Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-31 / 126. szám
I Kedd esti külpolitikai kommentárunk Tavaszi tanácsülés '{ WILLIAM ROGERS, az Egyesült Államok külügyminisztere nem kísérte el Nixon elnököt Kijevbe és az iráni fővárosba sem. Ehelyett már hétfőn Moszkvából Bonnba utazott, ahol kedden megkezdődött a NATO miniszteri tanácsának kétnapos ülésszaka. Ez a tanácskozás voltaképpen hagyományos, menetrendszerű esemény az Atlanti Szövetségben, bizonyos időszakonként — jobbára tavasszal és ősszel — sor kerül rá és ezúttal a tagországok külügyminiszterei vesznek rajta részt. De a nagypolitikában, az igazán lényeges diplomácia terepén azért nincsenek ilyen csodás véletlenek. Egyszerűen naivság lenne úgy fogalmazni, hogy Rogens útiprogramja azért alakult így, mert Bonnban éppen ekkor ül össze az atlantiak miniszteri tanácsa. Az igazság az, hogy a nagy nemzetközi fejlemények valóban logikai láncolatot alkotnak és a jelenlegi helyzetben a következő lépést feltétlenül a NATO-nak kell megtennie — méghozzá mindenekelőtt az európai biztonsági konferencia sokoldalú előkészítése útján. EZ MOST MÄR egyszerűen elkerülhetetlenné vált számukra. Mint emlékezetes, a biztonsági konferencia gondolata már régebben rendkívül népszerű a nyugati világban is. Nem véletlen, hogy nem akadt atlanti kormány sem, amely valaha nyíltan szembe mert fordulni a nagy tanácskozás gondolatával. Az atlanti taktika közismerten más volt: afféle obstrukciós magatartás,__ olyan módon, hogy bizonyos feltételekhez kötötték hozzájárulásukat a konkrét előkészületek megkezdéséhez. Az egyik ilyen feltétel a nyugat-berlini megállapodás életbe lépése volt — ez, mint erre Brandt kancellár a mostani NATO-ülésszak megnyitójában is rámutatott, napokon belül megtörténik. Megtörténik, mert az ellenzék minden aknamunkája elleniére Bonnban ratifikálták a keleti szerződéseket és ez sok mindent lehetővé tett Így illeszkednek egymásba a logikai láncszemek, így válik plasztikusan érzékelhető igazsággá, hogy az enyhülési folyamat SAKKNYELVEN SZÓLVA: mindezek alapján most az atlantiaknak kell lépniök. A BBC felhívta a figyelmet arra, a moszkvai okmányok után sem várható valamiféle teljes zökkenőmentesség a világpolitikában. Ezt tudjuk. De ha a NATO-tanácsülés ezek után sem villantana zöld [ fényt az európai biztonsági konferencia irányában, azok | körében is nagy csalódást keltene, akiknek nincsenek | illúzióik. | (\^^/WW\AAAAAAAAAAAAAA/WWWVVWVVWvAA/VVAAA^AAV>iVVVWVWWVV Thieu az ostromlott Kontumban Tárgy elások helyett bombázzák a YDK-t A DIFK és a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségei kedden felszólították az amerikai és a saigoni küldöttséget, hogy csütörtökön, június 1-én tartsák meg a Vietnammal foglalkozó négyes értekezlet 150. ülését. HANOI: A VNA hírügynökség jelentette, hogy amerikai repülőgépek máj usban eddig 42 alkalommal bombázták az észak-vietnami folyók vízduzzasztó gátjait. A hírügynökség kedden közzétette a VDK vízgazdálkodási minisztériumának május 26-i nyilatkozatát, amely beszámol a gátak és az öntözési berendezések ellen intézett amerikai bombatámadásokról. A nyilatkozat hangsúlyozza; a nemzetközi jog szigorúan tiltja e barbár cselekményeket, amelyekkel a Nixon-kormánynak nyilvánvalóan az a célja, hogy tömegesen pusztítsa az embereket és. anyagi javaikat. Megkezdődtek a magyar tárgyalások kutsai (Folytatás az 1. oldalról) gyár légierők vadászgépköteléke kísért Budapestre — fél tizenegykor landolt a Ferihegyi repülőtér betonján. Kádár János és Fock Jenő szívélyes, baráti kézfogással üdvözölte a repülőgépből kilépő kubai kormányelnököt és kíséretét Díszjel harsant, a katonai egység parancsnoka jelentést adott dr. Fidel Castrónak, majd felcsendült a kubai és a magyar himnusz. Közben 21 tüzérségi díszlövés dördült el a magas rangú vendég tiszteletére. Dr. Fidsl Castro Kádár János társaságában ellépett a díszzászlóalj előtt s köszöntötte az egységet. Fehéringes, vörös nyakkendős úttörők kedveskedtek virágcsokrokkal a vendégeknek, akik ezután a fogadtatásukra megjelent magyar közéleti vezetőket, a diplomáciai képviseletek vezetőit és tagjait, továbbá a budapesti kubai kolónia tagjait üdvözölték. A Kubai Kommunista képtdvfrónkon érkezett Nguyen Van Thieu saigoni elnök kedden Pleikuból a hatodik napja ostrom alatt álló Kontum városába utazott, hogy a helyszínen tanulmányozza az ott kialakult súlyos helyzetet. A Reuter szerint a saigoni elnök látogatása idején Kontumban folytatódtak az utcai harcok. Különösen hevesek az összecsapások a város déli, délkeleti térségében. Bhutto segítségért kilincsel Villámlátogatásokat tesz a Közel-Keleten Bhutto pakisztáni elnök. Utjának — amely összesen 13 arab és afrikai országba vezet —első állomásán, Abu Dhabiban mindössze öt órát töltött, Kuwaitban pedig félnapot Kuwaitból, ahol az uralkodóval és a kormány vezetőivel tárgyalt, kedden délelőtt Irakba repült, ahol Al-Bakr elnök 'fogadta. Bonnban megnyílt a NATO miniszteri tanácsának tavaszi ülésszaka. Rogers külügyminiszter (balról) a megbeszélés előtt tájékoztatta az ülésszak házigazdáját, Brandt kancellárt a szovjet—amerikai csúcstalálkozóról. (Népújság telefoto — AP—MTI—KS) H osszú történelmi fejlődés után a jelek szerint most érkezett új és döntő szakaszába az a folyamat, amelynek során tartósan rendeződik és új formákat kap a világ vezető hatalmainak kapcsolata. Ennek a példája mindenekelőtt Nixon szovjetunióbeli látogatása, s mindenképpen ehhez a korhoz tartozik nemcsak az amerikai elnök pekingi útja, hanem az NSZK úgynevezett keleti szerződéseinek ratifikálása is. Természetesen minden eseményt összetett módon, csakis a maga érdeme szerint lehet megítélni. Azt a tényt azonban semmiképpen sem lehet tagadni, hogy folyamatban van a vezető hatalmak közötti kapcsolatok felülvizsgálata. Rendkívül érdekes része ennek a folyamatnak a japán—kínai viszony alakulása. Japán mindmáig az Egyesült Államok legfontosabb ázsiai szövetségese, s a szigetország valójában amerikai támaszpont. Ennek a ténynek a jelentőségét még fokozza, hogy az elmúlt két évtized látványos fejlődése során Japán a tőkés világ második legnagyobb gazdasági hatalmává nőtt. Az a tény, hogy Japán az Egyesült Államok fegyveres bázisa, látszólag egyértelműen hűvössé tette Kína és Japán kapcsolatait. Japán a legszorosabban együttműködött a Tajvanra menekült Csang Kaj-sek-klikkel, a pekingi kormány pedig hevesen és élesen ostorozta a Szato- kormány politikáját. Fordulat előtt a japán-kínai viszony május 31., szerda Ez az egyértelműség azonban csak látszólagos volt. Valójában Kína és Japán kapcsolatát már évek óta bizonyos „keleti kifinomultság” jellemezte. Hosszú évek óta az volt a szokás, hogy — többnyire egy volt külügyminiszter vezetése alatt — japán kereskedelmi küldöttség utazott Pekingbe a két ország közötti kereskedelmi szerződés megkötésére. Ezt a delegációt minden esztendőben fogadta Csou En-laj kínai miniszterelnök, s a küldöttség aláírt egy olyan, egyáltalában nem gazdasági jellegű nyilatkozatot (úgynevezett „memorandumot”), amely egyetértését fejezte ki a Kínai Népköztársaság nemzeti-külpolitikai célkitűzéseivel. (Például abban az ügyben, hogy Tajvan Kína része.) Ezért is nevezték a japán—kínai kereskedelmet „memorandum-kereskedelemnek”. A lényeges ennek a kapcsolatnak a megítélésében: a kereskedelmi forgalom méretei. Ez a forgalom olyan rohamos gyorsasággal nőtt, hogy 1971-ben már megközelítette az egymilliárd dollárt. Ezzel Japán Kína első számú kereskedelmi partnerévé és voltaképpen a kínai iparosítás legfontosabb külső tényezőjévé vált. Némileg erőteljesebb fogalmazásban úgy is lehetne mondani: ma elsősorban Japán az a hatalom, amely Kínát felszereli. Közismert, hogy talán egyetlen tőkés országban sem fűzik olyan szoros és nyílt személyi és szervezeti kapcsolatok a monopoltőke csúcsait a politikai döntések meghozóihoz — mint éppen Japánban. Nyilvánvaló tehát, hogy a kereskedelem ilyen mértékű felfuttatása mind japán, mind pedig kínai részről tudatos politikai döntés eredménye volt: felkészülés egy olyan későbbi szakaszra, amikor a két ország formai kapcsolatad is megváltozhatnak. Ebből a szempontból mindkét fél számára új lehetőséget kínált Nixon pekingi látogatása, az a kísérlet, hogy az amerikai és a kínai hatalompolitikai törekvéseket egyeztessék. A nyugati sajtó alaphangja az volt, hogy Japánt „kínos sokk” érte, mert nem tájékoztatták előre az elnöki látogatásról. Nem kétséges, hogy Nixon döntése valóban kínos volt Szato 'japán miniszterelnök számára, aki — noha részt vett ugyan a Kínával folytatandó „kettős politika” kidolgozásában —, mégis egész politikai karrierjét a Washingtonnal való egyoldalú együttműködésre tette fel. Nyilvánvaló volt az is, hogy bizonyos japán politikai és üzleti körök elégedetlenkedtek amiatt, hogy az óriási kínai kereskedelmet folytató Japán kínai kapcsolataiban „tempóveszteségbe” került az amerikaiakkal szemben. Mindez azonban másodlagos jelentőségű és azt kell mondani, hogy a nyugati sajtónak a „japán sokkról” szóló híradásai erősen túlzottak voltak. Valójában Nixon kínai útja egyenesen alkalmat adott Japán vezetőinek arra, hogy csökkentsék kínai politikájuk „kétarcúságát” és a rendkívül szoros gazdasági kapcsolatokat politikai közeledéssel párosítsák. Peking a jelek szerint teljességgel megértette ezt a lehetőséget. Csou En-laj miniszterelnök Japán egyik ellenzéki pártjának, a nacionalista-buddhista Komeito pártnak a küldöttsége előtt kijelentette: szívesen látja a „Szato után következő japán miniszterelnököt Pe- kingben” és a kapcsolatok rendezését követően kész ellátogatni Tokióba. Tekintve, hogy a nemzetközi politikában ma már köztudott Szato miniszterelnök küszöbönálló visszavonulása — a Csou En-laj-nyilatkozat fogalmazása egyáltalában nem zárja ki a gyors magas szintű érintkezésfelvétel lehetőségét. Így értékelte a helyzetet Tokió is: Fukuda külügyminiszter — Szato esetleges utódja — azt mondotta: kormánya kész viszonozni a kínai közeledést. A jelek tehát mindenképpen arra vallanak: Japán a belátható jövőben nemcsak Kína első számú külkereskedelmi-gazdasági partnere lesz, hanem politikai kapcsolataik is normalizálódnak. T ekintetbe véve azt a ■ tényt, hogy itt egyrészt a világ legnagyobb lélekszámú országáról, másrészt a világ harmadik ipari-gazdasági hatalmáról van szó — a kapcsolatok új formáinak mindenképpen rendkívüli nemzetközi jelentőségük van. Párt Központi Bizottságának első titkára köszöntötte ezután a fogadására összegyűlt budapestieket. Kádár János és, Fock Jenő társaságában elhaladt a magyar és kubai zászlócskákkal, virágcsokrokkal integető fővárosiak sora előtt, akik nemcsak magyarul, de rövid spanyol mondatokban is éltették a testvéri kubai népet, hűséges fegyvertársunkat, a két nép megbonthatatlan barátságát. Az ünnepélyes fogadtatás a katonai egység díszmenetével fejeződött be, majd a vendégek gépkocsiba ültek és a magyar államférfiak társaságában — díszmotorosok kíséretében — szállásukra hajtattak. A nyitott gépkocsiban helyet foglaló dr. Fidel Castrót és Kádár Jánost, a főváros fellobogózott utcáin a budapestiek tízezrei köszöntötték meleg szeretettel. „Éljen Fidel Castro” „Éljen a kubai nép” — hangzott a piros nyakkendővel integető úttörők ütemes kiáltása, másutt rózsacsokrokkal, kis kubai zászlócskákkal integettek a főváros lakói. Losoncéi Pál, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke kedden délután az Országházban fogadta dr. Fidel Castro Ruzt, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát, a Kubai Forradalmi Kormány elnökét. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke kedden délután az MSZMP KB székhazában fogadta dr. Fidel Castro Ruzt, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát, a Kubai Forradalmi Kormány elnökét, valamint kíséretét. Kedden délután a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának székhazában megkezdődtek a hivatalos magyar—kubai tárgyalások. Magyar részről a tárgyaláson részt vett Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnöke, dr. Ajtaí Miklós, a kormány elnökhelyettese. Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Szurdi István belkereskedelmi miniszter, Marjai József külügyminiszter-helyettes, Oláh István vezérőrnagy, honvédelmi miniszter- helyettes, és Meruk Vilmos, a Magyar Népköztársaság kubai nagykövete. A kubai tárgyaló delegáció tagjai: dr. Fidel Castro Ruz, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Kubai Forradalmi Kormány elnöke, dr. Carlos Rafael Rodriguez, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárságának tagja, a Forradalmi Kormány minisztere, Jósé Albert Naranjo Morales, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, élelmezésügyi miniszter, Flavio Bravo Prado, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a fogyasztási és szolgáltatási szektor felelőse, Amaldo Ochoa Sánchez, őrnagy, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a havannai hadsereg parancsnoka, Serafin Fernandez Rodriguez, első kapitány, belkereskedelmi miniszter, Mauro Garcia Tria- na, a külügyminisztérium szocialista országok igazgatóságának vezetője, valamint Floreal Chomón Mediavilla; a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete. A HEVES MEGYEI ALLATFORGALMI ÉS HÚSIPARI VÁLLALAT AZONNALI BELÉPÉSSEL felvételre keres ^ FELSŐFOKÚ MG-I KÉPESÍTÉSSEL központi előadókat, valamint egri járási munkaterülettel felvásárlót Jelentkezés a vállalat központjában. Gyöngyös, Szurdokpart 1. BORSOD—HEVES MEGYEI ÉLELMISZER ÉS VEGYIÁRU NAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT keres férfi munkaerőket KOCSIKÍSÉRŐNEK ÉS ÉRETTSÉGIZETT női munkaerőt GÉPI ADATFELDOLGOZÓ ÉS SZÁMLÁZÓI MUNKAKÖRBE, KERESKEDŐI KÉPESÍTÉSSEL RENDELKEZŐ MUNKAERŐT RAKTÁROSI MUNKAKÖRBE. Jelentkezés a munkaügyön. Gyöngyös, Esze Tamás utca 23.
