Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-07 / 106. szám
Tisztelet a munkáért t Átadták a Minisztertanács vándorzászlaját a hevesi Kossuth T ermelőszövetkezetnek Moharos József átnyújtja Kiss Zsigmond termelőszövetkezeti elnöknek a vándorzászlót. (Foto: Kiss Béla) Igaz, hogy a munka is sok és szép volt. de nem maradt el a megérdemelt erkölcsi és anyagi megbecsülés sem. Mert megyénk üzemei, vállalatai, szövetkezetei igazán nem panaszkodhatnak, hiszen a Hevesbe került különböző állami, minisztériumi, iparági kitüntetések száma minden eddigi rekordnál magasabb volt. A Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászla- jábói nem kevesebb, mint három került Heves megyébe, közel féltucatnyi üzem lett „Kiváló vállalat”, több mint tíz üzemet pedig élüzem címmel tüntettek ki. Két vállalat nyerte el a „Szocialista munka vállalata” címet, s számos más üzemi. vállalati kollektíva munkáját pedig állami, miniszteri elismerő oklevéllel jutalmazták. De korántsem csak a kitüntetések száma gyarapodott jelentősen. Az oklevelekkel együtt átadott juta- lomboritékok is jóval vastagabbak voltak, mint korábban. A több millió forintos jutalomból végre azoik kapták a legtöbbet, akik a munkából is többet vállaltak, akik egész évben példamutatóan, akik egész évben tiszA tervezetből törvény lett. A képviselők egyik legszemélyesebb ügyünkben szavaztak, amikor igent mondtak az új egészségügyi törvénytervezetre. Személyes ügyünk így egy ország gondja lett. Űj törvényünkről, valamint a végrehajtás lehetőségeiről kérdeztük dr. Szabó Ferencet, a Heves megyei Tanács V. B. egészségügyi osztályának vezetőjét. — Hogyan lehetne röviden megfogalmazni az új egészségügyi törvény lényegét? — Röviden nagyon nehéz, hiszen több mint 60 oldalból áll a törvény és annak indoklása. Ezért csupán néhány megállapításra, rendelkezésre hívom fel a figyelmet. Üj törvényünk társadalmi és gazdasági fejlődésünk eredményeképpen született, regisztrálja a jelenlegi helyzetet és hosszú távra megszabja további fejlődésünk irányát. Alapvető rendelkezéseket hoz az új törvény és szabályozza a jogokat, kötelességeket. Kiindulópontja a szocialista egészségügyi alapelvei, s ezeket kívánja érvényesíteni, amikor kimondja, hogy az egészségügy állami feladat, az ellátás igénybevétele pedig egyformán joga minden állampolgárnak. Az állam tehát biztostíja a lakosság egészségügyi ellátásának feltételeit. Az, hogy az ingyenes egészségügyi ellátás állami feladattá vált, az voltaképpen a meglévő helyzet törvénybe iktatása. Gyakorlatilag arról van szó, hogy nemcsak az SZTK-tagok és az anyagi szempontból rászorultak, hanem kivétel nélkül az egész lakosság ingyenes egészségügyi ellátásban részesül. Lényegesnek tartom a törvény azon rendelkezéseit, is, amely kimondja, hogy az állam az Egészségügyi Minisztérium, a tanácsok, valamint az egészségügyi szervek útján biztosítja az egészségügyi ellátást. A tanácsok eddig is jelentős erőfeszítéseket tettek az egészségügyi fejlesztésére, szerepük egyre nő az egészségügy szervezésében és irányításában is. Mi sem bizonyítja ezi jobban, mint az a körülmény hogy a járóbe- teg-cllit '.s piv’sze, a gyógyintézeteknek pedig közel háromnegyed része már a kü- lönöző szintű tanácsok fenntartásában és közvetlen úrá- myitasával működik. tességesen végezték különböző posztjaikon munkájukat, feladataikat. Sok, szép, érdekes beszéd is elhangzott az ünnepségeken. Az eredmények, a sikerek számba vétele mellett, szerencsére mindenütt szó esett a jövőről is. Mégpedig majdnem ugyanazokkal a szavakkal, gondolatokkal: „Az ünnepet ismét a munka követi. Mégpedig több, nagyobb és nehezebb. Mert ami most szép volt, elég volt, az egy év múlva már kevés, egy év múlva már több, szebb és nemesebb kell.” — hangsúlyozták a szónokok, a gratulálok. Es ez így igaz, igy is van. A dicséret, az elismerés mellett erre szeretnénk most mi is emlékeztetni az ünneplő, az ünnepelt üzemeinket, vállalatainkat. Sikereiket munkával érték el, tiszteletüket is munkával tudják megtartani. Nem véletlen a megyébe került sok, szép, magas kitüntetés, dicséret. Hiszen hogy csak mással ne bizonyítsuk a múlt éves munka eredményeit: a megye iparának fejlődése az országos átlagnál is nagyobb arányban nőtt. Ugyanakkor az sem titok, azt is ismerni, tudni kell, — Mit vár ettől a törvénytől a gyakorlatban? — Nagyon sokat. Elsősorban azt várom, hogy szocialista egészségügyünk egyik vezető alapelve, a megelőzés jobban érvényesül a gyako latban. Várom, hogy tovább fejlődik a munkaegészségügy, s a különböző munkafolyamatok, technológiai eljárások kidolgozásánál messzemenően figyelembe veszik az egészségügyi követelményeket, a közegészségügyi rendelkezéseket. Sokat várok a törvény azon pontjától is, amely nagyon határozottan és egyértelműen kimondja: „A talajt, a vizet és a levegőt nem szabad fertőzni, illetőleg olyan mértékben szennyezni, amely közvetlenül vagy közvetve az ember egészségét veszélyezteti”. Remélem, mindez megvalósításra kerül. Végeredményben jelentős szemléletbeli változást is várok az egészségügy dolgozóitól, de mondhatnám azt is, hogy az egész társadalomtól. — Mi várható a közeljövőben, hogyan javul megyénkben az egészségügyi ellátás? — Mindannyian hajlamosak vagyunk arra, hogy egy- egy új rendelettől vagy törvénytől gyors változást, vagy legalábbis a helyzet javulását várjuk. Meg kell mondanom őszintén, hogy új törvényünk csupán a korszerű egészségügyi ellátás alapjait, kereteit teremti meg. Az új rendelőintézeteket, amelyek enyhítik a zsúfoltságot, vagy az új kórházakat, amelyek lehetővé teszik a jobb ellátást, azt előbb fel kell építeni. Igaz, hogy az új törvény elfogadása után várhatóan társadalmi középpontba kerül az egészségügy, s ilyen Körülmények között előbb és biztosabban valósulnak meg terveink, elképzeléseink. A gyógykezelés, a járó- és fekvőbeteg-ellátás bővült ugyan és sokat jávult az elmúlt években, de még koránt sincs olyan színvonalon, amilyenre a lakosság igényt tart. Az új törvény méltányolja ezt az igényt és rendelkezéseivel ösztönzi annak mielőbbi kielégítését. A korszerű egészségügyi szolgáltatások jó része persze nagyon költséges, ezért az ellátás javulása csakis folyamatosan várható. Itt van például a körzeti orvosi rendelők műszerezettsége, amely Usdmtr hogy gondoktól, feszültségektől, problémáktól sem mentes a megye gazdasági élete, a nagy kollektíva gazdasági munkája. Nem ünneprontásnak szánjuk, hanem figyelmeztetőnek: 1971-ben megyénkben is kevesebb lakás épült a tervezettnél. Az országos átlagnál is magasabb az áthúzódott beruházás aránya. Nem történt jelentősebb változás a gazdaságosabb, az ésszerűbb munka- és üzem- szervezés területén. Rendkívül sok volt a baleset, csökkent az újítások száma, megtorpant a szocialista brigádmozgalom is. Kétkezi munkásaink közül kevesen tanulnak, sokan nem végezték el még az általános iskola nyolc osztályát sem. Mérséklődött ugyan, de még ma is nagyon sokan változtatnak munkahelyet a megyében. A megérdemelt ünnep után az újabb tetteken, a bizonyításon tehát1 a sor. Maradéktalanul eleget tenni a jól ismert párt-, állami határozatoknak, s mindent elkövetni az üzemi, vállalati feladatok, célkitűzések megvalósításáért. lévőén alig 50 százalékos megyénkben. E téren sokat várunk a tanácsoktól. A megyei tanács évente több mint egymillió forintot fordít orvosi műszerek és felszerelések vásárlására. Ezzel nyilvánvalóan javul a helyzet. De hangsúlyozom: csak lépésről lépésre haladhatunk előre. (m) A munka ünnepe alkalmából Kiváló vállalat kitüntetéssel honorált Mátraalji Szénbányák visontai Thorez külfejtéses üzemébe is . visz- szatérteik a hétköznapok, a dísztől, cifraságtól mentes egyszerű műszakok. Megmozdult, lélegzik, él a hatalmas „gödör”. Gépek zúgnak, szuszognak, nehéz rakományaik alatt surrognak, csikorognak a széles hevederek, s a fel-feltámadó tavaszi szél pernyét, szénport csap az emberek arcába. Visanta dolgozik. Meg-magsüppedő cipőkben caplatok az egyik szalagpálya mellett. A szomszédomban éppen próbálják a szállítóberendezést: megpör- dülnek, majd újra lelassulnak, leállnak a görgőpárok, s eközben víz, latyak fröcs- csen a vastag gumiról. Kibontott elektromos doboz előtt térdel a soros villanyszerelő: — Az erőműi pernye szükségvonalának indító- rendszerét automatizáljuk — magyarázza a deres fejű mester, Tóth Ferenc, miközAz elmúlt évi gazdálkodási versenyben elért kiváló eredményeiért a hevesi Kossuth Termelőszövetkezet elnyerte a Minisztertanács vándorzászlaját, a kiváló termelőszövetkezeti gazdaság címet és a TOT plakettjét. A vándorzászló átadásának ünnepségére szombaton került sor a közös gazdaság kultúrotthonában. Az ünnepségen megjelent Oláh György, a megyei pártbizottság első titkára, Moharos József, a TOT elnökhelyettese, Fekete Győr Endre, a megyei tanács elnöke, Sramkó László, a Hevesi Járási Pártbizottság eiben finom vezetékek között matat szerszámával. — Mára ezt kaptam. Érdekes, szép munka. Mint a többi. Itt aztán Igazán nem lehet unatkozni! Negyedik esztendeje van ennél a bányánál, s osztozik társaival a kiterjedt szabadtéri üzem minden örömében és sajátos kellemetlenségében. Megszokta, megszerette ... Mielőtt idejött, bejárta szinte a fél országot, de most úgy ‘érzi, hogy nem megy már tovább. Itt várja ki a nyugdíját... „ ... szerencsét!” — harapja el bányászosan a szót a búcsúzásnál. Érezni, hogy kicsit befelé, magának is mondja: a hátralevő éveikre gondol. A szalagpályáik sokaságában nem nehéz eltévedni. A kis lépcsőhidakon többször is át- és visszamegy az ideső titkára, Habéra László, a hevesi járási hivatal elnöke, valamint a párt-, állami szervek más képviselői. Kiss Zsigmond termelőszövetkezeti elnök ünnepi beszédében elmondta, hogy a termelőszövetkezet húsz évvel ezelőtt alakult s nagyon sok erőfeszítésre, munkára volt szükség ahhoz, hogy a jelenlegi színvonalat elérje. Kiemelte a tagság szorgalmát, munkakedvét, s utalt arra, hogy a sikerekhez hozzájárult a párt és a kormány megalapozott és körültekintő agrárpolitikája. A szövetkezet évek óta a legjobb gazgen, míg végül is egyenesbe kerül, s toronyirányt folytathatja útját a legközelebbi kotrógépig. Közben persze morog, bosszankodik, hogy miért is vállalkozott egyedül a kirándulásra?! A monstrum alatt valósággal törpének érzem magamat. Fenn azonban nevetve mondja a kotrómester, Nagy Sándor, hogy biz’ ez csak a közepesebbekhez tartozik. — S vajon mennyi szenet fejtettek ma ezzel a közepesnek mondott géppel? — kíváncsiskodom. — Ügy ötezer köbméter körülinek saccolom a mai teljesítményt — kapom a választ —, mert a másikkal együtt, amelyik jóval utánunk kezdett, összesen hétezernél tartunk a jelentés szerint. Ez iB csak amolyan közepes eredmény, hiszen ha jó a mező, nem zavar bennünket a sok meddő, elérjük a nyolcezret is. Vége felé jár már a „sich- ta”, a kotrómester, s a kollégája, Bordás Zoltán haza- hazsífelé tekinget. — Otthon is vár a munka — beszéli az „öreg” kotrós, aki még a Keleti-főcsatorna építésénél szegődött a vállalathoz — egy kis építkezés ... Ugyanis, hogy a sok csavargás után végre megállapodtam ezen a helyen, le is telepedtem Gyöngyösön. A város szélén, a solymosi részen épült a házam. Száz négyzetméteren, teljes kényelemmel ... Azaz, hogy nem egészen, mert még egy kis „toldalék” hiányzik a porta másik részéről. Ehhez hordom majd délután a követ ... — S mi várja Bordás Zoltánt? — kérdem a másik embertől. — Az én házam már teljesen komplett, Domoszlón. így nem marad mára más hátra, mint... egy kis főzés. Mert, tudja, az asszony is dolgozik, a gyárkétnényéiifc daságok közé tartozik, ezt mutatja, hogy most ötödször nyerték el a megtisztelő vándorzászlót. Az ünnepi beszéd után Moharos József emelkedett szólásra. Gratulált a kiemelkedő eredményekhez és átadta a vándorzászlót, valamint a TOT plakettjét. Ezt követően Fekete Győr Endre Tari János növénytermesztőnek és Száraz István állatgondozónak átadta a mezőgazdaság kiváló dolgozóija kitüntetést, majd Oláh György tolmácsolta a megyei párt-végrehajtóbizottság elismerését. tőknél. Később ér haza mint én, ezért az ételkészítés rám marad. Szívesen csinálom, értek hozzá.'' Most például paprikás krumpli lesz, füstölt hússal... A szél nem akar csendesedni. Amint megint kikeveredem a „gödörből”, s a bánya peremén felkapaszkodom a jóval melegebb diszpécserközpontba, úgy érzem, hogy az üzemben: itt a legjobb. — Legfeljebb ilyenkor — hűti le a lelkesedésemet az ügyeletes Bozsik Pál. — Télen még a kályha mellett is fázunk! Előtte, mondhatni, hogy szünet nélkül jelez a telefon, a rádiótelefon, az URH-ké- szülék, s még ki tudja milyen hírközlő berendezés. Minduntalan keresik, kérik, várják az intézkedését. Most valami ilyenfélét hallok magam is: — A 12-es heveder félre jár. A szalagváz több helyütt megsüllyedt. Dózert kérünk a kiemeléséhez! — Rendben. A dózer megy! — pattogja Bozsik Pál, s máris üzen egy másik vonalon. Aztán a távolba mutat: — Nézze csak, amott az a dózer, amelyiknek szóltam, irányt is változtatott, elindult, ahová rendeltem. Egy negyedóra múlva oda is ér... Közben az órájára pillant. Közeledik a váltás. — Igazán rám fér már, hogy a társam lecseréljen. Higgye el, mire vége a műszaknak, valósággal beleszédül az ember az örökös zúgásba, a sok beszélgetésbe.. ! S miközben a pihenést óhajtja, lassan véget is ér a délelőtti műszak, s kezdődik a délutáni. A többieknek, akik majd az éjszakásoktól búcsúznak el. Mert a visontai „gödörben” szünet nélküli a munka .... G.vónl Gyula J8B. májas vasárnap Munkában az óriáskotró. (Kiss Béla felv.) Koós József Szemléletbeli változást várok Dr. Szabó Ferenc, a Heves megyei Tanács V.B. egészségügyi osztályának vezetője nyilatkozik az új egészségügyi törvényről V illanások, isontáról f t \ s
