Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-24 / 120. szám

1

Mitől szocialista a brigád?

Teljesebb emberré...

A Jelenidő jórészt a szocialista brigád je- en ideje. Benne megannyi átproblémája és lehetősége. » filmet mégis kevesebb bri- ádtag nézte meg, mint re- aéltük. A „Jelenidő” így em válhatott még igazi küzdőtárssá” a szocialista rigádmozgalomban.

Miért késik e kézszorítás brigádok és a film között? Itt-ott talán véletlenszerű ínyezők is közrejátszottak bben. Ám, ha mélyebbre ézünk, a jelenségek mögött - lényeget tapinthatunk. És- edig azt: a „szocialista moon tanulni és élni” eltökéltégből hiányzik az eleven, iktető művelődési élet vápa. A kulturális vállalások Ibbsége inkább előírt köve- :lmény, mint belső emberi áikséglet, inkább pontszer- > „jótett”, mint személyi- iggyarapító forrás. Mintha em belül, az egyének ké- ssségeiben és „testre sza- ítt” törekvéseiben fogal- lazódtak volna meg e vál- ilások, hanem valamilyen épzelt brigádetikett „kitatásai” lennének.

A szocialista brigádmoz- tlmat ugyanis döntően a rmelésre szabták. A terme- si feladatok adottak, ami nyegében meghatározza a zocialista módon dolgoz- ” brigád teendőket. Ám a ocialista brigádok némák anyagi javakat termelő igádok, hanem éppen anyára a maguk emberi (szel- mi-lelki) javait is teremtő unkaközösségek. Bennük az »bér a tárgyalkotással yütt, illetve azon kívül — imagát is alkotja. Méghoz- — ez lenne a cél! —bőví- tten reprodukálja önma- t.

Igen ám, de miből sarjad- ,k a „szocialista módon nulni és élni” vállalások?

A termelésből? Csak rész- n, s ezt a jó munkaszerzés és a szakmai tanfolya- uk többé-kevésbé megold- í. Vagy: a brigádművelt- j valamilyen „eszmei ércéjéből”? A felülről sulit kulturális vállalások ik k szabványra szabott mijét nyújtanak a mun- sembernek, mint szerné- íségnek, az előbbrejutás- z.

Gyökeres megoldás az lesz, talpra állítjuk a szociális- brigádok önművelését, az: a személyiség kibon- coztatásának eszközévé iszük! A vállalás alapja yanis a termelő ember, »vétkezésképpen: az em- r termelői képességeit, il- ve a termelő emberi adottjait egyaránt hivatott gaz- gítani, fejleszteni a bri- dmozgalom.

\ szocialista brigádokban int munkabrigádokban), a zdaságvezetők hamar fel- nerték a többtermelés »torjait. Annál kevésbé az iberformálás serkentő községeit ! Érthető. A napi •melés csupán a tervtelje- ésben, következésképpen a vet teljesítő emberek inkájának megszervezésé- n tette érdekeltté őket. A zdaságvezető számára gya- rlatilag az a munkás fon- >, aki ma jól dolgozik; m pedig az az ember, aki a munka mellett — ma tanul, hogy aztán holnap »ban dolgozzon. Gyakran brigádtag sem érdekelt az művelésben, hiszen fi- :ai erejét jól megfizetik, g a tanulás (mivel külö- sebben nem igényli) ké- elmetlen kötelezettség.

inkább örömlopó — nem im.

Sí agy kérdés: hogyan le- tne a szocialista brigádizgalom „tanulni és élni” •ken tőit termőkedvű talaj- vetni? Az önművelés va- nilyen üzemi és egyéni érkel tségét megteremteni?

Sokan kételkednek a szo- dista brigádmozgalomban, yfelől azért, mert nem znek hozzá reményeket, ásfelől pedig azért, mert igéd ettek a mozgalom jellegi eredményeivel.

Mindkét nézet téves. Nem túlzás azt mondanunk: a szocialista brigádmozgalom nagyra hivatott! Mert az emberformálás közösségi műhelye. Mert a társadalmi élet eljövendő feladatéira felkészülő ember bővített önreprodukciójának közössége — a munkahelyeken.

Társadalmunk igényli dolgozóinak messzire tekintő, hosszú távú felkészülését a holnapra. Nem véletlen a szabad idő következetes növelése, a szabad szombatok bevezetése által. Nem véletlen azoknak a lehetőségeknek a fokozatos megteremtése, melyek éppen a szabad idő hasznos eltöltését — Marx megkülönböztetése szerint „termékeny idővé” tételét — szolgálják.

A szocialista brigádmozgalmat tehát nem lehet a szabad idő növelésének kormányprogramjától, illetve a permanens művelődést biztosító intézményektől elszakítva vizsgálni! Hiszen valamennyien az ember személyiség-fejlesztésének együtthatói. íme, egységet alkotó láncszemei: ki, mikor, hol... válik teljesebb emberré? És a felelet: a brigádtag, midőn a szabad időt értelmesen, személyiségét gyarapítva tölti el valamely kulturális intézményben, saját otthonában, vagy a természetben bárhol.

Ezért meghökkentő efféle felismerést” hallani: a szocialista brigádok ennyi túlórát vállaltak, felajánlották a szabad szombatokat, valamely lemaradás pótlására, társadalmi munkában gyakran jeleskedtek... Hiszen azonos cél két tényezőjét (a brigádmozgalmat és a szabad időt) játsszuk ki egymás ellen, megfosztván a brigádot a tanulás és pihenés lehetőségétől. A kulturális vállalások a szabadidő hasonló „meglopása” miatt aligha nyerhetnek igazi élettartalmat. i

Márpedig amíg a brigád- mozgalomban csak a termelés nyer — és az ember nem lesz „több” általa, addig az nem szocialista. Sokkal inkább valamiféle munkaverseny.

A szocialista brigádmoz galom kiindulópontja és végcélja — az ember. Bár a hármas követelményben elsőként szerepel a „dolgozni” ez nem jelentheti a má sodik-harmadikként említett „tanulni-élni” kívánalom el- sikkadását. Inkább egyenrangúság illeti. Magyarázatul hadd idézzem Hermann István sorait: „... a kultúra igazi nagy funkcióját csakis abban lehet látni, hogy az ember, aki kikerült a termelési folyamatból, a kultúra segítségével — amelyet egyrészt ő maga teremt, másrészt mint általános kultúrát szív — más szubjektumként kerüljön vissza a termelési folyamatba”.

Ez a szerepe lényegében a „szocialista módon... tanulni és élni” kritériumnak is: egy kicsit más emberként lépni vissza nap mint nap a termelésbe. Valaki dolgozhat sokat minden különösebb műveltség nélkül, de ez a munka csupán mennyiségétől nem válik szocialistává. Ahhoz szakértelemben, fegyelemben, lelkiismeretességben is többnek kell lennie. Következésképpen a csak sokat dolgozó brigád sem lehet szocialista.

M

arx azt mondja: ;,Az ember számára mindennék gyökere maga az ember!” A szocialista bri- gádmoagalomnak is ez az alfája és ómegája. A dolgozó embert hivatott jobbá-többé tenni, mind a termelésben, mind emberi erényeiben. Hiba lenne belenyugodni ama szerepcserébe, miszerint az újfajta brigádmozgalom mindenekfölött a termelés szolgálója, nem pedig — legalább annyira — az ember személyiségét gazdagító magvetés.

.. ! < | Balogh Ödön

Nehezebb fillérek,

könnyebb forintok... ?

Életszínvonal-politikánk egyik fontos célkitűzése, programja a bérek, keresetek folyamatos javítása. Az elv általánosságban ismeretes, s valóra váltásához adottak a lehetőségek is.

A mindennapi életből számtalan példát lehetne felsorolni arra, hogy vállalataink, intézményeink többsége szívügyének tartja dolgozói jövedelmének gyarapítását. Igyekszik úgy gazdálkodni, hogy a munkaadó és a munkavállaló egyaránt gazdagodjék, ki- nek-kinek több jusson, ki-ki érdemei szerint boldoguljon.

Sok helyütt természetes az ilyen iparkodás, s ez fölöttébb becsülendő. Annál kevésbé lehetünk azonban elégedettek azokkal, amelyeken megfeledkeznek a közös tennivalókról, nem tartják eléggé sürgősnek a fizetések korrigálását, hosszú hónapokig rágódnak a fillérek szétosztásán — miközben szűkebb körben forintokkal gurigáznak.

Az eset korántsem egyedi: lassan-lassan már az első félév vége felé közeledünk, miközben panaszkodnak az emberek, hogy bár a kötelességüket becsülettel teljesítik, nem akar látszata lenni az elismerésnek, késik a várt honorárium. Mármint a megígért bérjavítés.

Hangsúlyozni sem kell, hogy mennyire kellemetlen mindez. Kiváltképpen ott, ahol ráadásul még a nyereségrészesedés is elmaradt, vagy éppenséggel nagyon kevés volt az idén.

Elképzelhető, hogy ezeken a helyeken milyen a hangulat azok között, akiket legérzékenyebben érintenek a történtek. Nem nehéz kitalálni, hogy mit érezhetnek például a beosztottak annál a megyei vállalatunknál, ahol a vezetők tavaly nagyon könnyelműen gazdálkodtak, csupán a központ humánumából biztosítottak számukra osztani valót — mégis alig húszán vágták zsebre az összeg közel egyötödét jelentő „nyereségprémiumot”, aztán jussoltak a nyereségrészesedésből is, végül pedig ráültek a 600-nál több ember bérjavításának filléreire!

Feltétlenül nagyobb lelkiismeretre, több jó szándékra van szükség mindenütt, ahol pénz fölött döntenek. Nem szabad, hogy a fillérek megrekedjenek a közömbösség vaskazettáiban, s a „tűzhöz közelebb ülők” zsebébe eközben vígan guruljanak a forintok. Még akkor is, ha kevesebb ember között kétségtelenül könnyebb osztani, mint több, a vállalat, intézmény valamennyi dolgozója között.

A munkahelyi közérzetet, az emberek hangulatát rendkívüli módon lehet befolyásolni a vezetők viselkedésével, munkájával, intézkedéseivel — többi között az igazságos, reális fizetésjavításokkal is. Egy vezető számára sem lehet közömbös, hogy ha beosztottaik általánosságban elégedetlenek, elkívánkoznak állásukból. Éppen ezért harcolniuk kell az említett fonákságok ellen, dolgozóik bizalmának visszanyeréséért.

Mert szükség van erre a bizalomra —, hiszen mindannyiunknak kamatozik!

(gyóni)

Mikor lesz egyetértés a báli „Egyetértésiben?

Megyénk egyik jelentős nagyközségében, Kaiban 1970. óta működik az Egyetértés Termelőszövetkezet. Korábbi két közös gazdaság, a Március 15. és a Károlyi Mihály ■termelőszövetkezetek egyesülésével alakult Az egyesülés után, közös erővel láttak munkához a tagok és a vezetők. Akkoriban sokan nagy reményeket fűztek az új szövetkezethez, azonban ez a remény, az utóbbi két évben csak hiú ábránd maradt

Oivakodás, meg nem értés,

bizalmatlanság, a különböző pozíciók féltése: ezek voltak az alapindítékai annak, hogy nem úgy ment a termelés Káiban, ahogy annak mennie kellett volna! Meglazult a munkafegyelem, a vezetők .nem bíztak egymásban, ami csak fokozta a nehézséget. A termelőszövetkezet párt- és gazdasági vezetése nem tudott megbirkózni a problémákkal, a növekvő követelményekkel.

A füzesabonyi járási hivatal élelmiszer-gazdasági és kereskedelmi osztálya vizsgálatot végzett Káiban és megállapította a hiányosságokat. A jegyzőkönyv alapján a járási pártbizottság és a járási hivatal javaslatot tettek arra, hogy a tagság válasszon új vezetőséget és új elnököt, mert a korábbi vezetés válóban nem képes megoldani a problémákat. Március végén rendkívüli közgyűlésen el is fogadták a régi vezetőség lemondását és egyben, újat választottak.

gondolásaimat a megyei és a járási vezetők is támogatják. Itt, Káiban, a helyi adottságoknak megfelelően a szarvasmarha-tenyésztést és a zöldségtermesztést akarjuk fejleszteni.

Az új gazdasági vezetők megválasztása után nemrég új párttitkárt is választattak a termelőszövetkezetben. A korábbi elnökhelyettes, Ink- lovics József kapta a megbízatást.

— Miért mondott le a ko- , Tábbi titkár?

! — Megromlott egészségi ál- ‘ lapotára való tekintettel kérte felmentését... !

— Hány tagja van a pártszervezetnek?

— ötven, ezek közül hét vezetőségi tag.

— Milyen volt a korábbi párt- és gazdasági vezetés kapcsolata?

I — Nagyon rossz. Nem volt egység a lényeges kérdések4 BNV szovjet pavilonjában

Messzire csillognak az arany betűk: CCCP — a Szovjetunió jellegzetes pavilonján. S aki belép, különös élmény tanúja lehet, hiszen mindjárt szembetalálja magát a Lunohod 1. pontos másával. A fehér holdjáró körbe forog az emelvényen — mi meg ámulva eszmélünk, mire képes az ember !

Szemben a bejárattal óriási Lenin-kép. És képek, fényképek a szovjet állafn félévszázados történetéből. Fotók emlékeztetnek népeink barátságára, kapcsolatára.

Középütt film pereg. Taskent új épületei közt járunk. Majd Buhara jellegzetes kupolás, keleti mintázatú palotái tűnnek fel. Aztán Leningrad, Moszkva, Szibéria. Emberek, tájak, építés. Zene szól, gyerekek játszanak, gépek zakatolnak. A film a szovjet emberről szól. A szovjet köztársaságok életéről.

Repülőgép-modellek, helikopterek, interkontinentális óriás gépek vonzzák a látogatókat. Ott magasiik az osztankinói televíziós torony modellje, fehéren, csillogón, forgó éttermével kivilágítva.

A BNV-n most tizennyolcadszor részt vevő Szovjetunió sok kulturális, lakberendezési és használati cikkel képviselteti magát. A háziasszonyok ugyancsak találnának kedvükre valót a sokféle automata mosógép, porszívó, szép formájú vasaló, varrógép közül, HűtőgéA szovjet kiállítás egyik sztárja a Budapesten most először bemutatkozó Zsiguli-Combi.

(MTI foto — Bara István felv. — KS)

pék, villanyfűtésű szamovárok, elektromos kályhák, odébb borostyáncsodák, szépen cizellált fém ékszerek, népművészeti dobozok sorakoznak. Szépek a szőrme- bundák, színesek, változatosak a textiliák. Sok nézője akad1 a Raduga nevű színes tv-készüléknek, a rádióknak, filmfelvevőknek, fényképezőgépeknek.

Óriás vegytisztító gépek, cipőipari berendezések, szerszámgépek keltik fel a szakemberek érdeklődését. A ’ négy pontosságú koordináta fúrógép mellett ott a plakett az 1972-es Lipcsei Tavaszi Vásár díjával.

Szabad téren mezőgazda- sági gépek, traktorok, gabonakombájnok, útépítőgépek. Sokan csodálják a szép formájú Moszkvicsokat, Zsiguliiéit, , _ í

A szovjet pavilon szemléltetően illusztrálja az egyre növekvő magyar—szovjet áruforgalmat. Bemutatják a Szovjetuniótól vásárolt, vagy a kétoldalú együttműködési megállapodások eredményeként gyártott termékeket: mezőgazdasági gépeket, személygépkocsikat, számjel- és prograrnirányítású szerszámgépeket, elektronikus számítógépeket. Idézik a pavilonban a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok negyed- százados évfordulóját, országaink együttműködését. Hiszen kapcsolataink egyre bővülnek, Magyarország legnagyobb kereskedelmi partnere a Szovjetunió, árucsereforgalmunk 33—35 százalékát bonyolítjuk le szovjet partnerekkel.

Kádár Márta

Az elnöki irodában két hónapja tehát új elnök dolgozik, Kassa István személyében. A szomszédos községből, Kompoltról került Kaiba, az ottani Üj Barázda Tsz főmezőgazdásza volt. Megye- szerte jó szakembernek tartják.

— Miben látja a bajok leg- ’ íS.!“ főbb okát?

— Sok szempontból a ma- radiságban, a konzervatív szemléletben.

— Mi volt a legfőbb probléma?

— Sok volt a függetlenített vezető, sokat veszekedtek és szépítették a valóságot.

— Mi volt a valóság?

— Féltek a tagság helyes tájékoztatásától és nem tartották a kapcsolatot más közös gazdaságokkal.

— Milyen a szakemberek aránya a szövetkezetben?

— Jó, hiszen 18 egyetemet, főiskolát és felsőfokú technikumot végzett dolgozik.

Mégsem ment a munka.

— Milyen volt a korábbi gazdálkodás?

— Ügyetlenül takarékos.

Kevés minőségi vetőmagot, műtrágyát és növényvédő szert használtak fel és a gépek állapota sem volt megfelelő. Így nem is volt eredmény.

— Mit tesz azért, hogy a tagság megnyerje?

— A legfontosabb a kölcsönös bizalom. Kérem a tagok véleményét, javaslatait, mert a szövetkezeti demokrácia csak így valósítható meg.

— Hogyan ítéli meg az új elnök a jelenlegi helyzetet?

— Én bízom abban, hogy közös erővel kilábalunk a „hullámvölgyből”, ezért is vállaltam él ezt a funkciót.

De ehhez a termelőszövetkezeti szakemberek segítségét kénem.

— Mit akar megvalósítani?

— Először is, ami a legfontosabb, a munkafegyelmet kell megszilárdítani, amire már tettünk) lépéseket.

Ugyanakkor a termelést a korábbinál magasabb színvonalra kívánjuk emelni. El- l*K. mäju« 84,, <-***4+ g

* — A pártvezetőség nem

tett javaslatot a hibák felszámolására?

— De igen, amit, sajnos, a gazdasági vezetők, különösebb indok nélkül, nem fogadtak el. így nem érvényesült a párt vezető szerepe a gazdaságban.

— Mit tart most a legfontosabbnak az új párttitkár?

•— Hogy megszilárdítsuk a párt és a gazdasági vezetők közötti összhangot. A pártszervezet támogatja és elősegíti a helyes gazdasági döntéseket. Ugyanakkor szeretnénk mielőbb helyreállítani a pártvezetés tekintélyét a tagság körében, és felszámolni a korábbi intrikákat.

Józsa Sándor, a káli nagyközségi tanács vb-titkára a korábbinál elégedetebben beszél.

— Az elmúlt két hónapban érezhetően jobb kapcsolat alakult ki a tanács és a termelőszövetkezet között, mint korábban. A közös feladatokban, elképzelésekben kérjük és várjuk is egymás segítségét. A községi tanács bízik a „felfrissített” szövetkezeti vezetőkben és minden támogatást megadunk munkájukhoz.

Kilábalni a bajokból! Ez a legfőbb feladat a káli Egyetértésben, Ezen fáradozik a vezetőség és a tagság bizakodó reményekkel.

Mentusz Károly

Nöniiiffiff A i[g22ESDví