Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-28 / 124. szám

\ Májusi interjú

i MINT AHOGYAN JELEZTÜK OLVASÓINKNAK, EBBEN A HÓNAPBAN DR. GOSZTÖNYI JÁNOSSAL, A

i MŰVELŐDÉSÜGYI MINISZTERHELYETTESSEL KÉSZÍTETTÜNK INTERJÚT. KÉRDÉSEINKET OLVASÓINK SEGÍT- i SEGÉVEL ÁLLÍTOTTUK ÖSSZE. AZOKRA A KÉRDÉSEKRE, AMELYEKKEL AZ INTERJÚ NEM FOGLALKOZIK,

| LEVÉLBEN VÁLASZOLUNK.

j LAPUNKAT MARKUSZ LÁSZLÓ KÉPVISELTE.

^AM/WWWWWW^MMMA/WVVWV^AMAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAMAAAAA^MMMMAMAAAMAAMAAAAAAAAM (AyvA/NAAAAAAAAAAAAA/VS>VVAA>v-AAAA.AA«»*

— Oktatási rendszerűnk vitathatatlanul

nagyszerű eredményeket produkált Ha azonban a jövőhöz mérjük az igényeket, találkozunk negatív tapasztalatokkal is. Ügy tűnik, hogy iskolapolitikánk nem eléggé előrelátó, még kevésbé rugalmas, s nem tud megfelelően alkalmazkodni a népgazdaság igényeihez. Mi a véleménye erről Gosztonyi elvtársnak? És hogyan lehetne az oktatás területén is jobban hasznosítani az előrelátás tudományát?

— Először is a népgazdaság igényeihez

történő alkalmazkodásról kívánok szólni. Csak az utóbbi években került kidolgozásra a szakember-szükséglet távlati terve. Ezek az oktatásszervezés és tervezés számára egyelőre nem eléggé egzaktak. Egyébként külföldön is a nehéz problémák közé tartozik a szakember-szükséglet távlati tervének elkészítése. A fő nehézség abban mutatkozik, hogy egyelőre nem állnak rendelkezésre olyan mutatók, melyek a műszaki fejlettség, a társadalmi termelés és munka- megosztás távlataira vonatkoznak és az oktatástervezéshez szükséges egzaktsággal rendelkeznek. Egyszóval: a jövőkutatás, a prognosztika egyelőre gyerekcipőben jár.

Az oktatási rendszer vonatkozásában bizonyos számítások és tervek — főleg a hálózatfejlesztésre vonatkozólag — vannak. A nagyobb baj az, hogy az oktatáspolitikai koncepciókban nem sikerült előrelátó programot kidolgozni. Most vagyunk abban a helyzetben, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusát követően elemeztük az oktatás helyzetét és a továbbfejlesztés irányelveire nézve határozatunk lesz. Annak alapján fogjuk kidolgozni a 15 éves távlati tervet, amely tartalmi koncepciókat és hálózatfejlesztési kereteket is fog tartalmazni.

— A tanulók túlterhelésén — bár az utóbbi években történtek intézkedések —, eddig nem sikerült megnyugtatóan segíteni, Olvasóink ezért kérdezik: mikor csökkentik az óraszámokat, s mikor lesznek differenciáltabbak a tantervi követelmények? Ide kapcsolunk egy másik

r kérdést is: mikorra várható a pedagógusok heti kötelező óraszámának csökkentése?

— A túlterhelés az egyik legsúlyosabb problémánk. Az iskolai munkánkat és tan- terveinket ma is inkább jellemzi a lexikainál, mint a gondolkodóképesség fejlesztésére való törekvés. Különösen nagy a túlterhelés a szakközépiskolákban, valamint a gimnáziumok tagozatos osztályaiban. A tagozatos osztályokban a differenciálást külön időben biztosítják és nem a normál 30— 31 heti órában. Az egész problémát alapvetően új tantervek bevezetésével, illetve a középiskolák képzési céljainak módosításával tudjuk majd megoldani. Ez meglehetősen bonyolult munka . lesz és komplexen csak a 70-es évek második felében készülhetünk el. Addig is azonban mindent el kell követnünk, hogv az adott keretek és lehetőségek között csökkentsük a tanulók túlterhelését. Természetesen meg kell jegyezni azt is, hogy a túlterhelésnek nemcsak iskolai (tanterv. tankönyv, módszer, stb.) okai vannak, hanem gyakran a szülői ház ambíciói is hozzájárulnak ehhez.

A pedagógusok heti óraszámának csökkentésére kész tervekkel rendelkezünk. Ezeket a terveket még a jelenlegi ötéves tervben kívánjuk megválás.) tani. Az 1971-ben végrehajtott bérrendezéssel párhuzamosan ezt a feladatunkat nem lehetett megoldani.

— A napközik és a tanulószobák, sajnos, zsúfoltak és jelenlegi formájukban nem alkalmasak arra, hogy nyugodtan tanúimnak a gyerekek, nem beszélve a szabadidő okos, hasznos és kulturált eltöltéséről. Hogyan lehetne korszerűsíteni a ».«»köziket, tanulószobákat? ___

— A napközik és tanulószobák — s tegyük hozzá, általában a diákotthonok is — többségükben zsúfoltak. Iskoláink fejlesztése során nem tudtuk követni a szülők foglalkoztatásából származó igényeket. Pl. Budapesten az általános Iskolai tanulók több mint 80 százalékának mindkét szülője dolgozik. De így van ez nagyobb városainkban és egyre inkább ez a tendencia érvényesül a mezőgazdasági centrumokban is. Éppen ezért a diákszociális ellátást a IV. és a következő ötéves tervek súlyponti feladatának tartjuk. Szerepét és funkcióját két irányba kívánjuk korszerűsíteni. Az egyik irány azt jelenti, hogy szorgalmazzuk a tanácsi ráfordítások növelését (hálózatfejlesztés, felszerelés), a másik irány a tartalmi

munkára vonatkozik. Ezeknek az intézményeknek ugyanis nem „megőrzőhelyeknek” kell lenniük, hanem a nevelés feladatait is el kell látniók.

— Tudjuk, hogy egésznapos iskolákkal kísérletezik a minisztérium. Milyenek a tapasztalatok?

— Ezek a kísérletek eredményekkel kecsegtetnek. Egyenletesebb a tanulók terhelése, emelekedik neveltségi szintjük és javul a tanulmányi eredményük. Egészségesebb napi ritmust lehet megvalósítani az egész napos osztályokban. Megállapítható azonban, hogy személyi és tárgyi feltételekben magasabb igényeket kell kielégíteni, mint ahogyan ellátjuk jelenleg a napközi otthonokat és tanulószobákat. Ezért távlati feladatink között szerepeltetjük az egésznapos iskolai hálózat későbbi kiépítését. Addig a folyó kísérleteket figyelemmel, állandóan összegezzük a tapasztalatokat és azokat igyekszünk a lehetőség szerint a napközi otthonokban is hasznosítani.

— Ml a véleménye a miniszterhelyettesnek a tagozatos osztályokról? Olvasóink ugyanis azt írják, hogy a szülők túlbecsülik azok jelentőségét, sőt, kissé divatot is csinálnak belőle. így kialakulnak az úgynevezett elit tagozatok, az általános osztályok színvonala pedig csökken. Felteszik ezzel kapcsalatban azt a kérdést: miért nem a második osztályban kezdik a tagozatokat?

— A tagozatos osztályok rendszerének kialakításakor az volt a cél, hogy egyes tanulóinknak jobb előrejutási lehetőséget biztosítsunk átlag feletti érdeklődés, hajlam és tehetség esetében. Mindezt a munkás- és parasztgyermekek hátrányainak leküzdése érdekében tartottuk fontosnak. Jelenleg az alábbi problémákat látjuk:

— az említett óéit csak részben érjük el, mert föle® a gimnáziumban a tagozatos osztályokban kevesebb a fizikai dolgozók gyermeke, mint a többi osztályokban;

— elsősorban a szülők ambíciója jut kifejezésre ezen osztályok összetételében és nem a tanulók tényleges hajlama, tehetsége;

— sajnos a normál óraszám felett jelentkeznek azok a plusz óraszámok, amelyek a tagozat irányának megfelelően alaposabb képzést kívánnak biztosítani. így tehát ezen osztályokban ahogyan erről szó volt, még nagyobb a túlterhelés.

A mór említett továbbfejlesztésre vonatkozó munkálatokban van olyan tervünk — legalább is az egyik verzió szerint — amelyet ha végül megvalósítunk, a második osztálytól kezdve differenciálódnak a tanulók. Itt azonban olyan probléma is mutatkozik, hogy amenyiben az általános iskola

7. és 8. osztályában elkezdjük a differenciálást, ez esetben kérdéses, hogy helyes-e a gimnázium 3. osztályától való kezdés. Bizonyára további részletes munkálatokra és kísérletekre lesz szükség.

— Olvasóink tapasztalják, hogy a szakközépiskolát végzettek gyakran hátrányt szenvednek az egyetemeken, mert a szakképesítés mellett az egyetemi előkészítést nem tudják megfelelő szinten ellátni az Iskolák, Itt jegyezzük meg azt a véleményt Is, miszerint vannak szakmák, amelyeknek képzésében felesleges kettősség tapasztalható. Mi a véleménye ezekről a problémákról?

— A szakközépiskolát végzettek felsőfokú továbbtanulásával kapcsolatban nem alaptalan az olvasók véleménye. Bár az a tény, hogy a jelenlegi féLvételJ rendszer mellett i$ bekerül a felsőoktatásba a szakmai középiskolákban végzetek több mint 15 százaléka, azt jelenti, hogy a rátermett tanulók elől már most sincs elzárva a továbbtanulási. Az is>

igaz, hogy a felsőoktatásban felvételi vizsgázók és a felvettek között évről évre növekszik ä szakmai középiskolábkan végzettek aránya. Ennek ellenére a szakközépiskolákban, végzettek egyetemi, főiskolai továbbtanulását ma még valóban nem tekinthetjük rendezettnek.

A közoktatás pártfelülvizsgálatának keretében megvizsgáltuk az 1970. évi továbbtanulást. Az ipari jellegű szakmai középiskolákból továbbtanuló 4096-ból 3228 a műszaki felsőoktatásban, a mezőgazdasági szakmai középiskolák 1407 továbbtanulójából 1152 az agrár- felsőoktatásban kívánt tovább tanulni; a köz- gazdasági szakközépiskolák 1220 továbbtanulásra jelentkezett tanulójából mintegy 900 választotta a Közgazdaságtudományi Egyetemet, illetve a felsőfokú pénzügyi, külkereskedelmi.

szakiskolákat. Megállapítottuk azt is, hogy a

felvettek az egyetemeken, főiskolákon jól megállják a helyüket, mert szakmai ismereteik megalapozottak. A szakközépiskolákban végzőik tehát elsősorban a szakirányuknak megfelelő felsőoktatási intézményben tanulnak tovább, s reális célnak a jövőben is csak az erre való előkészítést tekinthetjük.

Rövid távon meg akarjuk oldani, hogy a szakközépiskolások 1 — ha a szakirányú felsőoktatásban tanulnak tovább — a gimnazistákkal egyenlő eséllyel vehessenek részt a felvételi vizsgákon. A kialakított megoldás kipróbálása a műszaki egyetemeken és a főiskolákon második éve folyik. Értékelhető adatok az ez évi felvételi vizsgák lebonyolítása után állnak rendelkezésünkre.

Középtávon tervezzük annak megoldását, hogy a szakközépiskolák a jelenleginél jobban, célszerűbben készítsék fel tanulóikat a szakirányú felsőoktatásban való továbbtanulásra és ezt a célt a tantervek is megfelelőbben szolgálják. Ebben az időben kívánjuk egyértelművé tenni, hogy a szakközépiskola nem valamennyi, hanem a szakirányú felsőoktatásban való továbbtanulásra készíti fel tanulóit, Emellett természetesen a szakközépiskolának alapvető feladata marad a tanulók felkészítése a szakirányú munkavállalásra.

Ha a kérdés további részében felvetett „felesleges kettősség” a szakmunkás és az úgynevezett régi típusú szakközépiskolai képzésben tapasztalható párhuzamosságra vonatkozik, akkor az a véleményünk, hogy azt nem tartjuk problémának, hibának. Ilyen megoldást

— korszerűbb, jobb kivitelben —, elképzelhetőnek tartunk a jövőben is. A vállalatok számára csali előnyös lehet, ha adott szakmában

— igényüktől függően —, a szakmunkásképző iskolát vagy szakközépiskolát végzett kezdő szakemberek között választhatnak.

— A szülőket és a tanulókat élénken foglalkoztatja az osztályozás, az érettségi, valamint az egyetemi felvételi rendszer. Milyen változások várhatók ezeken a területeken?

— Sajnos, egész közgondolkodásunk osztályzatcentrikus, a továbbtanulásnak szinte kizárólagos mércéje a tanulmányi eredmény. Az osztályozással a következő problémák vannak:

— minden iskola-, illetve osztályfőkön azonos a szisztéma 6—22 éves kor között;

— az általános iskolában is a „szelektívn funkciója dominál, a pedagógiai funkció helyett;

— az átlagos teljesítményekre serkent és nem segíti a tanuló „erős” oldalainak

fejlesztését;

— az elmaradás pótlására csak a buktatást, illetve évismétlést ismeri.

Mindezek felismerése után a következő években alakítjuk ki a megoldást.

Az érettségi vizsga, valamint a felvételi gyakorlatilag azt jelenti, hogy nagyjából ugyanazon ismeretkörben kétszer kell a tanulóknak vizsgázniuk. Az a tapasztalat, hogy a végzős évfolyamokon az érettségi mellett már elsodorja a tanulókat a felvételire váló készülődés is. Jelenleg az alábbi álláspontok alakulnak:

— a felsőoktatásban elsősorban alkalmas- sági vizsgát kellene tenni. Tehát nem az ismereteket kell újból számonkérni;

— amíg ennek rendszerét kibogozhatjuk, addig is tartalmilag közelíteni kell a két vizsgát egymáshoz.

— A főiskolát végzett tanárok olykor elhelyezkedési problémákkal küzdenek. A pályázati rendszer számos visszaélésre ad lehetőséget; gyakran összeköttetések segítségével betöltött állásokat hirdetnek meg az iskolák. Mi a véleménye erről?

— A 158/1971. (M. K. 18) MM számú utasítás értelmében valamennyi alsó- és középfokú oktatási intézményben a pedagógus

munkaköröket (ideértve az igazgatói és iga gatóhelyettesi feladatkörök ellátását is), nyi vános pályázat útján kell betölteni.

A pályázati rendszer kezdetben jónak Iá szott, mert a pedagógusok számára is azt^ jogot kívánta biztosítani, ami a munkává laló dolgozókat általában megilleti. Ma xim ban azt kell megállapítanunk, hogy főleg kis iskolák pedagógus-ellátottságát ez a ren< szer nem biztosítja. Egy tényezőként az hozzájárul ehhez, hogy a képesítés nélküli« alkalmazását kell megoldásnak elfogadni. Sa nos olyan anomáliákat tapasztalunk, hogy me; hirdetnek egyes állásokat, közben már van j. lőttjük erre, ugyanakkor nem egyszer végzi hallgatók nem tudnak elhelyezkedni. Ebben« évben ez különös élességgel jelentkezik. Vél ményünk szerint —fiktív állásokat nem szab; meghirdetni. Ezt a leghatározottabban elit* jük.

Jelenleg úgy látjuk, hogy mindenképp több pedagógust kell képezni. Szeretnénk 1 vid időn belül megszüntetni a képesítés ru küliek alkalmazását is. A szubjektivizmus, pr tekcionizmus kizárása érdekében egy olya verzión is gondolkodunk, amelynek lényege végzett pedagógusok kötelező elhelyezése lei ne.

— Olvasóink kérdezik: milyen elké] zelése van a minisztériumnak a pedagí gus továbbképzés megoldására, a megf< lelő ösztönzés és a bázis kialakítására?

— A pedagógusok továbbképzésének mej oldására most dolgozunk ki terveket. Elképz« Lésünk szerint az igazgatók és pedagógusé valamilyen periódus szerint (5—10 éveríkér kötelező továbbképzésben vennének részt, továbbképzés tartalmi irányításában erősíti ni kívánjuk a minisztérium szerepét. Az igaz gatók és pedagógusok továbbképzésében a pe dagógusképző intézményeknek az eddigieknt lényegesen nagyobb szerepet kell vállalnia4 Elgondolásaink szerint a továbbképzés szerve ződ a megyei kabinetek lennének és a pedagé gusképző intézmények irányítanák a tovább képzést. Gondolunk a megfelelő ösztönzi rendszer kialakítására is.

— Hogyan fejleszthető és alakítható tantestületi demokrácia?

— Ez a kérdés alapvetően tantestületek ideológiai, politikai színvonalával van ossz függésben. Hosszabb folyamatban képzelje el a demokratizmus továbbfejlesztését. Az kívánjuk elérni, hogy iskoláinkban alkotó lég kör uralkodjék. Ehhez szükség van arra, hog az átlag felett teljesítőket ne csak a fel sőbb szervek becsüljék, hanem a kőzvetle pedagógus-közösség tagjai is. Fontos feladat nak tartjuk a továbbképzés rendezését, az erő teljesebb oktatáspolitikai orientációt és a tes fületekben a kritikus és önkritikus légkör ki alakítását.

Világosan kell látnunk, hogy a demokra tizmus a jogok és kötelességeik egységét je lenti. Fontos, hogy az iskolában működő kB lönböző szervezetek jobban éljenek jogaikká Mindenekelőtt a párt- és a szakszervezetek.

A tantestületi demokratizmus probléma összefüggésben vannak az Ifjúság helyzetéve és jogaival- Mi úgy látjuk, hogy több jogo kell biztosítani az ifjúságnak az őket érinti kérdések megoldásában. Az a véleményünk hogy közéletiségre nevelni a közösségben csal ügy lehet, ha jogaikat már az iskolákban gya karolhatják. Ilyen módon növelhető felelős ségtudatuk is.

— Az általános és középiskolák szét tárai, valamint szemléltetöeszköz-tára n gyón hiányos, megyénkben mindössze százalékos. Egy számítás szerint 50 mii forint értékű szemléltetőeszköz hiányz megyénk iskoláiból. A tanácsok ilyen nag összeget hosszú évekig nem tudnak áldozr erre a célra. Tud-e segíteni a mlnisztfc rium?

— Nagyon lényegesnek tartjuk, hogy a je lenlegi hiányokat tanácsaink pótolják. Ma kell jegyeznem, hogy ezeknek a hiányoknál, a kimutatása az 1965-ben kidolgozott felsze relésii normákon alapúk Ezeken a narmákoc meglehetősen elhaladt azóta az idő. Éppé ezért fontosnak tartjuk a normák felülvizsgálatát és az egyes felszexeiési cikkek, ilLetv eszközök fontossági rangsorba állítását.

Sajnos nem rendelkezünk központi hitei lel. Szeretnénk elérni, hogy a minisztériun nak álljanak rendelkezésére olyan forrása amelyekből a megyék közötti különbségek k egyenlítését lehel segíteni megoldani. Mindé képpen szükséges, hogy a jelenleg rendelk« zésre álló hitelek célirányosabban legyene hasznosíthatók, mint az jelenleg történik.

— Befejezésül, engedjen meg egy alapvető kérdést. Olvasóink úgy vélik, hogy oktatáspolitikánk maradéktalan megváló sításához a jövőt szolgáló iskolarendsze: kialakításához kevésnek bizonyul a nem zeti jövedelem mintegy 4 százaléka. Mike és hogyan lehetne nagyobb összeget fői ditani az oktatásra?

— Mi azt reméljük, hogy ez a részesedé arány a következő ötéves tervekben növekedi fog. Felsőbb szerveinket ilyen értelmű dövM sekre kérjük,

Mk- — ESssűnJSk S3 Interjút,

Az olvasó nevében kérdez: a Népújság Válaszol: dr. Gosztonyi János művelődésügyi miniszterhelyettes

<

ft