Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-28 / 124. szám
...' hogy haitásosak-e, és ha igen, nem kellene-e szélesebb körben is felhasználni emiatt a sárga és piros lapokat? A kérdés, mint látni fogják — feltétlenül jogos, egyáltalán nem akadémikus: a jól bevált gyakorlat egy területről több más területre történő kiterjesztéséről van itt szó. Mint a labdarúgást jól ismerő és kedvelő olvasóim bizonyára tudják — nem is miattuk, a Kevesek miatt ismétlem meg a szabályt —, adott esetben a labdarúgópályán az elkövetett szabálytalanságokat a játékvezető sárga, illetve piros lappal „honorálja”. Ha viszonylag nem nagy mérvű a szabálytalanság, akkor sárga lappal figyelmeztet, hogy a következő szándékos szabálysértés után a kiállítás következik. A legsúlyosabb esetben a piros lapot mutatja fel az egész játéktér és a játékosok előtt, lássa mindenki, hogy egy játékos köteles azonnal elhagyni a játékteret. A sárga, illetve a piros lapoknak megvan a maguk következménye is: rövidebb, hosszabb időre való eltiltás a játéktól, vagy figyelmeztetése a vétséget elkövetőnek. Nem állítanám, hogy ezek a sárga és piros lapok már úgy működnének a labdarúgópályákon, mintha görgős csapágyakon mozognának, s azt sem vallom, hogy ezekkel a lapokkal lehet és kell megoldani a magyar labdarúgás — mindenek ellenére! —, komplikált helyzetét. Az azonban kétségtelen, hogy a sárga és piros lapok ,.működése” fegyelmezettebb és odafigyelőbb játékot hozott és még egyet: az egész pályán, mindenki látta és tudta, hogy milyen döntés született ott lenn, a zöld füvön, egy felelős vezető részéről. Nem kellett és nem lehetett és nem is lehet találgatni, hogy most mit akar, mit ítél a játék felelős vezetője. Egyszerűen kiszűrődött a pletyka lehetősége a lelátókon, a találgatásoké, a jó, vagy rosszindulatú fecsegésé: sárgán, pirosán látta mindenki a döntést Hogy úgy mondjam, a döntés ezrek, vagy néha tízezrek szeme láttára született meg. Igazán demokratikus módra! De nem szabad arról sem megfeledkezni ám, hogy a játékot vezető ember, aki a piros lapot felmutatta egyszer, s ezáltal a pálya elhagyására ítélt egy másik embert, kivonva azt a társadalmi közösségből, leváltásra ítélve mintegy — nos, ez az ember sem táncolhat többé vissza. Nem mondhatja később, mások befolyására, vagy önmaga gyávaságából indíttatva: „Á, nem is úgy gondoltam én, kérem. Nem kiállítottam, csak le- küldtem a pályáról, mart láttam, hogy fáradt.” Ham bizony, ilyet nem mondhat az, aki döntését, piros lapot felmutatva, egy szurkoló társadalom előtt meghozta, tehet, hogy döntése túl szigorú, elhamarkodott volt, lehet, hogy igazságtalan is —, minden lehetséges. Csak egy nem: hogy a döntést meg nem történtnek lehessen deklarálni. A pálya közvéleménye előtt született meg, a pálya közvéleménye ellenőrizte le végrehajtását is. Igazán demokratikus modest! N^yon el tudom képzelni, hogy annak idején, jMTvrkor még nem voltak a piros és sárga lapok, különböző befolyási szférák hatására azt mondhatta egy felelős vezető: „Kiállítottam ugyan, de eltévesztettem a számot a mezén, nem őt akartam.” Azt is mondhatta a játékvezető, hogy figyelmeztettem ugyan, nagyon határozottan figyelmettettem, de csak azért, mert nem tűröm, ha valakinek lecsúszik a lábszárvédője. S neki lecsúszott, kérem!” Ezek után, a minapi szabálytalankodó játékos, a következő munka-, azazhogy labdarúgónap alkalmából ismét munkaruhát, azazhogy mezt öltött és újból belerúgott hátulról az ellenfél csatárának a veséjébe. Az emberek ott a lelátón, ismét keseregtek, hogy mik történhetnek meg a magyar pályákon és mik történhetnék meg büntetlenül —, ám minden ment tovább a maga fegyelmezetlen módján; mert nem volt piros és sárga lap! Aki kicsit jobban odafigyelt eddigi mondandómra, az már most velem együtt töprenghet: hogyan lehetne ezt a piros és sárga lapot eredményesen kiterjeszteni az élet más területére is. Például: ha egy igazgató piros lapot kapott, ne játszhasson már a jövő héten egy másik posztján, mert a lapot — ugyebár az egész társadalom előtt mutatták féL Ha egy melós sárga lapot kap — vagy pirosat! —, történjen az is a „szurkoló”- gárda előtt, hogy tudja és ellenőrizhesse, döntés marad-e a döntés a későbbiekben is. Egyszóval, ne szégyelljünk tanulni az élet egyéb területein sem a labdarúgástól. S ne féljünk attól, hogy a dolgozók közösségének szurkolóserege esetleg színvák, s azt hiszi, a sárgáról, hogy piros, a pirosról, hogy sárga és egy feltartott kézről, hogy az egyáltalán valamiféle fegyelmi lap lehet. Legfeljebb közvetett szabadrúgás, mondjuk, egyhavi prémiumelvonással. Ügy érzem, ezeknek a színes lapocskáknak nagy jövőjük lenne politikai, gazdasági, kulturális életünk számos területén is. De ha — mondjuk — ilyen színű lapok beszerzése, tekintettel feszes importgazdálkodásunkra, nagy gondot okozna, meg lehetne oldani a dolgot lapok nélkül is. A meghozott döntések nyilvánossága és ezek után a következetesség nemcsak a labdarúgópályákon, de az élet és az ember más pályáin is meg. hozza a rendet és fegyelmet. Egy nem mellé rúgott tizenegyesre esküszöm! k*V\AA*AAAAAAA/WWVAAAAAAA/WA/WWWWNA/WW\AAAAA/WVNAAAAAAAAAA BESZE IMRE: Hazatérés Megnőtt a házunk. Hosszúra nyúlt az aszfalt is, kertünk alatt árnnyal versengve futott az út. Este volt, neon-lámpa gyűlt a tompaháti, nedvesorrú fák felett. Éhes gyerekek sírását hallgatóztam, de rádió és zenegép dalolt — éhes szemek ködös fájdalmát néztem, de könyvtárakat láttam, esti fényben — ó, apróléptű, sírás gyermek-évem: egy pillantást, egy percet, ami volt! Eltemették azt a füstös-lámpás, rozzant-viskós, kastélyos falut, melyben zsírtalan lé. Házi Áldás volt a mindennapi, bolti pult. S eltemettem szalmaágyas, férges í bába-nénis, maszat koromat — | sírgödrébe dobok egészséges > if jakról írt, új verssorokat. | AA/WSAAA^AAA*/^WWNA<^VVV\AA/VVAAAA/WWWWVVVWWSAA/SAAAAAAA* üres. GYÁRI LAKÓTELEP kantinjának kirakatában ketten üldögélünk, dűtjük magukba a hűtött, kellemes, csípős ízű Kinizsit üvegestől. A kantin jóformán ___Egy öregúr, valami n yugdíjas, képeslapot olvas a fa-1 melletti asztalnál. Három kopott farmernajdnágos, hosszú hajú süvölvény a re- xet nyüstöli Azontúl nincs más vendég. — Látom, még most is nagyon bánkódsz... — Hát hogy a fergeteges szentségbe ne bánkódnék?! Tíz évig vezettem azt az üzemet Közmegelégedésre. A tíz év alatt négy igazgató és három főmérnök cserélt széket ebben a gyárban. Velem. zei röhögve mesélte az esetet az egész üzemben. — És jó volt az a fogaskerék? — MEZEI JÖ SZAKEMBER, pontosan dolgozik. És mások is pon tosan dolgoznak. Ez a szerencséje ennek a kis vak- sinadc. Ezeket a melósofeat mind én neveltem. Az én kezem alatt tanultak meg dolgozni Jól és pontosan dolgozni Könnyű most jeleskedni velük. Ám ahelyett, hogy hálát adna a jóságos és rettenetes jó úristennek, hogy egy jól megalapozott készbe ülhet bele, ahol minden úgy megy, mint az óra — 5 bakafántoskodik, fontoskodik, hogy ez nem jó, az nem tetszik. Másfél hétre azután, hogy átvette az üzem irányítását, új géprendet kezdett kialakítani a csara munkadarab, én minden szó és izgalom nélkül tudomásul veszem, s aki elkövette, a hónap végén integethet a prémiumának. De minek azt a földhöz csapkodni? — AZON A SZOMBATON pénzért dolgoztunk, fizetésnap is volt. Azt mondja ez a szemüveges, amikor fürdő után öltözködtünk, hogy meg kellene ünnepelni ezt az eseményt, már úgy értem, azt, hogy az első fizetését kapta minálurik. Azt mondja, meginna egy pohár sört, ha vele tartanánk mind. Bevonultunk vagy huszonötén ide a kantinba. összetoltunk vagy öt asztalt és rendeltünk egy láda sört. És fogózkodj meg, ez az ókullárés egyszerűen bocsánatot kért attól az embertől, akinek a munKetten a kantinban — Azok: az emberek nagyobb gyárakba mentek. Mind feljebb kerültek, fe- lelősebb állásokba. — Nem erről van szó. Hanem arról, hogy velem baj soha nem volt a tíz év alatt. Egyetlen .panaszt se tudtak felírni az én kontómra. Szerettek a főnökeim, ahogyan én is szerettem beosztottaimat. Az embereket csakis a munkájuk után minősítettem, becsültem és ehhez szigorúan tartottam magamat. Nálam jó és közepes munkások dolgoztak. És hogy dolgoztak? Tíz év alatt csak kétszer nem sikerült teljesíteni a tervet. Mind a kétszer a biztonság-technikus mulasztása okozta a galibát. Hiába szóltam, két új gép üzemeltetését rendelte el, kellő feltételek nélkül. Kaptunk felülről egy munkavédelmi ellenőrzést, s a gépeket hosszú időre leállították. Hiába hajtottak az emberek, pár százalékkal adósak maradtunk. — Milyen az új üzemvezető? — Huszonkilenc éves és nyolcdióptriás szemüvege van. Szóval, rövidlátó. Tegnap az egyik technikus az irodán zsebre rakta a szemüvegét, s beküldte hozzá Mezeit, hogy vizsgáztassa le az új főnököt, mit tud. Mezei egy frissen mart fogaskerékkel állított be. Szegény fiú hiába kereste a szemüvegét. Végül az ujjhegyével tapogatta ki a fogakat. Menokokban. „Ha megkezdtük az operációt, akkor azt be is kell fejezni” — ezt mondta. Két hét elteltével sikerült kimutatnia nagy nehezen nyolctized százalékos termelés-növekedést. Hát nem röhejes! Nyolctized százalék! Azután, hogy nálunk nyolc éven át tizenöt-húsz százalékos volt a túlteljesítés. — Tudod, ez a -fiók-ürge,' ez a félszálló, tokos madár oda se fittyent az üzemi demokráciának, nem zseníroz- za, milyen a melós közérzete. Nálam csak a munka volt a fontos és nem a duma, a lefetyelés számított, hanem az, hogy ki, milyen munkadarabot ad ki a kezéből. Respektáltam és megköveteltem a jó munkát, s azt is, hogy engem respektáljanak. Nem játszottam a főnökösdit, de a rendet, pontosságot, munkafegyelmet szigorúan betartattam mindenkivel. Azért persze, figyeltem arra is. hogy mit mond a melós. Ez meg olyanokat mond, hogy a termelés nem népszavazás és hogy a munkahelyen nincs kívánság-hangverseny, megszűnt ez már a rádióban is. A múlt szombaton pedig, képzeld el, egy munkadarabot a földhöz csapott. Földhöz csapott! Érted? Persze, elismerem, rossz volt az a munkadarab, a méreteket elfaragták. De akkor is, hát szabad ilyesmit? A melós természetesen megsértődött és panaszra ment. Ha rossz az kődarabját a földhöz csapta. „Ne haragudjon, hogy olyan csúnyán kifakadtam” — azt mondja. Én is elmentem az emberekkel nemegyszer po- harazmi, a nőkről beszélgettünk és pikáns vicceket meséltünk, ahogy ez az egészséges férfiak között szokás. Itt azonban szó se esett nőkről, pikáns históriákról. Ez a vastag üvegű a termelésről szónokolt, a minősé© munkáról, új szervezési és technológiai módszerekről, s arról, hogy mennyivel többet lehetne keresni, ha újításokon tömé szabad idejében, mindenki a fejét. Szerencsétlen emberek szájtátva hallgatták, hiszen a kantinban nincsenek ilyesmi beszédhez szokva. Az a Mezei, akiről elmondtam már, hogyan akarta levizsgáztatni új főnökét, hogy bebizonyítsa, mennyire tetszik neki ez az unalmas duma, bedobta, hogy erre a baráti és tartalmas beszélgetésre meg kell igyunk még egy láda sört. Szó se lehet róla, intette le parancsolón Mezeit, s arra sürgette az embereket, hajtsák fel a maradék italt, aztán aló mars, mindenki haza, mert otthon már biztosan várnak mindnyájunkat. Ekkor megszólalt egy bó- koló hülye és azt mondta, beszélhetünk a termelésről, új módszerekről az öltözőben is, munka után. Javasolta, hogy legalább hetente egyszer gyűljünk össze. Látod, én ennyi udvariasságot sose kaptam tőlük. A szemüveges egészen odavolt a meghatottságtól és akadozva mondott köszönetét azért, hogy az üzem dolgozói megértik az ő termelést segíteni akaró törekvéseit. Szívfacsaró látvány volt, nekem felémelygett tőle a gyomrom is. — ÖREG RÓKA VAGYOK a szakmában. Itt nyomtam le huszonöt évet, s ebből tíz évet üzemvezetőként Ta- pasztaltságomat, tudásomat soha senki nem vitatta. Ez a szemüveges nyúlámyék pedig tegnap délelőtt az én szakmai tekintélyemet is megtépázta. Egy túlméretezett tengelyt forgattam a kezemben és a fene tudja, hogy. hogy nem, első rápil- lantásra jónak találtam. „Nem jó — mondta a hátam mögött —, még pár millimétert hámozni kell belőle.” Elöntött az a jó tót-magyar indulat és a vastag szemüvegébe mondtam: de jó! Nem szólt semmit, csak felemelte a pádról a sublertés megmérté. Agyamba tódult a vér, azt hittem, mindjárt szétpukkan a koponyám. Ez a nyolcdioptriás mer vitatkozni velem, akinek csalhatatlan a szemmértéke?. .4 Persze, néki volt igaza. Elismerem, annyira mégsem tökéletes az én szemem, mint a subler. De akkor is! Legyen benne valami tisztelet, udvariasság az idősebb szakember iránt. De hogy ott, a melósok előtt pel 1 engérezzen ki... mint valami... izét... Hát szép dolog az ilyen eljárás? Hívott volna félre, aztán négyszemközt megmondja, amit akar. Mégiscsak a helyettese vagyok. Nem? Szánkhoz emeltük az üveget és kortyoltunk a sörbőL — Hű, a mindenségit! Nincs órád? — Falióra nem jó? Mind-, járt öt lesz. — Akkor kapjuk be egy-, húzómra az egészet. Nékem mennem kell. — Hová sietsz? — Hová, hová.:.?! Hát természetesen őhozzá. — Ahhoz a nyolcdioptriás, vastag üveges kis vaksihoz, a fiók-ürge és félszáHó, tokos madárhoz...? — MOST MINEK HÜLYÜLSZ? Két szakkönyvet kértem kölcsön tőle. Mert ugye, azt azért mégsem kívánhatja tőlem, hogy azon a bizonyos öltözői megbeszélésen én is szájtátva hallgassam, mint a többiét Fataky DezsS l
