Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-06 / 105. szám
A Szpuínyik májusi "/ama A folyóirat izgalmas uta 2; sí-a viszi az olvasói a vili leghosszabb vasútvona- ii.n i Transziberiaí vasúton. 1's? perc alst! majdnem 1 )00 km-* tehetünk meg. A* •utazás tlpfti a levegőben. m íg»*att a felhők felett tör tértik, hanem az olvasó a kéri.'- s'.rnes hálókocsi fülkébe kétrzelhet) magát, s szeme előtt futnak «1 a tájak, ázott elé emberek, Kiport készült egy üzbég n '.-rőt, Ziba Ganieváról, aki •most tudományos dolgozó, de a második világháborúban mesterlövész és fel déri tő volt. A folyóirat bemutatja Ejzsen Veverisz lett költőt, ak) csak hetvenéves korában vitte él költeményeit egy kiadóhoz, Talr Szalahov azerbajdzsán festőt és végül Valeri) Borzov ukrán sportolót, a közelgő müncheni olimpia egyik szovjet reménységét. Filmekről is ír a folyóirat, A májusi szám a Kelszabadulás című filmalkotás két utolsó részéről, a Berlin el- estéről és a Harmadik Birodalom összeomlásáról közöl ismertetőt. Akiket pedig az orvostudomány érdekel, azok tudomást szerezhetnek a szovjet orvosok újabb felfedezéseiről, arról, hogyan lehet felismerni a kezdeti májrákot. A „Levél a túlvilágról” című regény izgalmas és közel áll a krimi műfajához. A Szputnylk 176 oldalon zsebkönyv formájában, színes és fekete-fehér Illusztrációkkal jelenik meg. Az APN havonta adja ki orosz, angol, francia és német nyelven. (APN) Cigány költő gyűjtő úton Bari Károly cigány költő Bükkaranyoson (Borsod m.) él, a Miskolci Kossuth Gimnázium negyedik osztályos tanulója. Jelenleg cigány antológia kutatásán dolgozik és gyűjti a régi cigány verseket és énekeket. A képen Bari Károly gyűjtő körúton Harsányban. (Borsod m.j (Foto: Kóbor Pál) Ferencsili-IiQngvepseny Epfa Az Országos Filharmónia idei évadzáró hangversenyét az Állami Hangversenyzenekar adta, Ferencsik János Kossuth-díjas karmester, fő- zeneigazgató közreműködésével. Ez a zenei esemény méltó záróakkordja volt az elmúlt évadnak: a korábbiaknál jóval értékesebb, átgondoltabb és végrehajtásában is sikeresebb anyagot kapott az egri közönség. Két Mozart-mű, az élet és szellem derűsebb oldaláról Szerepelt ezen az estén. A Kis éji zene vidámsága, derűje, a könnyedség szinte elénk festi a kort, az osztrák városokat, ahol a szeSzázarcú anyag A hatvani természettudományos hétről A TAVALYI biológusnapok sikere arra ösztönözte a hatvani közművelődés munkásait, hogy ebben az évben a természettudományok nagyobb területére terjesszék ki ismeretközlő hetük műsorát. Erre valahogy Boldog községben ma este például csillagászati előadást tart dr. Ignáczy Béla, mégpedig távcsöves bemutatóval, hétfőn pedig a hatvani fiatalok értelmiségi klubjában rendeznek vitát a „Százarcú anyag” című filmről, amely különböző tudományágazatok munkaterületére enged bepillantást. Nézzük azonban: mit nyújtott eddigiekben a hatvani természettudományos hét, amely a TIT városi szervezete és a helyi tanács művelődésügyi osztályának összefogásából született meg, különböző műsorainak lebonyolításában pedig az Ady Endre Könyvtár és a művelődési központ segít? Az eseménysorozat ünnepélyes megnyitója az „öröklődés és változékonyság” című kiállítás tablói között . zajlott le, s azon dr. Pápa Lajos főorvos ismertette célkitűzéseiket, valamint azokat a főbb vonásokat, amelyek e tudományos szakterület kutatási eredményeinek jellemzői. Maga a kiállítás a Múzeumok Központi Igazgatóságának támogatásával került Hatvanba, s nagyon szemléletes. fényképekkel, rajzokkal illusztrált anyag akkor hajtana különösen sok hasznot, ha a hátralevő napokban sikerülne megszervezni, a nagyobb diáitok csoportos látogatását. Ügyesen szervezték mega könyvtárban dr. Czeiczel Endre kandidátus előadását is az emberi öröklődés jele- ■ néről és jövőjéről. Az orvosi eszmefuttatást követő vitára, szünet beiktatásával, csak azok maradtak a teremben, akik maguk szintén május 6., szombat komolyabban foglalkoznak a témakörrel. így az est valóságos kis biológus szimpozi- onba torkollhatott, bátran teret engedve teljesein egyéni megnyilatkozásoknak. A sikert Czeiczel Endre vitavéze- tő stílusa is sokban elősegítette, belesimulva a tudományág helyi művelőinek általános modorába. KÖZMÜVELÖDÉSÜNK fontos célja, hogy a természettudományoknak mind több barátot szerezzen a fiatalok, a kisebb iskolások köréből. E feladatnak kitünően megfelél a Gondolat könyvkiadó által is támogatott „Bölcs bagoly” című kötetsorozat, amely a biológia, kémia, fizika tárgyköreiben nyújt kiegészítő műveltséget az iskolásoknak. A hatvani gyermekkönyvtárban megrendezett Bölcs bagoly-ankét minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy szélesedjék az ilyesféle könyvek olvasóinak tábora, s arra is jó volt, hogy felmérje a gyermekek körében megnyilatkozó igényeket, észrevételeket. Ugyanígy örömmel regisztráljuk a városi könyvtár Magvető Ifjúsági Klubjában tegnap megrendezett filmestet, amelynek során a Százarcú bolygó, Assoeiatiók, Rejtélyes bolygó és Nyitány című tudományos kisfilmeket vetítették le. Mozgósító erejük volt e miniatűröknek, azon túl, hogy fontos ismereteket, folyamatokat népszerűsítettek más-más tudományágakban. S AMIRE még szeretnénk felhívni a hatvaniak figyelmét! De példának tekinthetik megyénk más tájain is. amit a Városi Művelődési Ház rendez: hétfőn délután az általános iskolák felsőbb osztályba járó tanulóinak levetítik Homoki Nagy István világsikert szerzett természettudományos filmjét, a Cimborákat, pályázatot hirdetvén, olyan kis dolgozatokra, amelyek a látott élményen túl biológiai felismerésekről, törvényszerűségekről tudósítanak. Jó az ötlet, bizonyára sok gyermekben mélyíti el a tudományos ismereteket. (m- mt ) relmes férfi szerenádot adott szíve választokjának: az intimitás, az érzelmek itt-ött pajzán megvallása, a halkan surranó melódiák a pódiumon is megtették a hatást. Az i}j. Hara László által előadott Fagottverseny ugyancsak — már a fagott hanganyagából következően is — a szellemes, gyors és játékos zenei formáknak kedvez. A fiatal művész dicséretére legyen mondva, a bravúros részeket kitűnően oldotta meg, a közönség pedig hálásan tapsolt a zenészeknek ezért a műsorszámért is, Hangulatában a két zenedarab összetartozott és a derűt, a játékosságot sugározta. A műsor második felében Brahms első szimfóniája hangzott fel. Amennyire megejtő volt hallgatni Mozart dallamait, bájos harmóniáit a műsor első felében, annyira elgondolkoztatott ez a nagy művészi igénnyel, sok-sok töprengéssel megírt brahmsi szimfónia. A zeneköltőt a Beetho- ven-szimfóniák súlya nyomta és Brahmsnak nem kisebb kérdésre kellett feleletet adnia, vajon tud-e újat mondani, alkotni a műfaj nagy zsenije után? Mint minden alkotás, ez a mű is vallomás Az érett férfikor nyílt tekintetével néz szembe az élet és sors nagy kérdéseivel a zeneköltő és meg- vallja magát mélankólikus, tétovázó természetét, a soksok vívódást, amellyel önmagát és helyét kereste a világban A szimfóniák mindig a végső dolgok felé tekintenek, az emberi élet értelmét kutatják, és hangtömbökben fejezik ki azt, amit az értelmet is hordozó szavak már nem tudnak közvetíteni, vagy nem úgy, ahogyan azt a szenvedélyekben és érzelmekben gondolkodó zenész átéli. Az Állami Hangverseny- zenekar ezt a Brahmsot szólaltatta meg. Ferencsik János és világot járó világhírű együttese nyilvánvalóan közérthető muzsikálással és a harmóniák közvetlenségével, nagyszerűségével bilincselte le a közönséget. A hímnikus szférákig emelkedő zene és a lelkes indulat, az öröm zengése a szimfónia végén azt a megtisztult érzést hozta, mint minden művészi érték: általa gazdagabbnak érezzük magunkat. A zenetörténeti bevezetőket Pándi Mariann mondotta el. (farkas) Felkiáltójel Ügy áll az öreg a dülőúton. mint egy felkiáltójel. Percekig nem mozdul, le sem veszi a távolról a tekintetét. — Jó napot! — Viszont kívánom. — Mit néz olyan erősen, bátyám? — A határt nézem én, kérem. Mert az az én dolgom. Nézni, lesni a határt reggeltől estig, de ha lehet, még éjszaka is. — Szemüveg nélkül ilyen messzire? Hám tekint és parányi sértődéssel a szája szegletén mondja: — Látja amott messzi azt a nagy jegenyefát? — Látom. — No. mi van a fa alatt? — Mi lenne? Fű, virág, mint májusban szokás. — Aztán mi van a fűben? — Egyebet nem látok. Fát, meg alatta zöldet. Egy darabig hallgat, pipát vesz elő a zsebből, akkurátusán rátöm, körülményesen, hátat vetve a szélnek, rágyújt. — Pedig ott van valami. Nézze csak meg jól. Látnia kell, hiszen hozzám képest fiatalember. Erőltetem a szemem, majd kinézem magam, — ahogyan mondani szokás. — Semmi. — Pedig ott van ám valami. Két fácánkakas verekszik a gyepen. ■ Még egyszer nézek, majd a nyakamban lévő távcsőért nyúlok. — Hagyja csak! Arra ráérünk később, Csak úgy, szabadon lesse. Nagyot nevet az öreg, a pipa majdhogynem kiesik a szájából. — Most már elővehet! a gukkert. A távcsövön keresztül egy csapásra összeszűkül a világ. Tisztán, egészen közelről látom a nagy fát, alatta a füves rétet és a két felborzolt tollú fácánkakast is, amint éppen egymás fejének ugrálnak. Igaza van. — Hát csak azért mondom. Mert nekem még nem volt szemüvegem világéletemben ... Ráérek, diskurálunk. Szóba kerül minden. A kerülőség, meg hogy most is akadnak még zsiványok, tolvajok, A Vadkár, és hogy már nemcsak a nyulak, de az Őzek is rágják a dinnyét. — Hogyan áll az egészséggel? Fejét csóválgatja, ujja hegyével tömködi, biztatgatja a pipát. — Olyan az ember, mint a bicikli. Ha használjak, kopik, ha nem használják, rozsdásodik. Tizenkét évig jártam egy kerékpáron, de most már elhagyott. A Ferkó gyerek gurigázilt otthon az első kerekével. —* Mostanában csak gyalog? — Így a legbiztosabb. Mondtam is a feleségemnek: Ha elhagyott a régi biciklim, most már járok gyalog. Hetven- felé vagyok, de a lábaim még bírják. Csak az időt érzik meg. Esőt, havat, szelet. Sokszor nevetem a rádiót, szép, napos időt „jósol”. Messze járok már. Távcsövemmel a távolt keresem. Egyszer csak megakad a szemem az öreg kerülőn. Ugyanott áll, ahol ezelőtt egy negyedórával. Néz, les, egyszer csak az üvegen keresztül latom, hogy feltartja kezét és integet. Mintha egy felkiáltójelnek szárnya nőtt volna ... Szalay István Bernand Branch: fiiba a számítás ban A sugárút sarkán Tot- nass megállított egy taxit. — Lakestreet — mondta a sofőrnek. — Nem sietős. Lustán hátradőlt az ülésen. Nagyon-nagyon elégedett volt önmagával. A taxi megállt, Totness fizetett á sofőrnek. Néhány perces séta után elérkezett Blackner ékszerkereskedősébe. Három vevő volt benn. — Mit tetszik parancsolni?— sietett hozzá előzékenyen egy ötven körüli kiszolgáló. Elegáns öltöny volt rajta, beleillett az elegáns környezetbe. Gyöngysort szeretnék vásárolni. Az elárusító egy pillantással felmérte: — Milyen drága lehet? Totness egy másodpercig gondolkodott, aztán kivágta az összeget Az elárusító azonnal három ' remek gyöngyfüzért rakott eléje. — Azt hiszem, egyik meg fog felelni ezek közül, de szeretném., ha látná őket az illető is, akinek ajándékozom. — Örömmel meg fogom neki mutatni, uram! — Arra kérem, jegyezze föl a gyöngyök leltári számát a cég egy névjegyére, hogy átadhassam az illetőnek. — Szívesen uram! Az elárusító elővett egy névjegyet, és hátlapjára ráírta a számokat. Totness át- -’tte a papírdarabkát, s közömbös arccal a zsebébe süllyesztette. — Köszönöm, Leatham úr. Hamarosan visszatérek a hölggyel. — Átnyújtotta a névjegyét, egyet a »ok hamisított közül. Reginaid Sat- harley névre szólt. Az elárusító elvette, s az ajtóig kísérte a vevőjét. — Visszontlátásra, Sathar- ley úr. Örülök, hogy felkereste üzletünket. Totness ismét a sugárúton volt. elgyalogolt a Madison streetig. Jobbra fordult, s benyitott az első étterembe. Egyenesen a telefonfülkébe ment, s felhívta a Black mer ékszerboltot. Egy kedves női hang udvariasan megkérdezte: — Kivel beszélek uram? — Oliver Berkley — mondta Totness, — Beszélhetek Blackmer úrral? Elmúlt egy perc, majd a kagylóból öblös férfihang hallatszott: — tu Blackmer. Jó napot Berkley úr. Mivel szolgálhatok? — Ó Blackmer úr, kellemetlen helyzetben vagyok. Az • előbb jutott eszembe, hogy ma van a feleségem születésnapja. Nekem pedig annyi a dolgom, hogy nioz- dulni sem tudok, hamarosan megkezdődik az igazgató bizottsági ülés. Remélem; tud rajtam segíteni. — A legnagyobb örömmel Miben lehetek a segítségére? Totness előhúzta zsebéből a névjegyet, s egy pillantást vetett rá: — Nemrégen láttam önnél egy remek gyöngysort. Föl is jegyeztem a leltári számát. — Fölolvasott egy számot, — Ha azonnal elküldené haza, vagyon hálás lennék önnek. — Természetesen, Berkley úr. A gyöngyök délre megfognak érkezni a lakásra. Csatoljak hozzá születésnapi gratulációt? Totness igent mondott, s miután elköszönt, visszaakasztotta a kagylót. Három óra tájban ismét telefonált, ezúttal Oliver Berkley lakására. A házititkár jelentkezett: — Itt a Blackmer ékszerbolt — mondta. — Érkezett-e ma csomag tőlünk? — Azonnal megkérdezem, Blackmer úr. Jó öt perc múlva jelentkezett a titkár. — Halló. Igen uram, fél órával ezelőtt érkezett meg a csomag. — Sajnálom, hogy zavarnom kell — lélegzett fel megkönnyebbülten Totness —, de tévedésből került önökhöz. Azonnal érte küldöm a segédemet, Leath- man urat. Kérem, adja át neki. — Természetesen, Blackmer úr. Totness az órára pillantott, amikor kilépett a telefonfülkéből. Három óra tíz perc. Nemsokára kezében lesz a zsákmány. Ügy határozott nem fog sietni, s gyalog megy el a bankár lakására. Félúton azonban meggondolta magát és mégis taxiba ült. Útközben azon gondolkodott, micsoda főnyeremény, hogy tudja, Berkley mindig a Blackmer ékszer- boltban vásárol. Megkérte a taxit, hogy várja meg, és becsöngetett a házba. A portásnak átadta Leatham névjegyét. Előbb természetesen kitörölte a hátlapjáról a gyöngyök leltári számát. — Blackmer úr küldött. A portás belekukkantott a névjegybe, majd elsietett az ékszerért. Hamarosan lapos csomaggal a kezében tért vissza. — Parancsoljon Leatham úr. — Köszönöm szépen — suttogta Totness, s enyhén reszkető kézzel átvette a csomagot. A portás kitárta előtte az ajtót. Totness alig tudta fékezni magát, hogy el ne rohanjon a kinccsel. Csak a szeme árulta el, hogy milyen izgatott. Amikor a taxiig ért, szive őrülten vert. — Superior street — mondta be a címet, — Csák gyorsan! Becsukta az ajtót és elégedetten hátradőlt az ülésen. Ekkor azonban valaki megmozdult mellette. Mire moccanni tudott volna, kattant a kezén a bilincs. — Megvártalak kis naiv — mondta az ismeretlen, majd bemutatkozott: — Mason felügyelő, a városi rendőrségtől., Totness nem mozdult, s alig hallható hangon megkérdezte: — Milyen hibát követtem el? A felügyelő elmosolyodott: — Egészen kicsit. A következő alkalommal nem árt ha körültekintőbb lesz. — Hogyhogy? — Igen ritka dolog ugyanis, hogy egy hölgy egy hónap leforgása alatt kétszer is megünnepU a születésnapját. * 1 i
