En űrhajós leszek és kondás. Trombitával. _ üjjurko Géza Űrhajós, trombitával Ma meg nincsen. — Milye nincsen? — Trombitája. Azért is nincs már kondás. Bizony. Az ómama mesélte, hogy a kondás trombitált egy nagyot, aztán pattintott az ostorával ... —. Hülye vagy! Az a Ki mit tud?-ban volt. Akinek — Te mi szeretnél lenni? — Kozmetikus... Az sokat keres. Meg szép nőket csinál. Meg magát is szépre csinálja... — És te mi szeretnél lenni? — űrhajós, vagy dömpervezető. De mégis inkább űrhajós. A dömperesnek, nincsen olyan sisakja, tetszik tudni, milyen? Olyan. Mega televízió sem közvetíti, ugye, a dömperest. Ezért! — És belőled mi lesz, ha nagy leszel? — Metróvezetőt — Metróvezető? Honnan tudod, hogy milyen munka az? — Edesapukával, meg édesanyukával egyszer is voltunk fenn Pesten és akkor ültünk a metrón és az nagyon érdekes volt, hogy csak megy a föld alatt, annyi emberrel, és aki vezeti, az cseppet sem fél. Az utazók se! Sőt! Metróvezető akarok lenni... — Kondás ki akar lenni? — Az ml. bácsi kérem? — Hát nem tudod? — Nem. Isti, te tudod? Is- ostora voll. Es olyan szép ti se tudja, bácsi kérem... ruhája j is. De az nem volt — Én tudom, bácsi kérem, kondás. Te lány vagy. Mit érEn tudom. Olyan ember, aki- tesz ahhoz, hogy mi az a nek. kondás. £& Tudom, bácsi kérem. A kondás az az ember volt, aki az átkozott múlt rendszerben a kecskéket hajtotta ki a legelőre és nem volt rendes ruhája. Mert az álkos múlt rendszerben sok kecske volt. Most meg csak kettő van itt a faluban, az egyik... — A Kecskés Mari nénié. Dé aranyos. Olyan szép fehér és hosszú szőre van ... Meg még szakálla is, az meg sárga. — Nem, gyerekek, tévedtek. A kondás az a kondát, azazhogy a disznókat hajtotta ki a faluból és a trombitája azért volt, hogy tudják, mikor jön. Lehet már engedni ki a malacot az utcára. A tovább már az ö dolga a hízónak való dolga. Pályát választottak —----Me gjelent a Nemzetközi Szemle májusi száma * A f