Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-10 / 108. szám

Értéke, vagy ára ? (1.) Kerül amibe — nem kerül Feltárt lehetőségek A köznapi szólás szerint sz üzletben semmit nem ad­nak ingyen. Mitől /függ azon­ban, hogy mi mennyit kós­tál? Mikor olcsó, mikor drá­ga egy áru, s vajon minden­kinek az-e? Miért éppen tíz forint tíz deka téliszalámi, s 9,60 egy kiló kristálycukor? Azért, mert annyit ér, vagy mert előállítóinak annyiba került? Elméletileg az ár nem más, mint az áru érté­ke — vagy annak módosult formája — pénzben kifejez­ve. Hazánkban hozzávetőleg 1,7 millió termékféle van forgalomban, azaz ára is ennyi mindennek kell, hogy legyen. A feleimben föltett kérdés azonban már sejteti, hogy egy dolog — áru, áru- jellegű szolgáltatás — értéke és ára legtöbbször nem azo­nos. Sőt, sűrűn nagyon tá­vol esnek egymástól. A ma­gyarázatért, az árak körül teendő sétánk sikeréért nem árt néhány fogalmat fölfris­síteni emlékezetünkben. Keszkenőért villamos mozdonyt Valamikor, az árutermelés kezdetén, a holmik nagyjá­ból tényleges értékükön cse­réltek gazdát. A takács, a bognár, a kádár, a kötélve­rő, a csizmadia tudta, mit adott a nyersanyagért, s mennyi munkája volt vele. Portékája árát eszerint kér­te meg. A nagyiparos már másként okoskodott. Számí­tásba kellett vennie, hogy épületeket emeltetett, gépe­ket vásárolt, embereket fo­gadott föl; munkásainak bért fizetett, a gépek gőzt, ára­mot fogyasztottak... Kiala­kult a termelési ár, mégpe­dig pénzben kifejezve. Nagy tömegű és sokféle áru ese­tén ugyanis aligha lehetné kikalkulálni, hány hírhzett keszkenő dukál egy villa­mos mozdony éri, a cipők és a repülőgépek egymáshoz viszonyított értékéről már. nem is beszélve. Erős leegyszerűsítéssel: az áru pénzre, a pénz újabb árura „cserélődik". Persze úgy, hogy közben mindenki haszonra is szert tegyen. Szocialista viszonyok között ez annyit jelent, hogy a ter­melői árnak biztosítani kell: az igénybe vett eszközök arányában termelődjék a társadalmi tiszta jövedelem. Elvben. A gyakorlatban ko­Szihalom, S óra 35. A sorompók lassan lezá­rulnak, A távoli kanyarban feltűnik a kígyózó szerel­vény, majd : néhány perc múlva hangos kürtöléssel megáll az állomáson. A ha­talmas, kék testű villanymoz­dony ajtaja kinyílik és a vo­natvezető barátságosan felin­vitál a vezetőfülkébe. — Mácsi Lászlómé — mu­tatkozik be. Aztán a jobb oldalon ülő fiatal mozdony- vezető nyújt kezet: — Balogh Elemér. S miközben a vonatvezető átadja a mozdonyon való utazásra jogosító engedélyt, észrevétlenül elindulunk. Megkezdődött a több mint egyórás utazás. Jócskán elhagytuk már faüialmot, amikor a sebes­ségmérő órára pillantok. Ügy nyolcvan körül robogunk, rántsem ilyen egyszerűen megy ez. Mert az érték ugyan az árban megtestesülő munka, de más egy termék csereértéke, piaci értéke, ho­ni és külföldi pénzre váltha­tósága stb. Továbbá: az ár­nak egyensúlyt kell teremte­nie a kereslet és a kínálat között. Ami hazánk eseté­ben a szabályozott piaci vi­szonyoknak megfelelő árpo­litikát követel. Mindezek magukkal hozzák, hogy az árak eltérnek — lefelé és felfelé — az értéktől. Az ár­politika fő vonásait a társa­dalmi berendezkedés, s a gazdasági alapok minősége szabja meg. Nehéz örökség Amikor a vevő egy ter­mékért fizet, elvben a ter­melői árat, a forgalmi adót, a nagy- és kiskereskedelmi árrést szurkolja le. Elvben, a cél ugyanis nap­jainkban az, hogy ér­ték — ráfordítás — ará­nyos fogyasztói árrendszer alkuljon ki. Ami eltart egy ideig, tekintettel az örök­ségre. 1946-ban, a forint megteremtésekor a fogyasz­tói árakat — az 1938-ast ala­pul véve — átlagosan 3,7-es .szorzószámmal alakították ki. Az átlagon belül azon­ban nagyok voltak az elté­rések. A ruházati cikkeket például túl nagy szorzószám alkalmazásával fölértékelték, a szolgáltatásokat viszont fordítva kalkulálták. 1951. december elsején — nem egy kellemes dátum emléke­zetünkben — nagyarányú árrendezést hajtottak végre, s ekkor már a ruházati cik­keknél a 15-ös szorzószám szerepelt..; 1951 és 1968 között lénye­ges. és széles körű árintéz­kedésekre nem került sor. Gyökeret vert az a tudat, hogy az árak mindenütt fi­xek, s változatlanok. Köz­ben fejlődött a termelés, módosult a fogyasztási szer­kezet. (Példa: 1940-ben évente 1,2 kg cukrot fo­gyasztott egy falusi lakos, ma 34 kg-ot!) A természet- szerű változások és a merev árrendszer közötti ellent­mondás végül is oda veze­tett, hogy 1968 előtt a fo­gyasztási cikkeknek mind­össze tíz százaléka került ér­tékéhez közel álló áron el­adásra, míg 30 ’ százalék ám innen lentről valahogy nem lehet érzékelni a sebes­séget. A magasfeszültségű vezeték tartóoszlopai, a sí­nek mentén zöldellő Ták szin­te méltóságteljes lassúsággal közelednek felénk. Aztán egy villanásnyi idő alatt elsuhan­nak mellettünk. — Hellyel, sajnos, nem tud­juk megkínálni, nem valami tágas itt nálunk — mutat körbe mentegetőzve a 417-es számú, Nyíregyháza és Bu­dapest között közlekedő sze­mélyvonat „parancsnoka”, aki egyébként tizenegy éve dolgozik a vasútnál, ebből immár másfél éve vonatve­zető. — A műszak? Fordában járunk. Ma reggel például Sátoraljaújhelyen kprftem 4 óra 10-kor és 21 óra 56 perckor szállók le a vonatról. Addis még fetaegyiáik Pest­nagy adókkal, 60 százalék viszont jelentős állami tá­mogatásokkal. Az 1968. ja­nuár 1-én bevezetett árin­tézkedések föllazították az addig kb. egymillió termék­re kiterjedő merev hatósági árrendszert, ezerre csökken­tették az. addigi 2500 adó­kulcsot, azaz valamelyest át­tekinthetőbbé tették az „ár­dzsungelt”, hogy megkez­dődhessék az érétkarányos árak fokozatos kialakítása. A stabilitás ára Vicccsinálók szerint ma­napság az a fix az árakban, hogy azok szabadon változ­nak. Az állami árpolitika — ami az áralakulás egészét meghatározó intézkedések összessége — persze rácáfol erre. Annak érdekében, hogy az árrendszerben lé­pésről lépésre megvalósul­jon az egyenértékűség — azonos pénzösszegért a kü­lönböző formákban testet öltött társadalmi munka azo­nos mennyiségét kapja a fogyasztó, függetlenül attól, hogy milyen terméket vásá­rol. milyen árú jeli egű szol­gáltatást vesz igénybe — az 1968-as árintézkedések négy fő teendőt határoztak meg. Ezek: az ár formálódjon a termelési költségek, a piaci értékítélet, az állami előny­ben részesítések hatására. Szerves kapcsolat legyen a nemzetközi és a belföldi árak, illetve a termelői és fogyasztói árak között. Vé­gül : viszonylag stabil árszín­vonal alakuljon ki. Annak ellenére, hogy a fogyasztónak más a véle­ménye — s erről következő cikkünkben szólunk — a föntebb leírtak nagyon las­san valósulnak meg, az ár­rendszer ellentmondásossága alig csökkent. Amit bizonyít", hogy egyre több — 1969-ben 800 millió, ■ 1971-ben már hárommilliárd forint — te­her hárult terven felül a költségvetésre az árszínvo­nal visízonylagos stabilitásá­nak megtartása érdekében. Ami pedig a viccet illeti: 1970-ben a bolti kiskereske­delemben eladásra került áruk mindössze 21 százaléka tartozott a szabad árformá­ba. Mészáros Ottó (Következik: lg, majd visszajövünk Nyír­egyházára. o o © o Füzesabony, S óra 46. Megérkezés után tizenhá­rom percig áll a vonat. A debreceni és az egri csatla­kozást kell megvárnunk, mondják. — Meg a postát — szólok közbe. — Mi nem Viszünk postai küldeményeket, csak vasúti darabárut. A hosszas postai rakodás így nem „veri” el a menetidőnket, tehát minden­hová pontosan futunk be. A várakozás közben van idő körülnézni a vezérlő­pulton is. A mozdonyvezető készségesen elmagyaráz min­dent. Első hallásra bizony le­hetetlen eligazodni a renge­teg jelzőlámpa, műszer, kap­csoló, fogantyú, kar és pe­dál között. Amikor ezt meg­jegyzem, Balogh Elemér el­mosolyodik : — Nem csoda. Én hat hó­napig tanultam a villany- mozdony vezetését, az első önálló utamon mégis szo­rongva ültem végig a Mis­kolc és Hatvan közötti időt... Lendül a forgalmista tár­csája, elindulunk. Ahogy ha­ladunk Kál-Kápolna felé, minduntalan megüti a fülem egy mondat: — Zölddel szabad! — mondja az egyikük. — Zölddel szabad! — visszhangzik a két szó. Előrepillantok. A távolban valóban ott a jelző, rajta a zöld fény: szabad az út. Két jelző között elmondják, hogy amelyikük előbb észreveszi a fényt, az szól. A másik el­lenőrzi és hangosan elismételi, Több mint tíz évvel ezelőtt, két fiatalember, felismerve az újat, a jobbat, javasla­tot .tett arra, hogy folyama­tosan restaurálják a Recski Állami Gazdaság kiöregedett gyümölcsöseit. Az ötlet he­lyesnek bizonyult, és. meg­kezdték a nem kis anyagi ál­dozatot igénylő munkát. A régi, több évtizedes, vastag törzsű fákat kivágták, s a lejtős területekre alacsony törzsű gyümölcsfákat telepí­tettek. A két fiatalember — igaz, tíz évvel idősebben —, de ma is az állami gazdaság vezetője: Faragó Ferenc igazgató és Ivádi Gyula fő­könyvelő. — Az igazság az — mond­ja az igazgató —, hogy így is későn kezdtük meg a ré­gi telepítések rekonstrukció­ját. De hát az ötvenes évek nehézkes gazdaságpolitikája ezt nem tette előbb lehetővé. — Hány holdon telepítet­tek új gyümölcsöst? — 807 holdon, melynek zö­me jonatánalma. — És milyen egyéb faj­tákat? — Meggyet, körtét, kevés cseresznyét, málnát és feke­te ribizlit. — Miért éppen ezekre gon­doltak a telepítéseknél? — Hogy ne legyen, egyol­dalú a terület. Az almater­melés a bogyósokkal és a csonthéjasokkal jól kiegészít­hető. — Mennyire jövedelmező Recskien a gyümölcstermelés? — Azt hiszem, hogy ezt legjobban 3r/. exportforgal­munk fejezi ki. Évente 100— 150 vagon almát és egyéb gyümölcsöt szállítunk a kü­lönböző országokba,.... — Hol kedvelik legjobban a recski almát? — A Szovjetunióban, amely a legnagyobb exportpartne­rünk. Ezenkívül a termés töb­bi részét a Német Demokra­tikus Köztársaságba, a Né­met Szövetségi Köztársaság­ba. Csehszlovákiába és Len­gyelországba szállítjuk. A gazdasági ügyek „őre" Ivádi Gyula főkönyvelő. Az üzem- és munkaszervezésről beszél. A biztonság kedvéért. Így nem nézhetik el a színt, a tévedés ugyanis itt végzetes lehet! — A téli ködös, havas idő­ben kell a legjobban vigyáz­ni. Sokszor nem is tudjuk tartani a menetidőt, mert csak az utolsó pillanatban bukkan elő a sűrű ködből, esőből, hózáporból a fény. Ebből adódik aztán a ké­sés .. . Mint tavaly január­ban, amikor 93 perccel ké­sőbb futottunk be Pestre. Egy másik alkalommal pedig Tiszalucnál akadtunk el a hófúvásban, 52 perc múlva tudtak kiszabadítani bennün­ket az utasokkal együtt.., © o o o Kál-Kápolna, 9 óra 6 perc. A bejárati jelző sárgát mutat, lassítani kell. Az ál­lomás tömve szerelvényekkel. Szemben vélünk kifelé tart egy hasonló szilícium-egyen­irányító villanymozdony húzta szerelvény. Mellette egy öreg gőzös dohog. Egyet­len vágánypár szabad, erre ,futunk be. Két perc múlva már ki­lencvenes sebességgel robo­gunk. Ezen a szakaszon le­het menni, bírja a pálya, sa 3000 lóerő. Vámosgyörkig már csak Ludason állupk meg. A vonatvezető a menetle­vélre jegyez valamit, nem akarom zavarni. Inkább a műszereket figyelem. Egy­szerre egy éles berregés hal­latszik a fejem fölött. — Az éberségi jelző —int a csengő felé a mozdonyveze­tő és a lábával keményen rá- Aaj?os egy jókora pedálra. — — Az ország legkisebb ál­lami gazdasága a miénk, mindössze 1570 holdon gaz­dálkodunk — mutat a sta­tisztikai adatgyűjtemény egyikére. — Kis gazdaság, kis létszám. — Mit ért ezalatt? — A termelés szerkezetét úgy alakítottuk ki, hogy az egyenes arányban legyen a foglalkoztatottak számával. — Hány dolgozót foglal­koztatnak? — 150-et. Ennek nagy része törzsgárdatag, szinte az ala­pítás óta itt dolgoznak. — Sok a közelben az ipari üzem — ércbánya, kőbánya. Ez nem érezteti hatását a gazdaságnál? — Nem, mert az itt dolgo­zók átlagfizetése megközelí­ti a környező ipari üzemek­ben dolgozók fizetését. Ezért szinte nincs is fluktuáció. A gazdaság középtávú fej­lesztési tervében lapozunk. — 1975-ig — jegyzi meg a főkönyvelő —, tovább javít­juk dolgozóink munkakörül­ményeit. — Hogyan? — Az állami gazefaság köz­pontjában szociális épület­részt létesítünk, ahol öltöző­ket, zuhanyozókat, korszerű A KISZ országos lakás- építési akciójának sikeres be­fejezése nem jelenti azt, hogy az ifjúsági „szövetség. a :jövőben nem foglalkozik a fiatalok lakáshelyzetének ja­vításával — foglalt állást a közelmúltban a KISZ-kib in­téző bizottsága. Az új lakásügyi jogszabá­lyok számos speciális ren­delkezése segíti a fiatalokat. A tanácsi bér- és a tanácsi értékesítésű lakásoknak jog­szabályokban meghatározott hányadát kell a fiatal háza­soknak biztosi tani, s az el­osztásról tanácsi terv készül. A fiatalok jogos és méltá­nyos igényeinek érvényesítése érdekében az elosztási tervet szerelvényre. A pedálját ál­landóan nyomni kell, mert különben rácsönget az em­berre. Ha a vezető elalud­na, vagy rosszul lenne, vagy elmenne a vezetőállásról, ak­kor 60 méteren belül jelez­ne. S ha a csöngetés után sem lépne rá a pedálra, ak­kor újabb negyven méter után önműködően bekapcsol­ja a féket, leállítja a vona­tot. — Ilyen sebesség mellett ■milyen távon belül fékezné le a szerelvényt? — Maximum, ezer méter­re innen már ki lehetne szállni az álló vonatból. S- ahogy a biztonságról be­szélgetünk, még kétszer ránk csönget az ördöngös masina: jobb lesz, ha a vezető inkább az útra, a mozdonyra figyel, nem rám... — jelzi. © © © © Hatvan, 9 óra 52. Vámosgyörktől huszonkét perc alatt befutottunk Hat­vanba. Itt van a miskolci és a pesti vasúti igazgatóság ha­tára. A vonatvezető új me­netlevelet kap, vált néhány szót a forgalmi tiszttel. Köz­ben mindkettőjüktől elbúcsú­zom. Már az állomásépület előtt járok, amikor megszó­lal a hangszóró: — Személyvonat indul Bu­dapest—Keleti pályaudvarra az ötödik vágányról... Mintegy végszóra feldübö­rögnek a hatalmas villany­motorok, s a szerelvény szép lassan kigördül az állomás­ról, hiszen a jelző „zölddel szabad”.- * Szilvás Istváű — A gazdaság továbbfej­lesztésére milyen elképzelé­seik vannak? — Ennek fontos része volt már az „első lépcsőben” meg­épített 120 vagonos hűtőtá­roló, amelyet a növekvő ex­portforgalom követelt meg. A továbbiakban a legfonto­sabb feladatunk lesz az erő- és munkagépek felújítása, ami nagyban megkönnyíti a termelést. — Hogyan akarnák haté­konyabban gazdálkodni? — Ez az, ami nem egysze­rű dolog. A Mátra északi lej­tőin, az itteni kötött talajon nehéz az emberi és a gépi munka. Mindenesetre na­gyobb adagú műtrágyázással, okszerű gépesítéssel szeret­nénk biztonságosabbá tenni a termelést. Ezzel elérhetjük, hogy a következő években a gyümölcsösökben holdan­ként száz mázsás átlagter­mést takaríthassunk be. Biztonságosabbá tenni a termelést. Ez tehát a legfon­tosabb a Recski Állami Gaz­daságban. Ennek módjait ke­resik ma is a vezetők, fia­talos lendületei és nem is eredménytelenül. tárgyaló illetékes tanács végrehajtó bizottságának ülésén a KISZ képviselőjé­nek is részt kell vennie: El kell érni továbbá, hogy a konkrét lakáskiutalási név­jegyzéket összeállító ‘ társa­dalmi bizottságokban is kép­viseletet kapjon a KISZ. A KlSZ-szervezetetonek se­gíteniük kelil a „szobabérlők háza”-atació mielőbbi orszá­gos elterjesztését, mert ez a •lakásforma alkalmas a más építési módokhoz kellő anya­gi fedezettel még nem ren­delkező fiatalok igényeinek •ideiglenes kielégítésére. Kedvező a jelentős kedvez­ményeket nyújtó, telepszerű, .többszintes házakat tető alá hozó lakásépítő szövetkezeti torma is. A KISZ-kb intéző bizottsága javasolta, hogy" ilyen módon a következő négy esztendőben újabb tíz^ ezer* lakást építenek fel. Nagyvárosokban célszerű if­júsági lakásépítő szövetkeze­tek megalakítása — ennek indokoltságát a konkrét te­rületi körülmények figye­lembevételével a megyei és a helyi KISZ-szervezeteknek kell mérlegelniük. A KISZ-szervezetek fontos: feladata a falun élő fiatalok lakásellátásának segítése. A negyedik ötéves terv eszten­deiben — főleg falusi tele­püléseken —, 150 000 családi ház épül, ezek anyagi felté­telei azonban kedvezőtlenek a fiataloknak, a kezdő össze­gek igen magasak. Arra kell tehát törekedni, hogy a szo­ciálpolitikai kedvezmények igénybevételét Tehetővé tevő korszerű épülettípusok ter­jedjenek el vidéken is —, ez egyben a települések arcula­tának kedvező átformálását, a falusi életforma fokozatos átalakítását is szolgálja. Az intéző bizottság szüksé­gesnek tartja, hogy a Pénz­ügyminisztérium, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium — a KISZ és a SZŐ VOSZ bevonásával —, megvizsgálja, miképpen biz­tosítható, hogy a fiatal háza­sokat magánlakás-építésnél az első években mérsékel­tebb hiteltörlesztési és ka­matfizetési kötelezettség ter­helje. (MTI) . MpniiLfSfí 1B32, május 18., szerda A fogyasztó lélektana) _ éttermét rendezünk be. Mentusz Károly R KISZ javasolja: mérsékeltebb lakáshitel-törlesztés terhelje a fiatal házasokat Ujjabb tízezer KlSZ-lakás Ez a berendezés „vigyáz" a « , * * 1

Next

/
Thumbnails
Contents