Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-06 / 105. szám

HL u4

(Befejező rész.)

Az utóbbi évtizedben nemcsak az öntözéses gazdálkodás fejlődött hazánkban a korábbinál lényegesen nagyobb ütemben, hanem ezzel párhuzamosan a talaj- védelem, a talajjavítás — idegen szóval a melioráció — is. A harmadik ötéves terv idején 4 milliárd 200 millió forintot fordítottak a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok meliorációra s ez az összeg a mostani, negyedik ötéves tervidőszakban mintegy ötmilliárd forintra növekszik, amely tartalmazza a jelentős állami segítséget is.

A befektetés indokoltságát senld nem vonhatja kétségbe. Viszonylag széles körben ismertek azok a felmérések, amelyeknek alapján megállapítható, hogy az ország hegy- és dombvidékein összességében mintegy kétmillió hektárnyi területen az erózió nagy pusztítást végzett a termőtalajban. Időről időre nagy károkat okoz a belvíz, az elmúlt években volt rá példa, hogy a belvizekkel sújtott terület elérte a 900 ezer hektárt. A hegy- és dombvidéki vízfolyások esetenként és bizonyos időszakokban több mint százezer hektáron rombolják a talajt, teszik lehetetlenné a gazdálkodást. Az ország szántóterületének kereken ötven százalékát sújtják az időjáAz időjárás nem veszi tudomásul..,

Szeszélyes az időjárás. Az egyik nap 20 fokos melegben, kiskabátban lehet sétálni az utcákon, a másik nap reggelre 10 fokra süllyed a hőmérséklet. s különösen ott, ahol kisgyermekek vannak, — de a felnőtteknél is — be kell fűteni. Mióta korszerűsödik fűtési technikánk, elszaporodott az olajkályka- tulajdonosok száma. Egyszerű és jó ez, hiszen egy csavarás, egy szál gyufa és máris melegedhetnek az áprilisi—májusi didergők. Legalábbis ott, ahol van olaj. De sajnos egy-két érthetetlen furcsa intézkedés megnehezíti egyik-másik faluban ezt az egyszerű dolgot. Maklár- ról írja Ludányi Pál olvasónk, hogy a múlt hónap 22-én jókora meglepetés érte őket, amikor a hűvösre forduló időben újra be akartak fűteni, s olajért mentek a kúthoz. „Vége a fűtési idénynek, nincs olaj” — válaszolta a kút kezelője, hivatkozva valamilyen utasításra, amelynek értelmében április 22-től nem visznek ki olajat a nemrég étadott új kúthoz.

Az apciak sem jártak jobban. Ott ugyan is még a kút sem lett készen. Már két hónapja késik az átadás, s úgy látszik, az érdekelt, a Klíma Ktsz, tekintettel a fűtési idény megszűnésére, úgy véli, ráér, messze még az újabb tél. Az apciak, a kör- nyékbeliek, a makiáriak pedig fáznak, — vagy jó néhány kilométert utaznak 10 —20 liter olajért. Mert az időjárás, sajnos, nem vette tudomásul a panaszolt intézkedéseket. De ha már az időjárás nem úgy reagált a kutak leállítására, átadására, ahogy várták, legalább az illetékesek lépnének közbe.

—drási viszontagságokból eredő kártételek, számunkra tehát elsődleges népgazdasági érdek legnagyobb nemzeti kincsünk, a termőföld védelme, a tervszerű talajjavítás.

Azóta, hogy az 1961-ben megjelent földtörvény szabályozta a meliorációs tennivalókat, a belvízrendezést fokozatosan felváltja az okszerű belvízgazdálkodás. A káros belvizek elvezetése mellett a hasznosítható vizeket tárolják, visszatartják, s elkezdődött a vízgyűjtők komplex rendezése is. Meggyorsult a talajvédelmi tanulmánytervek kidolgozása. Az üzemek százaiban helyi meliorációs tervek készültek, s ezeknek alapján jelenleg mintegy háromszáz üzemben folyik e tervek kivitelezése. Kétszáz üzemben most halad a tervek megvalósításának előkészítése. Azonkívül számos helyen végeztek s végeznek mechanikai és kémiai talajjavítást, bár az ilyen jellegű munka az utóbbi néhány évben lelassult.

A kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó üzemekben — ilyen a termelőszövetkezeti gazdaságoknak kereken egyharmada — különös jelentősége van a talaj- javításnak, illetve annak, hogy a természeti tényezőkkel összhangban alakítsák ki a művelési ágakat. Milyen tennivalókat feltételez már önmagában ez a követelmény is?

A termőtalaj megóvása érdekében az Alföld homokterületein és a hegyvidékeken különös jelentőségű a fásítás gyorsítása. E téren további erőfeszítésekre van szükség. Csak üdvözölni lehet a Hazafias Népfront, valamint a Kommunista Ifjúsági Szövetség évről évre

megújuló akcióit,' amelyek nagyban előmozdítják a fásítás kiterjedését, mozgalommá válását.

A* országjáró ember gyakran találkozik a hegy- és dombvidéki szőlők és gyümölcsösök rekonstrukciójával. Ez a munka rendkívül hosszadalmas, ugyanakkor beruházásigényes. Ennek ellenére el kell végezni — s nemcsak az újratelepítést, hanem a talajvédelmi berendezések pótlását is — ha azt akarjuk, hogy nagy hagyományú hazai gyümölcs- és .bortermelésünk ne essen vissza, s nemzetközi jóhírünket, exportlehetőségeinket megőrizzük.

Azokon a területeken, ahol a kedvezőtlen talaj adottságok miatt végképp gazdaságtalan a szántóföldi növénytermesztés, a talajjavítás elvégzése, a vízrendezés mellett a termőtalajt gyepesítéssel óvhatjuk meg legjobban. Figyelembe véve, hogy legelőterületünk viszonylag kevés, a gyepesítés nagy haszonnal járhat a hús- és tejtermelés olcsóbbá tételében is.

m

Fentebb már utaltunk rá, hogy egyes, kiemelt területeken mostanában lelassulta talajjavítás üteme. Ennek fő oka, hogy a munka ütemét — a nagy összegű állami támogatás ellenére — a termelőszövetkezetek saját erőből történő beruházási lehetőségei szabják meg. S mivel a talajjavítás általában a gyengén gazdálkodó tsz-ek- ben a legsürgősebb s legdrágább, ezeken a helyeken tudnak a legkevesebbet áldozni rá. Ezt igazolják az idevonatkozó adatok is. A savanyú, a szikes, a homokos talajok javítása 1967- ben még 102 ezer hektáron történt meg, tavaly már csak 35 ezer hektáron. Nem jó ez azért sem, mivel a talajjavításra alkalmas anyagok tárolása az érintett ipari üzemeknél mind nagyobb gondot jelent Nincs, aki elszállítsa a különböző talaj- javításra alkalmas mellék- termékeket a cukorgyárakból, a kénsavgyárból, ugyanakkor nagy kár lenne ezeknek az anyagoknak a megsemmisítése is.

Rövid áttekintésünk, amely nem léphet fel a teljesség igényével, talán érzékelteti, mennyire fontos, össztársadalmi érdek az öntözés, a talajjavítás időszerű feladatainak komplex megoldása, amit a szakemberek méltán sürgetnek. Nem kis mértékben ezeknek a tennivalóknak a jó elvégzésén múlik a gazdálkodás fejlődése, a mezőgazdaság jövője.

Kovács Imre

Traktorosok a lovagteremben

Bármerre nézek, mindenütt gépek, traktorok, kombájnok. Körülöttük kék munkaruhás fiúk szorgos- kodnak, tanáraik irányításával ismerkednek a szerelés, a javítás műhelytitkaival. Tizenöt, tizenhat évesek, a pótervásári Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet tanulói. Arra vállalkoztak, hogy háromévi tanulás után oda mennek visz- sza, ahol leginkább szükség van szakképzett emberekre, fiatal munkás kezekre: a mezőgazdaságba.

Háromszázétven fiatal készül itt jövendő hivatására. Vajon kik ők, honnan jöttek, miért választották a traktoros szakmát ?

— Én messziről, a Komárom megyei Mocsáról.

— Mezőkövesdi vagyok, az ottani termelőszövetkezettel kötöttem szerződést.

— Milyen eredménnyel végeztétek a nyolcadikat?

— 2,6-tál.

— 2,4; 2,5... — mondják a többiek.

S itt álljunk meg, idézzük Majsányi László igazgató véleményét:

— Az idekerülök átlaga

2,4. Legtöbbjüket csali a jóindulat mentette meg a bukástól. Belőlük kell növény- termesztő gépészeket képeznünk, őket kell megtanítanunk bonyolult technológiai, matematikai ismeretekre. A közelmúltban került kezembe a Műegyetem 1882-es tanterve. Magam is megdöbbentem, amikor láttam, hogy gyenge előképzettségű diákjainknak majdhogy olyan szintű ismeretanyagot kell elsajátítaniuk, mint a múlt század végi egyetemi hallgatóknak. Ráadásul: itt

nincs visszalépés, nem tanácsolhatjuk el a fiatalok zömét. Csali egy út járható: elsajátítatni a gyerekekkel a tananyagot.

Az eddigi eredmények igazolták, hogy ez sikerült. Az iskola átlageredménye 3,5.

Izgalmas kérdés: miként érték el..

Koós János gyakorlati oktatásvezető:

— Akik idejönnék, szeretik a gépeket, kedvelik a traktorvezetést, de húzódoznak az elméleti tárgyaktól, a matematikától, a technológiától.

A miértre válaszoljanak a diákok;

1

Nagyobb felatlatok

Többet EGYRE GYORSABB ütemben növekszik az áramfogyasztás megyénkben; ezt mutatja az ÉMÁSZ árbevételének ugrásszerű emelkedése is. Az igények mind korszerűbb villanyhálózatot kívánnak, s különösen ebben az évben, a korábbiaknál sokkal nagyobb feladatokkal kell szembenéznie az egri üzemigazgatóságnak. Minőségi változásokra van szükség a munkában: ezt mutatja idei programtervük, amelyet a közelmúltban aktívaértekezleten ismertettek, s vitattak meg a dolgozókkal.

A program részletesen vizsgálja a jelenlegi helyzetet, s ennek alapján határozza meg a tennivalókat. Ami talán a legfontosabb: az üzemigazgatóság mintegy hétszáz dolgozójára egyénenként is több mint egymilliós vagyon jut, s ezekből az eszközökből sok az „elfekvő”, nem hasznosítható. Ezért minél hamarabb el kell dönteni, hol van mód a kiselejtezésre, amivel igen sok tartalék forintot szabadíthatnak fel.

A munkaerőhelyzet sajátos problémája az üzemigazgatóságnak: néhány helyen több embert foglalkoztatnak a szükségesnél, más csoportokban viszont munkaerőhiány van. Az összlétszámot nem csökkenthetik, mert egy

az áramszolgáltatóknál

gazdaságosabban

nagyobb hálózati hiba esetén nagy szükség van minden munkáskézre. Átszervezést ír elő a terv; egyes területeket pedig jobban gépesítenek majd, illetve körültekintőbben szervezik meg a munkát.

Ha valahol üzemzavar adódik, rögtön csengenek a telefonok, s egymás után érkeznek a türelmetlen hangú reklamációk. Sokszor bizony nem alaptalanul. Egyik fontos feladatként írja elő az idei terv is, hogy a hibaelhárítások idejét a lehető legrövidebbre csökkentsék. Ennek egyik akadálya pillanatnyilag még az, hogy sok tapasztalatlan dolgozót osztanak be ügyeletre. A csoportokat egyébkent a jövőben anyagilag is jobban érdekeltté teszik abban, hogy minél gyorsabban kijavítsák a hibákat.

NEHÉZSÉGET OKOZ a

kiterjedt hálózat karbantartása és felújítása, bővítésre pedig az idén előreláthatóan jóval kevesebb pénz lesz, mint az elmúlt években. A hálózatszerelők ezért jobbára bérmunkákon dolgoznak majd, amelyek természetesen csak akkor hoznak nagyobb hasznot, ha azokat gyorsan, pontosan elvégzik. A terv szerint a megoldás: jobb munkaszei vezés. Ugyancsak nagyobb feladatot jelent, hogy fokozatosan az üzemigazgatóság felügyelete alá helyezik a megyében levő távközlési, túlfeszültségi védelmi automatika-rendsze- reket. Ide szintén csak nagy gyakorlattal rendelkező, jól képzett szakembereket oszthatnak be.

Még mindig sok a túlóra és az éjszakai kényszerű szolgálat. Ezeket, mint a balesetek fő forrásait említi a beszámoló.

A PÉLDÁKBÓL is kitűnik, hogy az üzemigazgatóság komolyan felkészült a nagyobb feladatok teljesítésére. Takarékosabb gazdálkodással, a tartalékok következetes feltárásával igyekeznek eleget tenni az előttük álló követelményeknek; a terv magasabb színvonalú munkát követel, hogy minél kevesebb legyen a fogyasztói reklamáció, minél jobban felkészüljenek a kiterjedt hálózat üzemzavarainak gyors kijavítására, s — természetesen —, hogy minél nagyobb legyen a vállalat nyeresége. Mindezek megvalósításához azonban új szemléletre is szükség van, vezetők és dolgozók között egyaránt. |

(bekell)

— Keveset tanultunk az általános iskolában, nem értjük meg a példákat, nem találjuk a megoldást, nincs kedvünk órákat kínlódni a feladatokkal, hiszen tudjuk: úgysem megy, bármennyire erőltetjük, — mondja a harmadéves Csörgő János.

Az elsőéves Bujber József ugyanígy vélekedik a magyarról, a történelemről, a géprajzról, majd hozzáteszi:

— Mi azért jöttünk ide, hogy traktorvezetést és szerelést tanuljunk...

Majsányi László igazgató és tantestülete ezzel az igénnyel számolt:

— A diákok a gyakorlathoz vonzódnak, könnyebben sajátítják el, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Elhatároztuk, hogy csak any- nyi elméletet oktatunk, ami feltétlen szükséges a gyakorlathoz. Ezt a minimumot megtanítjuk, mégtKxzzá úgy, hogy a gyerek elsősorban az órán raktározzon el mindent, s délutánra kevés feladata maradjon. Az eredmény érdekében csatasorba állítottuk a modem oktatás úgyszólván teljes fegyvertárát.

Az igazgató tanárkollégái kíséretében sétára invitál, hogy megmutassa: miként térnek folyamatosan ót a kabinaetrendszerű, az audiovizuális oktatsára. A' tanári szobában épp a házi készítésű feleltetőgéppek bíbelődnek. Formálódik már az a két tanterem, ahol a ka- hinetrendszerű oktatást végzik majd. Itt is diákok, tanárok dolgoznak. Készül a forgószínpad, amelyik az osztály közepén kap helyet. Magyaráz a tanár, bekapcsolja a villanymotort, s a színpad forog a szemléltetésre használt géppel együtt. Írásvetítőt, aspektomatot használnak itt, még ebben a tanévben. A sötétítés sem jelent gondot, szintén házi készítésű elektromos „csodabogár” húzza fel és le a függönyöket. A hagyományos katedra is új szerepet kap: epidiaszkópot, magnót építenék a tanári asztalba.

A tantermek sem a régiek már: mindenütt ott a táblán a házilag gyártott, praktikus, igazítható vetítővászon, mindenütt motorizálják az elsötétítést.

Ötletben nincs hiány, de ezzel korántsem értünk végére a listának. A diákok panaszolták, hogy nem jók a tankönyvek, nehezen értik meg a bonyolult összefüggéseket. A tanári kar, a házi „pedagógiai tanács”, igazat adott nekik. Elhatározták, hogy programozott oktatással kísérleteznek, feladatlm- pokkal dolgoznak. Központi anyagot nem kaptak, így hát maguk próbálkoztak, elkészítették a különböző programokat, feladatlapokat. Megoldották házilag a stencilezést is. Az áldozat megérte: a gyerekeknek tetszik az új oktatási mód, változatos, nem fárasztja őket, s mire egy-egy programmal végeznek, el is sajátítják az anyagot. Üj módszereket vezettek be a kollégiumban is. nincs kötelező szilencium, rettegett tanári felügyelettel. Erről beszél Kovács Gábor tanulóotthon-vezető:

— Mindenki úgy és ott tanul, ahol akar. Ha problémája van az anyaggal tanáraink készségesen segítenek. Ha a szakirodalom érdekli, megtalálja bármelyik kötetet a könyvtárban. Bevált ez a módszer a gyerekek értékelik a bizalmat. Az átlageredmény nem csökkent, mint néhányan hitték, hanem javult.

A kényelmes tanulási lehetőséget bármelyik városi diák megirigyelné: a^neo- , barokk kastély művészi freskókkal díszített lovagtermében készülhetnek a következő napra a jövendő traktorosai.

Szép, szép, de mennyi • pénzbe kerül ez! S ha van ’ is forint, hol az a pedagógus, aki mindezt társadalmi munkában megcsinálná? Nem is lehetne kívánni! —■ morfondírozhat bárki, aki nem járt még a pétervásári intézetben. Ám, akik részesei ennék a reformnak, nem így vélekednek:

— Amit lehet; mi megcsinálunk, a diákok is szívesen segítenék, hiszen látják, hogy az ő munkájukat köny- nyítik meg az új módszerefc. Elfoglaltság az van, de a ráfordított idő pénzben » megtérül. A munkakörzösség- vezetők — övék a feladatok oroszlánrésze — havi fizetéskiegészítést kapnak. A vállalkozó kedvű, kísérletező tanárok rendszeresen részesülnék jutalomban, fizetésemelésben. A!ki törekszik, megtalálja számítását. S még egy előny: újszerű, érdekes mindennap a munka, az ember nem éra, hogy folyvást ugyanazt csinálja.

S a gyerekek közérzete?

— Barátaim javasolták, hogy jöjjek ide, gondoltam; majd csak eltelik az a három év valahogy. Közben megszerettem a szakmát. így beszél Csörgő János. Mások helyett is...

Pécsi István

Úttörők, figyelem!

Fotópályázat:

A változó Tisza-táj címmel

Az Országos Üttörő Elnökség megbízásából a KISZ tiszafüredi bizottsága hirdeti meg a „Változó Tisza-táj” című fotópályázatot, melyen megyénk úttörői is részt vehetnek. A pályázat témája, bemutatni a Tisza mentén élő emberek mindennapos munkáját, az építkezéseket, a Tisza menti táj szépségeit és népművészeti hagyományait. A pályázaton egy-egy képpel, vagy 3—10 képből álló sorozattal lehet résztvenni. A beküldendő képek mérete: fekete-fehérben 18x24-cm-es nagyítás, színesben 9x12 cm-es kép Pályázhatnak az úttöri filmfelvételekkel is, legal v ’’■‘gy perces vetilés! dővel.

Az I. díj 800. a II. c 600, a III. díj 500 forint, pályamunkákat jeligésen kt beküldeni. A neveket bői tékba zárva, az úttörőcsap bélyegzőjével ellátva, ki mellékelni, s feltüntetni pályázó életkorát, esetleg 1 egy szakkör, vagy raj köz- sen dolgozik, a raj, illeti szakkör átlagos életkorát, beküldési határidő: máji 25. Cím: „Tiszai Titkok Ti dományos Tudakozója” T szafüred 10.

un? május 6, szombat

i

k