Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-21 / 118. szám
i H ogy épül, szépül a város, az szemmel is érzékelhető. De vajon milyen az emberek közérzete? — erről beszélget- 5 tünk Fehér Istvánnal, a tanács elnökével. — Közérzet? Ez az, amit nem lehet könnyen megfogalmazni. < Nem állíthatom ugyanis, hogy mindenki mindennel elégedett, de < azt nyugodtam mondom: a lakosság többségének jó a közérzete, í Sőt azt is hozzáteszem, hogy politizáló nép lakja ezt a várost. Vé- < leményt mondanak az emberek, részt vesznek a közügyekben. Az < elmúlt hónapokban például 63 tanácstagi beszámolót tartottunk, < ezeken sokan vettek részt és számos felszólalás hangzott el. Na- < gyón reálisak voltak ezek a felszólalások. Még a sürgető pana- < szók és a kérések is. A közérzethez tartozik, hogy a hatvaniak nagyon szeretik 5 városukat. Ezt gyakorta bizonyítják is. Ha a szükség úgy kívánja, S zsebbe nyúlnak és áldoznak a városért. így volt ez az elmúlt évek- S ben, s így van ma is. Tehát nemcsak problémáznak a gondokon, 5 nemcsak követelnek, hanem munkával és anyagiakkal is segítik s a város fejlődését. ? A hatvaniak már évek óta élen járnak a társadalmi mun- < kában. Bizonyság erre, hogy a múlt évi eredmények alapján is- < mét elnyertük az első díjat. Ezekben a napokban a strand épí- í tésére, illetve annak lehetőségeire figyelnek az emberek. De nem- < csak figyelnek, segítenek is: közel 1 300 000 forintot fizetlek be ? eddig az új strand építésére. > A jó közérzet mellett vannak persze gondok. Ml, a város ve- 5 zetől Igyekszünk úgy dolgozni, hogy egyre kevesebb legyen a > gond Hatvanban. { — Ha már itt tartunk, kérjük, ossza meg gondjait olva< sóinkkal. i — Egyik legnagyobb gondunk a gazdálkodás. A lehetőség, $ vagyis a pénz összege nem egyezik az igényekkel. Nem beszélve ? arról, hogy a vállalatok, üzemek nem tesznek pontosan eleget fi- \ zetési kötelezettségeiknek 1971-ben például több mint négy és l fél millió forint kiesésünk volt emiatt. Most sem jobb a hely- { zet, hiszen az első negyedévben több mint kétmillió forint hiány- í zik a költségvetési és fejlesztési alapokból. Mindez természetesen l azt jelenti, hogy pénzhiány miatt bizony elhúzódik valamilyen l tervezett feladat megvalósítása. Ha gondokról beszélünk, meg kell említeni azt Is, hogy moll dern felszerelés hiányában komoly problémát okoz a város tisz- > tán tartása. Es a szolgáltatás is! Mert e területen még mindig > nem tudunk lépést tartani az igényekkel. Igen, ez Hatvan! Amit a képen látnak. Innen felülről, a modem, ötszáz ágyas új kórház kilencedik emeletéről. Megbúvó családi házak a katolikus templom tövében, odébb a városi bíróság komoly épülete, azok a világos tömbök pedig már a Mező Imre úttól délre kialakuló többezres lakótelepet ígérik. Persze fenn a toronyból minden másként látszik, mint lent a földön, az élet közelében. Ezért ereszkedtünk le mi is a hatvani utcákba, vezetők és egyszerű polgárok portáira, hivatalokba és üzemekbe. Ezért kerestük érzékeny ujjakkal a megye legfiatalabb városának testformáját, arcvonásait. Szándékunk szerint azt villantva fel, ami manapság az itt élő 22 ezer embert Icöze- lebbröl érinti, s jövendőjének meghatározója. Hogy nem lesz fényképhűségű ez a portré? Lehetséges. De mi oda is betekintettünk, ahová a fotográflencse nem képes. Az emberek gondjaiba, örömeibe, hétköznapjaik mélységébe. S ez nem kevés... Zöld jelzés mindenkinek A kora reggel borongós. esőt szitáló, akárcsak a többi az utóbbi napokban. A vasúti hangoshemon- dó egyre-másra jelzi: „vonat érkezik a második vágányra ... gyors indul Budapestre...” S jönnek az emberek, gyűröttek a reggeli fáradtságtól. Átutazók, környékbeliek; akik nap mint nap a városba ; Írnak dolgozni. És diákok, akik jókedvvel vegyes izgalommal latolgatják a délelőtt esélyeit. Érthető is. hiszen többségüket nem kis erőpróba várja: az írásbeli érettségi első fordulója! Számadás magyar nyelv és irodalomból. Ambrus Endre, a Bajza József Gimnázium és Szakközépiskola igazgató ja. hatvani őslakos: gyermekkorától a városban él. itt szerzett. érettségit, itt tanított, itt lett igazgató, s jövőjét is itt tervezi : — Ide visszajönnek az emberek, van vonzereje a városnak. A tantestület többsége is volt diák, s ide jött vissza tanítani. Szeretjük ezt a várost, sok ezer ember közös vágya, hogy mind szebb legyen. Ezért áldoznak is a hatvaniak: a város- szépítési versenyt majd minden évben Hatvan nyeri meg. Gond? Az is akad : ipartelepítés kellene, mert lassan fejlődünk, egy ide telepített nagyüzem frissítené, gyorsítaná a város vérkeringését. Aztán visszakanyarodik a mához: — Kétszáztizenegy diák írásbelizik. Elégedett vagyok, akárcsak kollegáim: senkit sem kellett visz- szatartani. minden negyedikes írásbelizhet, zöld jelzést kapott. Az első íecskék Hagyjuk dolgozni most a diákokat. Kövessük azokat az embereket, akik a reggeli vonatoktól a cukor- és konzervgyárba sietnek. A konzervgyár szakszervezeti irodája csak első pillantásra tűnik olyannak, mint bál-melyik hivatali helyiség. A szemlélődő hamar felfedezi a vitrinekben sorakozó kon- zervesüvegeket. Itt készülnek, a város egyik kenyéradó üzemében, ahol közel kétezer ember dolgozik naponta. Gondjaikkal mindannyian itt, a szakszervezeti irodán kopogtatnak, megoldást remélve. Közös Örömük, hogy nem hiába. Döme Jánosné szb-titkár épp egy kimutatással bíbelődik. Azt összegzi, hogy miként segítette a szakszervezet a dolgozók lakásépítkezését. A szűkszavú kimutatás minden szűkszavú mondata beszédes. Hallgassuk _ Két éve kezdtük. Több egyedülálló anya kapott tanácsi lakást, csakhogy a teljes összeg nem gyűlt össze. Részükre 8—10—12 ezer forintot juttattunk. Ez vállalati támogatós, amennyiben nálunk maradnak, vissza sem kell fizetni. Azokat is segítjük, akik építkezésre vállalkoztak: ők 80—90 ezer forint kölcsönt kapnak a vállalattól, mind. össze egyszázalékos kamatra. Tavaly nyolcán, az idén tízen kapták meg ezt a támogatást. B lazsek Józsefné joggal elégedett, hiszen a kölcsön épp elég volt ahhoz, hogy OTP-lakást vegyenek. Már be is költöztek. Ők voltak az első fecskék. Jó tudni, hogy számuk évről évre gyarapszik. Szép szó és muzsika Persze, aki ledolgozza a maga nyolc óráját a konzervgyárban, vagy a város bármely üzemében, s otthon a házat rendbe tette, biztosan kívánja a kikapcsolódást. Lehet ez mozi, televízió, pesti szín- házi kiruccanás. Vagy lehet a művelődési központ valamely vonzó műsora. Ilyennek ígérkezik a közeli hónapokban több hangverseny, amelyeknek időpontját éppen akkor egyeztették a Vörösmarty Művelődési Ház vezetői, amikor betoppantunk szűkös irodájukba. — Tavaly sikerrel startolt a „Muzsikáló nyári esték” sorozat Hatvanban — mondotta Berényi Rozália igazgatónő. — Helyesnek bizonyult az a szándékunk, hogy közelebb vigyük a zenei programokat az emberekhez, s lakótelepenként rendezzünk más-más hangversenyt. Látta volna, milyen gyönyörködve hallgatták például a Mező Imre úti házak ablakaiban könyöklő munkások az egri szimfonikusokat! Egyetlen dologra fáztunk rá. Kamaramuzsikával nem lehet szabadtéren kísérletezni! Az idén már kijavítjuk ezt a hibát, s minden ilyen zsánerű műsorunkat a városi könyvtár zártabb, imtimebb udvarára visszük. Irodalmi színpadunk pedig a szép szó varázslatával igyekszik ugyanakkor teljesebbé tenni a különböző programokat. Hogy mivel kezdjük? Jön Pestről a Ganz-MÁVAG fúvés- zenekara. Biztos az Egri Szimfonikus Zenekar újbóli koncertje, miként a. hatvani MÁV-zenekart is pódiumhoz kÍMáaxhfc^ juttatni. Fővárosi beat-együttes, egri vonósnégyes, a gyöngyöspataiak „Röpülj páva” kórusa, valamint Budai Ilona és Pribolyszky Mátyás népzeneestje adja még az idei nyár zenei programját, amely kevertebb, ösz- szetettebb a tavalyinál, színvonala azonban magasabb lesz! Miben sántikál a Duna Cipőgyár ? Hogy a hatvani gyerekek miben sántik álnak, rájöttünk a kora délelőtt óráiban. Abban a cipőben, amit kapnak. De ez nem megnyugtató, mivel kevés az üzletekben a kis lábbeli. Országos gond ez, ami itt is lecsapódik. A Duna Cipőgyár kerekharaszti telepén megtudtuk azonban, hogy a közeljövő orvoslást ígér e tekintetben. Pontosan 11 óra volt, amikor az egykori tanácsházán működő kis üzem telkén kitűzték a majdani gyárépület alapjait, s megtörtént az első kapavágás. Egy év múlva 600 kerekharaszti és hatvani munkásasszony dolgozik az itt emelkedő modern üzemcsarnokban, s Kozák Géza vezető szerint háromszorosára nő a termelés. Üj gépsorok kerülnek Kerekha- rasztra. ami lehetővé teszi, hogy naponta háromezer pár csizma-felsőrész, továbbá ugyanannyi kész gyermekcipő fusson ki a me,gnövekedett gyárból. Hatvan egyik legnagyobb beruházása ez a negyedik ötéves tervben. Tizenkétmilliót emészt fel. Am a Duna Cipőgyár itt akarja behozni gyermekcipő- kontingensének lemaradását, amiért mindenképp elismerés illeti. „Fellegvár" a Zagyva partján Az az ósdi épület, ott a Zagyva mentén, külsőre a legjobb indulattal se nevezhető fellegvárnak. S mégis az a szó átvitt, nemesebb értelmében. Itt s még két hasonló jellegű szükségépületbem: közel 900 szakmunkás képzéséről gondoskodik a szakképzett nevelői és oktatói gárda. Elsősorban leendő autószerelőket, kőműveseket, géplakatosokat, villanyszerelőket oktatnak itt, ám a jelentkezők válogathatnak m._, vagy harminchat szakmában. S ha már a fellegvárnál tartunk, ■ mondjuk el azt is, épül már az iskola éj központi épfilete. Négyszintes lesz. csupa üveg palota, nyolc tanteremmel, hét szertárral, korszerű tornateremmel. Már túl vannak az alapozáson, emelkednek a falak. Csakhát nem lehet olyan gyorsan, ahogy az iskola tantestülete, s a diákok szeretnék. A türelmetlenség érthető, hiszen jelenleg meglehetősen mostoha körülmények közt tanul a diáksereg. A nyolc közül hat szükségtanterem, nincs konyha, nincs kollégium, pedig a 900 diák közül 650 bejáró, akik nemcsak a megye falvaiból jönnek nap mint nap, hanem Szolnok és Pest megye községeiből is. Ambrus Sándor igazgató elégedett lehet fiaival, nemcsak tanulni igyekszenek- képességeik szerint, hanem a legkiválóbb sportolók is a megyében. Nevükkel, sikereik méltatásával sűrűn találkozunk a Népsport hasábjain. Egyébként is lehet rájuk számítani. Iskoláknak, üzemeknek segítenek társadalmi munkában. Amikor délután ott jártunk, az igazgató éppen azt beszélte meg az építésvezetővel, miként gyorsíthatná a diáksegítség a munkálatokat. Hogy hamarább elkészüljön ez a „fellegvár”. A város gyomra Étvágyunkon, gyomrunkon keresztül igyekeztünk végére járni, hogyan is táplálkoznak a hatvaniak. A fogyasztási szövetkezet bisztrójában kezdtük, ahol legjobbnak motidják a konyhát. Bevált! Az Arany Fácánban, közel a Zagyva partjához, már inkább a kiszolgálást, no meg a patyolat mosdót dicsérhettük fenntartás nélkül Nem rég nyílt a főutcán a kiskereskedelmi vállalat hidegbüféje, ami nem rossz „gondolat”. De ez utóbbi, mint név — Gondolat — úgy véljük ..., inkább illik a rádió irodalmi folyóiratának élére, mintsem olyan üzlet cégtáblájára, amelyben legfeljebb a grillcsirke, a tej és a felvágott minősége, ára körül cirkálnak a vendég gondolatai. Az otthon főző háziasszonyok gondján könnyít ugyanakkor az ÁFÉSZ élelmiszer-önkiszolgáló boltja, amely nemrég nyűit a város déli részén, a Zrínyi úton, s mintegy kétezer paraszti dolgozó ellátásában segít. Közel másfél milliójába került a szövetkezetnek, de megérte. Ragyog, mint a patika, s jól felszerelt. Ez utóbbit elmondhatjuk Hatvan kereskedelméről általában! Bocsi László elnök szerint csak az ÁFÉSZ, amely a városi forgalom jó 60 százalékát bonyolítja le, tizenegymillióval többet fektet áruba ez idén, mint az előző esztendőben. Amit pedig végképpen nem lehet beszerezni, avagy hirtelen kifogy a boltokból, megveszik a hatvaniak Pesten. Lassan már zöldségért, gyümölcsért is oda kell utazniuk, mert a piac igen sivár, ami nem vet legjobb fényt az egyébként jó hírű helyi termelőszövetkezetre. Mondhatnánk úgy: divat és sikk a fővárosba járni! S ezt megkönnyíti az óránkénti vonatjárat, meg az utazási kedvezmény. Háromezer nyugdíjas vagy aktív vasutas fillérekért utazik, s a város lakosságának további 40 százaléka élvez különböző ked vezményeket. Hát ez is egy vonás, amit a kilencedik emeletről nem lehetett érzékelni ! Vissza az életbe Kilépünk az utcára, amikor mentőautó száguld nagy szlrénázással a város szíve félé Nyomába szegődtünk. A kórház különböző osztályain ötszázkét beteg gyógyulásáért dolgozik minden orvos és ápolónő. Szükség van itt a jó szóra, biztatásra még akkor is, ha a fájdalmakat már csak enyhíteni lehet Naponta . rostoól, a gyöngyösi járásból, « a volt aszódi járás területéről. Tekintetükben remény és bizonytalanság, aggódás az otthon maradtakért, a holnapért. Dr. Szóke László igazgatóhelyettesnek nehéz napja volt. Éjszaka — vezető főorvosként — ügyeletet tartott osztályán. Reggel igazgatói feladatok várták, mert főnöke külföldre utazott. Levelek, álláspályázatok ... egyszóval: adminisztráció. Kora délután: értekezlet. Úgy is lehetne fogalmazni: töprengés az em berért. Munkatársaival ugyanis azt vitatták meg: hogyan lehetne még hatékonyabbá tenni a betegellátást, — Egy eset sokáig emlékezetes lesz számomra Behoztak hajnalban egy háromhónapos csecsemőt. A diagnózis: gyógyszermérgezés. A szülők tévedésből felnőttek számára írt orvosságot adtak a csöppségnek. Szerencsére megmentettük, már túl van a veszélyen. Elmondtam azért is, hogy figyelmeztessek, áz ilyen könnyelműségnek nemegyszer em - berélet. az ára. Gond? Az is akad bőven. Sok a beteg, általában tíz-hússzal több, mint ahány ágy van. Orvosra is szükség lenne, hiszen itt munka közben sosem lehet lazítani, a betegek folyvást segítségre várnak. Délután öt óra. Az új betegek már megjöttek, a kórtermekben várnak biztató szóra, gyógyító kézre. S hogy nemhiába, azt az is igazolja. hogy délelőtt negyvenhéten távoztak gyógyultan. Siettek a buszokhoz, a vonatokhoz, s indultak vissza az életbe. Fehér abrosz, piros bor... Esteledvén Üj-Hatvanban zártuk városfelderítő utunkat. Itt. a Mészáros Lázár utca és a Rákóczi utca környékén, ahol sok-sok vasutas szép kertes házat épített magárnak, s telkein termeszti a család zöldségszükségletét, meg az ízletes gyümölcsöket. Közülük való Üstös Sándor nyugdíjas mozdonyvezető, akivel a Zöldfában ültünk le fehér asztalhoz, s a pohárba siller került, halványpl- ros, mint az ég alja. Beszélgetésünk derűsen indult, úgy is végződött, némiképp tükrözve az egész város közérzetét — Mit mondjak maguknak? Van rendes házam, derék tanítónő leányom, gépkocsim. Igaz, megöregedtem, mire mindezt sikerült megteremtenem, de azelőtt sem volt okom a panaszkodásra. Ügy van ez tudják, hogy jól fekszik Hatvan. Aki nem találja meg itthon a számítását elmegy ingázónak. Pest felszív minden dolgos, szakmáját szerető embert. De a város vezetői is egyre jobban intézik a nép ügyes-bajos dolgait, fejlesztik a települést. Jövőre talán már fürödhe- tünk az új strandon, felépül az ötéves terv végére 440 tanácsi, 300 körüli takarékpénztári lakás, később korszerű művelődési házra ke-* .rítenek sort. Minek akkor panaszkodni? A két kezünk visz előre mindent ebben az országban.., ★ Való igaz a nyugdíjas mozdonyvezető minden szava! S mi most úgy érezzük, hogy hatvani krónikánk, amely egyetlen nap eseményeit, tapasztalatait rögzíti, s az emberi kéz teremtő erejének sok kis diadalát foga egybe: ilyesféle példa us utalás a jövendőre. Talán hézagos a városban tett séta, nem jv-toltank el mindenhová, ahol gondok és örömök gyúlnak, de azzal vagyunk, hogy részekben tükröződik az egész, amit jelen esetben Hatvannak hívnak. Szöveg: , MARKUSZ LÁSZLÓ > PÉCSI ISTVÁN \ MOLDVÁT GTÜZÖ Foto: $ KISS BÉLA i hatvan beteget, hóénak ide a. va^M,
