Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-21 / 118. szám

Kisiklott élet A bűvös bőrben egy ember áll, aki bubikos és diplomája van RerefiasztaHieszBlgefés a Megy; IfclüSsi Központban Hit jelent a tévé-diéta ? Megjegyzések egy kezdeményezéshez Különös sors. Szólni kell, írni kell róla, még akkor is, ha az újságíró sem hiszi tel­jes meggyőződéssel, hogy se­gíteni tud riportalanya sor­sán. Mégis megpróbálja ku­tatni a miérteket, mert őszin­tén reméli, nem marad ta­nulság nélkül ez a különös história. Ezek után elmondom dr. Varjú Péter, adácsi kubikos történetét. 1. Adócsőm született, 1923- han. Zsellérsors. Nyolcéves korában már vízhordó az aratoknál, 12 éves, amikor summásként dolgozik, majd idénymunkás a vasútnál. Itt éri a történelmi forduló. Előtte is ki tárulkozott a vi­lág és megnyíltak a lehetősé­gek. Mint abban az időben sokan mások, ő is a tudást kezdte ostromolni. Munkahe­lye továbbra is a MÁV, az Északi Járműjavítónál dol­gozik, adminisztrátor. Minden rossz itt kezdődött összékülönbözött a vállalat vezetőjével Más munkahely­re került és még 14 eszten­dőt dolgozott a MÁV-nál, miközben többször is zajos vitája támadt a főnökkel. Végül fegyelmivel elbocsá­tották. Előbb elkeseredett, majd nekibátorodva kezdett min­dent elölről. Harminchét éves volt sikkor. A gyöngyös-visontad kül­színi bányához ment segéd­munkásnak. Csillés lett, majd gépkezelő. Itt megbecsülték. Egyszer csak elhatározta, beiratkozik az egyetemre, jo­got tanul. Az üzem javasolta, sőt, hogy szerezzem némi gya­korlatot, még népi ülnöknek is jelölték a Gyöngyösi Já­rásbíróságra. Nehéz és fárad­ságos évek következtek. Na­pi négy óra utazás, három műszak a bányánál és köz­ben tanulni, vizsgázni. És az egyéb megpróbáltatások. 1967-bem meghalt a felesége, ugyanabban az évben az édesanyja is. Ott maradt két gyerekkel. Keresete kétezer forint körül mozgott. Mégis sikerült a nagy el­határozás, elvégezte az egye­temet, ledőktorált 2. Es itt ismét kezdődik a bál­szerencse, vagy nem is tudom, minek nevezzem a kisiklás okait. 1969. május 31-én kapta kézbe a diplomát és még ezen a napon kilépett a bá­nyától. Nem volt jogtaná­csosi állás, segédmunkásként pedig nem akart maradni. Próbálkozott a járásbírósá­gon is, de nem sikerült. Ajánlkozott tsz-jogtanácsois- nak is a hevesi járásba, kí­sérletezett az ügyészségnél, a FÜSZÉRT-nél, elutasító Volt a válasz. Három éven keresztül, de sikertelenül. Aztán felhagyott az álmok kergetéséveL Élni is kellett valamiből. Negyvenkilenc éves fejjel, ismét újra kezdett. Most Adócsőn dolgozik, a termelő- szövetkezet építőbrigádjában. Nem tag, csak alkalmazott. Kubikos. Jogi diplomával a zsebében. 3. Mi történt? Hogyan tör­ténhetett? Nem tudom. Sze­retném megérteni, de nem lehet mindent megérteni. A társadalom, életrendjéből adódóan, felsegít egy embert, egy hajdan volt zsellért, egy mai munkást, iskoláztatja, taníttatja, majd veszni hagy­ja az áldozatokkal megszer­zett tudományt? Vagy leg­alábbis nem ad lehetőséget, nem szavaz bizalmat a bizo­nyításra. Ki érti ezt? Az adácsi községi tanács ^ elnökét kérdezem. —• Rendes embernek is­merem. Sőt, azt is mondha­tom, hogy köztiszteletben áll . á faluban. Egyébként jó ba­rátom, pertuban vagyunk, j. ím sem értem, miért nem tud elhelyezkedni. Mi meg­próbáltunk segíteni A községi párttitkárt is megkérdeztem: milyen em­ber Varjú Péter? — Minden elismerést meg­érdemel, ha a család és a három műszak mellett el­végezte az egyetemet és meg­szerezte a doktori címet. Le a kalappal előtte! őszintén szólva, nem látok tisztán eb­ben az ügyben. Nem tudom, miért nem sikerült elhelyez­kednie. Nekem is panaszko­dott, igyekeztem segíteni, de azt hiszem, őbenne van a hiba. Mindenütt elutasították. Nem tudom, miért. Most mi alkalmazzuk itt, a faluban? Az az igazság, hogy él ben­nünk a gyanú: valaminek lennie kell... — De minek? — Ezt nem tudjuk. Mi se­gítünk. Legutóbb is az ÁFÉSZ-döntőbizottság elnö­kének javasoltuk. Ez olyan tiszteletdíjas funkció. A tsz elnöke: — Jól ismerem. Barátok is vagyunk. De, hogy mi gá­tolja az elhelyezkedésben, azt nem tudom. — Van-e a tsz-nek jogta­nácsosa? — Nekünk nem kell jog­tanácsos. — Jelentkezett a szövet­kezetbe tagnak. Miért nem vették fel? — Mert nem szavazta meg a vezetőség. Különben is, ed­dig még mindössze 128 órát dolgozott a tsz-ben. Meg­mondtuk neki, ha jól dol­gozik, sor kerülhet a fel­vételre is. — & ha felveszik, mát dolgozik majd? — Az állattenyésztésben találunk neki munkát 4. — Varjú Péter =- mond­ja így egyszerűen, doktor nélkül. Nehéz járású, ke­mény szárítású ember, köze­pes termettel, őszülő hajjal, arcán a fáradtság és a kese­rűség jeled. Előbb megkö­szöni, hogy a Magyar Nem­zet mellett a Népújság is foglalkozik ügyével, majd kissé nehézkesen, de egyre jobban és jobban belelendül­ve elmondja életútját. Míg beszél, átforrósodik a hangja, . nyugtalan, ideges, egymás «tán füstöli a Kossuthot Próbálom megérteni. — A bányánál előbb Mis­kei Laci bácsinak, a párttit- kárnak említettem az egye­temet. ő azt mondta: „Ná­lunk mindenki tanulhat, aki akar és akinek tehetsége van hozzá”. Én nagyon akartaim. Negyven éves fejjel indul­tam neki az egyetemnek. — Miért a jogot válasz­totta? — Évek óta keservesen kerestem a magam igazát, de sikertelenül. Elhatároztam, nem keresem tovább, új éle­tet kezdek. — Miért lépett ki a há­nyából? — Ledoktoráltam, úgy gondoltam, kapok a képzett­ségemnek megfelelő mun­kát. Szerettem volna a já­rásbíróságra, vagy az ügyész­ségre kerülni. Vagy máshová, jogtanácsosnak. — Mit gondol, miért nem sikerült? — Ezt nehéz kibogozni. Szerintem még mindig a MÁV keze van a dologban. Vagy húsz évvel ezelőtt el­indult egy kádervélemény s az jön utánam még ma is. Politikai fúrás áldozata va­gyok, kérem. — Ügy tudom, egyszer disszidálni is akart. — Dehogy akartam. Csak 1970-ben nagyon nekikese­redtem, elutaztam Hegyes­halomig és vártam, hogy el­fogjon a határőrség. — Miért? — Hogy bíróság elé állít­sanak és ott elmondhassam, milyen az életem. Gondol­tam, majd kiderítik, kik és miért akadályozzák az elhe­lyezkedésemet. De nekem még az sem sikerült, nem ál­lítottak bíróság élé. —- Mik a terved, hogyan tudunk segíteni? — Én azt tartom, hogy ha valakinek sérelmet okoz­ták, azt jóvá kell tenni. Tu­dom, most azt mondják; ke­ményfejű ember vagyok, mégis kimondom: van még vagy tíz évem, és én ezt a jogi pályán szeretném eltöl­teni. Búcsúzáskor keserűen kér­dezi: — Akkor miért tanultam? Miért vagyok én ilyen szerencsétlen? Még mindig nem tudom, miért. A bányánál sem tudják. Pedig emlékeznek rá és saj­nálják, hogy nem tud elhe­lyezkedni. .. 5. Mindenki sajnálja és min­denki rendes embernek tart­ja. És senki sem érti, miért nem jut megfelelő munkale­hetőséghez. Biztosan van va­lami oka, hiszen másutt sem veszik fel — mondják, s ez­zel a furcsa alapállással, a bűvös kör bezárult. Csak­hogy a körben egy ember áll! Jó lenne most bölcsnek lenni és visszafelé az idő­ben kibogozni a csomót, s megmutatni, ki és mikor ron­totta el Varjú Péter életét. És hol hibázott 6 maya is. Erre azonban nem vállal- kozhatom. így csupán azzal zárhatom e riportot, hogy el­mondom: Egy méltatlanul megtört emberrel találkoztam, aki most úgy érzi, nemcsak a sors, de egyes emberek is üldözik őt. Én már nem hi­szek a régi káderlapokban, a politikai fúrásban sem, de hiszem, hogy jóakarattal sok minden megoldható. Ügy érzem, nagyfokú bizalmat­lanság, rossz ízű gyanú len­gi körül ezt az ügyet. Nem tudom persze, hogy Varjú Péter ma már aikalmas-e jogi teendők ellátására, de azt biztosan tudom, hogy hozzáértése eddig még nem lett próbára téve. Lehet, hogy túl későn szól közibe ez a riport, mégis a nyilvánosság elé kell tárni a történetet, hiszen oly fá­jó veszteséglistára írni egy embert. ,*#f! Márkusa László Kitűnő kezdeményezéssel jelentkezett a megyei mű­velődési központ: kedden este pedagógiai kerekasztal- beszélgetésre invitálta Eger északi városrészének papáit, mamáit, azokat a szülőket, akiknek számára nem kis gondot jelent ötéves gyer­mekük felkészítése az isko­lára. Ügy véljük: ennél ak­tuálisabb, izgalmasabb témát nem is találhattak volna, hi­szen országos probléma az, hogy az elsős kisiskolások egy része képtelen megbir­kózni a tananyaggal, az írás, az olvasás, a számolás rejtel­meivel. Emiatt igen sokan buknak, vagy éppen csak átevidkélnek. A megoldás módjait a művelődésügy leg­avatottabb országos vezetői, szakemberei kutatják és ku­tatják, keresik ma is. Azt senki sem vitatja, hogy az egyik járható út: a megfe­lelő családi iskolaelőkészí­tés. Könnyű ezt íróasztal mellől mondani, de koránt­sem egyszerű csinálni a gya­korlatban. Főként azoknak a szülőknek, akik minimális pedagógiai, pszichológiai is­meretekkel sem rendelkez­nek, s éppen az ő gyerekeik képtelenek megbirkózni ' a nehézségekkel. Nos, ez a rendezvény raj­tuk kívánt segíteni. A ke­rékasztal-beszélgetésre ven­dégként meghívták Kelemen Endrét, a mind népszerűbb Iskolatelevízió vezetőjét, Gosztonyi Jánosné pedagó­gus pszichológust és dr. Papp Kálmán főorvost, Eger város Tanácsa egészségügyi osztályának vezetőjét, hogy ők beszélgessenek a szülők­kel, ők adjanak tippeket sa­játos gondjaik megoldásához. A meghívott vendégek be­számoltak — a maguk sajá­tos szakterületéről közelítve — a téma legfontosabb ösz- szetevőiröl. Mindhárom elő­adás érdeme az, hogy bőví­tették a szülők még hiányos nevelési-pedagógiai alapis­meretéit, majd ezután ötle­teket adtak az iskolaelőké­szítés gyakorlatához. GOSZTONYI JÁNOSNÉ a gyakorlati oldaláról érintette a témát. Kiemelte a szülői segítség fontosságát. Sok hasznosítható ötlete közül csak a legfontosabbakat emeljük ki. A gyereket nem szabad riasztani az iskolá­tól. Törődni kell már óvodás korban a kézügyességfejlesz­téssel, hiszen a gyúrmázás, a gyöngyfűzés —, hogy csak a legfontosabbakat említ­sük — hozzájárul a mozgás összerend ezettség ének kiala­kításához, s áttételesen a központi idegrendszer fejlő­déséhez is. Rendkívül sokat segítenek a szülők azzal, ha az apróságokat hozzászoktat­ják a rendszerességhez, na­pirendet 'alakítanak ki szá­mukra. Szakítani kell azzal a szülői hiúságot legyezgető gyakorlattal, hogy még jóval az iskola előtt tanítgatjuk a gyermeket írásra és olva­sásra. Az előadó megrendítő példákkal illusztrálta a leg­többször tragikus következ­ményeket. AZ ORVOS — többek kö­zött — a helyes táplálkozás, a fehérje- és vitamíndús ételek fontosságáról beszélt Óva intette a szülőket, hogy hiúságtól hajtva minden­áron, az orvos véleményé­vel ellenkezve, erőszakolják testileg, szellemileg fejlet­len gyermekük beiskolázá­sát. Az Iskolatelevízió vezető­je beavatta a szülőket a műsorok szerkesztésének műhelytitkaiba, utalt azokra az elképzeléseikre, melyekkel hatékonyabbá szeretnék for­málni az oktató-nevelő te­vékenységet. Megszívlelendő az, amit a tévé-diétáról el­mondott. Figyelmeztette a szülőket arra, hogy óvják a gyereket a krimiktől, a szá­mukra eleve érthetetlen fil­mektől, és egyéb műsoroktól. Csak ez az értően alkalma­zott tévés-diéta biztosítja az apróságok szellemi fejlődé­sét, míg a kritikátlan tévé- dörniping torzulásokat szül a jellemfejlődésben. tét: Temesvár (8.) A MINDKÉT TABOR töké­letesen tisztában volt Te­mesvár jelen tőségé veL Az urak semmi áldozatot nem sokaliottak megtartásáért. Dózsa pedig a győzelemmel hosszú időre megszilárdíthat­ta volna a keresztesek hatal­mú helyzetét, hogy aztán a parasztság érdekei szerint in­tézzék a politikai rendezést. Nagy reménykedéssel kere­kedett fel a forradalmi sereg Maros alatti táborából és jú­nius 15-én megindult roppant tömegeivel Temesvár elfog­lalására. Eddigi sikereik ön­bizalommal töltötték el őket, becsvágyukat felszította az a tudat, hogy a végső katonai győzelemhez közelítenek minden lépésükkel. Mert — amint már említet­tük — Temesvár ez időben egyenértékű volt Budával, sőt tekintettel a török vesze­delemre, fontosabb a királyi székhelynél. Magyarország nagy kiterjedésű déli részei­nek erős védőbástyájaként kulcshelyzetet foglalt el az egész állam sorsa szempont­jából. Környéke széles kiter­jedésben gazdag, a síkság jól művelt és bőven termő. Nem véletlen, hogy Károly Róbert már a XIV. század­ban fővárossá tette. Tíz esz­tendőn át, 1316 és 1325 között hinten irányította az országot. Ügy volt, hogy az Anjou-ki- rály végleges fővárossá avat­ja Temesvárt, nem utolsó­sorban az iszlám terjeszkedés miatt. Ugyanebből az okból Hunyadi János is Temesvárt tekintette igazi székhelyének. Átalakíttatta Károly Róbert egykori palotáját, amely ma is áll. Ebben a palotában ké­szült nagy hadjárataira, Te­mesvár volt a kiindulópont­ja a rigómezői, a nándorfe­hérvári ütközetnek. A város­ban nevelkedett Hunyadi Mátyás, a magyar királyság legfényesebb uralkodója, s Hunyadi János nyomdokain ugyaninnen verte a törököt Kinizsi Pál. Miként Lippa Erdély felé, úgy Temesvár a Balkán felé számított érekapunak. És amilyen fontos volt megtar­tania a magyar királyságnak függetlensége védelmében, ugyanúgy nélkülözhetetlen volt a töröknek európai hó­dító tervei érdekében. Ha Dózsa birtokba veheti, az urak legyőzésével egy időben, szükség szerint a töröknek is ellenállhat. Kitűnő téli szál­lást biztosíthat seregeinek, mert a vár nemcsak tágas, de jól is védhető a Temes és a Béga mocsaras összefolyá­sánál. Azonfelül a várban tanyá­zott Báthori István temesi gróf kitűnően felíegyverzett seregével, a környék nagy számú nemesével, azok fami- liáival, cselédségével, zsoldo­saival. Sürgetett az idő. Minél élőbb ki kellett kény­szerítenie Dózsának a döntő fordulatot, hogy ellensúlyoz­hassa s ksTEStechadak ama kudarcait, amelyek a Nagy­alföld északi peremén követ­keztek be. Ugyanakkor a Te­mesvárnál kivívandó átütő siker kedvező előfeltételeket biztosítana Szapolyai fogad­+ 0 é Í3'C C5(Vl/V7‘ HÁROM FONTOS útvonal vezetett Temesvárra: a lip- pai Erdély felől, az aradi Ma­gyarország középső részei fe­lől és a szegedi—Csanádi Bács felől. Dózsa mindhárom irányt elözönlötte, s a mo­csári erdőségeken át június 15- én érkezett az erődített város alá. Mielőtt ostromhoz látott, letáborozott Ulics me­zőségén. A mindeddig szinte teljesen magyar nemzetiségű paraszti seregekhez itt csat­lakoztak a román és a rác parasztok. Mindössze egyetlen éjsza­kai pihenőt engedélyezett ka­tonáinak a fővezér. Másnap, 16- ón reggel közelebb nyo­mult a városhoz, késedelem nélkül hidat veretett a Bé­gén. Műszaki részlegei szak­szerű és alapos munkát vé­geztek, dolgukat kitűnően, ér­tették, hiszen építettek már hidat a Tiszán, a Hármas- Körösön, a Maroson. Itt még körültekintőbben végezték el a feladatot. Bz a híd könnye­dén megbírta a nehéz társze­kereket es a tüzérséget. Eddig sem volt kétséges, hogy Dózsa katonai dolgok­ban képzett és leleményes. Most is nagy eréllyel fogott az ostromhoz, s láthatták Báthori Istvánék, hogy olyan ember vezeti eHeoiik a liar­KÉRDÉSEKBEN NEM VOLT hiány, olykor-olykor parázs párbeszéd formáló­dott a meghívott vendégek és a szülők között. Kétszere­sen hasznos dolog volt ez, nemcsak a szülők ismere­te gyarapodott, hanem a szakemberek is tájékozód­tak arról, hogy milyen lé­nyeges gondokkal küszköd­nek a papák-mamák. Sok szülő kifogásolta — joggal — a tévé esti meséit, hibáz­tatta, hogy nehezen érthe­tők a gyerek számára, emiatt aztán még az apróságok is unják egyiket-másikat. Azt is sürgették a szülők, hogy tegyék módszeresebbé az is­kolaelőkészítő tanfolyamo­kat, hosszabbítsák meg a tévéovik műsoridejét, mert a gyerekek igen kedvelik ez* az új kezdeményezést. A pa* pák-mamák helytelenítették, hogy az általános iskolában készségtárgyakat — éneket testnevelést — osztályoznák, holott a gyerek nem tehet arról, hogy nem örökölt» ezeket szüleitől. KÁR HOGY a késő est* megszakította ezt a jól in­dult eszmecserét. Célszerű lenne a jövőben kurtítani * meghívott vendégek tájékea* tatóját, hiszen erre a kérdé* sekre adott válaszok kap» csán is sor kerülhet Aa ilyen találkozásoknak alap­vető erénye a kötetlen be­szélgetés. Sok kérdés sok problémát vet fél, elmarad a szakmai zsargon — hogy érthetnék ezt a pedagógia berkeiben járatlan szülőkI —, elevenebb lesz a vita, ha­tékonyabb a társalgás. Elmondtuk mindezt azért, mert ezt a helyes kezdemé­nyezést továbbra is folytatja a megyei művelődési köz­pont. Reméljük, hogy maj­dan több és elsősorban pe­dagógiailag képzetlen szil13 vesz részt a kerekasztál-bé- szélgetésen. Pécsi István , cot, aki tökéletesein tisztában van a váriharc korabeli sza­bályaival és hibátlanul ké­pes alkalmazni azokat. Min­den oka megvolt tehát a vé­dőseregnek a rettegésre és a tudat, hogy nincs számukra irgalom, kétségbeesett ellen­állásra sarkallta őket.. Dózsa megértette, hogy ez­úttal hosszadalmas harcra van kilátás. Hadi kelléktárát a mérnöki munkával is ki­bővítette. Minden oldalról hozzá akart férni a falakhoz, ezért elhatározta, hogy a Bé­ga vizét a Temesbe vezeti. Megkezdték a csatorna ásá­sát, azonban éjszaka kiron­tottak a várvédők és szétker­gették a munkásokat. Dózsa úgy védekezett a vakmerőség újabb megkísérlése ellen, hogy erős biztosítást rendéit a munkálatok védélmére. Egyszerre ásták a csatornát és egyszerre ostromolták a várat. Bőyen volt ember a keresz­tesek táborában. Mindany- nyian úgysem vehettek részt Temesvár ostromában, ezért a fővezér parancsára népes csapatok indultak amolyan kisegítő hadjáratokra. Meg­hódították egész Torontált, bejárták az országrészt egé­szen az Al-Dunáig, átkeltek a folyamon és portyáztak a Szerénységben. ALAPOS OKOT látott te­hát Dózsa az őrködő csapatok szétküldésére. Vé­dekeznie kellett a meg­lepetés ellen, hiszen Sza­polyai már elindult Gyu­lafehérvárról. Azt akarta a fővezér, hogy serege uralkod­jon Temesvár felett, amikor­ra sor kerül az erdélyi vajda elleni sorsdöntő ütközetre. Gerencsér Miklós Következik: Országszerte "" forradalom

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents