Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-24 / 120. szám

»MMAMMMA» Kedd esti külpolitikai kommentárunk Harcok Kontumnál Tory-kudarc Rhodesiában j Amerikai repülőtámadás Hanoi polgári célpontja ellen RHODESIA lakosságának háromnegyedét képezik a feketék, az őslakosok, akiknek politikai (és társadalmi, és általában emberi) egyenjogúsítására a négereket alsóbb­rendű lényeknek tartó, Ian Smith vezette fehér telepes kormány még fokozatosan sem volt hajlandó. Ezért, — hogy olvasóink emlékezetébe idézzük az elmúlt évtized­ben történteket — nem fogadták el a britek által java­solt új alkotmányt, hanem egyoldalúan, London jóvá­hagyása nélkül kikiáltották a köztársaságot, a brit koro­nától való elszakadást, Rhodésia függetlenségét Ez még a munkáspárti kormány idején történt. Wilson akkori miniszterelnök kétszer is tárgyalt Smith-szel, de eredménytelenül. A két ország közt maradt az ellenséges viszony, Rhodésia pedig tovább haladt — már majdnem dél-afrikai méreteket öltve — az apartheid útján. VÉGÜL IS TAVALY a konzervatív kormánynak si­került a megegyezés. Sir Alec Douglas Home angol kül­ügyminiszter diadalmasan tért vissza Salisburyből, mond­ván: itt a kompromisszum, a dolgok rendbe jönnek. Is­mertették is az új angol—rhodésiai megállapodás terve­zetét, amelyből első látásra kiolvasható: Smithék semmi lényeges engedményt nem tettek, voltaképpen London elárulta a rhodésiai feketéket. Volt egy — akkor nem jelentősnek hitt — pont, amely kimondta: mielőtt a meg­állapodás érvénybe lép, angol bizottság utazik Rhodésiá- ba, hogy meghallgassa a fekete bőrű lakosság véleményét a szerződésről. Meglehetősen elfogult, Smith-párti s a feketékkel nem rokonszenvező bizottságot nevezett ki Heath miniszterelnök, Lord Pearce vezetésével. Azt hit­ték: sima ügy lesz ez, Smith-ék úgyis csak a „janicsár­jaik” közelébe engedik Pearce-éket, a bizottság a feketék közül a fejbólintójánosokkal beszél majd. S meglepetés történt: óriási méretű tömegtüntetések robbantak ki szerte Rhodésiában a megállapodás ellen, Smith-ék nem tudták meghamisítani a fekete közvéle­ményt. Kedden délután végre nyilvánosságra hozták a Pearce-bizottság jelentését: „Rhodésia fekete bőrű lakos­sága túlnyomó többséggel elutasította Anglia és a fehér gyarmat kiegyezésének feltételeit” — ez a 208 oldalas jelentés lényege. „Véleményünk szerint az egész rhodé­siai nép nem tekinti a javaslatokat a függetlenség elfo­gadható alapjának” — így a jelentés. MARAD TEHAT — mert a kemény Smith nem fog változtatni politikáján — az egyoldalú függetlenség, amely egyenlő a konzervatív brit kormány kudarcával. MTO-hadügyminiszterek ülése SAIGON A Reuter egyik harctéri tudósítója jelenti, hogy ked­den immár harmadik napja folytatják sikertelen hadmű­veleteiket a saigoni csapatok a Kantumot és Pleikut össze­kötő fontos müút birtokbavé­teléért. Kontum tartományi székhelyet régóta körülzár­ták a népi erők és elvágták a délről odavezető egyetlen fontos országutat is. A sai- goni csapatok légiszállítású egységed hétfőn megpróbál­tak egyesülni egy közel há romezer fős csapattesttel,, amelyet páncélosok is támo­gatnak, a népi erők azon­ban beásták magukat Kon­tum közelében és sikerrel akadályozzák meg a két egy­ség közeledését. A Reuter ka­tonai forrásai szerint éjfél óta az amerikai légierő és tüzérség egyfolytában lövi, bombázza és napalmmal árasztja el a népi erők be­ásott egységét, de eddig hasz­talanul. Gilliam Maok albenger- nagy, a Vietnam partjai kö­zelében tartózkodó amerikai 7. flotta parancsnoka úgy nyilatkozott, hogy az ame­rikai haditengerészet folytat­ja a VDK kikötőinek és fo­lyami torkolatainak elakná- zását. Saigoni amerikai források­ból kedden terjedt el a hír, hogy az amerikai vadász- bombázók az elmúlt három nap során majdnem ezer be­vetésben lőtték és bombázták a VDK különböző pontjait, főleg Hanoi körzetét, s e kör­zetben leromboltak egy fon­tos villanyerőművet is. Megfigyelők szerint a fo­kozott bombázások időszaká­nak kezdete óta ez az első eset, hogy ilyen jellegű cél­pontot támadlak az amerikai repülök. Wechmar sajtóértekezlete Egy fontos külpolitikai szakasz lezárásaként érté­kelte keddi sajtóértekezletén Von Wechmar, a kormány helyettes szóvivője, a keleti szerződések ratifikálásáról szóló törvények aláírását. Rámutatott, hogy a ratifi­’■ BRÜSSZEL Brüsszelben kedden meg- bezdődöft a NATO tíz euró­pai tagországa hadügyminisz- tenünek ülésszaka. Az ülésszak célja: a nyu- ' gat -európai hadseregek fegy­verset« és felszerelése szab­ványosításának elősegítése. A fo^-fli-g.tvw.ás/Tfn az NSZK, ÍNagy-Britannia, Belgium. Hollandia, Dánia, Norvégia, Törökország, Görögország, Olaszország és Luxemburg képviselteti magák Kedden délután Brüsszelbe érkezett Mélvin Laird ame­rikai hadügyminiszter is., aki részt vesz a NATO katonai tervező bizottságának tava­szi ülésszakán. Willy Brandt, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja kedden hivatalos látogatásra Bécsbe utazott. Képünkön vendéglátójával és tárgyalópartnerével, dr. Bruno Kreisky osztrák kancellárral. (Népújság telefoto — KS) Szovjet-amerikai gazdasági kapcsolatok NIXON amerikai elnök szovjetunióbeli útját közvet­lenül megelőzte Patolicsev szovjet külkereskedelmi mi­niszter hivatalos látogatása az Egyesült Államokban. A szovjet politikust fogadta Nixon elnök, s éppen azon a ; napon tárgyalt a szovjet— amerikai gazdasági kapcso­latok időszerű kérdéseiről Rogers külügyminiszterrel, amikor a szovjet televízió és az Izvesztyija az első előké­szítő kommentárt közölte az amerikai elnök utazásáról. Mindez eleve világossá te­szi, hogy Nixon amerikai lá­togatása során a Szovjet­unió és az Egyesült Államok közötti külkereskedelmi (és szélesebb értelemben vett gazdasági) kapcsolatok a na­pirend fontos részét alkot­ják majd. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió között a gazda­sági kapcsolatok az ameri­kai hidegháborús blokádpo- litika kihatásainak tovább­élése miatt továbbra is igen alacsony színvonalat képvi­selnek. 1970-es szovjet ada­tok szerint az Egyesült Álla­mok 103 millió rubel érték­ben szállít árukat a Szov­jetunióba és onnan körülbe­lül 58 millió rubelért eszkö­zölt vásárlásokat. Igaz: ez mindkét vonalon kétszer ak­kora forgalmat jelentett mint egy évtizeddel koráb­ban, 1960-ban. A FEJLŐDÉS üteme azon­ban nem leplezheti azt a tényt, hogy a gazdasági-kül­kereskedelmi kapcsolatok íj 1972, májú* 24., ténylegesen rendkívül ala­csony szinten mozognak. Összehasonlításképpen érde­mes megemlíteni, hogy az amerikai—szovjet kereske­delem egész volumene 1970- ben körülbelül tizedrésze volt a magyar külkereskede­lem volumenének! A nagy­ságrendi arányokat figye­lembe véve — ez képet ad a világ két vezető gazdasági és politikai hatalma közötti külkereskedelmi kapcsolat elmaradott voltáról. Ez tük­röződik persze más arányok­ban is. A Szovjetunió ex­portjából az amerikai vi­szonylat mindössze 5 ezred százalékkal, a behozatal pe­dig 1 század százalékkal ré­szesedik! Nyilvánvaló tehát, hogy ezek a gazdasági kapcsolatok messze elmaradnak a két ország lehetőségeitől és köl­csönös érdekeitől. A Szov­jetunióban ezt régóta felis­merték. A szovjet külpoliti­ka mindig azon az elvi ala­pon állott, hogy kezdemé­nyezni kell a kölcsönös elő­nyökön és a legnagyobb ked­vezmény elvén nyugvó kül­kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését az Egyesült Ál­lamokkal. Amerikai részről mind­amellett gyökeresen és radi­kálisan még nem változtat­tak a diszkriminatív keres­kedelempolitikán. A szovjet exportcikkeket sokszorosan magasabb vám terheli, mint a tőkés ipari országok ex­portcikkeit. Továbbra is lé­tezik még (ha némileg ..zsu­gorított” formában is) bizo­nyos amerikai exportcikkek kiviteli tilalma a Szovjet­unióba. Továbbra is korlá­tozzák a külkereskedelmet ösztönző hitelakciókat. Időn­ként még .az amerikai állam csúcsain végrehajtott brutá­lis adminisztratív beavatko­zás is akadályozza a kapcso­latok fejlesztését Ennek szinte szimbolikus példája volt, amikor a Pentagon le­hetetlenné tette a Főid Mű­vek számára a szovjet autó­iparral folytatott kooperá­ciós tárgyalásokat. MINDAMELLETT nem le­het állítani, hogy — az ame­rikai kereskedelempolitika gátló, akadályozó magatar­tása elelnére — teljesen mozdulatlan maradt a szov­jet—amerikai gazdasági kap­csolatok frontvonala. A nem­zetközi gazdasági élet objek­tív törvényei az Egyesült Ál­lamokat bizonyos korláto­zott lépések megtételére kényszerítik. Ilyen tényező nemcsak az USA fizetési mérlegének fantasztikus ará­nyú hiánya, hanem magának a külkereskedelmi mérleg­nek régóta nem tapasztalt deficitje is. Az Egyesült Ál­lamoknak hosszai lejáratra számolnia kell azzal, hogy a kibővülő Közös Piac és Ja­pán nemcsak a tőkés világ­piacon jelent számára rend­kívül nagy konkurreneiát, — hanem gyor ütemben nö­veli kapcsolatait a Szovjet­unió stabil és óriási piacán is. Egyre világosabbá vált, hogy az amerikaiaknak eb­ben a vonatkozásban is cse­lekedniük kell, ha „nem akarják lekésni a vonatot”. Vezető amerikai gazdasági körök részéről ay utóbbi egy esztendőben különösen erős nyomás nehezedett a Nlxon- jitirüiáuyra. E.ir.ek következ­tében Washington. 1971-ben 500 millió dollár értékű be­rendezés és dokumentáció exportjára adott engedélyt és lehetőség nyílt szovjet részről .nagyszabású lieeac­vásárlásokra is. A amerikai külkereskedelmi politika leg­magasabb szintjén ez a moz­gás abban fejeződött ki, hogy 1971. novemberében Stans akkori amerikai kereskedel­mi miniszter látogatást tett a Szovjetunióban. A Nixon- utazást megelőző Patolicsev- tárgyalás-sorozat voltakép­pen formailag ennek a láto­gatásnak a viszonzása volt. AZ ELŐZMÉNYEK alapján azt lehet mondani: a Nixon - utazás után nyilvánosságra kerülő tényleges gazdasági­külkereskedelmi lépesek mu­tatják majd meg, hogy mennyire képes alkalmaz­kodni az Egyesült Államok nemzetközi gazdaságpoliti­kája a realitásokhoz. Annyi bizonyos, hogy a tényleges gyakorlati eredmények csak meghatározott és nem is túl­ságosan rövid idő múlva kö­vethetik az esetleges kedve­ző elvi döntéseket. Ennek számos oka van. A két tár­gyaló fél gazdaságának mé­retei önmagában sem teszik lehetővé a különösen gyors mozgást. Emellett figyelem­be kell venni, hogy húsz év stagnálása után szívós szer­vező munkával kell megte­remteni a gyakorlati feltéte­leket a szovjet—amerikai kereskedelem nagyarányú, a két ország gazdasági kapa­citását és piaclehetőségeit tükröző fejlődéséhez. így te­hát mindenképpen csak elvi jelentőségű döntések szület­hetnek a moszkvai tárgya­lásokon, amelyeknek ered- menye semmiképpen sem le­het valamiféle „fordulat” — hanem csakis a kapcsolatok hosszú időt igénylő megte­remte?*^ kálás nyomán kedvezőbbé válnak a feltételek a gazda­sági, tudományos, műszaki és technológiai megállapodá­sok megkötésére is. A szóvivő ismét felhívta a figyelmet a keleti politika soron következő állomásaira, nevezetesen a lengyel—nyu­gatnémet diplomáciai kap­csolatok felvételére, a két német állam általános tár­gyalásaira, az európai biz­tonsági konferencia multila­terális előkészítésére, a cseh­szlovák—nyugatnémet meg­beszélések folytatására és a magyar—nyugatnémet, vala­mint a bolgár—nyugatnémet viszony rendezésére. Gyász Mongóliában ULAN BATOR: A mongol fővárosban az emberek végeláthatatlan sor­ban vonulnak a kormánypa­lota épületéhez, hogy búcsút vegyenek Zs. Szambutól, * Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagjától, a Nagy Népi Hurál Elnökségének elnökétől. Az üléstermet — ahol felállítot­ták az elhunyt ravatalát —, betöltik a gyászinduló hang­jai. A termet elborítják a vi­rágok, a Mongol Népi For­radalmi Párt Központi Bi­zottságának. a Nagy Népi Hurál Elnökségének, a mi­nisztertanácsnak, a párt-, ál­lami és társadalmi szerveze­teknek a koszorúi. Az ország lerója kegyele­tét kiváló fia előtt. Résxvétlátogatás Az MSZMP Politikai Bi­zottsága, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Mi­nisztertanács nevében Gás­pár Sándor, és Fehér Lajos, a Politikai Bizottság tagjai, Kisházi Ödön, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke és Pé­ter János külügyminiszter kedden látogatást tett a Mongol Népköztársaság bu­dapesti nagykövetségén és részvétét nyilvánította Zsamszarangijn Szambu, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének elnöke elhunyta alkalmából Pünkösdi látogatások Előzetes nyugat-berlini szá. mítások szerint a pünkösdi nyolcnapos látogatási időszak alatt, amely e héten, szer­dán ér véget, mintegy 800 900 nyugat-berlini lakos lépi át a Német Demokrati­kus Köztársaság határát. Az NSZK és Nyugat-Berlin köz­ti tranzi.tfórgalmi utakon is •óriási volt a forgalom. Amíg húsvétkor a nyugat - berlini szenátusnak (a város kormányának) csak egy tag­ja kereste fel az NDK-t, ad­dig most Klaus Schütz kor­mányzó polgásmester és raj­ta kívül a szenátusnak csak­nem minden tagja járt a de­mokratikus Berlinben, vagy az NDK más helyein. Fiatalok! Vár benneteket Szellőző Hű vek LÉGTECHNIKAI BERENDEZÉSEK GYÁRTÁSÁRA. FELVESZÜNK: Közép m 8 általános iskolát végzett fiatalokai gépiforgácsoló, vas- és fémszerkezeti lakatos szakmákban tanulónak — Kollégiumot biztosítunk. — Havi ösztöndíj 260 forinttól 600 forintig. — Évente egy alkalommal 2 hetes ingyenes üdülés. — Térítésmentes étkezés. — Sikeres szakmunkásvizsga után személygépkocsi-jo­gosítvány azoknak, akik a vállalatnál fognak dolgozni. — Közép- és felsőfokú tanulást biztosítunk esti, illetve levelező tagozaton. — Tanulmányi eredménytől függően pénzjutalomban ré­szesülnek tanulóink! jelentkezés: SZELLŐZŐ MÜVEK, Budapest, XI, Építész u, 8—12. Közgazdasági és munkaügyi főosztály. « Willy Brandt Bécsben

Next

/
Thumbnails
Contents