Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-07 / 106. szám
f... hogy szabad-e egy társaságban váratlanul és arcátlanul kijelenteni: jól élünk. Mármint mi: magyarok. Általában jól élünk. Azt hiszem, nem szabad. Illetőleg szabadni szabad, mert szabad országban élünk, ahol egy társaságban még dicsérni is szabad a mi életünket, de nem illik. Tapintatlanág manapság olyasmit megkockáztatni, hogy a mi életszínvonalunk, ugye, az olyan, hogy... Nos, ha jól meggondolom, ez egyenesen sér'.ésassitnba is megy. Nálunk manapság mindenki közgazdász. Ami nagyszerű dolog. A baj csak az, hogy igen sok honfitársam közgazdasági ismeretei, lényegesen alaposabbak a közös piaci és a bécsi, vagy a párizsi piaci szinten, mint hazai értelemben. Mindenki tájékozott — hála a nyugati utazások nyomán személyesen kialakult felszíni és felszínes tapasztalatoknak — mondjuk Franciaország, vagy olaszhon, az osztrák sógor, vagy a bajor sörivó gazdasági helyzetét, kevéske gondját, s természetesen még több jómódját illetően. És nem mindenki tájékozott a közgazdasági élet, hogy úgy mondjam, hazai berkeiben, A közgazdaságtan olyan lett manapság nálunk — soha se gondoltam volna, becsületemre mondom! — mint a foci. Mindenki ért hozzá! És csali Nyugaton csinálják jól! Nálunk nem. Nyugaton van közgazdaság, mert ha az ember a hazulról vitt komzerven és ott beszerzett vizen éL, rengeteg cuccot hozhat a száz dolcsiért. Ebiből is kiviláglik, hogy —■ oda ne rohanjak —, de rossz is lett a dollár! Mert mit lehet kezdeni itthon száz doHárraí? Hő- szőr is be kell vinni a bankba. És mit vehet az ember a száz dollárért kapott magyar forintért? Semmit! Mert nálunk nincs közgazdaság. Mert ott, mármint Nyugaton — olyanok csinálják a fartzgnrrinmgot, akik értenek hozzá míg nálunk olyanok, akik nem értenek hozzá. Mert akik értenének hozzá, ugyebár, azok csak beszélnek róla, azok mi vagyunk, itt, ebbe® a társaságban és, egy másikban, mi, akik között és előtt nem illik arról beszäni, hogyan élünk. ftadnüJUk, ha iwart élnénk, a&Saar sert! flSeue becertni, hogy milyen j& éJünfc, Mhtta ha nem ów»1t vett ugyanis oiyaa MSsaafc efclbea sas országban, amikor nagyon is illett a jómódról, a gazdagságról, a fejlett életazánv'onalróL a ástál, meg az acélról be- sséűnL £ »Mw «& * mwKlMr, mag is írtak, majdnem el fc hittük, bogy Mbetettenffl jól Sünk. Meat agyán nem élünk hjheteflenOl jól, még nagyon jól se, csak jól — es sem kávés! — éppen csért teljesen logSoos és jogon, hogy aszói szóljunk, nOym massed étünk, to-i betségea, hogy ugyanis anttnfc jóságéról való átesése Veinkben annyira eMrafetgootank, hagy a irtodat máig Is, sőt lehet, bogy holnapután«* is eltart belőle. így tehát iwnmaprtg nyugodtan stádhatjute aek «miit más: dó- ya eldfeaértünk;, sok éstáűseS. ead&tt, ^ F ülők egy társaság!», «oadjttt phsms9San, tg art awndcsn: „Jól élünk.” Döbbent csend. Van, aki idegesen körülnéz, nem hallotta-e meg valaki, van, aki rögtön arról kezd beszélni, hogy milyen furcsa dolgokra is képes az idegkimerültség egy értelmes emberrel, olyan is van, aki úgy tesz, mintha valami illetlenséget hallott volna, amit nem is ülik meghallani, így tehát peagálná sem kell rá.;! S végül van olyan, aki atyaflag magyarázza nekem, a kis butuskának: persze, hogy jól élünk. Pontosabban, persze, hogy élünk. Pontosabban, persze, hogy persze... De tudom-e én azt, hogy az árak és a bérek, a gyártmánystruktúra és az állóeszközök értéke osztva a mobilizálható élő munkával, per holt munka és mindezt összevetve külkereskedelmünk trendjével, akkor..! Nos, akkor derül csak ki igazán, hogy teljességgel üres fikció ebben az országban jólétről beszélni, amikor egyszerűen a létről van szó, amely meghatározza a tudatot... S ekkor a társaság felkászálódik, valaki kiguberálja a colák és a konyakok árát, valakinek beülünk a kocsijába és elugrunk megnézni valakinek a víkendházát, amelyet most épített fel állati erőfeszítések és állami kölcsön árán. Csak azért egyébként, hogy ebben a vikendhazban, elvonulva a köznép zajától, az élettől, mint befolyásoló tényezőtől, azon medi- Uüjom, hogyan lehetne közgazdaságilag úgy talpra állítani ezt az országot, hogy még szégyenteljesebb legyen az életszínvonalat dicsérni. Nem, sajnos, nem szabad társaságban arról szólni, hogy jól élünjc. Mondd azt, hogy hajaj, mik vannak ás tr leszel a :nai társaság központja. A mindenségit neki! Kincsek a szántásból Harmanlaka bolgár város közelében, egy kilométerre keletre Nikopoltól, nemrég értékes kincsleletre bukkantak. Petko Andrejev traktoros mélyszántás közben hatalmas bronzedényt talált, amely több kilogramm súlyú ezüst- és aranyékszert és használati tárgyat tartalmazott. A kötük lévő tíz aranyfüggő olyan nagyméretű, hogy hajfonatba tűzve, vagy fejkendöre erősítve viselhették. Vannak köztük gömb alakúak, kettős csonkakúp alakúak és olyanok, amelyeket e két forma kombinációjából hoztak létre; egyesek tömörek, másokat áttört technikával munkáltak meg. Mindkét fajta gazdagon díszített: a vékony fémszálakat és szemcséket gyönyörű művészi mintákban rendezte el a hajdani mester. Az aranyékszerek sorában van két tömör karperec is: aranyhttzalból fonták, a végeiket háromszögletű lemezkékkel zárták le, a lemezkéket is aranyfonál és granuláció díszíti. Még tömörebb, súlyosabb a négy uyákkarikas mindegyik színezüstből készült. A gazdagon díszített, szétnyitható karikákat nyakehszként né»»Méla, ... ......... , J ózsef Attila: MAMA Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám s a ruhák fényesen, suhogva, keringtek, szálltak a magasba. Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő — szürke haja lebben az égen, kékítőt old az ég vizében. /. DÓIMAT ÓVSZ KI fi Berlin, 1945. május „nagy hármas” — Sztálin, Roosevelt és Churchill — közös megállapodása értelmében. KREBS: Azért jöttem, hogy tárgyaljunk... Május elsején tetefoohoz hívtak. A vonal másik végén Vaszáiij Csujkov tábor- noík, a 8. gárdahadsereg parancsnoka. Magához rendelt: — Gyere a megfigyelő állásunkhoz. Hozd magaddal Vszevolod Visnyevszkijt is. Éjjel két óra volt Felköl- iöttem a Pravda tudósítóját, Visnyevszkijt, aztán elindultunk. Csujkov tábornok arca sugárzott az örömtől: — Hitlertől várunk egy küldöttséget. A beszélgetésünket ti fogjátok rögzíteni. Gyorsírónk nincs, pontosan írjatok le mindent. Egyébként, valamelyik titkos adó közölte, hogy Hitler öngyilkos lett. Hát... Majd kiderül. .. Az óra 3,55-öt mutatott. A folyosón ütemes lépések hangzottak fel. Bevezették a német delegációt. Először Krebs tábornok jelent meg az ajtóban; negyven év körüli, közepes termetű, barna, kopaszodó, katonás kiállású férfi. Egy ezredes és egy őrnagy követte — Négyszemközt szeretnék önnel tanácskozni. — A haditanács tagjai vannak jelen — felelte szárazon Csujkov, és bíztatóan felénk nézett, ami azt jelentette, hogy elkezdhetjük a jegyzetelést. KREBS: Krebs tábornok vagyok. Felhatalmazásom van arra, hogy a szovjet hadvezetés szempontjából döntő fontosságú hírt közöljek. rtSUJKOV: Tessék, kérem. KREBS: Elsőként hozom tudomásukra, hogy április 30-án Hitler saját kezűleg véget vetett életének CSUJKOV: Köszönöm, tudom. _ Krebs megdermedt. Ünnepélyes póza, egyenes, határozott kiállása elemyedt, mintha kifújta volna magából a levegőt. KREBS: Önöknek tehát ez egyáltalán nem szenzáció, csupán ténymegállapítás... Az asztalon terítő helyett Berlin térképe. Csujkov rápillantott, majd feltette a nagy kérdést: — Csak Berlinről vagy egész Németországról kíván tárgyalni? KREBS: Meghatalmazásom kétszeres: az egész német hadsereg és berlini egységei nevében ás beszélek. CSUJKOV: A tárgyalások általában azután jönnék, miután elhallgattak a fegyverek, KREBS: Meghatalmazásom alapján, ha a tárgyalások elhúzódnának, parancsot adhatok a harci cselekmények beszüntetésére. Hangsúlyozom azonban, hogy a németek még nem értesültek a führer haláláról. (Cseng a telefon. Csujkov jelentést tesz a marsallnak a tárgyalások eddigi menetéről.) — ön most a teljes kapituláció ügyében jött hoz zánk, tábornok? — kérdezi újra. KREBS: Felhatalmazva érzem magam, ezért megkérdezem, békét köthetünk-e teljes kapituláció nélkül? CSUJKOV: Az ön küldött- svége csak a Szovjetunióval vagy a szövetségeseivel is kíván tárgyalni? KREBS: Az utóbbira nem kaptam meghatalmazást, de a pillanatnyi hadihelyzet sem teszi lehetővé, hogy kapcsolatot keressek az önök szövetségeseivel. CSUJKOV: (miután tolmácsolta Zsukovnak a tábornok válaszát): Azt kérdezi a marsall, feltétel nélküli kapitulációról akar-e tárgyalni ? Csak akkor folytathatjuk, ha valóban így dönt, mert szövetségeseink is ezen az állásponton vannak. KREBS: Annak érdekében, hogy tovább folytathassuk a megbeszéléseket, kérem, azonnal szüntessék be az ellenünk folyó fegyveres harcot. CSUJKOV: Két kérdésre kérek választ: 1. szövetségeseinkkel is tárgyal-e? 2. feltétel nélküli a kapitulációjuk vagy sem? A tolmácsunk mindent precízen fordít, ám az egyes mondatok hanglejtését, emocionális töltését nem tudja visszaadni. Nincs is azonban erre szükség, hiszen egy-egy érzelmi kitörés vagy visszafojtott indulat kifejezési formái nemzetköziek. KREBS- Csak fegyverszü netet kérünk, mert a hirtelen bonyolulttá vált hadi- helyzet elemzéséhez és a végleges döntéshez időre van szükségünk... CSUJKOV (a Zsukowal való telefonbeszélgetés után): A fegyverszünet csak az önök feltétel nélküli kapitulációja útján jöhet létre, a CSUJKOV (órájára néz): Néhány perc múlva támadásba lendülünk.., KREBS: Ön bizonyára tudja, mi mennyire tartjuk magunkat. Mi viszont azt tudjuk, milyen erőt képviselnek önök. CSUJKOV: Nem akarom kisebbíteni, sem túlértékelni az önök erejét. Berlin mindenesetre, nincs irigylésre, méltó helyzetben. KREBS: Készek vagyunk az utolsó csepp vérünkig harcolni. • CSUJKOV: Övezze dicsőség és megbecsülés az utolsó csepp vérükig harcolókat... Tábornokunk legszívesebben mosolyogna keserűen ironikus szövegén... . .Május elseje. Este. Közölték a hadosztálytól, hogy az 56-os harckocsihadtest parancsnoka, Weidling tüzértá- bomoik kész kapitulálni. Több német katona és tiszt követi, bőröndöket cipelnek, nyilvánvaló, már nem szándékoznak visszatérni a főhadiszállásra. Szokolovszkij és Csujkov kéri, hogy írja alá a feltétel nélküli kapitulációt. Weidling ragaszkodik beosztásának feltüntetéséhez: a berlini védelmi körzet volt parancsnoka. Szokatlanul hűvös májusi reggel. Németül tudó katonáink gépkocsira ülnek, hogy a város különböző pontjain hangszórókon keresztül szólítsák fel a harcoló katonákat a kapitulációra.«» Oroszból fordította? Saiga Attila f »
