Népújság, 1972. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

1972-05-21 / 118. szám

íróasztalt MINDENKINEK van egy élina: van, akj diplomás — Clég sokan —, van, aki esz­tergályos — elég kevesen —, van, aki igazgató — megle­hetősen nagy számban —■ van, aki lakatos — egyre ke­vesebben —, van, aki fehér­köpenyes, vagy ahogyan mostanában hallani az üze­mekben : „íróasztalok’ — ezek vannak a legtöbben — szeretne lenni. A szép, a nagy álmok ka­rikacsapásként, nem egyfor­mán válnak ugyan valóra, de hogy az íróasztalra vá­gyók közül ma egyre keve­sebben csalódnak álmaik­ban, terveikben, ahhoz két­ség nem férhet. Ha lenne róla statisztika — nem véletlen, hogy nincs! — pontos számokkal is bizonyíthatnánk: hazánk­ban az alkalmazottak, az ad­minisztratív dolgozók szá­ma .eddig soha nem tapasz­talt tempóban gyarapodott, nőtt, mint az elmúlt évek­ben És korántsem csak az intézményekben, a szellemi munka falai között, a ható­ságoknál, hanem a termelő­üzemekben, vállalatoknál is. Budapesten, Baranyában, Vasban ugyanúgy, mint ná­lunk, Hevesben, A SZOMOBÜ TÉNYT a közelmúltban tartott ülésen , a megyei tanács végrehajtó bizottsága is megerősítette: „Az alkalmazottak száma lényegesen nagyobb mérték­ben nőtt Heves megyében is 1971-ben, mint a münkáslét- szám”' ■— hangsúlyozta a vb elé került jelentés., Mindez nem is lenne baj, ha a nagyszámú alkalmazott, adminisztratív állomány szellemi energiájának leg­alább a felével a termelést szolgálná, a. korszerű gépek munkáját segítené. Mert az okos, bonyolult technikához, gépeiéhez valóban sok, sőt egyre több jól képzett szel­lemi munkásra van szükség. Nálunk azonban nem a korszerű, a világszínvonalú technika igénye miatt nőtt meg ennytre- az alkalmazót- - tak számai?.Sokkal inkább-a tengernyi adminisztráció, a sokféle és sökfejta kapcsolat igényli az új státuszokat, az új íróasztalokat. Mert az ad­minisztráció terén már ha­zánk is világszínvonalon áll. Jól értik már üzemeinkben is a státuszgyártást. Mind­ezek eredményéként van most-már, aki csak viszi, van, aki csak hozza az aktá­K4r volna tagadni, hogy az egriek is nagyon szeret­nek' enni — sokat és jót. Vitatják, hogy ez restellni való dolog-e, vagy inkább ok a büszkeségre. Én azt hi­szem, ez inkább egészség- ügyi és természetesen gaz­dasági kérdés. Mert, hát a sok jót meg is kell termel­ni. Szerepeljen itt két érde­kes adat: a vásárcsarnok ál­lami, szövetkezeti boltjaiban és a standokon 1971 első há­rom hónapjában 2 millió 753 ezer forintot költöttünk zöld­ségre, gyümölcsre, különböző élelmiszerekre. 1972 első né­gyedében pedig már 3 millió 403 ezer forintot. S hogy a forintok mögött a mennyisé­get is érezzük: elfogyasztot­tunk az említett évek első negyedében 62, illetve 76 va- gonnyi árut. Természetesen ezek a számok nem fedik a piaci vásárlás tényleges ada­tait, hiszen ezenkívül tete­mes mennyiségű árut vásá­Yonzóerő: a A csarnok, a piac fő vonz­ereje a friss zöldáru, öt óra­kor nyit a csarnok, indul a piac, s már kora reggel ko­sarakkal, szatyrokkal fel­fegyverzett nők hada vonul fel, hogyha nem is olcsóbb, de frissebb gyümölcs-, zöld­ség- és főzelékfélékhez jus­son. Tavalyhoz képest az idén több vonatkozásban is ja­vult az ellátás, a felhozatal. Jobb az ellátás zöldhagymá­ból, salátából, retekből, pa­rajból, sáskából, zöldpapri­kából. Kevesebb az uborka és a paradicsom. Kellő meny- nydségben és minőségben kapható a tavalyi burgonya, karalábé, zeller, sárgarépa, petrezselvemgyökér, szemes bab, lencse. Kevés volt a felhozatal kelkáposztából, fe­magyar módra! kát, van, aki csak oszt, van, aki csak szoroz, van, aki csak bejár, van aki csak ül. Fő a státusz, fő az íróasztal, „Szavamra mondom — summázta a közelmúltban egy vállalati igazgatóból lett miniszter ezzel kapcsolatos véleményét —, hogy a jelen­legi üzemi, vállalati admi­nisztrátorok 10 százalékát el lehetne küldeni anélkül, hogy a termelés észrevenné.” De hát akkor miért nem irányítják át legalább a mi­niszter által is említett 10 százalékot oda, ahol nagyobb szükség lenne rájuk: a ter­melésbe? MERT NINCS, AKI így döntsön, nincs, aki így hatá­rozzon. Mert akik szeretnék, azoknak nincs hozzá joguk, akik pedig megtehetnék, azok viszont nem teszik meg. Már csak azért sem, mert Sic írták alá a felvételi pa­pírokat, sőt nem egy íróasz­talt ők találtak ki is. Többek között azért nem lehet pontos statisztikát sem készítená az alkalmazottak, az adminisztratív dolgozók számáról, mert egy jó ré­szük „törvényes illegalitás- ban”,azaz bújtatott státusz­ban dolgozik. Papíron gép­munkások, munkahelyük azonban benn van az Irodá­ban, fő- vagy alélőadók, külső vagy belső ellenőrök. Egy közelmúltban tartott vállalati ünnepségen nem véletlenül nevetett fel az ün­neplő közönség, amikor az egyik munkatársukat marós­ként szólították az emel- vényhez kitüntetésének át­vételére. A teremben min­denki tudta ugyanis, hqgr az illető nem marós, nem az üzemben dolgozik, hanem egy Íróasztal mögött az iro­dában. S hogy mibe kerül mind­ez egy vállalatnak? Erről sincs pontos statisztika. Mert akik elrendelhetnék felül­vizsgálatát, azok nem ren­delik el. Már csak ezéirt is ideje lenne leállítani a státusz­gyártást, s felülbírálni: miért van annyi íróasztal az üzemekben, a várnaiatoknál? EGY IGÉNYES, pontos statisztika, egy nagyon ala­pos, őszinte felmérés na­gyon sok izgalmas, érdekes „íróasztaltörténetre” deríte­ne fényt. Minden bizonnyal még az is kiderülne: nincs szükség ennyi íróasztalra. Ahogyan a miniszter is mondta... Koós József 9 könyvhét a rádióban és a televízióban Az ünnepi könyvhétről szá­mos műsorral, irodalmi ösz- szeállítással emlékezik meg programjában a rádió és te­levízió. Május 24-én este je­lentkezik a Kossuth adón Zoltán Péter műsora, a Ka­leidoszkóp, amelyet ezúttal a könyveknek szentel. A mű­sorban elhangzik Pablo Ne­ruda a könyvhöz és Rónay György Oda a könyvhöz cí­mű verse. Majd dr. Marczali László, a Kiadói Főigazgató­ság vezetője üdvözli az írókat, olvasókat Május 30-án a Petőfi adón sugározzák Kul­csár Katalin riportösszeállí­tását Könyvek, tájak, embe­rek címmel. Május 31-én Üdvözlet az olvasónak cím­mel a Kossuth adón hangzik el helyszíni közvetítés a 6-os stúdióból, egy vetélkedőről. A vidám, fordulatos vetélke­dő második részét csütörtö­kön sugározzák. Június 2-án 40 perces összeállítás mutat­ja be, mivel képviselteti ma­gát az ünnepi könyvhéten a világirodalom. Június 3-án ugyancsak a Kossuth adón a Körkép című antológiát mutatja be a rádió irodalmi szerkesztősége. A televízióban május 23-án köszöntik a könyvhetet, az „Engedd, hogy dob legyek” című programmal. A produk­cióban elhangzik Vaszilij Suskin, Katherine Anne Por­ter és Kamondy László jele­nete, Goethe, Ahmadulina, Szécsi Margit, Devecseri Gá­bor, Craveirinho és Csorba Győző verse. Interjú készült ebből az alkalomból Fekete Gyulával, Sulyok Katalinnal, Bertha Bulcsúval és Csorba Győzővel. A műsort Baranyi Ferenc költő vezeti. Közre­működik többek között Gera Zoltán, Gyöngyössy Katalin, Bálint András, Nagy Anna, Dégi István, Tolnay Klári, Ráday Imre, Cserhalmi György, Halász Judit, Rutt- kay Éva és Berek Kati. A szerkesztő Farkas Katalin. Az operatőr Szilágyi Virgil, a rendező pedig Mihályfi Sándor. Katonák a harctérről A dvil ruha teszi-e vagy sem? — az első látásra alig hinné az ember, hogy vala­mennyien harcosok, s szinte egyenesen a frontról érkez­tek, Dél-VietímmbóJ __ Ba­r átságosan üdvözlik az ide­gen látogatót, mosolyogva állnak a fényképezőgép elé, s vékony, dallamos hangon, szívesen kapcsolódnak a dis­kurzusba. Többségükben apró, töré­keny emberek, akik a sza­natórium halijának széles fo­teljeiben még kisebbeknek tűnnek. Csak időnként meg- megvonagló, majd dacosan ös&zeránduló ajkuk, a sze­meikben felvillanó tüzek sejtetik elszántságukat, bá­torságukat, amelyekről ed­dig legfeljebb olvastam... Negyvennégy éves a pa­rancsnokuk, Phan Chi Thuan: — Már a franciák elleni háborúban is verekedtem — idézi keserves történetét —, de ez a mostani csatázás sokkal nehezebb. Az ame­rikaiakkal vívott küzdelem­ben eddig háromszor kap­tam sebet. A legsúlyosabb sérüléssel ezerkilenszázhat- vanban kerültem kórházba. Két hosszú hónapig feküd- tsm, gyógyultam ápolóim kö­zött, míg végül is visszake­rülhettem társaimhoz, a fegyverekhez... A felesége is forradalmár, s ezért a kislányával együtt valamelyik börtönben síny­lődik most is. Phan Chi Tbuan 18 esztendeje nem látta őket Pham Ngoc Tám fölműves volt valamikor, Dél-Viet- namban, a távoli Quang Nam megyében. Nyolcuk kö­zött a legidősebb itt a sza­natóriumban, közel már a hatvanhoz. — Sok szörnyűséget végig­éltem eddig, de a legiszo­nyúbb emlékeket Binh Duongból, Thanh Binhből őrzöm — beszéli. — 1970. •márciusában itt estém' fog­ságba 400 társammal, csak­nem az egész faluval együtt Az amerikaiak és a dél- koreaiak házakat robbantot­tak, gyújtogattak, emberek­kel kegyeüenkedtek. Szeren­csémre azonban sem a sok kellemetlen látvány, sem a személyes szenvedés nem tu­dott megtörni, benn a ba­rakkban is folytattam a po­... háromszor kaptam sebet” — mondja a pihenő harcosok parancsnoka, Phan Chiu Thuan. j£:' . (Kiss Béla felvételei litikai munkát. Aztán pedig, hogy nagy nehezen kikeve­redtem a rabságból, újra fel­vettem a fegyvert. Sem ő, sem más társa nem volt még szabadságon. Rokonokkal, ismerősökkel csak olyankor találkoznak, amikor egy-egy sikeres of- fenzíva után, vagy lélegzet­vételnyi szünetben összehív­ják a hősöket kitüntetésre... Lelalább három kitünteté­se van mái* mindegyikük­nek. I -; Jó érzés volt — emlékez­nek —, amikor a mellük­re tűzték. Büszkébbek azon­ban arra, ha egy-egy meg­szállt, tűz alá vett területet sikerül felszabadítaniuk, s visszaadni annyit szenvedett testvéreiknek. Ezek a per­cek, órák jelentik az igazán nagy örömet az életükben! Nincs közöttük olyan, áld ne gyászolna valakit a há­ború áldozatai között. Tra­gédiákat, feledhetetlen sors­csapásokat cipelnek vala­mennyiem magukban á dzsungelek áttekinthetetlen bozótjaiban, fegyverropogás, bombazápor, golyótűz kö­zött, lövészárokban, bunke­rek - mélyén,- nyílt.. -harcme­zőn. Bármelyiküknél fájóbb azonban Pham Ngot' Lan se­be:-"’’ r ... ..... ",,:,ró.v — My Lay-ban mindén- .kimet megöltek — beszéli keserűen. — Három gyerme­kemet is. 14 éves volt a leg­kisebb, és tizennyolc a leg­idősebb. Teljesen magamra maradtam... Mármint a családból.., Messzi voltam Portya as egri piacon Népi ellenőrök - vásárlókosárral roltak még az őstermelők és a kiskereskedők elárusító- helyein is. Vajon milyen most az áru­kínálat az egri piacon, a vá­sárcsarnokban, s az áruk mennyisége, minősége és vá­lasztéka mennyiben felel meg a vásárlók igényeinek? Erre a kérdésre kerestek vá­laszt, tíznapos portyájuk so­rán az Egri Városi és Járási NEB ellenőrei. Elöljáróban, összegezve a népi ellenőrök tapasztalatait, elmondhatjuk, hogy általában elégedettek voltak a kereskedelmi tevé­kenység helyzetében. Vá­sárlókosarukba azonban sok olyan dolog is került, ame­lyek a piacról vásárlók min­dennapi bosszantók friss zöldáru jes káposztából, vöröshagy­mából, s ezek az áruk most egy ideig a hiánycikkek lis­táján szerepelnek. Választék, minőség, frisse­ség és az árak szempontjá­ból legkedvezőbbek a SZÖVTERMÉK árui. Nem­csak jobb árut kínálnak, de olcsóbban is a többieknél. Hadd illusztráljuk ezt pél­dákkal is: a SZÖVTERMÉK standjain a retek csomója az ellenőrzés időpontjában 1,70 volt, míg a kofák 2,50 és 4 forintért kínálták ugyanezt. Fejes salátájukat 1,40-ért ad­ták, míg a kofák 2 forintot is elkérték. 1,80-ért lehetett kapni zöldpaprikát, a ma­gánkereskedőknél ez 3 forint volt. A sóska kilóját 4,80-ért számították, ugyanezt a ma­gánosoknál 6 forintért, a tsz-ek elárusítóhelyein pedig 7,50-ért lehetett kapni. Ha százezersaer leírtuk már, le kell írnunk százezer egyed szer is: délután a csar­nokban csak két standja van nyitva a SZÖVTERMÉK-nek, s így a délutáni vásárló­kat valósággal a kofákhoz, a magán-kiskereskedőkhöz kényszerítik. A vásárlóknak ez a kiszol­gáltatottsága igen rossz üz­letpolitika ! A népi ellenő­rök javaslatának megvalósí­tását közérdek diktálja: ál­lítson fel a SZÖVTERMÉK két elárusítóhelyet a csar­nok elé, hogy egyes kofák „vásárlóérdeket sértő cselek­ményeinek véget vethesse­nek”. Baj van a higiéniával A vásárcsarnok és környe­zete a korszerű kereskede­lem és a városkép követel­ményei szempontjából egy­általán nem kielégítő. Nagy a zsúfoltság, a kofák árus­ládáikkal a közlekedést is gátolják. A belső piacot pe­dig úgy nyitották meg, hogy ott a kereskedelmi tevékeny­ségnek semmilyen feltételét nem biztosították — sár és víztócsa mindenütt, jószeré­vel, csak gumicsizmában le­het itt közlekedni. Az esztétikai hiányosságok mellett is szembetűnőbbek az egészségügyi, a higiéniai fo­gyatékosságok Piszkos, sze­metes a vásárcsarnok és egész- környéke. Az ellenőrzés a vá­rosi tanács egészségügyi osz­tályának lenne dolga, de a népi ellenőrök sehol semmi bejegyzést nem találtak, hogy melyik vállalatnál,. ma­gánosnál, tsz-nél milyen a hiányosság. Elég hiányossá­got feltárt viszont a NEB. A legkirívóbbak: a nyilvános mellékhelyiségben egy hó­napja rossz a vízleöblítő; sok elárusítóhelyen, bódéban nincs vízvezeték, ahol fali víztartály van, azt se hasz­nálják. Mosogatásra és ta­karításhoz hordott vizet hasz­nálnak. A csarnokon kívül mindössze egyetlen közkút áll a magán-kiskereskedők rendelkezésére. Igen kirívó esetet konstatáltak az egyik, tejterméket árusító kiskeres­kedő bódéjában: sem vizes­edényt, sem kézfertőtlenítő szert nem találtak nála; az­zal a kézzel szolgálta ki a csomagolatlan tejterméket, amellyel a pénzt is elszedte. Fő az ésszerűtlenség ?! Több ezer ember fordul meg naponta az egri vásár­csarnokban, a piacon. A rendszeres piacjáró legutóbb több változásra is fel­figyelt. Megszüntették pél­dául a szakmunkáskép­ző intézet és a jármű- bolt közötti terület piaci jel­legét. Nem is oly rég, sátrak, bódék álltak itt, most pe­dig autók parkíroznak. Csak az az érthetetlen, hogy elöl, jól látható helyen tábla mu­tatja: behajtani tilos! Nem tudni, mily cél vezette az intézkedőket a járműbolt előtti eátonwp felszá­molásaiban, de annyi bi­zonyos, ésszerűséget az intéz­kedésiben nem kereshetünk. Mert nem a szakmunkáskép­ző intézet előtti sátor- és bódósort kellett volna in­kább megszüntetni? Ezeket a szedett-vedett sátrak és bódék elfoglalják a járdát, csak szűk helyet hagynak a gyalogosoknak, akik így_ le­szorulnak az úttestre. Fő az ésszerűtlenség?! Másik furcsaság: az élel­miszeres, zöldséges bódék so­rában, nemrég állandó helyet kapott két magán-kiskeres­kedő kötött-divatárus bódé­ja. Befurakodott a tej, túró, tejfel, gomolya és az alma, krumpli közé! Ki tudja, mi­ért? Lehetséges, hogy fontos élelmiszer lett az egri piacon a bugyogó, a nylonkendő, a magas nyakú pulóver, a kö­tött blúz és a kardigán? Szó sincs erről, itt inkább a ke­reskedelempolitikai tévedés­ről beszélhetünk. Hiszen ezek a kötött divatáruk — ame­lyek a piac környéki üzle­tekben jobb minőségben és nagyobb választékban vásá­rolhatók — a szabolcsi krumpli, a nyírségi alma, a levesbe való, jó ízű zöldsé­gek, a retkek,, hagymák és paradicsomok elől orozták el a helyet. Márpedig, vitatkoz­ni sem lehet arról, hogy me­lyik árura van inkább szük­ség a piac gépezetében. Köz­ellátási gondjainkon nem a divatholmik segítenek, ha­nem több zöldség, gyümölcs, élelmiszer. ★ Sorolhatnánk még tovább, mi minden gyűlt össze a né­pi ellenőrök piaci vásárlóko­sarában, de ennyi Is elég. Örülnénk, ha még több és olcsóbb áru között válogat-1 hatnánk legközelebb.- »«■» IPataky Dezső J tőlük, amikor az emlékestó' tes mészárlás történt: egy ismerősöm hozta a döbbene­tes hírt. — Mit érzett? —: kérdem önkéntelenül a vietnami har­cost. — Egy kis fájdalmat. 1: tompa fájdalmat, legbelül. Aztán még hevesebben fel­izzott a gyűlöletem az ame­rikaiak iránt, keményebb, dacosabb lettem, mint vala­ha. És azt hiszem, hogy ez a gyűlölet sohasem alszik ki bennem, az agresszoroknak soha többé nem tudok, meg­bocsátani. . ! , Gyógyulni, pihenni jöttéik Magyarországra, amelyről távoli, sokat sanyargatott hazájukban már annyit hal­lottak, s amelytől annyi se­gítséget kaptak eddig is. Jól érzik magukat a bará­tok között — magyarázzák — a testvérnépet, a Heves megyei embereket nem fe­lejtik el, életük végéig. S amikor őszinte szavakkal hálálkodnak, sűrűn bólogat a fiatal tolmács is, Ly Tran Hieu. Vagy, ahogyan ma­gyarul nevezik; „Gyuri”. , , A fiú utolsó éves vendég- diák a villamos-műszaki fő­iskolán, Pesten. Az Elefctrp- mechanikai Mérőműszerek Gyárába készül gyakorlatra — és Petőfi verseit olvas­gatja, amikor ráér. Éjszakánként pedig á bé­kéről álmodik. A szülőföld­re visszatért életrőL Egy üzemről, amelyben majd dol­gozik. Az 6 világáról, ame­lyik már szebb lesz... Gyón! Gyula £99$; május fi* iá 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents