Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-26 / 122. szám

Peíőfi-éiMiIóra az ország A nagy magyar költő em­léke 150 év távlatában is elevenen él a magyar nép­ben és világszerte mindenütt, ahol költeményeit és élet­pályáját ismerik. Amerre járt szerte az országban, nagy megbecsüléssel őrzik emléktárgyait. Tisztelőinek népes tábora gyűjtötte és rendszerezte a Petőfi-emlé- keket, -kiadványokat és más irodalmi hagyatékot. A Bács megyei Dunavecse község gazdag emlékanyagot őriz Petőfiről. A házban, ahol Petőfi Sándor megis­merkedett Nagy Zsuzsikával, a nyugdíjas Vasberényi Gé­za Petőfi-kutató magánmú­zeumot létesített a költő tiszteletére. Képünkön: Vas­berényi Géza az úttörőknek beszél Petőfi Sándorról. (MTI foto — Benkő Imre) Emberrablás magyar módra □ ŰJ FILM A KOMÉDIA HATÁRÁN □ A ZÖLDKÖVES TALIZMÁN SIKERE □ A VÍZ ALATTI FELVÉTELEKET EGERBEN FORGATJÁK □ TÍZ PERC VÁRKONYI ZOLTÁN KOSSUTH-DÍJAS FILMRENDEZŐVEL Rendkívüli hír: elraboltak egy vállalati igazgatót. Az ismeretlen tettesek váltság­díjat követelnek. Nagy appa­rátussal folyik a nyomozás ... Egyszer csak váratlan for­dulat: a szóban forgó válla­latnál észreveszik, hogy ami­óta elrabolták az igazgatót, egyre jobban mennek a dol­gok. Ezért elhatározzák, nem fizetik meg a váltságdí­jat ... Hogy mi történik az elra­bolt igazgatóval, azt nem tudjuk, mert Várkonyi Zol­tán, a készülő film rendezője, nem árulja el. — Csak annyit mondha­tok, hogy váratlan megoldás­ra számíthat a közönség. Még a cím sem végleges. „Ember­rablás magyar módra” jó cím, csak éppen többet árul el a történetből, mint amit mi akarunk. Lehet, hogy más címet keresünk: „Ez nálunk lehetetlen”,, vagy ehhez ha­sonlót. A forgatókönyvet Kapás Dezső, a Vígszínház rendező­je írta. Üj filmünk társadal­mi szatíra lesz, de a feldol­gozási módja már a komédia határán mozog. Olyan derék igazgatókról szól ez a külö­nös történet, akik nem rosz- szak, sőt mondhatnám jó emberek, de képességüknél fogva nem tudnak megfelelő munkát végezni. Lesz a film­ben egy nagyon érdekes álomsorozat is, amely a víz­ben, illetve a víz alatt ját­szódik. Ezeket a felvételeket Egerben, a sportuszodában forgatjuk majd augusztusban. — Szereplők? — Kállai Ferenc, Tahi Tóth László, Mensáros László, Tá­bori Nóra, Shütz Ila, Piros Ildikó, Öze Lajos, Harsányt Gábor. At. operatőr Somló Tamás, akivel most először dolgozom együtt. A film ter­mészetesen színes lesz. S hadd tegyem hozzá: remélem, elnyeri a közönség tetszését. — Őszintén szólva nemár­tana már egy magyar filmsi­ker. Az utóbbi időben igen­csak megcsappant a moziné­zők száma. — Tudom. hogy néhány milliónyi közönség hiányzik a mozikból. Meggyőződésem, hogy ezt a hiányt sem a hely- árakkal, sem a tv-vel nem lehet megmagyarázni. A mo­zik helyárai nagyon olcsóak, a tv pedig tapasztalatom sze­rint nem konkurrencia, ha­nem segítőtárs. Így azt kell mondanom, hogy minden a filmeken múlik. A színháznál is azt tapasztaljuk, hogy az a darab, ami sikeres, az megy. ami nem sikeres, az nem megy. Tehát a siker nincs műfajhoz kötve. Hadd említsek egy színházi példát, filmekkel ugyanis nem szí­vesen példálózom: a Bolha a fülben című klasszikus bo­hózat éppenúgy sikert arat, mint a fiatal erdélyi író, Pás-j kándi Géza Vendégség című drámája. Ez vonatkozik a fii-! mekre is. Persze, lehetnek más körülmények, egyéb mű­vészi kérdések, amelyek be-! folyásalják a közönséget.' Megemlítem azt is, hogy az egész világon hanyatlást mu-| tat a mozi. Abban azonban biztos vagyok, hogy mindez csak hullámvölgy, s ha jön két-három filmsiker, máris emelkedünk ebből a völgyből: — Ha már a sikerfilmek-! nél tartunk, megkérdezem: mi hír az Egri csillagok kö­rül? TOLVAJÜGYEK: Vlda József 41 éves alkalmi munkás 24 pár ci­pőt lopott egy budapesti cipöbolt raktárából. Vlda Józsefet a rendőrség letartóztatta, s a bíróság há­rom. évre ítélte. A hír olvastán at a magasfokú 'aplntatlanság döbbentett meg. amellyel Vlda Jó­zsef ügyét a rendőrség és a bíróság egyaránt pe­relte. Ml lett volna tisztelt rendőrség és tisztelt bí­róság, ha legalább annyi megértés és' türelem lett volna önökben, hogy Vidd Jubilálhasson? A 23. pár lopott cipővel! # Prasit Chamdal a neve annak a thaiföldi tol­vajnak, aki nem átallott lopott holmijával zsa­rolni, azazhogy a lopott holmiért váltságdíjat kö­vetelni. Prasit Chamdal ugyanis egy. ott igen nagy értéket jelentő, elefántot lopott. S miután az ele- ánt elég messzire ellátszik, ha már nem látszik : ufru n rendőrségnek Is az elefánt hiánya, s a i/-,/„ aj ellenállt letartóztatásának, agyon- otte. Ez o tragédia nem történhetett, volna, meg ha a thatlöldi tolvaj szerényebb és egy starke ■ elefánt helyett beért egy szürke kis egérrel. Szürke-szürke: mindkettő emlős altat. t-t» — A hazai nézőszám re­kordnak számít: több mint négymillióan nézték meg a filmet. Jelentős a külföldi si­ker is. A szocialista országo­kon kívül megvették a fil­met az olaszok, a dél-ameri­kai államok, eljutott a film Afrikába, s most folynak a tárgyalások az USA-val. Kü­lönösen nagy sikere van az angol színészekkel szinkroni­zált, kissé rövidített változat­nak, amelyet Zöldköves taliz­mán címen mutatnak be az angol nyelvterületeken. — Ügy hírlik, készülőben egy) nagyszabású Várkonyi- fil in. — Igen. Már évek óta ké­szen áll A néjna levente for­gatókönyve, csakhogy az egy­re emelkedő forgatási költsé­gek miatt egyelőre le kellett mondanunk a film elkészíté­séről. Most folynak a viták arról, hogy maradjunk-e a már elkészített forgatókönyv­nél, amely egy széles és lát­ványos történelmi panorámát állít a történet mögé, vagy készítsünk egy kamara jelle­gű filmet Heltai Jenő Néma leventéjéből. De ez már a jö­vő zenéje... (márkusz) Remekművek és bestsellerek Könyvterjesztésünk átszervezéséről, Heves megye könyvellátásáról, a leendő antikváriumról beszél a Művelt Nép igazgatóhelyettese Hatalmasan fellendült könyvkiadásunk, egyre nő az olvasók tábora. A rohanó időben nem közömbös azon­ban, hogy az egyes írásmű­vek publikációja milyen tempóban követi megszüle­tésüket. Mit vesz igénybe nyomdai előállitásuk, meny­nyi hétbe, hónapba telik, amíg különböző csatornákon eljutnak a közönséghez? Szakmai jellegű műveknél különösen nagy fontossága van a gyors továbbításnak, mivel könnyen elavul a ben­nük felhalmozott ismeret- anyag Ilyesféle meggondo­lások késztették művelődés­ügyünk irányítóit arra, hogy az elmúlt esztendőben könyv­kiadásunk, főleg pedig a ter­jesztés rendszerét átalakít­sák. — Az írásművek nyomdai átfutását nagyon nehéz le­rövidíteni, mivel a géppark modernizálása, gyarapítása hatalmas tőkebefektetést igé­nyel. De értünk el eredmé­nyeket. Sokkal inkább cél­hoz vezetőnek tűnik az a reform, amit a könyvter­jesztésben végrehajtottunk, egyrészt a forgalmazással foglalkozó vállalatok szá­mának csökkentése, másfe­lől pedig a megmaradt cé­gek határozottabb profiliro- zása, piacfelosztása révén. Megszűnt a Szövkönyv Vál­lalat. Az Állami Könyvter­jesztőé maradt Budapest bolthálózata, üzemekkel együtt. A készletezéssel fog­lalkozó Könyvértékesítő Vál­lalat egyik osztálya látja el az ország könyvtárait, to­vábbá a fogyasztási szövet­kezetek 140 árudáját. Ne­künk, a Művelt Nép Könyv- terjesztő Vállalatnak pedig a vidéki városok, nagyobb köz­ségek jutottak, az üzemek­ben folyó bizományosi áru­sító rendszerrel együtt — mondotta Varga Sándor igazgatóhelyettes, amikor az idei könyvhét küszöbén fel­kerestük, hogy Heves me­gye könyvellátásának jö­vendőjéről beszélgessünk. — Hozzátehetem rögtön, már az első időszak eredményei ar­ra vallanak, hogy nem volt hiábavaló az átszervezés. Nem hiábavaló az sem, hogy közvetlenül tárgyalhatunk a kiadóvállalatokkal, s ismer­ve piacunkat, felvevőképes­ségünket, beleszólhatunk az egyes művek példányszámá­nak alakulásába Az idei esz­tendőre 342 millió forint ér­tékű könyvforgalmat ter­veztünk, s már az első négy hónapban 8 százalékkal túl­szárnyaltuk az erre az idő­szakra eső bevételi elgon­dolást. Természetesen az sem kö­zömbös a jó könyvellátás szempontjából, hogy külső megjelenésre milyenek a boltok, mennvire kulturált a kiszolgálás, továbbá helyi­leg, egy-egy nagyobb város­ban miként sikerül az üz­letterületet felosztani? Ezzel kapcsolatosan elmondotta Varga Sándor, hogy általá­ban, tehát Heves megyében is jól felszerelt, tetszetős üz­letek várják a vásárlókat. Az átszervezés során meg­fogalmazott új elvek ugyanakkor közgazdasági jellegű támogatást is bizto­sítottak a művelődéspolitikai törekvéseknek, mégpedig a kereskedelmi árrés differen­ciálásával, továbbá a bolti dolgozók anyagi érdekeltsé­gének fokozásával. — A mai magyar iroda­lom, beleértve az Olcsó Könyvtár sorozatát is, több mint harmincszázalékos ár­réssel kerül az üzletekbe, míg a lektűrnél, kriminél, s egyéb bestsellernél ez a szá­zalék a húszat setn éri el — jegyezte meg a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat helyettes igazgatója. — Ér­demes lesz tehát az igazi irodalmat, az értékes ma­gyar és szovjet szépprózát szorgalmazniuk a boltoknak, mert ezek hozzák meg a komoly üzleti hasznot, s így lesz vastagabb hó végén az a boríték is, amit az eláru­sítók prémiumként kapnak! Beszélgető partnerünk el­mondotta később, hogy az átszervezés kiküszöbölte te­rületenként a vállalatok kö­zötti egészségtelen rivalizá­lást, de nem akadályozza meg a boltok versengését. Egerben három üzlete is van a Művelt Népnek, te­hát itt monopolhelyzet ala­kult ki. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy a kulturált eladásban, a vevő megszer­zéséért és megtartásáért fo­lyó küzdelemben ne kon- kurráljanak egymással. A terjesztő vállalatok ösz- szehangoltságára vallanak továbbá azok az üzleti sike­rek, amelyek az egyes mű­vek példányszámának helyes egybevetéséből, igény- és árufelhozatal jó arányából táplálkoznak. Példákat mon­dott erre Varga Sándor. Nem volt túlzott az a kéré­sük, hogy a Minerva nagy képes enciklopédia 180 fo­rintos ára ellenére is 31 ezer példányban lásson napvilá­got. Már alig lehet kapni. A Magvető zsebkönyvtárá­nak Fejes Endre-kötetét, a Jó estét nyár, jó estét sze­relem című munkát is el­kapkodták napok alatt, mi­ként helyesen következtet­tek az érdeklődésre Szabó Magda, Fekete Gyula, Mik­száth könyveinél. Ami pedig a könyvhetet illeti: kilenc­ven művet jelentettek .meg a kiadók a közelmúltban, min­det a könyv ünnepének szen­telve, s akad közöttük nem egy olyan, mint például Ne- meskürty István munkája, a „Rekviem egy hadsere­gért” című hadtörténeti esszé, amely a Donnál el­veszett százezer magyar sor­sának feltárásában újszerű, vitára késztető hangot üt meg, tehát pezsdítője lesz szellemi életünknek. Utolsóként a megyeszék­hely fájó problémáját em­lítettük Varga Sándornak. Sok a főiskolás, sok a tudo­mányos kutató, de sok a magángyűjtő is, akik szíve­sen egészítenék ki ismere­teiket, könyvtárukat régeb­bi kiadású, újabban meg nem jelentetett könyvekkel. Nincs azonban Egernek ilyesféle tárháza, nincs an­tikváriumunk. Az igazgató- helyettes válaszával zárjuk írásunkat: — Mi bármely pillanatban készségesen kielégítjük ezt az igényt, ahogyan koráb­ban a tanács vezetőivel be­széltünk is róla! Uzletház építésére, ahol az antikvári­um otthont kapna, nincs azonban pénzünk. Ebben a helyiek támogatására van szükség. Néhány helyiségre, amelyet bebútorozhatunk, ahová betelepülhetünk. Is­métlem, rajtunk nem múlik az egri antikvárium. Moldvay Győző Mohács küszöbén (12.) SZAPOLYAINAK további ütközetre kellett volna kény­szerítenie a Várad környé­kén még szervezett keresz­teseket, akikhez Mészáros Lőrinc is csatlakozott sereg­töredékével. Ám az erdélyi vajda mihelyt győzött, első dolga volt személyes hasz­nára gondolni. Temesvár alól sietett megszállni Hohen- zollern György birtokait. Lippa, Sólymos és a többi erőd kellett neki. Útközben, szinte csak mellékesen, öt­száz darab harácsolt ökröt küldött Erdélybe azzal az indokkal, hogy szüksége van élelemre a gyulafehérvári várőrségnek. Arról azonban gondosko­dott, hogy Erdélyben az utolsó szálig kiirtassa a ke­reszteseket. Alvezérei, Drág- ffy János és Bánffy János Kolozsvár mellett ütköztek meg a nem nagy létszámú, de annál elszántabb jobbágy- csapatokkal. Az elíogottakon itt is rettenetes bosszút áll­tak. A Kolozsvár főterén megrendezett tömeges auto- daféről ezt jegyezte fel a krónikás: „Fehér hamut ad­tak a csontos tagok... A hulláknak többi ‘ részét — borzalmas látvány! — félig égett rudakva akasztva. lésen szárítgatják." Temesvár után a légszívó sabb. vérveszteségben a legsúlyosabb harcok mégis a Duna—Tisza közén zajlottak le. Bács és Bodrog várme­gyékben Pogány Benedek és Barabás pap állt a kereszte­sek élén. Először a Hájszent- lőrincen védekező Barabás papnak kellett szembenéznie a biztos pusztulást ígérő túl­erővel. Felgyújtották a várat, védőit legyilkolták. Barabás papot égő ruhában dobták mélybe a vártoronyból. Pogány Benedek még min­dig ostrommal szorongatta a Bács várába menekült Fran- gepán György kalocsai érse­ket, aki sok nemessel együtt itt vészelte át a forradalmi eseményeket. Az igen erős Bács várát csaknem olyan sok keresztes ostromolta, mint korábban Temesvárt. Az ellenük induló nemesek a lehető legnagyobb katonai fölényt összpontosították. Északról Bornemissza János közeledett a gubacsi csatá­ban győztes seregével. Dél­ről a végvári kapitányok in­dultak meg. Kelet felől az a Bánffy Jakab érkezett, aki Szapolyai parancsára a te­mesvári csatából menekülő kereszteseket irtotta az. or­szág déli síkságain a Temes­köztől a Dunáig. Pogány Be­nedekéi* megkísérelték, hogy visszavonuljanak Apáti, a mai Apáti n felé, de csatára kényszerültek és elvéreztek. Több. mint b^’Tnine'ver bér esett el ebben az ütló zet.ben: „egyik testről a niá síkra léphettél volna” — ír­ta a holtak tömegéről a kró­nikás. IRTÓZATOS VÉRFÜRDŐ­VEL végződött a paraszt; háború utolsó nagy csatája is, amely Várad környékén ' zajlott le. Mészáros Lőrinc kaszásai és Tömöri Pál lo­vasai álltak egymással szem­ben. Csak azért esett el há­romezer jobbágy, mert nem voltak többen. A szó szoros értelmében harcoltak az utolsó csepp vérükig. Itt lel­te halálát Mészáros Lőrinc ceglédi plébános. Tetemét nem találták meg, összeol­vadt a csatatéri hekatombá- val. Teljessé vált a nemesi osz­tály diadala. Amikor 1514. szeptember 20-án nyílt ki­hallgatáson jelentkezett a királynál Miksa német csá­szár követe, már gratulál­hatott a jobbágyfelkelés le­veréséhez. Ezzel figyelmez­tette a győzelemittas nemes­séget is, hogy Miksa császár eltökélte magát Ulászló meg­védésére. A parasztokat ha­lomra gyilkolhatták, de a királyhoz, meg a hercegér­sekhez nem szabad nyúlniuk. A győzők ugyanis jelét ad­tál*, hogy diadalmámoruk- • ban képesek lennének felfor­gatni Ulászló országlását és Bakócz Tamást is szívesen kardélre hánynál*. Ennek megakadályozására már az országban voltak a váloga­tott külföldi seregek, köztük tizenkétezer cseh-morva ra­gyogóan fölszerelt, mindenre eíszani íov**. így hát maradt áldozatnak megint a védtelen jobbágy­ság. Rajta tombolta ki dü­hét a nemesség rákosi or­szággyűlése. Az október 18- tól november 19-ig tartó ta­nácskozás hetvenegy cik­kelyből álló törvényt szava­zott meg, s ebből hatvanket­tő a jobbágyok elleni bosz- szút kodifikálta. Werbőczy István ítélőmester szigorával igazán elégedettek lehettek a tajtékzó urak. A legeny­hébb rendelkezés is meg­jegyzi, hogy voltaképpen az egész parasztságot el kellene törölni. De nagy kegyesen megelégedtek annyival, hogy az összes jobbágy helyett a felkelők kapitányait, tizede­seit, az érintett nemesek ál­tal megnevezett jobbágyokat volt kötélező kegyelem nél­kül és mindenütt 'kiirtani. A válogatott jogi brutalitások között szerepelt, hogy a pa­raszt „elveszítvén egy hely­ről más helyre szabadon va­ló költözésének jogáét, földes- urának kizárólagos és örö­kös szolgája legyen”. A ki­rály pedig örült, hogy ked­veskedhet a ' nemességnek e szörnyű törvények aláírásá­val. És mi lett az országból? Hamarosan elfoglalta a tö­rök Nándorfehérvárt, tizen­két évvel később bekövetke­zett az egyik legtragikusabb nemzeti katasztrófa, Móhács. Nyitva állt az út Budára, ahol nem volt többé függet­len magyar király. NÉGYSZÁZ ESZTENDŐ­RE hódító hatalmak megalá- zottja lett a magyar nép, négyszáz esztendőre hódító hatalmak provinciája lett Magyarország, Gerencsér Mikiéi (Véfii

Next

/
Thumbnails
Contents