Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-31 / 126. szám

I Kedd esti külpolitikai kommentárunk Tavaszi tanácsülés '{ WILLIAM ROGERS, az Egyesült Államok külügy­minisztere nem kísérte el Nixon elnököt Kijevbe és az iráni fővárosba sem. Ehelyett már hétfőn Moszkvából Bonnba utazott, ahol kedden megkezdődött a NATO mi­niszteri tanácsának kétnapos ülésszaka. Ez a tanácskozás voltaképpen hagyományos, menetrendszerű esemény az Atlanti Szövetségben, bizonyos időszakonként — jobbára tavasszal és ősszel — sor kerül rá és ezúttal a tagorszá­gok külügyminiszterei vesznek rajta részt. De a nagypolitikában, az igazán lényeges diplomácia terepén azért nincsenek ilyen csodás véletlenek. Egysze­rűen naivság lenne úgy fogalmazni, hogy Rogens útiprog­ramja azért alakult így, mert Bonnban éppen ekkor ül össze az atlantiak miniszteri tanácsa. Az igazság az, hogy a nagy nemzetközi fejlemények valóban logikai láncola­tot alkotnak és a jelenlegi helyzetben a következő lépést feltétlenül a NATO-nak kell megtennie — méghozzá min­denekelőtt az európai biztonsági konferencia sokoldalú előkészítése útján. EZ MOST MÄR egyszerűen elkerülhetetlenné vált számukra. Mint emlékezetes, a biztonsági konferencia gondolata már régebben rendkívül népszerű a nyugati világban is. Nem véletlen, hogy nem akadt atlanti kor­mány sem, amely valaha nyíltan szembe mert fordulni a nagy tanácskozás gondolatával. Az atlanti taktika közis­merten más volt: afféle obstrukciós magatartás,__ olyan módon, hogy bizonyos feltételekhez kötötték hozzájárulá­sukat a konkrét előkészületek megkezdéséhez. Az egyik ilyen feltétel a nyugat-berlini megállapodás életbe lépése volt — ez, mint erre Brandt kancellár a mos­tani NATO-ülésszak megnyitójában is rámutatott, napo­kon belül megtörténik. Megtörténik, mert az ellenzék minden aknamunkája elleniére Bonnban ratifikálták a keleti szerződéseket és ez sok mindent lehetővé tett Így illeszkednek egymásba a logikai láncszemek, így válik plasztikusan érzékelhető igazsággá, hogy az enyhülési fo­lyamat SAKKNYELVEN SZÓLVA: mindezek alapján most az atlantiaknak kell lépniök. A BBC felhívta a figyelmet arra, a moszkvai okmányok után sem várható valamiféle teljes zökkenőmentesség a világpolitikában. Ezt tudjuk. De ha a NATO-tanácsülés ezek után sem villantana zöld [ fényt az európai biztonsági konferencia irányában, azok | körében is nagy csalódást keltene, akiknek nincsenek | illúzióik. | (\^^/WW\AAAAAAAAAAAAAA/WWWVVWVVWvAA/VVAAA^AAV>iVVVWVWWVV Thieu az ostromlott Kontumban Tárgy elások helyett bombázzák a YDK-t A DIFK és a VDK Pá­rizsban tárgyaló küldöttsé­gei kedden felszólították az amerikai és a saigoni kül­döttséget, hogy csütörtökön, június 1-én tartsák meg a Vietnammal foglalkozó né­gyes értekezlet 150. ülését. HANOI: A VNA hírügynökség je­lentette, hogy amerikai re­pülőgépek máj usban eddig 42 alkalommal bombázták az észak-vietnami folyók víz­duzzasztó gátjait. A hírügy­nökség kedden közzétette a VDK vízgazdálkodási mi­nisztériumának május 26-i nyilatkozatát, amely beszá­mol a gátak és az öntözési berendezések ellen intézett amerikai bombatámadások­ról. A nyilatkozat hangsúlyoz­za; a nemzetközi jog szigo­rúan tiltja e barbár cse­lekményeket, amelyekkel a Nixon-kormánynak nyilván­valóan az a célja, hogy tö­megesen pusztítsa az embe­reket és. anyagi javaikat. Megkezdődtek a magyar tárgyalások kutsai (Folytatás az 1. oldalról) gyár légierők vadászgép­köteléke kísért Budapestre — fél tizenegykor landolt a Ferihegyi repülőtér beton­ján. Kádár János és Fock Jenő szívélyes, baráti kéz­fogással üdvözölte a repülő­gépből kilépő kubai kor­mányelnököt és kíséretét Díszjel harsant, a katonai egység parancsnoka jelentést adott dr. Fidel Castrónak, majd felcsendült a kubai és a magyar himnusz. Közben 21 tüzérségi díszlövés dör­dült el a magas rangú ven­dég tiszteletére. Dr. Fidsl Castro Kádár János társasá­gában ellépett a díszzászló­alj előtt s köszöntötte az egységet. Fehéringes, vörös nyakkendős úttörők kedves­kedtek virágcsokrokkal a vendégeknek, akik ezután a fogadtatásukra megjelent magyar közéleti vezetőket, a diplomáciai képviseletek ve­zetőit és tagjait, továbbá a budapesti kubai kolónia tag­jait üdvözölték. A Kubai Kommunista képtdvfrónkon érkezett Nguyen Van Thieu saigo­ni elnök kedden Pleikuból a hatodik napja ostrom alatt álló Kontum városába uta­zott, hogy a helyszínen ta­nulmányozza az ott kialakult súlyos helyzetet. A Reuter szerint a saigoni elnök lá­togatása idején Kontumban folytatódtak az utcai harcok. Különösen hevesek az össze­csapások a város déli, dél­keleti térségében. Bhutto segítségért kilincsel Villámlátogatásokat tesz a Közel-Keleten Bhutto pa­kisztáni elnök. Utjának — amely összesen 13 arab és afrikai országba vezet —el­ső állomásán, Abu Dhabi­ban mindössze öt órát töl­tött, Kuwaitban pedig fél­napot Kuwaitból, ahol az uralkodóval és a kormány vezetőivel tárgyalt, kedden délelőtt Irakba repült, ahol Al-Bakr elnök 'fogadta. Bonnban megnyílt a NATO miniszteri tanácsának tavaszi ülésszaka. Rogers külügyminiszter (balról) a megbeszélés előtt tájékoztatta az ülésszak házigazdáját, Brandt kancel­lárt a szovjet—amerikai csúcstalálkozóról. (Népújság telefoto — AP—MTI—KS) H osszú történelmi fej­lődés után a jelek szerint most érkezett új és döntő szakaszába az a folya­mat, amelynek során tartó­san rendeződik és új formá­kat kap a világ vezető ha­talmainak kapcsolata. Ennek a példája mindenekelőtt Ni­xon szovjetunióbeli látogatá­sa, s mindenképpen ehhez a korhoz tartozik nemcsak az amerikai elnök pekingi út­ja, hanem az NSZK úgyne­vezett keleti szerződéseinek ratifikálása is. Természete­sen minden eseményt össze­tett módon, csakis a maga érdeme szerint lehet meg­ítélni. Azt a tényt azonban semmiképpen sem lehet ta­gadni, hogy folyamatban van a vezető hatalmak kö­zötti kapcsolatok felülvizs­gálata. Rendkívül érdekes része ennek a folyamatnak a ja­pán—kínai viszony alakulá­sa. Japán mindmáig az Egyesült Államok legfonto­sabb ázsiai szövetségese, s a szigetország valójában ame­rikai támaszpont. Ennek a ténynek a jelentőségét még fokozza, hogy az elmúlt két évtized látványos fejlődése során Japán a tőkés világ második legnagyobb gazda­sági hatalmává nőtt. Az a tény, hogy Japán az Egye­sült Államok fegyveres bá­zisa, látszólag egyértelműen hűvössé tette Kína és Japán kapcsolatait. Japán a leg­szorosabban együttműködött a Tajvanra menekült Csang Kaj-sek-klikkel, a pekingi kormány pedig hevesen és élesen ostorozta a Szato- kormány politikáját. Fordulat előtt a japán-kínai viszony május 31., szerda Ez az egyértelműség azon­ban csak látszólagos volt. Valójában Kína és Japán kapcsolatát már évek óta bi­zonyos „keleti kifinomult­ság” jellemezte. Hosszú évek óta az volt a szokás, hogy — többnyire egy volt külügy­miniszter vezetése alatt — japán kereskedelmi küldött­ség utazott Pekingbe a két ország közötti kereskedelmi szerződés megkötésére. Ezt a delegációt minden esztendő­ben fogadta Csou En-laj kí­nai miniszterelnök, s a kül­döttség aláírt egy olyan, egyáltalában nem gazdasági jellegű nyilatkozatot (úgy­nevezett „memorandumot”), amely egyetértését fejezte ki a Kínai Népköztársaság nem­zeti-külpolitikai célkitűzései­vel. (Például abban az ügy­ben, hogy Tajvan Kína ré­sze.) Ezért is nevezték a ja­pán—kínai kereskedelmet „memorandum-kereskedelem­nek”. A lényeges ennek a kap­csolatnak a megítélésében: a kereskedelmi forgalom mé­retei. Ez a forgalom olyan rohamos gyorsasággal nőtt, hogy 1971-ben már megkö­zelítette az egymilliárd dol­lárt. Ezzel Japán Kína első számú kereskedelmi partne­révé és voltaképpen a kínai iparosítás legfontosabb kül­ső tényezőjévé vált. Némileg erőteljesebb fogalmazásban úgy is lehetne mondani: ma elsősorban Japán az a ha­talom, amely Kínát felszere­li. Közismert, hogy talán egyetlen tőkés országban sem fűzik olyan szoros és nyílt személyi és szervezeti kapcsolatok a monopoltőke csúcsait a politikai döntések meghozóihoz — mint éppen Japánban. Nyilvánvaló te­hát, hogy a kereskedelem ilyen mértékű felfuttatása mind japán, mind pedig kí­nai részről tudatos politikai döntés eredménye volt: fel­készülés egy olyan későbbi szakaszra, amikor a két or­szág formai kapcsolatad is megváltozhatnak. Ebből a szempontból mind­két fél számára új lehetősé­get kínált Nixon pekingi lá­togatása, az a kísérlet, hogy az amerikai és a kínai ha­talompolitikai törekvéseket egyeztessék. A nyugati sajtó alaphangja az volt, hogy Japánt „kínos sokk” érte, mert nem tájékoztatták elő­re az elnöki látogatásról. Nem kétséges, hogy Nixon döntése valóban kínos volt Szato 'japán miniszterelnök számára, aki — noha részt vett ugyan a Kínával foly­tatandó „kettős politika” ki­dolgozásában —, mégis egész politikai karrierjét a Wa­shingtonnal való egyoldalú együttműködésre tette fel. Nyilvánvaló volt az is, hogy bizonyos japán politikai és üzleti körök elégedetlenked­tek amiatt, hogy az óriási kínai kereskedelmet folytató Japán kínai kapcsolataiban „tempóveszteségbe” került az amerikaiakkal szemben. Mindez azonban másodla­gos jelentőségű és azt kell mondani, hogy a nyugati sajtónak a „japán sokkról” szóló híradásai erősen túl­zottak voltak. Valójában Ni­xon kínai útja egyenesen al­kalmat adott Japán vezetői­nek arra, hogy csökkentsék kínai politikájuk „kétarcúsá­gát” és a rendkívül szoros gazdasági kapcsolatokat po­litikai közeledéssel párosít­sák. Peking a jelek szerint tel­jességgel megértette ezt a le­hetőséget. Csou En-laj mi­niszterelnök Japán egyik el­lenzéki pártjának, a nacio­nalista-buddhista Komeito pártnak a küldöttsége előtt kijelentette: szívesen látja a „Szato után következő ja­pán miniszterelnököt Pe- kingben” és a kapcsolatok rendezését követően kész el­látogatni Tokióba. Tekintve, hogy a nemzetközi politiká­ban ma már köztudott Szato miniszterelnök küszöbönál­ló visszavonulása — a Csou En-laj-nyilatkozat fogalma­zása egyáltalában nem zár­ja ki a gyors magas szintű érintkezésfelvétel lehetősé­gét. Így értékelte a helyzetet Tokió is: Fukuda külügymi­niszter — Szato esetleges utódja — azt mondotta: kor­mánya kész viszonozni a kí­nai közeledést. A jelek tehát mindenképpen arra valla­nak: Japán a belátható jö­vőben nemcsak Kína első számú külkereskedelmi-gaz­dasági partnere lesz, hanem politikai kapcsolataik is normalizálódnak. T ekintetbe véve azt a ■ tényt, hogy itt egy­részt a világ legnagyobb lé­lekszámú országáról, más­részt a világ harmadik ipa­ri-gazdasági hatalmáról van szó — a kapcsolatok új for­máinak mindenképpen rend­kívüli nemzetközi jelentősé­gük van. Párt Központi Bizottságának első titkára köszöntötte ez­után a fogadására össze­gyűlt budapestieket. Kádár János és, Fock Jenő társasá­gában elhaladt a magyar és kubai zászlócskákkal, vi­rágcsokrokkal integető fő­városiak sora előtt, akik nemcsak magyarul, de rö­vid spanyol mondatokban is éltették a testvéri kubai né­pet, hűséges fegyvertársun­kat, a két nép megbontha­tatlan barátságát. Az ünnepélyes fogadtatás a katonai egység díszmene­tével fejeződött be, majd a vendégek gépkocsiba ültek és a magyar államférfiak társaságában — díszmotoro­sok kíséretében — szállá­sukra hajtattak. A nyitott gépkocsiban helyet foglaló dr. Fidel Castrót és Kádár Jánost, a főváros fellobogó­zott utcáin a budapestiek tízezrei köszöntötték meleg szeretettel. „Éljen Fidel Castro” „Éljen a kubai nép” — hangzott a piros nyak­kendővel integető úttörők ütemes kiáltása, másutt ró­zsacsokrokkal, kis kubai zászlócskákkal integettek a főváros lakói. Losoncéi Pál, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke kedden délután az Országházban fogadta dr. Fidel Castro Ruzt, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát, a Kubai Forradalmi Kor­mány elnökét. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára és Fock Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke kedden délután az MSZMP KB szék­hazában fogadta dr. Fidel Castro Ruzt, a Kubai Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának első titkárát, a Kubai Forradalmi Kormány elnökét, valamint kíséretét. Kedden délután a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának székha­zában megkezdődtek a hi­vatalos magyar—kubai tár­gyalások. Magyar részről a tárgyaláson részt vett Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára, Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a kormány el­nöke, dr. Ajtaí Miklós, a kormány elnökhelyettese. Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Szurdi István belkereske­delmi miniszter, Marjai Jó­zsef külügyminiszter-helyet­tes, Oláh István vezérőr­nagy, honvédelmi miniszter- helyettes, és Meruk Vilmos, a Magyar Népköztársaság kubai nagykövete. A kubai tárgyaló delegá­ció tagjai: dr. Fidel Castro Ruz, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Kubai For­radalmi Kormány elnöke, dr. Carlos Rafael Rodriguez, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága titkár­ságának tagja, a Forradalmi Kormány minisztere, Jósé Albert Naranjo Morales, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tag­ja, élelmezésügyi miniszter, Flavio Bravo Prado, a Ku­bai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának tagja, a fogyasztási és szolgáltatási szektor felelőse, Amaldo Ochoa Sánchez, őrnagy, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tag­ja, a havannai hadsereg pa­rancsnoka, Serafin Fernan­dez Rodriguez, első kapi­tány, belkereskedelmi mi­niszter, Mauro Garcia Tria- na, a külügyminisztérium szocialista országok igazga­tóságának vezetője, valamint Floreal Chomón Mediavilla; a Kubai Köztársaság buda­pesti nagykövete. A HEVES MEGYEI ALLATFORGALMI ÉS HÚSIPARI VÁLLALAT AZONNALI BELÉPÉSSEL felvételre keres ^ FELSŐFOKÚ MG-I KÉPESÍTÉSSEL központi előadókat, valamint egri járási munkaterülettel felvásárlót Jelentkezés a vállalat központjában. Gyöngyös, Szurdokpart 1. BORSOD—HEVES MEGYEI ÉLELMISZER ÉS VEGYIÁRU NAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT keres férfi munkaerőket KOCSIKÍSÉRŐNEK ÉS ÉRETTSÉGIZETT női munkaerőt GÉPI ADATFELDOLGOZÓ ÉS SZÁMLÁZÓI MUNKAKÖRBE, KERESKEDŐI KÉPESÍTÉSSEL RENDELKEZŐ MUNKAERŐT RAKTÁROSI MUNKAKÖRBE. Jelentkezés a munkaügyön. Gyöngyös, Esze Tamás utca 23.

Next

/
Thumbnails
Contents