Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-21 / 118. szám
------------,r>r,-mn, ... hogy a kis dolgok jelenítik a tulajdonképpeni veszélyt. Az apró, szinte szóra sem érdemes ügyek bur- jánozhatnak úgy el, hogy mint gyomnövény a nemes hajtást, reménytelenül elfojtják az ember lehetőségét a kibontakozáshoz. Az „ugyan már szóra sem érdemes”, a „mit vagy úgy oda, ilyen vacak miatt” ügyek helyre kis fürge vírusként osztódnak, szaporodnak az emberi társadalom szerveiben, sejtjeiben és a semmi kis ügyből jelenség lesz. És a jelenségtől már csak egyetlen lépés, néha nem is nagy lépés kelletik a — számottevő gondhoz. Szóra sem érdemes — jelenség —, nagy gond: töretlen a vonal és ennek megállapításához semmiféle diagnosztikus készség nem szükségeltetik, csak figyelő szem és meg nem bocsátó morgó lélek. A sok általánosítás után nézzük meg a medvét — egyetlen valóban nem nagy példán, sőt példácskán keresztül. örvendetes és nyílt titok, hogy hosszú évek, sőt évtizedek állandó húsgondjai után — miként a kenyérgondokat —, úgy tűnik, immáron, végérvényesen megoldottuk a lakosság sertéshússal és természetesen húskészítményekkel való ellátását. Sót! Ha olvasmányaim alapján nyert információim nem csalnak, akkor míg Nyugaton a sertésszaporulat görbéje most lefelé mutat, addig a hazai növekvő kocaállomány nyomán éppen erre az időszakra esik hazáinkban a további és erőteljes felfutás a sertésszám növekedését illetően. — Ujjé! — mondtam emiatt magamban a minap, s úgy éreztem, hogy úgy is mint egykor húst hiába kereső fogyasztó, úgy is, mint a jobb és okszerűbb mező- gazdálkodásért mindenkor elszántan tollat és írógépet ragadó újságíró és immáron, úgy is, mint a piac egyik oldala, a vásárló, minden jogot megszereztem ahhoz, hogy kis városom valamely általam kiválasztott és hús, valamint húskészítmények árusításával foglalkozó üzletében a vacsorát magam részére beszerezzem. A hosszú és körülményes mondat oka: gyorsain és tőmondatokban küldtek el az üzletek egész sorából] Ügy ám! 1972. tavaszán, hősprogramunk zenitjén, más városok gazdagon dagadó putjaival mit sem törődve, egy megye nagy idegenforgalmú székhelyén gyakorlatilag semmiféle húskészítményt nem lehetett kapni a nem is késő esti órákban. Eddig még ez a legbelsőbb ügyem lenne. Eszik, nem eszik, nem kap mást, márminthogy hervadt sajtot, reménytelenül éllottyadt vajait Különben is a vacsora nem különösebben egészséges dolog, ez az, amit a kínai közmondás szerint az ellenségnek kellene átnyújtani. Más lapra tartozik az, hogyan nyújtsam át az ellenségem elpusztítására szánt vacsorámat —, ha az nincs is. — Nem számoltunk, kérem, arra, hogy ilyen sok kiránduló jön a városba —, tárta szét a pult mögött az egyik eladó a karját, aggódó kérdésemre, miközben az jutott eszembe, hogy tíz milliárd évvel ezelőtt — vagy talán régebben is volt már? —, a töpörtyűs korszakban, amikor a szatócs nagy úr volt, mert hitelt is adhatott, meddig dolgozott volna egy tulaj és meddig lett volna „tulaj” ha segédje, vagy önmaga nem számított volna arra, hogy aratáskor az aratószalonna, bérfizetéskor a májas hurka, egyébként a töpörtyű a forgalom lelke?! Nagy ügy? Ugyan, kérem! Az ország tízeaer-őtszázhuszonöt hús- és csemegeüzletében attól még volt vacsorának való, mert egy megyeszékhely belvárosának négy üzletében sem lehetett semmit kapni. Attól még igenis épül és szépül az ország, attól még ugyanaznap este hetvennyolc étteremben lehetett kitűnően és nem is biztos, hogy drágábban megvacsorázni, s ettől függetlenül igenis nagy ütemben valósul meg a sertésprogram hazánkban. A baj azonban ott van, hogy ez a kart széttáró ;,vírusmozdulat” egy olyan városban, amelynek még saját teljes jogú tanácsi kereskedelmi osztálya sincs (!), tisztelet a megszámolható kivételnek, jóakaratú- ak ellenére is sikk lett a kereskedelmi nemtörődömség. A közelmúltban rövid néhány sorocskában érintettem volt, hogyan nem lehet kapni Egerben egy sor olyan áruféleséget — női és férfihodmit —, és hogyan nincs választék, ha áru van is — nőiszen megkaptam a magamét minden olyan kereskedelmi szakértőtől, aki a keze ügyébe tudott kaparintani. Örömömre és megnyugvásomra csak az szolgált, hogy a nők mellém álltak, az anyák és a lányok is, s mindazok a férfi szakemberek is, akik a másik szakma áruiból nem tudtak és nem tudják a maguknak kellőt megvenni. Így tehát tudom, most is magamra zúdítom a haragot és a méltatlankodást —, de sebaj. A baj az. hogy egy fél százezres lakosú, világszerte ismert, milliókat vonzó város kereskedelmi öntudata — hála a sok kis és békén hagyott víruskának —, néha bizony alig éri el az egykori faluszéli szatócsbolt kereskedelmi akarásának szintjét. A baj az. hogy egy nagy városnak nincs „megfogható” felelőse, koordinátora, összefogója, gondozója a kereskedelempolitikát, közelebbről ötvenezer itt lakó s másik harmincezer bejáró ember, dolgozó ember közérzetét illetően. Becsületemre mondom, amikor elküldték hazulról kétszer tizenöt deka „valamiért”, nem gondoltam volna, hogy vacsora nem, csak cikk lesz belőle. Ebből is látszik, hogy az újságíró a „semmiből” él meg. so-w-w *3 c C n > n X | 1 | N.v . . ' •• . •• ■- -h it ' WWWIMAAAAAAZVAAAAAAZNA^vVN^A^AAAzVVVVS^A/VvVvVVVVvVVVVwVwWwV' Ä városi tanács által ősz-1 szehívott operatív bizottság még januárban olyasféle megállapodásra jutott, hogy illő lenne kiadni Egerben egy antológiát, amely a várossal kapcsolatos szépirodalom kis tárháza, s így maradandó értékű emléktárgy lehet mindazoknak, akik hozzánk látogatnak. A Heves megyei Könyvtár érzékenységére vall, hogy munkatársai azon nyomban gyűjtéséhez fogtak, sma már arról számolhat be a hétköznapok krónikása: kész a mű, mehet a nyomdába! Tallóztunk a mintegy 450 oldalra rúgó válogatásban, amely a XVI. századtól napjainkig húzódó, Egerrel kapcsolatos versek, prózai alkotások gyűjteménye, s bő jegyzetanyagában utal minden író, költő korára, valamint tartalmazza a kiemelt írás születési körülményeire vonatkozó legfontosabb adatokat. Első pillantásra megállapítható, hogy gazdag, szemléletes anyag állt össze a négyhónapi munka nyomán. S jól választották meg a gyűjtés szempontjait is a könyvtári kutatók. A könyv évszázadokra bontva, szinte irodalomtörténetszerűen dolgozza fel a gyűjtésanyagot,» függelékben összegezi az írókra, művekre, történelmi eseményekre vonatkozó jegyzeteket Tinódi Lantos Sebestyén vezeti be a sort természetesen, aki közvetlenül a vár török ostroma után járt Egerben, s históriás énekeinek Krónika című gyűjteményében adta közre 1554- ben a várossal kapcsolatos dalait. Nevéhez tapad megyénkben az első összefüggő irodalomtörténeti emlék, amelynek hitelessége és eszmei tartalma számottevő. Így mindenképpen indokolt az a jó néhány oldal, amit neki szenteltek könyvükben a szerkesztők. Milyennek látta első pillantásra székvárosunkat a lantosdiák? Anda szép helyen Egör vára vagyon, az völgyre. JeksztK egy PP PP * Ekés oskola, vitézek nevelő dajkája Kóstoló az egri antológiából hegy-oromzaton, Napkeletre egy magas hegy vagyon... Otvsn királyi lovas hadnagyaként szolgált négy esztendeig Eger várában Balassi Bálint, aki a kéziratos gyűjtemény következő kiemelkedő költőalákja. S katonáskodott bár négy végvárban is viharos élete folyamán, legmélyebb hatást ez a táj gyakorolta rá. Egy hátramaradt vers töredékében maga nevezi városiunkat „ékes oskolának, vitézek nevelő dajkájának”. Amikor pedig elbúcsúzik a vártól, így énekel: Egriek, vitézek, végeknek tüköri, kiknek vitézségét minden föld beszéli, régi vitézséghez dolgotokat veti, Istennek ajánlva legyetek immár ti! S most lépjünk kétszáz- esztendőt. A XVIII. századi Eger érdekes alakja a költő és jogász Vitkovits Mihály, akinek születési idején, 1778- ban fedett, faburkolatú út vezetett még a Rácz-kaputól a mostani tűzoltó-laktanyáig. Famíliája Hercegovinából származott Egerbe, anyanyelve a szerb volt, de éppen itt lett magyarrá, amint erről születése helyéhez címzett kis versében maga is megvailja. Csendes Eger, boldog magyarok helye, életet adtál, Hálaadásom ezért mint fizetem le neked? A haza szent nyelvén, anyatejjel melyre tanítál, font versben buzgón egy nefelejtset adok. Vörösmarty Mihály ugyan sohasem járt Egerben, a város nevét címként viselő három énekes eposza azonban szoros szálakkal fűzi őt hozzánk, s természetesen helyet kapott az antológiában. Az aranytollú alispán Két verssel szerepel benne Petőfi Sándor is, aki 1844 elején, Debrecenből Budapestre tartván, szállott meg a város falai, pontosabban mondva a szeminárium eny- helyében. A tudós pap, Tarkanyi Béla vendége volt a költő, akit — mint Egri hangok című versének sorai igazolják — jóleső érzéssel töltött el a baráti szív melege és Eger történelmi emlékeinek, hangulatának gazItt benn ülök a melegben, környékez sok jóbarát, töltögetve poharamba egri bércek jó borát. \ Idelátszik a hegy Is, hol Dobó a hír könyvibe nagy neve örök betűit török vérrel írta be... A nagy költő modorában, szinte tanítványaként írta vers#tt Eger „aranytollú” alispánja, Zalár József. Feljegyezték róla, hogy éveket töltött ágyban, noha makk- egészséges volt világéletében. Agyban írt, ágyban dolgozott, azt mondogatván barátainak: Minek fölkelni, ha úgyis le kell feküdni utána! És Zalár József szigorúan tartotta magát furcsa elvéhez. így aztán kevés egri ember dicsekedhetett vele a XIX. század derekán, hogy az utcán látta, avagy ott találkozott vele. Mint kuliúrhistóriai érdekesség, kerül most személye az egri antor lógiába. Sarjadó íű A széppróza elsősorban Gárdonyi Géza és Bródy Sándor munkássága révép kap jelentős teret a nyorrt;- dára érett kötet gépelt olda>- laiv Előbbi Egri csillagok című regényéből vett részlettel mutatkozik be azok előtt, akik nem ismemekne- vét, hírét, s a világsikerű könyvet. A Kacsaparton' született Bródy, aki ifjúsági regényben dolgozta fel az egri diákéletet, egy szülővárosáról írott lírai vallomással szerepel az összeállításban. Közelmúlt évtizedeket, a két háború közötti Egert ábrázolja Sarjadó fű című regényében Remenyik Zsig- mond, aki tíz esztendeje hunyta le szemét. A hevesi tájhoz kötődő munkásságát idézik a kutatók jegyzetei, valamint azok a fejezetek, amelyeket az idézett műből emeltek át az Egerrel kapcsolatos irodalmat reprezentáló kötetbe. Majd kortárs-költők: Keszthelyi Zoltán, Pákolitz István következnek. Öketitt- jártukban ihlette meg az ősi város. S ki más zárná a válogatást, mint az itteni születésű, Pestre származott jeles lírikus, Kálnoky László, aki Időszerűtlen vallomás című versében nagy művészi erővel, hitellel rajzolja meg ifjú évei városának hangulatát, lelki arculatát. Gunnyasztva rejti titkait a város, mint sűrű, túlédes óbort homályos pincemélyben a pókhálós palack. Egyazon háttérből válnak ki boldog összhangban a szőlőhegyek s a tornyok! boros pogányság s főpapi malaszt. Amit mindezek után a Megyei Könyvtár gyűjtemé-? nyéről el kell mondanunk: örülnénk, ha a kutatók fáradsága mielőbb méltánylásra lelne olyan helyeken, ahoi megfelelő anyagi bázissal rendelkeznek a kötet megjelentetéséhez. Moldvay Győző
